Dunántúli Napló, 1973. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-04 / 29. szám

A vietnami háború másik o'c/a/cv A megingott tekintély Valószínűleg túlságosan korai lenne még különbséget tenni a vietnami háború id_ g _.i_s e* tartós következményei között, de egy dolog meglehetősen vikr gos: a háború következtében erősen csökkent az Egyesült Ál­lamokban a tekintély tisztele­te —, nemcsak a kormány po1- géri tekintélyének, hanem az iskolák, az egyetemek, a sajtó, az egyház, sőt, még a család erkölcsi tekintélyének tisztelete is. Ezen a fronton nem kötöttek tűzszünetet. Nem Vietnam kezd­te el a tekintély aláásását, de gyengítette a tiszteletet első­sorban azok iránt a vezetők iránt, akik bevonták a nem­zetet a háborúba, és a kong­resszus iránt, amely megenged­te, hogy a háborút több mint egy évtizedig folytassák, és a vita demokratikus folyamata iránt is, amely évekig nem tud­ta befolyásolni a háborút és végül fizikai harcba és elszórt anarchiába süllyedt. A háború közvetlen amerikai költségeit könnyebb volt fel­becsülni, mint o közvetett költ­ségeket. A vietnami háború az Egyesült Államoknak 55 000 ka­tona életébe és minimálisan 110 milliárd dollárba került. Ez a szám azonban nem fogla'ja magában a háború veteránjai iránt hosszú ideig tartó kötele­zettségeket. amelyek további 50 milliárd dollár költséget jelent­hetnek és nem tartalmazzák a laoszi és a kambodzsai harcok­nak, az Egyesült Államok thai­földi katonai berendezéseinek e költségeit, nem az indokínai halottak, sebesültek, nyomoré­kok és hontalanok számát —. ezt jóformán nem is lehet pon­tosan megállapítani. A felmérhetetlen változások — például az emberek maga tartásának és gondolkodásmód­jának o megváltozása, az őszin­teség és az önbizalom csökke­nése — a jelek szerint meg jelentősebbek a jövő szempont­jából, mint a háború anyog' cerhei. A vietnami háború többek között megváltoztatta azt a mi dot, ahogyan az ország saját magát és a világot látja, csők kentette az Egyesült Államok nak a készségét arra, hogy belebonyolódjék távoli konti­nensek kétes okokból vívott há­borúiba, és megmérgezte a vi­szonyt a politikai pártok között, valamint az elnök és a kong­resszus között. Az amerikai nép a vietnami háború után kevésbé bizonyos sok olyan dologban, amelyet előzőleg biztosnak vélt. Nem bizonyosak az amerikaiak pél­Kő kövön nem maradt, csak néhány fa csupasz ága Quang Trj közelében. A tűzszünet után kitűzték a DNFF zászlaját A kis országok sem adják meg magukat... dóul abban, hogy az Egyesült Államok mindig győz a külföldi konfliktusokban, hogy a nagyok mindig legyőzik a kicsiket, hogy a pénz és a gép döntő tényező o háborúban, és hogy a kis országok inkább meg­adják magukat, minthogy koc káztassák, hogy kihívják ma­guk ellen a? Egyesült Államok katonai erejét Münchenben 1936-ban a megbékélés, az intervenciótól való tartózkodás veszélyeinek szimbólumává vált, és ez arra ösztönözte ez Egyesült Államo­kat, hogy több tengerentúli kö­telezettséget vállaljon, mint bár­mely más ország a történelem folyamán. De Vietnam az 1970-es években az intervened veszélyeinek szimbólumává váll, és az Egyesült Államok vissza­vonulásához, sőt, az Egyesült Államok elszigeteltségétől való félelemhez vezetett. Kevésbé világos, hogy Wa­shington levonta-e a hábo.ú tanulságait. Nixon nyilván­valóan csökkentette az ország tengerentúli kötelezettségeit és enyhítette beszédeiben a hideg- háborús kifejezéseket, de az a szó'ás, amely szerint a kül­politikai döntéseket a Fehér Házban hózták, ahol a vietnami háború oly sok baklövését kö­vették el, még mindig érvény­ben van és ugyqncsak fenn­maradt a katonai vezetőknek a külpolitikai kérdésekre gyako­rolt túlságosan nagy befolyása Az emberek Washingtonban úgy gondolják, hogy egy ideig eltart, amíg helyreáll az Egye­sült Államokban az embere«- nek a vietnami háború előtti önbizalma, de lehetséges, hogy sok népszerű, de tévés felfogás eloszlatása egy éret­tebb — bár szomorúbb — ország kialakulását segíti elő. INTERNATIONAL HERALD TRIBUNE Van-e kioiaj az Adriai-tenger mélyé»? A jugoszláv partok mentén, az Adrigi-tenger mélyén to­vább folytatódik a pókerjátsz­ma, amelynek bankjába a zág­rábi „INA” jugoszláv olajtársa­ság eddig körülbelül 3,5 millió dollárt fizetett be. Két évvel ezelőtt új kőolajlelőhelyek ke­resése során, kezdődtek az el­ső kutatómunkálatok — a pró­bafúrások a tengerfenéken. Közép-Dalmácia körzetében. A francia „Neptune” cég eddig négy olajkutat fúrt és a belő­lük vett minták vizsgálata még folyik. Lesz szőlő is,.. Kuba éghajlati körülményei és talajféleségei kiválóan alkal­masak ö cukornád, a kávé, a déiigyOmÖlesŐk. ananász; stb. termesztésére. Szőlővel azonban még nem kísérleteztek a szige­ten, mert a forró és csapadé­kos időjárás, valamint a talaj összetétele nem kedveznek a szőlőkultúrának. Magától érte­tődik, hogy a szőlőtermesztés elterjesztése csak a növény- nemesítők segítségével sikerül­het Az első lépések már meg is történtek: a Yasterigas fa­lucska környékén (Oriente tar­tomány) a helyi kísérleti gaz­daságban 130 hektárnyi terüle­ten nemrégiben ültették el az első tőkéket. Miguel Ramirez, e kubai szőlőtermesztés nagy úttörője éveken át foglalkozott olyan szőlőfajták kinemesítésé­vel. amelyek megfelelnek a szi­get időjárási és talaj-víszonycí- nak. Miguel Ramirez 14 kül­földi szőlőfajtát próbált ki, il­letve keresztezett, s ezekből lett elültetve néhány fajta az Oriente tartományban. A kubai szőlőnemesítő egyéb ként a Szovjetunióból, Bulgáriá­ból, Franciaországból és Chilé­ből kapott különféle alapfajtá­kat fontos munkájához. ÍPRENSA LATINA] Az „INA” zágrábi cég kép­viselőinek legutóbbi nyilatkoza­taiból némi optimizmus csen­dült ki, de figyelmeztetés Is arra vonatkozóan, hogy akár­csak a pókerjátékban, biztosra semmit sem lehet előre megmon­dani. De még az első elejpze- sek eredményein alapuló, mér­sékelt optimizmus miatt, 1973- ban megkezdődik a kutatási munkálatok második szakasza, jóllehet a tájékozatlan meg­figyelők szemében ez az intéz­kedés rendkívül költségesnek tűnhet, tekintettel az elkerülhe­tetlen kockázatra. A „Neptune" francia cég minden munka­napja a zágrábi cégnek 20 000 dollárjába kerül. Eddig a fran­cia fúróberendezés összesen körülbelül 160 napig működött. Horvátország Jugoszlávia egyik szövetségi köztársasága, amely szárazföldi kőolajforrá­sainak intenzív kiaknázása foly­tán hamarosan évente körül­belül 2,5 millió torma kőolajat fog termelni, 1975-re, a számí­tások szerint, szárazföldi olaj- forrásaiból évente legfeljebb 4 millió tonnát termelhet ki. Ez­után bizonyára stagnálás követ­kezik, majd fokozatosan csök­ken a kitermelt kőolajmennyi­ség, és így természetesen az olajlepáríó-üzemek tevékenysé­ge is szűkül. Jugoszlávia többi körzetében a Vajdaság kívéte- lévél a kőolajkészletek olyan csekélyek, hogy ezekre nem érdemes számítani. Jugoszláviában viszont a kör- olaj-melléktermékek fogyasztása páratlan gyorsasággal növek­szik — ötévenként megkétszere­ződik. A legszerényebb számí­tások szerint, Jugoszlávia már 1975-ben legalább 12 millió ton­na kőolaj-melléktermékeket fog felhasználni, tíz esztendővel ké­sőbb pedig már mintegy 30 millió tonnát. Az idő repül, és ezért a kutatás eredményeire támaszko­dó, viszonylag szerény optimiz­mus fs elegendő ahhoz, hogy q jövő évben jelentősen növel­jék az Adriai-tenger mélyén fo­lyó kutatási munkálatok volu­menét Az olaszok saját adriai- tengeri part menti övezetükben, eddig mintegy 50 lyukat fúrtak és közléseik szerint, állítólag nagy sikerek küszöbén állnak. Ez a tény Is egyik ok volt a kutatási munkálatok tovább­folytatására, mivel Jugoszlávia, akárcsak szomszédja, szintén az Adriai-tengerben látja a szűkös olpjhelyzet megoldását Hq a várakozás igazolódik, ak­kor csökkennek a kőolajimport­ra fordított óriási költségek, mi­vel e termék behozatala éven­te több száz millió dollárt emészt fel. Az „INA”-nóI ezért azt mondják, hogy tovább foly­tatódik a pókerjátszma, amely­nek kimenetele egészen a leg­végéig ismeretlen. De mi lesz, ha a remények nem válnak valóra? Ebben az esetben Jugoszlávia már 1985- ben évente legalább 15 millió tonna kőolajat lesz kénytelen vásárolni külföldön, hogy olaj- lepárló üzemei normálisan mű­ködhessenek, és hogy az erre a tüzelőanyag-fajtára mind­inkább áttérő fogyasztókat el­láthassák. Valamiféle meg­oldást azonban találtak. Az „INA” ugyanis a minap el­határozta, hogy megkezdi egy több száz kilométer hosszú kő- olajvezeték építését,' amely qz Adriai-tenger északi partvidékét és Rijeka kikötőjét összeköti majd o köztársaság középső részén fekvő Sisakkal, egyik ága pedig összekapcsolódik a ha­sonló magyarországi és cseh­szlovákiai kőolajvezetékkel Aligha helyes azt állítani, hogy ez „valamiféle megoldás”. Ez logikus előkészület az adriai kő­olaj esetleges szállításához, ha arra rábukitannak. IANJUC Mégis lesz vízi erőmű a Dunán Néhány évvel ezelőtt tudósítottuk ©'vasúinkat arról, Hogy csehszlo­vák—magyar kooperációban vízi- erőműrendszer építését készítik elő a Duna Gabcikovo (Bős) és Nagymaros közti térségben. A szakemberek akkor az elképzelés megvalósításához szükséges tervek alapadatait ayüjtötték es mérése­ket fo'ytattok a leendő gátak színhelyén. A dunai gátrendszer nondo'atát azóta se vetették el, de valamiképp lekerült a napi­rendről. Napjainkban áronban tu­domásunkra futott, hogy a régi terv ismét a tárqvolóasztalra ke- rült, sőt csehszlovák—magyar kö­zős műszaki bizottság a konkrét egyö'tmdlcődés részleteit dolgozza ki. A dunai vízierőmű gondolata konk--t kőrvona'ekot kao, az elő- kászü'efek előrehaladottak, a meg­valósítás közeledik. A dunai gátrendszer hatal­mas beruházás lesz, de jelen­tősége is óriási, Félette fontos, hogy megbízható védelmet nyújtsunk Csallóköznek az 1965. évi árvízhez hasonló katasztró­fák ellen. Népgazdaságunknak ezen felül feltétlen szüksége van új energiaforrásokra és a Duna hajózási problémáinak megoldására. A hqjózási prob­lémát előbb kell megoldani, mint a tervezett Duna—Rajna csatorna megépül. A bővizű Dunát az iparfejlesztés szem­pontjából és a mezőgazdasági termelés érdekében is az eddi­ginél sokkal jobban ki kell használni. Ne feledjük, hogy a Duna kétszer annyi vizet kínál kihasználásra, mint Csehszlová­kia összes többi folyója együtt­véve. A hajózást illetően a gát­rendszer felépítése megoldja azt a százados problémát, amit a Pozsony—Komárom szakasz zátonyos, gázlós, alacsony víz­állásnál veszélyes, vízi útja je­lent Milyen lesz a Gabcikovo— Nagymaros gátrendszer? Lé­nyegében két gátról van szó- Bősnél és Nagymarosnál. Az első gátban kilenc, a másik­ban tíz turbina fejleszt majd áramot. A gátrendszer műkö­dése egymásra kapcsolódik, de külön-külön is használható lesz. Az 1820-as kilométeren (Bős) a gát felduzzasztja a vizet, hogy csúcsfogyasztás idején áteressze a turbinákon. A duzzasztás idején 130 kilomé­terrel lejjebb a nagymarosi gát tartja hajózható szinten a fo­lyót.-. Amikor Bőstől a sok víz lefolyik, miután megforgatta a turbinákat. Nagymaroson in­dul meg az áramfejlesztés, s addig Bős gyűjti a vizet a to­vábbi működéshez. A Komárom és Pozsony közti 23 méteres szintkülönbséget hidraulikus emelők segítségével hidalják át a hajók. E célból mindkét gátnál hajócsatornák épülnek, amelyek felső szintje magasan — 16 méterre — Csallóköz síkja fölött lesz. A zátonyok és ka­nyarok helyett sima, egyenes, mély víziút várja majd a haj»- sokat A magosra duzzasztott Duna természetesen fokozza a nyo­mást a mederre és felléphet a talajvizek veszélye. Ezért a ha­józási csatorna medrét beton, aszfalt, kavics és agyagréteg, gél fedik be, s minden átszi- várgást kiküszöbölnek. A mes­terséges tó partját fs beton vé­di a hullámveréstől, a talajt itt is megfelelően kiképezik. A különösen értékes mezőgazda- sági területek védelmére külön berendezések készülnek nemcsak a Duna, de a Vág, a Garam, az Ipoly, a Kis-Duna, a Mosoni Dunaág mentén is. Nagymaros és Bős fölött mesterséges ta­vak keletkeznek, amelyek üdü­lésre, vízisportok űzésére alkal­masak lesznek. Pozsony és Budapest új üdülőközpontot kap. Mikor kezdődik, s mikor fe­jeződik be ez a nagy távlatú jelentős építkezés? A tervezet lényegében kész. 1973 márciu­sáig elvégezzük a különféle apróbb módosításokat A szer­ződéstervnek 1975-ig késznek kell lennie. Az előkészítő mun­kálatok a feltételezés szerint 1976-ban elkezdődhetnek, A dunai erőművek . áramát az 1984-85-ös években várhatjuk a hálózatba, OJ SZÓ Pekingi riport Életkép Peking egyik negyedének teréről A Vang Fu-cslnen, Peking fő bevásárló utcájában tulajdon­képpen mindig csúcsforgalom van. A vásárlók és a járókelők áradata azonban főként a déli órákban hullámzik, amikor a gyárakban vagy hivatalokban egy, sok helyütt két órán át szü­netel a munka. A város legnagyobb bevá­sárló központja, a Peking áru­ház q legfőbb vonzóerő. Reg­gel 9-től este 8 óráig tart nyit­va, olyan nyüzsgés van, mint egy méhkasban. Dohányzó fér­fiak csoportja (a dohányzás minden áruházban megenge­dett, mert a kínaiak szenvedé­lyes dohányosok) csoszogva ha­lad el egy szövetektől roskado­zó asztal mellett a dohányos pult felé tartva, amelynek áll­ványára öngyújtóba való ben­zin tartályát erősítették. Egymás után veszik elő nadrágzsebük­ből a tűzszerszámot, hogy a benzintartályhoz szerelt mű­anyagcső segítségével megtölt­sék. Gondosan megvizsgálják a lángot, majd bedobnak egy egyfenes pénzdarabot (a jüan századrésze) a perselynyílásba. Amilyen köznapinak tűnhet ez az eljárás az iparilag erő­sen fejlett nyugat-európai lá­togató számára, olyan sokat je­lent és szinte a szimbólum ere­jével hat itt, Kínában. Míg 1949 előtt Csöng Kaj-sek kormány­zása alatt az ország még arra sem volt képes, hogy elegendő gyufát gyártson a lakosság számára, ma saját erőből fede­zi energiaszükségletét Olajter­melése 20 millió tonna volt 1970-ben. Meglepő, hogy sokféle válto­zatban kínálnak sokszor ha­sonló árucikkeket. Ez olykor egyenesen pazarlásnak és „gazdaságtalannak” tűnik, te­kintettel az ország még mindig alacsony fejlettségi színvonalá­ra. Tíz különböző karórovariá- ciá ugyanabban az árkategó­riában majdnem ugyanannyi rádió, kerékpár és varrógép- modell mutatja, hogy a kínaiak nem óhajtanak a fogyasztási cikk-kínálat egyhangúságának o csapdájába esni. Az áruházi körséta során fel­jegyzett árak kiragadottak és nem teljesek, de mégis némi áttekintést adnak az életszínvo­nalról: fél kilóg ramm keksz 0,84—0,90 Jüan: fél kilogramm cukorka 2 jüan: egy pohár sör 0,95 jüan; egy pohár manda­rinlé 1,20 jüan; fél kilogramm tea (több mint száz fajta kap­ható) 4,40—5,80 jüan; termosz 0,68—6,00 jüan; öngyújtó 1—2 jüan, hajvágógép 4,75 jüan; melltartó 1—2 jüan; kis méretű női bőrtóska 5,90 jüan; egy pór női C'pő 5,50 jüan: n-'-i !-a 4—9 jüan; selyem női blúz 15— 29 jüan; egy pár bőrkesziyű 4,60 jüan; kék (Mao)-öltöny 8,75 jüan; karóra 100-120jüan; kerékpár 192 jüan; varrógép 121 jüan; tranzisztoros rádió 120 jüan. A 30 éves Jang, aki német nyelvet tanult a pekingi egyete­men és az Új Kína hírügynök­ség munkatársa, türelmesen ad felvilágosítást: a minimális bér jelenleg 40 jüan, az átlagkere­set 60 jüan, 50 százalékkal több mint 1952-ben. Mivel általában mindkét házastárs dolgozik, jö­vedelem- és kereseti odó pedig nincs, egy család 100—150 jüant keres havonta. Hogy világosabbá tegye, fel­tárja személyes körülményeit. Jelenleg 60 jüant, gyári mun­kásnő ifelesége pedig 55 jüant keres. A kis háromszobás la­kás bére csupán 5 jüan (vala­mivel több egy kilogramm cu­korka áránál), kislánya óvodai ellátásáért 20 jüant fizet. A legmagasabb fizetés (pél­dául egy tábornoké) Jang sze­rint 300 jüan. „Egy orvos, szol­gálati évei és szakképzettsége szerint, 60—120 jüant keres." Áz iparban, ahol nyolc bérkategó­ria van, egy szakmunkás ugyan­csak ennyit érhet el. Egy su­gárhajtású repülőgép pilótájá­nak havi fizetése 100 jüan, a steward vagy a stewardess kb. 25 jüannal kevesebbet kap. A politikai káderek - a for­radalmi és pártbizottságok tag­jai - a gyárakban gyakran sokkal kevesebbet keresnek a jól képzett munkaerőknél, jól­lehet ezek a funkcionáriusok, mielőtt politikai tevékenységü­ket megkezdték volna, szintén szakemu>©~'k voltak eredeti szakmájukban. Jang eiísrrteri, hogy Kína ma még elmaradott fejlődő ország, igen alacsony életszínvonallal, de „napról napra érezhetően jobban megy nekünk” — mond­ja. A repülőtértől a városközpont felé vezető úton feltűnik a Nyu- gat-Európából Pekingbe látó, gatónqk: a 7,5 millió lakosú fő­városban semmi nincs o szá­mos fejlődő országra annyira jellemző püffeszkedő, lázasan sürgő-forgó, csillogó metropo­lisból. Nincsenek kétes értéké fejlődést fitogtató sivár beton- és üvegpalotái, amelyek mögötf annál kiáltóbban húzódik meg a nyomor. Peking Inkább agrár-ipari vá­ros: szeaényes, tiszta, .puritán — semmi talmi csillogás.* Hatal­mas falu 24 millió fával, gyá­rakkal, amelyek kapui előtt me­zők vannak. Mezők, amelyek möqött gyárkémények eregetik a füstöt és hatemeletesnél ner» maqasabb lakóházakkal. És a jövő? „Egyelőre gazda­sági okokból amúgy sem en­gedhetnénk meg magunknak, de ha egyszer módunk is nyíl­na rá, reméljük, hogy sohasem fogunk az esztelen motorizáló* hibáiába esni, mint Nyugat- Európa vagy az Egyesült Álla­mok" — vélekedik Jang. „El­vünk: időben tanulni a negatív példákból.” (SUDDEUTSCHE ZEITUNG) ÖSSZEÁLLÍTOTTÁ: KASZON JÓZSEF VASÁRNAP MEUEXIE»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents