Dunántúli Napló, 1972. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-13 / 293. szám

mi. december 13. DUNANTOLI NAPLÓ 3 (Folytatás at I. oldalról) Mind o munkaerő, mind a berendezések és a készletek fel­használásához nélkülözhetetlen a korszerű szervezés — hangsú­lyozta az expozé, majd az ad­minisztrációról szólott: A vállalati munka egyik tar­tósan gyenge pontja nálunk az adminisztráció. Az adminisztrá­ciós munka ésszerűsítése — amellett, hogy munkaerőgazdál­kodási szempontból hasznos — költségmegtakarításra is lehető­séget nyújt. Bár összegében nem jelentős, de társadalmi nézőpontból ko­rántsem mellékes a reprezentá­Megkezdte munkáját az országgyűlés téli ülésszaka M est minden a tetteken múlik! Pullai Árpád beszéde ciós költség. A nagyzolós, az ünnepségeken rendezett meg- vendégelések, az ajándékozás felesleges, és — ami ennél is fontosabb — erkölcsileg sem le­het szerves velejárója a szocia­lista gazdálkodásnak. Az e té­ren tapasztalható kedvezőtlen jelenségek megfékezésére az állami szerveket, valamint a vállalatokat illetően, megfelelő­en intézkedünk. A közvéle­ménnyel együtt elvárjuk, hogy mindenütt — minden társadal­mi szervnél, minisztériumban, vállalatnál és szövetkezetnél — a legésszerűbben és a legtaka­rékosabban gazdálkodjanak. Gazdaságszervező tevékenységünk középpontjában az életkörülmények tervszerű javítása áll Tisztelt Országgyűlés! Társadalmunkban — a szocia­lizmus építésének alapvető cél­jával egyezően — az állam gaz­daságszervező tevékenységének középpontjában az életkörülmé­nyek tervszerű és rendszeres ja­vítása áll. A bérek és a szemé­lyi jövedelmek tekintetében ez általában meg is valósul. Ha azonban aránytalanság áll elő, különösképp a legfontosabb ré­tegek jövedelmei között, idejé­ben közbe kell lépni. Mivel az állami ipar — azon belül a nagyipar — munkásainak kere­sete az elmúlt években mérsé­keltebben nőtt, 1973. március 1-én az állami ipar munkásai­nak és művezetőinek bérét — központi intézkedéssel — átla­gosan 8 százalékkal emeljük. Azonos bérintézkedésre kerül sor az állami kivitelező építő­iparban, átlagosan 6 százalékos mértékben. Ezt kiegészíti a vál­lalati nyereségből történő, átla­gosan mintegy 4 százalékos béremelkedés. Ezek együttesen az iparban és az építőiparban •több mint 4,5 milliárd forintos bérnövekedést tesznek ki. A parasztság bevételeit a gazdálkodás eredményeiből származó jövedelmeken kívül, növeli a szarvasmarha és a tej felvásárlási árának emelése. Mindezek hatására — összes­ségében — megvalósul az az életszínvonalpolitikai cél, hogy társadalmunk két alapvető osz­tályának, a munkásságnak és a parasztságnak a jövedelem­színvonala párhuzamosan fej­lődjön és kiegyenlített legyén. Életszínvonalpolitikai céljaink teljesítésének alapvető feltétele a reáljövedelem előirányzatá­nak betartása. Ez úgy érhető el, ha a központi árintézkedéseken túl a szabad árak emelkedése — ami az áruk egy részénél el­kerülhetetlen lesz — nem halad­ja meg a tervezett mértéket. Ez­úttal is alá kell húzni, hogy ennek biztosításában felelős­ségteljes szerep hárul árható­ságainkra. Az I. félév folyamán sor kerül a textilfélék és ruházati cikkek árának leszállítására is, néhány százmillió forintos keretben. Megvizsgáljuk, hogy milyen in­tézkedéssel lehet az állandó minőségű gyermek tömegruhá­zati cikkek árstabilitását hosz- szabb időszakra biztosítani. Nagy erőfeszítéseket tesz az állam ahnak érdekében, hogy a családi jövedelmek minél ki­egyenlítettebbé váljanak, hogy tehát a gyermeknevelés terhei­ből, és az öregek eltartási költ­ségeiből minél nagyobb részt vállaljon a közösség. A nyugdíjjárulék kulcsainak rendezése után, 1973. január 1- től kerül sor a tsz-járadékok 100 forintos, a tsz özvegyi és házastársi járadékok 60 forin­tos emelésére és még néhány intézkedésre. A jövő évtől ked­vezőbbek lesznek a nyugdíj- megállapítás feltételei, és javul­nak a nehéz fizikai munkát végző dolgozók nyugdíjazási körülményei. A bérek és a jövedelmek ter­vezett növekedése, valamint az ár-, bér- és szociálpolitikai in­tézkedések együttes hatásaként T973-ban az egy főre jutó reál­jövedelem 4,5—5 százalékkal, az egy keresőre jutó reálbér 2­2,5 százalékkal emelkedik. A 1a- itossóq összes fogyasztása 5—6 százalékkal lesz nagyobb, mint ebben az évben. A kormányzat nagy súlyt he­lyez arra, hogy a személyi jö­vedelmek növekedése mellett, a társadalmi közös fogyasztás eqyes területei a társadalmi ""léssel összhangban bővül- | tjének. i ; A korszerűbb egészségügyi J és kulturális szolgáltatásokra nagyobb összeget fordítunk; az előirányzat 1973-ban — meg­közelítve a 30 milliárd forintot — kereken 10 százalékkal nő. Művelődéspolitikánk jelentős állomása volt az állami okta­tás továbbfejlesztéséről hozott határozat. Csaknem kétmillió állampolgár vesz részt az álla­mi oktatás valamilyen formájá­ban. A jövő esztendőben álta­lános iskolai felszerelések, szemléltető eszközök beszerzé­sére 125 millió forint külön cél- támogatás áll rendelkezésre, részben a tanácsoknál, részben központi előirányzatból. Az igények teljesebb kielégí­tése érdekében központi és he­lyi erőforrásokból 1973 végéig megvalósul az óvodai helyek gyarapításának az egész ötéves időszakra szóló terve. Három év alatt csaknem 40 000 új óvodai hely létesül — ez kimagasló eredmény. A lakásprogram megvalósítá­sa érdekében a magánlakás­építés hitelfeltételeit a jövő év­től kedvezőbbé tesszük, egy­szersmind mérsékeljük a lakás- vásárlásoknál a lakosság egy­szeri készpénzbefizetési ter­hét. Jobban segítjük a mun­kások vállalati lakásépítési ak­cióit, úgy alakítva ki ennek sza­bályait, hogy a feltételek itt le­gyének a legkedvezőbbek. Tisztelt Országgyűlés! Terveink olyan feladatokat fogalmaznak meg, amelyek tör­ténelmi és nemzeti értelemben is kimagaslók. Leninváros és a vegyipar új nagylétesítményé­nek megvalósítása nem kisebb dolog, mint Dunaújvárosé és az acélműé volt. A magyar me­zőgazdaság soha annyi beru­házással nem büszkélkedhetett, mint éppen ezkben az évek­ben. Nyolcvanezernél több la­kás még egy évben sem épült az országban, és így folytathat­nánk még a sort. Nagy társadalmi célok, nagy felelősséget követelnek. Ez nem­csak a vezetőkre, az irányító szervekre vonatkozik. Minden vállalat, szövetkezet, országunk minden polgára tehet és még többet tehet azért, hogy fejlő­désünk továbbra is töretlen le­gyen, hogy mai eredményeink megalapozzák az ország holna­pi gyarapodását. A Magyar Népköztársaság 1973. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat ilyen megfonto­lások között, gazdaságunk épí­tésének újabb, magasabb cél­jaiért született és társadalmi összefogás jegyében kívánjuk azt végrehajtani. Kérem a tisz­telt orszáqgyűlést, hogy a tör­vényjavaslatot fogadja el. e A pénzügyminiszter nagy taps­sal fogadott expozéja után szünet következett. Ezt követően az elnök Beresztóczy Miklós, az országgyűlés terv- és költ­ségvetési bizottsága előadójá­nak, Varga Gyulának, Zala me­gyei képviselő, a Zala megyei Pártbizottság első titkárának adta meg a szót. Ezután dr. Ga/dócsi István Bács-Kiskun megyei, Szurgyi Istvánná Szolnok megyei. Ma­gyar Sándor Pest megyei kép­viselők kaptak szót, valameay- nyien elfogadták és elfogadásra ajánlották a költségvetési tör­vényjavaslatot. Ezután ebédszünet követke­zett. Ebédszünet után Apró Antal elnökletével folytatta munkáját az országgyűlés. Pullai Árpád, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára emelke­dett szófásro. Tisztelt Országgyűlés! Eseményekben gazdag idő­szakban ülésezik parlamentünk. Közvéleményünk belpolitikai életünket fokozott figyelemben részesíti. Ez nemcsak vitánkra termékenyítő, hanem az ország előtt ólló jövő évi munkára is. A közéleti érdeklődésnek több forrása is van. Engedjék meg, hogy ezek közül kettőt külön is megemlítsek; Mindannyiunknak maradandó élménye a szovjet párt- és kor­mányküldöttség látogatása ha­zánkban. Pártunknak, népünk­nek szóló megtiszteltetésnek te­kintjük, hogy a küldöttséget személyesen Brezsnyev elvtárs, a nemzetközi élet kiemelkedő személyisége, a magyar nép jó barátja vezette. Tárgyalásainkat a nyíltság, szívélyesség és az elvtársi egység szellemében folytattuk; azok kölcsönösen hasznosak és sikeresek voltak. | Az összes tárgyalt kérdésben ezúttal is teljes elvi nézetazo- j nosság és politikai egyetértés j nyilvánult meg pártjaink, kor- I mányaink, országaink között. | A másik esemény, amire I utalni kívánok; pártunk közpon­ti bizottságának novemberi ülé­se. Mostani vitánkat segíti, hogy a Közoonti Bizottság ezen az ülésen áttekintette a X. kong­resszus óta véqzett társadalmi és gazdasági építőmunkát. Mi szolgáltatott indítékot erre? Egy gyakorlatias szempont A pórt X. kongresszusát két esztendeje tartottuk. A végrehajtásban most érkeztünk el a „félidőhöz". Itt volt az ideje és megvolt a szükségessége, hogy tapaszta­latainkat rendszerezzük és át­tekintsük, az eredményeket ösz- szegezzük, fogyatékosságainkat feltárjuk és kijavítsuk. Tisztelt Országgyűlés! Az állami költségvetés termé­szetéből eredően, elsősorban gazdasági kérdésekkel foglal­kozik. A költségvetéssel szem­ben követelmény, hogy igazod­jék ötéves tervünk időarányos célkitűzéseihez, reálisan, jól tük­rözze az elért eredményeket, valamint a soron következő fel­adatokat. Előirányzatai álljanak összhangban adottságainkkal és lehetőségeinkkel. Most itt közösen és felelősen állást kell foglalnunk: megfe­lel-e költségvetésünk azoknak a gazdaságpolitikai törekvések­nek, amelyeket központi bizott­ságunk állásfoglalása megha­tározott. Mivel tételei révén a költség- vetés gazdaságunk, társadal­munk minden területével kap­csolatban áll, s minden állam­polgárt érint, a vita során szük­ségszerűen felvetődnek fejlődé­sünk, társadalmi életünk összes főbb kérdései. A tények sokoldalú vizsgála­ta alapján pártunk központi bi­zottsága arra a következtetésre jutott, hogy előbbre léptünk a szocializmus teljes felépítésének útján. Állásfoglalásában orszá­gunk fejlődését — fő vonásai­ban - sikeresnek minősítette. Negyedik ötéves tervünk idő­arányos feladatai a legfonto­sabb területeken tervszerűen teljesültek. Népgazdaságunk alapvetően a X. kongresszus által meg­szabott követelmények szerint lendületesen fejlődik. Irányí­tási rendszerünk eredménye­sen szolgálja a szocialista építést. A Központi Bizottság novem­beri állásfoglalása egyértelmű­vé és nyilvánvalóvá teszi, hogy alaptalanok voltak azok a hí­resztelések, amelyek „súlyos problémákat”, esetleges „gaz­daságpolitikai fordulatot" jelez­tek. Nyugati sajtókörökben a Központi Bizottság ülése előtt arról beszéltek, hogy a „ma­gyar gazdasági reform válság­nak néz elébe, összecsapnak a reformDÓrtiak a reform ellenzői­vel”. Az ülés után pedig azt ta­lálgatták, hogy „ki győzött Bu­dapesten?" A kérdés ilyen feltevése ko­molytalan. A Központi Bizottság üléseire nem „kormánypártiak" és nem „ellenzékiek” szoktak összeülni fejlődésünk kérdései­nek megvitatására, hanem olyan kommunisták, akik felelő­sek a kongresszus határozatá­nak . meg valósító sóért. A dolgok mélyére nézve azt látjuk, hogy mai gondjaink más természetűek, mint 5—10 évvel ezelőtt, vagy szocialista fejlődé­sünk kezdetén. Nagyok az ön- maqunk elé állított követelmé­nyek. Az iparilag közepesen fej­lett országok sorából a fejlet­tek közé akarunk felemelkedni. Ezáltal emelkedhet dolgozó né­pünk jóléte, kultúrája, javulhat élete. A Központi Bizottság ülésé­nek fő mondanivalója mindenki számára: most minden a tette­ken múlik! Olyan állomáshoz érkeztünk a kongresszusi határozatok megvalósításában, amikor a I munkában tanúsított egysé­ges, fegyelmezett, eredményes helytállás különösen politikai rangú cselekedet A lényeg a jó végrehajtás! Jo­gosan bírálják az emberek, hogy a jó helyzetfelismeréstől, a helyes döntéstől a kivitelezé­sig aránylag hosszú idő telik el, s e folyamat közben előfordul­nak nem kívánatos jelenségek is. Ezen változtatni kell. Ez kö­telezően irányadó mindenkinek, leqyen az illető miniszter, vál­lalati igazgató, művezető, párt- titkár, gép mellett dolgozó mun­kás. A munkával, a végrehajtással együtt járó tanulságoknak idő­ben kell birtokába jutnunk. Ál­talános vélemény az országban, hogy a Központi Bizottság ál­lásfoglalása időben történt, pár­tunk jól ismeri az ország hely­zetét, döntéseiben relizmus ér­vényesül, s azok összhangban állnak a tömegek mindennapos tapasztalatával. Méltányolják, I hogy az emberek véleményét, I jogos kritikai észrevételeit a j Központi Bizottság figyelembe veszi és kellően épít rá. Ez szi­lárd, biztos alap a további munkához. Tisztelt Országgyűlés! Az emberek az állami költ­ségvetésben azokra a tételekre figyelnek fel elsősorban, ame­lyek a legérzékeíhetőbben érin­tik őket a saját családi költség- vetésükben. A legnagyobb ér­deklődést az életszínvonal ala­kulása váltja ki. Ez természe­tes, hiszen egyik fő mutatója a szocialista építőmunka eredmé­nyeinek, armak, hogyan alakul a nagy és a kisebb közösségek, az egyes emberek élete. Pártunk nagy figyelmet fordít az életkörülmények rendsze­res javítására. Azt, hogy ez így van, min­denki számos ténnyel bizonyít­hatja. Engedjék meg, hogy né­hányat felsoroljak. Jóllehet, a nemzeti jövedelem termelésében 1972-re még nem értük el az ötéves tervben számított mérté­ket, viszont az egy főre jutó j reáljövedelem alakulásában féi- j százalékkal, az egy keresőre jutó reálbér alakulásában pe­dig csaknem félszázalékkal már fölötte vagyunk a tervezettnek. A jövő esztendőben 82 ezer la­kás épül fel, ezzel az 1971—73. években több mint 230 ezer új lakás létesül, vagyis csaknem egymillió ember jut rendes, kor­szerű otthonhoz. Közismert, mekkora gond a társadalomnak és sok szülőnek a gyermekek óvodai elhelyezé­se. Tisztában vagyunk azzal, hogy minden iqényt még nem tudunk kielégíteni, különösen a nagyvárosokban. De azért ér­demes figyelmet fordítani arra, hogy ötéves tervünk eredetileg 39 ezer óvodai hely létesítésé­vel számolt. Az 1973. évi tervet is figyelembevéve három esz­tendő alatt 39 ezer 925 hely épül. Azt sem érdektelen meg­jegyezni, hogy az egy főre jutó húsfogyasztásban 1973-ban ér­jük el az 1975-re tervezett 67 kg-ot, vagyis 1970 óta egy sze­mélyre számítva — átlagosan — 8 kg-mal nő a fogyasztás. Kedves Elvtársak! Az állami iparban és építő­iparban — a vállalatok saját lehetőségeit is figyelembe véve — 1973-ban a központi külön egyszeri intézkedéssel együtt a munkások és művezetők bére átlagosan — tehát nem min­denkinél egyforma mértékben — 10—12 százalékkal növekedik. A bérintézkedésben részesülő mun­kások reálbére ennek következ­tében igen jelentősen, 5—6 szá­zalékkal lesz magasabb. Ez az intézkedés egyik fontos biztosí­ték arra, hogy a X. kongresz- szuson elhatározott és a IV. öt­éves tervben számított életszín­vonal-emelkedés a munkásosz­tály legaktívabb, legáldozatké­szebb részénél, a nagyüzemi munkásság körében is meg­valósuljon. Az elhatározott béremelés megfelel pártunk általános politikájának, amely megkü­lönböztetett figyelmet fordít társadalmunk vezető osztálya, a munkásosztály helyzetének javítására. A béremelések végrehajtásá­nál a Központi Bizottság külön is felhívta a figyelmet arra, hogy a bérek elosztásánál kö­vetkezetesebben kell alkalmaz­ni a szocialista bérezés alap­elvét: „mindenkinek a munká­ja szerint”. I Azok, akik most nem része­sülnek külön béremelésben, ezt ne vegyék velük szembeni meg­különböztetésnek. Nem erről van szó. Közismert, hogy minden j életszínvonaljavító intézkedést ! több és jobb termeléssel kell | megalapozni. Most azoknak ju­tott külön központi béremelés, ) akik a legkonkrétabban és a | legnagyobb arányban járulnak I hozzá a nemzeti jövedelem ter- j meléséhez: a munkásoknak. Ez nem pusztán gazdasági, hanem hatalmi, politikai jelentőségű | kérdés. I Az 1973. évi költségvetés szá­mol a jövő évre tervezett — és most első ízben előre meghir­detett — árintézkedésekkel. Az égetett szesz és a ciga­retta árával úgy vannak az em­berek, hogy jobb lenne, ha nem emelkedne, de tudomásul ve­szik, ebben nincs különösebb vita. A tej azonban más; a tej és tejtermékek hozzá tartoznak a napi korszerű táplálkozáshoz. Januártól a tejet az állom 5,30—5,40-ért fogja felvásárolni. Mindenki megértheti. hogy ugyanakkor nem lehet 3,— fo­rintért árusítani. Ez gazdasági lehetetlenség. A tej és tejtermékek árának emelése tehát azért vált szük­ségessé, mert a zavartalan el­látást tej és tejtermékekből a jövőben csak növekvő termelés mellett lehet biztosítani. Az el­határozott fogyasztói áremelés után sem szüntethető meg az állami ártámogatás, az tovább­ra is jelentős marad. A tej és tejtermékek fogyasz­tói áremelését a fogyasztásban legjobban érintett gyermekek, többgyermekes családok és öre­gek részére kompenzáljuk. Ezen a felelősségteljes fóru­mon sem felesleges beszélnünk arról, hogy árpolitikánk és ár­rendszerünk nem öncélú. — Tapasztalatok alapján reá­lisan megállapítható, hogy a fix, a limitált és a szabadárak rendszere alapvetően betölti rendeltetését. így van ez akkor is, ha még mindig van egy sor problémája árrendszerünknek. Ez a rendszer is állandó ellen­őrzést és fejlesztést igényel. A Központi Bizottság ezért úgy foglalt állást, hogy gazda­ságpolitikai céljaink elérése ér­dekében a jelenlegi árpolitikát tovább kel! folytatni. Ezzel összhangban — a realitások és a lehetőségek határain belül — törekedni kell az értékarányos árak kialakítására. Ugyanakkor törekedni kell az árak lehető legnagyobb stabilitására. Pullai Árpád ezután a nők és az ifjúság helyzetéről, a ve­lük kapcsolatos feladatokról szólt, majd befejezésként a kö­vetkezőket mondta. Tisztelt Országgyűlés! A Központi Bizottság ülését követően minden munkahelyen ki kell alakítani a konkrét kö­vetkeztetéseket, a gyakorlati te­endőket. Oly módon kell a te­vékenységet folytatni, hogy a végrehajtás érezhetően javul- ion. Azokon a helyeken, ahol • feladattal nem kéoesek megbir­kózni — megfelelő türelmi idő utón — egyes jól megfontolt és szükséqes káderintézkedésektől sem szabad visszariadni. A vég­rehajtásban nem lehet enged­ményeket tenni! Ezen politikánk hatékonysága múlik. A párt- szakszervezeti, álla­mi és társadalmi szerveknek azok mellé kell óllniok, akik politikánkat szilárdan képvi­selik, állhatatosan dolgoznak érte, védik mindenfajta laza­sággal, önkényes eltéréssel, torzítással szemben; akik szenvedélvesen igénylik a na­gyobb célratörést. Tisztelt Országgyűlés! Az 1973. évi állami költség- vetést - amely meafelelően tükrözi a jövő évre szóló qaz- dasági munka irányelveit, a Ma-var Szocialista Munkáspárt nevében elfoaadom, és elfoga­dásra ajánlom. Pullai Árpád utón Fekszi lst~ ván Szabolcs megyei, Mráz Ti~ bor Borsod megyei, Fegyveres István Vas megyei képviselők kaptak szót, majd szünet kö­vetkezett. A szünet után dr. Beresztóczy Miklós elnöklésével folytatódott a tanácskozás. Tóth István budapesti, Tiliczki József Heves megyei, Sebesi Lászlóné Békés megyei, Fábián Márton Szolnok megyei kép­viselők felszólalása utón befe­jeződött az országgyűlés keddi tanácskozása. Az ülésszak szer­dán délelőtt tíz órakor folytotja munkáját. i

Next

/
Thumbnails
Contents