Dunántúli Napló, 1973. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-21 / 17. szám

HALLOTTAM-KOREÁBAN A 38 ~os szoíossocji foknál Panmindzsoni kézfogások \ ”A tárgyaló felek támogatják a Koreai Munkapúit és a Koreoi Népi Demokrrtikus Köztársaság korma nfó.n:'k kon; trul.;i, lépésért amelyek or orsrcg bék^s, de mokrciúkus újraer-s.ítéhét céloz­zák az ir-,p2riali5ta e ök beav.:i- kozása n*';vH" — (A Zio v'^iy un ró p.'.t- és kor "ár /’.üld ö tsé- c * nők rr. ■ -< oi-záni láfcog".tinó­ról kiadóit kö~Ö3 köziem .»nyb 3'.) Két évtizede már, hogy a 33. sz ütsségi foU fogaiomkér.t vo­nult be o nemzetközi politikai cicibe, s egyben történelmi ne­vezetességűvé vált. Ha ezi hab­juk, akkor azonnal Koreára gondolunk, erre az imperialls o agresszió folytán oly szeren­csétlenül kettészakított ország­ra, amelynek északi és déli ré­sze köz.ött húzódik a 38. szé­lességi fok mentén o demar­kációs vonal. Nem határ, csak fegyverszü­neti vonal, mert az 1950. októ­berében megkezdődött háború­ra 1953. július 27-én csak fegy­verszüneti megállapodás és nem békekötés tett pontot. Ám ta­lán éppen ezért — s hadd te­gyem mindjárt őhozzá, hogy nem az észak-koreaiak hibájá­ból — ugyancsak két évtizeden át minden határnál átléphetet- lenebb volt ez a demarkációs vonal. Olyan elválasztó, hogy Észak- és Dél-Korea között még o madár sem járt. Azaz csak a madár. . . Phenjanba, Von Hong Szu világhírű botanikusprofesszor­hoz szállt az a madár, amely­nek történetét néhány évvel ez­előtt számos újság megírta. A professzornak egy napon gyű­rűzött vándormadárra hívták föl a figy/elmét. A gyűrűről japán jelzést olvastak le, de ott oz o fajta nem él. Végül is ki- deiüit, hogy valóban cs.upán a gyűrű japán, a kis vándor Dél- Koreából röpült át: ott jelölte meg Von Bjung Ok biológiai kutató. Aki nerti más, mint a phenjani professzor édes íia, így kapott hírt róla 17 év el­teltével, miután azt sem tudta: él-e, vagy megholt. Érthető talán, hogy némi el­fogódottság vett erőt rajtunk, a négytagú magyar újságíró­delegáció tagjain, amikor a közelmúlt hetekben Panmind- zsonnál beléptünk a 38. széles­ségi foknál húzódó fegyvermen­tes övezetbe. A demarkációs vonal mint­egy 250 kilométer hosszan hú­zódik Korea közepe táján, a Sárga-tengertől a Japán-ten­gerig, s Panmindzsonnál észak­ra és délre két-két kilométeres mélységben terül el a fegyver­mentes övezet, ahova csak ké zifegyvert szabad bevinni. Ma már történelminek mond­ható két épületnél álltunk meg. Az egyik csupán egy tárgyaló­teremből áll: itt kezdődtek meg o Szovjetunió kezdeményezésé­re létrejött tárgyalások 1951. július 10-én az észak-koreaiak és az agresszorok között a há­ború beszüntetésére. Közben folytok a harcok, s az ameri­kaiak - az ENSZ zászlaját ka­lózlobogónak használva — dob­ták bombáikat békés települé­sekre. Végül is 1953. július 23-án egyeztek meg a fegyver- szünet aláírásában. Egy másik, sokkal nagyobb, Szebb épületben került sor 1953. július 27-én a fegyverszünet aláírására. Az amerikaiak ugyan nem akartak ilyen „rep­rezentatív" helyet, hiszen vere­ségüket — ha már elkerülhetet len volt — csendesebb, szeré­nyebb körülmények között sze­rették volna megpecsételni. Az észak-koreaiak viszont öt nap olatt felépítették ezt a házat, 4 .