Dunántúli Napló, 1973. május (30. évfolyam, 109-138. szám)
1973-05-18 / 125. szám
1973. május 18. DUN ANTOll NAPLÖ Egy esztendő számvetése Felhők a BCM felett Ezernyi gondja ellenére teljesíti termelési feladatát az új beremendi gyár Baranyai siker a baromfitenyésztők országos versenyén Türelmes várakozás után először kényszerülünk rosszat írni a BCM-ről, melyet— mint azt öt esztendő alatt számtalanszor megírtuk — ma is hazánk egyik legsikeresebb beruházásának tartunk. Annak ellenére, hogy a tervezők, építők elképzelései maradéktalanul nem valósultak meg. Az új gyárat — mostani termelési eredményei ezt sugallják — érezzük olyan erősnek, hogy képes elviselni a kritikai megjegyzéseket a nagy nyilvánosság előtt is. A környék lakói, az építők és a gyár dolgozói ugyanis már hosszú hónapok óta fcsak az „elfuserált” jelzővel illetik o gyárat. Sajnos, volt már rá példa, — a Dunai Cement és Mészművek —, hogy éveken keresztül hagytuk szidni, szapulni a Duna menti óriást, valóságos hibáiról azonban soha nem beszéltünk nyíltan, s a hibák megszüntetésére is liat-nyolc esztendőn keresztül csak apró, ideiglenes intézkedések születtek. A DCM rég kinőtte gyermekbetegségeit, ontja a jóminőségű cementet, a közszájon mégis — most is — a beruházások rossz példájaként emlegetik. / Beremenden nem ismétlődhet meg a váci példa! Ezért is szólunk most a BCM gondjairól. Először talán a gyár építéséről... •Az indulás Bondor József építési és városfejlesztési miniszter jelenlétében az elmúlt esztendő márciusában, a kőtörő beindulásával megkezdődtek a BCM üzempróbái. Ettől kezdve folyamatosan került sor a technológiai vonal eqyes egységeinek termelésszerű kipróbálására, több kevesebb sikerrel. A vagonbuktató — rövid üzemelés után — használhatatlanná vált, kijavítása csak a kivitelező vállalattal való pereskedés árán kezdődött meg. Az agyagvonalról rövid idő atatt kiderült, hogy nem képes a gyár várt termeléséhez szükséges mennyiségű alapanyagot biztosítani. A nyersmalmi indító ellenállások, a nyersmalmok fogaskoszorúi szintén — méq a próbaüzemelés közben — elégtelenre vizsgáztak, csakúgy mint a szállítószalagok hajtóművei. A BCM közben akadozva bár, de termelt, a gondok miatt csak az építők s a gyár műszaki és fizikai munkásainak fájt a feje. Volt, illgtve van azonban a délbaranyai qyárban olyan probléma is, amely a szó szoros értelmében túl száll a betonóriás falai felett, s az egész környéknek témát ad, (ez még csak haqyján) — és fejfájást okoz. Már messziről látszik, hogy porfelhőben a gyár — a nyersmalmok és kemencék elektrofilterei nem működnek, üzembehelyezésükre egyelőre nincs is kilátás. A por szabadon száll a kör- nvezó lakóterületekre, mezőkre, sőt a villányi szőlővidék is veszélyben van. Az egészben talán épp a legfájdalmasabb, hoqv az említett elektrofiltere- ket hazai cégek tervezték s gyártották (n SZIKKTI tervei alapján a Villamos Berendezések és Készülék Művek készítették el.) Hogyan tovább? Persze tanácsot könnyű adni, s tolón a szakemberek nem is szorulnak rá, azonban bizonyos, hoay a BCM gondjairól ma már nem szobád suba ala**: beszélni, s a problémák megoldását sem lehetséges lokálisan kezelni. Néhány berendezést mintaszerű gyorsasággal megrendeltek s megkaptak olyan cégektől, amelyek léte fügq a kiváló minőségtől és a gép zavartalan üzemeltetésétől. A nyersmalmok fogaskoszorúi megérkeztek, május 21-én kezdenek a cseréhez, a GÉPSZER, a VÍV, o SZIKKTI és CEMÜ szakemberei. Egy-eqy vonalon két-két hetet vesz igénybe ez a munka, amikor is csak mindig a BCM egyik vonala üzemel. Az agyagvonalat áttervezték — most két agyagtörő, megduplázott elevátorok, s a bunkerokban elhelyezett tapadás-gátló bélések remélhetőleg képesek lesznek a meqfelelő meny- nyiségű és minőségű agyag- ellátást biztosítani. Sajnos az elektrofilterek hibáinak kiküszöbölése vontatottan halad, talán azt is megkockáztathatnánk: sehogysem! A VBKM jól megoldotta az agyag- és cement oldal porleválasztását, a kemencék és nyersmalmok azonban ontják a kéményeken keresztül a port. A környék szennyezésén kívül jelentős anyagveszteséget is okoz ez, s a kemencék garanciális kímélését is akadályozza. Az Építési és Városfejlesztési Minisztérium készített egy intézkedési tervet, melyben állást fog-i lalnak: további kísérletezésnek semmi értelme, lokális beavatkozással már semmit sem lehet megoldani. Sajnos ezekben a napokban még csak a megoldás reménye is távolinak tűnik. Mégis termel a BCM A gondok ellenére termel a BCM. Többet mint amennyit a Gazdasági Bizottság feladatául 1973-ra előirt, $ többet mint amennyit a fogyasztók elszállítanak. (Az utóbbi egyébként legalább akkora probléma most Beremenden, mint amelyekről korábban szót ejtettünk.) Az elmúlt esztendőben közel 162 000, az idén (május 7-ig) több mint 173 000 tonna cementet gyártottak. Az idei évre 730 000 tonna a terv — ezt minden bizonnyal teljesítik, a második félévre ugyanis mindenképpen működnie kell mind- ' két gyártó-vonalnak, A gyár ve- | zetőinek ma i$ inkább a ce- j ment elszállítása okoz problé- 1 mát — s nem a gyártása. Eddig összesen 334 563 tonna ce- j mentet termeltek, de ebből csak 260 896 tonnát’ szállítottak el. A BCM valamennyi silója j megtelt, s tárolási gondjaik van- j nak. Eredetileg a BCM-et úgy 1 tervezték, hogy hétharmad részben ömlesztett, egyharmadban pediq csomagolt cementet ad ki. Az igények éppen fordítva jelentkeznek — a nagyvállalatok nem rendelkeznek megfelelő nagyságú tároló-silókkal, csak a zsákolt cement raktározását vállalják. A ayár pillanatnyilag nem képes ezeket az igényeket kielégíteni. Kétségkívül nincs a BCM könnyű helyzetben. A qyár valamennyi munkása ennek ellenére dicséretre méltó munkát végez, csakúgy, mint az építők végeztek, Azt ugyanis változatlanul fenntartjuk, hogy alapvetően sikeres beruházásként könyvelhetjük el o beremendi gyárépítést, méa az említett problémák ellenére is, hiszen arról nem tehetnek, hogy egyes berendezések már a próbaüzem közben felmondták a szolgálatot. Most a hibás technológiát szállító cégeknek kellene mindent megtenniük, hogy hazánk negyedik ötéves tervében épült második — s Baranya legnagyobb beruházását a jövőbén | jó példaként emlegessék — s j a várt időre megtérüljön a rá költött pénz. Lombost Jenő I Tegnap, a délutáni órákban j a szóbeli verseny befejeztével ; végétért a baromfitenyésztő I szakmában rendezett „Szakma kiváló tanulója" országos verseny. A baranyai színeket Szemerédi Irén, a Pécsváradi | Mezőgazdasági Szakiskola harmadéves tanulója képviselte, j Az országos döntő eredmény- | hirdetésére délután három órakor került sor az Új Barázda Termelőszövetkezet Táncsics klubjában Mohácson. Az országos verseny szép baranyai sikerrel zárult: első helyezést ért el Szemerédi Irén, a pécsváro- dí, második lett a rangos versenyben Kovács Etelka a gyomai, harmadik helyet szerezte meg Szabó Emma, a Jászapáti Mezőgazdasági Szakiskola végzős hallgatója. Az országos verseny győztese ezerötszáz forint pénzjutalmat és külföldi tanulmányútra szóló utalványt kapott. A helyezettek a jutalmakon kívül megkapták a szakmunkás oklevelet is. Új „izotógtemető“ épül Vác közelében, Püspökszilá- ayi térségében megkezdték egy korszerű „izotóptemető’' kivitelezését. A negyvenmillió forintos beruházás megvalósítására - a helykijelöléshez szükséges kutatásoktól az építésig - a Nógrádi Szénbányák Vállalat kapott megbízást a Fővárosi Tanács egészségügyi főosztályától. Hazánkban Solymáron, 1960- ban kezdte meg működését az első izotóptemető, amely azonban már megtelt. Ez a tény, valamint az azóta kialakult korszerűbb megoldások tették szükségessé az úi, nagyobb ka pocitású, a problémát legalább huszonöt évre. gyakorlatilag azonban akár egy évszázadra megoldó izotóptemető létesítésed Püspökszilágyiban. Felesleges nyög, vagy a nagyüzem szerves része? A kisegítő gazdaságok a mezőgazdaságban Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése óta a mezőgazdaságban bekövetkezett változások társadalomgazdasági és szociálpolitikai megítéléséről és a problémák pénzügyi összefüggéseiről tartott igen érdekes elöodást az agrór-újságiróknak, szerdán Budapesten, a Magyar Sajtó Házában, dr, Guramvölgyi Károly, a pénzügyminiszter első helyettese. Nemcsak a csákányozás... A vájártanulók bányája — Autóparkoló Abaligeten. Az autós kirándulók régi gondját szünteti meg az Abaligeti Községi Tanács a rózsadombi üdülőtelep szomszédságában építendő autóparkolóval. A parkoló a dombra ívelő salakút jobb és baloldalán helyezkedik el. A kirándulók még az idén igénybevehetik, az építkezés ugyanis a közelmúltban megkezdődött. Itt tanulta meg a szakma alapvető fogásait, itt szerzett szakmunkás bizonyítványt Lovai István Állami-díjas vájár, Iván László, a vájáriskola igazgatóhelyettese, s még hosszan lehetne sorolni a kiváló vájárok, bányamérnökök nevét. Azokét, akik innen indultak el. Az iskolába való felvételt szigorú orvosi vizsgálat előzi meg. Szigorúbb, mint a katonai sorozáson. Idén például hat ba- kócaj jelentkező közül csak kettő felelt meq. Legfontosabb követelmény a kifogástalan fizikai állapot. Hiába, kemény, férfias szakma ez. Ha a jelentkező nem töltötte méq be tizennyolcadik évét, és az általános iskola hat osztályát elvégezte, felvehetik, de tanulóévei alatt el kell vé- ! gezníe av hetedik, nyolcadik | osztályt is. Az első félév zömmel az el- ; méleti tanulásé. Hetenkét kéf- | szer vesznek részt gyakorlati j foglalkozásokon. Ezeken elsajá- | áthatják a bányában szüksége* í famunkák alapjait, például az j ácsolatok készítését. A második j félévben ismerkednek magával j a bányával, egyszerűbb fenntartási munkákat végeznek. A másodikosok mór rendszeresen lejárnak a bányába, Vágatbő- : vitéseken dolgoznak, sőt az ev I második felének qyakorlati idejét elövájásban töltik. Az első két évben a szakmunkásképző intézet szakoktatói foglalkoznak a tanulókkal. Ez idő alatt ugyan méa nem végeznek komolyabb termelő munkát, de már elég szép keresethez jutnak. Egy közepesen tanuló másodéves mintegy 1100 forintot kap havonta. A harmadikosok már a tan bánya oktató vájároi mellett dolgoznak elóvájáson, fejtésben. Igaz; á tanulók nem dolgozhatnak omlasztáson, vagy gázkitörésveszélyes helyeken, mégis :'<kor már majdnem szakképzett vájárok. Ahogy közelednek o szakmunkásvizsga felé, úgy emelkedik a fizetés is. Április, május táján nem ritka a kétezer forint körüli kereset sem. Az Anna-aknában nem volt gazdaságos az üzemszerű termelés, de a jól kiépített, jól felszerelt bánya kiválóan alkalmas volt oktatási célokra. — 1965-ben rendezték be itt a tanbányát. — Ez az akna mindazoknak az oktatására alkalmas, amit a mecseki bányákban tudni kell, legyen az szén, vagy akár ércbánya — mondja Szoboszlai János, a tanbánya főmérnöke. — Hg lelkiismeretesen megtartanak minden biztonsági rendszabályt, közelsem olyan veszélyes munkahely, mint azt sokan hiszik. Maga a szakma is átalakul a fokozódó gépesítés következtében. Ma már nemcsak a réselés, csákányozás a vájár munkája, hanem az is, hogy a gépeket, hidraulikákat kezeli. A Mecseki Szénbányák, szakember-igénye évente 80—90 fő. Ezzel szemben idén harmincnyolcon Szereznek szakmunkás bizonyítványt a vájáriskolában. Pedig kell a szén, kell a jő szakember. A közvélemény által egyik legvitatottabb kérdés a mezőgazdasági kisegítő üzemek szerepe fejlődésünk mai és későbbi szakaszában. Sokan vannak, akik szocialista mezőgazdaságunk arculatát féltik a kisegítő kisüzemi gazdaságoktól. Nos az 1967 óta a mezőgazdaságban bekövetkezett változások azt jelzik, hogy a kisegítő üzemek szerepe ugyan megnőtt, de nem meghatározó, sőt még csak nem is döntő. Az elmúlt 5—6 évben a mezőgazdasági nagyüzemekben egy igen erős területi és termelési koncentráció zajlott le Magyarországon. A különféle fúziók, egyesülések folytán 210 állami gazdaságból 178 lett, a 3033 termelőszövetkezet száma 1967-től napjainkig 2300-ra csökkent le, a 399 szakszövetkezetből fjedig 207 lett. Ugyanakkor ezzel merőben ellentétes tehát egy elaprózódásí, számbelileg pedig növekvő folyamat indult meg a kisegítő üzemekben, A meghatározó: a nagyüzem A nagyüzemekben egyidejűleg lezajlott a termelés igen jelentős koncentrációja is. Az egy gazdaságra jutó halmozott termelési érték 60 százalékkal nőtt meg, vagyis az 1967. évi 11 millió forintról 1971-ig átlag 21 millió forinttá emelkedett. Koncentrálódott az állóeszköz élték és a tiszta vagyon is. Mindez az élőmunka termelékenységének nagyfokú emelkedésével járt együtt. Halmozottan termelési értékre vetítve, az egy főre jutó termelés 1967-hez képest 1970-ig 64 százalékkal emelkedett. Az egy foglalkoztatottra jutó. állóeszkőzérték az állami gazdaságoknál 48 százalékkal, a tsz-eknél 88 százalékkal emelkedett. A szocialista nagyüzemek súlyának növekedését jelzi, hogy míg 1960-ban a mező- gazdasági bruttó termelés 14 százalékát adta az állami szek- százalékot képviselt a tsz közös 20,6 százalékát a háztáji és 33,3 százalékát a kisegítő qazdaság, addig 1968-ban az állami gazdaságok már 16 százalékkal, a tsz és háztáji együttesen 68 százalékkal — ezen belül 49 százalékát képviselt a tsz közös — és a kisegítő gazdaság már csak 10 százalékkal részesült. Az 1971. évi adatok art mutatják, hogy az új mechanizmus első évének arányai stabilizqjódtak, az állami gazdaságok része sedése 16 srázalék maradt, a tsz közös és a háztáji 69,3, a A fémtámos fejtésbtztosflásf magyarázza a (ff. éveseknek Krisztián Béta srakot-tn'ó tanár Fotó; Erb János kisegítő gazdaság pedig továbbra is 10 százalékot képviselt o bruttó termelési értékben. A nagyüzem súlya tehát döntő s tendenciájában is az, a következő időszakban várhatóan további 1—2 százalékkal emelkedik. A kisüzemek helye Tehát nincs igaruk azoknak, I akik a kisegítő gazdaságoktól i féltik szocialista mezögazdasá- I gunkat. Mindemellett tevékenységük állandó figyelmet kíván meg. A FAO által végzett 1972. évi általános mezőgazdasági összeírás adatainak elemzése, tanulmányozása folyamatban van. Magyarországon meglepően nagyszámú — 1 millió 700 ezer — kisüzemi gazdaságot írtak össze 0,7 hektáros átlag területtel. E gazdaságok százalékos megoszlásuk szerint: 47 százalékuk termelőszövetkezeti háztáji gazdaság, 4 százo- lék szakszövetkezet és 49 százalék az egyéni vagy magán kisüzem. Meg ,kefl azonban jegyezni, hogy ezeknek mindössze 1 százaléka rendelkezik akkora területtel, ami fedezi a család teljes megélhetését. Hozzá kell tenni azt is, hogy e kisegítő gazdaságok között igen sok nem mezőgazdasági foglalkozású városi lakos is szerepel. A kisüzem súlya főként az állattenyésztésben, a nagy élőmunka-igényű ágazatokban jelentős, mint a szarvasmarhatartás, a sertés- és baramfita-r- tás, továbbá a lótartós —oho- zai lóállomány 40 százaléka von a birtokukban — a szóló, a gyümölcs és zöldsegterrrteszte^. Az összeírás azt is feltárta, hagy 472 ezer gazdasági épület, szarvasmarha istálló van a kisüzemben 20 négyzetméteres átlag alapterülettel. Továbbá, hogy 1200 kistraktor — 12 lóerőnél kisebb teljesítményű — és 3100 ennél oagyobb lóerős teljesítményű traktor, erőgép van a kisüzemekben. Ezek főként elavult, o nagyüzemekben kiselejtezett gépek. A tanyás gazdálkodásnál, illetve ott, ahol a traktor a lovat váltja fel, nem feltétlen üldözendő ez, csak okkor, ha spekulációs célokat szolgál a kisüzemi traktortartás. Országos probléma s számos kormányhatározat született ezzel kapcsolatban: a munkaintenzív kultúrák kiszorulása a nagyüzemből. Ezek élőmunka-igénye olyan magas — búzát 100-nak ■ véve, az egy hektárra vetített munkabér a burgonyánál például már 818 százalékos, hogy termesztésük teljes gépesítésének megoldásáig az üzemek a költségeket egyre nehezebben viselik el. Az ellátáshoz feltétlenül szükséges cikkek: zöldség, szőlő, gyümölcs, burgonya, állati termékek stb. előállításában ezért töltenek be olyan fontos szerepet ma a kisegítő gazdaságok. A lokosság jó ellátása nélkülük ma még megoldhatatlan. A veszély csak az, hogy egyben ezek az értékesebb, mondhatni kur- rensebb termékek is. amiből esetenként kinőhet a vállalkozó jellegű gazdálkodós, a spekuláció is. Adott esetben még ennek kockázatát is vállalni kell. És itt naqy szerepük van a helyi tanácsoknak, főként ezek adóztatása terén. Irányítani, szervezni keli A megoldás útja egyre inkább a kisüzem integrálódása a nagyüzemmel. A kisegítő gazdaságok 50 százaléka háztáji gazdaság, amely alapvetően kapcsolódik a nagyüzemhez. Erre az integrálódásra legszebb példák Baranya megyében születtek. A termelőszövetkezeti vezetőkben széles körben kell kialakítani azt a helyes szemléletet, hogy a háztáji kisegítő gazdaság nem egy külön nyűg, hanem o nagyüzem szerves rész®, melyet irányítani, szervezni k®!U
