Dunántúli Napló, 1973. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-04 / 29. szám
1?T3. február 4, OUNANÍOLI NAPIO 3 Búcsú a bányától négy évtized után Szdkillät tOMllnok Mit építünk 1973-ban? Keresztes János — Mit mondjak? Negyven év a -lakodalomból is sok lenne. De ezt nem azért mondom, mert nem szeretem a bányát. Igaz, apóm nem akarta, hogy bányász legyek. Ö inkább „Szakmát" adott volna a kezembe. Megszöktem otthonról, aztán elmentem a Béke-aknai felügyelőhöz, hogy adjanak valami munkát. Akkor „áltam ki" az iskolából. Hova is mehettem volna, amikor Szabolcson nem volt más munka, csak a bánya? Az egész rokonság ott dolgozott, apám is negyvenhárom évet szolgált a föld alatt. Két évvel maradok el tőle, tavaly október hatodikén volt negyven éve, hogy először szálltam le. Először a vájár kereset negyven százalékát kaptam, majd a felét, de eltelt vagy kilenc év, mire vájár lettem. — Húsz éves szolgáját után kerültem az uránhoz, 1958-ban az l-es üzemhez. Ugyanis összevesztem a Békeaknai főbányamesterrel, jobb munkahelyet kértem az embereimnek (ekkor már aknász), mert alacsony, vizes fejtésekben dolgoztunk és ott nem lehetett annyit teljesíteni és annyi pénzt keresni, mint az újakon. Hát így történt. Kértem a leváltásomat és akkor a két legrosszabb munkahelyet ajánlották fel. Mondták, ha nem felei meg, menjek át István-aknára. Megsértettek. Nem mentem sem Istvánra, meg ott sem volt már maradásom. — Szálláson gyorsvágathajtó csapatra kerültem, a Sziiassal dolgoztam együtt: ott csapatvezető voltam. Két év után egy régi szenes ismerősöm szólt, hogy szükségük lenne rám az új bányában, a lll-as üzemben. Érdekelt az új, nem sokat gondolkodtam. Fejtési csapatot kaptam. Nem akartam én műszaki lenni. Tudja, egy biztonságos szép ócso- kitban is lehet gyönyörködni. Persze az első időkben kevés »olt a szakképzett bányász az uránnál. Űj bánya volt, teli fiatalokkal. Azóta sok minden változott: fejlődött a fúrólyuk telepítés, ácsolás,' robbantási technológia, meg nagyobb a biztonság is.., — Most már nehezebben mozgok én is. Fáradnak a csontjaim. A régiek közül alig vagyunk néhányon. A Mihalics László is nemrég ment nyugdíjba, de nyugdíjban van már a Szilas Lajos, meg a „Deres” is. A bányászmunkához normális élet kell. Meg kell, hogy legyen «7 étkezés. Nem mondom, hogy nem iszom, de csak módjával.-— Nem bányász a bányász érződéi és tréfálkozás nélkül, igaz? Megélénkül, a iáméit tempó megváltozik. — így igaz. Egy alkalommal «z éjszakás műszak végén ellenőriztem a munkahelyeket. Az Északi táró 1-es szintjén volt egy csillemérő bódé. Látom am, hogy tele villanyszerelőkkel, ta- Sratosokkal meg operátorokkal, összekuporodva aludtok. Na. megálljotok — gondoltam magamban. Fogtam egy deszkát, aztán úgy rácsaptam a bódé tetejére, hogy kitörött minden ablaka. Látta volna a nagy riadalmat, ugrálást. Egy másik alkalommal — ez még 1965-ben történt — az egyik fenntartó vájárunkat a Tótvári 10-es kereszt- vágatba küldtem dolgozni. Arra tévedek, aztán eszembe jut megnézem már, hogy mit csinál o Szundi”. Vagy harmadszor mentem vissza arra a helyre, ahova beosztottam, mégsem találtam. Hát egyszercsak a lámpám fénye a főtéré tévedt: ott feküdt ,.Szundi” és „húzta a ló- bőrt" a főtét tartó hálóban. Ez az ember betege volt az alvásnak. Ha leszállt már ásítozott. Természetesen az emberöltőt betöltő életút szomorú emlékeket is produkált. Az 1937-es éhségsztrájkról így vallott. — Délutánosok voltunk. Leértünk a bányába, aztán azt mondja a fékesünk: „két ürest akasz- szatok össze, fogjátok be a lovat, szóljatok a munkahelyeken, hogy a csapatvezetők jöjjenek le az aknarakodóra”. Amikor e * i Nyolc évvel ezelőtt az ország- ! bon elsőként, a miskolci Szent péteri Kapui Kórházban kezdték meg a mozgásszervi fo- ; gyatékosságban szenvedő fiatalok szakmunkás képzését. A ■ Miskolci 101-es Ipari Szakmun- j kásképzö Intézettel közösen lét- i rehozott munkaterápiás intézményben 8 szakmát sajátítottak el a szellemileg teljesen egészséges, de korlátozottan mozgás- ' képes fiatalok. Az eltelt évek : során 151 fiatal kapott szak- ; munkásbizonyitványt, többek között elektroműszerész, iivegmü- ves, galvanizáló, könyvkötő és egyéb szakmákban. Jelenleg 116 fiatal tanul az intézményekben. Közülük 44 harmadéves júliusban tesz szakmunkás vizsgát. Az ipari tanulókat jelenleg négy szakmában — női szabó, könyvkötő, esztergályos és műszerész — képezik ki. Ezek a szakmák ollalmasak arra, hogy o tolókocsihoz kötött mozgássérültek is gyakorolhassák. Űj létesítmények — másfél Ai építőipari kínálat idén valamelyest meghaladja a fizetőképes keresletet, egyszóval: reményünk van arra, hogy 1973- ban gyorsabban, szervezettebben és jobb minőségben készülnek el a betervezett épületek, mint a korábbi években. Az előzetes összesítés szerint 1973- ban a baranyai, illetve a Baranyában dolgozó építőipari vállalatok és szervezetek összesen 1,8 milliárd forint értékű munkát tudnának végezni. Ebből január végéig másfélmillió forint értékű kapacitást kötöttek le. A legnagyobb építőipari egyséq megyénkben természetesen változatlanul a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat, melynek idei tervezett kapacitása 760 millió forint értékű magas- és mélyépítési munkát tesz lehetővé. A nagyságrendi sorrendben a BÉV után a Baranya megyei mi is visszatértünk art kérdezték: ki van itt kiskorú? Bennünket kiküldtek. Csak akkor tudtuk meg, hogy mi készül. A bizalmiak szervezték meg a sztráj kot Társaink 96 órán át voltak lenn. A szabolcsiakon kívül sztrájkba léptek akkor a vasa- siak, meg a pécsbányaiak is: csak a DGT-nél sztrájkoltak, a komlói bányákban nem, az államosított volt No, egyszercsak megérkezett Payer, a szociáldemokrata vezér — a bányászok képviselője — és azt mondta, hogy a vasosiak, meg a pécsbányaiak elálltak követelésüktől és kiszálltak. Amikor ezt elmondta, bagót osztogatott az embereknek. Persze, hogy kijöttek a mieink is, mert akkor még nem tudták, hogy Payer Vasason, meg Pécsbányán arról szónokolt, hogy mi álltunk el a béremeléstől: így lett tetörve o sztrájk. — A bányász most előbb mehet nyugdíjba a rendelkezések értelmében, mint eddig. — Az igaz, de képzelje csak el, ha mindenki él a lehetőségekkel. Ahogy hallom, csak Ist- ván-aknán közel háromszáz embert érint az új rendelet Mi tesz az üzemmel, ha mindenki úgy határoz: elég volt már... Állandó éjszakás műszakra jár: szakvezető főaknász nyolc éve. Kétszáz ember tartozik hozzá. Többszörös Kiváló dolgozó, kétszer kapta meg a Kiváló bányász miniszteri kitüntetést Keresztes János negyvenegy éves bányászkodós után janitor 31-én ült be utoljára a népesbe, töltötte el az utolsó tizenkét órát távol az otthontól, a szabolcsi háztól. Februar 1. óta nyugdíjas főaknász. A ház, ott az Auróra utcában — a bányában hagyott verejtéket testesíti meg. Az üveges verandáról kitekintve szemem fehérre festett, fonott karosszékeri akad meg. Távolabb az István-aknai légakna tornya szürkéllik. Idebenn vidám színek, modern bútorok, a falon kalitka: a stiglic néha füttyent egyet Egyedül van ... Keresztes János szereti az erdőt. Gyerekkorában a környéket járta, meg gyalog járt műszakra — Béke-aknára. Azt mondta, visz- szatér az erdőhöz, meg tesz-vesz majd a ház körül, ha kitavaszodik. A tél már nem lehet hosszú. Salamon Gyula Traktorosnap helyett Egyre kevesebben... Több mint hetvenezer traktoros van Magyarországon — olyan traktoros azonban, aki o traktor nyergéből ment volna nyugdíjba, egy sincs. A traktoros a modern mezőgazdaság legismertebb alakja — a róluk alkotott kép azonban az esetek túlnyomó többségében torz, vagy legalábbis hiányos. A közutak rémei — mondják az autósok; a falvak milliomosai — így mások. A gyomor- és bél- bántalmakról, a vezetőfülke 40—42 fokos nyári hőmérsékletéről, a porról, rázkódásról, a 12—14 órás munkanapokról ugyanakkor alig-alig esik szó. Hogy helyt tud-e állni a mezőgazdaság, ez jórészt a traktorosokon múlik — a traktoros ugyanakkor egyre kevesebb... Hátrányos helyzet DJ kollégium a munkds-parasrt szülők gyermekeinek. 210 középiskolás diáknak — elsősorban munkás-paraszt szülők gyermekeinek — nyújt kellemes otthont e* Nyiregyhá-án nemrég felépült új kollégium. A több mint 20 millió forintos ruházassál létesített új szociális intézménybe szeptemberben költöztek be a ' diákok. Hárostszetaéljfes kelekbe* laknak s tanulók. Traktorosnap nincs Magyar- országon, a mezőgazdaság irányítói azonban ma már minden szinten tudják, hogy ez nem jelentheti azt, hogy pénzzel minden megoldható. A tisztességes bérek mellett széleskörű társadalmi megbecsülésre van szükség annak érdekében, hogy biztosítani lehessen az utánpótlást, a gépkocsi volánja mellett ugyanis mindazt elérheti a fiatal, amit a traktoros, csak éppen könnyebben és elegánsa bban. A traktoros szakma „hátrányos ■ helyzete" azzal kezdődik, hogy ez a szakma tulajdonképpen nem is szakma. Nincs benn a szakmák névjegyzékében — a tudatos és szervezett pálya- irányítás tehát eleve lehetetlen. Nézzük, ml mindent kell tudnia ugyanakkor egy mai traktorosnak! A gépjárművezetést ismereteket minimum a teherautóvezetők szintjén, hiszen a vontatók többsége részt vesz a közúti forgalomban is, ez azonban nem elég, mert míg a teherautó csak a legritkább esetben jár erdőkben, nagy dőlésszögű domboldalakon, sáros, gödrös földutakon, addig ez a traktorok számára mindennapos dolog. De a traktoros egyúttal mezőgazdasági gépkezelő is. Markoló-, bálázó-, vető-, rendsodró-, szippantó-, emelő- és még ki tudja miféle gépek üzemeltetése vár rá, az ekéről, kombájnról, kultivátorról nem is beszélve. A kezelést és mechanikai ismeretek sokasága azonban csak a követelmények egyik oldala. A traktoros agrár- szakember is, aki önállóan dolgozik, ez pedig a moi talaj- előkészitési és kemizált termesztési eljárások mellett nemcsak nagy szaktudást, de hallatlan technológiai fegyelmet is követel. Á pogány! példa Mindezek alapján érthető, hogy a szakma az „átrétegző- dés” időszakát éli. Sokan átülnek a gépkocsi volánja mögé, mások csak a gazdaságok körüli fuvarozási munkákra vállalkoznak, illetve kérhetők fel, megint mások végleg elhagyjak a szakmát — az idősebb emberek egy jelentős része ugyanis már nehezen fog hozzá a tanuláshoz, A traktorosok számának rohamos csökkenése a fentieken túl mindenekelőtt egészségügyi okokkal magyarázható. Az örökös rázkódás, a huzat, a por, a szálló vegyszer néhány év alatt kikezdi az egészséget. A nyári munkacsúcs idején az éjjel-nappali munka, a rendszertelen étkezés legyengíti a szervezetet Szinte minden traktorosnak fájnak az Ízületei. A po- gányi termelőszövetkezetben, ahol húsz traktoros dolgozik, az elmúlt öt évben öt traktoros hagyta el a gépét, s közülük négyen egészségügyi okok miatt. Ez a gazdaság a téma szempontjából modell-üzemnek is mondható, mind az erőgépek számát, mind a tratoroslétszá- mot tekintve a megyei átlagot reprezentálják ugyanis. S tipikusnak mondhatók a traktorosokra vonatkozó adatok is. A húsz erőgépvezetőből kilencen ülnek több mint tíz éve c nyeregben, s csak hárman vannak olyanok, akik három, vagy annál kevesebb éve traktorosok. A pogány! Tavasz Termelőszövetkezet 20 fős traktorosüzeme 1972-ben 47 483 munkaórát teljesített. Ez egy főre vetítve 237,4 tízórás munkanapot jelent. De hát télen a gépek többsége áll! A nyári átlag na- pi 14 óra volt, s még a 19 éves növénytermesztő agronómus is gépre ült... Nagy teljesítményű gépek MT hát a megoldás? Pagonyban az egyik gondot: a traktorosok téli foglalkoztatását, jórészt megoldották. A termelő- szövetkezet tanfolyamot szervezett, pontosabban: létrehozta a Sellye! Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet kihelyezett tagozatát. Négy hónapon át tanultak itt — teljes fizetéssel, „nappali hallgatóként" —, a traktoronok, s aki eredményes vizsgát tett, mezőgazdasági gépszerelő szakmunkásbi zonyítványt kapott. Ez az újszerű kezdeményezés új lehetőséget nyitott meg számukra: nekik ugyanis már nem kell félniük a téltől és a jövőtől ... A téli; illetve az öregebb kori foglalkoztatós tehát végül is meqoldható. De mit lehet tenni a hatékonyabb egészségvédelem érdekében? Mezőgazdasagi szakemberek véleménye szerint tsz igazam korszerű, nagyteljesítményű gépek tömeges alkalmazása ezen a gondon is segít majd. Ezek a gépek — például a John Deere- és Case-traktorok —, már olyan vezetőfülkével épülnek, mely megfelelő védelmet nyújt c hőingadozás és a por ellen. Ugyanakkor a teljesítménynövekedés lehetővé teszi a traktorok számának további csökkentését — egyszóval: kevesebb traktoros kell. De ez az átállás nem megy máról holnapra. Tervszerű megelőző karbantartás. — Etet gépekről van szó, ez a legelemibb követelmény, ugyanez azonban még nem mondható el az emberek vonatkozásában. A traktorok műszaki szemléje minden gazdaság évről évre ismétlődő nagy eseménye, a traktorosok rendszeres és kötelező orvosi vizsgálata azonban még mindig csak ábránd. A kényszerhelyzet persze sok mindent megmagyaráz. Egy általános, szigorú szűrés a traktorosok jelentős hányadát kiszuperálná — s akkor mi lesz? De nemcsak a gazdaságok, az egyes emberek érdeke is sokszor az orvosi vizsgálat ellen szol. A traktoros keresni akar, addig, amíg tud — az étvágytalanság, a kisebb gyomorvagy ízületi fájdalmak bevallása pedig könnyen a traktorról való leszállítást eredményezheti ... Normális értékrendet Nem egyszerű és gyorsan múló gond tehát a traktoros gond. Mindenesetre most már eljutottunk odáig, hogy egyre többet beszélünk erről a gondról, s egyre többet is tesznek az illetékesek. Vannak gazdaságok. ahonnan telenként gyógyfürdőre küldik a traktorosokat, másutt gépjárművezetői tanfolyamot szerveznek, s a nyári csúcsidőben alkalmi, „besegítő” traktoristákkal könnyítik a „hivatásosokra" nehezedő terheket. És persze szinte mindenütt lapozgatják a traktorgyári prospektusokat — mert ma már nem elég a vásárolt gépnél azt nézni, milyen teljesítményre képes. A munkás- és egészségvédelmi berendezések elsőrendű tényezővé léptek elő, egyszóval; a közeljövő traktorának versenyre kell kelnie a teherautók kényelmi berendezéseivel, még akkor is, ha ez sokba kerül. A technikai fejlesztéssel párhuzamoson azonban tennünk kell valamit oz erkölcsi megbecsülés fokozása érdekében is. Olyan helyzetet és közhangulatot dcell teremtenünk, mely mielőbb helyreállítja o normális értékrendet. Mindaddig nem lehetünk ugyanis a iövőt illetően nyugodtak, amíg bármelyik hivatalnok félnaohosszat várakozó qépko csiveretőie lenézi a véqtelen szántás közepén vergődő traktor vezetőjét, s ez ellen szinte senki sem emel szót... Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat következik — 200 millióval. A megye építőszövetkezetei együttesen 287 millió forintos volument képviselnek. A megyében dolgozó „idegen” vállalatok közül a Komlón tevékenykedő Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat a legjelentősebb — idén 96 millió forint értékű munkát tudnának végezni. És most nézzük, ki mit vállalt, illetve kire, milyen munkák várnak! A BÉV építkezései közül a Híradástechnikai Gyár, a húsipari vágócsamok, a porcelángyári rekonstrukció, a Pécsi Kenyérgyár, az ÁFOR új pécsi telephelye, valamint a bőrgyári fejlesztés a legjelentősebbek. Természetesen a BÉV kapacitásának zömét továbbra is a lakásépítés köti le — 1973- ban csak az új kertvárosi lakótelepen 208 millió forint, értékben épülnek lakások. A létesítmények egy jelentős része úgynevezett áthúzódó munka, tehát olyan, melyen már 1972-ben is dolgoztak. Ilyen például a Bőrgyár TMIC műhelye, a Pécsi Építő Szövetkezet új telephelye, a Hőerőmű TMK műhelye, a villányi szőlő- feldolgozó, a mohácsi takarmánykeverő. Az 1972-ról áthúzódó ipari létesítmények kivitelezési értéke 92,8 millió forint. Ugyanez a szám a mezőgazda- sági létesítmények vonatkozásában: 44,5 millió. És most nézzük, milyen új építkezések kezdődnek idén! A kenyérgyárat, a bőrgyári fejlesztést és az ÁFOR új pécsi telephelyét már említettük. Ezenkívül 1973-ban kezdődik többek között az új pécsi nyomda, a Mohácsi Mozaiklapüzem, a Hir- dj Kendergyár kazánházának építése. Az 1973-ban induló ipa, rí beruházások összértéke 494,2 millió forint A mezőgazdaság idén — a mór folyamatban lévő beruházások mellett — 10 millióért bekötőutakat kap; ugyancsak utat építenek 2 millióért Kaposszek- csőn — s ezzel tulajdonképpen ki is merült az új mezőgazda- sági építkezések sora, hisz az építési jellegű mezőgazdasági fejlesztések zöme tavaly már megkezdődött, illetve be is fejeződött. Most a gépi beruházásokon, fejlesztésen a sor. És végül néhány egyértelműen jó hír! 1973-ban végre megkezdődik az új pécsi szálloda, a Szigeti úti üzletek, a Pécsi Ifjúsági Fláz és a Pécsi Otthon Áruház építése. Folytatódik a 80 milliós beruházást jelentő MESZÖV-óruház építése, valamint az új városközpont l/B ütemének megvalósítása. A Park mozi átalakítására 1,5 milliót költenek, az SZTK felújítására 10 milliót 1973-as téma a pécsi gyógyszertári decentrum. valamint a POTE fogászati klinikájának fejlesztése is. És a vidék? Mohácson gyógypedagógiai intézet épül — 14 millióért —, Szigetváron — a Radovan téren további lakások — közel 23 millióért. Siklós diákotthont, óvodát, bölcsődét kap; Görcsönyben gyógyszertár épül, Lippón pedig új iskola. Pécsváradon több mint 5 millióért új társas- és családi házak épülnek, Sellyén OTP- lakások. Mohácson 1973-ban több mint 90 millió forint érték- | ben 300 lakás építését kezdik meg, s számos új OTP-lakást kapnak a szigetváriak is. A sor természetesen nem teljes, hisz folytatódik például a drávasza- bolcsi határhíd, a pécsi vasúti felüljáró, a Pécsi Sportcsarnok, valamint a megyeszerte megkezdett közmű és* törpevízmű fejlesztés is. 1973 nem lesz a „nagy ugrás” éve — d° ismét számos vágyunk, tervünk megvalósul. B. S. — Nemzetiségi könyvtárok. Mohácson szerb-horvát, Pécsett | német nyelvű regionális könyvtár létesül. A Megyei Tanács ez évtől kezdve 60 ezer forintot fordít évente szerb-horvát és német nyelvű könyvek beszerzésére. A mohácsi és oécsi regionális könyvtár egész Dél-Magyar- ország nemzetiségi falvait, városait ellátja majd szerb-horvát illetve német nyelvű irodalom-- Békés Sendet [ mai
