Dunántúli Napló, 1973. április (30. évfolyam, 81-108. szám)
1973-04-30 / 108. szám
Simon Lajos: Sztanyiszlavszki nyomában ? Ravasz János: a horvát színház Jelenet Miroslav Krleisa: Szent Istvón-napi búcsú című drámájából o Zágrábi Gavella Drámai Színház pécsi előadásában A televíziótól visszahódították a nézőket A kertek alatti út Hej, pedig követelte ifjú gyomrom az' ételt, pedig a naptüzétől villámot siórí a siemem, pedig már veszett ebként vágytam a korsó vizre, ped'g mint édes anya-öl hívott a szalmazsákos ágy, pedig úgy vágytam lópokróc alá bújni, mint rabok szabad ég alá. Pedig rövidebb volt a kertek alatti út, de én ott tántorogtam haza, ahol a 'porosarcú asszonyok, ahol a batyubakötött csecsemők sirtak-ritak, ohol a fáradtságot titkoló férfiak bandukoltak. Mindig azon az úton, hej, csak azon az úton. Es most is százezernyi kertek alatti út hozná közelebb hozzám céljaim otthon-melegét, de én eayre se lének, én meg nem előzök senkit, én együtt akarok hazaérni az országúton mindenkivel! Gustav Krklec: Rózsák Nyúltam halom dús sárga rózsáéit mint a koldus Igéző piros rózsa bokrához térdre hulltam, élet adósa Ahány szál őszirózsa mind hazug vallomásom azóta És? végül mind a három hullt szirma — ifjúságom! (Dudás Kálmán fordítósa) Pákol'tz István: Árnyék Méricskél a parti fövényben szegény öreg Novák. Evtiezedek óta tervezi rendületlen az emberiség kozmikus méretű szeretet-otthonát. Az álom-köd-habarccsal összetákolt absztrakt-épület-elemeket lebzselő felhőkkel cipelteti, o jóég tudja honnét. És hová. Itt csak a terv készül. A palota fölépíthető bárhol... Mindennek a végérejárni úgyse lehet, hát ne firtasd a csodát. Tolakodó érdeklődés helyett irgalmon neki. És eredj tovább. Jugoszlávia és Magyarország között egyre szorosabb a kulturális kapcsolat, ezen belül is Pécs és Zágráb viszonylatában szaporodik a vendégszereplések cserelátogatások száma. Most először jár Baranya székhelyén egy neves horvát prózai társulat, a Zágrábi Gavella Drámai Színház, Vendégszereplése jelentős állomása a két nép közötti kulturális együttműködésnek, a mindkét országban élő nemzetiség anyanyelvi kultúrával való ellátásának. Ezért kértünk interjút Kresimir Zidarics- tál, o Zágrábi ' Gavella Drámai Színház igazgatójától, és egyben rangos színművészétől, hogy ezúttal ismereteket kapjunk a Dráván túli szomszéd ország szín ház kultúrájáról. — Érezhető-e Horvátország* ban a sokszor emlegetett színházi válság? — Ezt a válságot nálunk csak a tévé okozta, de úgy látszik most már átvészeltük. A horvát néző is eltelt már a .képernyővel és visszatér a színházhoz, különösen a korszerű, jó színházhoz. Ezzel a képernyő közvetett, gépi művészetétől visszatér a közvetlen, élő színházi élményhez, az élő színész szavához. Azt hiszem, hogy amíg a színházban élő ember nyújt művészetet, addig azt semmiféle gépi eszközzel közvetített művészet nem szoríthatja háttérbe. — Milyen helyet foglal el önöknél a kultúrpolitikában a színházművészet? — Mostanában nagyon jó helyzetben vagyunk, mert színházaink nézőtere tele van. De őszintén meg kell mondani a hátrányunkat is: ciz egyetlen rossz körülmény, amely az igazi nagyszínházi légkör kialakulását nagyon hátráltatja, az' nézőtereink kicsisége. Sajnos, többségében kamaraszínházaink vannak, amelyeknek nem lehet lényeges nagyszínházi programjuk, hiszen nincs nagy épületük és nagy nézőterük. — Milyen lényeges színházi irányzatok vannak ma Önöknél? — Nem könnyű erre a válasz. Mi is átmentünk a stílusok különféle, sőt szinte mindenféle szakaszán. Ezért ezeknek a hatásai ma is elkerülhetetlenül érvényesülnek. A háború utón már jelentkezett o szocialista realizmus. De a színházak szinte már elszürkültek ennek az egyoldalú értelmezésétől. — Van azonban egy a Sztanyiszlavszki elméletből gyökerező s ma leginkább a szovjet Tovsztonogov munkájában megnyilvánuló irányzat, amely lényegében pszichológiai realizmus. Van erre példa Horvátországban is? — Nálunk is volt és van egy pszichológiai realizmusnak nevezhető irányzat, amelynek nálunk viszont oz irodalom a lényege. De az ennek a stílusnak a jegyében alkotott előadások gyakran a reprodukció benyomását keltik, nagy súlyú irodalmi művek afféle színpadi illusztrációját De éppen a Gavella Drámai Színház a reakciója minden korábbi színházi /'gondolkodásmódnak. A Horvát Nemzeti Színház, amely klasz- szikus értelmű pszichológiai színház volt, egy lelkes, fiatalabb, óm érett és tapasztalt művészcsoportja, dr, Branko Gavellával az élen 1953-ban kivált o Horvát Nemzeti Színházból és létrehozta a Zágrábi Drámai Színházat. Ma persze az 1962-ben meghalt Gavella nevét viseljük. A színház ambíciói nagyok voltak: modern, művészetet létrehozni, ha kell. állandóan megújulni, vagyis egy élő társadalmi környezetből ihleteket meríteni és ezekhez új kifejezési formákat találni. A színház ma is megtartotta ezt a törekvését, és mindig újjal kísérletezik, hogy sajátos hangot, sajátos kifejezési módot találjon. Az újnak ebben az örökös kutatásában van a színházunk lényege. Kapunk minden rendező, minden színész előtt nyitva áll, aki szeretné eddigi munkáját valami újjal felcserélni, valami mást alkotni. Ebben különbözünk a többi horvátorszáqf színháztól, hogy szüntelenül meg kívánjuk újítani saját kifejezésmódunkat, és így országunk egyik uj színházművészeti törekvését képviseljük. — Már Sztanyiszlovszkijnak elve volt az örökös megújulás. A Gavella Szinház kísérletezései is nyilván nem öncélúak, hanem ezekkel a legkifejezőbb színházi formanyelvet keresi? — Igen, de ez a formanyelv mindig sokféle, sohasem teljesen egységes. A legnagyobb irodalmi értékű szöveg is csak előfeltétele az előadásnak, mindig, mindegyik darabhoz meg kel találni o külön sajátos jelzésrendszert. Bennünket sosem zavar, hogy ha egy szomszéd színház veiünk egyidöben, de más stílusban játssza a Hamlet-et, éppen mert hiszünk o sokféle stílus lehetőségében. (Föidessy) A 700 éves Egy baranyai német község története A Hazafios Népfront Országos Tanácsának és a Művelődésügyi Minisztérium Nemzetiségi Osztályának 1971. évi országos helytörténeti pályázatán Ravasz János, a most megjelent könyv szerzője, az első díjat nyerte. E pályázat továbbfejlesztve most könyv alakban jut el az olvasókhoz is, A helytörténet iránt érdeklődő olvasók öröme nő a könyv láttán. Az országos pályázat elnyerése várakozással töltötte el azokat, akik a felszabadulás utáni időszak egyik jelentős községtörténeti monográfiát vártak Ravasz János könyvétől. Mennyiben felelt meg ennek a várakozásnak? Megtalálta-e azokat az arányokat, amelyeket az egyes korok igényeltek? A községi monográfiák hagyományos útján haladt-e, avagy módszerében hozott-e újat? A kérdések közül az elsőre bátran igennel felelhetünk. Szederkény falu történeti korszakának az eseményeit, amelyek az országos történet megfelelő korszakaiba illeszkednek, a szerző helyesen választotta meg. A lényeges társadalmi kérdések megfelelő