—... — ----------------------­■ TYfll nnwTnii -mii Ahol a fegyverszünet 1953. július 27-én megszületett amelyben jelenleg is minden ugyanúgy áll, mint azon a na­pon, amikor William K. Hari­son altábornagy kénytelen volt aláírni a megegyezést. Amikor az okmányt végső hitelesítésre az ENSZ erők' főparancsnoká­hoz, Mark W. Clark tábornok­hoz terjesztették föl, keserűen jelentette ki: „Elértem őzt az egyáltalán nem irigylésreméltó megkülönböztetést, hogy oz Egyesült Államok hadseregéből én vagyok az első parancsnak a történelemben, aki fegyvei- nyugvást ír alá győzelem nél­kül”. A panmindzsoni fegyver,men­tes övezetben beléptünk abba a barakkba is, amelyben a fegyverszüneti bizottság tartja tárgyalásait. Jellemző, hogy csupán a határincidensek ügye­ben eddig 332 alkalommal kényszerítették a népi Korea képviselői a tárgyalóasztalhoz az ENSZ álarcában tárgyaló USA képviselőket. Egy-egy a'- kalommal egyébként több in­cidensről is tárgyaltak. A tererrt maga különben na­gyon érdekesen jellemzi a vi­szonyokat. Közepén a táigyaló- asztal, amelyet hosszában eo- pen a demarkációs vonalra ál­lítottak. Az asztalra helyezett két mikrofon zsinórja jelenti a határt, illetve a fegyverszüneti vonalat az északi és a déli or­szágrész között. A koreaiak mikrofonjának áramellátását a KNDK-ból, a másikét Dél-Ko- reából biztosítják.. Az amerikai tárgyalófél a délre, a koreai az északra eső ajtón lép a terembe. A múzeum, nagyjából félúton fekszik Phenjan és Panmind- zson között. Környéke dimbes- dombos, itt húzódik meg a köz­ség, amelyben jártunk, a neve: Szincshon. Szincshon nevét valaha nem­igen ismerték a koreai határo­kon túl, de ma ez a községriév annyi, mintha azt mondanánk: Oradur, Lidice, My Lay . . . Két kép a múzeum termei­nek falain. Az egyiken: jobb és bal lá­bánál fogva egy-egy szekérhez kötözött ember látható. Egy a sok közül, akikkel úgy végeztek, hogy ellenkező irányban indí­tották el az erő? lovakkal hú- zatott szekeret, s o lovak húz­ták, húzták mindaddig, amíg szét nem szakították élő terhü­ket. A kép nem középkori rajzolat! A másodikon: benzinnel le­öntött, elevenen megégetett em­berek tömegének holttestei. Fér­fiak, nők, gyermekek voltak va­lamikor. A képen mór csak alig elszenesedett csonkok. A felvétel nem a hitleri fa­siszták haláltáboraiban készült! Pediq középkori és, náci. ke­gyetlenkedésekre emlékeztet itt mindaz, amit o képeken látha­tunk, leírásokon olvashatunk. A 19 éves koreai kislány, akinek más társával együtt szögeket Mellette a 4-es számú barakk a semléges katonai bizottságé. Az asztal itt is a demarkációs vonalon áll. Érdekesebb azon­ban az, hogy ennél az asztal­nál az utóbbi időben más jel­legű és biztatóbb tárgyalásek kezdődtek el. Az 1971. augusz­tus 6-án Phenjanban elhang­zott Kim !r Szén beszédet kö­vetően itt találkoztak egymás­sal 25 alkalommal az északi és a déli Vöröskereszt kép­viselői. A magasabb szintű megbeszéléseket készítették elő, amelyeken az egymástól el­szakított két országrész kapcso­latainak módozatairól van szó. Munkájuk sikeres volt: magunk is láthattuk az egyik ennek nyo­món létrejött magasszintű talál­kozót ott-tartózkodásuk alkal­mával. A különböző jellegű es szintű megbeszélések tovább folynak, s ez kétségtelenül na­gyon kedvező jelenség, nona kilátásairól még aligha mond­hatnánk bizonyosat. Most, amikor az elszakított két országrész békés egyesíté­sének terve konkrétan is napi­rendre