Dunántúli Napló, 1973. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-14 / 11. szám
Martyn Ferenc sorozata Martyn Ferencnek 1961-ben jelentek meg első Petőfi-rajzaí, mégpedig Az apostol angol, majd magyar kiadása illusztrációjaként. Most a költő születésének 150. évfordulójára új sorozatot kértek tőle, amely 25 rajzból áll majd és mappa formájában jelenik meg. A rajzok nagyrésze már napvilágot látott irodalmi folyóiratokban, mindenekelőtt a Jelenkorban, valamint itt, a Dunántúli Naplóban is. A most közölt két rajz azonban épp ezekben a napokban készült el, és ezúttal először jelenik meg. Beszélgetésünk kezdetén Martyn Ferenc egy díszes, régi könyvet vesz elő. A századforduló táján kiadott Petőfi-kötet. Több festőművész, grafikus illusztrációi díszítik, köztük a kor legkiválóbb művészeinek rajzai. Teátrálisnak tűnő, naiv jelenetek, kedélyeskedő életképek ezek a mai szemnek. Meg sem közelítik Petőfi friss, ma is szí- venütő orron-fricskázó hangját — Hát ez az — mondja a mai festőművész töprengve — minden Petőfi-ábrázolás megöregedett Szánalmassá vált a költőhöz képest. Mostanában sokan beszéltek róla, tudósok, Írók, államférfiak, s nálam jobban elmondták, mi volt Petőfi jelentősége, mi műveinek lényege. Számomra az szűrődött le ezekből a megnyilatkozásokból, hogy Petőfi — minden magyar ember számára örök útitárs. Örökké fiatal marad, őrökké üdítő és megmozgató. Nem tud rajta úrrá lenni a múló idő. Erre az is bizonyíték, hogy azt a sokféle legendát, magyarázatot, amit az évtizedek folyamán rákentek, mind túlélte. A vizuális embernek persze mégis az az elsődleges szempont, hogy a Petőfi-ábrázolások mennyire megöregedtek. Termékeny területe így ez a munkálkodásnak. S nem is lenne Martyn Ferenc, ha nem tenné hozzá: — Csak azt nem értem, miért nekem, az öregnek kell ezt csinálni? Miért nem foglalkoznak Petőfivel a fiatalok? Az apostol, a Salgó, a János vitéz, a Bolond Isták, Á négyökrös szekér mellett végül néhány vidám versnek is megszületett a képi megfelelője. Az Anyám tyúkja és a Befordultam a konyhára után A tintás üveg, Csokonai, Arany Lacinak... •— Hogyan is készül egy ilyen rajz? — Amikor elolvasok egy kői teményt, azonnal képeket látok. Én a vers értelmét képekben látom, Ezt a képet, ami megjelenik előttem, kissé ellenőrizni kell históriailag is. Például vegyük az Arany Lacinak című verset. Arany János fia 1844-ben született. Petőfi 1847-ben fordult meg Aranyéknál. így tehát a vers egy hároméves gyereknek készült. Adva van tehát egy karosszékben ülő fiatalember az ölében egy kisgyerekkel. Igen, de amikor én a verset olvasom, együtt látom a másik jelenetet Rajzok az örökifjú Petőfiről fs, a mesét, az embert a vederrel, az ürgelyukat, a mezőt. A többidejúséget egyetlen lapon kell érzékeltetnem, úgy, hogy a vizuális törvényeknek megfeleljen. így aztán, míg egy rajz elkészül, sok lap születik és jut a pusztulás sorsára. A rajzok összefoglaló címe: Petőfi olvasása közben. Képi gondolatok Petőfiről és Petőfihez, nem pedig illusztrációk. A Csokonai című vershez készült lapon a kövér kálomista pap a főfigura s fent a lépcső tetején egy árnyalak: ott lohol fölfelé Csokonai Vitéz Mihály, hogy hozza a csapot.. A tintásüveg Megyerije cilinderes, gombospálcás kprvallőttként őgyeleg a másik lapon, s ketten, két su- ha.ncféle, figyelik, nyilván a tin- tafoltos sárga kabát látványán derülve. — Most, amikor a derűs, bolondos, tréfálkozó Petőfit olvasgattam, jöttem rá, milyen hallatlanul széles ez a terület is. Szinte hihetetlen, hogyan fért ebbe a rövid életbe ennyi munka. Itt van a szobában maga Petőfi is, egy lapról rámtekint szúrós, fekete pillantása. Arcát a megfakult, ősszetöredezett, parányi daguerrotypia alapján rajzolta meg Martyn Ferenc. Az a Petőfi (ismerik!), aki nem délceg magyar vitéznek látszik, kicsattanó óbrázattal, hanem törékeny, sovány nyakú, hosszú fejű, dühös képű fiatalembernek. Az arcán valami ádáz kifejezés, engesztelhetetlenség. De Martyn, Ferenc éppen azt idézi ettől a haragos ifjútól: Egy hattyú száll fölöttem magasan, Az zengi ezt az édes éneket — Oh lassan szállj és hosz- szan énekelj, Haldokló hattyúm, szép emlékezet! A magyar, de talán a világirodalomnak is a legszebb sorai közül valók ezek. — Tavasszal bejártuk Petőfi útját. Dömsödön, Szalkszent- mártonban így beszélnek róla: itt lakott a Sándor a negyedik házban. Elképzeltem, ahogy kilépett a kapun és megállt az utcán egymaga, és olyan volt, mint egy antenna. Magába szívta és közvetítette a világot, az örök létezést. Akárhol nyitom ki a verseit, ■ mindenütt ezt találom. Szinte sajnálja az ember, hogy végesek a lehetőségei, s nem merülhet el jobban ebben a gazdagságban. Haüama Erzsébet A kritika a kritikus felől Az „Irodalom- és művészetkritikánk néhány kérdése" című állásfoglalás igényeinek valóra váltása kritikusokon múlik. Érdemes tehát a kritikusi szubjektum oldaláról is megközelíteni a kérdéseket A mai magyar kritika szerveződését a hatékonyabb marxista befolyásért nem lehet kampányakciókka! „letudni”. Az állásfoglalás közzé tétele kristályosodási pontot jelenthet a kritikai gyakorlatban —, de azután kell következnie a kristályosodási folyamatnak. Egyelőre viszont megítélésem szerint — kritikai „berkekben” az állásfoglalásról több a belső vita, semmint a nézetek alkotó szembesítése. A kritika mint műfaj kettős kötöttségű. Egyrészt híd a jövő felé, az értékesre, a maradandóra irányítja a figyelmet, ám ugyanakkor nem szakadhat él a napi kívánalmaktól sem; az időben hosszú pletünek tűnő alkotást most közvetíteni az olvasók, a befogadók mind nagyobb tömegei számára. Ennek a kritikai demokratizmusnak, a mindenkihez szólás igényének kifejezése, amikor az állásfoglalás így fogalmaz: „Mozgékony, friss formák, műfajok alkalmazásával jóval több alkotásra kell reflektálni .. Igené m, de wn-é ennél nehezebb feladat? Aligha. Elméleti megalapozottság, s ugyanakkor élvezetes, él- ményszerd közlési forma manapság hiánycikk a kritikai gyakorlatból. Nem véletlen, hogy „teoretikus elmék” olyan nehezen vállalkoznak „nap! kritikák” írására. A kinyilatkoztató, szakmai magasabbrendűségtől duzzadó kritika — különösen ha szélesebb nyilvánosságnak szóló orgánumban jelenik meg — éppúgy célt téveszt, mint az álkedélyes, amely hu- morizálgatva éppúgy oktat, mint az előbbi. Jó, hogy az állásfoglalás a kővetkezőket is megfogalmazza: „elő kell mozdítani, hogy a jelentős írók és alkotóművészek rendszeres kritikai tevékenységet folytassanak. Hogy miért? Többrendbeli” okok miatt is. Noha klasszikusaink példázzák, hogy a Szépírás mellett elméletileg megalapozott kritikai, tanulmányírói, esszéista, sőt esztétikus! tevékenységet is lehet folytatni nemcsak magas színvonalon, hanem esetenként klasszikus érvénnyel, mindmáig él az irodalmi közvéleményben a többműfajú, poligráfus íróval szembeni fenntartás,, különösen akkor, ha az egyik műfaja a kritika. Az írók elméleti megnyilatkozásai hozzásegíthetnek, hogy vitatható nézeteiket polémiákban, s nem elhallgatással tegyék a helyükre. Ez hozzájárulhat az író fejlődéséhez, és az irodalmi-művészeti élet lappangó problémáinak tisztázásához is. Nagyon érzékeny területet, régi problémakört, a fővárosi és vidéki művészeti élet sajátosan magyar kérdését érinti az a félmondat, amely szerint a folyóiratoknak „jobban ki kell terjeszteniük figyelmüket a nem fővárosi eredmények, produkciók kritikai számontartására". A vidéken élő, alkotó művészek — az ismert okok miatt .— érzékenyebben reagálnak mindennemű értékelésre (és a nem értékelésre isi), ezért a velük foglalkozó kritikus még nagyobb feszültségű indulatok között dolgozik, különösen, ha maga is ott él. Az természetes, hogy egy új, vidéken születő produkcióra először a helyi 'kritikának kell felfigyelnie. Bábáskodnia kell, ha úgy tetszik, ugyanakkor fokozottabban ügyelve arra is, nehogy túlértékeléssel provinciálissá váljék. Ám művészeti életünkben kialakult szokások, értékhirerarchiű miatt egy méltó helyi érték időbeni helyi kritikai felfedezése nem jelent olyan országos elismertetést, mintha valamelyik fővárosi fórum méltatta volna. Tehát, ha a nem fővárosi művészek el is várják a helyi kritika éberségét, igénylik a szélesebb nyilvánosságot hozó — $ az ő feltételezésük szerint objektívebb — „országos” kritikai tudomásulvételt. Megjegyzem, az utóbbi években a kritika országosan megfigyelhető hitelvesztése miatt helyenként mondhatni „allergiás” viszony alakult ki o vidéken é!ő művészek s az ugyanott dolgozó kritikusok között A művészek elvárták a fokozottabb helyi figyelmet, ám a közhangulat kritika- eüenessége miatt eleve kételkedtek is ugyanezen kritika szavahihetőségében, illetékességében és széles hatáséban. A kritikus ezzel szemben gyakorta a visszavonulást választotta — a hallgatást A megoldást könnyebb felmondani, mint a gyakorlatban megvalósítani. Ä frontok ugyanis nem „helyi” és „országos” művészet, illetve kritika között húzódnak, hanem értékes és értéktelen művészet, elméletileg megalapozott marxista kritika és behódoló, „vattázott” vagy a látószöge miatt provinciális kritika között Moréiké László Tizenöt ezer fiatalt A Keszthelyi Agrártudományi Egyetem kollégiuma várnak az egyetemek Georgikon a Xszázadban S i':an a Balaton fővárosa- k l-.it emlegetik Keszthelyt. — Hévíz közelségét is beleértve — üdülési és pihenési adottságait a: Ország, de főként a „magyar tenger" legjobbjai közé sorol'ák. És mindez jórészt igm is. Nyáron a felüdülni, füredi1 szándékozó idegenek kayalkád jóban valóban „világvárosi” méreteket érez az ember. Télen azonban lényegesen más a hanr gulat. Az igazi szellemi atmoszférát az egyetem, az egyetemisták adják. Itt működik ’gyanis az ország egyik legnagyobb ográrfelsőolrtatási intézménye. A levelező hallgatókkal együtt évente mintegy 3 ezren ismerkednek itt a mezőgazdasági termelés legkülönbözőbb szakterületeivel. Az 1972/73-as tanév kezdetén ünnepelte az intézmény fennállásának 17?. évfordulóját. A OEORGIKON-t, Európa első mezőgazdasági felsőoktatási intézményét, Festetics György, a város és a környék nagyura, a kor haladó gondolkodású mecénása alapította 1797-ben. Hatalmas földbirtokos lévén, neki magának volt