Dunántúli Napló, 1972. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-31 / 307. szám
Petőfi nyomában, Ukránföldön Martyn Ferenc: A négyökrös szekér Hars Éva: „Petőfi olvasása Martyn Ferenc rajzsorozata A forradalmi költő látnoki arca, a szabadságharc táborhelye, a versekben elmondott történetek és megalkotott hősök Martyn Ferenc sorozatában a rajzoló művész elképzelésével párosulva születtek újjá. A jelenkori művész méltó tiszteletadása ez a sorozat Petőfi születésének évfordulójára. Martyn Ferenc nem most foglalkozik először Petőfi Sándorral. 1961- ben a Szépirodalmi Könyvkiadó megbízásából, a magyar és angol nyelven megjelent „Az apostol" kötethez készített nyolc színes tusrajzot A feladat egyetlen költemény tolmácsolása volt Ám Martyn - mint irodalmi vonatkozású rajzaiban mindenkor — többre vállalkozott. „Az apostol" alakja mögött is a költőt kereste s a szokványos illusztrálás helyett a történet hősében a költő szellemiségét, hátterében a 48-as szabadságeszmét láttatta meg. Az évfordulóra készült új sorozatában a művész a Petőfi-életmű különböző területeiről válogat — egyénisége és vonzalmai szerint —, a teljesség igénye nélkül. Több lap foglalkozik a „János vitéz” kalandos történetével, látjuk „Az apostol” továbbfejlesztett, újraértékelt változatait, a „Sölgó”, a „Bolond Istók” __ egy-egy kompozícióját, az „Anyám tyúkja", e „Befordultam a konyhára" című versek Petőfijét. - És megrajzolta Martyn a verset író, gondolkodó költőt és a csatatéren elmerengőt, majd a szabadságharc hősét, a táborban lelkesítő, zászlót bontó és verset szavaló Petőfit, A nagy költőt s az embert legalkalmasabban a portré idézheti. E ciklusban Martyn öt Petőfi-arcot rajzolt. Valamennyire a mélyrenéző, sötét szempár jellemző, s az értelem, a tiszta gondolat sugárzása. Talán a legszebb e portrék között az „Anyám tyúkja” című vers idézésére készült fetófl sí£Sleté*é*«lk »50- évfordulóié; 6^ wepi emlékírómmá! köszönti januárban © Pécsett megjelenő irodalmi és művészeti fér lyóirat, A szám élén Illyés Gyula lírai emlékezése kapott helyet. A Petőfit köszöntő költemények sorában Arató Károly, Berták Lássió, Csorba Győző, Héra Zoltán, Mátyás Ferenc, Pákolitz István és Takáts Gyula műveit olvashatjuk. Ax évfordulóhoz kapcsolódik Simon István „A helység kalapácsa*' c. színműve, amely mri környezetbe he!—-— eleveníti íei Petőfi híres eposz-paródiáját. Az emlékszám tanulmányanyagábó! kiemelkedik Péczely Lászlónak Petőfi: Egy gondolat bánt engemet ... c. költeményét elemző írása. Figyelmet érdemel Angyal rajz. Mind a kompozíció zárt felépítése, mind a rajzi alakítás módja a Martyn-rajzokról már jól ismert magas technikai tudást bizonyítja, a rbj- zolás olyan fokú biztonságát, amciy úgyszólván már magától értetődően alakítja az ábrázolt egyéniségét. Itt azonban többről van szó: nem egyszerűen az arc vagy a személyiség képzőművészeti eszközökkel megfogalmazható, leíró módszeréről, hisz nem akárkit: Petőfi Sándort kellett a rajzon a költészet, az irodalom, a legendás hagyományvilág s a létező egyetlen daguerrotypia nyomán hihető-hitelessé alakítani. Martyn egy lapra három arcot rajzolt — különböző nézetekből, különböző gondolatvilágot rejtő kifejezéssel. E kifejezések sokkal inkább az alkotás töprengéseire, mintsem a költemény derűjére utaló jellemzések. Az utóbbi szerepet a művész inkább a fejek elé rajzolt „tyúk-anyó”-ra bízta, mely büszke tartásával valóban a versben oly meghitt szeretettel ábrázolt jószág megtestesítője. (A három fej közül a bal oldali profil arckifejezése igencsak hasonlatos Martyn Ferenc gondolkodó, önmagáról feledkező tekintetével és ajkmozdulatával. Talán — lehetséges — a művész alkotás közben átélt önmaga-vajúdása fogalmazódott át akaratlanul az ábrázolt költőarcra?) ......... / A Petőfi-életmű rajzokkal való érzékeltetésére Martyn Ferenc ezúttal több lapon oz Összegezés sajátos módszerével élt. Olyan — nagyméretű — kompozíciókat alkotott, amelyek egy lapon egy-egy versciklus több jelenetét ábrázolják, egyidejűleg, egymás mellett egymásba fonódva. Martyn Ferenc Petőfi Sándor szellemét és verseit idéző rajzsorozatával ezúttal is tudása, tehetsége legjavát adta. Ügy érezzük, ez a sorozat egyúttal összes eddigi illusztratív-irodalmi vonatkozású műveinek szintézise. Endre; „Petőfi ä délszlávoknal*', valamint Pomogóts Béla „Petőfi és a romániai magyarság” c. tanulmánya, Csányi László a sárszenílőrinci Petőíi-hagyomány mai továbbéléséről és ápolásáról számol be. Tüskés Tibori „Petőfi a tankönyvekben** címen a felszabadulás után megjelent három általános iskolai tankönyv anyagát és szemléletét hasonlítja össze. Kolta Ferenc és Kovács József László hasznos adalékokkal járul hozzá a teljesebb Petőfi-életrajzhoz. Az emlékszóm illusztrációi bemutatják Martyn Ferenc „Petőfi oivc--sa közben'* c. rcjz30rozatcnak tizenkét lapját. A sorozatot Hars £va írása elemzi és méltatja. Összeállításunkban szemelvényeket ill. részleteket mutatunk be a Petőfi-emlékszám gazdag anyagából. Hazánk térképén nehezen találunk olyan zugot, ahol Petőfi vándorlásai során meg ne fordult volna. Az egesz ifjúkori kényszerű utazásokat később felváltják a költői hivatásával, népűnek megismerésével és családi terveivel kapcsolatos utazásai. Menyasszonyához vezető második felvidéki útja egyben politikai tájékozódás is volt. 1847 júliusában indult útnak, abban az Európa-szerte válságos esztendőben, amikor a Felvidék lakosainak nyomoráról, éhínségéről írnak a lapok, amikor Galíciában felkel a nemesség a nemzeti szabadság védelmére. Július 11-én érkezik Széphaiomra. mely „nevét megérdemli, mert festői szépségű táj”. A falunak „mintegy 550 magyar, rutén (ukrán) és zsidó lakója van”. A szabadság, a hazaszeretet, az elnyomók elleni gyűlölet légkörében élő költő élesen szemére veti népének Kazinczy egykori lakhelyének elhanyagoltságát. A mai kelet-szlovákiai Királyhelmec és Lelesz községek elhagyása után átkel a Latorcán olyan „nyári napoknak alkonyulatánál” amilyet a magyart Tisza-parton élt át. A Kelecseny- től Ungvárra vezető úton Mátyóc és Palló községek között lépte át a mai Kárpát-Ukrajna határát, majd Bátfa, Sislóc és Tornác magyar falvakon ót, az ukrán—szlovák Ördarmo és Bozos községek mellett szekerezett be Ungvárra, ahol a főtéren álló Fekete Sas vendéglőben szállt meg. Maga Ung- vár, „e kevert rutén—magyar—szlovák- német—zsidó város" nem nyeri meg tetszését. A mai Újraegyesülés téren, a középiskola falán emléktábla hirdeti Petőfi ittjártát: „Ezen a téren állt a Fekete Sas vendéglő, amelyben az 1847. július 11-12. közötti éjjelen megszállt Petőfi Sándor.” A költő másnap reggel indult Munkács felé Daróc ukrán, Korlóthelmec és Szerednye vegyes lakosú községeken át. Oroszvégen keresztül jut el Munkácsra. Megtekinti oz egykori híres, de akkor már hírhedt munkácsi várat, amelyet az osztrák abszolutizmus Olmütz és Kufstein szinonimájává degradált Elkeseredett sorokat vet itt papírra, melyeket így fejez be: „Tudj, isten, e falak közt úgy elszorul a keblem, hogy alig bírtam lélekzetet venni. Érzéseimet leírtam egy versben. Azok kínos érzések voltak. 1800-ban és 1801-ben az itteni foglyok egyike Kazinczy Ferenc volt Szegény Kazinczy! — Szegény haza!” Az említett vers: A munkácsi várban. Beregszászon az Oroszlán szállóban pihent meg. Itt írta a Meleg dél van c. versét Az épületben tartották 1922. december 31-én Petőfi születésének százéves évfordulóján az ünnepi estet. Emléktáblát a 150 éves jubileumra terveztek. A költő Badaló községnél kelt óta Tiszán és hagyta el a mai Kárpát- Ukrajna területét. Emlékét őrzi a templom falán elhelyezett emléktábla és a falu legszebb utcájának elnevezése. Az emléktábla szövege a következő: „A szatmármegyei Erdődre menyasszonyához utaztában a szent falak tövében haladt el 1847. július 17-én Petőfi Sándor, a magyar nemzet világhíres dalnokq és szabadság hősi halált halt apostola. Emlékét az idők végeztéig megőrzik a dalaira dobbanó magyar szívek. E táblát a szebb magyar jövőért Petőfi szellemében dolgozó Kárpátaljai Magyar Faluszövetség állította 1938 nyarán." (A szövegben szerepő időpont téves, Petőfi 13-én járt a községben.) * A régi Magyarország határain belül élő ukrán értelmiségiek már a költő életében olvashatták — és olvasták Petőfi verseit Mint tudjuk, Rákóczi seregében elsősorban az ukrán jobbágyok harcoltak; 1848—49-beri pedig az ukrán értelmiség sietett a szabadságharc zászlói alá. Vasvári Pál hatására az ungvári szeminaris- ták honvédnek jelentkeznek; Petőfi közvetlen hatása pedig az Ivan Kabar által írt Szabadság dal-ban, ill. az ez év októberében felfedezett, Zlocky Teodor által írt Petőfi Sándor c. versben mutatható ki. Az első a Nemzeti dal szellemében íródott, a második Petőfit siratja: „Jobb is tán nem látnom art az átkos lándzsát. Mely honszerelemben oly dús szívet járt át". Nincs mit csodálkoznunk azon, hogy a versek magyar nyelven íródtak, hisz a kárpátaljai értelmiség oz utóbbi időkig kétnyelvű volt. A kárpátaljai értelmiségen keresztül juthatott el viszonylag korán Petőfi az „Alföldi tengersík vidékéről" a „zord Kárpátokon" át a fejietteb irodalmi életet élő Galíciába, majd az ukrán sztyeppre, sőt Szibéria hómezőire is; és nemcsak a halálát elhinni nem tüdők költötte legendák szárnyán, hanem költeményein ót, valóságosan is. Az üstökös első ukrán földi fénysugara Lvovban lobban feli A mai ismert Petőfi-fordítások sorát, immár publikált formában, Oszip Makovei (1807—1925), Ivan Franko barátja és Ferenc József alattvalója nyitja meg A hold elégiája c. költeménnyel 1892- ben. Ugyancsak á Kárpátok vidékéről, Lvovból indul a Dnyeper menti Ukrajnába az az ösvény is, amit Va- sz/7 Scsurctt egyenget, aki 1895-ben jelenteti meg Petőfi verseinek válogatását a következő címen: Új dalok légi motívumokra. Petőfi Sándor magyar költő nyomán írta V. Scsurat. A válogatás 12 költeményből áll. 1896-ban a Világ költészete c. gyűjteményes kiadásba az Egy kritikushoz c. Petőfi- vers került be. A műfordítás akkori fokán, figyelembe véve az ukrán irodalmi nyelv pallérozatlanságát, mindkét műfordító munkája igen pozitívan értékelendő. A rövid életű és méltatlanul elfelejtett I. H. Pleskan kéziratai között, a Lermontov- és Heine-fordítások mellett Petőfi-fordítások is előkerültek, köztük Az őrült c. vers. Időrendben a következő költő-műfordító, aki Petőfit nemcsak Ukránföldön, hanem Szibéria hómezőin is népszerűsíti, Pavlo Hrabovszkij (1864— 1902). Forradalmár mivolta következtében élete rendőri felügyeletek, börtönök, ' majd szibériai deportálások csak halállal véget érő sorozatából áll. Kerülő utakon Szibériából küldi Ivan Frankónak Lvovba verseit és fordításait, minthogy Galíciában valamivel liberálisabb a társadalmi rend, mint Oroszországban, ahol tiltott minden nyomtatott ukrán szó. Hrabovszkij első válogatásába, 78 különböző nemzetiségű költő 106 verse közé, két magyar költő kerül be: Arany és Petőfi, utóbbinak két verse: Falu végen kurta kocsma és Füstbement terv. Az 1899-ben Hullám címen összeállított kötetben — 88 költő 138 verse — 21 magyar költő 44 költeménye szerepel. Egy költőnek általában csak egy-két versét fordítja le. Petőfi 20 költeménye került be a gyűjteménybe. Ez a szám is azt mutatja, hogy Hrabovszkij legkedvesebb költője a magyar Petőfi Sándor volt. Ezenkívül még tíz Petőfi- verset — összesen tehát harminckettőt - fordított le, felhasználva az akkori orosz fordítósokat is. A kijevi Sevcsenko Irodalmi Intézet kéziratgyűjteménye azt is dokumentálja, hogy a szerkesztői munkát, a kisebb javításokat Hrabovszkij műfordításain Ivan Franko végeze. * A XIX. század végén fellendülő kárpátaljai ukrán—orosz irodalmi élet képviselői igyekeznek bekerülni az ország irodalmi életének vérkeringésébe. Néhányon közülük Budapesten dolgoznak, költőik és íróik saját műveik mellett a magyar irodalom legjelentősebb alkotásaival és képviselőivel is igyekeznek megismertetni kialakulóban levő olvasóközönségüket. A kor ismert írója, Ivan Szilvay, budapesti egyetemi hallgató korában közelebbről is megismerkedik Petőfi költészetével és eredetiből fordítja a verseket Ezt a tényt az elmúlt napokban konkrét adatokkal is alátámasztották Jurij Kacsif kutatásai, aki egy 1905-ös kárpátaljai naptárban rábukkant Petőfi Áras közben c. versének művészi fordítósára. A fordító: Uriel Meteor. A név Szilvay írói álneve. Az első világháború idején kiadott kárpátvidéki naptárban bukkant rá Jurij Skrobinec a Nemzeti dal és a Befordultam a konyhára c. versek fordítására. Egy percig sem kétséges, hogy a költemények nem közvetítő nyelv segítségével fordíttattak le. A fordító egyelőre még ismeretlen. Háborús sebeiből való felgyógyulása után 1921-ig Budapesten dolgozott Hredzsa-Donszkij, Kárpátalja későbbi tehetséges költője (aki jelenleg Pozsonyban él). Ebben az időben Petőfit is fordított, A harmincas években, majd pedig 1939—44. között, amikor Kárpátalja ismét magyar fennhatóság alá került, Petőfi verseinek fordításai ismét megjelentek a folyóiratok és újságok hasábjain. A fordítók közül ki kell emelni a szovjet—ukrán költővé vált Fegyir Potusrryákot és Mihajlo Popovicsot, valamint a kiváló formaművész And- rij Karabelest, valamint Omeljan Ba- teckijt, Joszip Arhijt és Jurij Kacsiii. * A Tanácsköztársaság megalakulásának történelmi ténye, mojd az emigrációban élő írók, költők, politikusok tevékenysége egyre inkább Magyarországra is ráirányította a szovjet irodalom figyelmét. Először a szovjet—orosz” íródó lomban jelentek még haladó és forradalmár magyar költők, köztük Petőfi művei, de az ukrán irodalomból sem hiányozhattak sokáig o magyar költészet gyöngyszemei. Az ukrán-szovjet költők egyik legjobbika, Pervomajszkij fordult először a magyar irodalom felé és megénekelte a magyar forradalmárt, az internacionalistát, aki a világ szabadságáért is harcol és hazájának érzi az ukrán földet is. De Pervomajszkij nemcsak költeményt ír Petőfi népéről, hanem tolmácsolja is népének Petőfi verseit. Az első önálló Petőfi-kötete 1938- ban jelenik meg Kijevben Költemények címen. Majd amikor a (elszabadító hadsereg tisztjeként személyesen is megismerkedik Petőfi szülőföldjével és hazatér Ukrajnába, , az első szerény műfordításkötetét újabb fordításokkal egészíti ki és at 1949- es kiadást egy 1959-es is követi. A legújabb kutatások azt is feltárták, hogy kevésbé ismert költők is fordították Petőfi verseit, mint pl. Csí- hirinec az Ifjú Bolsevik c. lapban. Vo- lodimir Szoszjura, a kiváló költő Petőfi fordításai a Vitcsizna c. folyóiratban jelentek meg. Természetesen mindezen törekvések ellenére az ukrán olvasó Petőfiről alkotott képe nem lehetett teljes, minthogy Petőfi hosszabb lélegzetű költeményei — nem is szólva prózájáról — mindeddig nem kerültek az ukrán olvasó kezébe. Ezt a hiányt pótolja tudatosan napjainkban Petőfi műveinek fordításával Jurij Skrobinec (1928, Huszt). Skrobinec élethivatásul választotta a magyar irodalom, szorosabban véve a költészet, ezen belül a klasszikusok és mai élvonalbeliek, közöttük *s elsősorban Petőfi művészi szinten való tolmácsolását. „Helyzeti előnye” az eddigi fordítókkal szemben kétségbevonhatatlan költői tehetsége mellett tökéletes magyar nyelvtudásában rejlik. Nemcsak hogy anyanyelvi szinte« beszéli nyelvünket, hanem előbb ismerte a magyar irodalmi nyelvet, mint az ukránt. Egyike volt annak az egy osztálynyi kárpátaljai kisdiáknak, akik 1939 őszén az ismert történelmi események következtében a Budapesti Eötvös Gimnáziumban kezdték tanulmányaikat. Maga a költő vallja, hogy Petőfi és Arany nyelvén nevelkedett, hogy a János vitéz és Toldi sorai állandóan a fülében zengtek, s hogy az ukrán filológia elvégzése után — az ukrán költészet alapos is méretében — szinte észrevétlenül kezdtek formálódni gondolatban, majd szóban és végül írásban nyertek kifejezést — kezdetben csak fiókja számára — oz ízes magyar verssoroknak nem kevésbé ízes ukrán megfelelői. Első ukrán nyelven publikált Petőfi« fordítása a Nemzeti dal volt 1948-ba« q Zakorpatszka Pravdában. Ezt követték a többiek a Kárpátok c. alma^ nach ban, ill. a kijevi Vszeszvit és a Ivovi Zsovteny c. folyóiratokban valamint Az olvasó barátja e. irodalmi lapban. Időrendben az első önálló kötete Az apostol volt Illyés Gyula és Hidas Antal rövid, frappáns idézeteivel az elején és magvas, tanulmánynak is beülő, a fordító által írt utószóval a végén. Petőfi kisebb költeményeinek a csokrát Magyar hárfa c. gyűjteményes kiadásában találjuk meg. amelyhez O. Rőt, az ungvári egyetem professzora írt előszót Az aranyhídon címen. A kötet 36 Petőfi-verset tartalmaz. Petőfi születésének 150. évfordulója tiszteletére ez év augusztusában megjelent János v/fézben a fordító régi vágyának teljesülése mellett benne van a fordítói tudatosság is, hiszen Kukorica Jancsi merész történetébe már beleszőtte a költő a nép felemelkedésének vágyát-remenyét is. * Végezetül okvetlenül megé-demet néhány elismerő szót az első ukrán nyelvű Petőfi-monográfia: Petőfi Sándor, az 1848-49-es forradalom dalnoka. Szerzője Kira Sahova, ismert kijevi Petőfi-kutató, akinek második Petőtí- monográfiáját is hamarosan kézhez kapja az olvasó. Kira Sahova 1970-ben megjelent műve a forradalmár költővel ismerteti meg olvasóit, aki „hirdette a nép életében elkövetkező sorsdöntő események közeledtét, népét harcba szólította a szabadságért és megénekelte a forradalmat.” Sahova monográfiája az első alapos ukrán nyelvű tudományos igényű könyv Petőfiről. A könyvet mindenki haszonnal forgathatja, aki megismerte és megszerette a forradalom dalnokának költeményeit. És ilyenek egyre többen vannak Ukránföldön. Medve Zoltán A Jelenkor Petőfi-emlékszáma
