Dunántúli Napló, 1972. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-31 / 307. szám

1972. december St. 3 DUNANTOLI NAPLÓ Kyokvcinkétezer lakás Interjú dr. Bondor József építési és városieiteszlési miniszterrel Ma hazánkban 3 millió 310 ezer lakás van. — 15 eszten­deje még o korszerűtlen, komfort nélküli, egészségtelen lakások voltak túlsúlyban. Év­ről évre tízezrével kell a régi lakásokat lebontani, így ter­mészetesen az újonan épült lakások száma — 1972-ben 83 ezer — nem jelenti egyben azt is. hogy ennyi lakás nélküli magyar család kap otthont. Népgazdaságunk teherbíró képessége erősen korlátozott — az építészeknek az építen­dő lakások száma mellett nem szabad azt sem elfelejteni, hogy mostani lakótelepeink a XXI. században is állnak majd, nem mindegy, mit hagyunk a jövőre. — Miniszter eivtárs, az 1972-es esztendőben hogyan sikerült az építő- és építő­anyagiparnak az igényeket kielégítenie? — Az Igényeket már csak­nem teljes egészében képesek voltunk kielégíteni, mindössze egy töredékmunka, amit ka­pacitás hiányában kénytelenek voltunk visszautasítani. 1971- ben még 15 százalékkal ki­sebb volt az építőipari kapaci­tás, mint az igények, 1973-ban pedig már elviselhető egyen­súlyra lehet számítani. Ez egyébként a koncentrációs fo­lyamatok eredménye: Szász­balombattán 700 milliós mun­kát valósítottak meg vállala­taink, Péten a Nitrogén Művek több " milliárdos beruházásán 500 milliót építettünk be, Le- ninvárosban ugyancsak kis te­rületen nagy értékű építkezés folyik. A következő időszakban is koncentrálni próbáljuk erőinket — Borsodban 1,6 mil­lió tonna kapacitású új ce­mentgyárat építünk. — Egyéb­ként csak a borsodi térségben véqzett 1972-es munkáink ér­téke — 12 milliárd forint — meahaladja az építőipar 1966- os összes tevékenységét. Mind­ezek mellett elkészült a Barát- sáq II. olajvezeték, a BCM, a lábatlan! papírgyár és új szál­lodák sora. A kommunális be­ruházások terén ugyancsak je­lentősen sikerült az évek óta áldatlan helyzeten javítani; 1488 óvodai, 720 bölcsődei fé­rőhelyet, 294 tantermet, 71 624 négyzetméter kereskedelmi lé­tesítményt adtunk át. — A lakásépítési progra­munkat maqasan a tervezett felett teljesítettük az idén. (A tény 82 ezer, a tervezett 74 ezer.) A tervidőszakban most már biztosnak látszik, hogy felépül a 400 ezer lakás. Az 1972-es esztendőben csak 900 lakás átadása maradt az év utolsó napjaira. — Feladataink az idények­nél sokrétűbbek. Az építőipar­ban a termelékenység nem nőtt úgy, ahogy kellene, az éohőanyaqipar bár 3—4 szá­zalékkal összességében többet termelt, mint 1971-ben, s tíz­millió dollárral csökkenthettük az építőipari anyagok import­ját, méqis gondjaink vannak. . Áz év közben a kisméretű tég­lákból sok u'-'yen hiány volt, ezzel szemben az új gyárak csak naqvméretű, lyukacsos I tékákat gyártanak. A magán- ] építkezők egyelőre méa ide­genkednek a vázkerámiától, ped'o avorsí'ja az építkezést. Az éoí'ési propram lassúbbo­dása mint* a kav:cs- és kőbá­nyák érvékesífési aondokka! küzdenek — re-pé,h«tően to- vább'o'vípi-iák a megkezded korszerűsítéseket, 1974-től ugyanis ismét számítani lehet, hogy elsősorban az országot átszelő nemzetközi utak s a balatoni utak építése nagyobb ütemben folytatódik. — Bondor elvtárs 1972 márciusában, amikor az első követ a töröbe döntötték, úgy nyilatkozott lapunknak, hogy ezzel kezdetét vette a Beremendi Cement- és Mész­művek próbaüzemelése. Az­óta a gyár már 160 ezer tonna cementet gyártott. Mi a véleménye a baranyai óriás beruházásról? — Ez a mennyiség valami­vel kevesebb, mint amire szá­mítottunk. A meghajtó moto­rok és a malmok berendezésé­vel voltak problémák — a gyár technológiai berendezései több ország kooperációjával készültek. Mindezek ellenére a BCM sokkal előbb készült el, mint eredetileg terveztük, üzem­be helyezése megfelel a nem­zetközi normáknak — külföl­dön ötnegyed esztendő kell egy hasonló méretű gyár za­vartalan termeléséhez... 1973- ban 700—800 ezer tonna ce­mentre számítunk Beremendről, 1974-ben pedig 1 millió tonná­ra. Az 1972-es esztendőben egyébként a magyar cement­ipar hosszú idők után először teljesítette tervét: 3 millió ton­na volt a termelés. 1973-ban 15—16 százalékkal kell növel­ni a termelést — külföldön ro­hamosan emelkednek az építő­anyagok órai, a cement tonná­ja már 17 dollár. — fs nálunk? — Hadd mondjak el ezzel kapcsolatban egy példát: va­lakinek egy gépkocsira van szüksége, igényeit a Trabant is kielégítené, de ma csak Zsigu­lit vehet. Ö 34 ezer forinttal drágábban elégítheti ki azt az egyszerű igényét, hogy autózni akar, mintha Trabantot is le­hetne kapni. Ugyanis igaz, hogy nőnek áz árak, de más az a lakás, amelybe költöznek, más a termék, mint amit ko­rábban kaptak. Felvetődik ter­mészetesen a kérdés: de ha nekem jó a régi is, csak olcsó legyen! Igen ám, de a régi módszerekkel képtelenek va­gyunk ilyen mennyiségben, s utódainkra is gondolva lakást építeni. Ezt csak elöljáróban akartam elmondani. A pártha­tározatnak megfelelően csök­kentjük a szabadáras szférát — itt ugyanis három esztendő alatt 20 százalékos volt az ár­emelkedés, a többi területen 12,2 százalék. Ugyanakkor a költségek 15,2 százalékkal nőt­tek ... Minden egy forintból csak 40 fillér, melynek sorsát a tárcán belül szabályozni tud­juk. A többi 60 fillér már az építést megelőző folyamatok alatt kialakult. Mi létrehoztuk az árellenőrzési főosztályt a minisztériumban, s a megyei tanácsok árellenőrzési munká­ját is segítjük. Az új árrend­szert mindenképpen betartjuk, természetesen ebbe a 60 fillér sorsát irányító közegeknek is segítséget kell adniuk. — Az új esztendőben mi­lyen leiadatok hárulnak az építőiparra? — Ismét 82 ezer körüli la­kást kell átadnunk, az új laká­sokból 3—4 ezerrel többet kell az állami iparnak építenie, mint 1972-ben. Folytatódik a hejőcsabai cementgyár, a bá- taszéki cserépgyár, s az oros­házi síküveggyár építése. 1973- ban összesen 23 állami beru­házást kell befejezni — 15-nél még az építőkre, a többinél már a szerelőkre hárulnak a nagyobb feladatok. 1973-ban a szokásosnál jóval kevesebb, mindössze négy nagy beruhá­zás építése kezdődik ... — Az elmondottakból úgy tűnik, hogy kihasználhatat­lan tervezői és építési kapa­citásokra, esetleg munkaerő­feleslegekre lehet számíta­ni ... — Az igaz, hogy kihaszná­latlan kapacitások már most is vannak. A tervező intézmé­nyek 54.1 százalékban vannak leterhelve a megyei tanácsok­hoz tartozók összességében 25, a Bányaterv 30, a MÁV és a Posta 100, az ÉVM intézetei | 46,9 százalékban. 1973-ban a Pécsi Tervező Vállalatnál is ki­használatlan szellemi kapaci­tással kell számolni ... Mi le­gyen? Először az ésszerű át­csoportosításokat lehet végez- ! ni, de a jól szervezett szellemi j erőknek nem szabad szétes- J niük. Aztán most van arra is j lehetőség, hogy a következő évek beruházásait végre töké­letesen elő lehessen készíteni. Műszakilag és közgazdasági­lag jól megalapozott, több va­riációs programokat kell most majd készíteni. Néhány nagy beruházásunk éppen ezek hiá­nyában vált sokkal drágábbá, s kevésbé korszerűvé, mint szerettük volna. Vegyenek részt a tervezőintézetek export-ter­vek készítésében. Jól csináljuk, kedvelnek bennünket, használ­juk ki a lehetőségeket! S vé­gül vegyenek részt rendszere­sen a nemzetközi tervpályáza­tokon. — A kivitelező vállalatoknál zavarosabb a helyzet: vannak területek, ahol továbbra is az igények kielégítése okoz gon­dot, s nem egy vállalatnál bi­zony munkahióny is várható. A munkásoknak azonban nem kell munkanélküliségtől tarta- niok, megfelelő átcsoportosítá­sokkal megoldható ez az átme­neti időszak. A házgyárak — mint a Volqa szálló esetében erre már példa is volt — részt vehetnek szállodák építésében. Itthon is, külföldön is erre fel­mérhetetlen igény van most. Arra is lehet gondolni, hogy az állami építőipar házgyári elemekkel besegít a csoportos társasházak építésébe... Van azonban nagyobb és távolabbi célokat szolgáló feladat is: a munkaszervezés. Most erre is több mód kínálkozik. Ez ugyan­is még mindig az építőipar gyenge oldala. — Mityen jövő vár a könnyűszerkezetes építési módra? — Leninvárosban, a Tiszai Vegyi Kombinátban alkalmam volt szinte egész kis épülettör­téneti bemutatót végignézni. A legrégebbi épületek még vas­beton monstrumok — az újak könnyűszerkezetes épületek. Ki­sebb területen sokkal nagyobb termelési értéket állítanak elő. 1973-ban a könnyűszerkezetes programban is előre kell lép­nünk. Hazai és külföldi licen- cek alapján, KGST együttmű­ködéssel tovább kell fejleszte­nünk ezt az építési módot — könnyen előállhat 1976-ra egy olyan helyzet, hogy nem tu­dunk az építési igényeknek megfelelni, ha a mostani pénz­hiány miatt nem készülünk a jövőre. Lombosi Jenő ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ Régi, de jelentőségében nem csökkenő hagyomány, hogy mielőtt átlépjük az újév küszöbét, az óesztendő végén rövid szám­adást készítünk. Úgy érzem, élelmiszer- és fa­gazdaságunk 1972. évi munkája és eredmé­nye feljogosít bennünket arra, hogy őszinte bizalommal tekintsünk a jövő esztendő elé. örömmel állapíthatjuk meg, hogy a most lezáruló esztendőben meg szorosabbra fűző­dött az együttműködés tárcánk különböző szakterületei, ezen belül gazdaságok, üzemek, vállalatok, intézmények között. Jórészt a kap­csolatok egészséges megerősödésének kö­szönhető, hogy sikerült úrrá lenni olyan ne­hézségeken, mint amilyeneket a szeszélyes időjárás okozott a mezőgazdaságban. Az országgyűlés a közelmúltban értékelte az élelmiszergazdaság és a fagazdaság hely­zetét és elismeréssel nyugtázta eredményeit. Az előttünk álló feladatokat, amelyek mi­előbbi megoldásra várnak, egyértelműen ha­tározta meg pártunk Központi Bizottságának novemberi ülése. Ilyen feladat a kormányunk által elhatározott szarvasmarha-program tel­jesítése, a kézimunka-igényes növények ve­tésterületének és termésátlagának növelése, a termelés gazdasági mutatóinak következe­tes javítása is, e"nek nyomán lakosságunk kiegyensúlyozott, nyugodt élelmiszer-ellátása és az élelmiszer-export lehetőségeinek még jobb kihasználása. A felsorolt feladatok megszabják a Jövő év fő teendőit Ezen kívül még számos mun­ka vár ránk, de valamennyi tárcánk egészét érinti. Annál is inkább, mivel tevékenységünk mindinkább összehangoltan, szervezetten, egyre egységesebb folyamatban jut kifeje­zésre. Az új esztendő küszöbén megköszönöm az élelmiszergazdaság és a fagazdaság vala­mennyi dolgozójának az 1972. évben végzett szorgalmas és hozzáértő munkát. Kérem, ve­gyék ki részüket szíwel-lélekkel csak úgy mint eddig, közös erőfeszítéseinkből. Fejlesszék tovább a helyes kezdeményezéseket, váltsák valóra a kibontakozó jó elképzeléseket. Ezekkel a gondolatokkal köszöntőm a ter­melőszövetkezetek tagjait, az állami gazda­ságok, az élelmiszeripar, az erdőgazdaság, az elsődleges faipar, az irányító szervek, a földügy és térképészet dolgozóit. Kívánok va­lamennyiüknek sok sikert, jó egészséget, bol­dog újesztendőt. DR. DIMÉNY IMRE mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter Túl az érettségin Huszonévesek gyára A gyár féléves, tehát tulaj­donképpen még csecsemő­korú — munkásai többsége pe­dig éppen, hogy túljutott a ka­maszkoron. Huszonhárom év az átlagéletkor — s ebben benne van az igazgató negyvennégy éve is. Most mégis mindenki a sike­res érettségi vizsgát ünnepli A Mechanikai Laboratórium pécsi híradástechnikai gyára működése alig fél éve alatt ugyanis nemcsak a munka meg­szervezésének és beindításának nehézségein jutott túl, hanem az első exportszállításon is, ami a gazdasági életben olyan, mint az érettségi. December végéig 68 készre szerelt dara­bonként több mint 1Ö0 00Ó fo­rint értékű stúdiómagnó készült el a gyárban — s ebből ötven darabot azonnal exportáltak. KÉT ÉS FÉL HÓNAP TORÉLEM — Július 1-én indultunk, s szeptember közepén fejeztük be a ..törzsgárda-tagok" kiképzését. Ez a két és fél hónapos türel­mi idő, amikor senkit sem haj­tottunk, senkitől sem követel­tünk a jóindulatú igyekezetnél többet, meghozta a gyümöl­csét: Szinte érezhető volt, hogy az ismeretek elmélyülésével párhuzamosan hogy nő minden­kiben a munkakedv, s a vágy, hogy végre valami „komoly dolgot" is csináljunk. Elindí­tottunk hát egy 160 darabos szériát — s azt terveztük, hogy ebből a mennyiségből 10—15 darabot még az idén készre szerelünk. Hatvannyolc gép tel­jesen elkészült, s kiállt minden minőségi próbát. Kilencvenkét magnót részlegesen szerelt ál­lapotban szállítottunk Pestre, ahol komplettírozzák valamenv- nyit. Amikor elkészült az első pécsi stúdiómagnó — ünnepelt a gyár. Nem mi rendeztük ezt az ünnepséget, a dolgozók. Mindenki eljött, mindenki meg­nézte. Mondtam is a kollegák­nak: ezt a lelkesedést kell meg­őriznünk, azt kell elérnünk, hogy mindig mindenki örüljön a két keze munkájának ... Keresztes János, mint a Me­chanikai Labor pécsi kirendelt­ségének vezetője 1970. augusz­tus 15-én állt munkába. Egy Rákóczi úti, mindig sötét üzlet­helyiség volt a kirendeltség, s két adminisztrátor az egész sze­mélyzet. A gyár építése 1971. június 23-án kezdődött — az ML tehát ebben a vonatkozásban is formabontó volt. Nem a kész gyárhoz keresett, vagy adaptált igazgatót, hanem a leendő igazgatóra bízta hogy építsen magának gyárat... Ma 340 munkása van a gyár­nak, jövő ilyenkor azonban 450—500 lesz, 1973-ban ugyanis befejeződik a csarnok második ütemének építése. Jelenleg 4200 négyzetméteres a gyártócsarne- kok alapterülete — a most épü­lő és jövőre elkészülő csarnok­rész pedig 5000 négyzetméte­res. Ugyancsak jövőre készül el a 300 fős étterem és a 800 adagos konyha. Építkezni és termelni — ez a legrutinosabb vezetés, s a leg- összeszokottabb kollektíva mel­lett sem könnyű dolog, a jelek szerint azonban ez esetben ez a „félkész"-állapot is a veze­tést segíti. — Itt nem kell senkinek a jö­vőről prédikálni. Ha új ember jön, messziről látja; szép, ami van, de még szebb lesz, ami épül ... A felvételnél, s a napi munka során egyébként igé­nyesek és következetesek va­gyunk, s erre rá is vagyunk kényszerítve hisz a legkisebb alkatrész legkisebb hibája az egész berendezés meghibáso­dását eredményezheti. Világo­san beszélünk mindenkivel. nincs olyan ember, akinek re lenne döntő szerepe a végter­mék minősége szempontjából A kapkodást nem igényeljük, a hanyagságot pedig nem hjrheí- jük el. AZ IRODA HELYETT A müszergyái szerelőcsarnoka Vámos Istvánné június 1-en lépett be - tehát egy hónappal a hivatalos rajt előtt. Ezt az egy hónapot a Mechanikai Laboi egyik pesti gyárában töltöttéi- Huszonéves, ez az első üzemi munkahelye, most dolgozik elő­ször elektromos műszerekkel - tehát minden szempontból ti­pikus „műszergyóri” asszony. Érettségivel a kézben jött bizo­nyos irodai múlt után - s ez sem egyed' jelenség itt. .Pró báljuk hát összegezni, az első Félév tapasztalatait.- A pesti egy hónap rendki­üt hasznos volt; magabiztosan jöttünk haza. Tekercselő va­gyok, ami azt jelenti, hogy haj­szálvékony drótokból menetek ezreit kell felraknom. A gép ke­zelése egyszerű, inkább az ál­landó figyelem, feszültség okoz nehézséget. Mindjárt „észre­veszi" a gép, ha véletlenül for­mán kívül van az ember... — A fizetés? — Egyelőre 1300—1400. — Mondja el a legszebb napját? — A legnagyobb élmény az volt, amikor egy összeszerelt la­pon felfedeztem a saját teker­csemet. Ekkor még rajt van ugyanis a jelzés, melyről leol­vasható, hogy ki csinálta, s mikor. Lengyel József 30 éves, s szintén „alapító tag”. Néhó- nyadmagával részt vett a gyúr gépeinek beépítésében, egy ki­sebb esztergaműhelyt ugyanis már a gyár felépülte előtt fel­állítottak a Nagy Jenő utcában. — Az ön számára mi volt a legvonzóbb? — A jó gépek. Itt olyan esz­tergák is vannak, amilyeneket még nem is láttam korábban. Itt van például ez a gyémánt­kés. Akkora, mint egy ceruza — s tizennyolcezer forint... — Voltak olyanok, akik be­léptek s aztán el is mentek innen? — Egyről tudok, de az aká’’- hova is megy, nem marad soká ... — A kereset? —Tizennégy-ötven az órabé­rem. — Véleménye szerint mi kell ahhoz, hogy egy munkás jól érezze magát a gyárban? — Hát, jó munkafeltételek. 16 gép, megfelelő munka, nyu­godt légkör. A kapkodást, az anyaghiányt, a szaladgálást senki sem szereti. PESTRŐL PÉCSRE A munka beindításában, s az azóta elért sikerekben döniő szerepük volt a Mechanikai La­bor fővárosi gyáraiból Pécsre te­lepült szakembereknek. Haton kaptak lakást Pécsett, közülük egy Kincses István.- Huszonnyolc éves vagyok, mérnök. Dunakesziben mérőként dolgoztam négy évet. Itt az elektromos üzem vezetője va­gyok ...- Tehát jó csere volt.- Nem tagadom.- Mi a véleménye a munka­társairól?- Mindenki nagyon lelkes, s ez is sokat jelent. Nagyot- fon­tos persze a hozzáértés ;s. Gyengeáramú technikus sok van Pécsett, s nagyon jók. A leg- ‘ontosabb helyeken nagyon megbízható emberek vannak — s én ezt tartom a legnagyobb eredménynek.- És Pécs?- Nem szeretem a nagy sza­vakat.- Mégis ...- A feleségem <s 't* dolgozik a gyárban, a lakásunk szép. Mit mondjak? Ügy tűnik, mint­ha már éveket töltöttünk volna itt.. „ Békés Sándor %

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents