Dunántúli Napló, 1973. március (30. évfolyam, 50-80. szám)

1973-03-04 / 53. szám

W73. március 4 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 3 Vastagabb boríték — nagyobb felelősség ♦ Nem szabad elaprózni ♦ Enyhült a |eszültség ♦ Á szakszervezet és a párt felelőssége Jé rendeietünk sok van — de «r oiyan rendelet kevés, mely a végrehajtás folyamán „megvál­tozott”. Az eredeti céltól való eltérés mindig káros és veszé­lyeket hordoz magában, jelen esetben azonban rendkívüli volt a tét. A Központi Bizottság 3, illetve 6 százalékos béreme­lést ígért az ipar -és az állami építőipar szakmunkásainak, s 4, illetve 3 százalékot a beta­nított és segédmunkásoknak. Az állásfoglalás végrehajtásá­Otvenötezer ember borítékja lesz vastagabb megyénkben a márciusi fizetéskor. Pártunk Központi Bizottsága múlt év novemberi állásfoglalásának megfelelően 1973. március 1-gyel felemelték az állami ipar és az állami kivitelező építőipar mun­kásainak és művezetőinek bérét, ezzel is kifejezésre juttatva, hogy életszínvonal-politikánk központi kérdése: miképpen alakul a munkásosztály, s azon belül a nagyipari munkásság élete? A béremelési, intézkedések előkészítése, realizálása hatalmas munka volt mind pénzügyi, mind pedig adminisztrációs szem­pontból, de az igazi feladatot mégis a politikai előkészítés, pontosabban: a politikai hasznosítás jelentette. A rendelkezésre álló összegek rendeltetésszerű és igazságos elosztása nagyszerű alkalom volt a munkások tízezreivel folytatott párbeszédre, a feladatok ismertetésére, $ a gondok megosztására. tömegtájékoztatás. Nyíltan, szembenézve kellett megfogal­mazni az intézkedések célját, s ugyanígy kellett fogadni az érintettek véleményét is. A vál­lalatok a legkülönbözőbb for­mában biztosították az elosz­tási elveket rögzítő tervezetek nyilvánosságát — a Mecseki Szénbányák vezetése például teljes terjedelmében leközölte art üzemi lapjában —, s miután az esetek többségében nem rol intézkedő __ minisztertanácsi voltak „kulisszák”, többnyire határozat utasította a vállala­tokat, hogy ezeket az összege­ket „fejeljék meg" a helyi erő­forrásból rendelkezésre álló bérfejlesztési összegekkel. Ha pénzről van szó, igénylőben nincs hiány — így volt ez most is. Még ki sem alakultak az el­osztás pontos elvei, máris érez­hető volt a nyomás: legalábba helyi forrásból származó össze­geket vagy legalább ezek nagyobb részét kapják a mű­szakiak. alkalmazottak, kisegí­tők. De a címzett ez esetben más volt A műszakiak, alkal- I mazottak, kisegítők és munka- j sok jövedelemnövekedésének ütemét összehasonlítva szinte I minden iparág vonatkozásában | azonos volt az eredmény: a munkások keresete lassabban j nőtt, mint a többi rétegeké, i Szociális és politikai szempont- j bői egyaránt elsőrendű kérdés j ■(»olt tehát hogy a rendelkezés- j te álló összegeket ne aprózzák i mi A bérrendezés! munka 1a- | pasztalatainak összegezését . v*jy egyértelműen pozitív meg- | tillapítással kezdhetjük: a vál- j tol a ti párt- és szakszervezeti bizottságok, felelős gazdasági vezetők megértették a határo­zat munkáscentrikus jellegét s bár a nyomás — mely az érirv- I ettek körének kiszélesítését célozta —, mindenütt érezhető eolt, az elosztás alapelvei vé- fjülis mindenütt maradéktala- vsul érvényesültek. Hegint csúszás Természetesen er atkalommal sem volt izgalom- és feszültség- mentes a munka. A Miniszter- tanács januári ülése után a minisztériumok hatáskörébe ke­rültek a rendelkezésre állóösz- szegek, innen a trösztökhöz, nagyvállalatokhoz, s míg „oda­fent” folyt a kötélhúzás, „lent”, az üzemekben egyetlen biztos adatot sem tudtak. Baranya megyében a tanácsokhoz tarto­zó vállalatok tudták meg első­ként, milyen összegek állnak rendelkezésükre. A Megyei Ta­nács végrehajtóbizottságo bi­zonyos korrekciókat is végre­hajtott vállalatai között, voltak ugyanis olyan egységek, melyek már tavaly bérpreferenciában részesültek. A KB határozatá­nak végrehajtása tehát alkalom volt mind az iparágak, mind a vállalatok, mind pedig az egyes emberek közötti igazságtalan bérfeszültségek enyhítésére. Miután nem egyszerű gazda­sági intézkedésről volt szó, rendkívüli jelentőséggel bírt a nem voltak folyosón terjesztett „kulisszatitkok” sem. Vita persze volt, s voltak ne­hezen tisztázható kérdések is. Ilyen volt az is, kaphatnaic-e béremelést a bedolgozók, a sorkatonai szolgálatukat teljesí­tők, a tartósan betegek, a har­madéves, s már teljesítmény­bérben dolgozó ipari tanulók? Hosszabb-rövidebb időre fel­izzott a hangulat egy-egy kér­dés körül, a problémák több­sége azonban csak álprobléma volt, s abból származott, hogy az üzemi illetékesek maguk sem ismerték pontosan a vég­rehajtási utasításokat. Minden szóba került Az SZB-üléstől a gyári mun­kásgyűlésíg minden fórum fog­lalkozott ezekben a napokban a bérrendezéssel, s ahol iga­zán körültekintő és igényes volt ez c munka, ott nemcsak a pénzről beszéltek. A Baranya megyei Tanács Magas- és Mély­építő Vállalata talán a legjobb példa arra, milyen óriási lehe­tőségeket teremtett ez a bér­rendezés. Kilencszáz fizikai munkás kapott béremelést, s 38 művezető. Az 1,1 millió fo­rintos központi keretet a válla­lat további 3 százalékkal meg­toldotta — saját erőből. Amit a rendelet előírt, azt mindenki maradéktalanul megkapta, a plusz-pénzt azonban differen­ciáltan osztották szét, mégpe­dig nem „fent”, hanem „lent", a brigádok szintjén. A brigád- vezetők, bizalmiak és műveze­tők együttesen döntöttek,-.s ez egyrészről hallatlanul megnö­velte a brigádvezetók tekinté­lyét, másrészről módot adott arra, hogy a vállalat vezetése megismerje a munkások leg­őszintébb véleményét A leg­több észrevétel a munkafegye­lemmel kapcsolatban hangzott el. A szó legszorosabb értel­mében követelték az emberek, hogy legyen a vezetés szigorú és következetes a rendbontók­kal, fegyelmezetlenekkel, ha­nyagokkal szemben. Már nincsenek létszámgondok, meg­érett az idő a vállalatok kerí­tésén belül is a rendcsinálásra. Természetesen arról is sok szó esett, hogy a jobb munkához jobb feltételek kellenek. Min­denki megértette, hogy a több pénzért több munkát kell adni, több értéket kell létrehozni — de ez nemcak a munkásokon múlik. Fontos differenciálási elv volt általában, hogy a nehéz fizikai munkát, az éjszakázást A Gördülőcsopágy Művek diósdi üzemében gyártják a kúpgörgős csapágyakat Évente karom, milliót 70 féle változatban. jobban meg kell fizetni. Ezzel kapcsolatban mindenütt meg­volt az egyetértés, s a hozott intézkedések segítik o gépek, eszközök jobb — tehát többmú- szakos —, kihasználását. Ahol sok nő dolgozik, ott a nők ke­rültek a figyelem középpontjá­ba. Egy lépéssel talán megint közelebb kerültünk az egyenlő munkáért egyenlő bért elv megva lósításá hoz. Felzárkózik a Sopiana A nagyvállalati keretek kö­zött dolgozó baranyai gyárak között sajnos nem egy olyan van, mely minden jóból kisebb részt kap, mint a pesti gyár­egységek. Ezek közé tartozott éveken át a Sopiana is. Az ÉBGV élén miniszteri biztos áll, a vállalat ugyanis katasztrofá­lis helyzetbe jutott. A miniszteri biztos körleveléből kiderült: a vállalat három termelő gyára közül a Sopianában voltak a legalacsonyabbak a munkásbé­rek. A Gábor Áronban 30 015, a Kisalföldi Gépgyárban 27 437. a Sopianában pedig 26 932 Ft volt tavaly az éves bérszínvonal. Talán mondani sem kell, a három gyár közül a Gáboi Áron a budapesti. Az ÉBGV összesen 2,3 millió forintot kapott központi keret­ből. Ehhez saját erőből 3 szá­zalékot tettek. Ennek a 3 szá­zaléknak a felosztása differen­ciáltan történt, méghozzá úgy, hogy azok kapjanak többet, akik évekig hátrányban voltak A Gábor Áron gyáregység 2,3 százalékot kapott, a Kisalföldi 1,9-et, a Sopiana pedig 5,7-et. A szakmunkások és művezetők természetesen minden gyáregy­ségben megkapták a rendelet­biztosította 8 százalékot így voltak olyan kiváló dolgozók, akik 12—13 százalékos béreme­lésben részesültek. A Sopiana bérszínvonala évi 28 154 forint­ra nőtt s bár a fővárosi gyár egységgel szemben még min­dig háromezer forintos hát­rányban van, a központtal kap­csolatos bizalom és a termelé­si kedv érezhetően növekedett. Meg kell termelni A következő fizetésnél tehát vastagabbak lesznek a boríté­kok. Ez a béremelés természe­tesen nem jelent egyet valami égből kapott ajándékkal: in­kább amolyan előleg-féle volt ez. Meg kell termelni. A nép­gazdaság idei feladatai álta­lában nagyok, de különösen nagy és felelősségteljes munka vár azokra a vállalatokra ahol nagyösszegű bérfejlesztésre ke­rült sor. A bérfejlesztési össze­gek egy tekintélyes része nyere­ségmérséklő hatású — csak ott számíthatnak tehát jóhangulo- tú évzárásra, ahol a vastagabb boríték egyben nagyobb fele­lősséget, s jobb munkát is je­lent. Békés Sándor Március 5-től Világ proletárjai egyesüljetek I m Dunántúli ettöi napló Ára: 1,50 forint Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának Milyen lesz? — Ezt kérdezi az olvasó, s ezt kérdezi nem kis szorongással a szerkesztő is, hisz a szakács is csak akkor tudja meg, mit főzött, amikor kész az étel, és megízleli. Azt persze százszor átgondolt receptek Írják elő, mit kell o „tálba” tennünk, beszéljünk tehat az „alapanyagokról”, azaz a szerkesztő „gyár­tási utasításáról”. A HDN mindenekelőtt hírlap lesz — tehát sok és színes anyagot ígér. Rövidebben, élvezetesebben akarunk szólni közös dolgainkról. Az első oldal a legfontosabb kül- és belpolitikai kérdések mellett helyet ad a hétvége legfontosabb sportesemé­nyeinek, s a vasárnap fotójának is. A 2. oldal külpolitikai oldal — rengeteg hírrel, színes eseménnyel. A 3. oldal a területfejlesz­tés, a regionális gondolkodás ügyének szolgálatában áll. Ezen az oldalon közöljük azokat az első kézből — miniszterektől, miniszterhelyettesektől, főhatósági vezetőktől — kapott interjú­kat, melyek egy-egy közérdekű kérdést világítanak meg. Itt kapnak helyet a zalai, somogyi, tolnai és baranyai tudósítók jelentései, valamint fizok az írások, melyek a négy megye leg­jelentősebb vállalatainak és intézményeinek bemutatását céloz­zák. A 4. oldal a hétköznapi gondok oldala. Szociológiai Írások, bűnügyi tudósítások, kommentárok lesznek ezen az oldalon. Itt közöljük a közutak híreit, az időjárás előrejelzést, a hétvége színes eseményeit. Ötödik oldalunk a kultúráé. Kezdeményezé­seket, alkotásokat, alkotói műhelyeket kívánunk bemutatni. Kö­zöljük a heti színházi, tv- és moziműsor legfigyelemreméltóbb eseményeit, s bemutatjuk azokat a művészeket, akiket a hét valamely eseménye, vagy rendezvénye a közvélemény előterébe állított. A 6-os oldalon egyebek mellett humoros írást vagy karikatúrát, illetve sportjellegű kommentárokat, jegyzetet közlünk. A 7. és a 8. oldal a hétvége sportjáé. Elsőkézből kapott nyilatkozatokat, a szemtanúk tudósításait olvashatják a sport- szerető tízezrek hétfőről hétfőre a Dunántúli Napló hétfői kiadásában, mely holnap, azaz MÁRCIUS 5-SN INDUL Kilátások 1(6.) Végéhez értünk hosszúra sikeredett export-ígéretek sorozatunknak. Befejezésül a baranyai mezőgazdaság, a termények és állati termékek, az erdő- és a fagazdaság és az élelmiszerfeldolgozás, vagy ahogy összefoglaló né­ven emlegetni szoktuk őket: az élelmiszergazdaság — ki­vitelét tekintjük át Hit viszünk a világpiacra? Tücsköt s bogárért Lehetetlen vállalkozás lenne számbavenni, mi mindent tesz le | a külhoni fogyasztók asztalára I a baranyai „zöld ipar”, és hogy j hány ország fogyasztóinak asz­talára. Tücsköt s bogarat össze­hordhatnánk, s ebből a béka­comb is igaz lenne, hiszen bé­kát is küldünk a külhoni ínyen­ceknek. S hogy csak az erdő és mező kincseinél maradjunk, nos hát, szállítunk gyógynövé­nyeket és yad gyümölcsből ké­szült szörpsűrítményeket, mak­kot és mézet, élő vadat és lőtt vadat... Állj! A skála rendkí­vül széles, o teljes kiviteli listát nem tudjuk felsorolni. Márcsak azért sem, mert „zöld iparunk­nak” számos olyan terméke van, amely kikerül, de nem tudunk róla, mert a megyén kívül dol­gozták fel. Maradjunk meg hót főbb kiviteli cikkeinknél és főbb exportőreinknél. A termékek nagyobb részét a Gabonafelvásárló és Feldol­gozó Vállalat irányítja külföldre, de összegyűjti és exportálja tag­vállalatainak termékeit a BARA- NYATERMÉK és a BARANYA- MÉK rs. Egyes gazdaságok, mint például a bóiyi hibridüzern, közvetlenül valamelyik pesti kül­kereskedelmi cég közreműköde sével exportál. A húst és élő állatokat az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat, a Kaposvári Húskombinát, a BARANYAMÉK, a MAVAD, a fogyasztási szö­vetkezetek (például nyulat, ba­romfit, tojást) visznek ki, de itt is előfordul, hogy a qazdaságok közvetlenül valamelyik külkeres­kedelmi vállalathoz fordulnak, A világpiacra termel a Sziget­vári Konzervgyár, a BARANYA­MÉK mohácsi tartósító üzeme, Mecsekvidéki Pincegazdaság, a Tejipari Vállalat és mások. Vé­gül pediq fatermékeket ad el külföldön az Erdő- és Fafeldol­gozó Gazdaság és a BARANYA- TERMÉK. A kivitel már az év első nap­jával megkezdődik, azaz foly­tatódik: szállítjuk tavaly termett baaaouts­san megjelenik az új év, tegyük hozzá, igen kelendő cikke — a primőr zöldség, (örvendetes, fó­liás kertészeteink egyre na­gyobb területeket hódítanak el a szántóföldektől). És nincs megállás, mert aztán . már itt az új termés, s közben persze az áltqtok is sorra elérik vá- gosúlyukat A „zöld ipar" Tavaly minden idők legna­gyobb búzaexportjával dicseked­hetett Baranya. A Gabonafel­vásárló- és Feldolgozó Vállalat több vasúti szerelvényt indított útnak a szocialista országokba. Szállítottak még kukoricát, kevés napraforgót, borsót, ez utóbbi­ból méq Ceylonba is. A BARA- NYATERMEK immár közel száz­millió forintos nagyságrendben szállít külhoni piacokra. A ská­la — a babtól a kukoricaszár- lisztig, a baromfitól az élő nyű­iig, a fatermékekig bezárólag — széles. Igen jó exportcikk a vetőmag, amelynek előállításá­ban a Bólyi Állami Gazdaság hibridüzeme immár Európa- szerte híres. A világ minden tájára szállítanak, a bólyiak vetőmagjával vetettek már a földgolyó túlsó felén, Koreában is. Azt, hogy ezek a vállalatok az idén mennyivel visznek töb­bet a világpiacra, megjósolni nem lehet, hiszen az az idei terméstől, az idei feleslegektől függ. Ez pedig még odébb van. Ha feleslegeink támadnak, vigyük ki. Még jobb lenne, ezt is megérjük majd egyszer, ha a mezőgazdasági termelést teljes egészében mi magunk dolgozzuk fel, vagy feletetjük állatainkkal és ezekkel keres­kedünk. Nos c konzervipar egyre több alapanyagot dolgoz fel és exportál, de még így sem sikerült elérnie teljesítőképes­ségének határát. Kezdjük a ki­sebbel, a BARANYYAMÉK mo­hácsi tartósító üzemével Elő­irányzataik jóval magasabbak a tavalyinál. Például ötliteres üvegekben 35 ezer helyett az idén hatvanezer, egyliteres üvegben a tavalyi százezerrel szemben az idén közel három- százezer üveggel exportálnak, de több lesz a cseresznyepa pá­ka és a marinait paprika is. A tőkés piacokra egyebek mellett 24 ezer üveq fehér káposztá­id mm, papáid túidd Jelentős még a BARANYAMÉK j zöldáru exportja, bár a kivitel I tavaly igen gyengén alakult, a | 100 vagont (fele burgonya volt) j sem érte el, holott a jo esz- tendókben volt már négyszer- j ötször is ennyi. Az ok: nem dúskálhatnak már úgy, mint korábban a mohácsi kelkáposz­tában és a borsóban sem. Töb- i bek között negyedmillió fej | salátát, őszibarackot, piros pri- ramin paprikát, korai burgo­nyát. vöröshagymát, egy kevés almát és görögdinnyét szállíta­nak külföldre. Ezenkívül példá­ul nyulat és terményeket is, de ez utóbbiból még nincsenek kötések, mondják, nehezen „in­dul” a jugoszláv piac. Szigetvár nyersanyagot vár Nyomasztó nyersanyaggon­dok jellemezték a Szigetvári Konzervgyár elmúlt évét, a zöldborsó például teljesen „el­ment”. Olyan 99 százalékosra sikeredett a tervteljesítés, ösz- szesen 310 millió forint értékű konzervet gyártottak, ennek zö­mét — 284 millió forint értékű árut — külföldön értékesítet­ték. (A legnagyobb vásárlójuk a Szovjetunió). Gondok ide vagy oda, ez nagy előrelépés 1971-hez képest. A szocialista export több mint hatszáz va­gonnal volt több (összesen kö­zel 3200 vagon) az előző évi­nél, a tőkés export pediq 109 vagonról 145 vagonra emelke­dett. De még így sem tudták messze kihasználni kapacitásu­kat, hiszen — mondják, ha ter­melési háttér lenne, ha meg­szorítanák őket — akár kétezer vagon paradicsomot is feldol­goztak volna a tavalyi hatszáz­zal szemben. Ami az idei esz­tendőt illeti, az exportelőirány­zat valamivel alacsonyabb a tavalyi tényszámnál, bár való­színűleg mégis eléri azt. A szerződéseket a termelőkkel' már majdnem minddel megkö­tötték, a nyersanyagszükséglet tehát biztosítottnak látszik. Az állat- é^ húsexportról saj­nos nem sokat mondhatunk. A tavalyi állategészségügyi helyzet hatásait, következmé­nyeit nehéz felmérni. Gondok­kal • terhes az évkezdet, ennek ellenére oz Adatforgalmi és Húsipari Vállalat éló marha- és húsexportját illetően a tavalyi sasírtáé tartasA teaziffi ez a vállalat számára „létkér­dés”. (Nyereség!) Viszont fel­tétlenül említsük meq — báf erről korábban már beszámol­tunk — a Bikali Állami Gazda­ság legújabb ügyletét, amely egyben bekapcsolódását jelen­ti a vietnami húsprogramba, A világ talán legnagyobb nyúL tenyészetével rendelkező gaz­dasága ötmillió forint értékbe« égy ötszáz anyás nyúlkombiná- tot épít fel még az idén Viet­namban, 6 adja hozzá a tech­nológiai berendezéseket is. Vi­etnam a tervek szerint még to­vábbi 22 megyéjében szeretn« hasonló nyúlkombinátot létre­hozni. Jó pénz van a bárány­húsban is. Bár a juhállomány Baranyában nem számottevő, mégis jut a külpiacokra. Egyes gazdaságok fejlesztettek, mások ezután kívánják fejleszteni ez* az egyre jövedelmezőbb ága­zatot Szentegáton például egyedülálló kísérletek folynak a legkiválóbb húst és gyapjút adó egyedek kitenyésztésére. Csak pezsgőzzenek A korábbi években 100, ta­valyelőtt 55, tavaly pediq már mindössze csak másfél vagon sajtot exportált Tejipari Válla­latunk. Pediq tudnának szállí­tani. A helyzet az, hogy nincs piac, nincsenek kötések, a ma­gyar sajtok árban nem verseny- képesek, ráfizetéses lenne a nagyobb kivitel. Ezzel szemben boraink és pezsgőink kereset­tek a külpiacon. Legnagyobb borexportőrünk a Villány-siklósi Állami Gazdaság, hektószám­ra szállít jóféle boraiból kül­földre. A Mecsekvidéki Pince- gazdasáq nem képes annyi pezsgőt gyártani, ami el ne fogyna. Tavaly az eqymillió palackos termelésből 700 ezer palack (24 millió forint értékű) pezsgőt adtak el Lengyelor­szágnak, az NDK-nak és Cseh­szlovákiának, s kisebb tételeket Ausztriának és az NSZK-nak, Az idén az 1,5 milliós termelés, bői 900 ezer palackkal szeret­nének exportálni. Ez a mennyi­ség a későbbi kétmillió palac­kos termelés mellett csak több lehet, h iszen a nyugati piaco­kon méq csak most vezetik be a pécsi pezsgőt. Tárgyalás fo­lyik méq vermut kivitelről is, egy kisebb mennyiséget kértek a csehszlovákok.

Next

/
Thumbnails
Contents