Dunántúli Napló, 1972. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-10 / 291. szám
♦ VITA ♦ VITA ♦ VITA ♦ VITA ♦ VITA ♦ VITA ♦ VITA ♦ VITA ♦ VITA ♦ VITA ♦ Az országos diákparlament után A boldogulásról Vélemények: A legutóbbi, egy hónappal ezelőtt megjelent „Fiatalok" oldalon vitát „provokáló" riportot irtunk a boldogulásról. A riport névtelen „hősének" nézetei, életfelfogása sok fiatal olvasónkat levélírásra késztetett. Sokkal többet mint ahány vélemény, levél állásfoglalás közlésére lehetőségünk van. Helyhiány miatt válogatnunk kellett a levéltömegből: a közölt vélemények, állásfoglalások sokrétűek, különbözők. Ezért adtunk helyet olyan véleményeknek, amelyek részben, vagy egészében vitatják, illetve alátámasztják a riportban idézett fiatalember életfelfogását... Vitatkozni szeretnénk, nem „örökigazságokat" kimondani, bízunk abban, hogy az óriási visszhangot kiváltott cikk és az arra reflektáló levelek további vitára buzdítanak. A leveleket a Dunántúli Napló címére (Pécs, Hunyadi út 11.) m.Fiatalok" megjelöléssel küldjétek - illetve küldjék, hiszen továbbra is számítunk az életútról beszámoló, tanulsággal szolgáló, hozzászólásokra. Önállóan, felelősséggel „Tisztelt Szerkesztőség! Azt hiszem abban megegyezik a véleményünk, hogy a Boldogulásról című cikkben szereplő fiatalember életfelfogása fog- csikorgatásra kényszeríti az embert Természetesen nem vitatom. hogy társadalmunkban mindenkinek joga és bizonyos mértékig kötelessége is egzisztenciát teremteni. A cikkben azonban korántsem erről van szó, a fiatalember válaszai példátlanul nagy egoizmusról árulkodnak. Elég szomorúnak tartom, hogy még azt is gátlástalanul kimondja, hogy a házasságot is részben vagyon- koncentrációnak tekinti. Véleményem szerint az ilyen ember nemcsak haszontalan, de egyenesen káros tagja társadalmunknak. Őszintén remélem, nem vagyok egyedül amikor feltételezem, hogy a fiatalok többsége elutasítja ezt az élet- felfogást és sokkal igazabb, tartalmasabb normákat állít maga elé. Igaz ugyan, hogy én nem vagyok hűtőgépszerelő, sem „értelmiségi" (de azt hiszem az igazi értelmiségiek sem ilyenek), mégis meggyőződésem, hogy az érvényesülést és a boldogságot becsületesen is elérhetem, azaz egy részét már el is értem. Iskolai végzettségem „csak” nyolc általános, de megtanultam azt, hogy az ember iskolán kívül is hozzájuthat bizonyos ismeretanyaghoz. Dolgozni mentem, nagyon magányosnak éreztem magam és kudarcok is értek, akkoriban kezdtem el írni és gondolkodni. Akkor értettem meg, hogy eddigi szórványos kapcsolataim értelmetlenek, üresek, valamint azt, hogy valamennyien elkötelezettjei vagyunk a társadalomnak, amelyben élünk (az egyéni érdek, ha közvetve is, de elválaszthatatlan a közösség érdekétől). Amikor kifejezésre Juttattam ezen véleményemet, sokan értetlenül bámultak rám és nem is titkolták, minek tartanak. Ennek ellenére egy percig sem hittem, hogy csak egoista emberek vannak és ezek az emberek átformólhatotlanok. Meg. tehettem volna én is, hogy apámtól vagy valamelyik vezető beosztásban lévő rokonomtól kérek segítséget. Kétségkívül ez lett volna a legkényelmesebb megoldás, de én ebből presztízs-kérdést csináltam és még ajánlatokat sem fogadtam el. így egy időre elkerültem a faluból. Ezt sem érzem megfutamodásnak, ugyanis az volt a célom, hogy amikon visszajövök, nagyobb felkészültséggel próbáljam meggyőzni az embereket — természetesen nemcsak itt a faluban, hanem amerre járok, mindenütt. Néhány száz kilométerre innen sikerült ehhez a harchoz barátokat szereznem. Munkásokat, értelmiségieket. Többségük diplomás, de nekik eszükbe sem jut, hogy tüntessenek értelmiségi voltukkal, mint ahogy azt a riportalany teszi. Sokan hivatkoznak valami műveltségbeli különbségre, azt mondják különböző műveltségi színvonalon álló emberek nem találhatnak közös hangot. Meggyőződésem, hogy ez nem igaz. Talán nagyképűség, ha azt mondom, mi megtaláltuk a szocialista öntudatot és azt akarjuk, hogy ezt mások is legalább olyan komolyan vegyék, mint mi. Szeptemberben tértem vlsz- sza, szüleim kérésére nem helyezkedtem el, hiszen egyedül nem tudták volna a tatarozással járó munkákat az ősszel elvégezni. Büszkeséggel tölt el az a tudat, hogy tettem és teszek valamit az emberekért, vannak akik számítanak rám és akikre én is bármikor számíthatok. A gyárból még most is kapok levelet (ahol a konkrét munkámon kívül semmi hivatalos pozíciót nem töltöttem be, csak próbáltam megértetni bizonyos erkölcsi normákat az emberekkel) és nem felejtettem el Feri bácsit sem, az idős, mindig nyers munkásembert, aki meghatottságát leplezve így búcsúzott tőlem: „Aztán, ha erre jársz, azért nézz be hozzánk”. Nekem ennél nagyobb elismerés nem is . kell, mert azt hiszem ennél többet ember nem kaphat Talán megbocsátják nekem, hogy ilyen bő-lére engedtem ezt a fejtegetést, de úgy érzem ez elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy világos legyen, miért helytelenítem a riportalany életfelfogását Nem tagadom én sem vagyok hibátlan és volt, amikor közel álltam ahhoz, hogy kompromisz- szumot kössek, de szerencsére mindig sikerült újra kezdenem. De minden becsületes ember pszichikai igénye is, hogy szeretettől, bizalomtól, megbecsüléstől övezve próbáljon meg érvényesülni. örülök, hogy sikerült megtalálnom a helyes utat a boldoguláshoz, de erősen kétlem, hogy a riportalany helyes úton jár. Abban is, azt hiszem jogosan kételkedem, hogy az európai nászút során vajon észreveszik-e Európa szépségeit, műkincseit, vagy csak sznobizmusból utaznak. Természetesen szívesen válaszolnák azoknak is, akiknek netán nem teljesen világos a témával kapcsolatos kifejtésem, ha felkeresnének levelükkel,” Soős Árpád Királyegyháza Petőfi a. 184. sz. ♦ „Tiszteit Szerkesztőségi Ha újságíró lennék, nem ezt a típust választottam volna. Ugyanis a népgazdaságot ez a típus csak annyiban károsítja, hogy vannak szocialista ösz- szeköttetései. Gondolom a munkahelyén elvégzi a rábízott munkát, a Magaslati úti ház árát menyasszonyának szülei tisztességes úton szerezték. Az ő szülei is a kocsit, illetve a bútor árát Nyilvánvaló, a balatoni telket is komoly munka árán szerezte meg, hiszen átlagembernél többet dolgozik. Ha mindez így van, akkor a fitalembernek és az egész családi körének csak gratulálni tudok. Kényes kérdésre tapintanák, ha nem így lenne. A fusizás nagyon jó dolog a lakosság számára, hiszen nálunk a szolgáltatóipar elmaradt az igényektől. Lassú, nem megbízható bizonyos esetekben. Ha a szolgáltatóipar jobb, gyorsabb és olcsóbb munkát végez, akkor a lakosság, nyilvánvaló arra orientálódik. Még nagyon sok ilyen fusizóra lenne szükség más területen is, akkor egészséges verseny alakulna ki köztük és a szolgáltatóipart is vonszolnák maguk után, ha egyáltalán létezni akar. Az összeköttetéseit a vállalat különböző szerveinek már fel kellett volna fedezni és elvágni, revízió alá venni a vállalat összes vezető beosztású embereit. Merem hinni, hogy ez a kikérdezett ember a valóságban nem is létezik, de anv- nyi bizonyos, hogy nagyon sok a hasonló helyzetű és felfogású ember.” Gasz József Pécs ❖ „Tisztelt Szerkesztőség! Olvastam a boldogulásról szóló cikküket, és erre szeretnék néhány mondattal válaszolni. Ennek a fiatal műszaki előadónak, akiről a cikk szól, valószínűleg nincs arról fogalma, mi az, hogy meg kell valamiért dolgozni és, hogy valamit nem kaphat meg készen. Nagyon fényűző életet él ahhoz képest, hogy milyen fiatal. Nem tudom, mi lenne, ha nem lenne kocsija és 70 ezer forintja? Nem mindenkinek adatott meg az a helyzet, hogy az édesapia barátja a főmérnök. Az en édesapám bányász, igaz, hogy nem keres 7—8 ezer forintot, de ettől függetlenül a családi boldogság megvan. Nekem hamarosan eljegyzésem lesz és egyikünknek sincs se kocsija, se háza. Mégis boldogok vagyunk ... Nem tudom a cikkben említett fiatalember vajon a menyasszonyát is szereti, vagy csak a lakását, a hozományát? Igaz, szeretnénk mi is világot látni, később talán sor kerül rá, de nekünk nem adatott meg az a lehetőség, hogy már fiatal korunkban jó pozícióban dolgozhassunk ... Mi is sok mindent elképzeltünk, — de én most harmadikos iparitanuló vagyok, az udvarlóm szobafestő- és mázoló, így mindkettőnknek nagyon meg kell gondolnunk, hogy mit veszünk, és amit veszünk, mennyibe kerül... Igaz, hogy a boldoguláshoz pénz is kell, — mert pénzre is szüksége van egy fiatal házaspárnak, de én a boldogulásomat a családomban látom. Nem tudom mi lenne ezzel a fiatalemberrel, ha csak albérleti szobában lakna, mint mondjuk én fogok és még sok fiatal házaspár. Hogy szerintem mi kell a boldoguláshoz? Kevés pénz, sok szeretet és egy családi otthon. Megyénk 34 középfokú tanintézetének közel tizennyolc- ezer diákja mondott véleményt az elmúlt időszakban osztálygyűléseken, iskolai parlamenteken, s végül a megyei diákparlamenten: a közéletiségról, a jogokról és kötelességekről, az iskolai élet demokratizmusáról. A november 27—29 között a budapesti Láng Művelődési Központban megrendezett IV. országos diókparlamenten az ország több, mint 300 középiskolása — Baranya képviseletében 12 küldött - tanácskozott három napon át ezekről a kérdésekről. A parlament — felelős, komoly testület. A diákok is annak tekintették. Miről is volt szó? Főként a közéletiségról, a demokratizmusról. A tanulók felelősséggel, az előrelépés szándékával akarnak beleszólni saját dolgaikba, életük irányításába. A párt ifjúságpolitikai határozata, az ezt követő intézkedések, a pedagógiai szemlélet változása, a társadalom „ifjúsógcentrikussága” azt eredményezte, hogy az iskolák jelentős részében fejlődött a diákok közéleti tevékenysége, o tanulóközösségek fokozatosabban vesznek részt az iskola életének alakításában. Ma már nem egy olyan intézmény működik, amelyben az állami gs a KISZ-vezetés munkamódszeréhez tartozik a tanulók informálása az iskola életéről, a döntésekről, a vélemények figyelembevétele a döntések előtt A legjobb iskolákban •gyakorlattá vált, hogy az iskolavezetés a rendtartásban biztosított jogokon túl, újabb jogokat ruház a fejlett tanulói kollektívára. Az iskolai KISZ-szervezetek önállóságára, az önálló tanuló- közösségek kialakítására hátrányosan hat, hogy az irányító szervek határozatai, program jai sok apró kérdésben is központi előírást tartalmaznak. Az aprólékosan meghatározott, .szájbarágott” feladatok pedig nem ösztönöznek, s nem fejlesztik az önállóságot. Az országos diákparlament a tanácskozás befejeztével ajánlást fogadott el, melyben meghatározták a feladatokat. Az ajánlás többek között kiemeli, hogy az MSZMP oktatáspolitikai határozata jelöli meg alapvetően a feladatokat. Az idei tanévben minden iskolában megvitatják az iskolai demokráciának a tanulóifjúságot érintő kérdését Ehhez kapcsolódott a diákparlament témája, az iskolai demokrácia fejlesztése, a diákfiatalok közéleti tevékenysége. A diákparlament úgy foglalt állást hogy a pórtösszekötő továbbra is az illetékes pártszervezet megbízásából segítse a tanintézeti KlSZ-szervezet munkáját, megbízásakor azonban kérjék ki a KlSZ-szervezet véleményét hallgassák meg javaslatait A diákparlament indokoltnak látta, hogy mindazokban a kérdésekben, amelyek együttesen érintik a pedagógiai közösség mindhárom részét, tanácsadó testület segítse az igazgatói döntéselőkészítő munkáját E testületnek legyen tagja az igazgató, az igazgatóhelyettesek, a párttitkár, a KISZ-titkór, a szülői munkaközösség elnöke, valamint a szakmunkásképző intézetekben a szakszervezeti titkár. A diákparlament kérte a Divat, s tegyük hozzá hasznos divat az újság. Baranyában szinte valamennyi középiskola indított iskolai lapot az elmúlt években. Céljuk: tájékoztatni a szűkebb közösséget, az iskolát, a KISZ-szervezetet az ott folyó munkáról, s teret adni a diákok véleményének, javaslatoinak. Az iskolai lapokat lelkesen, nem kis munkával állítják elő a társadalmi munkatársak, a „kollégák”. A „Fiatalok” oldalon sorozatot indítunk, melyben bemutatunk egy-egy diáklapot. Először a sellyei Gimnázium lapjáé a szó: — a „Díákszóé”, Helyszűke miatt csak az utolsó oldalról idézhetünk, amely az iskolai dolgozatokból közöl „írásos aranyköpésekor* KISZ Központi Bizottságát, hív- ja fel az illetékes KISZ bizottságokat a szakmunkásképző intézetek és üzemi KISZ szervezetek együttműködésének javítására. Hasonlóan fontos feladat a középiskolák ás a szakmunkástanuló intézetek KISZ szervezetei kapcsolatának javítása. A diákparlament kérte a SZOT-ot, hogy az üzemi szak- szervezeti bizottságokkal vizsgáltassa felül a vállalati gyakorlati oktatás feltételeit és a szocialista brigádok bevonásával javítsák azokat. A parlament valamennyi ajánlását, dokumentumait egyébként a közeljövőben megküldik a tanintézeteknek. Hasznos-e egy ilyen tanácskozás, van-e gyakorlati eredménye? A kérdésre dr. Gosz- tonyi János művelődésügyi miniszterhelyettes vitaindító előadása adta meg a választ,- amelyben beszámolt az előző országos diákparlament ajánlásainak, javaslatainak megvalósításáról. Többek között arról, hogy a Művelődésügyi Minisztérium már elkészítette, a Munkaügyi Minisztérium ped:g most készíti az új rendtartást, amelynek előzetes téziseit itt, a parlamenten megkapták a diákképviselők. A rendtartás véglegesítése előtt tavasszcl ismét összehívják a középiskolai küldötteket, hogy mondjanak véleményt a tervezetről. 1973. január 1-től a kollégiumokban 30 százalékkal, a menzákon 25 százalékkal emelik az élelmezési normát. Megkezdődött a gimnáziumok, szakközépiskolák képzési céljainak kidolgozása. A terv szerint a következő tanév csökkent óraszámmal és tananyaggal indul. A jövő tervei között szerepel még: az ifjúsági- és diákklubok egységes működési szabályzatának kidolgozása, ez ifjúság kulturális-, turisztikai kedvezményeinek, valamint a diáksport szervezetének egységes kialakítása. A megyei, valamint az országos diákpariament határozatait a tanügyigazgatási szervekkel együttműködve, valamennyi fiatal közös munkájával lehet csak megvalósítani. ^A demokrácia jogokat ad. De kötelességeket is. Csak élni kell mindkettővel. „Szulejmán Szultán Eger vára alatt tehetetlen dühében megütötte a gutát”. „IV. Béla király várromokat építtetett”, „I. István király korában az uralkodók arcát verték az aranypénzekre”. „Hazánkban olyan fejlett o téglagyártás, hogy minden fejre esik egy tégla”,. * A sellyei Diákszó néhány „aranyköpését” csak ízelítőül közöltük. Tudunk a diákriporterek igen komoly munkájáról, s a fiatalok oldalán őket is szívesen látjuk. Várjuk a diáklapokat ... VASÁRNAPI MElUKlET G. Erzsébet Fehérhegy SZOBORTERV A felvétel ugyan korábbi fotópályá nhmkra érkezett — dfjat nem nyert —, de érdekes felfogósa m'^tt, nőst közöljük. Horváth Dezső felvétele Bemutatjuk: „kollégáinkat" Diákszó
