Dunántúli Napló, 1972. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-08 / 238. szám

4 DUNANTOLI NAPLÓ 1972. október 8. „Haj alá, haj alá..." Dalos kedvű menyecskék Pécsett A népművészeti hét rendezvénysorozat keretében Somogy, Tolna, Zala, Baranya és Pécs művészeti együtteseinek szólistái pénteken és szombaton este a Pécsi Nemzeti Színház színpadán mutatták be műsoraikat. Képünkön: a mohácsiak egyik táncjeíenete. Szokolai felv. Közös magyar—szovjet egészségügyi könyvek, monográfiád Készülne* ; A magyar és a szovjet egész­ségügyi könyvkiadás további együttműködéséről, fejlesztésé­ről tárgyalnak hazánkban a két kiadó vezetői. A szombat- helyi Markusovszky kórházban szombaton sajtótájékoztatót tar­tottak a megye és a szovjet egészségügyi könyvkiadás veze­tői. Közölték, hogy korunk nagy egészségügyi kérdéseiről több közös könyvet és kiadványt je­lentetnek meg, F. M. Jersikova, a szovjet Medicina Könyvkiadó főigazga­tója, az orvostudományok kan­didátusa elmondotta, kiadójuk a világ legnagyobb egészség- ügyi könyvkiadója. Az elmúlt két esztendő alatt tízezer kötet­jük jelent meg a Szovjetunió­ban 85 és félmilFó példányban. A kilencedik ötéves terv idő­szakában 2413 könyvet adnak ki, közel 65 milliós példány­számban. Hogyan terjedtek el a népi kerámia fajtái? Előadások a dél-dunántúli kerámiaműhelyekről . A III, dél-dunántúli népművé­szeti hét keretében tegnap dél­előtt az országrész kerámia műhelyeit mutatták be Pécsett a TIT Bartók Klubjában, részben szóbeli előadásokkal, részben vetített képekkel, Dr, Andrásfalvy Bertalan, a Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézeté­nek munkatársa a hetvehelyi habán műhelyről számolt be, amely ma már nem működik. Elmondta: Észak-Olaszországból származó anabaptisták kerül­A menyecskék egyelőre csak csicseregnek. Keresik a nekik kijelölt öltözőt ebben az irdat­lan labirintusban — a Pécsi Nemzeti Színházban — és io- rokszorító lámpaláz helyett olyanok, amilyennek a színpad­ról megismertük őket: felsza­badultak, természetesek, jó- kedvűek... Néhány perc és az ügyelő már szólítja a csoportot: ,.a buzsóki menyecskekórust ké­rem a színpadra . . ." Egyelőre még csak próbára mennek, úgy utcai ruhában: orkánban, kiskosztümben, nagykendősen, nadrágban, Estére már népvi­seletben láthatta őket a III. dél- dunántúli népművészeti hét szombat esti rendezvényének közönsége. Fehér alapú blúz­ban és kötényben, piros rátét­tel - ez az egyik jellegzetes buzsáki hímzés a boszorkányos és vézás mellett - és „pengős" szoknyában —, amelyről úgy tartják, hogy szépsége és ára miatt nevezték el így valami­kor a buzsákiak . . . Egyébként nem csak egyszer szerepeltek a színpadon — ők hímezték az idén harmadik al­kalommal megrendezett, So­mogybái indult dél-dunántúli népművészeti hét díszes zászla­ját is. A menyecskék számszerint tt- zenketten vannak, és valóban kivétel nélkül menyecskék — már ami a családi állapotukat illeti: az együttes legfiatalabb tagja húszesztendős, a legidő­sebb, — „némi jóakarattal”, je­gyezte meg a művészeti vezető — negyvenöt éves. Jó két esz­tendeje, 1970 januárjában éne­keltek először együtt az asszo­nyok. összehozta őket a mely­ről gyökerező dalolási kedv, természetes énektudás, no és a „Röpülj páva” országos si­kere is mozgatta az asszonyo­kat, hogy dalban is megmutas­sanak, visszaadjanak valamit a táj gazdag népművészetéből. Ütőt akartak és az új éppen az volt, hogy önmagukat adták. Két év alatt megismerte őket az ország. Szerepeltek a So- mogyról szóló Intervíziós mű­sorban, a „Röpülj páva” körök első országos találkozóján az Erkel Színházban, az Országos Mezőgazdasági Kiállítás folk­lór műsorában, a Balaton-parti folklór rendezvényeken, tucat­nyi Somogy megyei és dunán­túli előadáson. Buzsák község korábban sem volt ismeretlen — a hímzésen kívül fogalomnak számított, határainkon kívül is, a buzsáki népi együttes neve —, most a menyecskekórus arat országos visszhangé sikereket... A menyecskék előadások előtt hetenként három alka­lommal próbálnak, máskor he­tenként egyszer jönnek össze énekelni. Egyébként pedig te­szik a menyecskék dolgát: majd mindegyikük anya, és mindegyi­kük dolgozik valahol. A tucat­nyi asszony felének a dalola- son kívül is „köze van” a nép­művészethez — Zakariás József- né, Gelencsér Istvánná, Várdoi Jánosné, Hegedűs Jánosné, Joó Ferencné, Oszter Józsefné a híres buzsáki hímzőrészlegben dolgozik, népi iparművészek. A hatvan fős részleg éppen egy új megrendelést kapott: hat­ezer kötényt készítenek, buzsáki hímzéssel, Japán megrendelés­re. Ezek után szinte természe­tes, hogy maguk készítették a ruhát is, amelyben a közönség elé lépnek ... ízelítő a pécsi műsorukból: „Kisbuzsákban, nagybuzsák- ban..„A buzsáki vizes­árok ..„Apró szeme van a kukoricának ...”, „Haj alá, haj alá ...” A címek bizonyára azoknak is mondanak valamit, akik nem látták a szombat es­ti pécsi műsort, mert ezzel sze­repeltek többször is a televízió­ban, s azóta is ezt kérik tőlük mindenütt. Azért mindenhová visznek valami friss, újonnan ta­nult dalt is ... Legközelebb az otthoni kö­zönség láthatja őket, okt. 28- án Buzsákon lépnek fel. És még valami: a dalos ked­vű asszonycsoport művészeti vezetője „természetesen” férfi. Németh Gézának hívják. D. Kónya Kiosztották az „Ez az én színpadom“ műsorsorozat díjait A Kaposvári Csiky Gergely Színház, a Veszprémi Petőfi Színház és a Szolnoki Szigligeti Színház kop.a a közönségtől a legtöbb szavazatot azon a ve­télkedő sorozaton, amelyet o nyáron rendezett a Rádió a Mű­velődésügyi Minisztériummal és o Színházművészeti Szövetség­gel közösen — jelentette be dr, Kiss Kálmán, a Magyar Rá­dió és Televízió elnökhelyettese szomaa'-n az ünnepi díjkiosz­táson. Dr. Malonyai Dezső, a Művelődésügyi Minisztérium színházi főosztályának vezetője értóke't® a vidám vetélkedői. nt 'de ta ­csak ió szórakozás volt, hanem vallomás a színház mellett és a szakmai szeretet megnyilvá­nulása is. Megkérte a Magyar Rádió vezetőit, tegyenek meg mindent továbbra is a „nem budapesti” színházak további támogatásáért, újabb szereplé­si lehetőségek biztosításáért. Ezután Várkonyi Zoltán gratu­lált az „Ez az én színpadom" sorozat közreműködő művészei­nek. Az ünnepséq végén dr. Kiss Kálmán átnyújtotta a díjakat a kaposvári, a veszprémi és a szolnoki színház képviselőinek. Ugyancsak ekkor kaptak nívó­díjat a műsor készítői, köztük Marton Frigyes rendező, és Ka­posi Miklós szerkesztő is Két nap közgazdaság a robogó különvonaton Kicsit sok volt már a vona­tozásból és a buszozásból, do­hát fiatal közgazdászokról van szó, legyen csak mindig ehhez hasonló a forma és a tempó. Október ötödikén és hatodi­kén immár másodszor sereg­lettek össze az ország közgaz­dász társadalmának fiataljai. A tavalyi találkozó színhelye egy Budapest és Dunaújváros között ingázó hajó volt, az ideié robogó különvonat, amely Bu­dapest és Szombathely közölt oda- s visszafelé vitte a mint­egy háromszáz fiatalt. Tegyük mindjárt hozzá, a Magyar Köz- gazdasági Társaság és a KISZ nem szórakoztató kirándulásra invitálta a résztvevőket, a cé­lok már a tavalyi találkozó előtt világosan megfogalmazódtak. Tőmondatban: fényesedjék a szellem. A fiatal közgazdászok, felülemelkedve mindennapi kis gondjaikon, ismerkedjenek meg az ország egy-egy megyéjének gazdaságával, közben konzul­táljanak a magyar gazdaság és gazdaságpolitika legégetőbb kérdéseiről a téma legkiválóbb ismerőivel. Lépéstartás akar ez lenni a fogalmak gyorsan vál­tozó világában. Bizony, a köz­gazdász diploma, akárcsak a gépek, gyorsan „kopik”, újabb és újabb ismeretekre kell szert tenni. Mindemellett a találko­zó összehozta az egyetemről kirajzott iskolatársakat, akiknek nyilván sok mondanivalójuk volt egymás számára, amióta útjaik szétváltak. Szálljunk fel hót a Kelenföl­di pályaudvaron a különvonat- ra. Négy étkezőkocsi — négy szekció. Az egyik kocsinál nagy a tülekedés, rögtön tudjuk, mi­ről van szó. Az érdeklődés el­sősorban az előadó személyé­nek szól. A program szerint itt dr. Tímár Mátyás miniszterel­nök-helyettessel lehet konzul­tálni. Induláskor aztán kiderül, sajnos nem tudott eljönni Tí­már Mátyás, csakúgy, mint Bu­da István munkaügyi miniszter- helyettes. Változtak tehát oz előadók, de azért a szakma lég- kiválóbbjai vannak itt. A mi szekciónkban az integrációról lesz szó. Hallgassuk dr. Nyilas Jórselet, a Közgazdaságtudo­mányi Egyetem rektorhelyette­sét. Magyarország a GATT-ban A legkülönfélébb kérdések kerültek terítékre, így hát való­ban csak az újságnak ható ér­tesülésekre szorítkozzunk. Meg­tudtuk, most már teljesen bi­zonyos, hogy hazánkat felveszik a GATT-ba. Mint ismeretes, az Általános Vámtarifa és Keres­kedelmi Egyezménybe tömörült országok a legnagyobb kedvez­mény megadását tűzték ki cé­lul az egymással folytatott ke­reskedelemben. Magyar köz­gazdászok eszmecserét folytat­tak az angol közgazdászokkal, s mint résztvevő, röviden erről is beszámolt dr. Nyilas József. Anglia belépése a Közös Piac­ba egy sor ország Angliával folytatott kereskedelmét hátrá­nyosan érinti. A lengyelek pél­dául kiszámították, hogy a ma­gasabb vámok miatt több mint 50 millió dollárral károsodnak. Az angolok hajlandóságot mu­tatnak bizonyos kedvezmények megadására Magyarországnak, de ennek az a feltétele, hogy Magyarország ismerje el a Kö­zös Piacot Nos, az elismerést illetően a KGST országainak egységes az álláspontjuk. A KGST, mint realitással, számol a Közösj Piaccal, az elismerés azonban attól függ, hogy a Piac hová fejlődik. Ha zárt kö­zösséggé, politikai tömbbé, ak­kor az lehetetlenné teszi az össz-európai együttműködést Kérdés hangzott el a forint szabad átválthatóságát illető­en. Ennek feltételét Nyilas Jó­zsef az áruk konvertibilitásában jelölte meg. Vagyis a magyar iparnak olyan árukat kell ter­melnie, amelyek a világ min­den piacán eladhatók. A forint szabad átválthatósága tehát nem elhatározás kérdése. S vé­gül egy érdekes eseményhír: 1974-ben hazánkban rendezik meg a Közgazdász Világtalál­kozót. öt kontinensről több ezer közgazdászt várnak Budapestre. Vas megyei gondok Szombathely és Kőszeg (ahol csütörtök éjjel megszálltunk) rendkívül szívélyesen fogadta az országos találkozó résztve­vőit. Dr. Gonda György megyei tanácselnök színes beszámoló­ja után valóban a vasi gondok kellős közepébe kerültünk. Vas megye az elmúlt 15 évben oz iparilag közepesen fejlett me­gyék közé küzdötte fel magát, elsősorban a könnyű- és a fel­dolgozó ipar fejlesztése révén. Nos, Baranya is ebbe a kate­góriába sorolja magát és ezt sajnálattal szoktuk emlegetni. De azért vannak ám itt különb­ségek. Szóval azért becsüljük csak meg iparunkat, ami van. A kategória nem minden. Meg­fordultunk a nyugat-magyaror­szági fűrészüzemben. Fafor­gácsból bútorlapokat préselnek itt, s az üzem igazán világvi­szonylatban is korszerű, csarno­kaiban külföldi automata gé­pek dolgoznak. Az igazgató többek között elmondotta, öt év alatt több mint 30 százalékkal növekedtek a bérek az üzem­ben, s így a megyében a leg­jobban fizetett szakmák közé kerültek. Nos, a munkások át­lagkeresete most 2200 forint. Tessék ehhez hozzászólni. Köze­pesen fejlett megye Baranya is, de azért nézzük meg itt a jö­vedelmeket! Szombathely, a kétezeréves város arculata láthatóan sokat változott az elmúlt évtizedben. Sok az új lakóház, büszkén mu­togatják sportpalotájukat, szál­lójukat. S most megintcsak ma­gamba szállók. Mi Pécsett min­dig elégedetlenkedünk, hogy nálunk alig épül valami, nincs sportcsarnok, szálloda, áruház, felüljáró. Nézzünk csak szét egy kicsit, hogy mi mindenünk van. Vessünk csak pillantást mondjuk arra a hegyoldalra, ahol a Műszaki Főiskola van. De ugyanígy van ez a múlt em­lékeivel is. Szombathelyen min­den kis cserepet meg mutogat­nak, ami a város római kori múltjával kapcsolatos. Hát azt hiszem, ilyesmiért nem kell Ró­mába mennünk, bővében va­gyunk az emlékeknek. Többet kellene büszkélkednünk érté­keinkkel. A két nap gyorsan elment. Szombathely és Kőszeg való­ban tündér! helye Magyaror­szágnak, mondják, tavasszal olyan ez a táj, mint egy óriási arborétum. Ehhez tegyük hoz­zá, tavasszal Itt tíz és tízezrek mozdulnak meg, hogy tovább csinosítsák városaikat. Vissza­felé mi baranyaiak abban a szekcióban ültünk, amelynek ve­zetője dr. Nagy József, a Ba­ranya megyei Pártbizottság tit­kára, *a Magyar Közgazdasági Társaság megyei elnöke volt. A többi szekcióban Huszár Ist­ván, a KSH elnöke, dr. Garam- völgyi Károly, a pénzügymi­niszter első helyettese és Bér­ezi Gyula, az Országos Vezető­képző Központ főigazgatója tartott konzultációt. Dr. Nagy József a területi és az üzemi pártmunka kérdéseivel foglal­kozott, elsősorban oz Ifjúság szemszögéből nézve a dolgot A pártmunka célja nem lehet más, mint a hármas — az egyé­ni, a vállalati és a népgazda­sági — érdek egyeztetése. E téren van már haladás, de sok még az árnyék. Minden attól függ, hogy milyen mértékben vonják be a vezető testületek­be a közgazdasági gondolko­dású szakembereket, a közgaz­dászokat, köztük a fiatalokat A fiatalok már szép példáját adták, hogy forradalmi módon is meg lehet közelíteni a prob­lémákat, amikor éppen itt Ba­ranyában a KISZ égisze alatt a fiatal közgazdászok egy cso­portja kidolgozta a megye gaz­dasági fejlesztésének koncep­cióit. lövőre Baranyában? A szombathelyi utazás után dr. Nagy József és dr. Kovács Attila, a Fiatal Közgazdászok Bizottsága országos titkára kö­zötti beszélgetés során felve­tődött, jövőre Baranyában kel­lene megrendezni a fiatalok találkozóját. Ügy tűnik, ennek semmi akadálya nem lesz. M. Z. — 6pöl az enyvgyár. A közel­múltban befejeződött a hidasi enyvgyár vasszerkezeteinek sze­relése, melyet a cserkúti MEZŐ­GÉP pécsváradi üzemegysége yónvaH tek előbb a Felvidékre, majd onnét szétszóródva az ország­ba, többek között Dél-Dunán- túlra is. Míq a hagyományos ke. rámiához ólommázat, ők ón­mázat használtak. A magyar- hertelendi magyar női korsó­készítést dr. Dankó Imre, a deb­receni Déri Múzeum igazgatója ismertette, Zentai János, a Pécsi Janus Pannonius Múzeum mun­katársa pedig a bakócaj kerá­miát. A hedrehely—szigetvár— barcsi kerámiaművészetről Knézy Judit, a kaposvári Rippl- Rónai Múzeum munkatársa, a siklósiról Mándoki László, a pécsi Janus Pannonius Múzeum osztályvezetője beszélt. Utóbbi előadásból megtudtuk: a régi siklósi kerámiaművészet feltá­masztása azért nem sikerült, mert a kísérletezők nem eredeti anyagot, így például nem ten- keshegyi fehér agyagot hasz­nálnak, s e miatt nem sikerül a régi színeket megteremteni. A mórágy—bátaszéki régi kerá. miáról István Erzsébet muzeoló­gus, a budapesti Néprajzi Mú­zeum munkatársa beszélt majd Sarosácz György, o mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum igaz­gatója a helybeli fazekasságot ismertette. Elmondta: a mohácsi fazekasok kétharmada sokác, s alkotásaikat részben a Balkán­ról hozott hagyományok, rés*- ben pedig a régi és új keres­kedelmi, gazdasági igények együttesen alakították ki. Délután Kresz Mária, a bu­dapesti Néprajzi Múzeum mu­zeológusa tartott előadást m Dél-Dunántúl kerámiáinak helye a magyar és az európai kerá- miaművességben címmel. El­mondotta, hogy ennek az or­szágrésznek a fazekassága mű- vészetileg is és technikailag is rendkívül sokféle, változatos, a legkezdetlegesebb magyarher- telendi női korsókészítéstől egé­szen a feldezésnek számító hetvehelyi fazekasságig, ame­lyet dr. Andrásfalvy Bertalan ismertetett. A gond: hogyan le­het ezt a sokszínű művészetet elhelyezni az európai és a ma­gyar kerámiaművészetben? — A válasz sokféle történelmi és földrajzi kapcsolatban rejlik. Ennek a vizsgálatával vázolható fel ez a művészet, s válaszol­ható majd meg több, eddig még ismeretlen részletkérdés. Segít a válaszban a Duna is, amely mint fő közlekedési út­vonal a kerámia elsődleges útja volt Felfelé gabonát szál­lított egykor a hajó, s hogy le­felé ne ússzon üresen, más árut így fazekasmunkát hozott. Ezzel magyarázható, hogy a fazekas tárgyak északról dél irányába terjedtek. Ezzel szemben a fa­zekas művészet és technika dél­ről északi irányba is terjedt llku Pál kitüntetése A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa IHu Pál művelő­désügyi miniszternek a művelő­désügy területén kifejtett mun­kássága elismeréséül 60. szüle­tésnapja alkalmából a Munlca Vörös Zászló Érdemrendje ki­tüntetést adományozta. A kitün­tetést Losoncit Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át A kitün­tetés átadásánál jelen vek Foci Jenő, a Minisztertanács elnök* és Aczét György, mx MSZMP Központi Bizottságának titkán*. ülni PM bensőséges ségee köszöntötték a Művelő­désügyi Mini írté rianása» le. A ki. . i « ., i ok**« m ' nepsuriui susog rwsnsa nócso Kurtán Sándor mndMs4 II és meghatalmazott nogyfcöea tét — érdemeinek meflett - felmentette bécsi nagykövetségének sére kapott megbízatása aMl egyidejűleg dr. Nagy Lafon rendkívüli és aseghetat*Mam0 nagykövetet, megbízta hazánk bécsi nagykövetségének seatÓ sével. 4

Next

/
Thumbnails
Contents