került, jogosan támaszt­ják a népi Korea képviselői ezt a követelményt, hogy az egye­sítés egyik elengedhetetlen fel­tétele az USA katonák kitaka- radása Dél-Koreából. Jelenleg ugyanis az USA hadsereg az ENSZ zászlaja olatt csendőr­tevékenységet fejt ki Dél-Koreá- ban, s gátja minden haladó­szellemű, demokratikus kibon­takozásnak. Jelenlétük az egyik legfőbb akadálya oz újraegye­sítésnek, arról nem is szólva, hogy jogtalan ott-tartózkodá- suk fájdalmas sebek százait szakítja fel a koreaiakban. kalapáltak a koponyájába, az élve eltemetett emberek, az ösz- szekötözött kézzel folyóba do­bott asszonyok, gyerekek, s az elevenen nyakig földbeásottak, kiknek kíntól eltorzult arcvoná- sú fejeik sokasága mint vala­mi szörnyű vetés meredezik elő a rögös földből. A gyilkosok, a tettesek: egy­től egyig az USA hadseregé­nek katonái. Mert ez a múzeum erről beszél. Mintegy tanúsít­va, hogy nem Vietnamban, nem My Laynál kezdődött. Ez a múzeum mementó. Min­den időkre a fasiszta, az impe­rialista barbárságra figyelmez­tet. Szincshont és környékét öt­venkét napon át tartották meg­szállva az 1950 októberében oda betolakodott amerikaiak, A jelenlegi múzeum a parancs­nokság székhaza volt. A meg­szálló egységek helyi parancs­noka ebben az időben itt fo­galmazta meq azokat a rende­leteket, amelyeknek hatására gátlástalanul ölték meg a la­kosság egynegyedét. Csupán a környéken 35 ezer ember, oz egész megyében pediq — aho­va Szincshon tartozik — 120 ezret. Olvastuk az egyik gépírt lápot, amerikai katona vallomá­sát: „ , ,. the command to kill .anything that moves. .vagyis: A koreai viszonyok és előz­mények ismeretében méltán ment • kglönlegességszámba oz a verőfényes késő őszi nap. amikor — távol-keleti tartózko­dásunk heteiben - másodszor léptünk be a panmindzsoni fegyvermentes övezetbe. Velünk együtt vendégváró, vadonatúj Mercedesek hosszú sora s. Ezen a napon ugyanis déli kül­döttek érkeztek. Tárgyalódele­gáció, tanácsadók, szakértők, újságírók, A fogadtatás ■ baráti, szívé­lyes külsőségekben nem szűköl­ködött. Amikor a déli hivatalos delegáció is ideérkezett a túl­oldalról, a vendéglátók nem­csak mosolygós kézfogásokkal, hanem egyikük-másikuk barát­ságos hátveregetéssel, néhány érdeklődő szóval is köszöntötte őket. A kérdéssel foglalkozó ille­tékes politikusok - így például U Mond Jong, a párt politikai kiadójának főszerkesztő-helyet­tese —, azt fejtették kj szá­munkra, hogy a koreai nép ön­maga kívánja megoldani a ha­za egyesítését, követelve a Dél- Koreában állomásozó amerikai csapatok kivonását, be nem avatkozását. A második alap­elv, a békés egyesítés önma­gáért beszél, a harmadikat pe­dig úgy fogalmazták meg, hogy ideológián, eszméken, rend­szereken felülemelkedve kell véghezvinni az ország egyesí­tését. Ez utóbbi állította szá­munkra a legtöbb kérdőjelet. Koreai elvtársainktól magyará­zatul azt kaptuk, hogy ez arra irányul: biztosítsák Dél-Koreá- ban is a véleményszabadságot: bárki kifejthesse nézetét a haza egyesítéséről, hatálytala­nítsák a kommunistaellenes tör­vényeket, adjanak lehetőséget a társadalmi szervezetek sza­bad mozgására. A Koreai Munkapárt központi lapja, a Nodong Színműn mór egy hónappal a közös nyilatko­zat alánosa után írt róla, hoay az egyezmény ellenére Dél- Koreában üldöznek hazafiakat, az antikommunizmust helyez k előtérbe, mesterséges falat ál­lítanak Észak és Dél közé, aKa- dályokat gördítenek a nemzet A magyar népmesék táltosa jólismert Koreában is, csakhogy Csollima a neve. S még (szobra is van. Fehér kövekből rakott, mintegy kétszer tíz méter magas pilonon áll Phenjan központjá­ban, a jelenlegi főváros egyik legszebb pontján, a Thedong folyó partján, a város fölé ma­„a parancs oz volt, hogy meg kell ölni mindent, ami mozog". Borzadunk és belefáradunk a jegyzetelésbe. Válogatott ke­gyetlenséggel megkínzott em­berekről hallottunk. Láttunk ké­peket is, az amerikai haditudó­sítók, katonák koreai kézre ke­rült eredeti felvételei alapján. S próbáltuk, megjegyezni a számokat, .hányon és hányán vesztették életüket o terror, a hazafiak elleni megtorlás miatt. S ehhez jönnek a százezrek, milliók, akiket bombázás, vegyi fegyver pusztított el. Aztán letettük a golyóstollat. Mert már nem is a számok, oz adatok igazán érdekesek, ha­nem ami mögöttük kibontako­zik: az imperializmus arculata. A látogatás végén erre terelő­dött a szó kísérőnkkel és Pák In Csek múzeumigazgatóval. És szeretettel említették meq — mint másutt is qyakran előfor­dult látogatásunk során — a háború alatt nyújtott magyar segítséget. Főként az orvosokét, egészségügyiekét, A közeli nagyvárosban, Szarivonban, em­lékmű is áll az egykori magyar kórház udvarán. Rajta magyar felirat: „A magyar egészségügyi csoport elment, de munkájának eredménye örökké ittmarad a koreáj és magyar nép közötti nemzetközi barátsáq jegyében! 1957. június”. egysége elé. Felidézte, hogy számos dél-koreait, aki ez egyesítés mellett állt ki, oz „antikommunista törvény" alap­ján perbe fogtak, elítéltek, be­börtönöztek. A közös nyilatkozat igen nagy eredmény volt ugyan, de — mint ezek a példák is mutatják - önmagában nem hozza el a megoldást. Jang Hjong Szob, a Koreai Munkapárt Politikai Bizottságának póttagja, a Köz­ponti Bizottság titkára elmond­ta, hogy a tárgyalások ellenére is még szűk a kapu Észak es Dél között, de ami van, az máris jelentős sikernek számit az előző évekhez képest. Ko­rábban ugyanis a dél-koreoi bábkormányok semmilyen tó i - gyalásokba nem akartak bo­csátkozni. Most saját népük nyomására is rákényszerültek erre, de kényszerítő erőként ha­tott a KNDK gazdasági, politi­kai eredményeinek ismerete és o nemzetközi helyzet számos gasodó Moranjson-hegy lankás oldalában. Egy régi monda ugyanis azt tortja, hoqy a Csollima egyet­len lépésével ezer li távolságot vágtázik be. (A li régi hossz­mérték: kb. 440 méter.) A népi Korea ilyen léptekkel akar elő­rehaladni a szocialista építés­ben az élet minden területén. Szerte az országban minden­felé találkoztunk a Csollima névvel. Ennek jegyében indult 1956 decemberében új munka- verseny-mozgalom, amelybe az­óta minden üzem, a legtöbb munkahely bekapcsolódott. E mozgalom jegyében épült föl 1970 decemberében, oz V. párt- kongresszus tiszteletére, Phen­jan egyik legszebb és legna­gyobb utcája rekordidő alatt. Az utca torkolatában 9 emele­tes lakóház, végig pedig álta­lában 4—6 szintes, erkélyes há­zak. Az utcát Csollimáról ne­vezték el. Jogosan, hiszen hat hónap alatt nőtt ki o földből, s tízezer család kapott új ott­hont, központifütéses, összkom­fortos lakásokban. Az építkezések jelentették számunkra különben is az első legközvetlenebb és legjelenté­kenyebb benyomást. Közismert, hogy az 1950—53-as háborúban óriási pusztulást szenvedett ez az ország. Lakóházak, városré­szek dőltek romokba, egyes vá­rosaiknak háromnegyed része is elpusztult. Ma pedig nemcsak Phenjanban, hanem másutt is, amerre jártunk, az új házsorok tömegét láthattuk. Tömegesen és gyorson, s emellett igen megnyerőén építkeznek. A pa­neles, elöregyártott elemekből, típustervek alapján készült lakó­házak is sokfélék, mondhatni sokkal kevésbé egyhangúak, mint helyenként nálunk. Külső falburkolatul pedig — kevés ki­vételtől eltekintve — mindenütt színes kerámiát alkalmaznak, ami nemcsak praktikus, nem kopik hamar és állandóan tiszta (egy-egy nagyobb eső utón csak úgy csillog oz egész vá­ros), hanem Igen megkapó a tényezője is. így például oz, hogy Pák Csőn Hi látja: rz amerikaiak mikor érdekük azt kívánta, magárahegyták a taj­vani rezsimet. Nem aka'jb te­hát, hogy ő is, Csöng Kai-sek- hez hasonlóan „nemzetközi ár­va” legyen. Ezért szeretne ma­gát biztosítani az északiak ál­tal már régóta kezdeményezett tárgyalások elfogadásával. A KNDK tovább akarja széiesíter i a kapukat és javasolja: legye­nek megbeszélések a Legföt'O Népi Gyűlés és a dél-koreai ún. parlament tagjai között, va­lamint vizsgálják meg Dél "S Észak konföderációja létrehozá­sának módozatait. A déhek azonban egyelőre csak a Vörös- kereszt tárgyalásokra, valamint a Dél és Észak közötti szabá­lyozó, koordinációs megbeszé­lésekre szorítkoznak. Sűrűsödnek a panmindzsoni kézfogások a két országrész között, s talán — ha még hosz- szú távlatban is — formálódik a közös lövő. pasztellszínek sokaságában so­rakozó nagy házak látványa, A lakásokat illetően számunk, rn érdekesség, hogy a városban is követik az ősi és nagyon ügyes hagyományt: o padlófű­tést. A központi fűtés csövei ugyanúgy a padozat alatt hú­zódnak végig, mint ahogyan a falusi házakban ősidők óta a konyhából elvezető csöveken ót áramlik a meleg a lakószobák padlója alatt. Ennek természe­tesen a régi szokásokban gyö­kerezik az oka, mivel a távol­keleti népeknél párnákon, a gyékénnyel beborított padoza­ton üldögélnek, vetik meg a fekvőhelyet. Az utcán szerzett impressziók általában felületesek, de nem is teljesen elhanyagolhatók. így voltunk vele a népi Korea váro­saiban is. Az semmi esetre sem felületes benyomás, hogy az ilyen gyorsan és szépen fölépült városok nagy élet- és munka­kedv jelei. A népi Korea most lépett hatéves terve harmadik évé­be. Központi feladatként a Ko­reai Munkapárt által meghatá­rozott technikai forradalom há­rom célkitűzését jelölték meg. Eszerint csökkenteni kívánják a különbséget a nehéz és a köny- nyű munka, valamint az ipa rí és mezőgazdasági munka kö­zött, s egyre jobban mentesíte­ni a nőket a mindennapi házi­munka nehéz terhei alól. E hár­mas feladatkör érdekében most bázisként légióként a szerszám- géoqyártás fejlesztésére össz­pontosítják az erőket Van tehát cél és tér is a Csollima szárnyalásához. Csak egyetlen helyen torpan meg ma még: a 38-as szélességi foknál. Am talán nem hiába remélik a népi Koreában, hogy a megkez­dett tárgyalások eredményekép­pen Dél-Korea népe is a Csol­lima hátára pattanhat. Még ha addig le is kel! folynia egy kis víznek a Thcdong-folyón. Képek a barbárságról Észak és Dél küldöttei Phenjanban a tárgyalóasztalnál Táltos szárnyakkal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents