Dunántúli Napló, 1972. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-08 / 238. szám

Tisztújítások után — közgyűlés előtt

Interjú a TIT munkásságáról Baranyában

A magyar tudományos Ismeretterjesztés az elmúlt évben ünnepelte 130. jubileumát. Társulatának célkitűzései, keretei, feladatai sokféleképpen változtak ez idő alatt Napjainkban is ilyen változások — korszerű sód ési folyamat tanúi lehetünk.

A Társulat közelgő országos közgyűlését küldöttértekezletek előzték meg. Ezeket követi a Baranya megyei küldöttértekezlet amelynek időpontja október 22. Ennek előkészítése időszakában kerestük meg Právicz Lajost, a Társulat megyei titkárát hogy a TIT pécs-baranyai munkásságáról, feladatairól, társadalmi sz* népéről érdeklődjünk.

— Mibe« tátja On « TIT váltóié (terepét napjainkba* f

— A tudományok szerepében, omefy — naponta, szinte közhelyszerűen halljuk — megnőtt és mind jobban növekszik. Ez mogávol hozza oz ismeretszerzés gyarapodó és mind speciálisabb igényét A TIT szerepe ezzel együtt változik. Vagyis a korszerű tudományos ismereteket nem elég eljuttatnunk az emberekhez, hanem amibor a szakirodalom, a Tv, a rádió stb. segítségével naponta ránkzúdul az információk és új ismeretek halmaza, segítenünk kell azokat rendszerezni is. Méghozzá az ismeretterjesztést rétegelve alapján. Tehát nemcsak közölni kell, de válogatni, elrendezni, elhatárolni is kell: kiknek milyen ismereteket nyújtsunk. Az ismeretszerzés nem fejeződhet be a különböző fokozatú oklevelekkel. Az emberek különböző Iskolai szintről kerülnek be társadalmi csoportokba, a termelő munkába. Es ott kMd « saját jobb, tökéletesebb munkavégzése érdekében és természetesen ön mago emberi értékeiért, — ahogyan a korszerű szocialista ■ öveitség- Ideált megfogalmazzuk —, e* értelmes emberi életre törekvés jegyében kell új ismereteket szereznie.

— As atébM * Mm* ssHÜs IsmmS terjMrtés Myt Bábánk. A Ka lábas diádétól. baL Voltak «napit* m!“, ktscsoor-te«, saé mai db. előadások. Soka* alap’Jwm Io I* khattát a légi Mclemboa voll, TTt-alSodé«*

lógóimat. Milyen fonnák közt folyik napjainkban o tudományos Ismeretszerzés I

— A „terjesztés” mellett egyre nagyobb szerephez jut az oktatás. Különösen a gazdaságirányítás új rendszere óta a TIT feladatkörében vörös vonal a tudományos ismeretek terjesztése a termelő munka közvetlen szolgálatában. Vagyis a hagyományos formák, a szabadegyetemek, a különböző akadémiák mellett mind nagyobb jelentőséget kap a tudományos ismeretterjesztés oktatási formában. Vállalati, üzemi tanfolyamokon, vezetőképzésben iskolarendszerű nyelvoktatásban stb. Miért szükséges ez? A technológiai változás rendkívül gyors ütemű. A mező- gazdasági szakágazatokban pl. évente legalább kétféle technológia változik. Az emberek maradnak. Meg kell ismemiök egy-egy kiválasztott új profil vagy a módosított termelési szerkezet új technológiáját.

— Sokan műveltségen ma Is humonműret* séget értenek. Ugyanakkor örvendetesen megnőtt as irdeklődés a műszaki-technikai tudományok iránt. Hogyan áll ez o kérdés az Ismerettérjesztés szerkezetűben ?

— Azelőtt 60—40 százalékos arány mutatkozott a humán ismeretek javára. Ma a természettudományos ismeretek vezetnek 55—45 arányban. Mégsem érezhetjük, hogy az arány megbillent volna, örvendetesen előbbre léptünk, de nem elhanyagolva a társadalomtudományok ismereteit sem. Nem lemondva a történelem-szemléletet formáló előadásokról; a korszerűen művek ember szemléletének, felfogásának, nézeteinek alakításáról. Az Ipart és mezőgazdasági üzemek szakmunkás-képzésében (továbbképzésében) *etn lehet szempont az egyoldalú képzés, így 60 százaléka szakmai, 25 százalék az általános műveltséget gyarapító és 15 százalék a politikai ismereteket adó előadások száma.

— Milyen menőm?! keretet körött, «ilye* Sezbégvlselők IrányKútávaJ «ágii munkás» gát a TIT?

— A TIT a társadalom felemelkedéséért felelősséget érző haladó értelmiségiek önkéntes társulása arra, hogy a tudományok eredményeit a nép minden rétegének hozzáférhetővé tegyék és meglevő ismereteiket gazdagítsák. Ez az ismeretterjesztő tevékenység egyfajta szervezetben folyik. A TIT országos központja mellett állnak a választmányai, megyei szervezetei. Négyévenként (ezután ötévenként) a megyei küldöttértekezlet megválasztja a megyei elnököt, az elnökhelyetteseket, a titkárt, az elnökség tagjait, a megyei ellenőrző bizottságot, valamint az országos küldötteket, és az országos választmányba a tudományágak képviselőit Baranya megyéből 22 tudományág választja meg e szerveket és képviselőit. Akik — az október 22-i Baranya megyei küldöttértekezleten — választanak, azok a járási és városi küldöttek. Jelenleg Baranyában a tagság mintegy másfél százzal növekedett, vagyis több, mint 600 tagja van a TIT-nek. Velük együtt mintegy másfél ezer értelmiségi vesz részt a közvetlen ismeret- terjesztő munkában.

— A járásokban és a városokban még a tavasszal lezajlottak a tisztújítások. A tapasztalatok szerint mindenütt erőteljesen érezhető felelősségük a korszerű ismeretterjesztés iránt. Az új tagok és tisztségviselők nagyobb része fiatal értelmiségi. Ez is bizonyítja: nem igaz, hogy elöregedett a TIT... A küldöttértekezletek óta megerősödött a szervezeti élet, s a tanácskozások ráirányították a figyelmet saját új lehetőségeinkre, pl. az új üzemek, telephelyek új munkásainak — jó részben falvakbon, a női munkaerő — képzésére-művelődésére. Nagyon sok lenne a tennivalónk a szocialista brigádok közötti ismeretterjesztésben, kultuiólis vállalásaik terén. Ez nem elsősorban a TIT-en áll, hanem az ó vállalásaikon ... Ezek meglátásában, a tennivalók felismerésében biztató alap rejlik. A magam részéről bizakodással nézek a következő öt év elébe: a TIT teljesíteni fogja feladatait a legkülönbözőbb társadalmi rétegek ismeretszerzés-igényeinek szolgálatában,

W.L

SCHÖPFLIN ALADÁR

S

záz éve, 1872. október 4-én született Schöpflin Aladár, a XX. század egyik legjelentősebb magyar kritikusa. Neve

jólismert, szerepe köztudott az irodalomkedvelők, a modern magyar líra és próza híveinek körében. Rangja azonban máig sem tisztázott, tehát nem is egészen érdeme szerint méltatott. Születésének századik évfordulója alkalom lehet, hogy egy-két vonással élesebbre rajzoljuk portréját, amelynek vonzereje ma nagyobb, mint valaha. Az idő távlatában megnőtt életművének a hitele. Munkássága kiállta a korszakváltás próbáit; ítéletei — mértéktartó józanságukkal — az irodalomtörténet értékrendjébe épültek.

Senki nem tudja pontosan, hány ezer kritikát adott ki a kezéből. Csaknem ötven éven át hétről hétre, hónapról hónapra véleményezte fáradhatatlanul az új köteteket, s a színházi bemutatókat. Túlzás nélkül leírhatjuk: ez idő alatt nem Volt jelentősebb magyar regény, dráma, vers- és elbeszélés-kötet, amelyről — és szerzőjéről — Schöpfíin Aladár ki ne fejtette volna álláspontját.

A Vasárnapi Újság munkatársaként, 1898-ban kezdte pályáját. Egy évtizeden ót végzett kitartó — egyszerre tapintatos és következetes — munkával a korábbinál reálisabb képet adott a hetilap közönségének az új irodalom törekvéseiről. Azokról a költőkről és elbeszélőkről, akikben talán elsőnek ismerte fel a XIX. századi irodalmi és erkölcsi hagyomány folytatóit. Ma már középiskolai tananyag, amit Schöpfíin a századelőn kifejtett Ady és Vajda János, Babits és Arany János szellemi rokonságáról, a fejlődési folyamatok szervességéröl, a látszat-ellentéteknél nagyobb és erősebb összetartozásról. Kritikai munkássága közben maga is fejlődött: távolodott a konzervatív szemlélettől, s mind közelebb került — nemcsak az irodalomban, hanem a politikában is — a városias, a polgárosodó, a megújulni vágyó Magyarország szószólóihoz. Új — haláláig őrzött — meggyőződését fogalmazta meg 1908-ban, a Nyugat első évfolyamában. A város című esszéjében: „Hiábavaló minden rugdalózás: — írta ebben — a magyar megalapította a magavárosát itt a Duna partján, ... s ez a tény tükröződik az irodalomban is. S tükröződnie kell, ha az irodalom csakugyan hű tükre akar lenni a nemzeti életnek. Mi, akik azt mondjuk, hogy meg kell hódítani az eddiginél nagyobb mértékben a városi életet az irodalom számára, igenis, mi képviseljük hívebben és igazabban a magyar nemzeti jelleget, amelyet ellenünk akarnak fordítani.’* Ez a meggyőződés határozta meg a kritikus Schöpfíin értékrendjét. A múlt érzés- és gondolatvilágát valóban művészi erővel, igazi tehetséggel kifejező költők, írók (Gyulai, Mikszáth, Beöthy Zsolt, Vargha Gyula és mások) érdemeinek elvitatása nélkül fordította a maga és olvasói figyelmét a modem magyar irodalom, a Nyugat első, második és harmadik nemzedékének felnövekedésére, a polgári progresszió irodalmi klasszikusaira.

A forradalmak leverése utáni negyedszázad — akárcsak a nevével összeforrott folyóirat, a Nyugat életében — Schöpfíin pályáján is újat hoz. Az ellenforradalommal, a reakció társadalmi és művészi konzervativizmusával szembeni védekezni kényszerül, ám —, ha nem is engedmények, elbátortalanító korrekciók nélküli — fölénye a szellemi világban csakhamar ellentámadásba viszi. Ekkor írja azokat a tanulmányokat és kritikákat, amelyek a napi irodalmi küzdelmek követelményeinek is eleget téve, de lehúzó közegük fölé emelkedve készítették elő nagy kortársafnak átvonulását a* szerkesztőségek és kóvéházak zajlásaból az irodalomtörténet aranybetűs fejezetcímei alá. Elvitathatatlan, s talán nem kellőképpen értékelt szerepet játszott ebben Schöpfíin három monográfiája. Adyról és Mikszáthról írt könyve, s egész kritikai- és esszéiről munkásságát összegező kötete: A magyar irodalom története a XX században, a múlhatatlan érdemű írások között áll frisseségével, igozságkeresésének szenvedélyes pontosságávaL

Gondolatok

egy népművészeti

kiállításon

AZ IDB MEGYEI MÚZEUMI HÓNAPOT „rendhagyó“ kiállító* nyitotta meg. A bemutatott tárgyakat, mángorlót, kanászbotot, tükröst, párnavéget vagy cseréptálat csak az fűzi ösz- sze, hogy rajtuk ember- vagy állat- ábrázolás található. Eféle ábrázolások meglehetősen ritkák a magyar népművészetben, mert az jobbára mérta- nias vagy növényi díszítményjket alkalmaz. A válogatás fent említett szempontja miatt a kiállított tárgyak művészi értéke, kora és stílusa különböző. A valóban „klasszikusának nevezhető karvászbalta vagy keresztszemes párnavég mellett láthatunk minden különös művészi igény, stílus nélkül, jól-rosszul sikerült, „művésíkedett" ábrázolásokat is. A változatos anyag feltámasztja o rangsorolás igényét a látogatóban. E rangsorolást ezúttal nekünk kell elvégeznünk. (A képzőművészeti és iparművészeti alkotások művészi értékéi a zsűri dönti el, díjak odaítélésével és jelzésével.) Néprajzi, népművészeti kiállításon eddig nem a szépérzék csiszolása volt a főcél, hanem a társadalomrajz. Az ember sohasem tud kibújni korából, akár nagyot, akár átlagosat, akár selejtet alkot Ebben a népművészeti tárgy a régészeti lelet kor- és kultúra-meghatározó tulajdonságával rendelkezik. A bemutatott választás hűen tükrözi azt a paraszti világot, melytől minden percben távolodunk, de emlékeinek feltárása nemcsak történeti tudatunkat nevelheti, hanem az igazi szépséget felfedező ítélőképességünket is. De hót minden, amit a nép farag, hímez, dalol, népművészet? S ami ebből következik: művészet-e a népművészet?

Nem minden „nép"-hez tartozó egyén alkotása érdemli meg a népművészet kitüntető címet. Meggyőződésem, hogy nincs két vagy többféle mérték, külön a nép, és külön a művészek számára. Ennél többre értékelem a nép művészi alkotásait, s többre

értékelték legnagyobb raővészefnfc és

költőink is.

Mindazok, akik elvégezték a középiskolát, és megismerkedtek a művészettörténet főbb korszakaival és akik ezen túl is érdeklődnek a szép iránt, keresik a műalkotásokat ha idegen városba visz az útjuk. Számtalan, évek során látott kép és élmény révén rendelkeznek az ítéletalkotás, a viszonyítás alapjával. Ez a belső, „láthatatlan múzeum” — Andié Malrauz használja először ezt a találó kifejezést, — arra is képessé tesz mirvket, hogy — különböző korok és kultúrák ellentétes művészi felfogásától függetlenül —

Művészien faragott széktámla

egyaránt megtaláljuk a művészi értéket az egyiptomi, vagy középkori falfestményben és Munkácsy Mihály alkotásában. Ez a „láthatatlan múzeum" eligazít a népművészet helyes értékelésében is. így, ezáltal fedezte fel azeurópai művészet számára Picasso a

néger maszkok szépségét is. Az iparművészet és népművészet területén lényegesen szegényesebb, ez a bizonyos láthatatlan múzeumunk. Pedig e kis, szerényebb formák, arányok tanulmányozása, élménye fontos és hasznos lenne mindennapi életünk, lakásunk, ruházatunk stb. megszínesítésében. Sajnálatos, hogy iskoláinkban és a művészi ismeretterjesztésben is a népművészet és iparművészet mostoha helyet kap, ha egyáltalán kap. Ugyanakkor a kereskedelem népművészet címén sokhelyütt éppen olyan giccset árul, mint iparművészet címén.

Meggyőződésem, hogy ezen az új kiállításon a látogatók többsége egyformán ítéli meg a kiállított tárgyak művészi értékét Az ítéletalkotásban azonban befolyásol minket az a gondolat hogy díszítené ez vagy az az én lakásomat Másrészt meghökkentő, az egzotikus keresése is, ami egész mai világunkat jellemzi. Ezt figyelem- bevéve azok a tárgyak kerülnének első helyre — s érdemlik meg egyben a művészi jelzőt — melyek egy meghatározott stílus kötöttségeihez alkalmazkodnak; egy elfogadott, hosszú időn át csiszolt kifejezés, ábrázolási mód törvényeit követik — vagyis hagyományt követnek. Ilyen például a piros keresztszemmel varrt pávás pórnavég; ilyenek az avítt, spanyolo- zott vagy karcolt tükrösök és sótartók, melyeken borosüveget tartó leány es bőgatyás legény táncol, s egyvágású, puskás betyárlegények vonulnak felénk fordított arccal, mint valami keleti domborművön. Ilyen „klasszikus” népművészetet képvisel néhány bot, borotvatartó és kürt; a horvót köténv, a bukovinai faliszőnyeg és az idősebb Kapoli faragványa.

A HAGYOMÁNY VALLALASA késkifejezési eszközöket ad az alkotóba Az epigon éppen úgy szégyent vall,

mint a kellő felkészültség nélküli újat- merészelő. Az értékes újatalkotásnak mindenképpen a hagyomány meghaladása a feltétele, de nem az elvetése .vagy nemismerete. Az egyes ember képessége véges, a folyamatosság megszakítása mindig visszalépést Is jelent. (Absztrakt, nonfiguratív alkotás sem érheti el a művészi színvonalat rajztudás nélküli)

Fácános égetett-mázas korsó

A vászon szövése és a vászonhoz alkalmazkodó hímvarrás köti meg legjobban az alkotót, ugyanakkor a legnagyobb mesterségbeli tudást is feltételezi. Hímzett és varrt tárgyak régen szinte minden parasztházban megszokott, feltalálható, szükséges holmit képeztek. A hagyomány eredményei, formái mindenki előtt ismertek voltak, ez folytonosságot, szűvészl színvonaltartást is biztosított. A fara- ~ás, karcolt fa- és szarudíszítés már * isebb körre, az egyre kevesbedő, kihaló pásztorvilágra szorítkozott; kevesebb tárgy raft Ismert, kevesebben

foglalkoztak vele, kevés lehetőség volt és egyre kevesebb lehetőség lett a hagyományban őrzött művészi normák érvényesülésére. A régebbi tárgyak mesés szépségével szemben az újabbak mindinkább félreérthetetlenül mutatják a magáramaradottsáaot, a próbálkozást, a félig-sikerültséget, az igénytelenséget.

AZOK A TÉMÁK, mondandók, melyek

az ábrázolásokból kiolvashatók, szinte kötetet érdemelnének. A kiállítás ügyesen utal is egyre, a vadász temetését ábrázoló borotvatartónál. A szarvasok viszik a koporsót, melyen egy róka fújja a vadászkürtöt. Rókák viszik a gyertyákat, a keresztet, róka kántál egy könyvből. A kutya viszi az ásót, s a nyerges ló — felszerszámoz- va — a kíséret A tárgy és kinagyított képe alatt néhány tanulmány látható, mely ezzel a középkorig visszavezethető mesével foglalkozik. Aztán itt van a kék sokác (?) bölcső, melyen a gonoszűző kakas — hangjára az éjszaka kísértő szellemek is visszamenekülnek a sötétségbe — és kis őrző- angyal együttesen vigyázza a kisded álmát. Pogány és keresztény világ találkozása. Szinte minden tárgy hosz- szú magyarázó szövegre érdemes. Sajnáljuk, hogy erre nem jutott, még jobban, hogy egyáltalán nincs semmiféle szöveg, dm, lelőhely vagy legalább nemzetiségre utaló megjegyzés a tárgynál vagy katalógusban. A rendkívül szellemes és tanulságos, művészien megoldott rajzkinagyítások a kiállításnak egyéni formát adtak, de szöveget nem pótolnak. Végül még egy megjegyzés a kiállítás hosszú címére, az idegen kifejezésre: ezt fe leslegesnek ítélem.

Andrásfalvy Bertalan

I

Botra faragott tadásztemetés felnagyított rajza