Dunántúli Napló, 1973. március (30. évfolyam, 50-80. szám)
1973-03-25 / 74. szám
Bertha Bulcsu: Varga Hajdú István: Interjú Ladányi Mihállyal (RÉSZLET) NAGY ISTVÁN: ÉDESANYÁM Száz éve született Nagy István (RÉSZLET) Hol van már az a Ladányi, aki belső lázaktól űzötten örökké vonatra szá'lt, s átrobogott az Alföldön, a Dunántúlon, a Duna—Tisza közén és hitte, egy- szercsak megérkezik valahová ... Hol vqn már az a Ladányi, aki bízón édes álomra szenderült a vonatok gyomrában, s azok valósággal megemésztették... Hol von már az a Ladányi, aki nyugodtan elaludta az átszállásokat, mert bízott a vonatokban, a robogás és a célbaérés törvényében ... Hol van már az a Ladányi, aki a társadalmi forradalmat úgy élte át, mint a legszebb vallásos ünnepet, s hangja őszinte zengésével felhívta a figyelmet a művészek és munkások közös kórusára ... A Dob utcában lakik, szabadúszó. Egy szoba konyhás lakása van. Kicsit kopasz, kicsit olyan, mint.a holdvilág. A függőfolyosón álU s a karjában két gyermeket tart A nagyobbik két éves, a kisebbik tíz hónapos. Nem köszön, helyette a lányához fordul: „Gabriella, mit írt a Lenin bácsi?" — „Az empiro- cicizmust” — vágja rá a tudós kislány. A szoba valójában gyerekszoba, családi menedékhely. De vidámak, sn'ne- sek a falak, a lámpaernyőket szalma- for.atú zsomborfedél helyettesíti, egyiken egy játékzebra is áll. A falon rajzok, plakátok, bicikliző majom, oroszlán, fülesbagoly. Néhány kép, Bornemissza László Sárga nap című zománckompozíciója, s odább egy Vasarely plakát Ladányi Mihály dolgozószobája a konyha. Polc edényekkel, gáztűzhely, vagy valami hasonló. Paprikafüzérek, tányérok, bögrék, fűszeres ibrikek. A fal szabod részén egy Goya-plakát a bikaviadalról, s a szomszédságában egy Ché Guevara kép. Ez is plakát nagyságú. Különös konyha. Az asztalon kockás abrosz, az abroszon egy üveg csemői bor. — Milyen a szabadúszó költő életformája, milyenek a lehetőségei? — Nekem a világon semmi problémám nincs, mert én előre dolgozom mindig. Előre kalkulálom a jövedelmemét. Egyedül arra keil vigyáznom, hogy ne vegyek fel kényelmes életstílust. Nem egyhetes terminusokban, hanem hónapokban kell gondolkodnom. Megőriztem a régi tulajdonságomat, hogy gátlástalanul mindent megírok, legfeljebb nem adom le. Az ember feltétlenül ír olyan dolgokat, amiket a hétköznapi élet nyom az A Jelenkor áprilisi száma Gaidog, változatai tartalommal, értékes 3Xépirodalmi és tanulmány-anyaggal jelen», kelik a pécsi folyóirat áprilisi száma. Az új szám élén a folyóirat hagyományos sorozatának keretében ezúttal egy Lodányi Mihóly-összeállitás kapott helyet. Az Sssze- óllitósban Ladányi Mihály hat sorsét, Bertha Bulcsu Interjúját és Illés Lászlónak a fcBIté Újabb verseit elemző tanulmányát olvashatjuk. Az összeállítást Móser Zoltán fotó-portréi kísérik. 4 Urai rovatban többek kózótt Csorba Gyózó, Eörsi István, Héra Zoltán, Orbán Ottó és Pécsi Gabriella költeményeit találjuk. Weöres Sándor ezúttal drámával jelentkezik: „A kétfejű fenevad, avagy Pécs 1636-banM cimü történelmi panoptikumának első részét mutatja be a folyóirat. A képzőművészeti rovat élén Varga Hajdú István írását olvashatjuk Nagy István művészetéről. Ehhez kapcsolódnak a szám illusztrációi: Nagy István festményeinek reprodukciói a pécsi Modern Magyar Képtár anyo- gából. Az irodalmi tanulmányok közül figyelmet érdemel Szávai János: Az önéletrajz struktúrája című írása. A számot budapesti és pécsi színházi beszámoló és gazdag kritikai rovat zárja. orra alá... A feleségem időnként megpróbál rábeszélni, hogy menjek állásba. De ha lapnál dolgoznék, kevesebbet írnék. Jobb ez így nekem. Teljesen elégedett vagyok a lehetőségeimmel. — írásra a reggeleket vagy az estéket tartod alkalmasabbnak? És egyáltalán hol írsz? Bárhol, vagy csak egy meghatározott asztal mellett, a megszokott környezetben? — Én akkor szeretek írni, amikor süt a nap Itt most kényszerítő körülmények között élek. Egyébként korán kelek, mjnt a parasztok. Amikor a kakasok kukorékolnak. A nyár közepén négy órakor, augusztusiján öt órakor kukorékoltak. A nyári munkám úgy alakult, hogy ébredés után egy-két órát dolgoztam a csemői szőlőben. Utána jó, bőséges reggeli következett, úgy hét óra tájbon... Reggeli után olvastam, és úgy kilenc-tíz óra tájbon elkezdtem a munkát A derűs táj és a kellemes vidék nagyon inspirált a munkára. Persze a családi állapotok nem kedveznek az írói munkának. — Most azért álltam át qz éjszakai munkára, mert nekem az kell. hogy hatnyolc szabad órát lássak magam előtt. Ho közben a gyereket meg kell etetni, nehéz... Ez nágyon egészségtelen, és az embernek más gondolatai vonnak éjszaka, mint nappal. Estére az emberben összehalmozódik egy csomó fáradtság. A keserű verseim oda vezethetők vissza, hogy Budapesten éjszaka kényszerülök írni. Egyébként ha éjszaka kettőkor fekszem le, akkor is felébredek hajnali négykor. Nappal állandó önkontrollbán élek. Figyelem hány kávé ment belém, mert estére keH tartogatnom magam. Ha nem munkával fejezem be a napot, borzasztóan sajnálom... Itt a konyhában írok, nincs helyem másutt. Különböző módszereket találtam ki, hogyan indítsam meg a motort. Elkezdtek olvasni egy ismeretlen nyelvű szöveget, s a zenéje bepergeti a motort. A másik módszerem, hogy az újságra leteszek egy vonalzót, s a vonalzó két oldalán kilógó szavakkal elkezdek játszani. Jó módszer az Is, ha az üres konyhaasztal előtt ülök és nem csinálok semmit Ez a semmittevés olyan ellenmérget termel ki bennem, hogy elkezdek dolgozni. — Rendszeresen dolgozol? — Minden éjszaka. A családomnak rengeteg haszna van abból, hogy a semmittevést nem bírom elviselni. Például én főzök itthon. — Min dolgozol most? — Most adtom le Egyik kiegyezés sem című kötetemet 1973-ban megjelenik. Közben dolgozom egy Békés megyei szociográfián, címe Békétlen Békés. Alcím: A megoldatlan állapotok rajza Békés megyében. Például, ha letelepül egy ipari üzem és kiképzi a munkásokat, a téesz izgatottan várakozik. Aztán elviszi őket, mert kétszázzal többet ígér. Ilyen problémák tömege. —- Első könyveid megjelenésének idején az irodalmi közvélemény homár felfedezte benned a forradalmár költőt. A tíz évvel ezelőti forradalmi- ságbú1, elveidből mit őriztél meg, mit hoztál magaddal a mába? — Ez egy olyan probléma, amivel mostanában sokat foglalkozom. Megpróbálom visszafelé ... Most úgy találom. bogy a költészet maga egy kamasrkorbeli megrekedés állapota. Ez az egész én-kultusz... A kaáiasz úgy érzi, őt támadja mindénki. A költő a kamaszkorban való megrekedés típusa. A kamaszkorral együtt jár egy csomó romantika. Nem tudja, hogy a világ nem arra vár, hogy ő megváltsa... Mégis végigcsinálja. Mindez olyan mintha forradalmisóg lenne. Ebben a fiatalkori forrodalmisógban sok a szerepjátszás, a romantika, o hősi póz. Ami aztán 0 versekben fényt is kap. A költészet rendkívül szuggeszti- vitása révén eí a hősi póz szépen fest. Aztán, ha oz ember kicsit vénül, észreveszi, hogy nem minden úgy vbn, ahogy az ifjúkori romantikus pózból látszott. Persze távol áll tőlem, hogy a korábbi könyveimet leszóljam, de más dolog az, hogy egy motorbiciklit bemelegítés közben bőgetnek, és más, ho a motorbicikli az országúton egyenletesen halad. A funkcióját akkor tölti be, ha az országúton egyenletesen viszi az utasát, és akkor sokkál kisebb a hangja is. Úgy gondolom, a forradalmár magatartás olyasféle, hogy az ember közösségben gondolkodik állandóan. Az egyéni érdekeinek föléje helyezi a közösségi érdekeket Ebben az ügyben az egyenletes munka (legyen az ákór művészi munka) sokkal többet használhat a közösségnek, mint a nagy berregés és a füst. Szép lassan átállítottam magamat — Mit tartasz mint író a legfontosabb feladatodnak? — Azzal le kellett számolnom, hagy én érvényes recepteket tudok odni a jövőcsi nála shoz. Ezzel le kellett számolni! Az ekőző kor irodalmából nőttem ki, ahol a receptcsinálós divat volt Ez tulajdonképpen alkímia. Egyetlen lehetőségem maradt; a mai állapotok feltárása. (...) — Hiszel a barátságban? — Hiszek, és számítok rá. A barátaim, nagyon kevesen, tizenöt-húsz éve 0 barátaim. Nagyon sokat köszönhetek ezeknek a stabil barátoknak. A kényes helyzetek oz ember kopásával nehezebben emészthetők meg. Ilyenkor bizonyos kételyek felmerülnek: szükség van a barátokra. Létszükséglet, hogy az embernek néhány barátja legyen. Fontosabb, mint az ennivaló. — Mit vennél most, ha nyernél egymillió forintot? — Nagyon hülyén elverném. Nem tudnék többre menni veke, mint a havi jövedelmemmel. Egy kocsira nagy szükségem lenne, hogy a Békés megyei szociográfiát befejezzem. így is elöbb-utóbb kell. Azt hiszem, hiányokat pótolnék. Fiatol íróknak befizetnék például egy albérlők házára. Semmiképpen nem igyekeznék ebből magamnak jobb, elegánsabb életet kialakítani. Nagyon jól tudom, hogy oz én művészetem az életforma függvénye. Ha jómódba kerülnék, befejezném a pályát így aztán nem költöznék fel a Rózsadombra, de egy lakótelepre sem, a kerületet sem hagynám el szívesen. Tulajdonképpen nincs is szükségem egy ilyen lottónyereményre. Egyszer volt egy négyes találatom, de a szelvényt elfelejtettem bedobni. — Mit tartasz a legnagyobb hazai gondnak? — A legnagyobb hazai gond szerintem az érdektelenség, az, hogy az emberek cinikusak a társadalom menetével szemben. Szerintem ez az egy nagy hazai gond van. Nem érzik az emberek, hogy közösségben élnek, s oz utca és o gyár oz övéké... NAGY ISTVÁN: HUNYORÍTÓ FIO 1873. március 28-án született Csik- m Ind szenten. Szülei parasztok voltak. A kolozsvári Tanítóképzőben tanítói oklevelet szerzett. A Duna-Tisza közére, Homafcmégyre került néptanítónak. A rajzolás izgatta. Kelety Gusztáv hívására 1895-ben a Mintarajz-iskokiba került, ahol Székely Bertalan is tanította. Münchenben, majd Párizsban a Julian Akadémián folytatta tanulmányait, de ellátogatott Olaszországba is. Fáradhatatlanul járta a múzeumokat és kiállításokat. Egyaránt tanult Giottótól és az új mesterektől. Nem külsődleges jegyeket lesett el. Az átvett hatás inkább a szűkszavú képi fogalmazásban, a képseedcesrtés tömörségében, a foltok elrendezésének ritmusában, a karakter megrajzolásának mélységében mutatkozik meg. Nem utánzott senkit, bízhatott tehetségében. Tudta, ha szó szerint vesz át bármit is, az meghamisítaná mondanivalóját Hiszen itt a más ritmusú élet más indulatokat táplál. Nyugati tanulmányútja után visszament Erdélybe, ahol egy évtizedet töltött. (...) Eleinte az olajfestéssel próbálkozott. Hamar rájött, hogy ez az anyag sem csatangoló életmódjának, sem festői szándékának nem megfelelő. Az olajképei között kevés kiemelkedőt találunk. Korai munkál még emlékeztetnek a kortársakéra. Később egyre inkább rátalál a saját hangjára, a szénben és pasztellben legmegfelelőbb anyagára. Az első világháborúban hodifestó- ként kikerült az erdélyi, galíciai és az olasz frontokra. Nem az események érdekelték. A szögesdrótokkal teliaggatott sivár tájat és a katonákat rajzolta. Temérdek rajzot készített. Mind megrendítő ítélet a háború ellen. Trianon után Magyarországon ólt. Folytatta kóborló életmódját. Az országnak szinte minden zugába eljutott Hegyek közül jött, így magávaf hozta a hegyi ember látásmódját is. A síkságot ezért nem láthatja olyan végtelennek, mint az, aki ott született. A városi ember és a város mint festői téma nem érdekelte. Csak télen húzódott be a városba, melegedőbe. Műteremre nem volt szüksége. Maga ment a modelljei közé. így tudta a maga emberi sorsát azonosítani a szegény parasztok, béresek és magányos pásztorok sorsával. Realista művész a szó legigazobb értelmében. Nem szépítette meg, amit látott, hitte, hogy minden szépítés csak gyengíti mondanivalóját. Képei szűkszavúak, szilárdan komponáltak, monumentális hatásúak. Nagy összefogott színfoltokból épülnek. Ezeket a foltokat sötét kontúrok szorítják, de nem abroncsozzák. Amit ábrázol, azokat színekkel is jellemzi. Tiszta, élénk színeket egyetlen képen sem találhatunk. Többnyire barnát, tompa zöldeket, szürkéket, tört sárgákat és kékeket használ. Képei szug- gesztív erejűek, igaz költészettel telítettek. Utolsó éveit Baján éli. Munkáinak jelentős része található itt a TOrr István múzeumban és magángyűjteményekben. Hosszú betegség után 1937. február 13-án Baján is halt meg. Ladányi Mihály: Dalocska Mondom, ne állj o törtötök közé; mosolyuk Jámbor és megtévesztő. Jelszavuk: mosoly és toli bendö, s a közteher az persze q közé. Sorsod nem széfben ált. S ki ilyen eksé, azt hivatal papírkosara várja. A szél agy dalt dadog, a szél, az árira, hágy oz a harc még nem utolsó. Mondom, ne állj a törtetők közé — A pénz se csak pörög, néha lapjára patton. Hát óvd meg önmagod bár alottomban, de mégse állj a törtetők közéi Csorba Győző: 1973. január Jk rónára halvány ködök" ... lám a vershez alakul ó táj vágy épp a vers mutatja ilyennek a tájat; így vagy úgy: a költő ajándéka Fut a vénát fut a késő délutánban fut á koraestben Evek ritka fordulója mindenféle módon körünkbe idézi visszajött a költő Fut a vonat itt ül mellettem szilárdan tele vele minden Lobogó melegnél megbújó család most az ország meleg van meleg és család a falakon belül s a falakon kívül a szikár fák közében szerte a dér-verte legelők vetések fehér-zöld téréin miket a köd-árnyak vattaként hatalmas fészekké kötöztek „A rónára halvány., .■
