Dunántúli Napló, 1973. március (30. évfolyam, 50-80. szám)
1973-03-25 / 74. szám
Propagandisták fóruma: Az utolérhetetlen tenorista C nrico Caruso, a kis szá- mű muzsikusok közé tartozott, akiket — Paganinihez hasonlóan — már életükben legenda övezett. Tehetsége „isteni adomány" volt: a szakorvosok sokat vizsgálták és csodálták egyedülállóan tökéletes gégefejét. Utolérhetetlen énekművészetének legfőbb titka ez a qégefő volt, de persze ez az anatómiai adottság nem lett volna elegendő ahhoz, hogy az iskolázatlan nápolyi legény világhírű operaénekessé és a drámai alakítás mesterévé fejlődjék. Ezt a célt Caruso rendkívüli szorgalmával érte el, valamint azzal a tulajdonságával, hogy mindenkor hajlandó volt tanulni. Enrico Caruso Nápolyban született, 1873-ban, ap;a munkás, anyja mosónő volt. Húsz testvérével együtt nőtt fel, igen csekély iskoláztatásban részesült. Rövid szakképzés alapján fémmunkás lett, s közben — mint már gyermekkorában is - templomi kórusokban énekelt. Mint gyermekszoprán már 14 éves korában híres volt Nápolyban. Rövid énektanulás után elhatározta, hogy színpadra lép; pályafutását Casertában kezdte meg. A szerencse Livornóban mosolygott rá először: ott találkozott nagy szerelmével, Ada Giachetti igen középszerű énekesnővel, aki azonban mint jó énekpedagógus, kicsalogatta Caruso torkából a csodálatos teljesítményeket. Négy gyermekük született. Amikor 1912-ben országra szóló botrány közepette elváltak, Caruso erősen szívére vette a történteket. Sohasem felejtette el tanárnőiét és szerelmét: még évekkel később is sírógörcsöt kapott, ha a Bohémélet vagy a Bajazzók tenorszerepét kellett énekelnie. A nagy tenorista végül olasz együttes társaságában eljutott Prágába, ahol világ- karrierje megkezdődött. Rövid élete során Enrico Caruso Európának és Amerikának úgyszólván minden jelentősebb színpadán fellépett. Legkedvesebb szerepei voltak: a Rigoletto hercege, az Aida Radamese — Puccini Bohéméletének Rudolfója és a Carmen Doh Joséja. Előszeretettel lépett fel Hamburgban, ahol egyik hob- byjához, a bűvészkedéshez rendszeresen új trükköket és felszerelést talált az egyik üzletben. Másik adottsága a rajzolás volt: olykor maga tervezte jelmezeit és kitűnő karikatúrákat készített. Viszont egyetlen könyvet sem olvasott végig, s megelégedett azzal, hogy naponta végigfutotta a Corriere della Sera cikkeinek címeit. impresszáriója, Emil Ledner szerint „a soha nem lankadó szorgalom mintaképe" volt: bírálta a saját teliesítményeit, de maga volt a dicséret és a megértés kartársaival szemben. Sohasem volt magával elégedett. A próbákon min- diq ő volt a legpontosabb, és soha nem volt türelmetlen; ha kevésbé tehetséges kollégái kedvéért egy-egy részletet tucatszor is meg kellett ismételni. Egészségét' hamar aláásta a szüntelen utazgatás és a lámpalázának leküzdése céljából elszívott iszonyatos mennyiségű cigaretta. Már évekkel halála előtt szörnyű fejfájásról panaszkodott, s azt csak rémítően nagy mennyiségű fájdalomcsillapítóval volt képes enyhíteni. Hangszalagjain újból és újból kisebb csomók léptek fel, amelyeket műtéti úton kellett eltávolítani. A New York-i Metropolitan előadásán, 1921-ben bekövetkezett vérhányás késői figyelmeztetés volt: feleségével, Do- rothyval Sorrentóba utazott abban a reményben, hogy a hazai levegő meggyógyítja. De továbbra is vért köpött, s végül azt kívánta, hogy vigyék haza Nápolyba. Ott. halt meg gégerákban, 48 éves korában, 1921 nyarán. „Mihály szeretett mesélni" Goethéi- fordít Babits Mihály öccse Babits Mihály ebben az évben lenne 90 éves. Az 1941-ben elhuny* költő reneszánszát elősegítette Kardos Pál egyetemi tanár nagy monográfiája, amely két évvel ezelőtt jelent meq. A szerző annak idején több levelet váltott a költő egyetlen élő testvérével, Babits Istvánnal, aki nyugdíjba vonulása előtt Szekszárdon volt árvaszéki ülnök, illetve elnök- helyettes. Az ötvenes években az Akadémiai Nagyszótár és a Petőfi szótár anyaggyűjtési munkájában vett részt Felkerestük és megkérdeztük, hogy mint a leqilletékesebb élő tanú, beszéljen Babits Mihály ifjúságáról, s ezzel kapcsolatos emlékeiről.- A bátyámra vonatkozó gyermekkori emlékeim igen el- mosódottak — mondotta Babits István. — De ez nem is csoda, mert a bátyám és én közöttem csaknem tizenkét év korkülönbség volt. Mikor bátyám 1383. november 23-án Szekszárdon megszületett, atyám ugyanott törvényszéki bíró volt. Elemi iskoláit részben Budapesten, részben Pécsett végezte. Ekkor aoánk az ítélőtáblánál szolgált. Mihály már a Décsí cisztercita gimnázium diákja, mikor apánk 1898-ban meghalt. Ekkor anyánk velem, a kisebb fiával és leánytestvéremmel visszaköltözött Szekszárdra. Mint nagydiák, s később mint tanár, bátyám csak az iskolai szünidők alatt látogatott haza. De ezek a látogatások rám, kisfiúra mindiq nagy hatást tettek. Mihály szeretett mesélni, s ha hazajött, újszerű mesékkel bűvölt el engem és leánytestvéremet. Szerette a matematikát. Költő tétére elsőrendű matematikus volt, s e nehéz tudomány titkaiba ő vezetett be. Ugyancsak ő kedveltette meq velem a latin szerzőket és főleg a német nyelvet. A 78 éves Babits István egyébként nem tétlenkedik. — Diákkorom óta szerelmes vagyok Goethe költészetébe, öreg koromra hozzáfogtam a nekem legiobban tetsző költemények lefordításához. Több mint tíz éve ezzel foglalkozom. E fordításokat javítgatom, csi- szolgatom. Van olyan Goethe- vers, amit hússzor Is átdqlogoz- tam. Nem tudom, mi lesz a sorsuk, de nekem örömet okoznak. Van eqv megkezdett munkám is. A címe: „Adatok Babits Mihály családfájához". Lassan meov a munka, de talán sikerül befejeznem. Méq csak annyit akarok megjegyezni, hoqv M,uó'v bátyám gyerekkori verseit 1966 ban a szekszárdi múzeumnak ajándékoztuk. Érdemes lenne ezeket egy tanulmányban közzétenni. VASÁRNAPI MEUEKlET ED Emberek és madarak Madártragédia 1972-ben: A fészek puha és meleg, mint évezredek óta minden gondosan megrakott fészek. A vetési varjú még testében melegíti a tojást, a gyerekét. Időnként el is bóbiskol, elégedetten a világgal. Aztán amikor eljön a perc, odanéz és megdermed: a fehéres tojás oldalán fejnagyságú horDadás van. A madár topog, érzi, hogy ebből már nem lesz fióka és valami nincs rendben a világgal. Utána hosszú napokiq nem képes elbóbiskolni, pedig még nem tudja, hogy soha többé nem tojhat ép tojást, mert testében ott él már a méreg. * Dr. Pátkai Imre, a Magyar Madártani Intézet igazgatója: - A hazai madárvilág létszáma a húsz évvel ezelőttinek csak 10 százaléka. A másik kilencven százalékot megölték a vegyszerek. A vetési varjúról még ódákat zengett Hermann nünket, aztán felsétálunk a Mecsekre és mindjárt más... Azt mondják az orvosok: a természet regenerál. Ebbe az igazságba vajon hogyan tartozik bele a madárvilág, amelyet az állatvilágból a leginkább észreveszünk, a legjobban a szemünk előtt van. Sokan életükben soha nem láttak élő rókát, de a madár berepül az ablakuk alá, lábuk előtt ugrik fel a parkban. Vagy már csak berepült, már csak felugrált, így, múlt időben?! Haladunk lassan az ilyen múltidők felé. Pedig a nyugalmunkhoz, amely mostanság minden ember számára egyre kevesebb, az egészséges nyugalmunkhoz szükség van a madárhangra, talán a madár látványára is. Az élőére, az igaziéra. * Csend. Tulajdonképpen soha sincs. Mert hangok mindig vannak, finomak, halkak, szeretjük őket Egerésző oly» nyi bükki erdőrészbe kell majd elvándorolniuk. Minél civilizáltabb egy ország, annál gyorsabb ez a folyamat * i Piac valahol Olaszországban. Izzadó parasztasszonyok árulják csomóba fűzve — a fecskét Olcsó eledel. A csárogó vevők alkusznak is rá: — Hiszen hálóval fogták, nem volt nehéz, adja a feléért! — Hálóval, vagy kézzel, nem mindegy?! A gyomrod így is élvezi! Marad az ára! A fecske - népélelmezési cikk. Eredménytelen kormánykísérletek igazolják ezt. Megpróbálták már betiltani a vadászatát, de politikai botrány lett volna. A költöző madarakban mi magyarok “nem teszünk sok kárt, de Belgiumban, Olaszországban, Spanyolországban és Franciaorszáq déli részén tömegesen vadásszák. Tavaly végre erélyes belga intézkedés született: királyi dekrétum tiltja a tömeges madárfogást. De a mediterrán országokban még mindig alkusznak a testük felett: — Adja feléért! Holló 9 Ottó, mert a gazdának hasznos társa volt: megette a mocskos pajort, fogyasztotta az egeret és ette a drótférget. Most is enné mindezeket, de az embernek több táplálék, több termés |<ell, kevés a paraszti munkaerő, — sok veqyszert használunk és nincs többé régi madárétek. A kémia nemcsak a gyomokat irtja, nemcsak q károkozókat, hanem semleges, hasznos, szép madarakat is. Mérget adunk nekik és elpusztítottuk a táplálékukat. Aztán, ha kénytelenek megenni a fácántojást, a nyúl- fiókát, kapják a puskagolyót, a halálfejn|, mérgezett tojást. Tavasszal, amikor minden madárfaj állati eredetű fehérjével neveli a tojást, a madárvilág csak mérgezett fehériéhez jut. A vetési varjút például egy színvonalra kényszerítettük a húsevő kállomista varjúval. * Nem tudom, lehet-e mérni a madárhang hatását. Leírta-e már a tudomány pontosan, hogy miért és mennyire nyugtat a madárének? Zajártalom, légártalom, bűzártalom - mindezek alattomosan ölnek bonnapokon ót. Csak neszek. Az erdők, a parkok hangjai. Azt hisszük tőlük, hogy csend van. * Van a Bükkben egy ötszáz- szőr ötszáz fméteres erdő. Ott még magába összeroskadva pusztul el a tölgy, egyetlen fa sem látott fejszét. Még a magyar természetvédelem megszervezésekor nyilvánították védetté. Kimondták: a fáknak ott magukba roskadva kell meghalniuk, hogy ezzel is háborítatlan viszonyokat teremtsenek minden ott élő állat- és növényfajnak. Az élőlények sajátos igénye, hogy mindegyiknek más-más élőhelytípus felel meg. Ezt csak akkor lehet megteremteni, ha semmiféle más tényező nem érvényesíti a hatását A természetvédelem azonban évek óta állandóan zsugorodó területeken tud csak viszonylagos háborítatlanságot nyújtani a természetnek. Az ország területén már egy futballpályányi részt sem lehetne mutatni — a bükki rezervátum kivételével — ahol minden emberi hatástól mentesen él a természet Az ősállapotért utódainknak a falat* Dr. Pátkai Imre összegez: — Ragadozó madaraink helyzete katasztrofális. Van olyan madárfajunk, amelynek az utóbbi években már a költését sem tudjuk bizonyítani. De már évekkel ezelőtt is a fél kezünkön számoltuk a vándorsólyom költőpárjainak tartózkodási helyeit, s 1972-ben már egy sem volt. Hasonlóan szomorú a rétisasok helyzete. Nagyon lecsökkent a múltban igen üldözött héjjának az állománya is. De egyáltalán-- a magyar madárvilág létszámának tragikus apadása miatt nagy szükség van a propagandára: a lakosságnak tudnia kell, hogy ezek igen nagy értéket jelentenek. De az állami szerveknek is feladatuk a természetvédelem. Szerencsére a magyar természetvédelemnek és vadászatnak már van egy közös sikere: a magyar vadászati igazgatóság lemondott néhány túzok-kakas kilövéséről — nem is kaptakvol- na érte még százezer dollárt sem — s így a túzokállományunk 2 és fél, illetve 3 ezer darabra szaporodott. Ez már igen szép szám, a Szovjetunió egész területén összesen nincs ennyi. Földessy Dénes A tömeqpropaganda módszerei Az elmúlt időszakban a politikai oktatás tartalmi kérdései mellé társként felsorakoztak tömegpropagandánk módszertani megoldásai is. Sőt, éppen az vált világossá, hogy politikai oktatásunk, agitációs és propaganda munkánk hatásfoka megsokszorozódik a helyesen választott pedagógiai és pszichológiai, valamint metodikai eljárások alkalmazásával. Ezért értékelhető igen örvendetesnek, hogy a pécsi, mohácsi, mohácsi járási, komlói, sás- di és siklósi járási propagandisták - összesen 158 fő — ebben az oktatási évben pedagógiai és módszertani tanfolyamon vettek részt. A kurzus keretében szó esett a tömegoktatás pedagógiai kérdéseiről és módszertani sajátosságairól; valamint az egyes foglalkozások pszichológiai, didaktikai és metodikai kérdéseiről. Az igen értékesnek tartott tanfolyam után módunkban volt konzultálni Mohácson és Pécsett olyan elvtársakkal, akik mór esztendők óta végeznek propagandamunkát. Célunk volt azt kutatni, milyen módszerekkel élnek a politikai oktatás folyamatában. A módszereket mindenkor az oktatás célrendszere és tárgya szabja meg. Minekutána a párt tömegpropagandájának célja a marxizmus—leninizmus szemléletes megközelítése, a politikai műveltség gyarapítása és a megszerzett ismeretek alkotó alkalmazása — a módszereknek is ezeknek, e céloknak a valóra váltását kell szolgálnipk. Metodikai szempontból leglényegesebb megállapítás, hogy propagandistáink többsége igyekszik a politikai fogalmakat, jelenségeket és folyamatokat az emberek közvetlen tapasztalataival összevetni, és így azokat élővé tenni- Ezért alkalmazzák legtöbben a helyi példák megfelelő felhasználásának módszerét. E helyeselhető eljárás mellett azonban ügyelni kell arra, hogy e tények — és elsősorban a helyi élet tényei — megfelelő elemzés után eljussanak a törvényszerűségek felismerésének és megfogalmazásának szintjére. A tények elemzését propagandistáink változatos módszerekkel végzik. Általában azonban az előadás, a beszélgetés és a vita fő megoldásai variá- lódnak. Mi magunk a szemléletes bevezető előadást követő beszélgetés hívei vagyunk. Általában megállapítható azonban, hogy mindenkor a téma szabja meg g módszeres eljárást és ezért nem szabad csupán egy módszert alkalmazni: a módszereket variálni kell. A legtöbb beszélgető partnerünk legnehezebb feladatának ají ún. „közlési gátlás” feloldását, vagyis a hallgatók megszólaltatását jelölte meg. A jelenségek lényeges és általános jegyeinek feltárása, az érdeklődés felkeltése, az egyéni szellemi érdekeltté-tétel (háttérben az egzisztenciális érdekekre történő utalással) azonban többségében eredményesnek bizonyul. Hozzótehetem, hogy ebben a folyamatban egyként szükséges alkalmazni az értelmi meggyőzést és az érzelmi motivációt. Egyik oldal sem hanyagolható el a kettő dialektikus egységében. Nem csupán ismeretek átadásáról van ugyanis szó, hanem pszichológiai hatásról; a meggyőződés formálásáról. Propagandamunkánk eredményességének egyik alapfeltétele mondanivalónk szemléletessége, illetve szemléltetése. Ebben a vonatkozásban néhányon a használt központi anyagokat túl elvontnak és „száraz"- nak értékelték. Közös propagandista vélemény szerint a helyi példatár, a tömegkommunikációs eszközökre történő hivatkozás, a grafikonok és képek alkalmazása feloldhatja ezt a nehézséget. Ajánlatos lenne viszont a központi tananyagokba beépíteni a szemléltető kiegészítéseket is. Ez azonban sohasem pótolhatja a helyi szemléltetést. A ,.közlési gátlás" feloldását szolqálja még a szemléltetéshez csatlakozó, jól alkalmazott kérdezéstechnika. A kérdéseket a témán és a helyi példatáron túl az adott közösség műveltségi színvonala, életkora és összetétele motiválja. Irányított együttgondolkodás és gondolkodtatás valósul így meg egy-egy oldott légkörű közösségben. A megfelelő légkör kialakítását a propagandista személyi varázsán, élettapasztalatán, tudásán, tudatos átélésén kívül éppen az olyan meggyőzés metodikája szolgálja, amely a fogalmak megfelelő kialakítását, összekapcsolását, általánosítását; az ítéletek és következtetések levonását; az érvek és ellenérvek csatáját demokratikus, emberi hangvétellel oldja meg. A hallgató közösség tisztelete, a közösség és benne az egyén szeretete biztosítja ezt a hangulatot Emberebbé teszí ezt a tevékenységet az újságokra, a rádióra, a tv-re — a friss eseményekre történő folyamatos utalás. Az egyén szerepeltetését « már említett kérdés—felelet módszer mellett egyesek a hallgatók (felkért hozzászólók) önkéntes kiselőadásával oldják meg. Általában ajánlható egy előre összeállított kérdésterv (ill. a hallgatók oldaláról várható kérdések terve) alkalmazása, amelynek segítségével egyetlen vonatkozó kérdés sem marad megválaszolatlan. A hallgatói kiselőadásnál azonban különösen szükség van a hallgatói analízis és szintézis, az alkalmazott indukciós és de- dukciós folyamatok állandó vezetői kontrolljára. Ellenkező esetben ugyanis hibás követ- keztetések születhetnek, ill. « tények nem emelkednek az életben is alkalmazható helyes ái- talánosrtások szintjére. Milyen módon Jrözőihef)8k « hallgatókkal, hogy meglátásuk helytelen? Milyen legyen törösségflnfc-' ben a vita hangvétele? Akár szabad vitát valósít meg) a propagandista, akár ő vádak ja a vitapartner szerepét, egye* sohasem szabad szem elöl téveszteni: a propagandamunkád ban nem emberek ellen, hanem a helytelen eszmék, előítéletek és meggyőződések ellen emeld jük fel szavunkat A tények ered jével, o jól felhasznált érvek segítségével nyerjük meg az éné bereket építjük gondolkodó-' sukba és érzelmeikbe egy új vid lóg elveit eszméit érzelmeit sei gyakorlatát Mindert az ismeretközlést éé zelmi motiválást cselekvésre indítást azonban a propagandamunkánkban résztvevő hallgató tisztelete mellett oldjuk meg. Éppen o magas fokú tudást elvi-politikai következetesség, őszinteség és ez a pedogógiai- pszichológioi alapállás hozhatja meg azt o sikert amely mintegy a hallgató áthangolásában nyilvánul meg. Minden foglalkozást ajánlatos összefoglalással (témarészek és következtetések) befejezni, és a foglalkozásról rövid értékelést adni (a tartalom és a módszer egységében). Természetessé tette számunkra a jelzett beszélgetés, de igazolják a fentebb kifejtettek is a következőket: a tartalmi felkészülés mellett az oktatási évad kezdetekor, de az egyes foglalkozások előtt is fel kell készülni ö propagandistának módszertani szempontból is. Nemcsak a mit kérdését kell tehát megfontolnia, hanem a mikor, mennyit és legfőképpen a ho- gyan-t is! A foglalkozás felépítése, szemléltetése, az aktivizálás lehetőségei mind-mind idetartoznak. De metodikai kérdéssé válhatnak az élő beszéd lehetőségei, a retorikai alkalmazások (hangnem, mimika, gesztrkulá- ció, hangerő, élénkítés, nyelvi stilus stb.). Új vilóqot építünk, egy lengyel tudóssal szólva: „A jövőnek nevelünk”. Az új kor, a mi vajúdó, d* előrevivő korunk — az ehhez a korhoz történő emberi (értelmi, érzelmi, akarati) felnövés új módszereket is kíván. Haté- kony propagandamódszereket: az emberi személyiség átprogramozására, alkalmas módszereket! A Baranya megye városaiban és járásaiban megrendezett: tanfolyam jól segíti ezt a folyamatot. .. Várady Géza
