Dunántúli Napló, 1972. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-24 / 303. szám
Tizedmiüiméter áfmérőjű agyi erekef is lehet operálni A képernyő előtt Mikroszkóp n agyseMszeiliaa Harminc évvel ezelőtt még a legtekintélyesebb idegsebész is kilátástalannak tartotta az agyi erek sikeres operációját, ma pedig már minden idegsebészeti műtőben szinte rutinszerűen végeznek operációkat.; agyi verőértáguiatok és daganatok miatt. Az idegsebészetben napjainkban forradalmi fordulat küszöbéhez értünk. A Pécsi Orvos- tudományi Egyetem Ideg- és Elmegyógyászati Klinikájának professzora, dr. Mérei Tibor a nyáron igen figyelemreméltó előadást tartott a Magyar Ideg- sebészeti Társaság balatonfüredi konferenciáján az idegsebészet új lehetőségeiről, — Minek köszönhető ez a fordulat az ideggyógyászatban, kiváltképpen az idegsebészetben? — A különböző műtéti technikáknak, az új, modern operációs eszközök kifejlesztésének, mindenekelőtt az operációs mikroszkópnak és a nagyon finom, szinte a képzeletet is felülmúló vékonyságú varróanyagok alkalmazásának. Az új operációs technikát, amellyel az agyvelőn és a gerincvelőn lehet sebészi beavatkozást végezni — mikrochirurgiának nevezzük. Miként a nevében is benne van, olyan anatómiai dimenziók operálására alkalmas, mint például az agyi erek, amelyek némelyikének átmérője alig nagyobb néhány tizedmilliméternél, így ezek szabadszemmel nem, vagy csak alig láthatók. Miután az operációs mikroszkóp a tárgyról, így ó kérdéses agyterülétről egyenesállású, nagyított, valódi képet ad — felbecsülhetetlen eszköz az agysebészetben. Hála ennek a technikának — mondja a professzor —* ma már az ilyen műtétek, amelyeket agyi verőértáguiatok és daganatok miatt kell végezni — összhalálozása 1—4 százalékra csökkent, szemben a 15 évvel ezelőtti 50 százalékkal. —' Professzor ár ez év tavaszán jött haza Amerikából, ahol Los Angeles egyik hatezer ágyas kórházában fél éven át tanulmányozta az agysebészetnek ezt a különleges módszerét. Milyen tapasztalatokat szerzett professzor úr Amerikában? — Nagy élmény volt személyesen találkozni Kurze profesz- szorral, akit a mikrochirurgia úttörőjének ismer a világ és akit a hallóideg-daganatok és az agyi verőértáguiatok sikeres operációi tettek híressé. Fél éven keresztül tanulmányoztam az ő módszerét. Kurze dr. műtője külön a mikroszkópos agy- Sebészet számára van berendezve. Módomban volt látni és tevékenyen közreműködni a professzor mikroszkóppal végzett többféle operációs eljárásában. Sok különös esetet láttam, több hasznosítható tapasztalatra tettem szert. De ezek között mégis azt tartom a legfontosabbnak, hogy az érbetegségek, körtük az agyi érelváltozások operációját minden esetben alapos röntgen-vizsgálat előzi meg. Tehát az agyi érbetegségek időbeni korai kórismézése mindenekelőtt röntgen-felszereltség kérdése. E téren számos olyan újdonsággal találkoztam Los Angelesben, amelyek hazai, elsősorban a pécsi klinikán történő bevezetéséért minden tőlem telhetőt megteszek. Annak ellenére, hogy a mikrosebészeti technikák alkalmazása terén lépést tartunk a világgal, a modern diagnosztikai felszereltség tekintetében alaposan le vagyunk maradva. — A pécsi Idegklinikan már 1966 óta van operációs mikroszkóp ... ■— Kettő is van belőle — mondja a professzor — az egyiket állandóan gyakorlásra használjuk. Ez azt jelenti, hogy állatokon, vagy agyi készítményeken preparálás közben gyakorolja az orvos a műszerek használatát. Ezek az állatkísérletes operációk, amelyeket szerte a világon végeztek a kisát- mérőjű agyi artériákon, igazolták, hogy az emberi koponyán belüli erek is technikailag hozzáférhetőek és sikeresen operálhatok. A mikroszkóp kezelésének elsajátítása különben mintegy hat hónapos gyakorlatot igényel; amíg az orvos megfelelő rutinra nem tett szert a használatában, nem lehet vele embert operálni. A Zeiss gyártmányú mikroszkóp, amellyel a mi klinikánk rendelkezik, sajnos nem veheti fel a versenyt az Opton gyártmányával, amelyet Amerikában és a gazdagabb országokban használnak. A Zeiss nagy hátránya, hogy nem tud filmet készíteni a műtét egész folyamatáról, s hogy nem lehet televíziós kamerát sem hozzákapcsolni, mint az Opton cég gyártmányához. Ezek hiányában elesünk a műtéti dokumentációtól, ami pedig az önkontroll miatt igen fontos volna az operációt végző orvos számára, de az oktatás céljából sem lebecsülendő szolgálatot tenne egy- egy jól sikerült műtétről készült film. — A mikrosebészet további elterjesztése hazánkban, az operációs mikroszkóp javíthat-e az idegklinikák halálozási statisztikáján? — Magyarországon a megbetegedési és halálozási statisztikában a szívhalál után az agyi érbetegségek következnek. Ez utóbbinak időben történő felismerése, pontos diagnosztizálása, majd műtété, legtöbb esetben sikerrel kecsegtet. Az agyi verőértágulat, amely az erek elágazódásainál keletkező színes gombostűfejnyi, bab-, néha dió-nagyságú kiöblösö- dés, kezdetben nem okoz működési zavart, a beteg nem érzi, csak ha az ér megreped, következhet be a már jóvátehetetlen egészségkárosodás. Általában az ötvenedik életévtől felfelé szaporodnak a verőér- tágulatokból eredő repedések. Az 1968-ban kiadott magyar Statisztikai Évkönyv adatai szerint a körzeti orvosok által diagnosztizált agyvérzések aránya kb. háromszorosa az érelzáródások, embóliák és verőértáguiatok, a repedések számának — pedig ez éppen fordítva áll — mondja a professzor. — Ugyanis az agyvérzés magas vérnyomásos betegeken fordul elő és 90 százalékban halálos, addig oz érelzáródások és embóliák, valamint a verőértáguiatok halálozása jóval alacsonyabb, ide előfordulásuk sokkalta gyakoribb. Az agyi verőértágulat és az agydaganat tünettana roppant egyszerű — mondja a professzor úr — felismerése nem nehéz, mégis ritkán gondolnak rá az orvosok. Ez is indokolja a diagnosztikai eszközök és módszerek tökéletesítését és ismertetését az orvosok körében, ami nagyban hozzájárulhat még több ember életének és egészségének megmentéséhez. . Takács László Megerősített éjszakai ügyelet a postán Szombat délutánig mindösz- sze négy külföldi beszélgetést jegyeztek elő karácsony estére a pécsi posta távbeszélő központjánál. Szó sincs arról, hogy o szokásos ünnepi hívások, rokoni üdvözletek elmaradnak, csupán másként, egyszerűbben zajlik majd le a december 24- iki csúcsforgalom. Tavaly ilyenkor csak andaxin- nal felvértezve győzték a rohamot az ügyeletesek, s most végre nyugodt szolgálat ígérkezik. A pécsi előfizetőket ugyanis közvetlenül hívhatják a hozzátartozók, ismerősök Párizsból, Moszkvából, New Yorkból, vagy Ausztrália városaiból. Budapest se zaklatja a pécsi postát, közvetlenül a hívott számot csengeti. Megyén belül — a távhívásba kapcsolt állomásokon kívül — a hagyományos módon kívánhatnak egymásnak kellemes ünnepeket a baranyaiak. Nagyszerű dolog a Crossbar. A távbeszélő központ dolgozói szerint, az új központ üzembehelyezésével, mintha kicserélték volna az előfizetőket. Mindenki kedvesebb, türelmesebb. Biztos ami biztos, a csökkent forgalom mellett is felkészült a posta esetleges váratlan fordulatokra. A távbeszélő központban s a tudakozónál megerősített ügyeletet tartanak karácsony éjszakáján. Kodály Zoltán emlékére A múlt vasárnapi díszhangversennyel véget ért a Televízió Kodály Zoltán emlékére hirdetett zenei versenye. A heteken keresztül közvetített, kitűnően szervezett, magas színvonalú rendezvény méltó tiszteletadás volt a Mester emlékének. Azt idézte, ami szellemében és művészetében múlhatatlanul élő s a jövőbe sugárzó. A verseny résztvevői hivatásos vagy annak készülő művészek voltak, a zsűribe az ország s a nagyvilág kitűnő zenei szakembereit, művészeit kérték fel, a műsort jól felkészült és népszerű riporterek vezették. A technikai apparátus mindvégig kifogástalan pontossággal működött. A szakmai értékelés nem feladatunk. Megbízhatunk a zsűri szakvéleményében, amely szerint valóban igen magas színvonalú előadóművészi teljesítmény tanúi lehettünk. A verseny a közönségtől is kétségtelenül magasabb fokú felkészültséget, ízlésszintet igényelt, ehhez azonban igen jó előkészítésül szolgált a „Röpülj páva" korábbi sorozata. Akik a „Röpülj páva" adásait megszerették annak idején, azok bizonyára ezt a versenyt is örömmel és érdeklődéssel fogadták, s a népdalfeldolgozásokon keresztül, azokkal együtt az opera- és dalirodalomhoz is közelebb kerültek. A versenyek légkörét és külsőségeit az alkalomhoz illő ünnepi komolyság jellemezte. Az ünnepélyesség talán csupán a díszhangversenyen kapott némi kis sznobisztikus színezetet, amelyet szívesen nélkülöztünk volna. Ezen a záróadáson keletkezett valami disszonancia Antal Imre egyébként nagyon hiteles, közvetlen riporteri hangvétele és az alkalom hangulatisága között. Az ünnepélyes környezetben ez a hangvétel kissé közvetlenkedőnek tűnt. Ugyanakkor a riporter provokálta a sznobisztikus veszélyt is, pl. amikor a kitűnő zenetudóssal folytatott beszélgetésben külön kérdést szentelt annak, nogy az közvetlenül New Yorkból érkezett a zsűribe, s közvetlenül New Yorkba utazik másnap vissza. A zsűri tekintélyes összetételéről, a Televízió impozáns válogatásáról, a felkértek előkelő rangjáról és lakhelyéről már a bemutatáskor meggyőződhettünk. Miért kellett volna a kérdés nyomán ismét elájulni a gyönyörűségtől, hogy lám New York is képviselteti magát, nemcsak Debrecen? Ez az apróság persze nem homályosítja el a Televíziónak a verseny kitűnő szervezésével és lebonyolításával szerzett nagyszerű érdemeit, s, Antal Imre is igen jó riporter. A jelenség mégis figyelmet érdemel, mert nem először fordul elő a. Televízióban, s emellett Kodály Zoltán szellemétől kiváltképpen teljesen idegen. * Az emlékverseny mellett a Ko- dály-évfordulóhoz kapcsolódott a „Székely fonó"-ról csütörtökön bemutatott dokumentumfilm. A többnyire éiő beszélgetésekből, beszámolókból, felolvasásokból összeállított dokumentálás, az opera keletkezésének, fogadtatásának és eddigi útjának megrajzolása egészében jól sikerült. Maga a mű — noha mindvégig róla volt szó — ebben a műfajban csak illusztratív szerepet kapott, s szétvagdalva egységes művészi élményt természetesen nem nyújthatott. Sí. E. Főpróba a parlamentben VM < A Parlament kupolacsarnokában teljes ünnepi díszben tündököl a 100 éves óriásfenyő, a hagyományos karácsonyi gyermekkarnevál főszereplője. A szép, arányos díszfát az idén a Soproni Tanulmányi Erdőgazdaság ajándékozta az úttörőknek. A tűzoltók több napig tartó munkával díszítették fel fő ékességével, a 70 kiló szaloncukorral. Ezen kívül mintegy 300 ragyogó műanyagdísz — hókristályok, színes neonfigurák — pompáznak az ágakon. Utoljára helyezték el a fény- palástot, a 200 színes égőt. A kisdobosok és úttörők idei parlamenti fenyőfaünnepségére mintegy hatezer budapesti és vidéki kisdiák kapott meghívót December 25-én délelőtt a kisdobosokat látják vendégül, majd mindkét ünnep délutánján vörösnyakkendős úttörők lesznek hivatalosak az ünnepségre, végül 26-án este az ifjúsági vezetők bálja zárja a programot. Az ünnepi műsor főpróbáját tegnap tartották meg. Petőfi kerestetik... Fehéren virít a bicskafaragta csonk a sok dérlepte karácsonyfa között. Vandál rnunna, bizonyos. Tolvaj kezek faragták le a fenyőtelep egyik szép fájának tetejét, itt lent, Józse}- házán. Hómann Antal erdészszel, meg Sándor bácsivá1 ballagunk az erdészház felé. Sándor bácsit nem hagyja nyugton a dolog. — A Berek Kati folyton mindenkit megkérdez — meditál — hogy ki volt az. a Petőfi? Hát engem kérdezzen meg. . £n majd megmondom. Olyan ember volt az, aki most is elkelne. Aki harcolna. — Miért kellene most harcolni? - faggatom az öreget. — Hát nem látja? — És szélesen kitárja a karját. — Hiszen lopnak! mondhatom, nem volt enné! hosszabb utam az életemben. A szobájuk üres volt, leültem hát és vártam. Hajnali háromkor jöttek. Én nem szóltam semmit, csak ütöttem. Nem tudom elmondani, mit éreztem én akkor, s azt se, mit értett meg ő az egészből, de többet nem volt ró panasz, s nem volt ilyesmire szükség .. „ — Mikor látta? — Nincs olyan nap, hogy be ne nézne. — Tehát, jó gyerek. •— Jó — mondja, s elhalkul a hangja. — Ha nem lenne nyugdíjam, akkor se lenne hiányom semmiben. * V. L. mérnök, örökösen újat akaró,, ha keli, mindent százszor újrakezdő. Oroszul, németül, 5 angolul1 is beszél. Munkaköre szerint a műszaki fejlesztés napi gondjainak megoldása a feladata, de tulajdonképpen nincs olyan üzemi ügy, amihez ne kérnék ki a véleményét. Gyakran összefutunk, mindig van valami érdekes hírünk, vagy kérdésünk egymás számára, most mégis megrezdü! az arca, amikor azt kérdezem : — Édesapád? — Mi van vele? — Én kérdezem. .— Te jóisten, de megijesztettél! Már azt hit-- tem, valami bat van. — Mikor láttad? . — Három hónapja — talán. — Levél? — Ritkán. —■ Szerinted nélküle mi lett volna veled. Ogy értem, ma mi lennél? — Aha, szóval valami szociológiai felmérés. Hát, mondjuk traktoros-brigádvezető. Mindig vonzottak a gépek, tíz éves se voltam, már segítettem a falu kovácsának; a szervezés, mobilizálás pedig a véremben van. — Akarta, hogy tanulj? — örökösén sanyargatott Ottói a pillanattól kezdve, hogy hazavittem az első jelest. Persze nemcsak engem, a tanárokat is. Képzeld, egyszer beállított a gimnáziumba egy fél disznóval. Régen szokás volt a kosarazás, de azért egy fél disznó... Nem is merte elfogadni az osztályfőnök, de az esetet sohasem felejtette el. Már egyetemre jártam, de még mindig em| legette, ha összefutottunk. Egyszer azt mond- j tóm neki; nem megy nekem t ez az egyetem, tanár úr, kimaradok. Úgy nézett rám, mint egy gyilkosra. És apád? Azzal nem törődsz? — Hát, j szóval, ilyen volt az öreg. Nem beszélt az sokat arról, milyennek szeretne látni, csak szépen felépítgetett, mint egy házat... * R. E. lakatos volt. Most hatvankét éves, s egyedül él. Amióta meghalt a felesége, rákapott az olvasásra — sokszor éjfélig is ég a villanya. Három gyereket nevelt fel. Az egyik or- j vos lett, a másik vasúti tiszt, a harmadik ta- | nít. A legkisebb kései gyerek, abban az évben , végzett, amikor ő nyugdíjba ment A középső gyerek a szomszéd faluban él. Az öreg egy-két I napot nála tölt a hétből, tesz-vesz o ház körül, az idén nyáron például a kerítés volt soron. A szomszédok azt mondják, harmincezer forintot is megér az a kerítés. — Az ember ott segít, ahol tud . . . — S ez viszont is így van? ■— Ha jönnek, nem jönnek üres kézzeí. De nem is ez a fontos, emberek lettek, s nekem csak ez számít. — És ha nem sikerült volna valamelyiknek az egyetem? — Félreért, én nem azt veftem a fejembe, hogy mindenképpen diplomás embereket nevelek, csak azt akartam, hogy addig mindenképpen eljussanak, ameddig telik az erejükből. | Persze, a szakma az más, abba nem nyugodtam volna bele, hogy szakmájuk se legyen. Szakma nélkül olyan az ember, mint a gyökér- telen fa. ■— ön szerint ma is olyanok a gyerekei, mint mondjuk, tíz évvel ezelőtt? Vagy mintha itt dolgoznának a községben az ön közelében? — Jó gyerekek. Az persze igaz, hogy ők már más világban élnek, s ha beszélgetnek egymással, én legtöbbször csak hallgatok. Mások a gondjaik, más emberek veszik őket körül, s mások a lehetőségeik is. — Melyikükhöz költözne a legszívesebben? | — Csak okkor költözök, ha nagyon muszáj j Jó nekem itt, a fontos csak az, hogy jöjjenek | minél többször, vagy legalább írjanak».. j Egy ellesett beszélgetés, egy kis történet késztetett írásra, egy emlék, s egy furcsa érzés, ami újra meg újra feltámad bennem és úrrá lesz rajtam, s bár napokon át az apák és magasra emelkedett fiaik kapcsolatát kutattam, ma sem tudom megfogalmazni, mi is napjainkban e kapcsolat lényege. Többlépcsős rakéta qz ügy, ennyi oz egész, mondja valaki, de bármennyire is kézenfekvő első hallásra ez a hasonlat, nem fogadhatjuk el, hisz a rakéta feje ledobja magáról s az enyészetre bízza az őt magasra emelő első fokozatot, s ez így csak a legritkább esetben igaz. Persze az sem igaz maradéktalanul. hogy a szülők, az apák életét maradéktalanul kitölti a gyerekek sikerei felett érzett öröm. Sok az elégedett, boldog, büszke szülő, de a szomorú, a magányos, a csalódott sem kevés..Ez a megállaDÍtás már nemcsak azokra érvényes, természetesen, akiknek a gyerekei a ranglétrán is magasra emelkedtek — legfeljebb arról lehet szó, hogy aki többet áldozott, az joggal várt többet is. Egy statisztikát lapozgatok. A nyugdíiaskorú szülők 33 százaléka minden héten látja a gyerekei valamelyikét, 17 százaléka kéthetente 15 százaléka legfeljebb havonta egyszer, 20 százaléka pedig több hónapig hiába vár. Száz szülő közül hét évente egyszer, vagy legfeljebb kétszer találkozik gyerekeivel, minden száz közül kilenc felett pedig úgy múlik el az év, hogy éppen az nem nyitja rá az ajtót, akit a feg- jobban vár. Sékés Sándw t
