Dunántúli Napló, 1972. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-10 / 291. szám

I M TÚL A KAUKÁZUSON Város a tenger partján Harmonikusan épül az új Baku a régi mellé Az évezredes örmény kultúra — ma Bakut Nápolyhoz hasonlítják. Teraszosan ereszkednek le a tengerig a dombok. A félsziget patkó alakú öblében csendesen hullámzik a víz. Hosszú mólók, daruk, hajók és fúrótornyok ezrei. — Sötétedéskor fények gyúlnak a vizen — és nagyon messzire ellátni. A modern épületek szom­szédságában zegzugos szűk ut­cák, törökös udvarházak, mina­retek. Iparnegyedek, szputnyik- városok, tengerparti sétányok népesítik be az Apseroni félszi­getet. A piacon egzotikus gyü­mölcsök, színes szőnyegek, han­goskodó emberek. A szintetikus kaucsukgyárban a világ legmo­dernebb technológiája, csupa automata gép. A csajhanóban — teázóban — méregerős azer­bajdzsán teát isznak, télen is a szabadban ülve. A város főépítésze, A. 6. Aliszkenderovics régi térképeket mutat. Az elsőt 1723-ból őrzik — ekkor a várost két falsor vet­te körül, az egyik ma is ép, kö­rülöleli az óvárost — A térkép nem is olyan ré­gi. Hiszen Baku már a 7. szá­zadban város volt, a 10. szá­zadban pedig már olajexport­járól nevezetes. — A szovjet hatalom első éveiben pártprogram írta elő az elegáns belváros és a kül­város nyomortelepei közötti kü­lönbség eltüntetését 1924-ben városfejlesztési tervet fogadtak el. A most érvényben lévő har­madik fejlesztési terv 2000-ig határozza, meg a város ascula- tát — A városban 14 millió négy­zetméter beépített területből 9 millió négyzetméternyi a lakás. 2000-ben a harminc millióból 22 millió négyzetméter lakás lesz. Egy lakosra most 7 négy­zetméternyi lakóterület (konyha, fürdőszoba, mellékhelyiségek nélkül) jut. Az évezred végére már 12 négyzetméter. Ez azt je­lenti, hogy minden családtag­nak lesz külön szobája, a csa­ládnak egy közös szobája is. — Hogy építkeznek most Ba­kuban? — Természeti korlátok és a már meglévő városrészek szab­ják meg a bakui urbanisztikát, ^árosunk amfiteátrum-szerűen, olaikutakkal, 3 kilométeres vé- nóövezettel körülvett. Nyugaton a történeti városrész, keleten a szovjet hatalom alatt épült rész helyezkedik el. S a két lakóte­rület között az iparváros. Itt jól k’hasznóüuk az állandó észak- délirányú sze'et — kiszeüőztet- jük, kifúiatiuk a városból az Ipari levegőt. Az elmúlt ötven évet sok rekonstrukció, új köz­épület. lakóház jelzi. Színház, könyvtár, kormányoalota, kiállí­tási csarnok, tudósok háza — hogy csak néhányat említsünk. — Fejlesztési tervünk most kétféle feladatot ír elő. Lakó­épületek emelését a szabad te­rületeken, s a régi város re­konstrukcióját, meoúiítását. Mindenütt a komplexitás legyé­ben — a lakóházak mellé isko­lát, óvodát, üzleteket éoítve. — Milyen lesz a régi város? VASÁRNAP MELLÉKLET — Az óvárosban 17 ezren lak­tak. A terv szerint csak ötezer ember számára lehet kényel­mes, komfortos lakást kialakíta­ni e területen. A nem műem­lék-jellegű házakat lebontjuk. Az értékes épületeket kívül ere­deti formájukban hagyjuk — be­lül modernizáljuk, komfortossá tesszük. A legértékesebb mű­emléki épületcsoportban, a 15. századi Siván sahok palotájá­ban ismertetjük az érdekelteket a rekonstrukciós tervvel. — Korábban a városrészeknek nem volt sajátos jellegük. Most építészetileg egységessé, har­monikussá akarjuk tenni Bakut, de úgy, hogy különbözzék is egymástól például a modern lakótelep és a szanatóriumi üdülőkörzet — A szovjet hatalom előtt az egész városban 10 hektárnyi park, zöldterület volt Szeles napon nem lehetett szemüveg nélkül kimenni az utcára — úgy hordta a homokot, a port a szél. Most 3 és fél ezer hektár fa, park dúsítja a bakui leve­gőt S még mindig ültetnek, parkosítanak. — A forradalom előtt hajóval hozták Bakuba az ivóvizet a Volgából. Az első vízvezeték- hálózatot 1917-ben német—an­Nyefcsigurbón vidám fickó derűs az arca. Vidám a szíve — olajmunkás hős — valahogy így hangzanék hevenyészett for­dításban a dal, Nyefcsigurbán- ról, az olaj-hősről. Ki írta, ki zenésítette meg — nem tartják számon. De azt, amiről szól, annál inkább. K. A. Abaszov — a dal hőse — ma is derűs, nyílt tekintetű. Pedig most négy és fél ezer ember munkája, gondja a vál­lán. Abaszov, az ötvenes évek olajhőse öt éve a Kaspi-tengeri Olajkutató Tröszt igazgatója. Nakicsevón Narasz községből indult el Bakuba, hogy olaj­munkás legyen. 1944-et írtak akkor, amikor a jó fizikumú, erős legényt fúrómunkásnak szerződtették. Négy év múlva már fúrómester, aztán a munka- terület vezetője lett. Időközben technikumot, egyetemet végzett, s 1959-ben az olajfúró vállalat igazgatójává nevezték ki. To­vább ívelt a pálya — 1967- ben a tröszt igazgatója lett. Közben dí'ak, kitüntetések. Ál­lami díj, Lenin rend, becsület- rend. Képviselő a Legfelső Ta­nácsban, küldött a pártkong­resszusokon. — Akkor, amikor én Bakuba jöttem a háború utolsó napjai­ban, Azerbajdzsánban újra kez­dődött az élet. Nem voltak új olajfúrások. S éppen, hogy el­kezdődött a tengeri olajbányá­szat. Erős flotta nélkül, kézi munkával fúrtunk. Daruhaió nélkül csak a nvugodt öblök­ben, közel a parthoz, 3—6 mé­teres tengervíz alatti mélység­ben dolgoztunk. Az ötvenes évek eleién kezdődött □ mély­tengeri kutatás'. — Miért kezdtek a tengerben kutatni? — Itt volt még szabad terü­let. S a tengeri olaj önköltsége goi részvényesek építették. A második rendszer már a forra­dalom után épült. A harmadik most készül — 300 millió rube­lért, 150 kilométer hosszúság­ban — a csövek átmérője 3 és fél m lesz. Földalatti források táplálják majd, olyan bősége­sen, hogy több vizet ad majd a városnak, mint a meglévő két hálózat együttesen. — A lakó- és az ipamegye- dek meglehetősen távol vannak egymástól. Hogy oldják meg a tömegközlekedést a nagy kiter­jedésű városban? — A közlekedés minden nagy­városban gond. Némileg segít a most forgalomba vett öt és fél kilométer hosszúságú metró­vonal, amelyet a forradalom év­fordulójára készítettek el. Ezzel Bakuban 17 kilométeres metró­vonal működik. A távlati terv szerint — 2000-ben - 65 kilo­méteren száguld majd metró, a város legtávolabbi pontjaitól is jó összeköttetést teremtve. Akkor Baku bármelyik külső ke­rülete 30 perc alatt elérhető lesz. A bakui metró, szép ke­leti architektúrájával, nemcsak közlekedési eszköz — látványos­ság is. csak egyharmada a szárazföldi olajnak. Ma az egész Azer­bajdzsán olajtermelésének 60 százalékát adja a tengeri olaj. — Most hogy kutatnak? — vallatom igazgatói minőségé­ben Abaszovot; aki a munkáról láthatóan szívesen beszél. — A tröszt 14 kutatási terü­leten dolgozik — az Apseroni Ruben Parszamjan, az Ör­mény SZSZK kulturális ügyei­nek miniszterétől Jerevánban kértem nyilatkozatot. — Miniszter elvtárs, kérem mondja el, mit jelent az ör­mény kultúrában, művészetben az utóbbi ötven év? Mit adott a szovjet állom léte az örmény kulturális életnek? — Örményország egyike az emberi civilizáció kialakulósi helyeinek. Kultúrája sokezer éves. Mégis - a szovjet hata­lom éveiben bontakozott ki az örmény tudomány, művészet. Tehetségek, kiemelkedő alkotá­sok, művészi produkciók jelez­ték korábban is az örménység szeliemi teljesítményét, de so­kan kénytelenek voltak elhagy­ni hazájukat, mert itt nem ér­vényesülhettek. — Örményország területén nem volt a forradalom előtt egy múzeum sem — most húsz különböző gyűjtemény tárja a látogató elé kincseit (köztük olyanok, mint a 15 ezer képet, szobrot, grafikát számláló Nemzeti Galéria, a nemzeti múlt legrégibb emlékeit őrző Történeti Múzeum). A szovjet hatalom évei előtt nem volt Örményországban egyetlen fel­sőoktatási intézmény, tudomá­nyos intézet Még az örmény nyelvvel, irodalommal és tör­ténelemmel is külföldi egyete­mek foglalkoztak. Ma tizenkét főiskolán és egyetemen több mint húszezer hallgatót képez­nek. Az örmény Tudományos Akadémia intézetei, tudósai napjainkban világhírt szerez­tek. — Az örmény színház hagyo­mánya kétezer éves. Mégse volt az országnak egyetlen ál­landó színháza sem egészen az utolsó ötven évig. Most, csak a fővárosban, Jerevánban, kilenc színház tűzi műsorára a világ- és az örmény irodalom, és zene színe-javát. Minden nagyobb városban zenés és prózai színház, gyermek- és bábszínház tanít nevel, szóra­koztat — Képzőművészetünket ez egész világ ismeri, elismeri sa­játosságait, értékeit A szovjet hatalom előtt mégse élt egyet­félszigettől a Kaspi-tenger ke­leti részéig lényegében az egész Kqspi-tengeren, Mindenféle víz­mélységben kutatnak 30-tól 65 méterig. A parttól 40—100—150 kilométernyire, kétszáz hajóból álló erős flottával. A tenger­szint alatt átlaq 4 ezer méterig fiira«»'» le az olajért. De van len hivatásos képzőművész sem Örményországban. Most, a képzőművészek szövetségének több mint ötszáz tagja van. — Mi jellemzi a népművelés, a közoktatás fejlődését Ör­ményországban? — Néhány tény talán töb­bet mond a számoknál, ada­toknál. Köztársaságunkban ma több a tanár, mint a forrada­lom előtt az iskolás. Nincs olyan település, ahol ne lenne iskola. A 30-as évek végére teljesen megszűnt az analfa­bétizmus. Örményországban ezerkétszáz klub, ugyanennyi népkönyvtár, számtalan műve­lődési ház, kulturális intézmény szolgálja a népművelést Most vezetjük be az általános isko­lák helyett a tízosztályos kö­zépfokú képzést. Sok helyütt még gond a kétműszakos ta­nítás — ezért új iskolákat épí­tünk, s még több tanárt neve­lünk. Pedagógiai főiskoláinkon 8-ik éve működik az esztéti­kai kar. Azt akarjuk, hogy min­den iskolában legyenek rajz-, zene- és esztétika-szakos taná­rok. Századunk technikacentri­kus világában olyannyira fon­tosnak tartjuk a gyermekek esz­tétikai nevelését, hogy még a köztársasági tanács is napi­rendjére tűzte a témát. ofyon munkahely is, ahol már hatezer méternél tartanak. A tröszt nemcsak kutatással, hanem fúrással, tengeri építke­zéssel, fémkonstrukciók gyártá­sával, berendezések felszerelé­sével is foglalkozik. A tengerben fúróhelyeket, olaj-szigeteket építenek. A part­tól 20—40 kilométerre lévő szi­getekre naponta járnak ki a munkások. Egyfolytában 12 órát dolgoznak, utána 2 napig pi­hennek. A távoli, 100—200 ki­lométer távolságban lévő szige­teken öt napig tartózkodnak az olajmunkások. Ekkor minden nap 12 órát dolgoznak, a kö­vetkező öt napon pihennek. Ezeken az olajszigeteken min­den kényelemmel felszerelt munkásszállás, üzlet, étterem, kultúrház, mozi, könyvtár, szol­gáltató házak várják az ott dolgozókat. — Mi kell ahhoz, hogy valaki jó tengeri olajmunkás legyen? — Fizikumban semmi külön­leges. Alapos felkészültség, és közösségi szellem. Ott nem le­het az egyéni teljesítményre fi­gyelni. Mindiq, mindenkinek a másik munkájával kell össz­hangban lennie. Nehéz feladat, de jól is keresnek. Azerbajdzsán azelőtt a szov­jet olajtermelés nyolcvan száza­lékát adta. S noha azóta is ál­landóan növekszik a termelés — ma már a köztársaságban nem az olaj a vezető iparág. Előtérbe került a gépipar, az elektromosság, a vegyipar, egész várost építettek a szintetikus kaucsuk gyártás cél­jaira: Szumgaitban több mint százezer ember él, dolgozik. — Nekünk, persze most is legfontosabb az olaj. Nemcsak azért, mert hivatásunk, mun­kánk, de életünk, sorsunk is összeforrt az olajjal — végle­gesen, elválaszthatatlanul. — Hogyan készül Örményor­szág a szovjet állam megala­kulásának ötvenedik évforduló­jára? — Köztársaságunkban, akár­csak szerte az egész Szovjet­unióban, az 1972-es évet a* ötvenedik évfordulónak szentel­tük. Művészeti fesztiválok, kul­turális események sokasága hirdeti a Szovjetunió népeinek barátságát és egységét. Ör­ményország minden vidékén a szovjet kultúra kiválóságai ven­dégszerepeinek, színházaink­ban szovjet és örmény darabo­kat játszanak. A napokban rendeztük meg a három transz­kaukázusi köztársaság közös színházi estjét — a nemzeti és általános értékű művészet se­regszemléjét. Jerevánban kiál­lításon mutatkozott be a 15 köztársaság élő képzőművésze­te. Irodalmi pályázatok, művé­szeti versenyek, díszelőadások, hangversenyek jelzik ünnepün­ket — Hogyan élnek a mai mű­vészetekben az évezredes ör­mény kultúra nemzeti hagyo­mányai? S hogyan gazdago­dott a nemzeti kultúra tartalma és formája századunkban? — Többezer éves kultúránk harcok, küzdelmek közepette teremtődött. Az örménység ne­héz sorsa kísérte végig költé­szetünk, festészetünk, zenénk történetét. Legjobb alkotásai a nemzet fennmaradásának esz­mei támaszai. Ezért hagyomá­nyai drágák nekünk, erősek és mély gyökerűek. Éppen a szov­jet hatalom hívta életre azt az államot, amely az igazi inter­nacionalizmus jegyében a nem­zeti kultúrák virágzásának, ki­bontakozásának ad teret. Mi örmények, a szovjet népek családjában építjük a kommu­nizmust, ezért művészetüns, kultúránk is elválaszthatatla­nul egyesíti magában az egye­temes szovjet kultúra eszmé­nyeit és nemzeti sajátságaira kát. A szovjet és a világ kul­túrájától megtermékenyítve még gazdagabban bontakozik ki a sajátos örmény művészet. A hatás kölcsönös és megfen dítható. •- Említette, hogy sok örmény él távol a hazájától — mily»« kapcsolatok fűzik őket szövi«* Örményországhoz? — A külföldön élő örmények nem politikai emigránsok. A törökök népirtó hadjárata után szétszóródtak az egész világ­ban, de megőrizték nyelvűket, vallásukat, s igazi haza is ez maradt számukra, a szovjet­unióbeli. A külföldre szakadt örmények nekünk testvéreink, s segítjük őket, hogy őrizhes­sék örménységüket. Sokan re­patriálnak, de lehetőségeink végesek. Akiknek nem tudjuk lehetővé tenni a hazatérést, azokat is segítjük. Nyaranta Jerevánban szemináriumokat rendezünk a külföldi örmény iskolák tanárainak. Tankönyve­ket adunk nekik. Sok külföldi örmény tanul főiskoláinkon, egyetemeinken. A szovjet ha­talom nélkül minderre nem nyílna lehetőségünk. Az oldalt írta: Kádár Márts A DAL HŐSE Bakui olajmező — a tengeren * Jereván főtere - a Lenin tér - háttérben a Történeti Múzeum­mal.

Next

/
Thumbnails
Contents