Dunántúli Napló, 1973. március (30. évfolyam, 50-80. szám)

1973-03-11 / 60. szám

Á család és a gyermek j»A huszadik század második felében o gyermek jogainak biztosítása világtendenciaként •»erűi fel. E törekvés fogalma sodil meg az ENSZ alapokmá­nyában, amikor „Ar Emberi Jo fők Egyetemes Nyilatkozata" célkitűzéseiben szerepel a gyér «nefc jogainak a védelme. A Nyilatkozat deklarálja a házas sógon kívül született gyermek egyenjogúsításának a kívánal­mát is. A gyermek életének harmóniáját előmozdító jogok megteremtése és érvényesülé­sük biztosítása korunk haladó tendenciái köze sorolható tö- wekves.1* A fenti mondatokért dr. Cst- ky Ottónak, a Megyei Bíróság elnökének .A gyermek családi jogállása” című, a pécsi köny­vesboltok kirakatában a közel­múltban megjelent monográfi­ája előszavából vettük. A fel- szabadulás óta ez az első, a gyermek családi jogállásával foglalkozó tudományos monog­ráfia. Dr, Csftry Ottó esz «fméieti megállapításokat e valóságba ágyazva idézi a joggyakorlatot, ezáltal útmutatást adva a gya­korló jogászok számára a sok­szor vitatott kérdések eldönté­séhez, sőt nem egy esetben olyan konkrét kérdéseket vet fel. amelyekkel kapcsolatban a jogalkotó további közbelépésé­re — a meglévő jogi szabályo­zás kiegészítésére, értelmezésé­re, vagy esetleg újabb jogsza­bályok alkotására — von szük­ség. A mő a gyermek családi jog­állásának fogalmából és jelen­tőségéből kiindulva először a reá vonatkozó intézmények ki­alakulásával és fejlődésével foglalkozik, majd a legújabb kutatások és gyakorlat mélyre­ható elemzésével külön fejezet­ben tárgyalja a gyermek csa­ládi jogállása szocialista mo­delljét, E fejezet — és ez a tény, hogy a mű egész tartal­ma át van itatva a család mai életének tény- es joggyakorla­tán alapuló elmelettel — szinte bevezetőt ad a következő feje­zetekhez, amelyéknek témáit eppen ennek az aspektusnak az alapján tárgyalja a szerző. A Közgazdaság! és Jogi Ki­adónál megjelent műben tár­gyalt kérdések a mindennapi élettel való szoros kapcsolatuk miatt oly közérdeklődésre tart­hatnak számért; amely nemcsak 03 elméleti Jogtudománnyal foglalkozó szakembereknek és ® gyakorlati jogászoknak, ha­rsén* mindazoknak az érdeklő­déséi felkelti, akiknek e tárgy- gyesi kapcsolatban jogi prob­lémái vannak, ill. akiket a kér­dés közelebbről is érdekel. Ezért vonhatjuk I« végső kö­vetkeztetésként, hogy dr. Csíky Ottó könyve nagyon mélyreha­tó tudományos megállapításai mellett hathatós eszköz az el­mélet és. gyakorlat továbbfej­lesztéséhez, de ezt követően mai társadalmunk helyes jog­tudatának, jogismeretének ki­alakításához is, F-. M. Társaságt Egyszer volt... A Pécsi Balett új bemutatói Fennállása óta a társulat többnyire a „komoly műfaj” és a filozofikus darabok keretében tett hitet a világban levő dol­gokról és műhelybeli elveiről. Valószínűleg éppen ez az oka, hogy Tóth Sándor munkássága az utóbbi időben más, mond­hatni egyensúlyozó szándékú tö­rekvésekről ad jelzést. Neveze­tesen arról, hogy oldottabb vagy humoros hangvételű, s egyben a közösség szélesebb rétegeire is számító darabokkal gyarapodjék az együttes reper­toárja. Hogyan, milyen eredmények­kel valósult meg most az ön­magában helyes célkitűzés? Mindenekelőtt tisztázni kell egy félreértést (már csak a további nézők kedvéért is). Az új dara­bok előzetes propagandája — és sajnos nyomában máris a sajtó egy része — beat-balettek- ről szól, ami tévedés. Sem a balettek tematikája, sem kísé­rete nem indokolja ezt a címkét, hiszen Bágya András zenéje a „Gebrauchsmusik”, vagyis a színházi használati zene műfa­jában és színvonalán jelentke­zik, igen távol a beat különbö­ző termáitól. Tulajdonképpen a szalonzene szimfonikus átiratai­nak, illetve a tántdalfeszfiválok bál ismert, nagy apparátussal, megszólaló szignálzenéknek kedvelői találhatják meg saját zenei világukat e kíséretekben. De a koreográfiák mozdulatvi- lága sem utal bármire, amitől beatbaletteknek kellene tartani az újonnan látottakat. Ettől per­sze az új baletteknél: még- le­hetnek, s vannak is figyelemre­méltó vonásai. Az egyfelvonásos Társaság fő­leg szojos értelemben vett szak­mai érdemeivel számíthat ér­deklődésre. Azzal tehát különö­sen, hogy a balettkar bőven ka­pott mozgalmas tánc feladatot, 5 e feladatok közegében ele­mükben éreztek magukat az elő­adók, „kitáncolták magukat”. Adódnak ugyan egyenetlensé­gek is ezen belül. Amilyen expresszív például a bemutatott társaság megbénulás! jelenete, annyira megoldatlan a kék Ma­dártól előadott végső nagy tánckettős. A balett probíemati- kusságát mégis inkább alapkon­cepciójának tisztázatlansága adja. Tudjuk, sejtjük ugyan, hogy egy heterogén társaság keresi ideálját, nem látjuk azon­ban a mozgató motívumokat. (Vajon a Madár milyen „elő­nyös” tulajdonságaival válik hőn keresett ideállá?) Valami­vel több konkrétum, fogódzó bi­zonyára feloldotta volna a tár sasáqot körülvevő vákumot, s a megértésen túl elvezette volna a nézőt a meggyőzetéshez is. Jelenleg! termájában így kibon totlan lehetősége*: maradtak e balettben. Az Egyszer volt,.. nem azért sikeresebb mű az előbbinél, mert pár éve film-alakban már testet öltött, s ezért könnyebb dolga volt a koreográfusnak. (A filmről színpadra átültetés néha nehezebb feladat az új koreográfiánál.) A mostani siker részben a gondos munkának köszönhető, de talán annak is, hogy a komédiára műfaj Tóth Sándornak otthonosabb terüle­te. A kétfelvonásos darabban mindenesetre sikerült fordulatos meseszövóst és arányos. szerke­zeti -tagolást kialakítania.'. Az aprólékos kidolgozású játékok, a másodpercnyi pontossággal „ülő” poénok egyben újólag bi­zonyították a koreográfus játék­ai kotó készségét. Egyedül né­hány betét-tánc terjedelmét lenne érdemes felülvizsgálni (irt­ott hosszadalmassággal, s emiatt fáradó ismétlődéssel ta­lálkoztunk). Egészében a darab teljesíti kitűzött célját: kelleme­sen szórakoztat és fordulataival, táncaival a mesebalett létjogo­sultságát is igazolja napjaink színpadán. Igen jó benyomást kelt a két új balett előadógárdája. Ha idáig nem tűnt volna kj, most bizonyossá vált, hogy — Paronai Magdolna, Herda János, Gallo- víts Attila, Koronczay László és Kuli Ferenc személyével — ki­alakult és megerősödött az együttes második szólista gene­rációja. Játékával és táncával ezentúl bármelyikük hozzájárul­hat a Pécsi Balett jövőbeli sike­reihez, bár igazság szerint raj­tuk kívül még többen is felvil­lantották az előadó-egyéniség vonásait. Az új balettest így egy színvonalában újból , erősödő eléadőgárdáröl is hírt adött. Mao« Löszlő FAL JÖZSlFs Ott feküdtél deszka-partjaid közt Szegény anyám hatottá nőttél S mindez megismételhetetlen már S megismételhetetlen ahogy bennem Önmagodba visszaverődtél MALAY IDA: Arcod íz az Arc! Minden szép fájdalomnak Finom vésővel vésett márványképe! Ez az Arcl Minden fenséges-emberi indulatunknak zenekölteménye! Ez az Arcl Ez a végtelen világ Értelmünk láza, szenvedélyünk fényei Kodály hagyatéka ,Jk :tmne mindenkié (Kodály) Kodáfy Zoltán-emlékhangvei- senyt tartottak szerdán este a Liszt Ferenc hangversenyterem­ben. A hangverseny műsorát a Petőfi utcai, a Székely Bertalan úti s a Mátyás király utcai Álta­lános Iskola énekkara; a Janus Pannonius Gimnázium kamara­kórusa, a Művészeti Szakközép iskola Leánykára, az Építők Madrigálkórusa, a Tanárképző Főiskola Vegyeskara, a Volán 12. sz. Vállalat Bartgk Béla Férfikara, valamint a Pécsi Ne­velők Háza Kamarakórusa ad­ta. Karnagyaik: Forray Gézáné. Rozgonyi Miklösné, Páivölg y? József né, Ivosivko Mátyás, Vő- nöczky Endrénó. Jandó Jenő. Tillái Ágról és Ligeti Andor. Az összkart Ligeti Andor vezényelte. * Kodály üzenetét sokszor, sokféleképpen idézzük. Leg­gyakrabban a kőrusmazgalom eseményei alkalmából. Hiszen hozzájuk, a kórusokban éneklő százezrekhez kötődik legmé­lyebben a kodályi gondolat: az életmű summázata, amely tíz­millió magyarhoz éppen úgy szól, mint e világban minden­kihez, aki meghallja; aki a szépre, a muzsika embert for­máló hangjára fogékony. Mit. rejt ez a hagyaték, ez a gon- dolat? Az életmű lényegét. Életrajzírója szerint Kodály Zol­tán élete egyetlen nagyszabású program: olyan zenei művelt­ség megteremtése, melyben az egész nép részes. Ez a program, ez az Szenet szól a hívatásos művészeknek, a pedagógusoknak, a körveze­tőknek; szülőknek és gyerekek­nek; a muzsika barátainak és azoknak is, akik ezután Jutnak el a zenéhez. Mert ez ne le­gyen, nem lehet kétséges, en­nek a hite nélkül nem értjük Kodály üzenetét. Sem a szavait, sem a szellemét. Ha végigtekintünk a héten megnyitott emlékkiállítás do­kumentumain, súllyal az utóbbi két évtized Kodályhoz fűződő hangversenyeinek emlékein, meggyőződésünk lehet, hogy Pécs városa — amelynek a sorsszerű véletlen korszakos, elindító szerepet juttatott a ha­zai szolfézs-oktatás elterjeszté­sében — jól,' 1 méltóan ápolja az életmű-program szellémi ha­gyatékát. (Legalább, ami a kó­ruskultúrát illeti...) Hiszen lehet-e szebb és iga- zabb záloga enriek annál, „ .., ha ketten összedalolnak. Aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmónia, amiben mind egyek lehetünk.“ Hovatovább húsz éve nemes tradícióként él itt ez a kodályi gondolat Ennek a jegyében - az ál tolános iskolák tavaszi kőrusün- nepe vagy a helikoni készülő­dések mellett — fontosabb Ko- dály-évfordulókon Pécs ifjúsági és felnőtt kórusai emlékhang- versennyei tesznek hitet az eszme, a cél és az út vállalása ménéit. A mostani Kodá!y-év záróhangversenyén, szerdán kilenc énekkar nyolcszáz dalo­sa állt műsorával e Liszt-te­rem dobogójára. Ez a műsor az est valameny» nyi mozzanatával együtt avatta Ünnepivé a 90. évforduló meg­emlékezéseinek záróakkordját! A kiválasztás (és az elhagyás) igényessége, a kórusonkénÉ mindössze 2—3, de valóban ün­nepi hangulatú Kodály-mű szigo­rú rendje, felépítettsége: a meg­szólaltatás kivételes szépség® és az alkalomhoz méltó szín­vonal; ehhez a külsőségek, AJ kilenc együttes mozgatásának imponáló fegyelme, formaruhá­ik egyszerű szépsége — együtt. A műsorősszeállítás a kodályi kőrusbirodalom legkülönbözőbb korszakaiban alkotott, eltérő karakterű, formájú, hangulatú, de kivétel nélkül magasfényű ékköveket szikráztatott fel ezen az estén. A gyermekhangokoí* felcsendülő Nagyszalontai kö­szöntő üde mezeivirág-csokra és a megindítóan puha, sély- més tisztaságú Esti dal, Illetve a Magyarokhor-zárókórus mo­numentuma között elhangzó gyermekkar! művek (Triciáia- mok, Lengyel László, Házaso­dik a vakond, Pünkősdölő, Tá­rót eszik a cigány); egynemű női kari (4 olasz madrigál); ve- gyeskari (Székely keserves, öre­gek) és férfikari műveket (Ka­ród/ nóták, Főlszállott a páva) hallottuk. Előadásuk magas kultúrája, tökéletes felkészült­séggel társult. A mindvégig magas színvonal teljességére utaló jelző persze nem zárja ki, hogy lehettek árnyalati különb­ségek a számok között. Ám ezek akkor sem volnának szóra érdemesek, ha az alkalom le­hetővé tenne bizonyos rangso­rolást így a hallgatóság &Mo- ledten kedve szerint választha­tott - a művekből, a produk* dókból — ha tudott... Én hár­mat emelnék ki (Pünkösdölő, .Székelykeserves, öregek, illetve még különös nehézsége és pontos megszólaltatása miatt a T riciniumokat), de szívósén folytatnám is a sort itt, ha m program bemutatását már nem tettem volna meg. Kodály szép gondolatának mai valóságát idézte á meg­valósulás útját sejtette bennem ez az emlékhangverseny: Aho­gyan ő jellemezte: „A mi fia­talkorunkban volt egy álomké­pünk; az Éneklő Magyaror­szág ..W. E. Rézdiploma Első kórűftekmtésns