Dunántúli Napló, 1973. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-18 / 41. szám
Tízezrek ülnek a kályha mellett... Magányosan Dr. Gerendás Mihály professzor megnyitja dr. Szász János kiállításé* Dr. Szász János fotói a FÉSZEK Klubban M egint levelet holott a posta I. K. írta egy közeli szociális otthonból kollegámnak, aki egyszer, valami kis anyag ürügyén ősz «©ismerkedett vele, s aki később a szociális otthonban is elhelyezte. Kétszer találkoztak mindössze, akkor is csak percekre, I. K. levelei azonban jönnek... Megírja, mi volt a vasárnapi ebéd, ki beteg, s ki „költözött el", sót néha ajándékot is küld. Meg kopott régi képeket, vagy ha mást nem, hát egy szép falevelet,.. I. K.-nak senkije sincsen, 1. K. számára barátom címe, neve az egyetlen kapocs a külvilággal. Kusza, dülöngélő betűkkel zsúfolt lapjai most itt fekszenek az asztalomon, s bár tudom, hogy nem minden öregember sorsa ilyen kegyetlen, a levelekből aradó végtelen szeretetéhség és magány meghatározza ennek az írásnak az egész hangulatát. Lehet, sőt biztos, hogy azok vannak kevesebben, akiknek I. K. sorsához hasonló szomorú sors jutott, mégis ők azok, akikről többet kell beszélnünk. Tél van, s míg ez a mi számunkra többnyire új szánakozást új élményeket jelent ezrek, «segy talán tízezrek ülnek a kályha mellett ködtől, hidegtől, vírusoktól gyötört testtel —• magányosa«. !. B T, állami nyugdíjat kap. Vasutas volt Harmincnégy évig szolgált 9 felesége meghalt fia is. — A kát, ahol él, átfűthetetlenül hideg. Az első szoba fala megrepedt az ágynemű nyirkos, penészes — utoljára hónom évvel ezelőtt aludtak benne ■— távol élő unokája és a felesége. A. hátsó szobában már ágynemű sincs — üresen ásítoznok az ágyak. A rogy- gyónt lábú fehér szekrényben könyvek, egérrágta újságok — ez is az unokájáé volt A konyhái»« sportért előtte «essaá- feosárbon kukorica csutka, aprőravá- gotfc faág. A meleggel együtt fast szói! n seszmű mennyezet felé, B. T itt o sparhert előtt tölti az estéket A nappalokkal nincs baj, egyelőre egészséges, s aki akar, mindig talál valami élfoglaltságot Reggel fát vág, de nem gyűjt be: minek, úgy se lesz otthon, Aztán elmegy a boltba, teje* hoz. Napi mgy liter tej, öt zsemle — a boltosnő «ár előre elkészíti a számára. Délelőtt éJbbnyins fát apát; mindig akad meg •rendelő, bár az oíajltályhák szaporodását nagyiért is érzi. Olya® fe van, hagy vásárolni küldik: ki ér to o» iMspsőg húsért, friss kenyérért szaladgálni? B, T, mindig megy. Isten tudja, hány kilométert .tesz meg naponta, tíz évvel ezelőtt vett hosszú szürke kabát- fában tokkor hatszáz forintba került) — zsíros szélű kalapban, favágásért kopott, s még ma te kitűnő, fekete «tagos cipőjében. Persze az igazi szétüt« szamara nem a tél. A tél tulajdonképpen szörnyű, nem lehet mit' csipa fai, s ilyenkor egy kicsit mindenki sárkőzottobb. Vagy egyszerűen csak idegesebb? — Ilyenkor éri az embert e legtöbb sérelem, ilyenkor kiabálnak «a legtöbbször az öregre a boltban, e piacon, az útkereszteződésben ,.. A tavasz, az az igazi! Kisüt a Nap, felszikkad a föld — lehet ásni, «eteJellemző példaként elmondták, hogy egy ügyes, rendes, kedves kis ápolónő, csinos fiatal lány, társaságban volt, ahol egy fiatalember lelkesen udvarolni kezdett neki. Beszélgettek, táncoltak, a fiú illőn tisztelettudó is volt, egészen addig, amíg a kislány véletlenül azt nem mondta: másnap hajnalban kezd Miért, hol dolgozik? Ápolónő... A fiatalember páratlan és megdöbbentő durvasága döbbentette rá a kislányt, hogy foglalkozásához milyen képzetek társulnak egyesek fejében. Attól kezdve titkolta, hol dolgozik. A példa talán erős. Mégis jellemzőnek tartják és keserűen emlegetik. S hozzáteszik: mikor fog végre megváltozni a társadalqm véleménye az ápolónőkről ? A társadalom véleménye - ott hí szem — nem ilyen, Azoké ilyen, akikbe közhely-igazságok, a könnyű, sőt, könnyelmű általánosítások hívei. Akik sose bizalmat, hanem mincifg bizalmatlanságot „előlegeznek” másoknak. Ez persze egyáltalán nem vigasztalja azokat, akiket megsértenek. * A családi ház szuterén-ablakát virágok díszítik. A bejárat - a garázsményezni, elszáradt gyümölcsfát kiásni I B. T. tavasszal mindig hat órakor kel, s fél nyolckor már a kertben van Egy napszám hetven-nyolcvan forint Igaz, egy-egy ilyen nap világosodás- tól szürkületig fait. De ez nem számít. Tavasszal gyorsabban múlnak a nappalok, s rövideb bek az éjszakák. Ta vasszal aludni is tud, s csak ritkán álmodik. Most rettenetesen lassan megy az idő. Naphosszat a tűzhely előtt ül, időnként rádob a tűzre, aztán előveszi a kredencben sárguló öreg újságokat, s azt nézegeti, friss újságot is vesz néha, de ez se érdekesebb. Este persze nem olvas, a villany sokba kerül. Ha a tűzre akar termi, nem kell villany, ha enni akar, csak addig gyújtja fel, amíg nekikészül. Néha átszalad a konyhán egy egér, ilyenkor .dühbe gurul. De az egér ellen is von orvosság. Egy deszkalap, egy kislábos, egy fél dió. Minden hónapban elkap egykét egeret lobog a tűz, a füstszagü meleg bí- zsergeti a lábunkat B. T.-nek van unokája, csórta k varrnak gyerekei. Ha kell árakig mesél róluk. Havonta egyszer felül a vonatra, elmegy a gyerekekhez. Narancs, zsemle. Pajtás-csokoládé, A dédunokák ilyenkor körülugrálják. húzogatják a bajszát most legutóbb pedig zablát vetettek a nyakéba. B. T. tehát tulajdonképpen boldog. Igaz, az te őrömet okoz neki, amikor a varosban vasárnap este felül a vonatra, s hazaérkezik. Hívták már, hagyjon Bt mindent de valahogy nem megy. Fél? Lehet De hőt kftői? A városi élettől? A másfajta háztól? A megszokott dolgok feladásától? így lehet Vagy van még valami? Az is lehet.., lehet hogy attól fél, ha odaköltözik, megszűnik, a varázs, a ritkán látott vendég iránti szeretet és tisztelet? lehet hogy éppen attól fél, hogy így maradna végleg egyedül? Egy lehetőséget véd, egy utolsó reménysugarat Hogy van valakije, s hogy igenis el- mehetne, ha akarna.,,, \ % E z ®gy ffipikusa« fefust hős — I iám mégis mennyire hasonlít az előbbihez! A szoba itt is hideg, a befőttek itt is penészesek. K, L. tavaly még dolgozott: éjjeliőr volt a közeli pusztán. Most már nem megy. A ház. körül szép számmal varrnak állatok; tyúkok, az ólbon disznó. A padláson elszaporodtak a galambok; men nem is emlékszik rá, hogy kerültek oda. A galambok néha összevesznek a tyúkokkal, ilyenkor jön a kakas és rendet csinál. Egyébként béke van. A néniké jól van, $ ez a fontos. 0 kel elsőnek, ő gyújt tüzet S persze ő számolja ki mindenre a pénzt is. Tsz- nyugdíj, földjáradék. Hét-oyolcszáz forint kijön havonta. Elég? Egyikük se válaszol Igennel, de amikor azt mondom „tehát kevés”, erre se mondanak igent Van valami kis tartalékuk? — A nénike valami olyasféle mozdulatot tesz a kezével. ajtó. Az üt egy kocsi «felett veret olaj- és benzinszag, iépcső. bent kis lakószoba, egy csatlakozó konyha- féleséggel. Amúgy ideális albérlet, csak a falak, sajnos, nedvesednek, az ágyak, bútorok mind tíz centire el hűzva. Olajkályha, egy pár apró, pl ros csizma, egy kitömőit fácán, föl- tornyozott ágynerttű, egy műanyag játéktelefon és Istvónká. Istvánka az egyetemi bölcsőde polgára, szigorú pillantást}, szőke fiú. éppen most töri össze a műanyag-telefon hallgatóját. Nem npgyán, csak a széléből pattan lé egy darab. Büntetés gyanánt leül egy kicsikét a heverőre. — Az ápolónői munkából mit szeret legjobban?- Mit? Talán a gyógyszénezést, o vizsgálatokat Vérnyomásmérés, vér cukor, garátleöitás, vizelet... — Szokták emlegetni éz ágytálákát, mint kellemetlen dolgot...- Ugyan ... Hozzátartozik az élethez, nem? Aki ezt a munkát választja, az nem lehet finnyás. — Miért szereti ezt a munkát? — Erre nem tudok feleiéi. Szeretem. Talán, hogy rám vadítok utálva az emberek?...- Sok embert látott meghalni?- Sokat, ai>ri azt mondja: miből, kedvesem, miből; a bácsi azonban igent mond. Nem teszi ingyen, aki eltemeti őket. .. Kérdezem, mire lenne szükségük: Az jó lenne, ha olcsóbb lenne az olaj kályha — mondja a nénike. Az olaj kályha az nagyon príma dolog. Állítólag csak egy szál gyufa kell, meg meg kell csavarni egy gombot... Á bácsika persze rámordul: s ezzel a sok fával mi lesz. ami az udvaron van? Két éweJ ezelőtt télen még kijárt az erdőre, a ritkításból kocsiszám kapta a fát. Van fölaprogatott szőlőtőke is, meg persze kukoricaszár — rengeteg. Gyerek? A nénike mutatja a fényképet: nagyon szép lány mosolyog iánk. A? érettségi előtt készült Most Pesten élnek. Pest pedig messze ’van.-V- Csak lányt ne szülne az ember — mondja a nénike, s kis híján el- pítyeredik. A papa persze azonnal rámordul: miért, a fiú talán jobb? Másik képet mutatnak — ezen talán még szebb a kislány. — Mikor volt itt? — Jön, ha jöhet — mondja a papa, s most a mama vitatkozik: — Amikor engedi az ura! Ellenünk fordítja, nem hagyja, hogy jöjjön!. A bácsika legyint: rá kell hagyni, ezt mondja mindig, ülünk hát csendben. s hallgatjuk a macska dorombolását — Mire lenne a legnagyobb szükségük? — A bácsika felnéz, s elmosolyodik. — Egészségre fiam. erőre. Az a baj, hogy amikor elfogy az egészség, elfogy a becsület is ... Faggatom, jó fenne, ha pontosan megmondaná, mire gondol, de ő csak hajtogatja a magáét, s megingathatatlan igaza tudatában mosolyog. 3. S L úriembernek számít a totu- ban. Szakács volt, még hajón is dolgozott Most hetvenéves, s már a második feleségét is eltemette. A lakásban rengeteg kép, ülőalkalmatosság: valamikor nagyon szép lehetett a lakás. Három szoba van, de itt is csak egyben laknak. Édespálfa- kóvai kínál, aszalt szőlővel. — Ezeregz. Bég? — Amíg ez ember «vem &eteg Nincs egy perc nyugta, minden árán azt akarja, hogy fogyasszak valamit Málnát csinál, aztán egy üveg alján bort talál... Szép, bajszos arca ragyog. Két hete nem volt idegen a la kásában; a postás is csak a verandáig jön az újsággal.. —- Érte valami csalódás, vagy bánat az elmúlt időben? Rámnéz, mintha azt firtatná, megmondja-e? Aztán a szekrényhez siet Mutat egy névsort. Harmincegy név, közülük három mellett ceruza jel. — Harmincegy helyre küldtem karácsonyra üdvözlőlapot, s mindössze hárman válaszoltak . -, Békés Sándor — Utoljára? — Tegnapelőtt éjjel háromnegyed tizenegykor egy nénike Kilencvenéves volt elhanyagolt elhagyatott, rosszul táplált — Sajnálja őket? — Hozzátartozik az eleihez. De azért sajnálom, mindet. Leginkább persze a fiatalokat Az rossz, — Mi a dolguk velük? — Ruhák, leltár, átadás, aláírás ,. Mi Vetkeztetjük le a halottat Istvánka egy kísollőt szerzett, a szelíd felszólításra szépen lerakja. A szekrényhez ténfereg, kinyitja az ajtaját színes nyakkendők lebegnek,' ez tetszik a gyereknek, hajtogatja kicsit az ajtót, hadd lobogjon a sok tarka selyem. Aztán visszavonul a játék telefonhoz. — Járt mar külföldön? — Ó, igenl Szakszervezeti beutaló val üdültünk Németországban, Rügar szigetén ... Akkor még nem volt meg a mütyürke (A mütyürke szigorúan odapillánt, s vezetni kezdi a földön a piros telefon-kutyát.) — Gyakran fáradt? — Nertí, kevés alvással is beérem. Mikor tanultam, megszoktam. Csak a lábai» fáj néha. A sok gyaloglástól Budapest -művészeti életének hagyományos központja a patinás FÉSZEK klub. Alig van olyan, számottevő művészünk, aki legalább hetenként fel ne keresné, dp sokukkal naponta találkozhatunk itt. Kis, emeleti kiállítóterme kellemes és. meghitt szentélye a művé szeteknek, ahová többnyire csak a leginkább beavatottak lépnek be. A szakmabéliek, illetve „egyéb komédiások” (ahogyan a FÉSZEK elnevezés utolsó két betűje mondja) képezik az egymást követő képzőművészeti bemutatók törzsközönségét Rangot jelent, ha valaki- itt kiállít és tartós emléket a hozzáértő fejekben. Éppert ezért örülök, hogy a dr. Gerendás Mihály Kossuth-díjas professzot (és fotóművész) által megnyitott kiállítást én is láthattam és —- az emlékkönyv tanúsága szerint — sokan mások is kifejezték örömüket a képek láttán. A kiállító, dr. Szász János élethivatásul választatta a fényképezést Elsősorban építészeti fotográfiával foglalkozik, de érdeklődése a művészi igényű fényképezés jóformán teljes horizontját átöleli. Különösen vonzza a népi építészet, ornamentika, néprajzi érdekességű tárgyak világa, a múló idő, a változó kor, a népi kultúra lassú felszívódásának megörökítése. Gyűjtő útjain azonban nem csupán a látvány esztétikuma iránt érdeklődik, hanem átéli a tárgyak, épületek; növények, állatok, részletek mögött felvillanó belső világot, annak hangulatát, érzelmi töltését Ha csak ermyft tudna, ez még nem lenne rendkívüli, hiszen ezt minden, valamennyire is érzékeny művész észreveszi, vagy átéli. Szerzőnk érdeme, hogy a korszerű fényképezés nyelvén szólaltatja meg ezeknek a jelenségeknek esztétikai minőségeit és az (építészeti fotográfiában kiművelt-gyakorolt) mérlegelő látásmódja nagyszerűen emeli ki a látványból a .lényeget, a megörökítésre méltót Képei eaért inkább statikusak, mint divatosan „modemek”, viszont ezért és ennyivel is időtóllóbbak. ízlése majdnem komor nyelvezetre szoktatta. Szereti a sötét képfelü letek bői elővillanó kisméretű fehér motívumokat hatásukat olykor drámai ellentétekig fokozva. Egyetlen képe: e „Panelszerelés’' az, amelyen szürke (nagyszerű tónusú!) felületben helyez el tömör feketéket éles fehéreket és — egy kis ablak- részletben — a szerelő szakmunkás sziluettjét Szerintem ez a kép fejezi vem, azt mondják. Ki te. számították egyszer, hány kilométert gyalogolunk. — Melyik a legemlékezetesebb élménye? — 196? karácsony éjszakáján behoztak egy hasnyálmírigyes beteget. Hét orvost szolgáltam ki akkor éjjel, hetet!- A három műszak nagyon terhére van?- Nem, megszoktam. Ellentétes műszakban vagyunk a férjemmel, így a gyerekkel sosincs górid. Sokat sétálunk vele, a friss levegő nagyon fontos. Semmi cukor, kevés tejcsokoláde. testmozgás, levegő, sok gyümölcs... Ha éjszakás vagyok, délre kialszom magam, s gyakran korábban érte megyek Akiről épp szó van, kávéba mártott cukrát szeretne enni, De aztán elfogadja az almát és rágni kezdi, meg (sékélten, * Ma reejge! hatra ment, fölsietett a lépcsőkön, föl a nővérszobába, berakta a ruháját az öltözőszekrénybe, fehér köpenyt, fejkötőt, papucsot vett fel, átvette az éjszakástól a füzeteket, feljegyzéseket, vércukrot vett le, egy betegnek beadta az Inzulint, segített ki leginkább dr. Szász János láváié kompozíciós készségét-tehetségét, mértéktartó mondanivalójának tömörítő egyszerűségét, épitószfotósi „palettájának" színskáláját. A szakmai-építészeti képek közül ö „Panel” rendkívüli tömörsége és művészi megoldása jelzi, hogy ezt a —, hogy úgy mondjam — undok témát is lehet remekül fényképezni: meglátni és a fotós mondanivalója szerint átírni. A „Szanálás” szürreális fehér boltívei az elbontott szobák „emeletes” falán, a szekszárdi filmszínház-nézőtér modern hangvételű, bátor „vonal-vo- nal-pötty" nyelvezete, a „Tornác” bar- langszerű romantikája a „házőrző” macskával, vagy a „Hazafelé” patto- gozó meszelésé falsíkjának fénnyel át- itotott-átszellemitett felületei jelzik, hogy a szerző mindent tud, amit ebben a műfajban el lehet sajátítani. Néprajzi témáiból a „Csendélet” jóf koncentrált fényei, az „Ólban” című kép intim és konstruktív képkivágása, az „Ormánság" határozott és szomo rúam ünnepélyes szimmetriája emelkednek ki az anyag sokrétű változó-, tosságából. Egyébként bemutatójának legjellegzetesebb darabjai a közelfelvételek, részletek, csendéletek. Ezek megoldása könnyűnek tűnik (mert a téma sohasem konvencionálisán tagolt, mint pl. egy táj), mégis nehéz, mert a látvány zűrzavarából kell Ich emelni a lényegest-jellemzőt Képeit a rendkívüli tömörítés, a tökéletes technikával (Rolleiflex) megoldott textúrák és felületek érzékeny ábrázolást} és az építészettől tanult, határozott, tektonikus felépítésű komjsonálás emelik plyan szintre, mint az „1972-es év legjobb képe” pályázaton első díjat nyert „Kilátás", vagy a hazai és nemzetközi kiállítások során sikerrel szerepelt „Szőlőhegy", „Nyáj", „Ősz” és „Detail” című fotók. A kiállítás összképe igen megkapó: a képek fegyelmezett és mégis ritmikusan kialakított kettős sora, a markáns, —■ kiállításainkon annyira hiányolt— ütőképes tónusok hatása e szép sárga tapétofalon rendkívüli. A bejárati előtérben elhelyezett nagyméretű, már klasszikusnak számító „Apály” című kép szimbolikusan is összegezi dr. Szász János több évtizedes munkásságának és művészi helyének rangját. Ha ezt, a nemzetközileg is elismert képet: látjuk, őt ismerjük fej benne: a halk, szerény témák kiválóan felépített kompozíciókká érlelő mostetet. fítJfjí Emi kiosztom a reggelit a tanulóknak, hé- mérözött, vizeletet pyűjtőtt, kódszámokkal, címkével ellátta a kémcsöveket, szennyesruhát csomagolt, tisztát húzott a távozók ágyára, főiszívta fl vénás injekciókat, odakészítette az orvos kezéhez, vizitnél nem volt dolga, mert ma a főnővér ment, de a rendelt gyógyszereket már ő készíti ki, aztan déli hőmérőzés, vérnyomásmérés, ebédosztás következik, néhány mozdulatlanságra kényszerített beteget megetet, egyik-másiknak odakészítí e kerekes asztalkát, közben eleget tesz a betegek kívánságainak, ágytálákát hoz, visz, mosdat, párnát igazit.,, Harmincnyolc beteget látnak el Kiss Klárival, ketten. Közben ki tudja hányszor ment végig a folyosón, a labor és a nővérszoba, a kórtermek és á raktár, g terasz és a vizsgáló között. Két órákör elbúcsúzik es siet haza, végig az utcán és újból végig a bölcsődéig, hogy azután ott rója a kövezetét Istvánka mellett, mert a gyereknek sók levegőre van szüksége. Hadarna Erzsébet ÁRNAPI IÉKIET — Mennyi a nyugdíja? \
