Dunántúli Napló, 1972. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-01 / 232. szám

Szellőrózsa a fotómodell Ritka növények a kolostor kertjében Arató Károly: Családfő — Egy majom I _ _ A sötét szoba fehér vetítővásznán kirajzolódik a szőrös mellkas, végta­gok, farkinca, s milyen mulatságos ói­kat: a fején főkötő... — Nézzük csak közelebbről! — Pardon, így egészen más, _ A „majmocska” — virág, rózsaszínű, bársonyos szirmokkal. Felcsattan a nevetés, mindenki de­rül a botanikában járatlan vendég tévedésén. A házigazda: Buchert Adóm, a Dr. Hal József utcai Általá­nos Iskola biológia szakos tanára be­vezetőnek szánta ezt az érdekes fel­vételt gazdag diafilm gyűjteményéből. — Valóban megtévesztő. Erre utal e név is: majomkosbor. Az orchideák családjába tartozó növény kipusztuló­ban lévő mecseki ritkaság. A medi­terrán táj számtalan kuriózumot kínál, szinte csábítva az újabb felfedezések­re. Hobbym a botanika. - Megismerni a környék növényvilágát, felvételeken örökítve meg a ritka pillanatokat. * Sajátos ízléssel berendezett otthon a kaimeliták egykori kolostorában. A mennyezetig érő polcrendszer zsúfolva szakkönyvekkel, kitömött mókus, mada­rak. A környék is hangulatos. Délről, szinte a hegy lábához borul Pécs, odébb a Tettye történelmi levegőjű régi utcái. A kolostor kertjében alig néhány nr-nyi vadon, a Buchert csa­tád „birodalma". A magán-botani- kuskertben a Mecsek, s az ország más tájairól való ritkaságok díszlenek. Alpesi egyedek találkoznak itt balkáni flóra-elémekkel. Elsősorban azok, ame­lyek'kizárólag Baranyában fordulnak elő, de nem hiányoznak1 a hazánkban másutt is megtalálható, mégis Jellem­zően mecseki növények sem. Vad pün­kösdirózsa a hosszúhetényi legelőről, magyar kikerics Nagyharsányból, tur- bónliliom a Zengőröl, leánykökörcsin a Dömörkapu közeléből, aztán tavaszi hérics, illatos hunyor, mecseki zerge- virág, tarka nőszirom, fehér ibolya stb. A sztár, a legújabb fotómodell, az er­dei szellőrózsa, amely szeptember ele­jén másodszor is szirmot bontott. — Már kipusztultnak vélték a bota­nikusok, harminc éve nem találtak ilyent Baranyában. Kivételes szeren­cse, tavaly két telepre bukkantam a Zengő déli lejtőjén. A szellőrózsa al­pesi fiára, de nálunk jól érzi magát. A kertembe telepített tő szépen meg­erősödött, s — mintha tavasz lenne — ismét kivirágzott. * Vége a szezonnak. Hűvös az őszi kert, kopár, a színesen pompázó virá­gokat csupán felvételeken csodálhat­juk meg. Kattog a vetítő, felvillannak megyénk iegszebb tájai, rétek, ligetek, erdők, bíborszínű, halványkék, lila és sárga virágok. A szirmokon lepkék, csíkos da^zs, pettyes katicabogár. Az ember hirtelen szűknek érzi a falak közé zárt világot, futna a zöldbe, ahol ilyen szemet gyönyörködtető látvány nyugtatja a zajoktól megviselt idege­ket. A csábító színek eszünkbe juttat­ják az utánozhatatlan illatú szabad levegőt. Ki gondolná, milyen érdekes mulatság alaposan szemügyre venni — mondjuk — egy „pepita” virágot. Milyen játékos a természet: a szirom kontrasztos fekete-halványlila kocká­zatú. — Mi a neve ennek a különös vi­rágnak? — Kockás kotulilíom, de a nép vad­tulipánnak mondja. Baranyai növény- társulásokban igen ritka, ezért volt meglepetés a sellyei erdőben talált néhány tő. A legújabb baranyai ,,ne­vezetesség” a ciklámenre emlékeztető, lilás-rózsaszín virágú kakasmandikó. Határrendezés során Somogytól csa­tolták megyerikhez azt a kis területet, ahonnan a kertembe telepített kakas- mandikót hoztam. A mecseki zergevirág a margaiétá- hoz hasonlít, a leánykökörcsint — amíg bimbós — szőrmebundácska fedi, az illatos hunyor mérgező, elke­rülik az állatok a legelőn, az erdei tisztásokon most virágzik az őszi ki­kerics. Mennyi mindent megtudhatunk a Mecsek növényvilágáról alig néhány röpke óra alatt! Kivéve a lelőhelyeket. Buchert Adóm nem árulja el ponto­san, hol is találhatók a Mecsek ritka növényei. Félti a táj „ékszereit". — A virágokat látva ellenállhatat­lan vágyat érez az ember, hogy haza is hozzon egy csokorral. A kirándulók így, sokszor akaratlanul is nagy kárt okoznak. Félő, hogy néhány ritkaság kipusztul, nem tud kellő mértékben szaporodni, letépik, mielőtt pótolhatná önmagát. — A család életében milyen szere­pet játszik a botanika? — A feleségem biológia-földrajz szakos tanár. Nagyobbik lányofn, a gimnazista Ági, ugyancsak növényba­rát. A kert mindannyiunk kedvence. Minden tőhöz közös élmény fűződik: izgalmas kirándulás, kudarc, egy-egy ritka felvétel, a felfedezés öröme. Az alkalmi vetítés mindig ünnep, pillana­tok alatt színessé tehetjük szabad per­ceinket, újra átélve a természet nyúj­totta páratlan esztétikai élményt. A diákat szemléltetőeszközként alkalmaz­zuk mindketten, könnyebb, érdekesebb Így az iskolai munka. * Világszerte nő a hobbysok száma. Van aki érmet, bélyeget, miniatűr VASÁRNAPI OROMOK A címben ezúttal nincs semmi iró­nia. Valóban szolid örömökről szeret­nék beszámolni: két múlt vasárnapi műsorról. A délelőtt sugárzott 101 éves a Növénytár csakúgy mint a délutáni Tartson velünk a zselici rengetegbe! talán egy kicsit hosszabb volt a kelle­ténél, talán 40 perc mindkettőre elég lett volna, több kifogásunk azonban nincs is. Bőt még ezt az egyet is eny­híti, hogy viszonylagos kényelmessé­gük, lassabb ritmusuk ellenére sem voltak unalmasak; szívesen néztük vé­gig mindkettőt. A Növénytár bemutatását szerencsés műsoridőben közvetítették, egy gyer­mekműsor után, amikor a gyerekek többsége is bizonyára szívesen ott maradt a készülék előtt. S noha ez a műsor nem kifejezetten gyermekeknek készült, nekik is örömük telhetett ben­ne. A műsor képet adott a Növénytár feladatáról, munkájáról, bemutatta anyagát s egyszersmind tanított is. A bemutatott növényeket rövid magya­rázat kísérte, minden tudóskodó nagy­képűség és körülményeskedés nélkül. Az „illusztrációs anyag” pedig önma­gában is gyönyörködtetett, még feke­te-fehérben is. Délután láthattuk a Tartson velünk a zselici rengetegbe! című dokumen­tumfilmet. A cím talán kissé hangza­tos és inkább a tájegységre és termé­szeti szépségeire utaí, de többet adott ennél. A tájegység természeti szépsé­gei mellett gazdag kultúráját és mai életét Is bemutatta. Kitűnő „megol­dás" volt, hogy a műsor vezetését Né­meth Ferenc, az MSZMP Somogy me­gyei Bizottságának első titkára vállal­ta, s valóban já gazdaként kalauzolta a nézőt. A Zselicség „rengetegében" Baranya is osztozik, s a műsorban a somogyiak mellett a baranyai „gaz­dák" is méltó helyet kaptak. A műsorvezetést azért emeljük ki, mert az ilyen filmek többet mutatnak, mint puszta tárgyukat. Azt is érzékel­tetik, mennyit látnak egy tájból fele­lős vezetőik, hogyan képesek azono­sulni értékeivel s miként tervezik jövő­jét. Helyet kaphat ilyen műsoiban az egészséges lokálpatriotizmus is, amely a szűkebb hazával valp érzelmi azo­nosulással, de nem a szomszéd rová­sára gondolkodik. Ennek is szép pél­dája volt a zselici film. Sok egyéb mellett méltó helyet kap­tak a műsorban a Zselicség kulturális, művészeti értékei is. Örömmel láttuk, amint a Rómu hegyi Ríppl-villában Martyn Ferenc értő és meleg szavai nyomán elevenedtek meg a tárgyak, az emlékek, a műalkotások. Sajnál­juk, hogy a festőművész hangja mel­lett egy pillanatra sem láthattuk az emlékezót. A szerény tartózkodás ez­úttal jogosan várt képi élménytől fosztotta meg a nézőt. Gyorsan pergő képsorok, feszültség, tömény izgalmak mellett szükség van ezekre a nyugod’:a'ob ritmusú, csende­sebb ha-y'1' — ü 1 —ipi műsorokra. Később is, többet is szív sen látnánk. SZ. E. könyvet, márkás italokat gyűjt. Mások barkácsolnak, kisvasutat, hajó- vagy repülőmodellt építve. Az amatőr bota­nikus vallomása erről a kedvtelésről: életfilozófia. — A technika századában fokozó­dik az igény a természetes életforma iránt. Szinte kapaszkodunk a termé- ' szetbe. A szabadban járni, növénye­ket leikutatni, virágokat gyűjteni pi­hentető, egészséges, nagyszerű szóra­kozás. A kert lehetőséget ad: akár a szobám ablakából figyelhetem a ter­mészet szüntelen változását, gazdag­ságát. Az én hobbym tárgya nem holt anyag, él, reagál, produkál, elszapo­rodik, kipusztul, vagy éppen kétszer virágzik. Kell-e jobb aktiv pihenés, mint amikor felhúzom a terepjáró ba­kancsot és irány a szurdok, vízmosás, hegycsúcs! A járatlan utakat kedve­lem ... Wesztl Márta * * Szegycsontkapun kisiet mellkasomból boszorkányszélbe: pörgő forgalomba, fölberregő kődbuszbo ül, felszáll vele, csukott szemhéjjal figyelem, lélegzésem is magasabbra fújja, ott utazik valahol fejem fölött, hol játékos kutyaorr eget gurít, onnan libeg integetése, ereszkednek pitypang-ejtőernyőn szavai, idevillámlik mosolya, dörög rá holigatása, bomló birodalom: zuhan alá a szétnyílt aktatáska, tolifehéren röpülnek gágogó jegyzőkönyvek, pecsétgyűrűzött iratok, magasból kilazult szög: Apa, gyorsulva közelít, függélyesen süvít át horizontot kormozó rémületen ­Szemnyitásra földet-érés: szikrázó lórúgós előtt szétrántott pupillákkal nézem: Anyám és köztem delejezve áll, rezeg kettőnk mágnesterében ... BEKAPERSPEKTIVA Fröccsen a szóda, habzik a sör. A bádog söntespultnak támaszkodom, hanyagul kérek egy korsóval, mint az itteni törzsvendégek. Átveszem a krig- lit, megkérdem a csapost: — A Berki bácsit nem ismeri vélet­lenül? Rámmered, aztán kiderül, hogy ez az ismeretség korántsem véletlen. — Ott ül, nézze, mint egy gróf. De várjon, szólok neki. Tölcsért csinál a kezéből, odakiált: — Kutykurutty, magát keresik! Ballagok az asztalhoz, viszem a sö­römet. Svájcisapka, kerek, kicsit rán­cos arc, mozgékony barna tekintet, bütykös öreg kéz, jó kedély — Berki bácsi, hatvankilenc évesen. Ahogy a babarci borozóban, c Piros Rózsában, meg a „szakmában” hívják: Plútó, a békakirály. * Van a csaió, meg a szók. Az ember vízreteszi a piros parafát, ugráltatja, a béka meg jön. A mafla béka. Min­den kell neki, ami mozog. Szóval, az ember csalogatja a békát, a hálót meg úgy készíti, hogy a csaló alatt legyen, l-loppá! Rákapott a dugóra, most már csak meg kell emelni a szákot, és a ko­ma megy a nyakbakötött vászonzacs­kóba a haverjai közé. Aztán kikötnek valamelyik orvosi laboratóriumben. Tudós békák, sokat érnek. Sokat? Mindjárt meg is tudjuk. — Itt a ligetben fogdostam magam­nak — meséli az Öreg — meglátta a Szikra gyógyszerész, kérdezte, hogy tudnék-e fogni neki kétszázat? Hát valahogyan így kezdődött. De ennek harminckilenc éve már, azóta maszek­ba csinálom ... Rentábilis -vállalkozásnak bizonyult ez vajon? — ... persze, mindjárt alkudtam. In­gyenbe nem csinálom, öt fillért .kap­tam darabjáért, kénem, nagy pénz volt az akkor, huszonnégy fillérért már kaptam egy liter bort... Napszámba hatvan fillért lehetett keresni, én meg­kerestem a nyolc pengőt is. Mondta is a prof, hogy „Berki, magának há­rom sarokháza is lehetne, annyit ke­res", én meg bólogattam, hogy tény­leg lehetne, ha nem volna annyi „gyógyszertár” a városban. Mert én, bizony, mindegyikbe bementem ... Hm. A békafogás ezek szerint elég­gé beruházás-igényes vállalat.. — ... ment a bolt, hajaj, nemcsak a béka, a rák is. Pesten, a Pipa utcá­ban, tudja, a Vásárcsarnok mellett, volt egy kereskedő, nyolc fillért adott darabjáért. És annyi volt, rák is, béka is, mint a nyű, akárhová ment az em­ber, mindenütt talált. Most meg... Legyint. — Nincs béka? — A sok eső elvitte őket. Kevés van, nehezebb megfogni, többet kell menni utána és ugyanannyit fizetnek. Kérdem én: a piacon miért lesz mind­járt drágább a gomba, ha kevés van belőle? ló kérdés. A béka árát is a kereslet- kínálat törvényei határozzák meg, — Berki bácsi, van valami nyugdí­ja? Rámcsodálkozik. — iKözsegélyes vagyok. Havi ötszáz- tíz, meg a béka . . — Sokat lehet most is keresni a békával? Eltűnődik.-— Az egyik autót is vett belőle — mondja lassan — karórágó egy em bér, nagy skót. . . egy málnát se mert meginni a kocsmában soha. Ffatározottan fel van háborodva. — Mennyit adnak most a békáért? — Három forint a hím, kettőötven a nőbéka. — És honnan tudja, hogy melyik a fiú és melyik a lány? Megütközve néz. Mutatja Hüvelyk­ujját. — Itt, az első lábaujján van egy nagy fekete bütyök. Az a hím. Tíz mé­terről megmondom magának. Kortyol egyet a kisfröccsből, szomo­rú lesz. — Most nincs béka. Tolnán, ott len­ne, de... Összedörgöli a két ujját, csóválja a fejét. Nincs rá pénz. — ...útiköltséget nem fizetnek — mondja — még a felét se. így hát nem tudok elmenni. Majd elmegy az a skót, az autójá­val. * Az ajtóban ő-Tes, elől hiányos, hátul göndörödő haj, markáns sasorr és egy meglepődött tekintet fogad. — Hát megtalált? Most már mind­egy, jöjjön be. A pellérdí ároknál találkoztam Kó­nya Józseffel.' Békákra vadászott — rözsgött a nyakába kötött bugyor. Más címet adott meg, felmászatott a Szőlő utca végébe. — Miért nem mondta^ meg Józsi bácsi a címét? Hamiskásan elmosolyodik. — Nem bízom az újságírókban. ír­nak, írnak, aztán lemegy a béka ára. Puff neki. Mindjárt a témánál va­gyunk. Józsi bácsi bele is lendül, én meg okulok. — ... mert télen, ugye, könnyű meg­fogni a tarajos gőtét, akkor egyötve- net, két forintot adnak darabjáért. Nyáron, akkor nehéz megágni, akkor tíz forintot is megér nekik Limitált ár, az egyötventől tíz fo­rintig terjedő intervallumtan. Fixáras a kukac — appardon, giliszta — húsz fillér darabja, színre, nagyságra való tekintet nélkül, a tücsök, az öt forint, aki akar egy ötöst, próbálja megfogni. És a béka? — Hát... azért akad az is. Most a tavasszal emeltek ötven fillérrel, így most jobb, de egyre nehezebb a hely­zetünk. — hiányán vannak? — Aktívan szinte csak egyedül én járok. Pedig itta szezon... — Szezon? Készséggel magyaráz. — Megkezdődött az egyetemi okta­tás, Kérem, az a békasze zon. Tízezer béka is elkel az intézetekben. A kór­házaknak csak a bak kell, a MAVAD- nak meg nem adom. Tize ihat forintot adnak egy kilóért, abba belemegy húsz-harminc darab is. lg'’ jobban já­rok. Még a levonásokkal is hetven fo­rint körül adnak. Levonások? Hát persze a béka Is progresszív adó alá esik. Hanem arra lennék kíváncsi, hogy mióta békászik Kónya József? Magában számol. — Volt öt év megszakításom — mondja —, de már huszonöt eszten­deje, negyvenhétben keze tern. Most én ámulok el. — Megszakítás? — Igen. akkor dolgoztom az ana­tómián. Mert különben be ncmester va­gyok. A Szentágothai professzor mel­lett voltam. Egyszer Mostkvába ment előadni, mondta, hozzak leki parádés békákat. Tíz darabot kért csak, de tíz­dekán felülieket. „De Kánya, azok már nagy békák ám!" így mondta. Én meg alkudom. Ismeri, ugye az' a pofát, aki a sakkot kitalálta? Anny: búzaszemet keit, amennyi a világon sem volt. Én is azt mondtam, rendben van, de ahany dekával több a tűnél, annyival szorozzuk a forintokat. .. — Hallom, hogy autót s össze lehet békázni — kockáztatom meg. Egészen indulatba ion. — Eltolta az egészet azzal az autó­val. Beállított a halgazdaságba nagy urason, azok meg art mondták: igen??? Autóval járunk fcékászni? Ak­kor fizessen azért, hogy megfoghatja. Darabonként ötven fillérrel levágták! Azelőtt, örültek, hogy elvisszük, össze- fogdossuk a békákat. De most, ha hi­szi, ha nem, valóságg jl vérszemet kaptak. Van hely, ahol már forintot it elkérnek. Ha ez így megy, lassan öt forintot kérnek el őzért tőlünk, hogy háromért eladhassuk. Próbáltuk áthá­rítani az egyetemre ezt a költséget, de nem sikerült. Azt mondták, nem érdekli őket, ez a béka ára, ezért veszik, ké­szen van. Érti ezt? Ez a foci ismerős. Valamilyen jog­címen (nyerészkedés?) plusz költség, amit az ipar a kereskedelemre, a ke­reskedelem a fogyasztóra hárít. A békaipar dekonjunktúrában van, öt­ven fillérrel terheli a békakereskedei- met. A békafogyasztó pedig vállvono- gatva nem vállalja. Pedig még hol a szállítási költség? A munkabér? Az eszközlekötési járulék? Bonyolult a helyzet békafronton is, De lássuk tovább! — ... mert negyvenhétben jó ára volt a békának. Forintot ért darabja. De nyolc forint volt egy liter bor! A viszonyítás alapja itt is stimmel. A liter bor ez esetben közgazdasági kategória. Egy kiló arany: kétezer- háromszáznegyven liter bor. Az új ki­józanító állomás beruházási költsége: háromszázhetvenezer liter bor. Nyolc béka: egy liter bor. Van még gond? Van. — ... most, ugye, kevés a béka. Nekünk is többe van, megfogni. A to­jásért kifizetnek nyáron egyhuszat, té­len szó nélkül kettőnegyvenet. Miért? Mert télen kevesebb van belőle. Most négy forintot is megérne a béka. Intézkedni kellene az Arhivatalnak. * MegállaDodtunk, hogy nem szállí­tom le a béka órát. Inkább emelem. Hiszen az építőanyag-árak is emel­kednek, ebből oedig világosan követ­kezik, hogy a béka árának is emelked­nie kell! Megtanultam, hogy miiől tud­ja a béka, hogy fiú-e vagy lány. Meg­tudtam, hogy a békacomb nagyon fi­nom, rántva és pörköltnek is, a tollas állattal nem ér fel, és hogy a profesz- szorok is megeszJk. Irigykedtem: sza­bad foglalkozás, nincs főnök, nincs beosztott, sáslepte halastavak, szutykos árkok, holtvirek világa van, jó levegő­vel, napfénnyel, sok kocsmával. De leginkább arra Irigykedtem," hagy ők tud'ák csak igazán, mi minden akad nálunk a béka ülepe alatt. Mert nagy a leltár, idő kell hozzá, hogy valaki végig tudja böngészni. No, meg okos ember. Kampis Pétét m VASÁRNAPI MELLÉKLEI i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents