Dunántúli Napló, 1972. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-06 / 263. szám

Egy mohácsi kiállításról Cifra­szűrök, Mr­sobák és menték „A cifra szűr, bőrsuba és men­te őszi-téli és tavaszi ruhadarab. Viselésük a gyári szövet és posztó megjelenésével fokozatosan ki­szorult“ örökig le tudna kötni egy-egy bőr- melles háta körepén kinőtt dúslombú „virágfo” megannyi levele, virágja. Ahány motívum, annyi tartalmi jelen­tést kapcsolt Korrá egykor a népi mi­tológia. Sremverés ellen a pávás; a kakas, hogy bátor legyen és bőséges a férfi ág szaporulata; „kaparjon sze­rencsét a tyúk"; egészség, termékeny­ség a napkorong, a csillag, a kigyó- buliámvonal... Hatvan-nyolcvan-száz éve még eze­ket viselték a Kelet-Mecsekalja-Mo- bács—Dráva-mente szögében. Állok a mohácsi filmszínház klub­jában a Magyar és délszláv dfraszű- rök, bőrsubák és menték című kiállí­tás darabjai előtt Neves, valaha is­mert mesterek, szűrszabók, szűcsök al­kotásai mind. Egy-két öreg még em­lékszik rájuk. De lám, mennyivel sze­rencsésebbek a buzsákiak: a lányok, asszonyok ott ma is kalákában (házi­ipari tsz) öltik a fonalat a déd- és ük­anyák vézás mintáira. A dús vlráglombozatú mellesek, se­bók, szűrök viszont itt már múzeumi tárgyak. „A népviselet nevezetei nrha- darabja a bőrsuba, a kődmőn és melles volt Az ősi bőrsuba fehér színben készült. A pompás, tömör díszítésű bőrruhák az 1890-es évek táján jelentek meg. A posz­tóból készült női mente egykori katonai egyenruhából került át a paraszti viseletbe, és a sokoc menyecske jellegzetes ruhadarab­ja tett". Jellegzetes, Mzowyos baranyai lé­jakra jellemző darabok ezek. Egyik­másiknál a kirakott kis cédula eliga­zít abban, hogy délszlávok vagy or­mánsági vagy kelet-mecsekaljai (ma­gyar) faluban viselték őket egykor. Azt már a takarító nénitől tudom meg. hogy a bejárat melletti dús mintázatú bőrmellesek Mohácsról valók. Innen kezdem. A kis ujjatlan, csupa hímzés mellesek valóban csak a so­koc lányok hátát és keblét takarták — jó melegen tartva I —, körös-körül keskeny, hívogató fehér prémszegély- lyel, a nyakkivágatnál pedig éppen egy tenyérnyi helyet hagyva ... Hím­zésük, a rátétes bőr- meg a sokszínű fo­nalas virágminták sokasága mesterke­zekre vall. £s- némi rebellispolitikai ró- tartiságra is, alighanem. Különös mó­don a délszláv kislány mellesének háta közepén Kossuth-címer piroslik; a ko­rona helyén virág nyílik. Sőt, innen burjánzik szerte, kétfelé a melles há­tára ez az egész gyönyörű tarka népi virógkarnevál. Arngda ormánsági mel­les: Szép, fehér bőrön, virágnélküli, fekete cakkos rávarrott szegélydísszeL De akad ebből dús, középütt bordó- lila-piros itt-ott halvány fűzöld mintá­zatú csokor is a hátközépen, szép, szimmetrikus rendben. A magyar ujjas, a délszláv ujjatlan. Díszítésben azon­ban sok a hasonlóság. Egyiken több, másikon kevesebb a virágdísz. Aho­gyan kérte a megrendelő, vagy amennyi pénze volt hozzá. Kb. deré­kon alul ér a délszláv bőrsuba. Sze1- lósebb rajta a virágdíszítés, de hát ez munkaruhának számított Kissé fakult mór, valaha szép szilvakék lehetett a zsinórdíszű kackiás-prémszegélyes dél­szláv mente. Csak nők viselték. Nyak­ban, hátravetve, ahogyan dukál. Aho­gyan a huszárokon látták... „A szűrt esős-havas Időben vették fel, különösen a szekerezó és pásztoremberek - de készüllek díszes ünnepi darabok is". Szemben a fő helyen állnak. A szűr­posztó fehérén korong alakú szép, arányos, fekete-piros virágdíszekkel. Köztük két eleje-rész, félbehagyott szűrhímzéssel. Suput Mihály szűrszabó mester míves darabjai. Történet is van róla: tizennégyben rendelte va­laki, de azután soha nem jött érte... A mester pedig nem fejezte be. — Szerencsénkre — mondja Sorosa ez György muzeológus, néprajzkutató, a kiállítás rendezője, akit a mohácsi mú­zeumi irodájában kerestem meg. Föl­kérve: mondaná el, omit a kiállított anyag magában rejt. A sima fehér bőrmellest öreg néni viselte, a kevés díszűt a középkorú; a teljes, dús mintázat a fiatal lányo­kat ékesítette. A szegényebbje melle­sén több a rátétes, kevesebb a fonáC díszítés, a módosabbaknál fordítva. Német onyog azért nincs a háromaj­kú megye szűr-, suba- és mentevisele­tét bemutató kiállításon, mert náluk •z eleve hiányzik. A polgárosodás ott előbb ment végbe. Ide már magukkal hozták a takácsmestereiket De a ma­gyar szűr- és subaviselet se maradt olyan állhatatos, mint a sokacoké, akik szerették a tarka cicomás díszí­tést egész felsőruházatukban... A kiállítást pedig az a gondolat szövi át hogy az itt ezen a meg­egyező földrajzi és etnikai területen élő délszlávok és magyarok életmód­jában sok a rokonvonás. Viseletűk for­mai jegyeit funkcionális szerepét köl­csönhatások alakították. Mindez (sok képpel) megjelenik majd a kiállítás rendezőjének A baranyai horválok népviselete című monográfiájában. Persze jó lenne sok részletkérdést egyéb tárgyi dokumentumokkal is tisz­tázni, megvilágítani itt a viselet dol­gában. A múzeum évi beszerzési kere­te azonban (tárgyi és szellemi nép­rajzra együtt) mindössze 10 000 forint. Csurran-cseppen hozzá várostól, más­honnan valamennyi még. De mi ez a maszek „felvásárlók” tömött bukszájá­hoz képest?!- Tudok olyan házat ahonnan 200 000 forint értékű délszláv népraj­zi anyagot lehetne azonnal megvásá­rolni. Elég se lenne ró ... — sóhajt ke­serűen a múzeum vezetője. És itt ez a sok-sok falu. ősi visele­tűkre más-más hímzés a jellemző. A motívumanyag táj-jellegét felismeri a szakember, ám hogy melyik faluból kerül a vásárló kezébe, annak már KALDI JÁNOS: cAlkonifai, (aüúq okkal Favágókkal-telt alkonyaiban hull a harangszá nagyon halkan. A fáktól le, a messzi tóig, vékony rétegben lerakódik. ­Az erdők roppant csöndbe vesznek. Vége lesz már a fejsze-nesznek. A rőzsetüzek haloványan fonnyadoznak a félhomályban. Az emberek is, nagyon lassan, készülődnek az ág-gubancban. S odalent, alig láthatóan, mennek is már a harangszóban. csak az ottani öregek lennének a megmondhatói. Mert a cifraszűr, a bőrsuba és men­te viselése a gyári szövet megjelené­sével fokozatosan kiszorult. De ma még emlékeznek rá néhá­nyon ... Waiting er Endre Kiss Attila rajzó öt esztendő után A IV. B osztály Ez a kislány biztosan olyan pályát választott, ahol körüludvorolják... Ez pedig tanárnő ... Az osztályfőnöknő kiveszi kezemből a tablót, böngészi a neveket — Hát ez a kislány valóban szerette a szabadságot azt is, ha udvarolnak neki. Aztán ő ment először férjhez, ma már két gyereke van, valahol az Alföldön él egy eldugott tanyán. Nem, ez a kislány nem tanárnő, sajnos két házassága nem sikerűit Csak D. Gyöngyi végezte el a főiskolát levele­zőn. A IV. b-ből ő az egyedüli diplo­T. Pld néhány pere alatt elmondja csalódását: Baján felsőfokú tanító­képzőbe szeretett volna Járni. Hely­hiány miatt nem vették fel Ot eszten­deje, augusztusban idejött a cipőgyár­ba. Először segédmunkás volt Bizony összeszorult a szíve, amikor a kiskocsit kellett az állomásra húzni.- Volt az osztályban lány, aki faf­kai munkára akart menni?- Nem. A négy esztendő alatt még csak eszünkbe sem jutott, hogy eset­leg segédmunkások leszünk, vagy gép mellett dolgozunk. Piri elvégezte a gyors- és gépíró is­kolát Volt titkárnő, gépíró, adminiszt­rátor. Most bérelszámoló. Fizetése 1600 forint öt esztendő alatt ötszáz forintot emelkedett- Nem sok, de talán majd emeifce- dflt jobban is.- A férjhez menésre még nem gon­dolt?- Még nem jött el az igazi. Nem könnyű találni olyan fiút akivel egy életet együtt lehet élni. A K. Bori köz­vetlenül az érettségi utón férjhez ment egy volt osztálytársunkhoz. Azt hittük, hogy a mézeshetek utón vége lesz a boldogságnak, s most is szépen élnek. Van aztán más példa is, olyan, ami elriasztja az embert így jó. Szórokoz- hatom, itt a gyárban is jó kis klubunk működik, most nyílt az Oroszlán Szálló étterme, van elég szórakozási lehető­ség. A KISZ-vezetőség tagja vagyok, egykori ólmaim is egy kissé megvaló­sulnak, foglalkozhatom a fiatalok ne­velésével. A nagybetűs ÉLET csalódást hozott Az iskolábon többet hallottunk a jóról, mint a problémákról, de amúgy most is azt mondom: minden rendben. A gimnázium igazgatója: — Ki előbb, ki később megtalálja e helyét Első nekirugaszkodásra átlago­san a tanulók 20—25 százaléka tanul tovább. Feladatunk tehát, hogy őket felkészítsük, de az is, hogy a nagyobb többség rugalmasan alkalmazkodjék később o körülményekhez. A gimná­ziumbon nem fenyeget rémítően a fizi­kai munka. A csalód, a barátnők, ud­varlók hatása azonban erősebb. Ná­lunk soha nem okoz gondot ha társa­dalmi munkában kukoricát kell tör­nünk, vagy bármiféle más munkát kell a gyerekeknek végezniük. Mindig di­cséretes eredménnyel fejezzük be az akciókat. Mégis az érettségi után csak az irodai munkák, laboratóriumok jö­hetnek számításba, esetleg képesítés «Alküli nevelőnek mennek.- A régi diákok mennyi ideig mó­rodnak kapcsolatban az iskolával? — Valahogy mindig kapcsolatban maradnak, különösen azok, akik nem érték el céljaikat Az egyetemekről, fő­iskolákról szabadságra jövő régi tanít­ványaink mindig bejönnek. Két hagyo­mányos bálunk — a gólyabál és tabló­ból - is idecsalogatja a régi diáko­kat öt esztendő múltán azonban el­halványulnak a kötelékek... Az T967-«* ívben 25 tone ló Jóit e IV. b. osztályba. Érettségire 24 jutott közülük öten pótérettségin kapták meg a bizonyítványt A negyedik osztály év­végi osztályótiaga 3,3, az érettségi át­lag 2,8 volt — Gyenge, közepes képességű vott a IV. b. — mondja Simon Endréné osztályfőnök. — Végcéljuk eredetileg is csők az érettségi bizonyítvány meg­szerzése volt Szinte valamennyi lány az egészségügyi pályát és az irodai munkát tartotta céljának. A fiúk pe­dig szakmát akartak szerezni. így az­tán a tanulás négy éven keresztül má­sodlagos szempont volt számukra. Kö­zepes jegyekkel megelégedtek. Az érettségi utón többen kétkezi munkát vállaltak a lányok közül is, a fiúk pe­dig mind a heten. — Nagyobb csalódás talán azt a hat lányt érte, aki továbbtanulásra je­lentkezett, de hát nem volt ez egy négyéves munkával megalapozott el­határozás. Az előző osztályomból — ők most kilenc éve végeztek — tízen sze­reztek diplomát... R. Ági azt remélte orvos lesz, - férj­hez ment, Babócsán könyvelő. T. Piri tanítónő akart lenni — bérelszámoló. J. Éva is egyetemre jelentkezett, elő­ször tűzőmunkás volt a cipőgyárban, majd kiszolgáló a csemegében, most pedig műszaki rajzoló Pesten. D. Gyöngyi negyedikben 4,4 volt az érett­ségi 4-ne sikerült A sikertelen felvételi vizsga nem szegte kedvét: képesítés nélküli nevelői állást vállalt és elvé­gezte a főiskolát Ének-történelem sza­kos tanár. K. Marika postai alkalma­zott postatiszt: tanfolyamra jár. L Er­zsébet egészségügyi szakiskolára je­lentkezett — most ápolónő. — Nekem az tetszett a legjobban - mondja az osrtályfőnőknő —, hogy egyikük sem játszotta a csalódott kis­asszonyt rövid idő alatt megtalálták helyüket s volt olyan is, aki kitartott eredeti célja meNett. Az életben min­den reális cél elérhető, csak erősnek ken lenni. B. Margit gyermekgondozó, K. Zsu­zsa csakúgy. B. Mariann egészségügyi dolgozó, N. Erzsébet a postán alkal­mazott. M. Éva adminisztrátor Sziget­váron. T. ibolya szintén, V. Jolán Lö­dön dolgozik, irodában. Ketten szülési szabadságon, illetve gyermekgondozá­si segélyen vannak. Tizenkét lány ment férjhez, 10 csa­ládban van már gyerek, két családban már kettő is. Hatan önálló otthonnal rendelkeznek, a többiek albérletben laknak. A vidéki lányok most is, mint a gimnáziumi évek alatt, bejárók. Két családban már autó is van. Szabó Endréné nagyon érdekes gon­dolatot vetett fel a régebbi osztálya (a harmincadik életév felé közeled­nek) elsősorban anyagi sikerekkel jel­lemezték életük boldogságát az érett­ségi találkozón. Ezek a gyerekek alig-atig beszéltek erről, egészen mellékesen kezelték az anyagiakat, csak amikor kérdezték — válaszoltak néhány szóval. Lehet Hogy 23 éves korban még az anyagiak mel­lékesek? Nem annyira fontosak még, mjnt az ideák? Vagy a harminchoz közel, családoson, a felelősséggel együtt a pénz is főszereplővé válik az ember életében? M. Evő teljesen más, mint az érett­ségi képen. Szebb, bár fekete szemé­ben úgy tűnik, kevesebb a tűz, s ta­lán azon a képen nagyobb önbizalom­mal nézett a világba. — Mi a munkája? — Gépírás, iktatás, posta. — Mennyit keres? — 1600 forintot — Hol lakik? — Molványbon. Fél óráig játsszuk a kérdés-felelek játékot Egyszavas mondatnál hosszab­ban egyszer sem válaszol. Titkos ál­ma, hogy ruhatervező legyen, már a múlté, csak nagyritkán rajzol ruhákat kolléganőinek. Az eszébe sem jutott hogy a rajzokat elküldje valamelyik szalonba, szövetkezetbe, esetleg divat­laphoz. — Felnőttnek érzi magát? — Igen. Ekkor bekapcsolódnak a beszélge­tésbe a barátnők, kolléganők is: nem jár szórakozni, ki sem mozdul a ház­ból, így még a fiúk között választani sem tud, pedig nem valami gazdag a választék. Persze nincs elkésve, de érdekes je­lenség: már most, 23 éves korban, egy ilyen szép lánynál is felrémlik a férj- hezmenés problémája. — Hát ha olyan igazit keres az sa­ber ... A IV. b. osztály az idén tartatta érettségi találkozóját, nem volt nagy divatbemutató, jó hangulat ellenben igen. Sajnos, csak 18-an jöttek össze, néhányon levélben beszámoltak életűk alakulásáról, mások szó nélkül elma­radtak. Miről beszélgettek? Minden­ről. A görösgoli kukoricaszedéstől X. tanár úrig, akibe egy kicsit az összes lány szerelmes volt. Az ő óráira talán egy kicsit jobban készültek, mint a többire. Aztán a családi életről. Elő­kerültek a gyerekek fényképei... Szó­ba kerültek a válások, hogy persze voltak, okik már a gimnáziumban is hebrencsek voltak ... Hogy ők, a IV. b. a szigetvári gimnázium 1967-ben végzett IV. b. osztálya voltak ott ax Oroszlán Szálló éttermében? Nem, Többé-kevésbé önálló, külön érdeklő­dési körrel már kialakult baráti tár­sasággal rendelkező ismerősök voltak. Az együtt töltött négy esztendő emlé­kei szépek voltak, de a búcsúzásnál már eayikük sem érezte azt a szívszo­rongató fájdalmat; mint a ballagás­kor .., Lombosi Jenő DTlSSSS 7 É A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents