Dunántúli Napló, 1973. május (30. évfolyam, 109-138. szám)
1973-05-20 / 127. szám
Új bemutató előtt a Pécsi Nemzeti Színház O'Neill Marco Pólója E ugene O’Neill Marco Polo milliói című darabja külsőleg egy nagy utazás története. Marcp Pólóról mindenki tudja, hogy az egyik első európai utazó volt, aki Kínában járt. O'Neill műve követi az utazást, a Kublaj kán szolgálatában eltöltött 17 évet, majd a visszautat a tengeren egészen Perzsiáig, sőt a velencei fogadtatást is. Közben varázslatos színhelyek Szíriában, Perzsiában, Indiában, a híres Xanaduban — s már idézhetjük magunkban Coleridge ismert versét :.„Kub- la kán tündérpalotát / építtetett Xanaduban .. Amikor az ötvenes évek második felében O'Neill újrafelfedezése a Jön a jeges című darabjával Amerikában elkezdődött, Jósé Quintero, a híres amerikai rendező ezt a darabot is felújította. A kritikusok azorrbon fanyalogva fogadták ekkor a Marco Polo mJJliói-1, mert jobbára csak látványosságot láttak benne. A különböző egzotikus színhelyek tényleg nagy csábítást jelenthetnek a rendezőnek: énekkel, tánccal, zenével, pompázatos díszletekkel remekül el lehet kápráztatni a nézősereget; Velencében gondolás-szerenádos éj, Indiában kígyóbűvölő, Mongóliában tatár tánc dobokkal, Xanaduban a gadagság összes jele és kelléke stb., stb. Pedig ez a darab korántsem csak látványosság. Amikor O'Neill a huszas években megírta, az Egyesült Államok az 1929-es nagy gazdasági válság előtti fellendülésben — és illúziókban élt. Ügy látszott, hogy az anyagi jólét mindennel felér és mindent pótolhat: hajszolták a pénzt, mindenre való tekintet nélkül a profitot. Mint Marco Polo. O’NeiH egyik központi témája, hogy támadja azt az amerikai társadalmat, amely az anyagi hasznot a szellemi célok fölé helyezi. Marco Polo ártatlan ifjú emberként indul el útjára. Otthonhagyja szerelmesét, Donatát, aki az elváláskor azt kéri tőle, írjon hozzá verseket, mint ez szokásos. Az út első állomásán Marco Polo ha kínlódva is, de verset farag. A versbe a fiatalember legmélyebb, ebben a pillanatban talán még önmaga előtt sem világos vágyai kerülnek: az arany, az ezüst, a rubint, a vagyon iránti vágy sokkal jobban tündöklik a sorokban, mint a szerelem. Az Út során a költészet teljesen eltűnik, s mire az ifjú üzletember Kublaj kán elé kerül, a pénzt hajszoló, ai anyagi haszon után rohanó ember jelleme a teljes kifejlődés előtti állapotban von már meg benne. A-roppant gazdag Kublaj kán, a Világ Ura azonban filozofikus hajlandóságú ember. Marco apja és nagybátyja már jártak nála, s azt kérte tőlük: legközelebbi útjukon hozzanak magukkal száz bölcs keresztény papot, akik teológiai vitákban megmérkőzhetnek az ő különböző vallásokat képviselő papjaival. A száz bölcs helyett Marco Polo Jön velük, aki a darab szimbolikája szerint az igazi nyugati vallásnak, a pénzimádatnak a papja. Hamarosan Jang Csan tartomány kormányzója lesz, ahol koldust és bankárt egyformán megadóztat, börtönbe küldi azokat, akik nem akarnak boldogok lenni, és ahol az egykori versfaragó büntetést fizettet mindenkivel, aki bármilyen formában a haszontalan kultúrával foglalkozik. Kublaj kánt az érdekelte, hogyan bizonyítják be a nyugati papok, hogy az embernek halhatatlan lelke van. Marco bebizonyítja, hogy csak a pénz érdekli, a nyereség, és semmi más. Lelkének gondozása helyett feltalálja a papírpénzt és az ágyút. A vonzó, mindig ajándékokat hozó fiatal kormányzóba Kublaj kán unokája, a világszép Kukacsin is beleszeret. Dé Marco észre sem vesri az előtte feltárult boldogságot, mert Csak egy dologra van szeme, a vagyonra. A darab tehát nem egy látványos utazás története, de egy igen jellemző, burzsoá emberi magatartás bemutatása. A történetben a pénz imádata mindig találkozik a művészét vagy a bölcsesség vagy a szerelem' másfajta értékeivel; Marco Polo egyénisége és ebből kinövő sorsa azt példázza, hogy aki csak a vagyonra és a haszonra tekint, az elveszti emberi értékeit és egy csodás szerelem ojándé- kát is. A mű ez ellen a magatartás ellen szól — bőven van tanulnivalónk belőle. A Pécsi Nemzeti Színház az utóbbi években gyakran mutat be olyan drámát, amely így vagy úgy arról szól, hogy a kapitalista társadalom mint környezet, kiirtja az igaz emberséget. Ezek a darabok nem állítják fel a mai korhoz illő eszmeiséggel a társadalmi haladásért küzdő emberi magatartást ellenpéldaként. Mégis, akár a pár évvel ezelőtti másik O’Neill-darab, akár a tavalyi Pirandello-mű bemutatása nem volt hiábavaló. A néző emberségében gazdagodhat általuk, a Marco Polo milliói-tói is. S közben a modern dráma művészi eszköztárával is ismerkedhet. Hiszen reméljük: a Pécsi Nemzeti Színház színpadán a látványosság nem fogja elnyomni sem a mű költészetét, sem eszmeiségét. Bécsy Tamás Az ibafai diákotthon Gyerekek a „világ végéről” Az ibafai iskolában az énekkar gyakorol, köztük van három nyolcadikos is, akiknek a további sorsa már eldőlt. Viluth Edit és Borsos Tibor Szentlő- rincre megy a mezőgazdasági szakközépiskolába. Révész Éva Nagykőrösre, a konzervipari szakközépiskolába. Neki a Szigetvári Konzervgyár biztosít ösztöndíjat.- Melyik tárgyat szerettétek legjobban? — Az oroszt — mondja Révész Éva. Pintér Ottó igazgató megerősíti: ennek a kislánynak feltűnően ment a nyelvtanulás. Most mégis konzervgyári iskolába megy. Vajon miért?- Az ösztöndíj miatt... A kislány félárva, sokgyerekes család tagja. Nagykőrösön kollégiumi ellátást kap, ha végez, biztosítva lesz a helye a közelben, Szigetváron. Borsos Tibor Csebényben, Viluth Edit Horvóthertelenden lakik. Mindkettőjük édesapja az erdőgazdaságnál dolgozik. Ha nem kaptak volna kollégiumi lehetőséget, otthon maradhatnának. — Tizenhat nyolcadikosunk végez az idén — mondja az igazgató — mind továbbtanul, öten Szentlőrincen, egy Pécsett, egy Nagykőrösön, a többiek pedig szakmunkásképzőkben. Legalább szakmát a kézbe, — ez a céL Ibafa a „világ végén“ von. Kövesútjo, amely nagy dolognak számított, amikor elkészült, csak arra jó, hogy ne merüljenek rajta a kocsik tengelyig a sárba. Közlekedése megoldatlan. Köröskörül kihaló falvak. Körzeti iskolája van, diákotthonnal, ebbe a gyerekek fele idegenből jött, „problémás” gyerekek, legtöbbjének ez a diákotthon biztosítja csak a nyolc osztály elvégzését A helybeliek se „igazi” helybeliek. Rengetegen elköltöztek innen, helyükbe vándorló családok jöttek, nagy részük hat elemivel rendelkezik, vagy még azzal sem. Tsz és erdőgozdaság — más semmi. Magyarán mondva az ibafai gyerekek szinte kivétel nélkül kimerítik azt a fogalmat, hogy fizikai dolgozók gyermekei, és hátrányos helyzetűek. Az ő segítésükre, továbbtanulásuk biztosítására határozatok vannak, intézkedések egész sora történik. így például ettől az évtől kezdve a fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek középiskolai továbbtanulását szolgáló ösztöndíj. KI KAPHAT TEHAT ÖSZTÖNDÍJAT? Ibafára elsősorban azért mentem, mert őzt hallottam, hogy ott az igazgató egy „merész” lépést tett. Tudnivaló ugyanis, hogy az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács „Irányelvei" a középiskolai tanulmányi ösztöndíjról eleve kizárják az ösztöndíjat elnyerhetők közül azokat, akik egyidejűleg kollégiumi ellátásban részesülnek, illetőleg azt kérnek. Mármost az ibafai igazgató azt a kitételt ragadta meg, hogy egészen „indokolt esetben” mégis kaphat ösztöndíjat az ilyen gyerek. ö ugyanis úgy gondolta, hogy különlegesen „indokolt esetnek” lehet tekinteni azt óz esetet, omikoris a fizikai dolgozók tehetséges gyermeke csak úgy tud tovább tanulni, ha kollégiumban lakhat. „Merész” lépése sikerrel is járt... Bennünket azonban korántsem nyugtathat meg ez az egy eset Felvetődik ugyanis a kérdés: akkorhát ki kaphatja azt az ösztöndíjat? Mondjuk olyan városi gyerek, aki az összes feltételnek megfelel, de mivel az iskola székhelyén lakik, nincs szüksége kollégiumra. De a többiek? A fizikai dolgozóknak egy tetemes része olyan helyeken él, mint például Ibafa ... Azt a rendelet szabályozza, hogy a család egy főre jutó jövedelme nem haladhatja meg a 900 forintot. Aki pediq ilyen anyagi helyzetben van, annak nem telik albérletre. Akinek telik, annak a gyereke amúgysem kaphat ilyen ösztöndíjat A kör tehát bezárult Magyarán mondva: a középiskolai ősztőndíjtörvény a vidéki gyerekek számára nem hoz újabb segítséget Pedig minden eddigi erőfeszítés, minden anyagi áldozat ellenére is nagyon nagy szükség volna a mégnagyobb segítségre. AZ UTOLSÓ PILLANAT.., Baranya 327 iskolájából 280 alsótagozat összevontan működik. Ez az iskolák 85,6 százaléka. Az alsótagozatosoknak ez több mint a felét érinti, Ez azt is jelenti, hogy a megye gyerekeinek több mint á fele már az alsó tagozatban szerez bizonyos hátrányt Ha felsorolnánk g többi tényezőt — a képesítés nélküli nevelők arányszámait a szakos ellátás gondjait, az iskolák felszereltségének hiányosságait —, a hátrányok további növekedését állapíthatnánk meg, a felsőtagozat folyamán is, egészen a nyolcadikig. De a hátrányok még korábbi eredetűek. A szigetvári Pirisi Jánosné, megyei vezető szakfelügyelő, a kérdés régi és szenvedélyes kutatója, így beszél erről: _ — Amikor a tizennégy évesek problémáját tekintjük, s a fizikai dolgozók gyerekei továbbtanulásakor bizonyos lemaradásokat állapítunk meg, nagyon téves következtetésekre vezethet a pillanatnyi helyzet elszigetelt vizsgálata. A tehetség kibontakozása hosszú folyamat. A te- hetséq a nem megfelelő körülmények között, azok hatására megrekedhet Ha hiányzik a segítség, csak azok a hátrányos helyzetű gyerekek jutnak el egyáltalán a továbbtanulás küszöbéig, akik nagyon erős aka- ratúak, kiemelkedően szorgalmasak. Ma már tudjuk, hogy az iskoláskor előtti pillanat az utolsó, amikor még eredményes lehet a beavatkozás az egyenlő esélyek biztosítására. Súlyos kijelentés, de nagyon sok tapasztalat, sőt azt mondhatjuk: tudományos igazság van mögötte. Baranyában még évekkel ezelőtt elkezdték tehát az iskolaelőkészítő tanfolyamok szervezését. Komlón jól működik egy „Cigónyóvoda”, de több helyen igyekeznek azon, hogy legalább egyéves előkészítőre járathassák az óvodába nem járó gyerekeket. Anyanyelvi készség — a problémák ugyanis már itt kezdődnek. Az idén szeptemberben — előzetes mérések szerint — több mint 4000 elsősre számítanak. Ezeknek 47 százaléka óvodás. Előkészítőt 179 iskolában szerveztek. erre a majdani elsősök 40 százaléka jár. Minden igyekezet ellenére így is kimarad kb. 500 gyerek mindenféle előkészítésből, arról nem is beszélve, hogy az egyhónapos előkészítők hatásfoka nem elegendő. AZ ELMARADÁS FOLYTATÓDIK Most ugorjunk néhány évet s tételezzük fel, hogy azonos helyzetből induló iskolások — kiegyenlített iskolai körülmények között — végzik az általánost. A tehetséq hamarosan kiütközik, a tehetséges gyerekekkel külön is foglalkozni kellene. Miért? — Ha például egy falusi iskolában v°n egy gyerek, aki a matematikában tehetséges — mondja Pirisi né, — akkor neki magasabb mércét kellene állítani, rrtint az átlagszínvonal. Feladatlap rendszerek kellenének, hogy az a gyerek találkozzék a nehezebb feladatokkal is, ilymódon ugyanahhoz áz ismeret- és készséganyaghoz jusson, mint a legjobb városi iskolák tanulói. Feladatlapok — különféle nehézségi fokkal —, esetleg még különböző tankönyvek is. Jelenleg azonban csak az vön, amit a falusi iskola tanára nyújtani tud. Éppen a szigetvári járásban kezdték el kísérletképpen a szakköri foglalkozások rendszerét Göbölös Sándor, a járás iskolai előadója beszélt erről: — Már az alsó tagozatbon is keüene a külön foglalkozás, de a felső tagozatban feltétlenül. Körzeti szakköröket próbáltunk szervezni, ahol egy-egy tárgyból a jobb képességű gyerekekkel szaktanárok foglalkoztak volna. Ez a kísérlet rövidesen csődbe jutott. Sem pénz nem volt elég, sem a gyerekek bejárását, utazását nem tudtuk megoldani. A pedagógusok sem minden esetben álltak a kísérlet mellé. A járásban így is a nyolcadikosok 86 százaléka tanul tovább. Kétújfalun az iskola még azt is megtette, hogy elvitte a gyerekeket azokba az iskolákba, ahová jelentkeztek, ismerkedés, tájékozódás céljából. Mozsgón — ahol ugyancsak jó volt a pályaválasztási munka — arról panaszkodtak, hogy a középiskolák későn közölték a döntést, s hogy például egy jeles tanulót nem vettek fel a Nagy Lajos Gimnázium tagozatos osztályába. Amikor erről érdeklődtünk, kiderült, hogy ismét a kollégiumi férőhely fogta le a döntésnél a kezeket... Lassan tehát javulnak a továbbtanulási lehetőségek, arányok, de ha közelebbről szem- ügyre vesszük a helyzetet, egyszeriben rengeteg probléma merül föl. Oda mennek-e a falusi gyerekek, ahová képességeik, hajlamaik alapján menniük kellene? Megtalálják-e mindnyájan a helyüket? Tehetség szerint jutnak tovább, vagy számos más összetevő bonyolult, gyakran nem igazságos eredményeként? Azt akartuk csak jelezni, hogy a fizikai dolgozók tehetséges gyerekeinek segítése se nem kampányfeladat, se nem tanügyi rendeletek függvénye. Szerteágazó társadalmi probléma, amit minden eszközzel vizsgálni és megoldani — közös kötelesség. Hailama Erzsébet Dr. Harcos Ottó: j| Pannónia Sörgyár története Érdekes és izgalmas tartalmú könyv hagyta el a napokban a nyomdát Harcos Ottó, aki eddig főleg irodalomtörténeti és finom líraiságú tanulmányai révén volt ismert előttünk, most egy bravúros megoldású üzem- történeti tanulmánnyal jelentkezik: A Pécsi Pannónia Sörgyár története című művével. Bravúros megoldásnak mondom ezt a művet, mert üzemtörténetet írni napjainkban eléggé divatos, de Harcos Ottó feldolgozása az üzemtörténet viszonylag száraz tudományát az általános művelődéstörténet izgalmas és érdekes — gyakran vitatott illetve vitatható — megoldásaival fűszerezi, és így a könyvet minden általános műveltségű ember számára élvezetessé teszi. Az üzemtőrténeti tanulmányok .hibája” oz szokott lenni, hogy száraz, szakmai érdeklődést igénylő tényekkel foglalkoznak. Ezzel szemben az emberiség kultúrtörténete, ez emberi művelődés története az ember gondolkodásának, környezetének, az embernek a környezetére való hatásánok is története, és így sokkol szélesebb ismeretanyagot nyújt a technikai ismeretek mellett az emberiség megismeréséhez is. Izgalmas, és valószínűleg nyelvészek által vitatható adatokat közöl a szerző A seres Halak ősmúltja címen a sörnek az emberiség őstörténetében be- töRött szerepéről. Hiszen a gabonaerek első nyomait az i. e. VH. évezredig vezeti vissza, és szűkebb hazánkban, a Mecsek tövében is hatezer éves emlékeket vél felfedezni. Nagyon érdekes a nyelvi rokonságunk Halat felsoroló sónál a sörnek a megjelenése. Külön kultúrtörténeti érdekessége a műnek a Kórházak és serfőzdék című fejezet, amely orvostörténetileg egyedülállóan foglalja össze ennek az összefüggésnek helytörténeti vonatkozásait Pécs helytörténetével foglalkozó történész — úgy érzem — nem nélkülözheti Harcos Ottónak a középkornak a köz- tudatbOn élő felfogással szemben sokkal magasabb fokon álló betegellátásával és a török korszak egészségügyi \vonatkozásaival kapcsolatos megállapításait Külön és részletes irodalmi megalapozottsággal foglalkozik az 1686 utáni korszak egészségügyi helyzetével. Igen érdekesen kapcsolja az utcanevekkel a helytörténetileg fontos serfözést (Flórián utca és környéke), és von párhuzamot az ugyanebben az időben keletkezett budai utcanevekkel. Ez is bizonyítja az emberek gondolkodásának azonosságát, és azt a tényt is, hogy a történelem előtt bűn — legalábbis felelőtlenség (de ez a kettő azonos!) egyes utcaneveknek a pillanatnyi tetszés vagy nemtetszés szerinti megváltoztatása, illetve igen fontos lenne a történelmileg kialakult utcaneveknek és egyéb helyneveknek épp olyan műemlékvédelmet biztosítani, mint a tárgyi emlékeknek. Ez nyomatékosan vonatkozik a Pécs városában időközönként bekövetkező „utcanév-átkeresztelésekre” isi Pécsnek topográfia Mag három „serfőzős” helye volt. Ezek közül oz egyik — a legrégibb — a középkori, szent Rókus védelme alatt álló kórház területén, ahol a sört gyógyszerként használták. Ennek a kórháznak a helyén szerveződött később a Bábaképző Intézet, amelyből az egyetemnek Pécsre kerülése után Nőgyógyászati Klinika lett. Mellette ugyancsak a régi kórház helyén épült a Gyermek- menhely, a mai Gyermekkórház. A dombot a mai napig a kórház védószentjéről Rókus-dombnak nevezik, és ezt a Rákust ábrázolja a Széchenyi téren levő — ugyancsak orvostörténeti műemlék — Szentháromság szobor egyik alakja is. A középkori kórházban tehát a gyógyítás szolgálatában kezdték meg a serfőzést, és így történelmi helyen alakult ' meg a Hirschfeld-féle sörgyár. A Rókjjs-domb mellett kezdődik a Bálics, Harcos Ottó szerint, a szó a „bális” török szóból ered, amely méhsört jelent. Tehát — úgy látszik — a török is itt főzte a sört, hisz kórháza is volt Itt, és itt temették el a szent hírében álló tudós orvost: Idrisz babát Az Iszlám, amely tiltja az alkohol- fogyasztást a sör ivását megengedi. A Hirschfeld-féle sörgyár 1911- ben részvénytársasággá alakult Hirschfeld S. Sörgyár R. T. néven, és tulajdonképpen ezzel kezdődik az a szorosabb értelemben vett üzemtörténeti rész Harcos Ottó munkájában, amely már a modern sörgyártás fogyasztását is bemutatja. Ahogy azonban, eddig is igen széleskörű kultúrtörténeti háttérrel rajzolta meg a történelmi folyamatot, ez a háttér megmarad a továbbiakban is, és a Sörgyár történetén keresztül az I. világháborút közvetlenül megelőző évektől napjainkig olyan széles helytörténeti adatokat közöl, amelyek részint az általános gazdaság- és társadalomtörténeti tényeket bizonyítják, részint viszont speciálisan pécsi sajátosságokat mutatnak be. Utcanevek, házszámok, családok vonulnak el előttünk, amelyek az idősebb generáció előtt még közismertek, és ennek következtében a szerző állításai ma még közvetlenül is ellenőrizhetők. Ez mindig megnehezíti a történetíró munkáját, de Harcos Ottó a bevezetőjében leszögezi: az írás felelősség, és ő ezt a felelősséget vállalja nemcsak a történelem, hanem az élő emlékezek előtt is. Ahogyan a bevezetőben mondtam: Harcos Ottó lírikus és irodalomtörténész, bizonyos mértékig klasszika-filológus. Ez a polihisztorság határán lévő tehetsége teremtette meg ihost ezt a könyvet, amely egy gyár történetének bemutatása ürügyén igen széles általános művelődés- történeti anyagot is ad, és így nélkülözhetetlen segédkönyvül szolgál Pécs város történetével foglalkozók számára. Dr. Rajczi Péter k