terjedelmet nyertek. Az arányok helyesen tükrörik a falútörténet fő vonalát. A német nemzetiségű falu fejlődését minden korszakban oz határozta meg. hogy milyen volt a nép viszonya oz országhoz, a társadalmi változásokhoz. A szerző objektivitással, elfogultság nélkül volt képes ezt is bemutatni. A középkori magyar lakosságú Szederkény falu képe, társadalmi és gazdasági élete, a török megszállás alatti életmód és a megszállók kiűzését követő hibeteten pusztulást figyelve igazat kell adnunk az előszót készítő községi vezetőknek, akik azt írták, hogy „Szederkény története nem mutat sem többet, sem kevesebbet, mint o többi baranyai falu". Ez azonban csak a munka 33. oldaláig helytálló megállapítás. A „Német falu” főcím mögött a szerző, ki a falu szülötte és minden feltárt forrásanyagot átszűrt e hosszú helyi tapasztalatainak racionális rostáján, maradandót, a megye története szempontjából is érdeklődésre szómottartót alkotott Metyek o legtöbb nóvumot nyújtó fejezetei e munkának? Mindenekelőtt a németek betelepülésére, a két község (Szederkény és Nyomja) benépese- déséne, továbbá o német jobbágyság anyagi és szellemi műveltségére vonatkozó elemzések. A polgári korszakot tárgyaló fejezetek közül az ellen- forradalmi rendszer alatt a német kisebbségi kérdésnél és a Volksbund térhóditásónok elemzésénél Hozott a szerző több tekintetben újat. Hasonlóképpen a népi demokratikus forradalom időszakában a kitelepítésről írt fejezetek, továbbá a többszöri lakosságcsere problematikája tarthat nagy érdeklődésre- számot. A telepítést követő gazdasági visszaesés és az új telepesek másirányú gazdálkodási tapasztalatai között megteremtett összefüggések ugyancsak érdekes részei a könyvnek. Az eltérő gazdálkodási hagyományokkal rendelkező új / telepesek megfelelő gazdasági és politikai viszonyok között, a fejlődést is' elősegítették. Új gazdasági módszereket ismertetnek meg és ez módosítja a gazdaságtörténeti irodalomban itt-ott fellelhető egyoldalú képet, amely szerint a telepesek egyértelműen alacsonyabb gazdálkodási nívót képviseltek volna. Sommázva megállapítható, hogy Ravasz János munkája sok új adatot szolgáltat a Baranya megyei német nemzetiségek történetéhez. Az utolsó részek veszítenek ebből a tudatos szerkesztésből, összefogottságból, ami c könyv egyik érdeme a korábbi (feudális és polgári) korban. Adatszerűvé válnak az utolsó fejezetek. A szerző elemző kedve elfáradt. A „Felhasznált irodalom” című résszel kapcsolatban megjegyzem és — mégha azok tudományos-népszerű koncepcióban készültek is — fontosnak tartom, o könyvészeti és levéltári források különválasztását, továbbá a lábjegyzetekkel történő pontos hivatkozást. Erre azért is szükség van, mert rendkívül széles skálájú és speciális forrásokból dolgozott a szerző. A mű 70 ábrája szinte kötőn fejezetet képez. A ma élők szó- mára érdekes „képestörténelem" ez a rész. Elismerés illett a szerzőn kívül mindazokat, akik e munka megszületésé« fáradoztak, mindenekelőtt a községi és a megyei tanácsot. Ravasz János munkája nagyszerű vállalkozás volt Az évtizeden át folyó kutató munkájának méltó befejezése o falutörténeti monográfia. Az utolsó években elkészült helytörténeti művek között az egyik figyelemre méltó könyv kerül a helytörténelmet szerető olvasók Ise- zébet Szita László g&kS al vasa a na pi p ü i ^ m 11 m* 111 Vendégünk volt LAMBERTO GARDELLI Nyolc éve nem járt Pécsett. Akkori hangversenyeit azóta is emlegetjük. Valami különleges tűz áradt a világhírű olasz karmester muzsikálásából. Szuggesztivitása rendkívül mély nyomot hagyott muzsikusaiban, közönségében egya rá nt. — Az igazi kormester igen körülhatárolt képet alakít ki a zeneszerzőről, a műsorszámokról. De ez nem elég. Meg kell győznie művésrtársait, a zenekar tagjait elképzelésének helyességéről, hogy azok tolmácsolni tudják zenei elképzeléseit. Ehhez külön adottság, szinte fanatizmus szükséges. Emellett szinte másodlagos a szólamok megtanítása, a re nekari egyensúly biztosítása, erre a legtöbb karmester képes. Gardelli Svájcban él, de haza csak pihenni megy, egész évben járja a világ hangversenytermeit. Évekig élt Budapesten, számos olasz — elsősorban Rossini és Verdi-mű magyarországi bemutatása. felújítása fűződik a nevéhez. Mindig szívesen lér vissza hazánkba, de hangversenyt Budapesten kívül csak Pécsett vállal. — Szeretem a várost/ szeretem és becsülöm a jó zenét értő közönségét. örömmel dolgozom együtt a pécsi zenekarral, amelynek legfőbb ér (ékét abban látom, hogy mivel a muzsikusok legtöbbje egyben tanár is, sok mindent könnyebben és hamarább megértenek, átvesznek, mint azok, akik a zenét kizárólag előadóként művelik. A beszélgetés során állandóan váltja, szinte keveri az olasz, német és angol nyelvet, magyar kifejezéseket is jócskán használ. Muzsikusként sem hajlandó beskatulyázni magát az „olasz muzsikus” szerepkörébe. Azt vallja, hogy a tehetséges ember születési helyétől függetlenül beleélheti magát bármely zenei stílusba Fáj neki, hogy a németek szerint Mozartot „olaszosan” vezényli. — Engem Mozartban kizárólag zenéjének szépsége vonz, függetlenül attól, hogy ez o zene milyen mértékben tartalmaz esetleg olaszos elemeket is. Igen nehéz Mozartot stílusosan: finoman, de nem finomkodva játszani. Egy zenekor — és általában egy muzsikus — kultúráját lemérhetjük aszerint, ahogy Mozartot játszik, Remélőm, sikerül hangversenyünk első részében az általam igazinak vélt Mozartot megtalálni. Csaknem másfél évtizedet töltött Gardelli Skandináviában, élctreszóló emlékeket őriz nemcsak a tájról, de o népek zenéjéről is. Merésznek, látszó vállalkozás, hogy műsorra tűzött egy olyan Síbe lius-szimfóniát is, amelyet nehány éve egy finn karmester dirigált Pécsett, és sem a kö- 1 zánséget, sem pedig a zenekart nem sikerült igazán meggyőznie e mű értékeiről. Gar delli elragadtatással beszél a szimfónia szépségéről, a próbákon tűzbe hozza muzsikusait. A közönségre rs alighanem nagy hatással fesz az az izzás, amellyel ez a mű Gardelliben él. Mert nem tagadhatja le Lamberto Gardelli, — nem is tagadja, — hogy ízig-vérig olasz muzsikus, olasz ember. Minden szava, minden gesztusa erről' tanúskodik. De legfőbbképpen o muzsikálása! Olyan vitalitás fűti, olyan lelkesedéssel és lelkesítéssel I _____------_____-----------------én ekelteti zenekarát, — „ecm- tare, cantare!” — hogy ha nem lenne született olasz, akkor is népének muzsikus- erenyeí jutnának eszünkbe. Tanítómesterei, példaképei nagy német karmesterek: Bruno Walter és Fritz Busch. Tőlük tanulta meg a zenekarve retés fegyelmét, mesterségét és művészetét, de mindenekelőtt azt; hogy a zeneszerzők gondolatvilágát, mondanivatóját kel) magáévá tenni és kifejezni, muzsikusaival1 kifejeztetek Német kultúrában iskolázott, Európa különféle zenéiben egyaránt otthonos, mégis alapvetően olasz muzsikus, — mindezek együttesen magyarázzák és határozzák meg Lamberto Gardelli sikerekben gazdag pályáját. Szesitay Zs©H