vecpwM benyomást kelt a kis műhely, mert éppen úgy vélhetnénk fotólaboratóriumnak, mint akár miniatűr lel he üzemnek Erre utal a berendezés is: a sötét­komra, a másoloasrtal, a „gé­pesített" maratókészülékek, kadak, csókollak, a csiszoló, a polirorógép, na és a halál- fejes vegyszerek garmadája is. A falakon kői ős-körül mú­zeumi hangulatot keltő gát, ó-angol és ciríllbetűs fémpla­kettek, oklevelek, emblémák ejtik ámulatba a látogatót, aki még azután is csak las­san ocsúdik fel, ho közelről Is betűrni kezdi az „antik" táb­lácskák szövegét. Ilyeneket; „A Pécsi Repülő Klub 25 éves fennállásának emlékére'’, —■ „A Gyékényest MÁV—Jugo­szláv közös határállomás meg­nyitásának jubileumi évfordu­lójára", — „Szederkény 600 éves fennállásának emlékére”, hogy csak néhányat említsünk a mintegy félszáz különböző alkalomra készült mú pert ma:, fém táblák felirataiból. De né­hány szót tervezőjükről, alko­tójukról, Maczák Jánosról Is, aki a Mecseki Ércbányászati Vállalat műszerésze. Mint mondotta, az előbbieket mel­lékfoglalkozásként vállalta el társával, Vészeli Lajos üzem­mérnökkel együtt, a 111. kerü­leti Tanácsi Hivatal inspirálá- sára. — Az 1971 -es Pécsi !fx*ri Vásáron jelentkeztem először ezekhez hasonlókkal, köztük ci vásári díjak első három he­lyét és a vásár nagydíját je­lentő fémokíevelekkel, amivel aztán meg is alapoztuk a mai „nagyüzemi” vállalkozást. A siker titka nagyon egy­szerű és kézenfekvő volt. Az ipari vásárokon, de a legkü­lönbözőbb jellegű kiállításo­kon, vagy ' gyári, egyesületi jubileumokon, a hagyományos érméken, plaketteken kívül ré­gi szokás szerint papírra nyom­tatott, esetleg rajzóit okleve­leket osztottak ki a nyertesek nek vagy a jubilánsoknak, ami után valóságos kis forradal mat jelentettek a „Maczák^- Veszel! céh” újszerű és amel­lett mégis a régi idők stílu­sát, hangulatát keltő színes fém plakettjei, oklevelei. — Miért epjzen a színes fé­met választották?-*» Mert a vállalatnál gyai- tott műszereinkhez is nyomta tott áramkörű elemeket alkal­mazunk, méghozzá fémmara­ta sós eljárással, s ez adta o tippet ahhoz, hogy hasonló technológiával, miért ne sike­rülhetne valami újdonságot produkálnunk. Olyat, ami sok­kal mutatósabb, s főleg idő­állóbb, maradandóbb « pa­pírnál, ’ ■— Milyen -eljárással adna* antik külsőt a fém plakettek nek? — A sárgarézre lavitt: vö­rösrezet kénmájja! feketítjük, amitől tetszésszerinti árnyala­tokat kap a lemez szegélye, és ezt az eljárást neveztük el antikolásnak . . . Az érdeklődés olyan nagy városszerte, hogy már nem "csak a vállalatok, intéz mé nyék, egyesületek halmozzák el őket megrendelésekkel, ha­nem újabban a főiskolák vég ;ős hallgatói is, akik közül jó- néhányan már legszívesebben előre elkészíttetnek a még meg sem kapott diplomájuk fémmásolatát. De kísérleteznek más újdon­ságokkal is. Többek között rajzokról, metszetekről, fény­képekről készült íém-masola- tokkal, és egy örök naptár szerkesztésével is, amely egy beépített óiaszerkezet segítsé­gével viszi előre q napokat, hónapokat, éveket, egészen 2100-ig. De 1301-ig visszame­nőleg teljes hitelességgel ki­kereshetők rajta a mull szá­zad nevezetesebb dátumai is. Hogy csak g legnevezete­sebbet, 1848. március 15-ét említsük. szinte pillanatok alatt visszapergettek ötnegyed évszázadot, hogy rácsodálkoz­hassunk a történelmi dátumra, amely szerdai napra esett. De az egyik legszebb, leg dédelgétettebb tervüket mégis eltitkolták. Persze okkal, mert a nők napjára tartogatták meglepetésnek, és ez o láto­gatásunk két nappal előtte történt. Annyit azért elárul­tak, hogy az első példányok­kal feleségüknek kedvesked­nek, és ha megnyerte a tet­szésüket, elismerésüket, csak ezután rukkolnak kí vele, de már a soronkövetkező újabb kedves ünnepségre, az anyák napjára. P. Gy.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents