Dunántúli Napló, 1972. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-17 / 297. szám

4 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1972. december 17. A műszer bizonyított Fényszóró-ellenőrzés, szomorú eredménnyel A „bűnös" természetesen nem hallja a kimondott, vagy elharapott - enyhén szólva - szitkot, amely a szembejövő gépkocsi' vezetőjéből fakad. A szabályosan beállított tompí­tott fényre ugyanis egyesek ke resztbe kötött lámpával, ma­gasra állított tompított fénnyel felelnek, s hogy ez nemcsak bosszantó, hanem balesetve­szélyes, életveszélyes, is, arról, valószínűleg, senkit sem kell j meggyőzni. S mégis: nagyon kevés a szabályosan beállított j fényszóró. Az újságok, a rádió, o telt- : vízió rendszeresen foglalkozik a ‘ szinte unalomig ismételt jel­szóval: „Több fényt!" Azaz, o nem kellően világított lakott te- j rületen, s nappal esőben, köd- 1 ben, hóesésben is tompított fényt kell használni. Nem azért, hogy a vezető lásson, hanem azért, hogy ót lássák. Mert egy új akkumulátor nem lehet olyan drága, mint egy összetört autó. Ma már egyre több gépjármű- vezető tartja meg ezt o sza­bályt — hisz ez is az oly sokat emlegetett közlekedési moréi­hoz tartozik -so városban is, nagyon helyesen, tompított i fénnyel autózik, motorozik. Csakhogy milyennel! Amikor a reflektor felvillantására vála­szol a szembejövő, kiderül, hogy amit reflektornak hittünk, az bizony „csak" tompított, Ez ugyan legalább 50 méterre vi­lágít, de úgy látszik, az illetőt nem zavarja. Nem is zavarhat­ja. hiszen nem az ő szeméoe világít... * Nagyon kevés a jól beállí­tott fényszóró. Erről győződ­hettünk meg, amikor egyik este a Baranya Megyei Rendőrfó- kapitányság közlekedésrendé­szeti osztályával és a Magyar Autóklub pécsi műszaki állo­másával közúti ellenőrzésen vettünk részt. Arra a kérdésre kerestük a választ: -milyenek a fényszórók? Az eredmény el­szomorító. Nem egész egy ózó a’att 28 jármű került a műszer elé, s ebből mindössze három­nak! volt szabályosan beállít­va a lámpája. A CT 45-82 rendszámú Sko­da vezetője bizonygatta:- Nemrég voltam műszaki vizsgán. Ott megfelelt, maguk­nak nem jót Az optikai műszer bizonyítja: nem. A bal oldali tompított fény olyan magasra világit, mint a szabályosan beállított reflektor. A CO 25 05-ös Trabantnak nem ég a bal lámpája.- Épp most romlott el — mondja a gépkocsivezető. - Belementem egy nagy gödör­be. akkor éghetett ki, csak nem akartam a 6-oson meg­állni. Jó, hogy itt vannak, leg­alább látják, hogy kicserélem. ( Előveszi a kesztyűtartóból az i új izzót, öt perc múlva jó a vi­lágítás. De miért nem lehetett volna elindulás előtt? Az IG 68-28-as Wartburg ve­zetője igencsak meglepődik, amikoi Varga Béla, az Autó­klub műszaki állomásának sze­relője visszaállítja a fényszóró állítókarjbt. A VIZÉP ÉG 47-87 rendszá­mú hatalmas daruskocsija all a műszer elé. De anélkül is megállapítható, hogy a jobL oldali tompított a mennyekbe világít. A rozsdás csavarok mi­att nehezen megy a helyszíni javítás, de azért, sikerül. Felfe­lé állt a fényszórótükör... Vadonatúj, IT-s Zaporozsec. Két napja hozták a Merkúrtól, máris rossz a tompított. Tanul­ság: nem árt az új autó lám­páit is műszerrel ellenőriztet­ni ... Az Autóközlekedési Taninté­zet R 4-ese és Moszkvicsa is sorra kerül. A T betűs autók­nak is magasra világít a lám­pájuk. A rendőr figyelmezteti az oktatót: állíttassa be. A Pécsi Állami Gazdaság VD 36-39-es Zetorja is „égnek me­reszti a szemét." A vezető lej­jebb ütögeti, s máris pontosat mutat a műszer. — Biztos elérte egy ág a dű­lőben, attól mozdulhatott eJ — szabadkozik. — Ezért is nem árt néha egy fal előtt megnézni a fény esési szögét — adja a tanácsot Var­ga Béla. A C5 02-05 rendszámú Tra­bant vezetőjét nemcsak figyel­mezteti a rendőr. A helyszín­bírság 60 forint. Egy sárga és egy fehér fénnyel ugyanis tilos közlékedni. A két lámpa fényé­nek egyforma színűnek keli lennie, s ha nem így van, szo- bálysértés. A verető is tudja ezt, de a kereskedelmre hivat­kozik. „Hol ilyen van, hol olyan." A CA 35 28-os Moszkvicsnak is vakít a tompitottja. — Nagyon le van terhelve o kocsi - magyaráz a vezető. A BD 42-46-05 Polski Fiat­nál pontosat mutat o műszer. — ön ma este a harmadik, akinek ezt mondhatjuk — szól a rendörfőhadnogy. — Néha megnézetem — vá­laszol a pilóta. * Nem soroljuk tovább a rend­számokat. Autóbuszokat, teher­gépkocsikat, magán- és közüle­ti személygépkocsikat ellenőriz­tünk. A különbőró wattszámú izzóktól, a különhöző színűe- kig, a keresztbe kötött fényszó­rótól az alig pislákolóig mié denfélével találkoztunk. De olyannal, amelyiknek jó lett volna, kevéssel. A 28 ellenőrzött autóból mindössze háromnak volt pon tosan beállított tompított fénye. Elszomorító a közlekedési mo rál, a szabályok ilyen mértékű semmibe-vevése. Sőt több an­nál. Életveszélyes I Panics György Pécsi piac decemberben Sütőtök és libaszárny Az asszonyság annyira örül, hogy már néhány méterről szé­les mosolyra húzza a száját: — Jaj, de szép kis kará- ! csonyfa . ., — Rezeda, — mondja zor- i dan a berlinerkendős, a szépen fejlett, gyökeres rezedabokor J pillanatnyi tulajdonosa. — Hát : nem láttak méq rezedát? Valóban, hová lett az egykor : „magyaios ’ rezedaillat, ha eny- I nyi csodálója akadt a szombati ! pécsi piacon? A szombati „bevásárló fóru­mot" egyébként a sárga és zöld szín jellemezte: a fenyő, es a szeletekre vágott, szép bélü sü­tőtök. Bőven volt belőlük, bő­ven kelt belőlük. A Felsőmalom utcai piac egyik pavilonjánál , azt is megtudhattuk, hogy két­féle fenyő közül válogathat o dolgozó. A kiírás szerint a „nor­mál fenyő" ára 23 forint méte- j renként, az „erdei fenyőt" pe- I dig húsz forintért mérik. Szó­val az igazi az olcsóbb, —«- ezek ) után már nem is akartuk meg­tudakolni vajon mit értenek „normál” fenyő alatt. Egy ko­rosabb asszony azt.próbálja fir­tatni, hogy az idén miért mérik | drágábbon a karácsonyfát. Les­tük a magyarázatot, valami | olyasmit, hogy „más formában ! jött ki", „jobb minőségű", j „zöldebb", — a kereskedő ■ azonban nem a nehezebb mű- ! fojú kommentárt választotta: 1 „Maga is fiatalabb veit tavaly ilyenkor , . ." Hót Így állunk a I korral, — és az árral ... Fiatalember csellenq a sorok ’ között, egyik kezében fenyőfa, a másikban egy csokor piros szeg­fű, — őbenne néhány féldeci. Ezeknek a folyékony árucikkek­nek is nagy keletje volt a szom­bati piacon, — a hidegre és a bevósóilás fáradalmait maguk- ! ra vállaló férfiakra vaJó telein- I tettel ... Gombát csak két. asszony ■I árult,—7 egyszer talán még ki­jönnek, de ho leesik a hó, ta­vaszig lemondhatunk erről a kedvelt csemegéről. — Hogy a paraj? — Húsz. De a tükörtojás is benne van . . Veszik persze „tükörtojás” nélkül is, kevés a vitamin a piacon: néhány káposztakupac, kelkáposzta, és az ebédhez kiegészítésül — fejessaláta. Az órát is !<i lehet bírni, forintért, forint ötvénért kínálnak egy fejet. Az almaárusok egész sora várja a vevőt, és természe­tesen megjelentek a karácsony­ra keresett piaci áruk is: dió­bél, mandula, mogyoró — sze­menként lehet venni mint o gyémántot — mák. az utóbbit „nagyon tisztán”, negyven fo­rintért vesztegetik, A gyerek­kori emlékeket idéző karácsony­fadíszeket itt veheti meg az em­ber, persze, ha igyekszik, mert alig-alig von belőle: aranyo­zott dió, fenyőtoboz, gubacs. . . A virágpiac viszont megcsalja a decembert: barkót is árulna/t, a télből lábaló ember első ta- vaszhirnökét. Fordult a világ, — de legalábbis az időjárás... Azt mondják, az angolok pulykát esznek karácsonykor. Jó étvágyuk lehet, o Felsőma­lom utcai piacon összesen egy pulyka várto a vevőt, s a vég­ítéletet, Az eladó viszont már reggel nyolckor várto a vevőt: „elkelt szózhatvanért” — mond. ta az asszony, s türelemmel várta az angolos ízlésű vásár­lót, aki elszaladt még egy ki­csit körülnézni. A kacsát sem nagyon dobálták az ember után, a csirkék és kakasok kö­zött, — kinek-kinek — válogat­ni lehetett. A tyúkok „termése" Viszont karácsony-közeli áron kelt: 2 fórintot, vagy ennél 10— 20 fillérrel többet kértek a szép nagy, barna tojásért... Az egyik soron libaszámyat kínál egy kucsmás férfi. „Jó. do­log ez, port söpörpi" — mond­| ja optimistán, de úgy látszik j ennek a porszívóhoz szokott, el- I kényeztetett városi népnek még öt forintért sem kell a liba- i szárny . .. A divatárusok már erősen | benne vannak a szezonban: le- | hét kapni szilveszteri süveget, j nyivákolp papírtrombitát, akko- | rőt is mint egy havasi kürt. A j „ruhasoron" a vastaq zokni, | kötött kendő, pulóver a sláger, de aki a nyarat akarja idézni ! káprázatos színű művirág csok- | rókát is vehet, amelyek — leg- I alábbis az árus szerint — „ve- í rik az igazit. ..“ Halat bőven kapni, „tizenket- I tő helyett hotért, a keszeg", — I ordít a halász a nagypiacon, — de a halcsarnokok előtt sincs nagy tülekedés. Pedig most a tizenhét forintos pontyot kínál­ják, jó is lenne karácsonyra belőle, csakhogy ilyen hosszú ideig még fürdőkádban sem bírja a potyko . ., Alma minden mennyiségben, szőlőt elég sok helyen látni, körtét is talál aki keres — és ! végre egy hiánycikk a nagy- j piacon: az egyik zöldséges pa- S vilon előtt hármas sorokban - -áll - j nak az emberek. Banánért. . . Minden elismerés a konzerv- j iparé, de o piaci savanyúsá­gok iránti érdeklődés mégis a I háziipart igazolja. Itt kínálnak j apróhagymát savanyítva, ku- j tya ... — vagyis olyan apró hegyes paprikát ecetesen, cecei i paprikát kissé olajos lében ve- I gyesen, pikánsan és hagyomó- i nyosan, bontva és üvegestől ... Az asszonyhad tízig jár a so- I rok — a férfiember a pavilo- [ nők között, merthogy a nagy- j piacon nyolctól tilos szeszes- i italt árulnak, — így nemcsak a I gyűjtők áldják azt, aki kitalálta a kisüvegeket — folyik az alku, esnek vagy ugranak az árak . .. es ahogy elnéztem nemcsak karácsonykor étünk iái.,. ''1 "... . D, Kény«'' Magyar—szovjet vízügyi együttműködés a Tiszánál Hazaérkezett Kijevből o ma­gyar vízügyi küldöttség, ameiy a magyar-szovjet közös víz­ügyi bizottság december 8—16, : közötti XXII. ülésszakán vett részt. Az ülésszakon megvitat­ták a Tisza és mellékfolyói ha­tármenti szakaszainak árvízvé­delmi, folyamszabályozási és vízminőségvédelmi kérdéseit, j Foglalkoztak a Tisza távlati víz- | gazdálkodási mérlegének ösz- | szeállításával. A magyar és az ukrán tervező intézetek közös tanulmányokat dolgoznak ki az > árvízvédelmi művek fejlesztése- j re, o Tisza felső vízgyűjtő terü- i létén létesíthető közös erdevű ' víztárolók kiválasztására, vala- j mint a hidrometeorológiai I megfigyelő és előrejelző szol- | gálát tökéletesítésére. Az ülés- j szak jegyzőkönyvét magyar j részről Breinich Miklós, az Or­szágos Vízügyi Hivatal elnök- helyettese, szovjet részről K. ! Sz. Hilobocsenko, az ukrán víz­gazdálkodási és meliorációs mi­nisztérium miniszterhelyettese irta alá. Kertészeti továbbképző A pécsi és környékbeli kiskert, hétvégi leiek- és szőlőtulajdo­nosok részére öthónapos, korsze­rű mezőgazdasági ismereteket nyújtó tanfolyamot indított a Pécsi Szőlő-' és,v.Gyümölcster­melő Szakcsoport a TIT és o MÉSZÖV érintett szakosztályai­val együttműködve. Az előadá­sokat ismert szakemberek, így dr. Diófási Lajos kandidátus, Kurucsai József, a Mecseki Ál­lami Pincegazdaság igazgatója, Török Ferenc, a BARANYAMÉK ogronómusa, dr, Varga István, o Szederkényi Növényvédő Ál­lomás szakmérnöke, dr. Timon Béla, a Pécsi Állami Gazdaság főkertésze, valamint Kalla Gá­bor, a Pécsi Kertészeti Vállalat üzemvezetője — tartja. December 11 -én a borkezelés időszerű kérdéseiről hallhattak az érdeklődők, december 18-án, hétfőn délután pedig a zöld­ségfélék hajtatásának mód sze­reiről hangzik el előadás. A programban olyan fontos témák szerepelnek, mint a modern j kisüzemi szőlőtelepítés techni- i kai és fajta problémái, mikor, hogyan és mive! trágyázzuk a i szőlőt, metszési bemutató, nö- j vényvédelem, nővényvédőszerek, j A tanfolyam 1973 tavaszán fe- 1 jeződik be. Propagandisták fóruma A propagandista felkészülése A hatékony oktató-nevelő I munka feltétele a propagandis- ! ták jó felkészültsége. A jó fel­készültségen a pártoktatás tan­anyagának, a tanonyag elmé­leti hátterének, a gyakorlatban j jelentkező problémáknaü pon- j tos, részle'es áttekintő ismerő- , tét; a napi politikai kérdések- j ben való tájékozottságot és az ismeretátadás, szemléletformá­lás képességét értem. A felkészülés forrásaiból alapvetőnek a pártoktatás rendszerét tartom, a marxiz­mus—leninizmus esti egyetemet j és a pártiskolai oktatást, mert ezek biztosítják azt, hogy a ; propagandista kj'lő politikai es | e’mé'ati alce-'a! srormzen és eligazodhasson a váratlan na- i pi eseményekben is. Fontos szerepe van a pártbi­zottságokon szervezett előkészí- i töknek is, amelvek anyagából minden p-ona-andista kiege- j szítí*i*". ^ 'dákkal tűzdelheti I merd sáe’ kodását. Itt az előadók ugyanis többet igye- i keznek adni az egyszerű tan- i anyag-feldolgozásnál, mód­szertani útbaigazításokat is ad­nak. Nem helyettesítheti semmi­lyen forma az önképzést és az írásos forrásokat. Szoros összefüggésben van az ideológia és a politikai pro­paganda. Az ideológiai tarta­lomnak mindig a legkorsze­rűbbnek kell lennie. Ezért a marxizmus-leninizmus klasz- szikusainak műveit éppen úgy kézbe kell venni, mint az új gazdaságirányítási rendszerrel, vagy a nemzetközi munkásmoz­galom helyzetével napjaink­ban foglalkozó tanulmányokat, köteteket. A napi sajtó, rádió, televízió friss ismereteket nyújt, ezeket a propagandistának figyelemmel kell kísérnie. Készülni kell az előadásokra, a vitákra és o konzultációkra egyaránt E fe1- készülési munka alól egyetlen propagandista sem lehet kivé­tel, még akkor sem, ha a pro­pagandistákat elméleti-politi­kai képzettség, eszmei szilárd­ság, vagy sok éves propagan- | dista gyakorlat jellemzi. Előfor­dul, hogy a propagandista ! azért dolgozik alacsony hatás- j fokkal, mert nem az adott tan- , folyam célkitűzéseiből, a hall- | gatók felkészültségéből, a tan- j anyag sajátosságaiból indul ki. A felkészülés során meg kell határozni azt, hogy az át- odni kívánt ismeretek mekkora | körre terjedjenek ki, hogyan tudjuk biztosítani az ismeretek ; helyes elsajátítását, illetve a i helyes szemlélet kialakítását. Elméleti és módszertani felké- | szülésre van tehát szükség. Én egyrészt a tanév egészé­re, másrészt az egyes foglalko- I zásokra külön-külön szoktam felkészülni. A tanév egészét felölelő elő- j készületi munka során tanul- ; mányozom a tematikát, a tan­anyagot. Felkutatom hozzá az irodalmot: kiadványokat folyó­iratokat, szemléltető anyago­kat. Felkeresem a tanfolyamhall­gatók munkahelyi, párt- és gazdasági vezetőit és tájékozó­dom a feladataikról, azok po­litikai, gazdasági és kulturális ősszefügéseiről, hogy beépít­hessem helyi sajátosságként o tananyagba. Rendszeresen részt veszek a propagandisták részére szerve­zett konzultációkon, tanfolya­mokon. Igen nagy gondot fordítok a hallgatóság megismerésére is. Felmérem a tájékozottságukat, szakmai felkészültségüket, o munkahely politikai légkörét, társadalmi munkájukat, a mun­katársakhoz való viszonyt és nem utolsósorban azt, hogy milyen céllal jöttek a tanfo­lyamra. Ezután egyes témakörök módszertani sajátosságainak elemzése következik. Ezzel azt akarom kimunkálni, hogy me­lyek a legnehezebben érthető, úgynevezett „rázós" részek, hol kell hatékonyabb gyakorlás a megértéshez, hol kell hatéko­nyabb meggyőzés, bizonyítás, elméleti kifejtés és hol indokolt a szemléltetés. Az oktatási év egészére való felkészülésem utolsó állomása­ként kerül sor az éves munka­terv elkészítésére. Még mélyrehatóbb, aprólé­kosabb munkával jár az egyes foglalkozásokra való felkészü­lés. Megkeresem a leglényege­sebb, legfontosabb elméleti té- ! teleket az anyagban, amelye- 1 két ki akarok fejteni, vagy amelyekkel a vitát le akarom zárni. Figyelembe veszem a hallgatók felkészültségét, érdek­lődési körét, meglévő ismerete­it, hogy vitatkozva, érvelve, kö­zösen alakíthassuk ki a helyes álláspontot. Nem változik meg ugyanis, pl, a kispolgári néze­te egy-egy hallgatónak csak attól, hogy megismertetem vele a társadalmi érdek fogalmát, sokszor kell visszatérni, vitat­kozni, hogy változást érjünk el. Meggyőződésem, hogy csak a tanulócsoport aktív közremű­ködésével végzett: analízis és szintézis segít a helyes követ­keztetések levonásához. Külön gondot fordítok az el­sajátított ismeretek alkalmazá­si területeire. Komplex felada­tokat dolgozok ki, amelyeket a foglalkozáson közösen oldanak meg a hallgatók. Természete­sen ügyelek arra, hogy ezek kapcsolatban legyenek a mun­kahelyeken előforduló esetek­kel. Fentiek alapján készült el a fog­lalkozási vázlatom, amely asze­rint változik, hogy előadást tar­tok-e, vagy csoportos foglalko­zást. Vázlataim rövidek, lénye­get kiemelők. Erre építem tel az oktatási, nevelési célt, saját szavaimmal. Nagyon fontosnak tartom feltüntetni azt, hogy hol és mível akarok szemléltetni, hol lesz az a leghatékonyabb. Külön megtervezem a hallga­tók munkáját, milyen problémát kell felvetnem ahhoz, hogy a hallgatóság velem együtt dol­gozzék. Számukra kérdéscso­portokat dolgozik ki a követke­ző óra anyagából, hogy ottho­ni felkészüléseket segítsem, fi­gyelmüket a lényegre irányít­sam. Az MSZMP Politikai Bizott­ságának 1971. április 21-1 ha­tározata propagandánk fő kér­déseiként az összefüggések, a társadalomban jelentkező el­lentmondások, érdekek, érde­keltségek, a szocialista demok­ratizmus lényegének megérte­tését jelölte meg. Ezeket kívánom etéml ma­gam is a foglalkozásokon hogy a mi tanfolyamunk is se« gítse elő az eszmei-politikát. cselekvési egységnek, a póri és a tömegek kapcsolatának erősítését, Dr. föefi János propogandWt

Next

/
Thumbnails
Contents