Dunántúli Napló, 1973. április (30. évfolyam, 81-108. szám)
1973-04-04 / 84. szám
T973. április 4. DUN ANTOLI NAPLÓ becsülete _________ Al lami-díj Lovai István A kérdés elől nem lehet kitérni: mi a titka ennek az irigylés- remélté kOrríremek? Lovai István 35 éves. Tizenkilenc éve bányász, 1954-ben végezte el a komlói vájáriskolát, s 1958-ban már csapatvezető. 1961-ben Kiváló dolgozó kitüntetést kap, 1964-ben Bányászati szolgálati érdemérmet. 1966-ban megint Kiváló dolgozó, 1967-ben pedig Kiváló bányász címmel tünteti ki a nehézipari miniszter. Egy évvel később Munkaérdemrendet kap, s most elérte azt, amit életművekért is csak kevesen kapnak meg. Igazságos lehet ez? S ha igen, mi mindent kellett e magas kitüntetésért tennie? — Ellünk egymással szemben, s mintha csak érezné, mire gondolok, azt mondja: — Amikor megkaptam a meghívót a Parlamentbe, az volt az első gondolatom: miért pont én? Sokat dolgozok, ez igaz, elég jól is megy a brigádnak, ez tény, de azért ennyivel nem- vagyok, nem vagyunk különbek másoknál. A kollégákat is kérdezgettem: ti hogy látjátok ezt a dolgot, s a többségük azt mondta, amit magam is érzek: ez a magas kitüntetés egy kicsit az egész fiatal bányásznemzedéknek szól... Régóta ismerjük egymást, s most, hogy élete e nagy pillanataiban is ugyanolyan szerény és mértéktartó, mint mindig is volt, hirtelen megfogalmazhatóvá válik bennem Lovai István arcképének két legfontosabb vonása, s ez a szerénység és a realizmus. — 1951-ben, Komló hőskorában kerültem a városba. Olyan volt ez akkor itt, mint Amerika: legtöbben csak azért jöttek, hogy szerencsét próbáljanak. Azt nem tudom megmondani, engem mi hozott, miért pont ezt a szakmát választottam, de amikor 1954-ben végeztem, s ide kerültem Kossuth-bányára, ugyanazt éreztem, amit ma. A munkásember csak munkával érhet el valamit. Mindennek nemsokára húsz éve lesz, de a munkakönyvemben azóta is csak egy bejegyzés van ... — Akkor ki volt a leghíresebb csapatvezető? — Nem is tudom. Talán a Molnár István, a 100 méteres mozgalom elindítója, öt egész Komló ismerte. — Már hagyomány: a Mecseki Szénbányák üzemeiben minden évben a Lovai-brigád teljesíti elsőként éves tervét, s hagyomány az is, hogy az üzem- vezetőség ilyenkor egy kis ünnepséget rendez. De vajon mit mondanak a kollégák? — Mikor mit. Amíg csak egykét brigád teljesítette túl a tervét, sokan azt mondták: ezeket futtatják. De ma már legalább öt olyan brigád van csak itt Kossuth-bányán, mely a miénkkel vetekszik, s ez már nem futtatás kérdése. Az emberek is és a technológiák is sokat változtak tíz év alatt. A 18 fős brigád három hat fős szakban dolgozik. Feladatuk az új bányatérségek megnyitása, a széntelepek felé utat biztosító vágatok, gurítok, ereszkék hajtása. Az elővájási, illetve feltáró munka a bányászat legnagyobb szakértelmet és legnagyobb fegyelmet követelő munkaterülete. Huszonnégy óra alatt 10—12 folyómétert halad előre a csapat, s ez csak úgy lehetséges, ha kiiktatják a holtidőt, s mindenki kipihenten, jó erőben érkezik műszakra. — Mindenkinek megvan a maga reszortja és felelőssége, s mindenkinek megvan a rangja. fontossága is. Nem egyének produkálnak, hanem egy kollektíva, s ez azt jelenti, hogy egy egységes egésszé, egy jól olajozott gépezetté kellett válnunk. Inni, éjszakázni, s aztán jól dolgozni — ez ma már nem megy. Egy kicsit úgy vagyunk, mint a sportolók: fegyelemre, önmegtartóztatásra van szükség. — Azt mondják: sokon megszöktek mellőled. — Nem olyan sokan. — Mások pedig azt mondják: vagy a Lovai-brigád, vagy a munkakönyv,., — összeszoktunk, ismerjük egymás gondolatait is. A minap is látom, hogy az egyik kollega kezében nem hajlik úgy a lapátnyél, ' ahogy szokott. Mondom hát neki: menjél előre, fúrjál, majd én lapátolok ... — Fáradtan érsz haza? — Sokszor már este nyolckor ágyban vagyok. — Mesélj a családról. — Két kislányom van; a kisebbik hatodikos, a nagyobbik pedig most jár nyolcadikba. Mindkettő tanárnő szeretne lenni. A nagy kitűnő, a kicsi 4,1 volt. — A feleséged mit szól a bányához? — Ha kicsit kések, elébem küldi a gyerekeket. .. — Voltál már életveszélyes helyzetben? — Egyszer, még az elején, derékig betemetett egy omlás. — És most, legutóbb, amikor az a nagy tűz volt? — Egy kerülőgurítót hajtottunk, hogy a pajzsos fejtés milliós értékű berendezéseit ki tudják menteni. Negyven fok körül volt a kőzet hőmérséklete... — Féltél már a bányában? — Nem, erre nem emlékszem. — És egyébként? — A betegségtől nagyon félek. — A brigáddal kapcsolatban mit szeretnél? — Azt szeretném, ha a brigádból senki sem fáradna el, senkit sem érne soha baj, és senki sem hagyná abba, amit elkezdtünk. És persze az se lenne rossz, ha megjavulna kicsit a munkahelyünk. Kíméletlen a meleg. — Mondj valamit az Állqmi- d íjról? — Ez így nem igazságos. Megosztva kellett volna kapnom ■— mert az első harmada a feleségemnek jár, másik harmada pedig a brigádnak, mert nélkülük sohasem lehettem volna az, aki vagyok. Békés Sándor ció. Ez csak gazdagodáshoz vezethet. Sik remek tömegmozgató. Nem hiába élt sokáig az Állami Népi Együttesben. Több szabadtéri tömegrendezvénynek volt a rendezője, például a busójárásnak. Akár az egyes színészszel közös munkájában, a tömegmozgatásban is bátran engedte a szabadságot, a rögtönzést és mindig megérezte, hogy a tömeg1 mikor hogyan viselkedik. A busójáráson például nem egyszer csuoán arra * figyelt, hogy két embertömeg mikor, hol és milyen hangulati előzményekkel találkozik össze. A hatást e'őre tudta. Veszélyes játék volt, de Sik elképzelése mindiq bevált: a busójárás sok fejezete rende’é'en, manótól keletkeze“. -- — ok népi játéknak tűnt — eay o’:os, ügyes és kockázatot vá'la'ó rendező keze nyomán.- De lássuk a színházművésze1 további pólusait, elsőként is a drámaírót. Tiszteli a szerzőket? — Mn~"i őződésem, hogy a mai ' -bon felerősödött azirodcüom. De ez nagyon bonyolult dolog. Színház annyi féle van, ahány a maga öntörvényeivel igazolni tudja önmagát. Van olyan színház, amelyik szigorúan ragaszkodik a leírt szóhoz, s ez is lehet jó színház. Aztán van olyan, ahol szinte semmi leírt irodalmi anyag nincs, más eszközökkel próbál dolgozni és az is lehet jó színház. — Tehát minden író külön színházi világ? — Nem, Hanem minden író, minden darabjának, minden előadása. Sik Ferenc is ilyen sokféle színházat alkot. Egerben az Ir- kutszki történetet szerette nagyon. Pécsett például a Két úr szolgáját, az ördögöket, az Arturo Uit, a Gentlemanek-et, Most, a Jászai-díj alkalmával is vallja: — Nagyon szerettem azokat az operetteket, amelyekben sikerült bebizonyítani saját magunknak, hogy ez is lehet korszerű műfaj és a maga iróniájával. humorával, életszereteté- vel, emberségével ez is mondhat a közönségnek mai gondolatot. Hadd emeljem ki a Mórica grófnőt, amelyet külön is nagyon szerettem. De fontos: szeretem és magaménak vallom a mai magyar drámát. Ezek közül Novotny Gergely műve, az Országutak iskolája áll közelebb hozzám. — A közönség? — Számtalanszor megtörtént már, hogy a nekem kedves darabot a kritika nem tartott jónak, Ilyenkor mindig megvigasztalt, ha beültem a nézőtérre és az előadás végén nagyon tapsoltak. Klubokban, kávéházi asztalok mellett gyakran hangoztatott „Sik-elv": olyan jó színházat kell alkotnunk, amelyben ml is jót játszunk a magunk örömére és így örömet talál benne a néző is. Nem hisz a néző nélküli színházban, — természetesen. Hitvallása: — Az ember lehetőséqei korlátlanok. Nemcsak úgy, hogy fel tud menni a Holdra és a Vénuszra, hanem úgy is, hogy kozmikus méretűvé tudja kiterjeszteni önmagát. Ehhez önismeret kell, s ha van művészet, akkor annak legfontosabb feladata ezt az önismerést segíteni. Főldessy Dénes Breitner Tamás Somogyi László, Kákái Rezső. Szabolcsi Bence, Mihály András, Farkas Ferenc, Kodály Zoltán — ők tanították, s ez a névsor önmagában sokat mond. Mestere, vagyis a karmesterképző vezetője Somogyi László volt. Tizenhét évvel ezelőtt, 1956-ban végezte el a Zeneakadémiát. Rendkívül szigorú nevelésben részesült, de amikor nekiindult a pályának, mindent élőiről kellett kezdenie. Ez talán természetes, hiszen az élet, a gyakorlat — az valami más. Azóta szinte minden műfajban dolgozott, legjobban mégis a magyar koncertéletben: az ország valamennyi zenekarát vezényelte, és ezt nagyon kevesen mondhatják el, — A legtöbbet ezekből a rádiózenekar adta nekem — mondjq —, mert annak dirigálása rendkívül jó módja az önellenőrzésnek, ott azonnal javíthattam a munkámat. De főállásban o Fővárosi Operettszínházban dolgoztam egészen addig, amíg ide nem jöttem Pécsre. Mindig nagy nosztalgiám volt az opera iránt, s azt először itt elégítettem ki. Szívós ember — általában így ismerik. Ez a szívósság néha már a makacsság határát súrolja, de sohasem -mentes az önkontrolltól. — Nagyon sokszor bennem él a túlzott önellenőrzés, annyira, hogy néha szinte már akadályoz a munkámban. De általában ez nem baj. A színházban ismerik Breitner Tamásnak a közönségről vallott sajátos véleményét: — A közönség, mint egység mindig kitűnő szakértő. Akármilyen közönségről van szó, csalhatatlan biztonsággal érzi meg, hogy mi a jó produkció, és mi a rossz. Ez a tapasztalataim szerint eddig mindig bevált. A közönséget lenézni tehát a legnagyobb hiba. Mégis sokan hajlamosak erre, s nem a közönségnek játszanak, hanem önmaguknak, vagy a kritikának. Sőt, nemcsak lenézni nem szabad, hanem a közönség a legjobb fokmérője is a produkciónak. Akármennyire is úgynevezett „nem zeneértő” emberekből áll — bár a hangverseny és az opera nézőterén ez is kétes megfogalmazás. — Azt hiszem, a néző csak egyenként, mint egyes ember lehet nem zeneértő, de együttesen, mint közönség, mint tömeg, megérzi a produkcióban a mögötte lévő aranytartalékot. Ezt nagyon sokszor tapasztaltam már. Zenei igazgatónak lenni nemcsak önálló, egyéni alkotó művészetet jelent, hanem egy komplex művészeti irányító munkát. Hasonlóképpen a színház más vezetői beosztásához Breitner Tamás felelőssége tehát kiterjed sok mindenre. — Mi a legégetőbb gondja? — A zenekar. A színház operatársulata most már, úgy érzem, megfelelő létszámú és színvonalú. Hiszen 16 jó szólóénekesünk van. Most hozunk két új énekest Debrecenből. Az egyik tenorista: Horváth Bálint, a másik bariton: Németh József. Velük minden szólam megfelelő létszámmal rendelkezik. A zenekari tagok száma azonban kevés, még akkor is, ha nemrég kaptunk a korábbinál több státust. A Pécsi Nemzeti Színház ugyanis a legtöbb tagozatú társulat. Itt a próza mellett opera, operett, gyermekszinház, balett is van. A kifejezetten zenés műfajokon kívül tehát számtalan betétet kell játszanunk, például zenés vígjátékban, vagy gyermekdarabban. Aztán a balett zenei igénye! Mindezeket a feladatokat nemcsak Pécsett, hanem tájelőadásokon is el kell látnunk. Ezért a színház zenekarát tovább kell bővíteni. E Liszt-díj nélkül nehezen dolgozhatunk megfelelő színvonalon. — Mi a véleménye a musicalről, az egyik legtöbbet emlegetett műfajról, amelyre a színházi életben nagyon készülnek? — A musical fogadására Magyarországon nem készültünk, sőt, talán nem is készülhetünk fel. A musical nálunk olyan, mint a János vitéz New Yorkban. Mi magyarok szeretjük és játszani tudjuk az operettet, de a musical csak fordításban érkezhet hozzánk. Nemcsak a szövegét kell lefordítani, hanem az egész világát kellene átültetni. Ehhez azonban nincs Magyar- országon megfelelő énekesgór- da, zenekar, tehát a musical jövője nálunk nehéz jövő lesz. Breitner Tamást elsősorban karmesteri tevékenységéért tüntették ki. A zenekar szereti és tiszteli benne a muzsikus tudósát. Ez a tény — erős túlzással — van olyan értékű, mint a Liszt-díj. Mert nem minden kitüntetett művészt szeretnek és tisztelnek. Földessy Dénes l^unkaérdemrend Schneider Béla Hat évvel ezelőtt megüresedett a főmezőgazdászi állás a lippói Béke Őre Tsz-ben. A kihelyezett főagronómus szerződése lejárt, visszament Budapestre. A szövetkezet diplomás szakember nélkül maradt. Gondban volt a vezetőség, hol találnak olyon nagy tapaszta- latú szakembert, aki az év kellős közepén zökkenő nélkül veszi át o kétezer hektáros nagyüzemet, s aki meg is marod ezen az eldugott helyen. Egyetlen agrármérnököt ismertek, aki szinte mindennapos látogató volt náluk, a körzet növényvédelmi felügyelője. Schneider Béla nem volt nagy tapasztalatú szakember, sőt inkább nagyon is kezdő. De volt helyismerete és szerette szak*> máját. A tsz-nek egyetlen kikötése volt, ha kinevezik, be kell lépnje tagnak. Ö első szóra aláírta a belépési nyilatkozatot. Pécsi lakásából kijelentkezett és leköltözött Bezedekre. Még 27 éves sem volt, amikor 1967. július 1-én a lipppi tsz főagronómusa lett, s tegnap Budapesten kiemelkedő szakmai tevékenysége elismeréseként átvehette a Munkaérdemrend ezüst fokozatát, — Befutott szakember, —r Mi kell ma nálunk egy fiatal szakember gyors érvényesü. léséhez: tehetség, szorgalom, szerencse? — teszem fel a kérdést. —- Mind a három. Azt hiszem, ha ez a hqrom meq is vqn, egyedül akkor sem lehet eredményt elérni. Én az államvizsgán majdnem megbuktam. Teljesen leblokkolt az agyam. Csak azért engedtek át — mivel a szigorlati jegyeim öt éven át jók voltak — de Vágsellyei professzor kijelentette: „Látszik, hogy paraszt qyerek lévén van érzéke a földhöz, de igazi agrármérnök sosem lesz magából.” Talán ezért lettem mégis az, mert elhatároztam: csak- azértis megmutatom. — Később elvégezte a szakmérnökit is .., — Igen, de talán sosem érem el azt az eredményt, amiért most kitüntettek, ha nincs olyan szerencsém és nem éppen ebbe a kollektívába kerülök, A főnököm, Karasz László, 19 éve elnök itt ebben a falu- bán. s másfél évtizede ugyanazzal a gárdával dolgozik. Nálunk nincs fluktuáció. Sosem éreztem, hogy egy feladattal magamra maradók. Kezdettől meghallgatnak és támogatnak. És ez szerencse a fiataloknál. A lippói tsz termelési eredményeivel az utóbbi 5 évben az ország élvonalába küzdötte fel magát. Tavaly elnyerték a Minisztertanács Vörös Vándorzászlaját és a Kiváló termelőszövetkezeti gazdaság címet. Búza, kukorica és cukorrépa tér. méshozamaikért a szekszárdi kiállításon megkapták Baranya megye Tanácsának nagydíját. Cukorrépából övék a legnagyobb üzemi felület — 300 hold, a Kaposvári Cukorgyár bázisgazdaságg. E növényből tavoly holdanként 318 mázsás rekordtermést takarítottak be. Növényfajtaösszehasonlító üzemi kísérleteikkel a megye helyes fajta politikáját segítik elő. Élenjárnak a korszerű módszerek alkalmazásában. Lóbabjukra T- mely nemrég állami elismerést kapott ■— mint jelentős fehérjehordozóra az Országos Fehérje Iroda is felfigyelt. Lehet, hogy szerencsés pillanatban került Schneider Béla Lippóra, az új mechanizmus küszöbén, amikor az új fejlesztési koncepciókat kidolgozták. Tény, hogy ezek előkészítésében már ő is résztvett, s az is tény, hogy a felsorolt kiváló termelési eredmények az ő szakirányítása alatt születtek meg. — Az állami elismerés igen magas, de elismerik-e itt Lip- pón is? — A munkám kielégít, megbecsülnek. Anyagi értelemben is, noha vagyont nem gyűjtötr tem, de ami ennél több. úgy érzem gyökeret vertem itt. A tsz-től kaptam Bezedeken egy szolgálati lakást megnősültem, a feleségem okleveles közgazdász, szintén a tsz-ben dolgozik. Berendezkedtünk, Nincs villánk. nyaralónk, sem telkünk, de van két gyermekünk. Kocsit azért vettem. Annak, aki anyr nyit utazik, mint én, a kocsi léte szükséglet. —- Terveim? Itt szeretném leélni az életem. Annyi munkát fektettem én be ebbe az üzembe, hogy másutt újra elölről kezdeni, ahhoz — úgy érzem — nem lenne már erőm,- Rné — 4
