Dunántúli Napló, 1972. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-03 / 285. szám

Várkonyi Nándor: Szíriát oszlopai Petőfi Sándor rokonsága Bóiyban Keresni, kutatni, utazni in­dult több mint ötven évvel ez­előtt Várkonyi Nándor, aki — jóllehet élete nagy részét könyv­tárban töltötte — kutatóútja so­rán az emberréválás — jobban mondva a kulturált emberré­válás nagy és jórészt elfeledett, porlepte szintereit járta be. Az ember származása, eredete fog­lalkoztatta már kora ifjúságá­ban. Hogyan jöhetett létre az ember? Miféle szerepet tölt be abban a világban, amelyet is­merünk, ismerni vélünk? A föl­fokozott belső érdeklődés, ér­dekeltség intenzív külső — tár­gyi — érdeklődéssel párosulva vezette a Sziriat oszlopai szer­zőjét vissza a legrégibb időkig, amikor már kulturált, bizonyos értelemben civilizált emberről beszélhetünk. Ennek az utazás­nak a tapasztalatait, eredmé­nyeit röviden összegezni, meg- határozásszerűen definiálni ter­mészetesen lehetetlen. Voltak ennek az útnak izgató fordu­latai, valamennyiönket érintő, kétségbeejtő történelmi epizód­jai, de végeredményben olyan értékes szerzeményei is, mint a Sziriat oszlopai, amely Várkonyi Nándor kultúrtörténeti munkás­ságának fontos része, régészeti kutatásainak összegezése. Nem véletlen irta művének egyik 1940-es kiadású példányába dedikációként: habent sua fata libelli. Tulajdonképpen — egy bármily szerény igényű beszá­molóban is — érdekesebb vol­na a könyv életrajzának, sor­sának ismertetése, mint ennek e—több évtizedes kutatómun­kának az eredményeit összefog­laló, rendszerező, elképesztően gazdaq kultúrtörténeti anyagot fölhalmozó — műnek az elem­zésére irányuló kísérlet. Kultúrtörténet­Kultúrtörténet... szellemtör­ténet. Idekívánkozik Várkonyi Nándornak egy régi beszélge­tésben elhangzott — a kultúr­történet lényegére vonatkozó — meghatározása. A véletlen őriz­te meg a gyorsan lejegyzett sorokat: „A kultúrtörténet lé­nyegét meglehetősen nehéz definiálni, megragadni, mert tulajdonképpen beletartozik minden, amit az emberiség a kezdetek óta tett, gondolt, mű­velt ... A legfontosabbat talán igy fogalmaznám meg: a kul­túrtörténet legszorosabban vett, leglényegesebb tárgya mindaz, amit az ember szellemi és er­kölcsi téren produkált. Ebbe természetesen bevonható sok más terület is, amit az emberi szellem és az emberi tevékeny­ség bekalandozott..." A meg­határozás rögtönzött ugyan, de alkalmas arra, hogy a szerző érdeklődési körének arányait érzékeltesse. A Sziriat oszlopai kultúrtörténeti mű, pontosab­ban: kultúrtörténeti esszé. Ko­rábbi, eredeti alakjához képest itt-ott változott. Kimaradt belőle a — már első megjelenésekor (1940) is vitatott Hörbiger-féle csillagászati elmélet, amely ké­sőbb — a sokasodó mende­mondákkal együtt — kétes hí­rűvé tette ezt a fontos mun­kát, Gyarapodott is az egykori anyag az első megjelenés óta eltelt harminc év alatt — az azóta végzett, és világszerte egyre intenzívebbé váló kuta­tások eredményeivel. A Sziriat oszlopai alá alcímként „Az el­süllyedt kultúrák” kívánkozna. Ugyanis ezek az — elenyésző nyomaikban, porló maradvá­nyaikban ma már nehezen fölismerhető, a maguk idejé­ben egyidőben élő, határai­kon nemegyszer egybemosódó, — olykor egymással kapcsolat­ban is álló — ősrégi kultúrák képezik Várkonyi Nándor köny­vének a tárgyát. Hogy az alap­mondák keletkezési idejénél, koránál hozzánk közelebbi pél­dával érzékeltessük a kultúr­történeti rétegeket: az i. e. 5—6 században nagyszabású reformerek, vallásalapítók, óko­ri bölcsek egész serege lép föl a világ különböző pont­jain — csaknem egyidőben. Kínában Lao Ce Kunq Ce, Iránban Zarathustra, Indiában Buddha, Közel-Keleten — a sé­mita népek körében a nagy próféták, és végül Herakleitosz és a görög filozófusok. Hacsak ez és az ehhez hasonló külö­nös „együttállások" ragadták volna meg a szerző figyelmét — jóllehet a távolabbi korok vizsgálatakor is együttállásokat tételei föl, és mutat ki — köny- nyen eltévedhetett volna az ilyesfajta különlegességek kí­nálta, látványos magyarázatok­kal kecsegtető lehetőségek la­birintusaiban. Várkonyi Nándor azonban — bár elsősorban el­méleti kutató — született ré­gész lévén, a tárgyi emlékeket éppen olyan fontosnak tartotta már kutatásai kezdetén is, mint azokat a szellemi hagyomá­nyokat, amelyek munkájában vezették. A Sziriat tárgyát ké­pező kultúrák szinte nyomtala- lanul eltűntek. Hogy miért tűn­tek el, és hova tűnhettek azt igyekezett a szerző leírni ebben a kötetben, vagyis egy elme­rült régi kultúrkorszaknak a ré­gészeti és természeti emlékeit összegyűjteni. Ez Oz anyag azonban önmagában természe­tesen nem volna teljes képe ezeknek a korszakoknak. Vár­konyi Nándor a fölkutatott ré­gészeti és természeti emlékeket képes szellemi tartalommal is kitölteni. Előtte azonban fölteszi a kérdést: hogyan élhette éle­tét ez a régi kultúrember? Ho­gyan, és milyennek látta a vi­lágot? Mi volt ennek a régi kultúrának a szellemi tartalma? Hogyan mondta el magának és társainak a letűnt korok em­bere élete nagy meséit? Mi­lyen viszonyban volt isteneivel? Fölfedező utazás A Piramisépítők című fejezet­ben sem a régészeti különös­ségek kedvéért időzik a Khe­opsznál, Mexikó és Peru kő­kolosszusainál, a nagy ókori kulturális analógiák e különös dokumentumainál. Nemcsak ő csodálkozott el ezeknek az — ókorban egymástól különösen nagy távolságra lévő területek­nek építészeti és kultikus em­lékeinek meglepő hasonlósá­gán. Heyerdahl papiruszhajó­jával, a szellemi „kapcsolatot” valóságos, fizikai kapcsolatok­kal akarta megmagyarázni. És ezen, oki a Sziriat oszlopait el­olvassa, nem is csodálkozhat. Várkonyi Nándor „nyomozása” nem elsősorban ezeknek a le­hetségesnek vélhető valósá­gos kapcsolatoknak a tisztá­zására irányul. A kultúra, mint mindenkori világjelenség foglal­koztatja, A sajátosabb kulturá­lis alakulatokban is azoknak részletein, tárgyi emlékein túl, a lényeg, az általános, az em­beri érdekli. Korszakokat élhe­tünk át könyvének egy-egy fe­jezetének olvasásakor. Azon túl, hogy a Sziriat oszlopai adatai révén hasznos és nélkülözhetet­len kézikönyvünkké válhat, az emberiség rokonszenves „gyer­mekkori" képe is elénk tárul, emlékünkké válik. Főhajtás is ez a könyv, tisztelgés a le­tűnt korok — olykor túlzottan lebecsült — embere előtt. Fölfedező utazásról beszél­tünk az imént. Várkonyi Nán­dor kora ifjúságában talán ösz­tönösen, érett gondolkodóként, tudósként pedig tudatosan vá­lasztott és vállalt mesterei, példaképei — többek között — Alexander van Humbold és Körösi Csorna Sándor. Mind­kettőtől a nagy utazások, a teljes emberi valóság megisme­résének kutatásának szenvedé­lyét örökölte és örökíti olva­sóira, tanítványaira. Gulner János, a mohácsi hon­ismereti szakkör tagja Petőfi Sándor rokonságát fedezte fel Bolyban: Petrovics Lajos és fe­Petrovics Lajos és Takács Vil­ma gyermekei: István történe­lem-angol szakos egyetemi hall­gató, Lajos pedig kertész. Lajos bácsi visszaemlékezései: A három testvér — Petrovics István, János és Kázmér — édes­apja Pusztafödémesről szárma­zott. Ott volt nemesi kúriája. 1781-ben kapta nemesi levelét II. Lipót császártól. E nemesi oklevelet Vágújhelyen hirdették ki. Lajos bácsi családjának bir­tokában van egy szerződés, me­lyen Petrovics István neve sze­repel ts-sel, Petrovits-ként alá­lesége Petőfi Sándor közeli ro­konai. íme, a rokonság és a családi adatok: írva. A cs-vel való névírás a családban már Lajos bácsi gyer­mekkorában is fennállt. Petrovics Kázmérról és csa­ládjáról a kajali vagy a puszta- födémesí evangélikus lelkészi hivatalból tudhatunk meg töb­bet. Lajos bácsi nagyapjának, Pet­rovics Istvánnak özvegy édes­anyja hirtelen-haragú asszony volt. Egy alkalommal szomszéd- asszonya az ő lúdjai közül egyet megvert. Erre Petrovics István anyja úgy mellbevágta szom­szédasszonyát, hogy az menten meghalt Lajos bácsi nagyapját már csecsemő korában bünte­tésből elvették édesanyjától. Igy a kicsiny Petrovics István Atkári Istvánhoz került gyámságba. Ne­gyed községbe. Atkárinak két édes fia is volt, de igen becsületes, igazságos nevelőszülőként Istvánt is ugyan­úgy öltöztette, gondozta, mint saját gyermekeit. Magyaros ru­hában járatta és magyar szel­lemben nevelte őket. István el­érve nagykorúságát, visszaköve­telte a pusztafödémesi birtokot annak bérlőjétől. Annak ellené­re, hogy a gyám is mindent megtett István vagyonának visz- szaszerzéséért, a bérlő különbö­ző manipulációkkal a birtokot magának tartotta meg. Igy sze­gényedett el István családja. Ö aztán Negyeden telepedett le, családot alapított és leszárma­zottjai is ott éltek 1948. októ­beréig. Ekkor telepítették át Magyarországra unokáját, Pet­rovics Lajost és családját. Petrovics Lajos igen megbe­csült ember volt még amikor Negyeden lakott, de itt új „ha­zájában” is. Mi sem jellemzőbb nagy tekintélyére, minthogy Ne­gyeden 31 éves korában már bíróvá választották. A környék legfiatalabb bírója volt. Boly­ban pedig a megbecsülést av­val vívta ki, hogy a község szé­pítéséhez, fejlődéséhez társa­dalmi munkával és sok-sok anyagi áldozattal járult hozzá. A költői véna megmaradt a Petrovics családban, mert Lajos bácsi igen sok verset ír még most is, sőt egy-egy ismert — főleg Petőfi verseire komponált — dallamra igen találó, rímes szövegeket alkot. Csodálkozva hallgattuk, amint a hetvenhat éves, kiváló memóriával rendel­kező ember, fejből csak úgy ontja magából ízes magyar nyelven a hosszú évekkel ez­előtt megírt költeményeit. Kiss Béla Népek zenéje Harmadik alkalommal lépett nyil­vánosság elé csütörtökön este, a Ságvári Endre Művelődési Ház nagy­termében, a Mecseki Ércbányászati Vállalat fúvószenekara. Mostani mű­soruk a „Népek zenéje” cimet vi­selte, amelyben Verdi, Brahms, Dvo' rak, Hacsaturján egy-egy műve mel­lett polka, walzer, spirituálé és * Sirtaki is elhangzott. A zenekar kettős funkciót teljesített. Ónálló műsorszámai mellett a mű­sorban fellépett tánccsoportokat (« tanarképzősök, a görög emigránsok és a müv, ház csoportját) is kisérte. A műsor igen hangulatos volt, és méltán vívta ki a szépszámú hallga­tóság, vastapsokban kifejezett elis­merését Apáthy Árpádnak, a zenekar kar­nagyának gondos előkészítő, felké­szítő munkáját és o zenekari tagok szorgalmát, fegyelmezettségét elisme­rés illeti. Az ötvennyolc tagú zenekar hangzása meglágyult, amely nem­csak a fafúvós-család beépítésének, hanem a fuvásmód megváltozásának is köszönhető. A tisztaság is erénye az együttesnek. A tempókra és a ze­ne karakterének, hangulatának egy­értelműbb közvetítésére kell még na­gyobb gondot forditaniok. A bányász kulturális hetek kereté­ben rendezett műsor sikerében része van Zsikó János műsorvezetőnek is. (Várnai) Bebesi Károly Csorba Győző: Ezért kell Zsúfolódnak az alkonyok a reggelek A percek perce lesz lassan minden perc: az elsuhantak valamennyi lélegzetével A mellemdalö mozdulat a szeretkezés lihegése sokezer mozdulat párlata magja sokezer lihegés kórusa immár Igy lehet kötetnyi szöveg egyetlen szó cselekvés-halmaz a test parányi jámbor rezzenése ezért kell ólom-súlyokat vállalnom ha csak egy madár is # elvillan az üres ablakkeretben Hang verseny kró nika Mai magyar kamarazene Felettébb izgalmas élményben volt részünk a szerda esti ka­marabérleti hangversenyen: hét mai magyar zeneszerző alkotó műhelyébe pillanthattunk be. E hét zeneszerző a harminc-negy­ven évesek generációjához tar­tozik, bemutatott műveik mind a hatvanas években keletkeztek. Sokszínű, ugyanakkor egységes stílusjegyeket is tartalmaz ez a zenei világ. A legtöbb kompo­zícióra jellemzők századunk „modern” zenéjének stiláris je­gyei: a merész ugrásokból al­kotott dallamépítés, sok-sak disszonancia az akkordikában, sokkhatást keltő dinamikai kontrasztok, elmosódó metrika, wnprovizotív részletek, a hang­szerek sokszor újszerű kezelés­módja stb. örömmel állapítottuk meg, hogy a mai magyar zeneszerzők többsége fölényesen uralja a felsorolt stílusjegyekből létrejö­vő kompozíciós technikát, egyé­ni tehetsége és mondandója révén az eszközök — többé- kevésbé — világosan megfogal­mazott tartalmi célok kifejezé­sét szolgálják. Nem egy darab dollamfordulataiban, hangzatvi- lógában felismerhető volt, hogy magyar zenét hallunk. Kodály gondolatát idézve, ezen a hang­versenyen egyszerre éreztük magunkat — és a felhangzó kortárs hazai zenét — európai­nak és magyarnak. (És itt az „európai" jelző nem feltétlenül és nem kizárólag nyugati hatást jelent, hiszen pl. a lengyel avantgarde hatása is igen nagy mértékben kimutatható zene­szerzőinknél.) Egy először vagy még alig hallott zenemű értékét nem könnyű megítélni, hatását pe­dig szétválasztani alig lehet az előadásétól. Igy, amikor arról számolunk be, hogy közönségre és kritikusra egyaránt a hallott zongoraművek gyakorolták a legnagyobb hatást, mindenek­előtt ki kell emelnünk egy te­hetséges fiatal zongoraművész­nő, KÖRMENDI KLARA ragyogó teljesítményét, aki kiváló felké­szültséggel, elhihető erővel 'hi­te megérdemelt sikerre DURKÓ ZSOLT. KURTAG GYÖRGY és BOZAY ATTILA műveit. (A fúvós­számok zongorakísérete során is kiemelkedőt nyújtott Körmendi Klára.) Durkó Psicogramma-]a világos, új formarendet teremt, hangzásvilága nemcsak újsze­rű, de szép is. Bozay Intervalli (hangközök, időközök) c. zon­goraműve mintha a saját mikro­kozmoszát keresné: kirobbanó alkotói tehetségről és ötletgaz­dagságról tanúskodott ez a kü­lönösen szuggesztív erővel ját­szott kompozíció. Kurtág Nyolc zongoradarabja (I960) már szinte klasszikusnak hat. Nem mintha kevésbé volna merész az eszközök alkalmazásában, in­kább a fogalmazás tömörségé­ben, a gondolat mélységében, a kifejezés tartalmasságában. Lassú tételeit Beethoven és Bar­tók lassú zenéi egyenes folyta­tásának érzem. Nagytehetségű ifjú klarinét- művészt hallottunk BERKES KAL­MAN személyében. LANG IST­VÁN Monodiáját és KAROLYI PÁL Meditazione c. művét ját­szotta, rendkívül szép hangon. Különösen szépek voltak indítá­sai és a dallamívek lezárása. Láng István kompozícióját érez­tem meggyőzőbbnek, tartalma­sabbnak. A két fuvolamű (KAL­MÁR LÁSZLÓ: Szonáta és LENDVAY KAMILLO: Quattro duetti) keltette viszonylag a leg­csekélyebb hatást. PRÖHLE HENRIK nagy odaadással tol­mácsolta e darabokat, de ezek­nek értékeiről és szépségéről csak részben tudta meggyőzni a közönséget. SZIKLAY ERIKA sajnálatos megbetegedése miatt a dalcik­lusok elmaradtak. Igy sem ha­tott azonban rövidnek a kény- szerűségből lerövidített műsor. Ismeretlen, szokatlan hangzású zenéből nem célszerű egyszerre túlsókat előadni, mert hamar kifárad a közönség és nem tud­ja követni a zenei történést Szerte a világon keresik a leg­jobb módszereket a modern muzsika befogadtatására. So­kat segíthet néhány értő szó, a megértést megkönnyítő gondo­lat elmondása (emlékezzünk Sándor János hangversenyeire), még többet ér, ha kétszer egy­más után eljátsszák az izgal­mas műsorszámokat. Ez alka­lommal például szívesen több­ször is meghallgattam volna a Durkó-, Láng-, Bozay- és Kur- tág-műveket. Dicséri a Filharmóniát e hang­verseny létrejötte és az ígéret, hogy Sziklay Erika elmaradt mű­sorszámait más alkalommal meghallgathatjuk. Dicséri kö­zönségünket, hogy a taps diffe­renciáltan reagált a művekre és az előadásra. Szesztay Zsolt SS! VASÁRNAPI MELLÉKLET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents