Dunántúli Napló, 1973. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-04 / 29. szám
c februári esték: Antikrisztus Gertler Endre hegedül A tüzes íjász Bábopera Béres Ilona estje A pécsi művelődési lehetőségek választéka február hónapban is bőséges. Kezdjük a színházzal: február 16-án mutatják De Sík Ferenc rendezésében Hernádi Gyula: Antikrisztus című drámáját, Floh Istvánnal, Mád/ Szabó Gáborral, Bujtor Istvánná' és Szegváry Menyhérttel a főbb szerepekben, de ugyan csak főszerepet kap és ezúttal mutatkozik be a pécsi közönség előtt Fordái Teri. HANGVERSENYEK A zenei események közül kiemelkedik az a hangverseny, ame lyet ma délelőtt tel 11 -kor a Liszt-teremben, holnap, hétfőn este a Pécsi Nemzeti Színházban, és holnap után, kedden este az ifjúság számára ugyancsak a Liszt-teremben rendeznek meg. A műsor: Bartók: Hegedűversenv és Beethoven: VI (Pastorale) szimfónia A hegedűversenyt Gertler Endre, a Belgiumban élő világhírű magyar hegedűművész, a néhány évvel ezelőtt elhunyt Gertler Viktor filmrendező testvére látssza. Az orgonajátékot kedvelők Bach és Liszt-műveket hallgathatnak február 7 én este a Liszt-teremben, Lantos István előadásában. Lantos István, az 1949-ben született fiatal művész eddig Bayreuth-ban, Prágában, Krakkóban, Kattowicében és Moszkvában, valamint egy hosszabb körút keretében Nyugat- Németország több nagy városában adott koncertet. Végül 21- én Zempléni Kornél és Szabó Andrea kon certje keretében Mozart, Debussy es Brahms-művek hang zanak majd el. NYOLC ÚJ FILM A filmszínházak februárban nyolc új filmet mutatnak be. köztük a Robin Hood- ról szóló Tüzes íjász-t. A legnagyobb sikerre Vittorio de Sica világhírű filmje, a Napraforgó számíthat Emlékeztetőül hadd Írjuk le a történetét azok számára, akik a filmszaklapokban meg nem olvastak róla: a második világháborúban Antonio nem akar bevonulni katonának, s hogy ha már bevonult, legalább két hét szabadságot kapjon, ezért megnősül. Ezután azonban még keservesebb xi- mennie a keleti frontra. Izgalmában és az elkövetett praktikák következtében elveszíti emlékezőtehetségét, ■és mivel a háború után nem tér vissza felesége elindul a Szovjetunióba megkeresni őt. A főszerepeket két világhírű sztár játssza: Sophia Loren és Marcello Mastroi- anni. De láthatjuk benne Ludmilla Szo- veljevát is, aki a Háború és békében Natasát alakította. A BÓBITA BEMUTATÓJA Februárban, a tervek szerint 18-án tartja új premierjét a pécsi Bóbita Bábegyüttes. Előadják: A kis kakas gyémánt fél- krajcárja című báboperát A Doktor Sándor Művelődési Ház programjából kiemelkedik Sándor György február 19-re tervezett szerzői estje, valamint a rendkívül érdekes, február 2-án nyílott és 10-én záru- ló jelmezkiállítás. BÉRES ILONA ESTJE A Meszesi József Attila Művelődési Házban február 10-én Béres Ilona színművésznő önálló estje számíthat nagy érdeklődésre, amely a művésznő első ilyen jellegű fellépése az országban. Műsorának címe: „...én hadd legyek boldog!" O ld, faluvége. Aztán semmi, semmi. Szikkadt, fagyott legelő, szelíden kanyargó kanális. Hidak. Amott, a fák alja méter magasan fehérük Kérdem Pali bácsit, itt volt-e a Drávc.? Lassítja a lovakat, úgy felel: nem z csak a disznók járnak erre, azok dö; - gölődnek a fákhoz. Alig-járt csapás, faágak elől' hajladozom a csézán Hideg, kék verőfény. Vályoghalom - deszkával betámasztott ablakú- vak ház. Valamikor Livodapusztának hív Iák ezt a helyet. Lentebb. Klokocsin tanyának mór a helye sincs. Hatalmas sár-buckákon csillog a fagy. Erdő szürkül eiöl, nicsak — háztetők mutatkoznak, házfalak fehérlenek. Tótföld. Itt laknak a gazdag emberek. * .......lehet, hogy igaz a tendencia d e én mondok neked ellenpéldát. A kis települések nem halnak meg mind Menj le Tótokföldjére, vagy Eperjesre egész mást fogsz látni, mint Révfaluban. Autókat, fóliasátrakat, traktora kot a színben . ... Kertészkedő emberek élnek ott, szívósan, nagyon szorgalmason dolgoznak s szépen meg is élnek. És ott élnek. Pedig alig néhány ház, lehet húsz, harminc. Mindenük megvan. Gazdagok .. * Nappal szembe fordulunk. Temető fehér kőkeresztek, virágkoszorúk. Beérünk a településre. Az első élőlény amivel találkozom — egy kutya. Sá- gán és apatikusan ül, néhány centiméternyire a kocsikerék mellett. Arcizma se rebbent, amikor fülönvakar- gattam. Úgy is maradt, ülve, amikor továbbindultunk. — Hová? — Az iskolához. Iskola is van Tótfőldön. Tornácát benőtte a gaz. Az ablakon deszka hiába próbálok bekukkantani. Pedig szép kis épület, annak idején szombatonként elhúzták a tanteremben a spanyolfalat, ott volt az oltár, vasárnap délelőtt itt tartották a misét. A harangláb is megvan még, szemben az iskolával. Senki. Az iskola melletti ház lacikonyhójá bál kékes színű füst kanyarog. Bemegyek az udvarra: akkurátus rendben minden. Szekér a színben, az istállóban felnyihog egy ló — egy kis, fehér-fekete kutya csahol mérgesen Lószerszámok, kerti eszközök, vödör, ölbe-rakott hasábfa, néhány bóklászó csirke. Hátul, a kert, már zöldül a saláta. Kifeszitett nagy ívű vázák, a fóliasátor tartói. Senki. — Menjünk a bolthoz. Mert bolt is van Tótföldön. Amolyan falusi vegyes-italbolt. Bor, sör, pálinka, élelmiszerfélék, konzervek. Egy kevés felvásárlás is van. Húszezer forintot forgalmaz havonta. A bolt — zárva. — Talán menjünk el a Safarikhoz - mondja vezetőm. — Menjünk — egyezek bele. Végighajtunk a falun. Senki. Safcrikéknál — senki. Egyhelyütt kimosott ruhák száradtak, frissen-fagyosan az udvaron. * •És nécsak! Egy ember! „ . . . azok voltak a kupuszinai szegények. Annak a falunak, ahonnan áttelepültek Bácskertes volt a neve, szerbül Kupuszina. Szorgalmas, naVASARNAPI MELLÉKLET ina gyón derék emberek voltak. Átjöttek deputációba Magyarországra, van-e itt eladó föld? Itt jártak, aztán elvitték haza az itteni növényzetet. Jó föld, mondták, békarokkát terem. És az ottani kis földjük árán tízszer any nyit vehettek itt. Akinek volt negv holdja, vett negyvenet. Akinek húsz holdja volt, kétszázat. Akadt, köztük ilyen is, az öreg Guzsvány, kétszáz holdat vett. Lett belőle kulák. Megérkeztek erre a pocsolyás, ingoványos pusztára, Dombovics Nándornak volt ez a birtoka, az adta el, volt rajt egy nagy birkahodály, abba költöztek. Az tán feltörték a földet, árkot ástak elvezették a vizet, a semmiből virágzó kis települést teremtettek Először vesszőből font házak épültek, .később takaros, szép kőházak. Pikiros 'paprikát termesztettek. Oveg alatt nevelték a palántákat, aztán kiültették a sza bad földre ... A pécsi piacon mindig ők jelentek meg először a primőrrel. r----------------------------------------mondta: belebuktok ti ebbe a földbe... Aranybánya lett! A talajt, azt ösmerni kell. — Kertészkedik most is? Magától értetődőn néz. — Hát persze. Van harminchat rámám, nyolcszáz négyszögölem. Hatezer salátára szerződtem, utána majd jön a többi, paprika, uborka. — Gép van? — Egy kis villanymotorral öntözök. A boltosnak van traktorja, de nemigen használja . . . — Hányán kertészkednek még itt? Számol. Neveket mormol: Fischer, Sáfárik, Brunyai, Asztalos, Guzsvány, Garai ... — Ügy tizenegyen. — Mind maszek? — Mind. — Megéri? — Meg. De nagy lutri ám! — Mennyit jelent egy évben? — Negyven-ötvenezer forintot. Húszházas falvak V _______________________________________________j N agy pénzeket jelentett. De nagyon sokat dolgoztak. El se tudja képzelni. Egyszer négy órákor mentem ki kukoricát kapálni, hajnalban. Az Aszta'o- sék akkor jöttek be .. . Jószágot etetni. Én vpltam az első tanítójuk, huszonöt gyerek élt akkor itt. Nekem építették saját maguk ezt az iskolát is. Fogságból érkeztem hozzájuk, nem volt az égvilágon semmim. Mindenem lett. Nagyon szerettek. Paprikáért cseréltek bakancsot, pulóvert kötöttek, bútort adtak össze . . . Amikor megnősültem, olyan lagzit tartottak, hogy hét nyelven beszélt. Az egész falu otf volt. S micsoda okos gyerekek voltak! Micsoda kultúréhség volt! Színjátszó csoportunk, táncosok, zenekar, éne/ kar alakult, jártuk a szomszédos településeket is, a járási versenyeken majdnem mindig nyertünk ... Mindezt ez a tizenkilenc család. Aztán szervezték a téeszt, szerettek volna maguk szövetkezetét alapítani, erre azt mondták: nem csinálunk kulák szövetkezetei . . . Nagy kár értük, meg kellett volna nyerni ezeket a szorgalmas, rendes embereket. Mind megmaradt magángazdálkodónak.’' * \T arga Antal bácsi házatája olyan, * mintha skatulyából húzták volna elő. Rend az udvaron, odabent, s o kertben. Lugas, üstház, ól, itt is szépen felrakott fahasábok. Virágos sparherd a konyhában — „ezt akkor vettük, amikor harmadszor operáltok” — barátsáqos, világos konyha. Egyszerű minden. Egyszerű és szép. — Miért nevezik ezt Tátföldnek? — Zelentornak is hívják. De Tótföid azért lett, ment annak az apatini téglagyárosnak, a Dombovicsriak a cselédjei tótok voltak, azok laktak itt va lamikor. — Antal bácsi is Kupuszinából jött? — Bizony... Hej, mi volt itt akko-r! Én hajtottam a ladikot, amikor a mérnök vitte a láncát. MnuJanJb ¥.zí Gyerekei mór nem élnek Itt. Felesége most éppen a gyerekeknéi van Meddig? Amíg bírom, mondja. Nem akar elmenni innen. Sehova sem. Petőfi utca. Ez az egyetlen. Elhagyott házak — van, aki egyszerűen ráfordította a kulcsot és elment, nem jött vissza többé. Itt épülőfélben van egy. „Soha nem fog az már felépülni" mondja Pali bácsi „meghalt, öreg is, meg a fia is... Ez már így marad.” A Petőfi utca vége, bolt utáni kanyar. Az udvarban zöld Moszkvics. CL 58—30. Állítják a fóliasátrakat. Visszanézőben meglátom, hogy a bolt mögött az egész épület összeomlott. Tönkrement, elpusztult, visszavonhatatlanul, végérvényesen. * K ombájn-aratta kukoricatáblák között rázkódik a szekér Magasles felé közeledünk. Kétszáz méterre van a határ. Két határőr, lovon. Házikók, piros tetők — Eperjes. Tán egy negyedóra járás Tótföldröl. Egyetlen, széles utca. Arany Jánosról nevezték el. Mindjárt itt az elején az udvarban szorgoskodó embereket látok. Hever Istvánék borítják a fóliát a bordákra. Hároméves korában érkezett erre a helyre Hevér István, most negyvenhárom. Maszek. — Kocsija van? — Warszava. Óidon van a gorázé, mert sajnos nincs köves utunk. — A Zetor a magáé? Legyint — A mostani Szabad Főid írja, hogy le kell adni. Pedig ezzel vittem Óidra az árut. Ügy vettem annak idején a termelőszövetkezettől.- Gyerek? — Az egyik Magyarbólyban koüégií- ta, a másik Harkányban kereskedelmi tanuló. — Itt akarnak élni ők is? Csóválja a fejét. — Nem szeretnek itt. — Meddig csinálja? „ Elszántan néz rám. — Nézze, ameddig hagynak bennünket. A kertészet nagyon munka- igényes. Nagyüzem nem szívesen foglalkozik vele. Addig viszont mi megélünk. Jöjjön el a jövő héten, meglátja, addigra itt tavasz lesz. De dől gozni kell. Vettem tőzeget is, húszezer kockát kell csinálni, egyenként elültetni. átültetni. Nem kevés munka. És hányszor aludtunk a Mólóm utcai piacon! Nem irigylésre méltó ez a munka, csöppet sem. De kis gyermekkorom óta ezt csinálom, semmi máshoz nem értek . . . — Hányán foglalkoznak kertészettel Eperjesen? — Tíz, tizenkét csalód. — Fiatalok élnek itt? — Fiát... A Seresék gyerekei mérnökök, azok biztosan nem jönnek vissza. A Horváthék egyik fia elment, a másik itt van. Mit mondjak? Kevesen. A mai fiatalok nem szeretik ezt a szakmát. — Melyiket? — Hót azt, hogy sokat kefl dolgozni. A Zetor hátulján egy kopasz nyakú csibe gubbaszt. Nem sokáig. Elpöfög a gép. o többiektől is. Van meg néhány, de meg kell válni tőle. Ren delet jött. Az pedig szent. Az Arany János utcán végigkocsikázva, rájöttem, hogy elfelejtettem megkérdezni, épült-e új ház mostanában? És akkor megláttam egy romos falat. Belepte moha, kóró. Mellette, az utolsó kis ház sem mutatott sok életjelt. * Horváth János, az Egyházasharaszti Jóbarát Termelőszövetkezet növényvédelmise. Eperjesi, a fia a maszek. „Aniták volt igaza, aki azt mondta magának, hogy nem hal meg Eperjes.” — mondja szenvedélyesen. — Hány ház épült ott? — Harminckettő. — Hány lélek élt Eperjesen? — Kétszázhúsz. — És most? — Fele. — Ores házak? — Vannak. — Akkor olcsón lehet házat wenni ott... — Nem mondhatnám. A szomszéd ház a tanácsé volt, eladták, ötvenezer forintért vettem meg. Kultúrház volt. — Miért adták el? — Nem volt, aki járjon bele. — Hány televízió van o faluban? — Nyolc. — Fürdőszoba? — Annak a nyolcnak, Autó/rs. — A fiatalok? — Azok? Elmennek . .. Tudja, azért magának is igaza lehet. A barátom Siklóson épített, kilencvenezerért ugyanannyiért, amennyiért én Eperjesen. Mondta: ne épits, ott nem érdemes. Hát az igaz, ha én most el akarnám adni, semmit nem kapnék érte. El se tudnám adni. Az övé meg megér vagy félmilliót... * F agyott rögök. Disznólegelő. Messziről látom ugyanazokat a levakarózott fákat. Kanális. „Sok ebben nyáron a törpeharcsa, csuka”. Semmi semmi. Aztán Old, faluvége. Kampis Péter p urcsaságolc „Végtelenül sajnáljuk, de ön túlságosan intelligens ehhez a munkához. Ilyen tékozlást nem engedhetünk meg magunknak” - szólott a végzés a következő ügyben: Dennis Knight 25 éves angol elemi iskolai tanító igen alacsony fizetést kapott és belefáradt abba, hogy egész nap az iskola négy fala között töltse idejét. így azután, amikor az újságban rábukkant egy hirdetésre, amelyben pályázatot hirdetnek levélkihordói munkára alkalmas fiatalok számára, azonnal jelentkezett. A jó felkészültségű fiatalember félelem nélkül jelent meg a vizsgáztató bizottsáq előtt. Balszerencséjére vizsgája túlságosan jól sikerült és intelligenciamutatója nagyon magasnak bizonyult. A csalódott, da az állásra mindenképpen igényt tartó Dennis Knight a hatóságokhoz fordult: „Levélkihoftló akarok lenni. Lehetséges, hogy intelligens vagyok, da semmiképpen sem értem a vizsgáztató bizottság érvelését.“ T Venetóbon letartóztatták ínriea Barbariolt, aki kirabolta a tezzeól postahivatalt. Röviddel a bűntény elkövetése előtt Barbariol az egyik pénztárablakban felejtette személyazonossági igazolványát. A rendőröknek nem került nagy fáradságába elfogniuk a tettest r Bejrutban pénzügyi nehézségekkel küszködő hippipár csókbankot nyix tott. Minden eqves csókért 200 lírát kell fizetni. A lány nagy forgalmat bonyolít le, a fiúnak mind ez ideig még elég gyér számú kliense volt. „Mától kezdve, hölgyeim és trroimi mielőtt belépnek ebbe a helyiségbe, a ruhatárban kell hagyniuk minden egyes ruhadarabjukat. így nyugodtak lesznek, valamennyi komplexusuk is kívül marad az ajtón." Egy hollywoodi avantgárd kabaré igazgatója elhatározta, hogy a helyiségbe csak felszabadult embereket enged be. Akinek nincs bátorsága ahhoz, hogy levetkőzzék, kint marad. Mind ez ideig minden úgy ment, mint a kari-, kacsapás, az emberek minden különösebb teketória nélkül vetkőznek. A dolognak csak egyetlen szépséghibája van: igen rosszul áll a bár pénzügyi helyzete, mert — tekintettel arra, hogy senkinél sincs tárca — egyetlen pohár szódavizet sem adnak el. „Ez azonban nem késztet meghátrálásra minket — jelentette ki az igazgató. - A legjobb úton vagyunk afelé, hogy bevezessük a közvetlenül a bőrön vb selhető pénztárcákat." „Ostoba dolog", mindent megtet-i tem azért, hogy sikert arassak és most mégis üresnek, haszontalannak érzem magam. Nagyon szeretném behúzni az evezőket! Barbara Streisand énekes-színésznő és show-görl belefáradt abba, hogy mindig a siker hullámain evezzen, és bejelentette: még elkészíti a Sarah Bernhardt életéről szóló filmet, azután visszavonul. A szinte csúnya, de vonzó színésznő körül mindig hemzsegnek a férfiak. Barbara a Grazia című hetilap újságírójának kifejtette véleményét. „Szeretnék eltűnni: semmi kozmetika, semmi koktél, semmi bemutató. Olyan fériire van szükségem, aki megéri és sok, nagyon sok gyei meket szeretnék,”
