Dunántúli Napló, 1972. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-22 / 250. szám
Kollégisták Az ablaksorok ott húzódnak a Széchenyi tér nyugati felén, igen szerencsésen, mert így kihajolás, ablaknyi- togatás nélkül át lehet látni rajtuk a tér túlsó, sosem unalmas felére — ahol sétálnak a lányok. Közel negyed- százada lett diákotthon az egykori ciszterci rendház, közel negyedszázada ugyanolyan fiúszempárok ámulnak ki rajta. Legalább négyévente másmás faluból való, más-más nevű, másmás frizurájú srácok, a legtarkább osztályzatokkal, de örökegy a kamaszvágy a szemükben. Srácok. Diákok. Múltkor azt mondta egyik az Asztalos János Kollégium — ez már a neve — kapujában: — Irtó sokat kellene tanulni! A tanulói túlterhelés emlegetésének Idején ez a mondat persze igen korszerűnek tűnik. Csak ne volna feltételes módban! Szóval nem „kell", hanem „kellene”. így már más, diók- ízűbb, kortalanabb. Igaz, nem panaszkodhatnak a kollégiumra, a benne élő gyerekek tanulmányi átlaga évről évre nő, tavaly félévkor 3,51 volt, év végén pedig már 3,56. De a tanulás most valóban sok. Ha valamely papa bejön érdeklődni, külön erre az alkalomra összehúzott szigorú szemöldökkel, bizony nemegyszer diákpárti felvilágosítást is kap a nevelőktől:- Ne irigyelje a fiát, hétfőtől péntekig alig van szabad idejeI Ez bizony Igaz. A fiúk általában kettőkor érnek vissza az iskolából, négyig kicsit „leeresztenek”, aztán este hétig kötelező a tanulás. Szilen- cium. ölve. Egyszer azt mondta ró egy falusi orvos fia, családból hozott egészségügyi intelligenciával: — Zárttérneurózisl Az egyszer tényleg biztos, Hogy mindez nem egészséges, különösen azért, mert nem sportolhatnak a kollégium gyerekei. Nincs idő, nincs hely. A hely persze pénz kérdése, a pénz meg országos gond, de a tanterv korszerűsítéséhez nem kellene pénz, csupán ,.. no, de ne csorbítsuk a tanügyi felsőbbségek tekintélyét, kerekperec kimondott igazságokkal. Nincs! „Ez van!” A kollégium egyébként hat pécsi középiskola fiúgyerekeinek ad otthont, s több mint hatvan osztály tanulói laknak benne. A 286 gyerek több mint kétharmada szakközépiskolai osztályba jár, a többi gimnáziumba. Iskolák közötti rosszértelmű vetélkedés nincsen. Van azonban valami, amire odafigyelnek a kollégium vezetői: a gimnazisták és a szakközépiskolások közötti eltérések. Mint mondják: a szakközépiskolások munkásabbok, természetesebb nekik a kollégiumi önellátás. A gimnazisták legjobbjai meg szellemileg önállóbbak. Különben a majd hat évig húzódó átépítési munkálatok után a kollégium nagy hasznát látta a szakközépiskolások tudósának, a stúdióépítéstől kezdve a karbantartási munkáig. Sőt, létre akarnak hozni belőlük egy házi karbantartó csoportot is. így a hatféle középiskola gyerekei hatféleképpen segítenek. A művészeti szakközépiskolások például pontos névsort tartalmazó táblákat festettek az ajtóra, s ha most például távol van valaki az esti ellenőrzéskor, akkor az ügyeletes nevelőnek nem kell a szomszédot felébresztenie, amikor például éppen azt álmodja, hogy ott sétál a Széchenyi tér túlsó felén és több ízben direkt őutána néznek a lányok. Reggel úgysem lehet elkerülni a felébresztést, ami hajnali hatkor következik be, hiszen sok szakközépiskolás néha messzi műhelyekbe megy, eztán a többi, a közeibe járó kissé szidja a társadalmat. De fő az egység és a hidegvíz, ami kiveri a diókfejek- ből az álmot. Hát igen a víz! Az bizony nem mindenütt meleg, s a folyosókat sem lehet télen fűteni, de hát régi épület, örökség és sokan így is örülnek, ha bejutnak a kollégiumba. Évek óta egyre többen jelentkeznek - a tudásszomj nagy erő. De maradjunk a napirendnél! Szóval kettőkor érnek vissza a fiúk. Az elsősök terítenek, de ez csak afféle vízügyi, pohárügyi szolgálatot, meg székrakodást jelent. Egyébként önki- szolgáló rendszer van. A koszt európai, ennek ellenére sosem elég, mert ki látott már kamaszt, aki nem enne meg lepedőnyi bécsi szeletet, az sem baj, ha kettő van belőle. Érdekes dolog a diákönkormányzat is. Korszerű és kortalan jellegű egyszerre. írásba fektették ugyan a kollégium vezetőségével, hogy a diákönkormányzat miben dönt és milyen kérdésekben van javaslati joga. Ezért korszerű. De mit kívántak az önkormányzat felhasználásával a gyerekek a leghevesebben? — A szabadságot! Ez ugyan itt a szombati és vasárnapi kimenő befejező órájának biztosítását jelentette — eddig néhánynak büntetésből leszállították az idejétl - de ez is szabadság kérdése, nevezzük bár tudományoskodva életkori sajátosságnak, vagy bárminek. Diákok 1972-ben. Most megszervezik a „primér” közösségeket, az egyazon osztályba járók csoportját Jó dolog, mert a kollégium vezetősége most e kis közösségnek a tanulmányi átlaga alapján is ad majd rendszeresen kimenőt, ami pedig ez idáig csak a nagyon jó tanulónak — tíz százalék! — járt így most a kis közösségek ösz- szefognak, a jók előrelendítik bennük a gyengébbeket! A sportolás nehézségei ellen a többségében tizennyolcágyas szobák közül egyre többen vesznek közös izomerősítő expa ndert. Esténként kicsit tv-t néznek, beszélgetnek az új klubban, néha vasárnap dolgozni mennek, hogy legyen a kollégiumnak közös pénze, színházjegyre, jutalmazásra, segélyre, klubdéiutánon a lányok megvendégelésére. Mert azok is eljönnek, mostanában a komlóiakkal nagy a barátság. Néhány fiú már hasoniítgatja a Széchenyi téri lányokat a komlóiakkal. Nagy szó ez, kollégiumtörténeti jelentőségű. Mert a kollégiumoknak ilyen történetük is van. Földessy Dénes Az írótól az olvasóig A múlt alkalommal (szept. 17.) ismertetésünkben addig jutottunk, hogy a kézirat a megrendeléssel és a műszaki előírásokkal együtt a nyomdábc került. Az elmondottak alapján úgy tűnhet, hogy a nyomdának a műszaki előkészítéssel már alig van dolga, hisz minden lényeges adatot előírt o kiadó, a nyomda feladata most mór csak ezek végrehajtása. Ez azonban csak részben helytálló, mert a nyomdai gyártáselőkészítő (gyártmánygoz- da) feladata a műszaki szerkesztő feladatán jelentősen túlmegy. Ugyanis a megrendelés és a kézirat igen alapos átvizsgálása nyomán kell megállapítania a saját üzeme technikai adottságainak megfelelően a legkedvezőbb kivitelezési módozatokat HATÁRIDŐ Fontos a szállítási határidő megállapítása. A megrendelő közli az általa kívánt időpontot, ezt a nyomdának természetszerűen figyelembe kell venni. Vannak olyan időpontok is, amelyekhez a kiadónak és nyomdának is feltétlenül tartani kell magát, hisz országos kultúrpolitikai érdek fűződik ahhoz, hogy a kiadvány ezen időre a könyvesboltokba kerüljön. Ilyenek a Költészet napja, a Könyvhét, a Téli könyvvásár, továbbá valamely jubileumi alkalom, pl. az író 80. születésnapja stb. Nos, a nyomda alapos kapacitásfelmérést végez: megállapítja a munka kivitelezésének technológiai időszükségletét, és ezt összeveti az érintett üzemrészek kapacitás-lekötöttségével. E két eredő ösz- szevetésével találja meg azt az időpontot, amikorra a könyv szállítását vállalni tudja. Ezen adatok ismeretében már felépítheti a munka lebonyolításának ütemezését, amelyet a vég- határidővel együtt közöl a kiadóval. Az ütemezés elsősorban a korrektúra fordulókra vonatkozik és meghatározza, hogy a nyomda mikor küldi az első levonatot a kiadónak és azt mikorra kell visszakapnia, hogy a további munkát fennakadás nélkül végezhesse. A kézirat és a megrendelés átvizsgálása után sor kerülhet a munkatáska megírására. A munkatáska a nyomdai főkönyv soronkővetkező számát viseli (ez egyúttal az ún. impresszum szám) és nem csupán hordozója a legfontosabb műszaki előírásoknak, hanem igen fontos dokumentum is, hisz végéigkíséri a könyvet nyomdobeli útján a szállításig és az azt követő számlázásig. SZEDÉS, TÖRDELÉS A munkatáskával együtt kerül a kézirat útjának első állomására, a nyomóforma készítő üzemrészbe, vagyis a szedőterembe. A szedőosztály vezetője is gondosan áttanulmányozza az előírásokat és a munkát kiosztja a megfelelő szedőgéphez, szükség esetén a szedőket is tájékoztatja az esetleges különleges kívánalmakról, előírásokról. A gépszedő munkájának eredménye ún. hasábokban, kolumnákban jelentkezik. Az egy-egy napi teljesített hasábokról egyszerű papíron levonatokat készítenek, amelyeket a kézirattal együtt a korrektornak adnak át megolvasás, összehasonlítás céljából. A korrektor az általa észlelt hibákat a korrektúra levonat szélén a szabványos korrektúra jelzésekkel kijavítja. Az így kijavított hasáblevonatok a munka befejezése után visszakerülnek a gépszedőhöz, aki — ún. lino sorszedés esetén - úgy javítja ki, hogy minL| a valaki összeírná a helységeket, ** ahol Petőfi rövid élete során megfordult, vagy rövidebb-hosszabb ideig tartózkodott, a listából alighanem Magyarország helységnév- tára kerekedne ki. S ha másvalaki térképen ábrázolná az utakat, amelyeket Petőfi vándoréveiben megtett, a vonalak rajza szinte a pókháló sűrűségére emlékeztetne. Petőfi Baranyában is megfordult ... Akkor még Petrorlcs Sándornak hívták, s 1841 nyarán a Tolna megyei Ozorán csatlakozott a Sepsy Károly igazgatása alatt működő színtársulathoz. A tizennyolc éves fiatalember a mindössze hat tagot számláló színésztrupp tagja lett három hónapra. Rónai néven Cecén, Szilasbalháson, Simontornyán, Sár- bogárdon, Szekszárdon és Mohácson játszott — többek között a Pe- leskei nótáriusban — és színdarabokat másolt. A nyár végén a társulat Mohácson felbomlott, és Petőfi 1841 szeptemberében Mohácsról Pécsen és Szigetváron keresztül Sopronba és Pozsonyba, majd innét Pápára gyalogolt, illetve kocsisaroglyóban utazott. A történet hiteles forrósa egy le vél, melyet Petőfi írt barátjának Szeberényi Lajosnak 1842. július 7 én: „... Három hónapig színész kedtem, társaságunk tönkre jutott Petőfi Baranyában s én, annyi balszerencse közt, oly sok viszály után, megfogyva bár, de törve nem, elbúcsúztam a színészektől Mohácson, (de ha isten segít, nem őrökre) s per varios casus et tot discrimina rerum. Mohácsról Pécs, Szigetvár, Kaposvár, Keszthely, Sümeg és Szombathelyen keresztül Sopronba értem..." A levelet így irta alá: „(jelenleg) Petrovics Sándor tanuló, (hajdon) Rónai színész, (jövőben) Sió színész és literátor." A vándorszínész életet Petőfi többször megénekelte verseiben. A Levél egy színész barátomhoz című versében például a direktor szájába ezeket a szavakat adja: „Az ispán úrtól ózcombot kapánk, — A káposztából is van maradék.” Ugyanitt még a következőket írja: „A társaság is végre szétoszolt - Egymást érő bel- s külviszály miatt; — S én újra jártam széles e hazát, — Mígnem keblébe vett más társaság.” Petőfi évek múlva egyik prózai írásában újból visszatért a Mohácsról Baranyán keresztülvezető, Pozso- nyig tartó utazás emlékéhez. Amikor 1845-ben a Felvidéken hosszabb utazást tesz és élményeiről Úti jegyzetek című munkájában beszámol, többek között ezeket írja: „Innen (ti. a korábban említett Veszverés nevű gömöri falutól) Rozsnyó valami egy órajárós. Egy szabóinas kapaszkodott kocsim sa- roglyájába. Eszembe jutott: - mikor én gyalogoltam így Mohácstól Po- zsonyig — s még hosszabb utat is, — mily jól esett, ha fölvett mellettem elhaladó szekér, vagyis mily jól esett volna, ha fölvett volna ... s fölülte- tém a gyereket.” Petőfi baranyai kapcsolatának „történetében" szerepel még egy említésre méltó mozz'anat. Pécsett, 1843-ban — Kisfaludy Károly Aurorája után húsz évre és annak mintájára — egy lelkes, verselgető, huszonnégy éves fiatalember, Balogh Károly irodalmi zsebkönyv kiadását tervezi. A Pécsi Aurorának — mert ez lett a vállalkozás címe — mindössze egyetlen száma jelent meg, de az előkészületek híre az ország távolabbi vidékeire is eljutott. Petőfi Sándor barátja, Szeberényi Lo- ios Pozsonyban lemásolta a költő három versét, s — a sajátjaival együtt — elküldte Balogh Károlynak Pécsre. Ki tudja ma már megmondani, hogy miért, Balogh nem vette föl Petőfi verseit az évkönyvbe, s a Pécsi Aurora Petőfi versei nélkül jelent meg 1843-ban. De a kéziratot Balogh megőrizte s hagyatékában több mint száz évvel a postai kézbesítés után, 1956- ban Hernádi Ferenc, a pécsi egyetemi könyvtár akkori könyvtárosa megtalálta a költeményeket. A három, 1842 táján írt Petőfi-vers címe- Áldozat, Bú és A visszatért. Az első két vers alatt Petőfi színészi álneve — örömfy Vidor —, a harmadiknál a költő családi neve — Petrovich Sándor — olvasható. A három, addig Ismeretlen Petőfi-verset először 1956 májusában a Szabad Nép közölte. A versek részletes ismertetését és irodalomtörténeti, filológiai elemzését Péczely László írta meg az Irodalomtörténeti Közleményekben. A három vers azóta bekerült o költő „összes költeményei" közé, s ott olvasható az újabb kiadások függelékében, az ifjúkori „zsengék” között. Mindez, összevetve azzal a gazdag hagyománnyal, amely Petőfi nevét az ország városaihoz és falvaihoz köti, tudom, nem sok. De több a semminél. S talán elegendő arra, hogy Mohácson, Pécsett és Szigetvárott majd egy árnyalattal személyesebb hangon emlékezzenek meg a nevezetes évfordulón a költőről ... TÜSKÉS TIBOR den sort, amelyben hiba volt újra megszed, lehetőleg hibátlanul. A kézirat, a korrektúra levonat, a megszedett hasábok, valamint a javítva megszedett sorok most a tördelc- höz kerülnek. Tevékenységét azjal kezdi, hogy a levonatot figyelve a hasáb hibás sorait kicseréli javított sorokkal, majd hozzálát a tördeléshez. E munka abban áll, hogy a műszaki előírások szerinti oldalmagasságra tördeli a hasábokat. Ha kell, címeket szed hozzá, ugyancsak oldalszámozcs- sal is ellátja, majd az egyes oldalakat zsineggel körülköti. A tördelt oldalakról a megrendelő kívánsága szerinti példányban levonat készül, amelyet a kézirattal hozzá elküldenek korrigálás céljából. NYOMÁS Ha a megrendelő (kiadó vagy szerző) nem kíván úiabb levonatat, akkor az első oldalra ráírja: „A Hibák javítása után nyomható” — vagy csak annyit, hogy Imprimaturl — s visszaküldi a nyomdának. Az impri- mólt tördelt levonat ismét a gépszedőhöz kerül a hibás sorok kijavítása céljából. Ezeket a sorokat a tördelő ismét kicseréli és esetleg újabb ellenőrző levonatot ad a korrektornak, majd a levonatokat a munkatáskával együtt továbbítja a műszaki osztályhoz, hogy intézkedjék a nyomás megindítása iránt. A műszaki osztály most már pontosan kiszámítja a nyomáshoz szükséges anyagot, a munkatóskán utalványozza, majd átadja a nyomógépterem osztályvezetőjének. Az osztályvezető gondoskodik arról, hogy a szükséges technikai előfeltételek és anyo- gok rendelkezésre álljanak, és a megfelelő gépen elindítja a nyomtatást. A könyveket általában 16 oldalas ívrészekben nyomtatják és minden alkalommal az első nyomatat bemutatják az ún. revíziós-korrektornak aki újból átnézi most már nemcsak a hibák, hanem a nyomás minősége szempontjából is. Amennyiben á könyvhöz melléklet, továbbá burkoló is tartozik, annak nyomása is ekkor történik. A burkolókőt többnyire felületi nemesítéssel látják el, lakkozzák, egyes esetekben pedig átlátszó ace- tát-fóliával vonják be. KOTES A kinyomott papfríveket a könyvkötészetbe viszik, ahol a szükség szerint előbb elvágják megfelelő alakra, majd a hajtogató gépre helyezik, mely automatikus működéssel már könyvalakra hajtogatja az íveket. A1 hajtogatott íveket az oldalszámnak megfelelő sorrendben egymásutánba sorolják (összehordják), ezt kővetően pedig átadják fűzésre. A fűzőgépen az egyes íveket egymáshoz varrják és ilymódon már valóságos könyvtestet képeznek. E munkákkal párhuzamosan készül a könyvek táblája olyképpen, hogy az erős lemezoldalak vászon borítást kapnak. A kész táblákat a grafikai tervnek megfelelően nyomtatással látják el. Az előbb említett kész könyvtestet még körülvágják, ráhelyezik az oromszegélyt, esetleg jelzőszalagot is helyeznek bele, majd gépi segítséggel a könyvtáblába erősítik és présbe helyezik. Az így elkészült könyvre még ráhelyezik a külön nyomott és lakkozott vagy fóliázott tetszetős burkolót, majd egy utolsó ellenőrzésnek vetik alá, amikor minden egyes könyvet most már esztétikai, minőségi szempontból megvizsgálnak és így adnak át a nyomda expedíciójának szállítás céljából, amely a megrendelő által adott szállítási elosztás (diszpozíció) szerint történik. KÖNYVTERJESZT ES A könyvterjesztés szervezetét az elmúlt év végén újra rendezték és különválasztották a könyvek raktár: készletezését és elosztását, valamint ezeknek a bolthálózathoz való viszonyát. A Könyvértékesítő Vállalat tulajdonképpen nagykereskedelmi szerv szerepét tölti be és ez rendelkezik készletező és elosztó osztályokkal. Külön meg kell emlékeznünk arról, hogy a magyar könyvek külföldi forgalmazását a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat látja elv. A kulturális nemzetközi egyezmények keretében nem ritkán előfordul, hogy magyar könyvek bizonyos kooperációban készülnek az egyes szocialista országok könyvkiadóival karöltve, de nem kevés o nyugati országokba exportált magyar könyvek száma sem. A nyomda által szabványos csomagolásban leszállított könyvek az elosztóhálózaton keresztül kerülnek a könyvesboltokba. A boltvezetők — ezt tapasztalhatjuk is — nanv műgonddal és ízlésesen kialakított kirakatokban tárják a iárokelők elé a köme/óidon- sáaokat, bent a boltokban pedig sok helven szabadpolcos eken^-résben kínálók a kultúra, a turí*s —k- »érmését. nkároly