elsősorban érdeke, hogy uradalmainak vezetését jól felkészült szakemberekre bízza. Iskolájába azonban külső tanulók, tehát más földbirtokok jövendő szakemberei is beiratkozhattak. Az oktatás színvonala — már kezdetben — igen jelentékeny volt. Mindezt elsősorban az biztosította, hogy a kor jelentős mezőgazdászai — Tessedik Sámuel, Nagyváthy János, Pethe Ferenc és még jónéhányan mások — megfordultak a tanári karban. A GEORGIKON 51 évig állt fenn, segítette a magyar társadalom fejlődését, hiszen az itt folyó oktatással és kutatással, való mint at elméletet a gyakorlattal összekapcsoló gazdálkodás propagálásával kiemelkedően előre mutató volt Georgikon! hagyományokon és alapokon fejlődött ki a későbbi évtizedekben a Mezőgazdasági Tanintézet, a század elején a Mezőgazdasági Akadémia, majd az 1950-es években az Agrár- tudományi Főiskola, és végül az utóbbi két-három esztendőben a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem. Az intézmény 4 karán jelenleg hat szakterületen folyik a jövő mezőgazdászainak felkészítése. A központ Keszthelyen van. Szervezeti keretei között működik a Keszthelyi Mezőgazdaságtudományi Kar. Ezen . általános agrármérnököket és agrárkémikus mérnököket — a Veszprémi Vegyipari Egyetemmel közösen — képeznek ötéves tanulmányi idő alatt. Itt oktatják három éves időtartamban a növényvédelmi üzemmérnököket is. J A keszthelyi egyetem szervezeti kötelékébe tartozik 1970-től a Mosonmagyaróvári Mezőgazdaságtudományf Kar, ahol ugyancsak általános agrármérnököket képeznek. Csakhogy amíg Keszthelyen a növénytermesztésre lehet szakosodni, addig Mosonmagyaróvárnak az állattenyésztés — ezen belül a tenyésztésbiológia, tejfeldolgozás és takarmánytárolás — « fő erőssége. A keszthelyi intézmény a központja a Körmendi Mezőgazda- sági Gépészeti Főiskolai Karnak is. Itt hároméves tanulmányi idő alatt elsősorban a gépesítés, a gépüzemelés és karbantartás ismereteit sajátítják el a fiatalok. A legifjabb társintézmény a Nagykanizsai Mezőgazdasági Növénytermesztő Főiskolai Kar. Elsősorban a gyepgazdálkodás és vetőmagtermesztés irányába fejleszti profilját Az egyetemen folyó elméleti képzést rendszeres gyakorlati oktatás egészíti ki minden társ- intézményben. Csak a keszthelyi karnak 2630 hektáros, tangazdasága van. Ezenkívül a gyakorlati ismeretek jobb elsajátítása érdekében igénybe veszik jónéhány termelőszövetkezet és állam} gazdaság Jé! félsz« weit üzemegységeit is. Nemcsak a gyakorlati munfei fortélyait sajátíthatják azanba el a Keszthelyi Agrártudomány Egyetemen a jövő szakembere Tág terük van az elméleti, ■ kutatómunkába való bekapcsó lódásra. Az egyetem 3 kieme országos kutatási főtémának i gazdája, így a talajtermékem ség, a burgonyanemesítés és szocialista nagyüzemek vezeti se című témák kutatását ire nyitják a keszthelyi oktatók. ' Eltekintve a kedvező termi szetí adottságok — a Balator Hévíz közelsége — által felk nált szórakozási, pihenési leh« tőségektől — a diákélet egyél: ként is igen mozgalmas Keszi helyen. Hatékonyan működik KISZ alapszervezet, a népitán és népizenei, a tudományé szakkörök, a kórusok, gazda lehetőségeik vannak a zen iránt'érdeklődőknek, a sporttá a művészetekkel és irodalom«« foglalkozóknak. Mindent összegezve, a 17 éves intézmény különösen a utóbbi években igen sokat fej lődött, a legkorszerűbb szaké sított oktatás jellemzi. Kovács József Ü'ST&Yvasakn'api
