Dunántúli Napló, 1973. május (30. évfolyam, 109-138. szám)
1973-05-15 / 122. szám
1973. május 15. DUNÁNTÚLI NAPLÓ Aki árat mond... (3.) Rendteremtés elsd fokon A vállalatok termékeikért minél jobb árat szeretnének kapni. Ezt sokféle módon érhetik el, akár tisztességtelen eszközökkel is. Ha rajt’nem vesztenek. Furcsa kettősség ez. Saját termékeinek áremelése, emelkedése miatt egyetlen vállalat — s annak egyetlen dolgozója — sem panaszkodik. Ka azonban a másik vállalat kér többet ... Hazánkban 1,7 millió árucikk kerül forgalomba. Ki, s miként képes arra, hogy ennyiféle holmi árát szemmel tartsa? « A nagy mennyiség némileg megtévesztő. A fogyasztási cikkek tetemes hányadát ugyanis — a liszttől a tüzelő olajig — rögzített áron, azaz központilag meghatározott összegért adják el a vevőnek. Más termékeket — a karfioltól a szilváig — szabadpiaci áron kínálnak. Marad tehát egy csoport, ahol azt kell nézni: betartják-e az állam által maximált árat, illetve — szabad áras termék esetén —, nem lépi-e túl a nyereség a méltányos hasznot? Valamennyi láncszem Természetesen csak leírva ilyen egyszerű ez. Mert jelenlegi, ún. vegyes árrendszerünkben feszültségeket teremthet, hogy a rögzített áron értékesítő üzem kooperációs partnerétől szabad áron vásárolja az alkatrészt, a félkész terméket. Ahogy sok vita, volt azon is — most készül a jogszabályi meghatározás —, a tisztességtelen haszon? Igaz, kimondhatjuk: amit tisztességtelen magatartással, módszerrel, kirívóan magas árral értek el, de a fönti három tényezőről mindenkinek más a véleménye: ami az egyiknek tisztességes, az a másiknak tisztességtelen. Van mit tisztázni, rendbe tenni, jogszabállyal mederbe terelni fönt, azaz országosan. Ám éppen ezért, mert az ár végső összegének kialakulásában minden közbeeső láncszemnek — a nyersanyagbeszerzéstől a szállításon át a termelési technológiáig — nagy a szerepe, van mit cselekedni első fokon is, a vállalatoknál, a műhelyekben. Ki kezdje? „Továbbra is az értékarányos árakra kell törekedni, de közben biztosítani kell az árak stabilitását” — szögezte le a párt Központi Bizottságának 1972 novemberi ülése. Kik kezdjék s hol ezt a stabilitást? Fock Jenő miniszterelnök az országgyűlés márciusi ülésszakán egyebek között így adott választ erre: „Az utóbbi időben a kelleténél kevesebb szó esik az önköltség csökkentéséről, pedig a jövedelmező, a gazdaságos termelésnek, az árak csökkenthetőségé- nek ez változatlanul egyik fontos eleme. A gazdasági vezetőknek sokkal nagyobb figyelmet kell fordítaniuk erre.” A termelés szervezettségének, műszaki színvonalának, az anyagfelhasználásnak éppúgy befolyása van az árra, mint a közvetett költségeknek. S miközben majd mindenki az árakra panaszkodik, csak kevesen vizsgálják azt, hogy a termékelóállítás különbözz 500. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet PÉCS, RET UTCA 41—43. SZÁM. pályázatot hirdet az alábbi pedagógus állásokra: 1 fő MAGYAR—TORTÉNaEM szakos tanár 501—502. kulcsszámú végzettséggel. 1 fő KULTURÁLIS NEVELŐTANÁR (előnyben részesülne a magyar —történelem szakos) 501—502. kulcsszámú végzettséggel. 1 fő LEÁNYKOLLÉGIUM VEZETŐ állásra (előnyben részesül a matematika—fizika—kémia vagy magyar—történelem szakos) 501—502. kulcsszámú végzettséggel. 1 fő LEÁNYKOLLÉGIUM NEVELŐI állásra (matematika—fizika., vagy magyar—történelem szakos) 501—502. kulcsszámú végzettséggel. Kollégiumvezető és -nevelői állásra kizárólag nők pályázhatnak. A kollégiumvezetői állás betöltésének ideje: augusztus 1., a többi állás betöltésének időpontja: augusztus ló. A pályázat beadásának határideje: 1973. május 31. az intézet igazgatójának címezve. Á pályázathoz csatolni kell: önéletrajrot, végzettséget igazoló okmányt és munkahelyi minősítést. Bővebb felvilágosítást az intézet személyzeti főelőadója ad, naponta 8—16 óráig. ző szakaszaiban mi a fölösleges, a csökkenthető, a megtakarít- I ható. A holt és az eleven munkával való ésszerű gazdálkodás — némi leegyszerűsítést meg- engedve — a forrása az ön- j költség mérséklésének. E forrás- j bói azonban ma még csak kevesen, s alkalomszerűen merítenek. Roppant nagy anyagmennyiséget fogyaszt el az ipar. Egyetlen esztendő alatt 166 000 ton- J na öntödei nyersvasat, több, J mint kétmillió tonna acélárut, I 5,4 millió négyzetméter klómos felsőbőrt, hogy csupán néhány terméket említsünk. Tíz év alatt megkétszereződött az iparban a villamosenergia felhasználás — évi 5,1-ről 10,3 milliárd kWó-ra nőtt —, amiben benne van az 'új gyárak serege, a korszerűbb berendezések légiója, de benne a pazarlás is, az üresen járó gépektől a fölös világításig. S hasonló de szócskákkal folytathatjuk a sort, hiszen mindennapos gyakorlat, hogy nagy ráhagyásokkal készülnek az öntvények, drága acélt forgácsolnak kényszerűen, mert nincs éppen méretszabatos rúd, csöveket darabolnak fel néhány alátét miatt. A vállalat joga Csupán jelzésül: a közlekedési eszközök gyártásánál 66,9 százalékra, a bőr-, szőrme- és cipőiparban 74,3 százalékra, a textiliparban 66,8 százalékra rúg az anyagköltség. S ami elpocsékolódik, abból nem lesz termék, valahol, valakikkel fizettetik az á rban! Végsősoron velünk, fogyasztókkal kénytelenek megfizettetni. Kézenfekvő, hogy a termelő az ártól költségei megtérítését, a nyereség biztosítását várja. Ám fönntartás nélkül elfogadhöt- juk-e, hogy például tavaly a gépek és gépi berendezések gyártásában — hangsúlyozva, hogy találomra választott példáról van szó, mert más iparcsoportot is említhetnénk — 4,1 százalékkal növekedett a termelői ár? Fönntartásainkat az diktálja, hogy általános tapasztalat szerint mindenütt és mindenkor könnyebbén . folyamodnak áremeléshez, mintsem a költségek elemzéséhez, a költségtényezők vizsgálatához. A vállalat joga — kivételes esetektől eltekintve — annak eldöntése, mit gyárt. Am azt a jogát már nem ismerhetjük el, hogy a termékeiért kért árral a kihasználatlan állóeszközöket, az anyagpocsékolást, a szervezetlenséget, az alkalmazotti létszám gyors felduzzasztását is megfizettesse...! És a kötelességek? Mert a jogokkal kötelezettségek is párosulnak. A termelés önköltsége vállalati kategória, nem népgazdasági. Azaz a teendők ugyancsak vállalatiak. Márpedig az ún. közvetlen és közvetett költségek folyamatos emelkedése nem magyarázható kizárólag objektív okokkal. Része van abban annak is, hogy — például — a forgácsológépek kihasználtsága mindössze 1,1—1,3 műszakra terjed, lassú az újítások, találmányok gyártásba való bevezetése, az új technológiák alkalmazása, laza az anyagelszámoltatós, túl nagy a hulladék s így tovább. Sok szó esik napjainkban a vállalati árpolitikáról,, néhány biztató példát már a fogyasztók is ismerhetnek. Am jogos kérdés, hogy az árellenórfés megálljon-e magának az árnak a vizsgálatánál, elegendőnek tartva a szabálytalanságokért a gazdasági bírság kiszabását, avagy tovább lépve, következetesen firtassa a vállalati árpolitikáért a személyes felelősséget? Mészáros Ottó Szombathelyi mozaik Egy kis történelem Savaria, Steine Mangel, Szom- Dathely. Három név, melyek szinte összefoglalják Nyugat- Dunántul egyik legszebb, Magyarország legrégibb városának történetét. Claudius, római császár ala- oította a várost I. sz. 43-ban. Alapítójáról kapta nevét, a Co- lonia Claudia Savariát. Leszerelt katonákat és azok családjait telepítették ide, valószínűleg ők hozták Pannónia nyugati * részébe az Egyiptomból származó Isis kultuszt. 455-ben a várost hatalmas földrengés pusztította el, ráadásul a germán, avar támadások pecsételték meq az egykor virágzó település sorsát. Utalván a pusztulásra, o szétmorzsolt kőrengetegre, ezidőtójt nevezték ezt a vidéket Steine Man- gelnek. Szent István uralkodása idején a győri püspökség fennhatósága alá került a város. A vásárokat Itt nem vasárnap, hanem szombaton tartották, innen származtatják a város mai nevét. Rajongás Nem hiszem, hogy egy közeli családtagot jobban lehet szeretni, mint ahogy ezt a szombat- helyiek teszik városukkal. Jól ismerik a múltját, s eqy új lakóépületnek is úgy örülnek, mintha a sajátjuk lenne, A várasba látogató idegennek útikalauzt sem kél| vennie. Bárkit megkérdez az utcán, özönével sorolják a látnivalókat. Romkert, Isis szentély, Smid múzeum, Székesegyház, Jókai park, ká- moni arborétum, Művelődési és Sporthoz. A történelmi múlt tisztelete érződik az ötvenes évek vége táján kezdődött Savaria-kultu- szon. Az ember lépten-nyomon ebbe a névbe botlik. Van Savaria szakközépiskola, cipőgyár, futballcsapat, utca, múzeum, rendezvénysorozat, mozi, idegenforgalmi hivatal (Savaria- tourist). ruházati vállalat, fotóklub, Savaria Szálló, éttermében Savaria tállal. A gyermekek paradicsoma a Jókai park, nagy, árnyas qesztenyefákkal, napsütötte tisztásokkal, játszóterekkel, sok-sok játékkal. Egy arra igyekvő tízéves-forma kisfiútól érdeklődöm, merre van a Claudius Szálló? Készséggel elmagyarázza, majd végigmér és jóindulatúan figyelmeztet: — Nagyon drága óm! 1 Szó, ami szó, ifjú kalauzom nem túlzott. Az igaz, hogy méltán büszkék a szombathelyiek a tavaly nyáron felépült luxusszállóra. Kívülről is impozáns, négyemeletes épület, meghök- ke'ntően modern építészeti formákkal, Csak kétágyas szobák vannak és lakosztályok. Egy szoba ára reggelivel 420 forint, a lakosztályé 600, A tetőteraszról csodás kilátás nyílik a városra, a csónakázótóra, és a távolabbi dombokon felépült víkend- telepre, A belső berendezés^ méltó a szálloda külsejéhez és áraihoz. Az étteremben rendszeresen lehet kapni libamájat, előétel gyanánt. Egy adag huszonkét forint. Erős a gyanúm, hogy a Hun- garhótels e szálló építésénél messzemenően figyelembe vette az egyre növekvő nyugati idegenforgalmat Nevezetességek Némi nagyvonolúsággal három fő csoportra oszthatók a város nevezetességei. A római hadiút, vízvezeték, a közel kétezeréves központi fűtés (I), a már említett Isis szentély, művészi szépségű mozaik maradványok kétségtelenül oz egyik legnagyobb idegenforgalmi Meddig érték az ember?) Kiss Lajos (7.) egy nylon zacskóban hozta el a szerkesztőségbe több mint negyedszázados bányamunkája során szerzett elismeréseit. Egy tucat Kiváló dolgozó jelvény és okle- i vél, munkaérdemérem, srtaha- 1 novista jelvények, bányászati | szolgálati érdemérem bronz-, ezüst- és oranyfokozata, szocia- j lista brigád jelvények, elismerő | oklevelek legmagasabb szintű vezetőinek aláírásával. Egy sokkal kisebb, de ugyancsak tekintélyes táskában kiló- nyi irattömb arról a szomorú időről tanúskodik, amikor a bányában megsérült. S arról, hogy ezután milyen megbecsülést kapott. Kiss Lajos fűzőben jár, a kemény, durva bányamunkában edződött ember képtelen érzelmein úrrá lenni, amikor elpanaszolja esetét. Ismerős ügy. Esztendőről esztendőre a bányászok tucatjai és mások is hasonlóan járnok. Kiss Lajos (7.) Pécs- Bányaüzem vájárja 1972. március 10-én egy 2,4 méteres bányafával küszködött felfelé egy guritón, amelyik meredek dőlésben köti össze az egyik szintet a másikkal. Semmi kétségem afelől, hogy elismerné üzemi balesetnek Kiss Lajos vájár sérülését, aki egyszer is meg-, próbálkozott azzal, hogy egy ilyen guritón közlekedjék, a harminckilós, az ablaknyi szelvényű bányavógotban állandóan elakadó fa cipeléséröl nem is beszélve. Kiss Lajos megcsúszott, derékrándulásos sérülést szenvedett, másnap már felkelni sem tudott. Egy esztendeig volt táppénzen, amikor a Társadalombiztosítási Igazgatóság a szerencsétlen ember ügyében döntést hozott: ,.az I. fokú Orvosi Bizottság Kiss Lajost felülvizsgálta, és szakvéleményében közölte, hogy a dolgozó leírt Gerincfájdalom ténykedése szokványos munkakörből adódó megterhelést nem haladta meg, a baleset fogalmát nem merítik ki”. Kiss Lajos megfellebbezte a döntést, a II. fokú Orvosi Bizottság 1973. március 14-én megerősítette az első ítéletet: „...az esemény a baleset kritériumát nem meríti ki, balesetből eredő munkaképességcsökkenés nincs .. ." A fentieket olvasva önkéntelenül is eszembe jut egy néhány év előtti eset, amikor a Mecseki Ércbányászati Vállalat ll-es üzemében Túri Imre 25 kilogramm robbanóanyaggal a vállán megcsúszott, nem akarta ledobni a ládát, amely így derekát szinte kicsavarta. Az ő elutasító kérelmére hasonló indoklás volt Írva. Szerencsére Túri Imre szerencsétlenségét azóta elismerték üzemi sérülésnek. Kiss Lajos — az orvosi megállapítás ellenére — soha nem lesz képes a régivel azonos értékű és bérezésű munkát végezni. A szőnyeggel borított lépcsőn is csak üggyel-bajjal jár — a bányában pedig minden percben előfordulhat olyan eset, amikor hirtelen kell ugrani, hajolni, futni. .Egy fűzőben is csak óvatosan közlekedő embertől ez képtelenség, sőt azt feltételezni is képtelenség, hogy erre egyáltalán képes. Persze, kaphat könnyebb munkát, amelyet esetleg képes ellátni — csak régebbi fizetésének töredéke lesz a bére, s másfél évtized múltán, amikor a nyugdíjjogosultságot eléri, az alacsony - fizetés után kapja majd a nyugdíjat. Art csak mellékesen jegyezzük meg, hogy Kiss Lajos tüdejének 36 százalékát szilikáttartalmú porok emésztik. Mint említettük Kiss Lajos esete nem egyedülálló — gerincfájdalma tulajdonképpen az egész iparág „gerincfájdal- ma". Időről időre megkérdezzük a bányászszülőket: ön miért nem adja bányásznak a fiát? A mecseki szénmedencében — talán az egész országban is hasonló a helyzet — alig-alig találunk a fiatal bányászok között olyanokat, akiknek apja bányász volt. Sőt fiatallal is alig-alig találkozunk, s érthetetlenül állunk a jelenséggel szemben, hiszen sehol sem indulnak ma a fiatalok olyan gyorsan anyagi megbecsülésben, mint éppen a bányászatban. Kiss Lajos és társai esetének, híre azonban villámsebesen terjed a bányatelepeken, s a fiatal vájártanulók beiskolázásakor aztán nem csoda, ha évről évre tucatjával hiányoznak a fiatalok a komlói vájár- iskolából. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a népgazda- i ság nem tudja egyszerre a bányában, általában a munkában j megsérültek rehabilitációját megoldani, úgy, hogy anyagi j veszteségek ne érjék a dolgozó- í kot. Az egyedi elbírálás azonban — úoy tűnik — mintha egy kissé gépies lenne, s nem venné figyelembe a munkában, kü- I Ionosén a bányamunkában el- J töltött negyed századot, art, hogy er alatt az idő alatt Kiss Lajos nem kímélte erejét, egészségét. Kitüntetései tanúskodnak erről. A kitüntetések — bár értékük mintha egy kissé inflálódna, vagy talán éppen az ilyen esetek miatt veszítenek értékükből — a dolgozó megbecsülésének nemcsak pillanatnyi elismerése. Legalábbis az ember arra gondol, hogy a Bányászati szolgálati érdemrendet — o többiről most nem is szólva — azért adják, hogy kifejezésre juttassák a társadalom megbecsülését egy ojlyan emberrel szemben, aki életét egyetlen mégpedig a legnehezebb munkahelyen töltötte el. Kiss Lajos munkahelyi balesete — miként a többj hasonló esetben is — valószínűieq azért nem volt a bányász számára kedvezően elbírálható, mert korábban is volt betegállományban derékfájdalmak miatt, s sérülését a régebbi betegségék ki- újulásaként bírálták el. Azt hiszem nem tévedek ha leírom: talán egyetlen bányász sincs, aki hosszú évek bányamunkája során derekát fájlalva ne ment volna orvoshoz. így aztán a hasonló sérülések valóságos „gerincfájdalmai” ma a bányászoknak, a táppénzt követően ugyanis a legtöbb esetben tanácstalanul várják az ítéletet sorsuk felett. A nyugdíjaztatáshoz legtöbbször nincs meq az előírások szerint-szükséges rokkantság, vaqy a nyomorult emberek túlságosan fiatalok még. A felajánlott munka bérezése pedig sokkal kevesebb, (természete- 'sen, hiszen csak nagyon könnyű munkáról lehet szó) mint amit ■zséges emberként keresett. Mit lehet hát tenni? A probléma komplex megoldására még nincs erőnk, az egyedi tárgyilagos, de emberséges elbírálások azonban naqyon sok fájdalomtól megkímélnék ezeket az embereket, akik a fűzőben pré- selődve, amúgy is rengeteget szenvednek. Lombos; Jené vonzerő. Szombathely a régészek paradicsoma. A város ve. zetői egész halkan megjegyezték, hogy néha már gondokat is okoz a múltnak ekkora gazdagsága. A feltárások miatt főleg a belváros fejlődése meglehetősen lelassult. Másik nevezetesség az 1961 óta évről évre megrendezett Savaria napok. Idén is gazdag program várja az érdeklődőket. Néhány a nevezetesebb rendezvények közül: május 18—2p-án nemzetközi táncverseny és magyar táncbajnoksóg. Június 29- től július 1-iq országos munkás dalos találkozó, a Varázsfuvola előadása az lseumban, világhírű énekesek közreműködésével augusztus 3—4-én, az azt követő két napon pediq a Musica Hun- garicát mutatják be, Forrai Miklós vezényletével. Szombathely képe nem teljes a kedves, zötyögő sárga villamos nélkül. Keskeny nyomtávú sínpárón a századforduló óta róia a város utcáit. A korszerűtlenségre hivatkozva már többször meg akarták szüntetni, a szombathelyiek azonban nem engedték. Csörömpölésével, három kitérőjével, hatvan filléres villamosjegyével hozzánött a városhoz, az emberek szívéhez. És még ami érdekes: nyereség, gél dolgozik. Bajuszos, őszülő munkásember, a cipőgyárbon dolga#. Arra jártában bekopog-a városi tanácsra, és szóvá teszi: az új lakótelepen, a Derkovics városrészben egymás után épülnek a modern, szép lakóházak, de a környékük elhanyagolt. Igaz, nem ott lakik, de szombathelyi ember ó is, bántja a szemét a sok földbucka, hulladék. Napjaink városa Nem egyedi történet, Kiss Alajos tanácselnök-helyettes hosszasan sorolhatná azokat az eseteket, amikor a város iránti szeretet, felelősség hozza ide az embereket, hogy elmondják észrevételeiket, tanácsaikat. A város pedig törődik oz emberekkel. Például a fiatalokkal. Szombathelyen felépítették a fiatal házasok szállóját, 110 egyszobás, főzófülkés, komfortos lakással, és jövő áprilisro felépül a második is. A lakásra igényjogosult fiatalok öt évig lakhatnak itt, havi 600 forintért. Ebből 190 a lakbér, 410 forintot pediq a fiatalok nevére kamatozó takarékkönyvben helyeznek el. öt év múltán az összegyűlt pénzt megkapják, ezt befizethetik arra a lakásra, amelynek juttatására a tanács kötelezi magát. Milyen is Szombathely? Szép város. Élményeket adó? De mennyire! Fejlődik? Példásan. És a búcsú? Stilszerű talán, ahogy az antik himnusz mondja: „Add, hoqy ez ünnepet ülni jöhessünk újra jövőre örvendő szívvel, s azután is számtalan éviq”. Kuruc i Gyula — Szigetvári kontervek a BNV-n. Az idei Budapesti Nemzetközi Vásáron a Szigetvári Konzervgyár valamennyi készítményét, amelyek az egészséges táplálkozáshoz szükségesek, bemutatja. Ezek: befőttek, ízek, dzsemek, savanyúságok, főzelékek. I