Dunántúli Napló, 1972. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-10 / 265. szám

1972. november TO. DUNANTOLI NAPLÓ 3 Hi van a pécsi baromfi- feldolgozóval? A Pécsett építendő baromfi- feldolgozó körüli huzavona köz­ismert. Pedig sürgős lenne az ügy: megszűnne a vágott ba­romfi szűkös kínálata, munkát adhatnának félezer asszonynak és lánynak. Ezzel kapcsolatosan az országgyűlés őszi ülésszakon Rameisl Ferencné baranyci képviselő is felszólalt, ecsetel­ve azt a sok utánajárást, azt a sok bizonytalansági tényezőt, ami az új baromfifeldolgozó körül van. Nemrég viszont kö­zöltük az MTI jelentését, amely arról ad hírt, hogy az ország­ban három nagy baromfifeldol­gozó épül, köztük Baranyában a legnagyobb — évi 700 vagon kapacitású. Ez így tiszta sor, de vajon ráléptünk-e már a megvalósítás útjára? A társulásos alapon, mező- gazdasági nagyüzemek koope­rációjában épülő pécsi barom­fifeldolgozó körül még tovább­ra is van néhány bizonytalan- sági tényező. Nincs még szen­tesítve az alapító okmány, tisz­tázatlanok a pénzügyek és így tovább. Anélkül, hogy ezekbe belemennénk, csak arról, ami már biztos. A baromfifeldolgo­zót a Pécsi Hőerőmű melletti területen építik meg. A beruhá­zás bonyolítására a MEZŐBER, a program elkészítésére az ÉL­TERV kapott megbízást. A ME- ZÖBER már munkához is lá­tott, pályázatot hirdetett a víz­készletek megállapítását (mint kiinduló adatot) célzó próbafú­rások elvégzésére. Az ajánla­tokat a két kivitelező a közel­jövőben teszi meg. A beruhá­zási program elkészítésének ha­tárideje 1973. január 1. Ezt kö­vetően hagyják jóvá a költsé­geket, s készülhetnek el a kiviteli tervek. Hogy ez mikorra vár­ható? A jövő év derekára, ha sikerül mindent lerendezni. Egyelőre ennyi az, amit a pé­csi baromfifeldolgozóról meg­tudtunk. M.Z. Ha kezdődik a fogászati hónap „Egy régi arab mese szerint akit a szellemek kedvelnek, an­nak szép szemet adnak, akit szeretnek, annak izmossá teszik karját, lábát, * akiért rajonga­nak, azt gyönyörű, egészséges fogakkal ajándékozzák meg" — elvasható a Pécs m. Városi Ta­nács Egészségügyi Osztálya Egészségnevelési Csoportja gyermekeknek készült kiadvá­nyában. Mivel azonban a fo­gak további sorsa sem régeb­ben, sem napjainkban nem a szellemeken múlik, azok egész­sége, épsége érdekében évente megrendezik az egészségügyi szervek a fogászati hónapot. A rendezvénysorozat elsősor­ban a gyermekek, a fiatalság számára ígér érdekességeket, így például ismerkedési lehető­séget Robot Robival, „aki” a fogászati hónap során fölkeres néhány pécsi általános iskolát, hogy „elbeszélgessen" a gyere­kekkel. Róla egyelőre csak eny- nyit... „Jó log, jó egészség" címmel gyermekrajzpályázatra készülődnek máris sokan: úttö­rők, kisdobosok. Rejtvényverseny is lesz, a rejtvények beküldési határideje december 8. A fo­gászati fotópályázat leendő díj­nyertes szakkörének nem lesz oka megbánnia többletmunká­ját — az első díj ugyanis egy fényképezőgép. A középiskolás diákok kozmetikai és fogászati ápolási cikkek egy-egy hét idő­tartamra megtekinthető bemu­tatóin ismerkedhetnek az arc- és fogápolás nélkülözhetetlen kellékeivel. A fogászati hónap keretében a megye községei­ben, városaiban körzeti- és üzemorvosok ismeretterjesztő, felvilágosító előadásokat tarta­nak — filmvetítéssel. A keres­kedelmi vállalatok bevonásával a témával kapcsolatos kirakat- verseny lesz Pécsett és a me­gyében. Meg kell barátkoznunk a több műszakkal Kényelmes estéink ára A magyar iparban az átlagos műszakszám 1,44, Az utolsók között vagyunk az európai gaz­daságban. Ez is csak azért eny- nyi, mert vannak folyamatosan működő üzemek, az erőművek­ben és az olvasztókban, a dolog természeténél fogva éjjel-nap­pal dolgoznak, s akadnak még más, több műszakban dolgozó üzemek is. A legtöbb helyen délutánra és éjszakára elnép­telenednek az üzemcsarnokok, magukra maradnak a gépek. A munkahelyek nagyobbik ré­szében csak egy műszakban dolgoznak. Arról most hallgas­sunk, hogy még ezt az egy mű­szakot sem használjuk ki száz­százalékosan. Nem szabad beletörődni! Nem kell a három műszak, ez az általános helyzet és szem­lélet. Mindez most azzal teté- ződik, hogy eluralkodtak az olyan törekvések, hogy ott is, ahol eddig több műszak volt, igyekeznek megszabadulni a délutáni, az éjszakai műszakok­tól. A vállalatok hajlamosak úgy fejleszteni, hogy eleve egymű- szakosra tervezik az új munka­helyet. Nem is foglalkoznak a több műszak gondolatával. így aztán egyre kevésbé használ­juk ki kapacitásainkat. örökzöld téma, mondhatja a gazdaságvezető, ha átfutotta a fenti sorokat. Jöjjenek ide a prédikátorok és próbáljanak csinálni három műszakot. S va­lóban. Ha körültopogjuk a té­mát, szinte megoldhatatlannak látszik a három műszak beve­zetése. Mintha teljes tehetet­lenségre lenne kárhoztatva az ipar. Nincs munkaerő, nincs szakmunkás, hárítják el a több műszak gondolatát a gazda­ságvezetők, s ebben igazuk is van. Kevés a munkáskéz. Ha bevezetik a több műszakot, bi­zonyosan otthagyják embereik. A nőket pedig szociális meg­gondolásokból nem küldhetik éjszaka a gépek mellé. Hol vannak a bölcsődék és az óvo­dák, ahol gyermekeiket hagy­hatják, hol van a közlekedés? A próra záporoznak a kontrák, a kiúttalanság képét vetítve elénk. Jönnek esőstől az elhá­ríthatatlan akadályok: a több műszakhoz nincs anyag, köti a kezet a bérszínvonal szabályo­zás, nem ösztönöz az amortizá­ció, a gépek értéke csak na­gyon lassan, évtizedek múltán íródik nullára. Szóval hagyjuk az egészet. Ne hagyjuk! Bármilyen nehéz helyzetben is vannak a gazda­ságvezetők a több műszak be­vezetését illetően, nem szabad beletörődniük ebbe. Az igaz, teher a váltott műszak, teher az éjszakai munka. Szinte vala­mennyien • állandóan reggeli műszakban szeretnénk dolgoz­ni, ebben kényelmesek vagyunk. De látni kell, hogy ezért a ké­nyelmességért az életben ké­nyelmetlenségekkel fizetünk. Áruhiányaink vannak, mert nem használjuk ki kapacitásainkat, olyan árukat tesznek ki elénk a boltokban, amelyeknél már sokkal jobbak is vannak. Tö­rődjünk bele ebbe? Nincs muti'iaerö? A gépek korszakát éljük, van­nak már világszínvonalon álló, külföldről vásárolt gépeink is. Sajnos ezek közül is nem egy vesztegel a délutáni és az éj­szakai műszakban. A gépek, ha nem is nyűvik őket, percről percre avulnak. Állnak a gé­peink, pedig most kellene min­dent kipréselnünk belőlük, most, hogy nagy a kereslet az álta­luk előállított termékekre. Hi­szen köztudott, milyen gyors a kifutás, amelyik termék ma mo­dern, az három vagy öt év múl­va már a szemétbe való. Érde­mes hát birkózni az idővel, itt csak nyerni lehet. Három műszak. Azt mondják, a bér oldaláról nincs „megtá­masztva" közgazdasági ösztön­zőkkel. Ez is igaz. Akik délután és éjszaka is dolgoznak, na­gyobb áldozatokat hoznak. A nagyobb áldozatokat jobban el kellene ismerni a borítékban. A vállalatok kezét viszont köti a bérszabályozás rendszere, tehát ösztönzőbb közgazdasági sza­bályzók kellenének. De csak er­ről van szó? Mindig csak a ma­gunk terheit emlegetjük. De gondoljunk csak arra, hogy mégiscsak vannak sokan má­sok, akik feláldozzák délután­jukat és éjszakájukat, anélkül, hogy vastagabb lenne a boríté­kuk. Az élelmiszerboltokban minden reggel ott a tej és a kenyér, éjszaka és hajnalban rendre indulnak a vogatok, több műszakban dolgoznak a bányá­szok, a téglaégetők; éjszaka is gyártanak cigarettát és farost­lemezt. Ezt természetesnek vesz- szük? Nincs munkaerő, a végső érv rendszerint ez szokott lénni. Mindenütt tárt karokkal várják az új munkaerőt, ha valahol bevezetik a több műszakot, az emberek kalapot emelnek. Ám menjenek. De ha mindenütt váltott műszak van, akkor le­szűkülnek a kilépni szándéko­zók választási lehetőségei. Mindez átvezet a gazdaságta­lan termékek visszaszorításának gondolatához. Nincs elég gaz­daságtalanul előállított termé­künk? Vajon hány embert és hány gépet kötünk le olyan ter­mékek gyártására, amelyeket csak veszteséggel tudunk el­adni. Itt nagyok a tartalékok. Ha felhagyunk a gazdaságtala­nul előállított termékek gyártá­sával, jobban megszervezzük a munkát a gyárkapun belül, a gépmatuzsálemeket felváltják a modern és nagy termelékenysé­gű gépek — munkaerő szaba­dul fel. A feleslegekkel pedig — ha lassan is — benépesít­hetjük a délutáni és az éjsza­kai műszakot. Természetesen csak ott, ahol szükség van ezekre a többlet kapacitásokra. A három műszak nem öncél, ahhoz megrendelések, piac kell. Ügy hiszem, erre lehet a leg­kevesebb panaszunk. Legalább­is, ami a baranyai termékek többségét illeti, amelyeknek van jó piacuk, mi több, exportpia­cuk. A fejlesztések alapja Az általános szemléleten kell változtatnunk elsősorban. Meg kell barátkoznunk a több mű­szakkal. Hiszen a meglévő ka­pacitások kihasználásával nem­csak ki-ki borítékja vastagodik, de csak így tudjuk megterem­teni az alapját azoknak a fej­lesztéseknek, amelyek már az automatizált üzemek világába vezetnek el, ahol az emberi munka már szinte kikapcsoló­dásnak hat. Egyfelől kényelmet­lenség, az igaz, de az életben kényelmességekkel fizet a há­rom műszak. Miklósvári Zoltán Tanulmányúton a francia szövetkezetekben 1/ Gépesítés, szakosodás, kooperáció Bíró Sándor, a Mecsek és Dráva-menti Termelőszövetkezet Szövetségének titkára egyhetes tanulmányúton volt Franciaor­szágban magyar termelőszövet­kezeti delegáció tagjaként. A küldöttség a napokban tért ha­— Tíz fős-csoportunk a Ter­melőszövetkezetek Országos Ta­nácsának hivatalos delegáció­ja volt — kezdte Bíró elvtárs. — A TOT, valamint a francia termelőszövetkezeti mozgalom országos érdekképviseleti szer­ve között kialakult kapcsolat tette lehetővé a tapasztalatcse­rét, Közülünk