Dunántúli Napló, 1972. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-22 / 250. szám
„ München, a bajor sör fővárosa" ló egy hónapja szólaltak meg utoljára az olimpiai fanfárok, J de Münchenben még frissek a nagy esemény emlékei, A városba érkező idegen kötelességének érzi elzarándokolni a sportversenyek színhelyére, hogy legalább utólag legyen részese a kéthetes világszenzációnak. Nem meglepő tehát, hogy az Olimpia-parkban állandóan nagy a tömeg. Pár percre mindenki megáll a dicsőségfalnál, ahol a jól ismert szimbólumok mellett sorakoznak a győztesek nevei. A magyar turistának jó érzés látni az első sor első nevét: box — Cedó György. És utána a többiét: Földit, Balczót, Fenyvesit... A múlt században épült Hotel Kvarner, a jugoszláv táncdalfesztivá! színhelye Az olimpia még ma Is kitűnő üzlet. Rengeteg emléktárgy maradt meg, amit el kell adni. És el is adják. Képeslapok, pla- kátnyi fényképek a jelesebb olimpiai eseményekről, jelvények, bélyegblokkok, csecsebecsék ... És egy csodabogár autogramja. Csodálatosan dekorált kocsija — ne autóra tessék gondolni, csak egy közönséges kézikocsira, ami egy világjáró hobónak' az „otthont” jelenti — ott áll az úszócsamok mellett. Üjságkivágások jelzik, hogy az öreg az egész világot becsavarogta, jelenléte pedig azt, hogy még mindig Münchenben — Münchenből él. Kívánatra elmondja, hány éves, merre járt, milyen a hobó-élet és megvesztegető mosoly keretében árusítja egy-két márkáért o kézjegyét. Aki már itt van, nem mulaszthatja el az olimpia-tornyot 2,50-ért 190 méter magasból jó időben az Alpokig ellátni, s ha a pénzbedobósra működő távcsövet is igénybeveszi a látogató, éppenséggel semmi sem marad rejtve előtte a városból. A torony közelében a város új csodája, a BMW kiállítócsarnoka és irodaháza, ami a maga zömök négy, eaymáshozragasz- tott hengerével bizonyára odaVASÄBNAP melléklet sorakozik majd a többi nevezetes müncheni torony mellé. Az olimpia után a müncheniek nem maradtak szórakozás nélkül. Ott volt az Oktober-fest, a nagyhagyományú sörünnep, amikor a müncheni sörgyárak, a Hacker, a Hofbräu, a Löwenbräu, a Paulaner-Thomas, a Pschorr, a Spaten — van belőlük elég, ugye? — csinálják meg a maguk hatalmas üzletét. A hetekig tartó népünnepély színhelye a Theresienwiese, ahol az alkalmi sörcsarnokokban százezer hektoliter Fest- bier-t — állítólag jobb a hétköznapinál — fogyasztanak el a hagyományos és modernizált népviseletbe öltözött bajorok. Az olimpia varázsa azonban veszít fényéből, az ünnepi-sör is elfogy, de marad a hétköznapi München, amiről a nagy események árnyékában kevés szó esett. Milyen város is hát München? Budapestnyi méreteivel aligha nevezhető „vidéki” városnak, de hisz’ nem is az. Bajor főváros és ennek a státusznak különböző megnyilatkozásaival találkozni városszerte. A bajor öntudat hirdetése odáig terjed, hogy még autót is láttam, ami a D-betűs jelzés mellett egy másikat — BY-t — is viselt hirdetvén, hogy itt nem közönséges német gépkocsiról, hanem bajor gépkocsiról van szó. Ha az előbbi kérdésre válaszolva azt mondom, hogy műemléki város, vagy azt, hogy modern város, a valóságnak megfelelően tájékoztatom az olvasót. Műemlékei a háború alatt vagy elpusztultak, vagy tetemes kárt szenvedtek. Ma már egy kivételével — azt úgy is hagyják, emlékeztetőül az utókornak — valamennyit újjáépítették. Az érdekes az, hogy a több-évszázados épületek tő- szomszédságában izig-vérig mai üvegpaloták állnak és jól meg is férnek egymással. Az ún. műemléki környezet mit sem veszít varázsából az együttélés miatt. Ezért aztán nem is csoda, ha hiányoznak az erőltetetten ré- gieskedő „modern" épületek. München műemléki együttese — ci belváros szinte teljes egészében — egyetlen nagy bevásárló-központnak fogható fel, ahol tekintélyes méretű áruházak sorakoznak egymás mellett, a szűk utcácskákat pedig passzázsok — átjárók — kötik össze, amelyek fényes kiratataikkal ugyancsak vevőcsalogató funkciót töltenek be. Ezek a mi egyetlen, ilyen célra alkalmas Nick-ud- varunkat juttatták eszembe, ami messze nem az, ami lehetne. A kusza belvárosi utcákat övező széles kőrútból nagyforgalmú sugárutak visznek a város minden részébe. Minél távolabb kerül az ember a centrumból, úgy sokasodnak a modern épületek, s ezek csúcspontját természetesen az olimpia-falu jelenti. Az itt lévő épületek kisebb együttesekben a város más pontjain is megtalálhatók, jelezvén, hogy a jól sikerült formákat másutt is el lehet adni. Mint minden egyéb, ez is üzlet (és nem is rossz!). A megvételre kínált lakások ára — szobaszámtól függően — 75— 210 ezer márka között mozog, s ez még csak nem is a felső határ. Új házban lakást vásárolni — nem kiskeresetűeknek való mulatság. Igaz viszont, hogy ezek az épületek már külső megjelenésükben is luxuskivitelű belsőt ígérnek. Az olimpia-falunál megismert lépcsős-teraszos megoldás kedvelt forma és városképi- leg is mutatós. Tömeg megjelenésükben pedig az a meglepő, hogy az épületek magassága szeszélyesen hullámzó, s ez nagyszerűen oldja fel a sok egyforma épület elkerülhetetlen egyhangúságát. A váltakozó szintmagasságra irányuló törekvés még egy-egy nagyobb tömegű épületnél is kifejezésre jut. Mint mindenütt, Münchenben is igen sok az építkezés. Belterületen is gyakoriak az ún. foghíjbeépítések, amelyekről azért tartom érdemesnek külön szólni, mert sehol sem látni a nálunk kialakult gyakorlatot A belterületi építkezések felvonulási területe minimális. A járdából esetleg, az úttestből szinte soha nem vesznek el egyetlen négyzetmétert sem. De olyan forgalmi körülmények között elképzelhetetlen is lenne, hogy egy-egy építkezés miatt hónapokig lezárva tartsanak — akár félszélességben is — egy-egy útszakaszt. Nem tudom, mi lehet ennek a „titka”, de mindenesetre érdemes lenne utánanézni. Ha már a forgalmat említettem, nem árt ennél a témánál elidőzni. Ebben az óriásira nőtt városban óriásiak a távolságok is, amelyeket lerövidíteni csak jó utakkal, rengeteg járművel lehet. Villamos, autóbusz, metró van ugyan, a rengeteg száguldó személygépkocsi láttán mégis az az érzése az embernek, hogy ezek nem az általunk értelmezett tömegközlekedési eszközök. Az utak. utcák két oldalán éjjel-nappal parkoló gépkocsik sorakoznak végesteien végig, pedig nagyon sok a föld alatti parkolóhely is. Az újonnan épülő köz- és lakóépületekben mindenütt van ilyen mélyszintű parkolóhely. S hogy ezeket mennyire igyekeznek kihasználni, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy láttam épülőfélben lévő áruházat, melynek földalatti garázsát már üzemeltették. Az óriási járműszám ellenére is meglepően biztonságos a közlekedés. Igaz, csaknem minden sarkon vannak jelzőlámpák, de az is igaz, hogy ezeknek megvan a becsületük anélkül, hogy rendőr lenne a közelben. Mindenki türelmesen vár a sorára, s a gyalogosok sem szaladgálnak át az úttesten ott, ahol éppen az eszükbe jut. A közlekedés biztonságossátételé- re egyébként is megvan a törekvés. Jellemző példája ennek a következő eset. Az olimpia miatt csak október 2-án kezdődött az iskolákban a tanítás. De jóval előtte már plakátok, transzparensek hívták fel a figyelmet az eseményre. A jelszó: „Sicher zur Schule, sicher nach Hause“ (biztonsággal az iskolába, biztonsággal haza) volt A tanévkezdet napján pedig hangszórós rendőrautók jelentek meg a város legforgalmasabb pontjain, hogy így is figyelmeztessék a járművezetőket a fokozott óvatosságra. A bevezető kérdésre még egyfajta válasz kívánkozik: nagyon sok a zöldterület. Ezek érdekes módon nemcsak szép fasorok, gondozott parkok formájában jelentkeznek. A városban többfelé találni aféle kerttársulásokat. Lakott területek közepébe ékelődő többholdnyi területek ezek, melyeknek apró parcelláit kibérelik azok, akiknek a kertészkedés a hobbyjuk. Gyümölcsfákat telepíthetnek, zöldségkertészetet létesíthetnek, még apró víkendházat is építhetnek — csak éppen nem lakhatnak ott. A bérlet felmondása utón a beruházást az új bérlő megtéríti és folytatja a szórakoztató időtöltést ott, ahol az előző abbahagyta. A kerttársulások népszerűek (némelyike már 25 éve működik) és sokan évek óta várakoznak egy tenyérni kis földre, legtöbbször kilátástalanul. Az egyik legrégibb jugoszláv turisztikai központ, 128 éves múltra tekint vissza. 1844-ben, 128 évvel ezelőtt épült itt az első szálloda, a Villa Angiolina, amely még ma is áll és üzemel. Természetesen automata, programozás felvonóval és más hasonló, nem 128 éves szerkezetekkel felszerelve. A városka a tengerparton ólló kis templomról kapta a nevét. Létét, gazdasági életét elsősorban a turisztikának, az idegenforgalomnak köszönheti. Turisták, üdülők tízezrei keresik fel egész éven ót a világ minden tájáról. S az opatijaiak megfelelően gondoskodnak is a turistákról, nyaralókról. Egyedül a Liburnija Hotelipari Vállalat több mint 60 ezer szállodai ággyal rendelkezik. Abbázia azonban nemcsak a napfényért, a tengerért, a szórakozásért rajongók otthona. A kitűnő levegő és a szállodák medencéibe vezetett felmelegített tengervíz a szív-, és tüdőbetegségek és az asztma gyógyítására is kiválóan alkalmas. Opatija gazdasági élete a turizmusra, az idegenforgalomra épül. S minél több vendég fordul meg itt, annál több pénzt hagynak itt. Jól tudják ezt az idegenforgalom vezetői is, s mindent megtesznek annak érdekében, hogy minél hosszabb legyen a szezon. Néhány szállodába már bevezették a központi fűtést, s a közeljövőben a többi szállodát is ellátják központi fűtéssel. Pillanatnyilag öt, téliesített, fedett fürdővel rendelkeznek, de újabbak épülnek. Mindez azt eredményezte, hogy Opatija olyasmivel büszkélkedhet, amellyel kevés tulajdonképp nyári üdülőhely a világon: a hotelekben évi 185 nap teljesen kihasznált, azaz hat hónapon át minden egyes szállodai ágy foglalt. Azonkívül, hogy télen is sokan jönnek ide — mert van mivel eltölteni az időt — szinte egymást váltják a különböző, itt rendezett kongresszusok vendégei. Az idegen kívánhat bármit, itt megkapja. Az éjjeli szórakozóhelyeken, strip-tease bárokon kívül ki-ki pénze és szerencséje szerint rulettezhet és más, úgynevezett francia hazárdjátékokat játszhat a Casinóban. Aki pedig az olcsóbb, emellett jóval egészségesebb szórakozást választja, a minigolftól a vitorlázáson át az automata tekepályáig válogathat a különböző sportlétesítményekben, sporteszközökben. S aki a hagyományos turisztikát kedveli, meg- mászhatja a környező hegyeket — az egyedülálló panoráma miatt érdemes is —, vagy autóbuszra szállva megtekintheti az innét háromórai autózásra lévő Plitvicei Tavakat, az Európa- hírű nemjeti parkot. Preluk, a Rijeka és Ooatlia között épült sportcentrum évek óta nemzetközi autó- és motorkerékpár gyorsasági vers®, nyék színhelye. Világbajnoki futamokat rendeznek itt, s az Adriai Nagydíj rangos motorgyorsasági versenynek számít. A világbajnokság hatodik futamaként számontartott versenyre jövőre például több mint 500 versenyző jelentkezését várják, de csak 160-an indulhatnak. A hat kilométer hosszú pályán 156 kilométer/óra átlag a fennálló pályacsúcs, de az egyenesben 230 km/órát is motoroztak már. Idén a magyar válogatott is résrt vett a versenyen, s ekkor érte el a mi Drapál Jánosunk nagy sikerét, az első helyezést. Jövőre a nemzetközi sportnaptár szerint júniusban rendezik az Adriai Nagydíjat. Opatija idegenforgalmának legfőbb szervezője a Kvarner Expressz Utazási Iroda. Az idén 20 éves irodának magyar részlege is van, ők tartják a kapcsolatot az IBUSZ-szal és más magyar utazási irodákkal. A magyarok részéről óriási az érdeklődés Opatija iránt. Bár a magyar itt-tartózkodási átlag 5 -7 nap, szemben az egyéb országok 7-14 napos átlagával, A Kvarner Expressz megalakulásakor, 1952-ben hat alkalmazottal és egy autóbusszal kezdte, ma 460 alkalmazottjuk, 40 autóbuszuk és 5 hajójuk áll a vendégek szolgálatában. A legutóbbi adatok szerint Abbázia befogadóképessége 18 ezer ember. Évente 1 millió 700 ezer vendégéjjelt töltenek itt a nyaralók, 80 százalékuk külföldi. A 18 ezer férőhelynek 20 százaléka magánházaknál lévő szoba és kemping, 80 százaléka szállodai ágy. A legnagyobb hotelipari vállalat, a Liburnija, a szállodákon kívül 14 étteremmel és 3 autókempinggel rendelkezik. Abbáziában négy szezonra osztják az évet s ennek megfelelően változnak a szállodai árak is. A legolcsóbb a téli üdülés: a szobaár teljes penzióval, azaz reggelivel, ebéddel és vacsorával 3-4,5 dollár. Az április, május és az október alkot egy újabb szezont: ezekben a hónapokban 4—5 dollárba kerül az üdülés. A június és a szeptember 5—6 dollár, s a legdrágább, a főszezon júliusban és augusztusban, amikor 6—8 dollár a teljes penzió. Ezek az árak nekünk, magyaroknak nem éppen a legolcsóbbak, de ha az érte nyújtott szolgáltatásokat vesszük, nem is túl drágák. Opatijában meglehetősen nehéz szobát kapni, de a jugoszláv tengerpart más fürdőhelyén eltöltött nyaralás alatt érdemes megnézni. Különösen most, hogy az út is rö- videbb lett. Ebben a hónapban átadják ugyanis a Zágráb— Karlovác közötti autópályát, iay a magyar határtól, Letenyétől 4—5 órás kényelmes autózással le lehet érni Panics György y égezetül néhány szót arról, hogyan találkozik a magyar turista hazájával Münchenben. Kellemes a bevezetőben említett olimpiaparki találkozás bajnokaink neveivel. Kevésbé kellemes a Piroschka-tscharda, főleg ha az ember kézbevesz néhány luxuskivitelü utazási prospektust, amelyek a fél világ mellett Magyarországot is kínálják. De hogyan? Magyarország a Csárdáskirálynő és Piroska országa, Budapest pedig a gulyás és a tokaji hazájának fővárosa . ., Hát ezzel a fajta ,,reklámmal" nem szívesen találkozik az ember Münchenben. De az az érzésem, ezt még jó néhányon leírják az eredmény legcsekélyebb reménye nélkül. Akkor legalább hadd adjam vissza a ,,kölcsönt": München, a bajor sör fővárosa!... Hársfai István Az opatijai kikötő Abbázia
