Dunántúli Napló, 1973. május (30. évfolyam, 109-138. szám)

1973-05-20 / 127. szám

Matkó István: Abel halála FIATALOK FEGÓ LAJOS Megláttalak > repültél vad-madárként égé képzelet tűz-meteorja mait megfognálak lengd papírra mmfté kézzel (ellopnálak bűvölnélek hogy légy zúzmara falon-ágon > fagyott tömön varjak károgta hámezökön hégörgeteg hogy lángolj ki rád talál OYULÁY PÁL Te Amíg a vízbe nyúlsz tündér lányok selyem táncot lejtenek az arcodért nevetve felém ragyogsz hevölt tetteden gyöngygolyó gurul boldog a törölköző ómig o testeden motoszkál én b boldog vagyok 0 fogkefédet is szeretem S ADAM ERIKA Eladtalak Judäs* ítMsoly az arcomon Nem harminc ezüst Fényük a szájam szögletén Egy csók csupán ... Eladtalak. Hát ég veled, Es légy ott az utóké vacsorán. Az erdőben négy gyerek bu- jócskázott. Egyikük kiszaladt a vízmosásból: — Gyertek, egy ember lóg a fánl Körülfogták, nézték meredt lábfejét földet célzó jzemeit Sáros műanyag sisak meg egy napszítta kék zubbony feküdt a közelben. A gyerekek befu­tottak a faluba: hazáig. Valaki értesítette a rendőrséget, s alig telt el félóra, az alacsony szá­zados megérkezett a városból. Jobbról-balról csinált néhány felvételt Belenyúlt az ember zubbonyzsebébe is, s kétrét haj­tott kis irkalapot talált Csak ennyi állt rojto kusza betűkkel: Ríngyó lett a feleségem. \ * — Tudom én, hogy el kellett jönni az időnek, ha egyszer be­zárták az aknákat Persze sok­szor végiggondoltam a lehető­ségeket de a fene tudja miért csak halogattam a dolgot egyik napról a másikra. Az oko­sak rég leléceltek a valamire­való állásokba. Mint Tóth Gyu­ri, meg Koski Ernő. Es a gép­kezelő is: ki gondolta, hogy tíz év után ilyen könnyen sző­kít a bányával? Nekem csak a kazánfűtés maradt volna. De legalább otthon vannak. Ment Horváth Abel o napvl- iágos hajnalban. Aszfalton ko­pogtak a léptei, sietett a busz­hoz, amivel a fúráshoz járt De legalább otthonmaradtak. * — Végignézek ezeken a nyamvadt fákon. Fák ezek, a fenét Átlátok a koronájukon, mint a kifeszített tenyeremen. Sárga, borna, szürke; összesen három s?ín. Milyenek voltak azok a reggelek! —■ amikor ki­jöttünk az éjszakai műszakból 1 A kispúpos mögött kelt fel a nap. Legalábbis annak hívták a lapos hegyet Rónkzúdult a sziporkázó sok szivárványszín. A harmattól, ott mindig volt harmat A szemünket mind szűk­re húztuk, hunyorogtunk. Az iga­zi hajnal nem ez. A kekiszinű, zsúfolt busz rán­gatva fékezett Alig pár utassal indult tovább. A leszállók ön­kéntelenül kis csoportokba ve­rődtek. Nem volt rajtuk semmi jellegzetes, csak a por egyenru­hája. Barna aktatáskákat és ny­lon szatyrokat vittek csotos üve­gekkel, termoszokkal. Micisap­kák, izadtságperemű nyúlszőr kglgpok, svájcisapkák. A csapat 10 pere múlva ketté vált kö­szönés nélkül. A csőszerelők le­tértek az útról, tízen-tizenketten továbbmentek előre, * — Lent ilyenkor mér ez első cigarettát szívtuk. Deká Pista vicceket meséit amit a vonat­ban szedett össze reggel. Csá­ki beosztotta a váltást a légka­lapácshoz. De itt — még meg sem érkeztünk, verje meg az isten a gyaloglást. Csikorog a fogam. A homoktól van. Micso­da undorító ilyen puhán lép­kedni. Szerettem én a légkala- pácsotf Dehogy. Rázta a ''ál­lam, még otthon is éreztem. Csak a kezembe vehetném most őket. Egész jó fogás volt rajtuk. Semmi látszatja, amtt Itt vég­zünk. Foroq a cső, zúg az a dög Diesel, ez az egész. Meg aztán vidd, fogd, kapaszkodj a végibe. Otthon éreztem, mit Csi­nálok. Anélkül, hogy hátranéz­ted* volttá, tudtam, mennyit visz a szalag. Itt csak forog, forog a cső. Mint a gép, úgy mozgott Hor­váth Ábel a vasszerkezet körül. Üj ember volt, kis munkákra használták. Az egyszerű és ne­héz műveletekre. Esetlenül lép­delt át az anker-kötelek végén, majd lecsúszott az iszapgödör­be. A fúrómester is bizalmatla­nul nézeqette. Pedig Horváth Ábel igyekezett, de minden mozdulata idegenül sikerült Nem volt sima, okos kapcsolata az új szerszámokkal. Tőle vala­hogy nem siklott földbe a la­pát, a kulcs leugrott az anyá­ról. Gyakran fölnézett az égre, tekintetében mindig volt vala­miféle csodálkozás. Ha leültek az uzsonnához, ő hosszú ideig fészkelődött. Megesett, hogy nem kuporodott közéjük, inkább arrább ült ahogy támasztékot talált * — Nem igaz, hogy odalent jó volt a hőség, a rágós leve­gő. Ereztem a verejték sóját, benne voltam egy robbanásban is. A robaj a halántékomban lüktetett napokig. Még akkor is, ha fölfelé hozott bennünket a felvonó slhta után. Féltem. És a vízbetörést sem felejtem el, majdnem bentrekedtem 1962 januárjában. Szaladgáltam a többiekkel a csillesínek között, hátam mögött a Dekó. Elestem, ő kikerült a szemét is elkapta rólam. Lámpooltqs után sokáig nem foqtq az álom Horváth Ábelt Igyekezett semmire se gondolni, de folyton azon kapta magát: lent van, recseg a támfa. Vég­állomás: mindig itt lyukadt ki. Csak azt nem értette, hogy mi­ért itt, pont itt, ezen a munkás­szálláson jut mindez az eszé­be. A szoba lakói közül Horváth Ábelnek volt a legfehérebb bőre. A fején éles kört rajzok a bányászsisak, nyoma még ma is látszott. így kopott a haja. A borbély azt kérdezte, talán katona volt. Ráhagyta. Az fel­ért egy katonasággal, hiszen számára azt jelentette. Benne minden tiszta, egyszerű és ter­mészetes volt. A munkásszállá­son kicsúfolták a háta mögött Mert egymagába ivott, s nem tudott mit beszélni az emberek­kel. Szerencsére nem dolgozott egyikükkel sem, feléjük billen­tette sapkáját, és kész. Este sem maradt otthon, körbe járta a belvárost. Próbált elmerülni a kirakatokban, belenézni a szembejövők szemébe. Hátha ismerős jön — gondolta. * — Az asszony hozta a házát négy év múlva már úgy éreztem, hogy öröktől itt lakom. Az or­szágúitól második utcában. So­káig sokszor megszólítottak: „Adj isten, Ábel, szervusz, Ábel, jó estét Ábris”! A Mikes utcá­ban meg tudtom, ki vár, ki van a függöny mögött Margit Éreztem, mindennap várt. Es belül köszöntem is neki, de nem néztem az ablakra. Máig sem értem, miért nem engedte hoz­zám az apja.- Ebben a városban furcsák a nők, Nem olyanok, mint ott­hon, de nem is tudtam, miben különböznek. Könnyen barátkoz­nak, sokan találnak párt közü­lünk. Szeretőt pláne. Az a ro- gyás segédvájár is talált magá­nak, elhagyta az otthoni asz- szonyt miatta. A buszon mindig a mellette lévő hely maradt utoljára üre­sen. Pedig a munkások keres­ték azt a másikat amelyikkel könnyebben beszédbe elegyed­tek. Egy győri hegesrtő néha mellékeveredett. A szokásosok­kal kezdték, mennyit kerestek, hány órája volt aznap. Vala­hogy szó szót követett, $ a he­gesrtő meghívta poharazgatás- ra. Albérletben lakott A kaputól szép szőlőlugas vezetett a ház­hoz. Az udvaron fenyőfák álltak. Az asszonyokról beszélgettek. — Fiatalabb nálam öt évvel. Az idegenek még ennél is töb­bet saccolnak közöttünk. Néz­zen meg, nem vagyok elhasz­nált ember — ugye? Képzelje, még jó az esküvői nadrágom, Ingem Is. Nem híztam egy ki­lót sem — predig 15 év hosszú idő. Mellettem fiatal lány. Tud­ja, milyen szép? A gyerek után is olyan maradt a bőre, a de­reka íve, mint amikor megis­mertem. Horváth Ábel csendesen ült az asztalnál. Az arca mozdu­latlan maradt. Hosszon, nyu­godtan formálta a mondato­kat, tárgyilagosan akarta újra­élni az emlékeket. A hegesztő története nem is érdekelte. Ha­marosan felállt, megköszönte a bort és elbúcsúzott * — Volt sok Udvariája, ez igaz. Azt hittem, nem gondolhat másra. Ennyi év után más is hozzányúljon? Nem engedheti. Ragasztja a gyerek. És a 15 év. Ritkán beszéltünk erről. Három -hónapja Jött a levél, szinte kívülről is tudta, annyi­szor elolvasta. „Kedves Ábelt Itt ülök a Tö­rök-féle cukrászdában. Nem szoktam én persze ilyen helyek­ről levelet írni. Most nem is vagyok egyedül. Már rég meg kellett volna mondanom, hogy K. Nagy Jánossal, a régi ud­varlómmal találkoztam. Nem maradt el tőlem, pedig tiltot­tam. Kéri, hogy váljak el tőled, ő elvenne a gyerekkel is. Azt is el kell mandanom neked, hogy régen azon o bálon — emlékszel, Ábel — te verted el tőlem K. Nagy Janit. Emlék­szel, nem kérdeztél .. Összehajtotta, aztán szétnyi­totta á kis kockás ívet. Letépte az üres részét, és ráírt három szót A papírt a személyi iga­zolványába tetté. * — Zavarnak ezek a szuszogó- sukkal. Biztosán azért nem ál­szóm. Vagy rossz a levegő. Persze, nagvan kevés a levegő. Szokatlan az ágy. A rohadt nya- válya essen az egészbe! Valahogy csak reggel lett: Horváth Abel elment az autó­busszal munkába. Forró au­gusztusi nap volt, a bádog bó­dé adott valami árnyékát De aztán a nap áttüzesitette a fé­met rs. Horváth Ábel nagyon dolgozott hátára tapadt az bi­ge. 4 Két árakor megjött a váltás. Megint csak feléjük biccentette a fejét a sisakot a homlokára tolta és elindult az erdő felé. A többiek ázt gondolták, sétál egyet a fák között Nem is ke­resték. Ki alparjó beleártani magét pz ő dolgába? A bányá­ból jött embereknek furcsa szo­kásaik vannglt. FIATALOK FÉNYE5 ZSUZSA Kereslek Most hogy minden elveszett Keresem azt mi elmúlt Sürü sötétben lépkedek Szelíden árnya rámhullt Kiért a kínok kinpadán szenvedtem annyi évig Kiért napjaim ostobán álmodtam sírtam végig. Most megremeg az éjszaka Megcsillan minden csillag Sugárzik kinn a néma fa S fáradtan visszahivlak Mert áldott mind a sok csoda Áldottak mind a percek Tudom, hogy füst már, kőd pora S én vacogva még kereslek. ÁGOSTON ZSUZSANNA Vágy A napot fontam koronának hajamra, az életet pillangószámyon kaptam csillagoktól, ha átkarol fehirillatú márványkövén a vágy, szádra csókolom a tavaszok pillantó hajnalát PALMAY TAMAS Az idő súlya Megtanultam szenvedni egy szép mondatért, beszélni a betűk nyelvén $ a képekén. Emléket állítani régvolt barátaimnak, könnyeket letörölni, a csöndnek örülni szenvedni, szeretni, hazudni, ütni, remélni, s néha kacagni.., Nem tudok soha megtanulni újra gyermekszemmel nézni, szenvedni az indiánokért, megmenteni a mohikánokat Porthosszal küzdeni és Nyomolvasó lépteit követni. Gyermekkorom hősei mind Sírkövet kaptak lelkem temetőjében. Éjszakánként ha visszajártok, na könyörögjetek, feltámadásra hiába vártak, Mert reggel, ha könyvért nyúlok, kezeimen érzem énei) lassúié ritmusát az idő súlyát SZAVAI JÓZSEF Gondolatok i. A halottsápadt idő csiszolt szakadékaiban bolyongva szelíden visszahajtjuk alvó álmaink puha takaróját Csak rohansz egyedül, nem veszed észre, hogy siratja halottait az erdő; nem látod a múlt eldobált csikkjeinek szélén a tűzvész nyomát nem érted meg a véletlenül megszólalt légvédelmi szirénák énekét Csak rohansz egyedül — képzelt halhatatlanságod felé A sik a tér számtalan sokszögének bejárása után az eredővel végül is visszajutsz az örök origóba mit már születésedkor kijelölt a sirodra tűzött kereszt Ágoston Zsuzsanna: , Pillanatok ..-I ii. I, i......................... F AKERETBEN Álmos-koncsaJul vigyorgott be a délutáni nap a kicenti- zett ablakrésen át a szobába. Kicsi odú volt ez. a világ va­lahol nagyon messze, csukott ajtók éiögött zümmögött. Ide Csák a csend illáta hatolt be. Ha ránézett az ablakkal szefnben lévő falra, egy szú­rágta, összegyötört fakeretben megbámult fénykép mérte az időt. Sár« néni. Azón a képen még Sárika. Ezek á szemek visszaragyogták a rég elmúlt tavaszokat. • — Miért és kinek éltem? Le­nyúztam körmeimmel az éve­ket. Mire is vártám? .. . hogy kinyissák az ajtót, dörömböl­jenek, sz-'trúgják ezt a kis verébházát, vagy Csúffá te- gyenekí Ez az átkozott Tanú­ház, ez o rongyokká fosztott életem, az én hímző-életem, pápaszemes-életem gonosz tanúja. Kiabált, amennyire csak tu­dott. Valami százujjú erős kéz fujtogatta. Ordított I Átélte mosogatólévé szürkült szemei­vel csöppnyi tavaszait, ame­lyeknél a reggeli hármat is nagyobb vplt. — Nincs már mire emlékez­nem! I — MEGFULLA­DOK! Sárgás villanykörte- kontya lehanyatlott és elhe­lyezkedett o kezefején. Fáradt volt. Rádőlt fehér vaságyára. Gyűrött párnái elnyelték aszott valóját. Gereblye-ujjai még ideqesén babráltak a babosszélű dunyhahuzattal, szemei lassan eltűntek a sárga redőnyök mögött. El­aludt! Izzadt, forgott, hányko­lódott .., Langyos árámlás futott vé­gig ránccá izzadt testén. Fel­nyitotta a redőnyöket, her­vadt szója akaratlanul is mo­solyra húzódott, s magához ölelte a CIRMOST. i KÖVEK — Tudod-e mit csinálnak a márgarinnal? — Tudom. Sütnek vele, s kenyérré kenik. — Ne légy már buta, cipő­tisztításra használják. — Na és? Miért szólítottál le? — Kíváncsi voltam, tudod-e mire használják a margarint. Merre mész? +- Azt számolom, hogy ezek a macskakövek meddig tár­tának még. — Veled mehetek? — Miért nél Te számold keresztbe és én hosszába. — Már ó 11 5ó5.-hél tárták. — Nagyszerű! Dolgozol? — Hogy érted? — özembe, gyárba, vágy valahová jársz-e dolgázni? — Érdekes, még sosem górt- dolkodtam ózon, hogy elrrten- jek-e dolgozni. — Hát akkór mit csinálsz? — A macskaköveket számo­lom. — Nem unod? — Dehogynem. De tudsz valami jobb foglalkozást? — Nem nagyon. Hal laksz? — Mikor, hol. — Most hol? A V I ....—’ 1 ■' V ' f P II." II — '■i'.' ....... ...................... MM, I., — Az állomáson. Já hely az, mindig akad valaki, oki meghív vacsorára. — Vélem eljössz? Ván egy kéglim. — El. Messze vart? — Igen. — De akkor meg kell szó- molnórn odáig á köveket. — Ném lehetne halrtop? — Ném. — Ségítek. Nemsokára Ott lestünk. Egy (Mdlásón van. Nekem jól Vigyázz!! ...ti FORMÁTLAN, VÉRES TESTCSÓMÖ BORÍTOTTA AZ UTAT A 16 342. KŐNÉL. MESEETEK... Ha mesélték, hát elhiszem óit, ho-ry vált egyszer égy LÁNY meg egy FIÚ. — Forró, puha szád van ás meleg a tested. Aztán némán feküdték egy­más mellétt. Összebújtak. lOnt fújt a szél, s az eső kopogóit az ablakon. — Te LÁNY, olyan jó volt veled! Csak érezték egymást, a szo­bába még a homály sem mért belópázni. Izzadt téstük már nyugodt volt. A LÁNY csCrk feküdt, s nem gondolt semmi másra, csak Orra ami megtőr- tértt, a úgy érezte, hógy mór évszázadokkal ezelőtt volt. s legszívesebben kiugrott válna az ágyból, hógy elrohbnjón, hOgy sáha többé ... ElbOtorkáltak a fürdőszobá­ig, s észrevették egymás sze­mében, hogy oda még a ho­málycsillag sem mért beló- pódzni. A LÁNY már menni akart.- Ném Is tudom, mi a ne­ved? V MARIANN. S tompán csukódott be utána az ajtó, visszhangja sem volt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents