Dunántúli Napló, 1972. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-19 / 273. szám

Mansholt: áthidalható-e a szakadék? Sicco Mansholt, a Közös Pi­ac mezőgazdasági bizottságá­nak elnöke úgynevezett ekoló- giai pesszimizmusáról vált hí­ressé. Azok mellé tette le a ga­rast, akik „az ipari fejlődés je­lenlegi ütemének megállítása'’ követelést hangoztatják. Man- shoK következtetéseinek számos részével nem lehet egyetérteni: alapjaiban hafadásellenes ál­láspontra jut, de érvelése szá­mos ponton figyelemreméltó. Az alábbiakat Mansholt egy vi­ta alkalmával fejtette ki: ,,A gazdag országokban az egy lakosra jutó átlagos évi jö­vedelem 2800 dollár. (Ezen be­lül természetesen óriási egyen­lőtlenségek vannak a kapitalis­ta társadalomban! Szerk.) Vi­szont mindössze 180 dollár jut a szegény országok lakosának. Ha mi folytatjuk a fejlesztéspo­litikánkat és segítjük a növeke­dést, akkor ez a jövedelem el­éri a 3600 dollárt a gazdag or­szágokban és 280 dollárra nő a szegény országokban. Tehát sikerül kiszélesíteni a szakadé­kot 1000 dollárral. A kérdés te­hát az, hogy az USA, Japán képesek-e folytatni jelenlegi növekedésük ütemét, ha ennek az ütemnek a növekedése sú­lyosbítja az eltávolodást az ő életszínvonaluk és a szegény országok népeinek életszínvo­nala között. Ez olyan probléma, amelyre tekintettel kell lenniök, ha nem akarnak hazudni azok­nak a népeknek, amelyeket se­gítenek fejlődésükben. Szá­momra úgy tűnik, hogy az or­vosság nem található meg o mi társadalmunk új céljaiban Bizonyos, hogy emelni kellene még a nemzeti jövedelmet, s ennek egy részét a legszege- nyebb népek életszínvonalának emelésére kellene fordítani. De alkalmazni kellene az élet mi­nősége megjavításának más eszközeit is, a természet meg­óvását — ez persze sokba ke­1 971 ken a világvége hangulat- 1**1 hulláma húzódott az Egyesült Államokból Európába. A „Forrester modell", amely MIT-tanulmány (Massachusetts Institute of Techno­logy) néven is ismert, még ma is feszültségben tartja a publicisták és „szakkönyv írók" kedélyét. Amit haj­danában a misztikusok prédikáltak a világvégéről, ma olyan könyvcímek szolgáltatják, mint „Az öngyilkos­sághoz vezető utak" és hasonlók, melyek összehangoltan jelennek meg a bestsellerek listáján. A politoló­gusok szerint a pánikkeltés tudja leginkább mozgósítani a lanyha tö­megeket a világszerte tapasztalható környezet-szennyeződés ellen. A német természetkutatók és orvo­sok társasága feladatául tűzte ki, hogy megvizsgálja e „károgások" tárgyi tartalmát, vagyis szembeszáll a pesszimista jóslatokkal. A Forrester-modell antitéziseként Hans Grümm professzor, a bécsi atomenergia társaság tagja átte­kintést adott az emberiség energia- ellátásáról. Forrester és munkatársai említett tanulmányukban azt az elméletet ál- litják fel, hogy az emberiség 2000- ben már nem rendelkezik további fennmaradás lehetőségével, ha a népesség-robbanás, a nyersanyag­felhasználás és a környezet-szennye­ződés ugyanilyen ütemben és ugyan­ilyen méretekben folytatódik tovább. Ha 1975-ig nem foganatosítanak szi­gorú ellenintézkedéseket, a kataszt­rófa már nem tartóztatható fel. Forrester számításai azonban fel­tételezik, hogy nem következik be változás az emberek számának nö­vekedésében, hogy nem keletkeznek új technológiák és az emberiséget rül —, aztán a kultúra, a mű­vészet fejlesztését. És be kel­lene tartani azokat az ígérete­ket, amelyeket a szegény or­szágoknak tettünk, oda kellene adni nekik — és gyorsan - egy részét a megnövekedett terme­lésnek . . . Mégis, azt hiszem, hogy az erőfeszítések, amelye­ket említettem, nem lehetsége­sek a jelenlegi társadalom ke­retei között a kapitalizmusra és a profit hajszolására alapoz­nem mozgatják majd új felismeré­sek. Forrester abból indult ki, hogy a föld energiaellátása továbbra is a szén, olaj és gáz elégetésének alap­ján folyik. Ezeket az elavult éghető anyagokat jelenleg úgy égetik el, „mint egy fáklyát", ismerte el Hans Grümm. Hogy meddig tarta­nak még az olajkészletek, erről el­térnek a vélemények. A pesszimista tudósok úgy vélik, hogy a kőolaj­fogyasztás évi megkétszereződése vagy megháromszorozódása esetén is a készleteket 30 éven belül elfo­gyasztják. Az optimisták, ide tar­toznak a geológusok is, akik min­dig új olajkészletekre bukkannak, úgy gondolják, hogy a tartalékok még 700 évig elegendőek arra, hogy a kerekeknek ne kelljen leállniok. Hans Grümm további indokolás nél­kül 150 évben adta meg a valószínű középértéket. Grümm hozzátette, hogy Forrester a számítást a magenergia számítás­ba vétele nélkül végezte. Az atom­energia termelés viszont már régóta nem a jövő álma. Az atomreaktoro­kat már nem kell feltalálni, már feltalálták őket és tulajdonképpen érthetetlen, miért „felejtették ki" a MIT-tanulmányból. Grümm szerint a föld uránkészletei „mérhetetlenül nagyok", így tehát a „növekedés határai*1 még semmiképpen sincse­nek látótávolságban. A következő ezer évre biztosított az energiaellá­tás. Környezetvédelmi szempontból is magasabbrendű az atomenergia az oxigénfogyasztó és széndioxid kibo­csátó éghető anyagokkal szemben. A 2000-re jósolt világvége bekövet­kezését semmi sem indokolja. Bomba üzlet: bombaüzlet! Kuwaiti fegyvervásárló küldöttség a francia Satory-táborban harc­kocsikra és páncéltörő lövedékekre alkuszik Akik ópiummal és ebből élnek Nem lesz világvége Az elmúlt esztendőben 7 mil­liárd frankot jövedelmeztek a külföldnek szállított hadifelsze­relések a francia fegyverkeres­kedőknek. Majdnem dupláját, mint a külkereskedelem egésze és hatszorosát például a szer­számgépeladásoknak. A fegy­vereladások üzleti számai a gépkocsi, a textil- és bőráruk után következnek. De még azoknál is dinamikusabban fej­lődnek, mert négyévenként megháromszorozódnak. Ezek után kitört a harc a nemzetközi piacon. Anglia tel­jes erővel dolgozik, hogy har­madik helyét visszaszerezze, és az USA elnöke Spiro Agnewet, oz alelnököt küldte el Görög­országba, Törökországba es Malayziába, hogy megszilárdít­sa piacait a Vietnam utáni Időkre. A CIA ügynökei segít- ségvel robbant ki Líbiában a Crotale-rakétók botránya, ame'y a francia Thomson társaság jól jövedelmező üzlete volt, de a közvetítőket vesztegetéssel vá­dolják. („Ebben a műfajban ez mindig is szokásos volt" — mondják a franciák.) Az ame­rikai ellenoffenzíva máris érez­teti hatását. A repülőgépfelsze­relések eladásai az elmúlt év­ben felére csökkentek. Párizs visszavág, és kilátásban van, hogy Svájc például Corsair- gépeket vesz... A híres Miro- ge-szállításók egyébként meg­nyitották az utat Líbiába, amely most 2000 napalmbombát, egy­millió lövedéket és 4000 tökéle­tesített bombát vásárol (2800 dollár egységáron). Nem is szólva a hagyományosan ame­rikai piacokról, mint Argentína, Kolumbia, Venezuela. (Ez utób­bi 60 .millió dollárért vásárol AMX mintájú harckocsikat.) A fegyverkereskedelemről azt mondják: ez az igazi aranycsi­VASÁRNAP MELLÉKLET nálós; sehol nem olyan gyors a befektetett tőke megtérülé­se, mint a hadiiparban. A nagy fegyverkereskedelem modern kereskedelmi-ipari módszerek­kel dolgozik. Már nemcsak au­tószalonok vannak. hanem fegyverkiállítások, ahol kataló­gusok, bemutatók könnyítik meg a vásárlók dolgát. A chilei reakció mindent elkövet, hogy megbuktassa Allende elnök né­pi egység kormányát. Legutóbb, a kiskereskedők sztrájkja, sőt a ma­gángyógyszertárak sztrájkja igyeke­zett zavart kelteni és felőrölni a munkástömegek kitartását. Október­ben 12 ezer teherautó-fuvarozó állít­tatta le járművét, a CIA pénzsegé lyével, majd a népi tulajdonba vett Anaconda omerikai rézbányaválialat dolgozóit heccelték fel időszerűtlen bérkövetelések előterjesztésére, hogy Anatólia központi fennsíkja­in kétezer éve virágzanak a mákgubók. Török nevét is ha­zájuk, Afyon tartományról kap­ták. Innen Zrínyi, a költő épo- szának címe is: Török áfium el­leni orvosság.) Napjainkban — s ezt sokan tudják — félmillió anatóliai ember él máktermesz­tésből. Nemcsak a mákgubók kivonatából, amelyből ópiumot kitart fokozzák a kormányra nehezedő nyo­mást. A kormány helyzetét bizonyos fokig nehezítik az úgynevezett „vad” földfoglalások is. A mapuche indiá­nok például nem várták be, amíg a kormány föld reform bizottság a a hely­színre érkezik, hanem maguk láttuk hozzá a körzetükben lévő nagybirto­kok szétosztásához. Mégis, Allende kormánya a chilei munkások és pa­rasztok tömegétől támogatva kitart, s minden jel azt mutatja: úrrá lesz a legsúlyosabb nehézségeken. készítenek a legális vagy ille­gális kábitószerpiacok számára, hanem a gubából is, amelyet ^kipréselnek és olajat készítenek belőle, vagy szárított magokkal keverve állataikkal etetik. Most vége ennek a kétezer­éves kultúrának, s az anatóliai parasztok alighanem utolsó ter­mésüket aratják. Az Egyesült Államok megtiltotta katonai és gazdasági szövetségeseinek, hogy törők ópiumot vásárolja­nak. Ebből készítik ugyanis nagyrészét annak a heroinnak, amelyet az USA-ba csempész­nek a kábítószer nagykereske­dői. „Ez olyan intézkedés — so­pánkodik egy ankarai tiszviselő —, mintha megtiltanák a virgi­niai dohánytermesztést.” A parasztok — érthető mó­don — siránkoznak. Ahmed Kavdar kisbirtokos szerint „Ez a kultúra végigkísért bennünket generációkon át. Mi csupán eh­hez értünk, semmi mással nem tudjuk helyettesíteni." Nem messze Ekin Hisartól, ahol a festői mákmezők egészen a vá­rosi mecset lábáig érnek, a pa­rasztok keserűen jegyzik meg: „Ez a környék halálos ítélete.” A gazdák azonban tudván, hogy az ópium végnapjai jön­nek, kétszer annyi mákot ve­tettek az idén, mint megelőző­leg. A termés egyrészét a ha­gyományoknak megfelelően amúgy is megőrizték családi ünnepségekre, de most különö­sen nagy mennyiséget elvel­meinek. Az eredmény se lesz más, mint hogy az ópium vi­lágpiaci ára méginkább emel­kedik. „Túl sokat termelnek be­lőle Indiában és Délkelet-Ázsió­ban — mondják a szakértők — ahhoz, hogy a tiltó rendszabály eredményes legyen.” Nagyon jól tudjuk — mondja egy török képviselő —, hogy a tilalom nem oldja meg az amerikai társa­dalom bajait. Miért nem dzt akadályozzák meg, hogy gyer­mekeik kábítószert szedjenek?” Chile Á Keresztapa legyőzi a Love storyt Ali Me Grow az álmodozó szemű szerelmes és Steve Mc Queen, akik „megrikatták a világot". Űk voltak a Love story — Szerelmi történet — főszereplői és sikerüket, illetve a film közön­ségsikerét egyaránt lel jegyzik o producerek, mozitulajdonosok és mozirajongók. A lilm történetében nem volt még olyan hatalmas bevétel, mint a Love Story-ból. A dicsőség azonban múlandó és az első helyet nehéz tartani (még a dollárban számolt első helyet is). Most minden jel arra mutat, hogy a Keresztapa című film, amelynek tőszerepét Marion Brandó alakítja, rajtuk is túltett. Marlon Brando Don Corleone — a Keresztapa — szerepébe* A Keresztapa, egy maffia­történet, Mario Puzo hasonló című regényéből készült. Puzo maga a következőket mondja erről: „Három regényt írtam és a Keresztapa nem is volt olyan jó mint a két előző. Azért írtam, mert pénzre volt szükségem. A második regényem háromezer dollárt hozott.” Puzo a teljes anyagi csőd szélén állott, omi- kor a Keresztapát elkezdte, s az első tucat oldalt kériratban mu­tatta meg egy íróbarátjának. Az rögtön összehozta Putman könyvkiadóval, aki a maffia his­tóriáért ötezer dollár előleget adott. A könyvről kiderült, hogy telitalálat, mert bár Puzó életé­ben egyetlen gengsztert se is­mert, a maffiavezetők magukra ismertek a könyvben. Ameriká­ba ment, ahol kiadója 410 ezer dollárért átadta a megjelente­tés jogát a Fawcett kiadónak. Hollywood hamarosan felfigyelt. Puzót megbízták írjon filmet a regényből. A Keresztapa másfél éve fut. Eddig százmillió dollárt hozott a producernek. Minden rekordot megdöntött. Mario Puzo, az író A történetnek azonban egyéb érdekessége is van. Ahhoz, hogy a Keresztapát bemutat­hassák, előbb jóváhagyást kel- 'ett kapni Joe Colombótól, az „Amerikai Olaszok Szövetsége" elnökétől. Colombo csak úgy egyezett bele a filmbe, ha ób­ban a maffia neve nem szere­pel. Előzőleg ugyanis Albert Ruddy, a film producere, go­lyóktól átlyuggatva találta ko­csiját — első figyelmeztetés­ként Ruddy erre igénybe vett» Colombo „segítségét”, hiszen nélküle még a külső felvétele­ket se tudta volna megcsinál­tatni New York olasz negyedé­ben. Francis Ford Coppola, • film rendezője végül is egy csa­ládszerető erkölcsös és tekinté­lyes bandita szerepét osztotta Marion Brondóra. Colombo, aki „engedélyt adott" A nő és az ital Egészen más hatást ér e( a «I és a férfi alkoholfogyasztása és azt a tényt, hogy a nő kevésbé birja az alkoholt, általában pszichológiai okokra vezetik vissza. A Columbia Egyetem és a Ney York-i Állami Pszí* chiátriai Intézet két kutatója hosszú kísérletezés után kimutatta, hogy a dolog magyarázata főként fiziológiai jellemzőkben rejlik. A nő szerveze­tében ugyanis — a kótaláz nevű enzim csökkent tevékenysége miatt — felgyülemlik az etilalkohol, amit vi­szont a férfi szervezete igen gyor­san lebont. Ezért birja a nő lénye­gesen kevésbé az italt a férfinál. D. E. ÖSSZEÁLLÍTOTTA: RÓZSA LÁSZLÓ k Mapuche indiánok földosztáshoz készülnek, s kezükben jelző- karókkal indulnak ősi jussuk birtokbavételéi«.

Next

/
Thumbnails
Contents