kilencen tsz-elnö- kök voltak. A nyolcnapos út so­rán a Párizs környéki társuláso­kat tekintettük meg. Rouenben, Bloisban, Orleansban öt gaz­Bőringben akar járni Nyugat-Európa A Pécsi Bőrgyár négymiiiiárd dollárja A magyar borkivitel az elmúlt években szédületes tempóban növekedett. Ezzel kapcsolatban érdekes információkat közöl a Világgazdaság című napilap. Nem említi ugyan a Pécsi Bőr­gyárat, amely a magyar bőrex­port kétharmadát adja, mi vi­szont kiegészítettük a pécsi gyár adataival. Csaknem ötven százalékkal nőtt a BIVIMPEX — ez a ma­gyar bőrgyárak export-import vállalata — kivitele, a tavalyi 4,2 millió dollárral szemben az idei fofgalom - várhatóan elé-i a 6 millió dollárt. Tegyük hoz­zá, ebből a hatmillióból Pécs maga 3,8—4 millió dollárral ré­szesedik, legalább is ennyit várnak a Bőrgyárban, a terve­zett 3,5 millió dolláros export­tal szemben. A BIVIMPEX — írja a lap — jobb árakat ért el az idén, másrészt pedig a gyárak is több árut bocsátottak ren­delkezésére. A Budapesti Bőr­ipari Vállalat különösen meg­növelte termelését, több mint kétszer annyi bőrt ajánlott fel exportra, mint az előző évben. (Az adatok az első három ne­gyedévre szólnak.) Főként a ser­tésbőr kikészítését tekintve nőtt meg a gyárak termelése, tehát mind több hazai, importot nem igénylő árucikkhez jut a külke­reskedelem. A jövő évi előrejelzés bonyo­lult - írja a lap. A BIVIMPEX tagja lett a húsz országot ösz- szelogó, Svájcban székelő Modeurop-nak („Európai Divat­tanács"), és így a szeptember végi kongresszuson már jelen lehetett az 1973—74. évi divat­színek megállapításánál. A vál­lalat ezért előnyös helyzetben készítheti elő új kollekcióit, ám az európai piac jelenleg any­nyira „nyugtalan", az árak annyira emelkednek, hogy a BIVIMfEX óvakodott túlságoson hamar eladni áruit. Például a párizsi bőrkiáirításon 1971 őszén még egy félévre, most ősszel pedig már csak egy negyed­évre kötötte le magát. Számí­tása szerint később 10—15 szá­zalékkal magasabb árakat ér­het el. A BIVIMPEX jövőre új termé­ket visz piacra, a mosható sei- tés ingvelúrt — írja a lap. Te­gyük hozzá, ezt a termékei a pécsi és a budapesti gyár is gyártja. Pécsett a kísérletekkel igen jól állnak, már próbaszál­lítások is mentek küldföldre. Jö­vőre nagyobb mennyiséget sze­retnének gyártani és exportra küldeni. Egyébként kitűnő árral sikerült „rajtolni": míg az „A‘ minőségű sertésbőr egységára — 1972 második felében — 60 cent, az új cikkért 73 centet is megadnak a vevők. Mit mond­hatunk erre? Bomba áru és bomba üzlet, amelynél már csak az lenne „bombább”, ha itthon varrnánk meg azokat a boringeket, vagyis a késztermé­ket vinnénk a világpiacra. Vé­gezetül még egy hír: csökkent a BIVIMPEX-nél a marhabő'- termékek exportja. Vevőkben nincs ugyan hiány, de tekintet­tel a hazai ipar igényeire, a vállalat visszafogja a kivitelt. Ugyanakkor Pécsről is többle­tekre számíthat a magyar cipő­ipar. Nemrég adtunk hírt la­punkban arról a fejlesztésről, amely 80 millió forintot irá­nyoz elő új gépek vásárlására és munkába állítására. Ezzel a Pécsi Bőrgyár marhabox gyár- részlegének termelése húsz szá­zalékkal megemelkedik. M.Z. dóságban jártunk: ezek mező­gazdasági értékesítő, feldolgo­zó üzemek, de megtekintettünk két kutatási 'feladatokat ellátó gazdaságot is. — Milyen helyet foglal el a szövetkezeti mozgalom a fran­cia gazdasági életben? — Kétezerháromszáz szövet­kezet, 1 700 000 szövetkezeti tag, harminckilencmilliórd frankot forgalom: csak a számok hatá­rozzák meg alapvetően a me­zőgazdasági szövetkezetek he­lyét Franciaország gazdasági és társadalmi életében. A me­zőgazdaság 15 százalékát fog­ja át a szövetkezeti szektor. Természetesen ezek nem a szó szoros értelmében vett szövet­kezetek. Társulások inkább. A mezőgazdasági szövetkezetek­nek három fő típusa működik: értékesítő és ellátó szövetkeze­tek (a mezőgazdasági termeié* egyes szektoraira specializál­va), hitelszövetkezetek és mező. gazdasági kölcsönös biztosítási szövetkezetek. A szövetkezeti vállalatok, telepek közös vállal­kozásként, vagy az ágazati szö­vetségek vállalataiként működ­nek. A szövetkezetek országos érdekképviseleti szerve a Mező- gazdasági Szövetkezetek Or. szágos Szövetsége. Jártunk pá. rizsi székházukban is, ahol a szövetség titkára fogadott ben­nünket. — Említette, hogy több gaz­daságot is megismertek. Milyen tapasztalatokat szerzett ön? — Elsőként egy cukorrépa-fel­vásárló és feldolgozó társulást tekintettünk meg. Az üzemben 150 fő dolgozik. Adminisztráció­val a létszám tíz százaléka fog. lalkozik. Magas fokú és korsze. rű technológiát láttunk: napon­ta háromszáz tonna répát dol­goznak fel. A társulásnak 135 tagja van, átlagosan 130—180 hektár földterülettel rendéfkez- nek a gazdák. A társúfá’í ’b ta­gok részére biztonságot nyújt! garantált az értékesítés. Meg­látogattunk egy keményítőgyá­rat is. Az országban működő öt gyár közül ez volt a harmadik I legnagyobb, — Voltunk az UNION felvá­sárló, feldolgozó és értékesítő társulásnál is. 12 000 tagja van. Közülük nyolcezer aktív: négy­ezren átadták földjeiket. A használatért bérleti díjat kap­nak. Gabona, kukorica felvásár, lása képezi a legnagyobb vo­lument. Telepeiken takarmány feldolgozás és keverés is folyik, de a társulás biztosítja tagjai­nak a műtrágyát és növényvé­dőszert. — Természetesen az ottani viszonyokat nem lehet teljesen átültetni. Hiszen a mi mező- gazdaságunkra a két-három- ezer hektáros gazdaságok a jellemzők. De az biztos, hogy a további gépesítés, a modem technológia alkalmazása, a szakosodás és a kooperáció te­rületén sokat hasznosíthatunk idehaza is. Salamon Gyula Hazatérés A Pécsi Műszergyár minden kétséget kizáróan hazánk egyik legkorszerűbb gyára — építése pedig bámulatraméltó gyorsa­sággal történt: 1971. július el- , sején tették le az alapkövét, j egy esztendővel később birto­kukba vették a munkások, 1973. július 1-re pedig, két esztendő- ! \ vei az első kapavágás után, már sorozatban gyártják majd a 120 ezer forint értékű stúdió­magnókat. Szeretném, ha az NDK-ból hazatért fiatalok is lelkesedni tudnának új munkahelyükért. Az elmúlt három esztendőt azonban még nem képes ellen­súlyozni az itthon. S nem is le­het csodálkozni. Naqy Anna vő­legényt, Salzinger Tibor meny­asszonyt, Hegedűs János pedig . feleséget talált Kari Marx Stadt- ban. Anna fizetése 600, Tiboré 800, Hegedűs Jánosé 1000 már­ka körül volt. Egyszerű szorzás- I sál próbálom átszámítani — | tiltakoznak: ott sokkal több mindent lehet vásárolni ennyi ; pénzért, mint idehaza. ' A mostani keresetük a Mű­szergyárban ennél jóval keve­sebb, dehát tulajdonképpen kezdők, mint valamennyien. Az igazgató szerint a megfelelő bérarányokat csak akkor lehet kialakítani, ha megismerik a képességeket, szorgalmukat. Van pénz, de nem mechaniku­san akarják a béreket emelni, hanem érdem szerint. Erre szá­mítanak az NDK-ból hazatért fiatalok is. Számukra a gyár nem annyi­ra csodálnivaló: elismerik, hogy szép, korszerű, tiszta, de hát a Kari Marx Stadt-i irodagépgyór teljesen automatizált, üzemcsar­nokai hasonlóan moáej;nak. Hu­szonháromezer munkás özönli el náponként a városnyi gyárat és vidéki üzemeit. A nagy jövő előtt álló pécsi gyár így An- náék szemében természetesen nem lehet olyan hatással . . , — Merre jártak, mit láttak, s mit szereztek .. .? Nagy Anna: — Kesztyűszabász az eredeti I szakmám, a hőerőműi üzemben dolgoztam, majd a számítás- j technikánál. Az NDK^ban sze- j gecselés volt a munkám, nem volt nehéz, csak nagyon zajos. Azért nagyon megérte, onnan hoztuk az új bútort, megtanul­tam németül. A végén már könyvelő- és számítógépeket próbáltam ki. Ez szép munka volt..'. Salzinger Tibor: — Dorogi vagyok. Esztergom- Táborban végeztem el a gép­ipari technikumot, aztán az ot­tani mészműben géplakatosként dolgoztam. Csak rövid ideig — jól jött az NDK-s kiküldetés. Az egész országot bejártuk, rá­diót, magnót, sátrat vettem, alapfokú német nyelvvizsgát tet­tem. Annára néz. — A menyasszonyommal is ott ismerkedtünk meg. Most itt ; Pécsett egy kicsit nehéz, meg- I szoktam már odakint, s hát én hazulról is nagyon messze ke­rültem ... Hegedűs János: Az 500-as Szakmunkásképző Iskolában tanultam a szakmám i — aztán három hónapig a So- pianában dolgoztam. Német- j országban automata beállító j voltam — most itthon is ezt csi­nálom. Jól kerestem kint, meg­vettem mindent, ami egy házas embernek kell, mert közben egy német lányt megszerettem — összeházasodtunk. Itthon van már ő is. — Jól kijöttek a németekkel? — Háromezer magyar . fiatal él Kari Marx Stadt-ban. Külön- külön azt hiszem szeretnek bennünket. Közvetlen munka­társaink becsülik szorgalmun­kat, nálunk a munkafegyelem sokkal nagyobb, mint náluk. — Én már a második hónap­ban annyit dolgoztam, s csak­nem annyit is kerestem, mint a régi német munkások — szól közbe Salzinger Tibor. — A norma alacsony, mun­ka közben sokat sétálnak — i folytatja Hegedűs János. — A | főnökök hamar kiszúrták, hogy : mi . szorgalmasak vagyunk — persze voltak köztünk szép számmal link alakok is — és oki kitűnt közülünk, azt nyom­ták előre. — Itt is jó lesz majd, csak ezen a tanulóidőn legyünk túl... — Miből gondolja, hogy jól érzik majd magukat itt? — Nincs az országban még egy ilyen fiatal gyár. Talán a munkások között nincs is 30 évesnél öregebb. A magasabb fizetésért nem kell harcban áll­ni az öregekkel. Kialakíthatunk magunknak olyan munkatem­pót, szokásokat, életmódot, ami a gyárnak és nekünk egyaránt megfelel, s ebben nem akadá­lyoznak bennünket megkövese­dett szokások. Az ember' 22 évesen ennél sokkal többre nem is igen vágyhat... Lombosi Jenő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents