Dunántúli Napló, 1972. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-20 / 248. szám
7971 október 20. DUNANTÜLI NAPLÓ Ösztönzés a gazdaságos exportra '' / Lassan már öt esztendeje, hogy külgazdasági kapcsolataink, nemzetközi árucsereforgalmunk fejlődését új módon, döntő mértékben gazdasági szabályozókkal irányítjuk. Ennek egyik alapvető eleme a külső és a belső árak kapcsolatának megteremtése volt az egységes devizaszorzók alkalmazásával. A külső és a belső árrendszerek összekapcsolásához azonban már a kezdet-kezdetén egyéb közgazdasági eszközöket kellett társítani annak érdekében, hogy kivitelünk megfelelően növekedjék. Ugyanis, a mi belső árrendszerünk a hazai ráfordítási viszonyokat — költség- és termelékenységi színvonalat — veszi alapul s ezt a külső piacok nem mindig ismerik fel, fizetik meg. Másrészt az egységes devizaszorzók kiszámítása úgy történt, hogy azok nem tükrözik teljesen az export népgazdasági szintű átlagos költségeit. E két körülmény együttes eredőjeként a devizaszorzóval számított exportár-bevétel a vállalatok jelentős részénél — szocialista és tőkés kivitelnél egyaránt — a költségeket sem fedezte, ezért szükségessé vált az export anyagi ösztönzése. Az előbbiekből is következik, de nem felesleges határozottan leszögezni: népgazdasági szinten nem minden támogatást igénylő export veszteséges, hisz az alkalmazott devizaszorzó nagysága, mértéke kisebb a tényleges átlagköltségnél. Ezt a tényt az 1968—1970 között alkalmazott ösztönzési rendszer is elismerte, mégpedig olymódon, hogy a látszólag veszteséges exportnál általában nem alkalmazta a degresszivitást: a támogatás tehát^ szabad utat nyitott a kivitel növelésére. Azok a vállalatok viszont, amelyeknél az egységnyi deviza előállítási költsége a népgazdasági átlagnál jóval magasabb volt, azzal a megszorítás- sal kapták az export-támogatást, hogy annak mértéke, évről évre csökkenni fog. Az exportösztönzés 1968— 1970 közötti rendszere alapvető funkcióit jól teljesítette: e három esztendő alatt kivitelük rendkívül erőteljesen, mintegy 34 százalékkal nőtt, a vállalatokat exportstruktúrájuk javítására, a devizakitermelés költségeinek csökkentésére ösztönözte és kényszerítette. Mindemellett a negyedik ötéves terv időszakára mégis módosítottuk az exportösztönzés módját. Az exportösztönzés fő célja korábban az volt, hogy az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése a kivitelben se okozzon fennakadást. Ezt úgy értük el, hogy a támogatás révén a különböző hatékonysággal exportáló vállalatok számára egyaránt nyereségessé tettük a kivitelt. Ezzel azonban a kedvező és a kedvezőtlen hatékonyságú vállalatok export- érdekeltsége nivellálódott. Az új tervidőszak exporttámogatási rendszere a mennyiség helyett a minőséget — az exportra való termelés hatékonyságát — állította az ösztönzés középpontjába s egyidejűleg szorgalmazza a kivitel vállalati és népgazdasági szerkezetének javítását. A külső piacokon 1 értékesítő vállalatokat exporttermékeikből kiindulva úgynevezett szakágazatokba sorolták s a támogatás mértékét minden szakágazatban egységesen állapították meg. A korábbiakhoz képest lényeges változás, hogy az új rendszerben a támogatást nem vállalatonként, hanem egy-egy szakágazat — például műszeripar, konfekcióipar stb. — egészére határozták meg. Továbá: ez a támogatás nemcsak az „Igényjogosultaknak" jár, hanem azoknak a kis számú legjobbaknak is, amelyeknek kivitele e nélkül is gazdaságos. Nyilvánvaló, hogy az Ilyen jellegű exportösztönzés differenciálja a szakágazat vállalatainak exportérdekeltségét s a kivitel struktúráját már nemcsak vállalaton, hanem szakágazaton belül Is javítja, mert a jobb vállalatok számára az export több nyereséget biztosít, mint a kevésbé jók számára. Az ösztönzés szakágazatok között is differenciál, éspedig olymódon, hogy a támogatás mértékét az adott szakágazatra kiszámított átlagtól fel-, vagy lefelé eltéríti. Az exportösztönzés 1971 óta érvényesülő új rendszerében a jobb vállalatok érdekeltsége erősödött, míg a rosszaké csökkent. Feltételezhető, hogy az előbbi vállalatokat az exportból származó nyereség kivitelük erőteljes növekedésére ösztönzi, míq az utóbbiak exportjuk mérséklésére, avagy a meglévőknél kedvezőbb gazdasági eredménnyel exportálható termékek kifejlesztésére és gyártására kényszerülnek. Garamvölgyi István Kitűnő paprikatermés Szegeden A Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat tájkörzetében kitűnő | termést takarítanak be: a piros nyerspaprika mennyisége eleri j majd a 3300 vagont. Kialakult j hagyomány, hogy a feldolgo- I zás, illetve őrlés előtt, úgynevezett ágasokon, vagy a házak | napsütötte oldalára aggatva I utcérlelik a csöveket. Ettől ja- i vul a fűszer minősége, színárnyalata. A mostanihoz hasonlóan nagy termés, s általában a nagyüzemi módszerek bevezetése már egyre kevésbe teszi lehetővé a hagyományos, munkaigényes utóérlelést. Ezért a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat műszaki szakemberei kísérletekbe kezdtek: infravörös sugarakkal siettetik a természetes, de lassú utóérést. A Minisztertanács megtárgyalta Gondoskodás a csökkent munkaképességű dolgozókról Felemelték az átmeneti segély és a rendszeres szociális járadék alsó határát, feloldották a keresetkiegészítés korlátozását A gazdásági reform bevezetésével egyidőben a kormány a többi között arról is intézkedett, hogy a vállalatoknak és a tanácsoknak milyen módon kell gondoskodniuk a csökkent munkaképességűek megfelelő foglalkoztatásáról. A rendelkezések alapgondolata, hogy megfelelő munkahely biztosítása esetén a csökkent munkaképességű dolgozók túlnyomó többsége alkalmas a produktív munkára. Akár a munkafeltéHarminchárom fényesre csiszolt kalapács A munkásélet első próbatétele Miért nem jönnek a jó tanulók? Riasztó az emeltszintű oktatás? Tizenkét nemzetközi kiállításon szerepelnek a Pécsett gyártott nukleáris műszerek Pécsi új termékkel, nukleáris műszerekkel jelenik meg a külföldi piacon: 1973-ban Európa és Ázsia országainak tizenkét nemzetközi kiállításán szerepelnek azok a sugárzásmérésre alkalmas berendezések, amelyeket a Mecseki Ércbánya Vállalat Kísérleti-, Kutatási- és Automatizálási üzeme alakított, fejlesztett ki és gyárt. Dr. Czeglédi Bélának, a műszaki tudományok kandidátusának vezetésével működő üzemben nagy képzettségű kutatók gyorsan és a legkorszerűbb elemek igénybevételével alakították ki ezeket a műszereket, amelyekkel jórészt egyedül állnak a hazai piacon és tudomásuk szerint másutt sem gyártanak. A nukleáris műszerek két családot alkotnak. Az egyikhez tartoznak a laboratóriumi vizsgálatra alkalmas berendezések. Ilyen például az NP 420-as típusú egy, és az NP 424-es típusú négy csatornás gamma spektrométer. Utóbbival egyszerre négy ponton tudnak mérni, megfelelő csatlakozó berendezés segítségével. A másik változat az NC 480 és NC 481 típusú hordozható radiometer, amellyel terepen, tehát nem laboratóriumi környezetben is nagyon jól, eredményesen lehet dolgozni. Ezeknek a műszereknek a felhasználási területe igen széleskörű. Az ember, a munkahely és a környezet védelmét szolgáló vizsgálatoknál egyaránt alkalmazható, ahol radioaktív sugárzó anyagok lehetnek — azaz a vegyiparban, a mező- gazdaságban, orvosi gyakorlatban és kutatásnál, a kémia területén, geológiai kutatásnál, stb. Hazai viszonylatban többek között a Szilikátipari Kutató Intézet, a Központi Fizikai Kutató Intézet, az Eötvös Lóránd Geofizikai Intézet használja jó eredménnyel a Pécsett gyártott nukleáris műszereket. A vállalat tehát saját speciális szükségleteinek kielégítése mellett figyelembe vette az egyéb népgazdasági igényeket, érdekeket, s berendezkedett nagyobb sorozatok gyártására is. 1973-tól évi 10—20 millió forint értékű nukleáris műszer gyártását tervezi a Mecseki Ércbánya Vállalat, amiből már nagyobb export rendelést is tudnak teljesíteni. Fólia hajtatóházak, ótiaponyvák, fóliazsákok és polietilén zacskók MINDEN MÉRETBEN MEGRENDELHETŐK °Ac:s-naavaostavölgyi MU ANYAGÜZEMBEN Telefon: 15-993. Úgy tűnik valamennyi kalapács egyforma. Harminchárom, fényesre csiszolt szerszám fekszik az asztalon. Az oktató persze különbséget tud tenni: az egyik szebben kimunkált, a másikon látszik, hogy először volt reszelő abban a kézben, amelyik készítette. A gyerekek — első éves géplokatos tanulók — a satupadok fölé hajlanak, némelyik nyelvét haropdálja, mások körül sétálják a satut: honnan áll jobban kézre a reszelés. Bencze Laci derékszöget ellenőriz, egyik szemét becsukja, úgy nézi a vasdarab élei belesimulnak-e a mérőbe. A műhelyben a vaspor és olajszag keveredik, a reszelők néhol csikoroqva botladoznak a vason. Nehéz munka: egy darab vasat addig reszelni, amíg kalapács lesz belőle: derékszögű, síklapú, méretes, 20 dekás— A gyerekek az első napokban alig tudják kezüket emelni az izomláztól, s türelmük, kitartásuk a munkásélet első próbatétele. A táblán nagyméretű műszaki rajz: a kalapács. Mellette szöveg: követelmény a sík-, párhuzamos- és derékszögű reszelés, mérettartás, teljesítmény, (szorgalom) balesetmentes munka, minőségi munka. Somfai Ferenc oktató másfél é/tizede oktatja az alapokra az elsőéveseket — közel félezer gyerek kezében szelídítette meg a resze- lőt. A mostaniak másfél hónapja dolgoznak mellette, de már most csalhatatlanul megmondja: kiből válik majd jó szakmunkás. Pedig mindegyik csak egy-egy kalapácsot készített, de az az egyetlen szerszám is sokmindent elárul. — Azt a gyereket nézze, a Bencze Laci, ebben a csoportban ő a legügyesebb. Apró fiú — talán 150 centi magas lehet — győzködik a satuba fogott vassal. Úgy tűnik a világon semmi más nem érdekli; Észre sem veszi, hogy körülötte elhalkultak a zajok, s a műhelybe tévedt idegent figyelik a gyerekek. — Laci keresd ki, melyik kalapácsot csináltad — hívom az asztalhoz. A gyerek nézi a harminchárom egyforma szerszámot, néhány pillanat múltán kiválaszt egyet. Megfordítjuk: 139-es. Az oktató is csodálkozik, hogy így elsőre kiválasztotta a sajátját. (A számot nem láthatta, lefele volt fordítva.) A gyereknek természetes. — Hat napig dolgoztam rajta, ismerem. nól nagyobb nyomatékot adjon aggodalmainak. Most csak a gyengébb tanulmányi eredményű gyerekek jönnek ipari tanulónak az általános iskola elvégzése után. — Roppant tájékozatlanok, amikor hozzánk kerülnek, az általános iskolából. Itt meg kémiát, fizikát, matematikát kell tanulniuk. Gyenge az anyagunk és mindig gyengébb lesz. Ugyanakkor emeltszintű oktatás folyik. így aztán gyakrah megtörténik, hogy ügyeskezű gyerekek kibuknak az iskolából, vagy abbahagyják, segédmunkásnak mennek. Voltak itt gyerekek, akik a gyógypedagógiáról kerültek hozzánk, a reszelő már- már a kezükhöz idomult, de az elmélettel nem bírtak. Segédmunkások valahol... A munkanap. Két műszakban dolgoznak a gyerekek, a délelőttös háromnegyed hétkor kezdődik. Sorokozó a folyosón, aztán az ügyeletes és o munkavédelmi őr jelentése után, a műhelyben átnézik a satupadokat gépeket, majd megkezdődik a bevezető oktatás. Műveleti sorrendben megbeszélik az aznapi tennivalókat, oktatófilmekkel és más szemléltető eszközökkel illusztrálva. Aztán megkezdődik a munka: a lakatosok 85 dekás vasból 30 és 20 dekás kalapácsokat reszelnek. Az ezredik perc után testet lelket kifárasztja ez a munka, de nem lehet másként: a reszelés a lakatos- munka alapja, jól elsajátítani a szerszám kezelését csak így lehet Ezt ki kell, bírni! Az esztergályosok könnyebb helyzetben vannak: a gépekkel ismerkednek először, majd egyszerű síkesztergálás és hossz- esztergálás következik. Statisztikai adatok. Az ősszel — eddig — hatan hagyták abba, vagy választottak más szakmát Legtöbben a vendéglátó- ipar felé igyekszenek. A gyerekek szülei 80 százalékban munkások, de akadnak ügyvédek, orvosok, nyugdíjasok, magas rangú tisztek is. A felmérések szerint a tanulók féle nem ezt a szakmát (esztergályos, géplakatos) választotta elsőként, s csak irányításra került ide. Tizenegy cigánygyerek is tanulja itt a szakmát, előmenetelük jó. Nyolc oktató foglalkozik a gyerekekkel, csaknem valamennyien 10—15 éve itt dolgoznak. A tanműhelyben 1,5 milliós a szerszámkészlet, a 19 esztergapad (többségük 10—14 éves) értéke 900 ezer forint körül lehet. Állapotuk kitűnő — négy felnőtt szakmunkás foglalkozik karbantartásukkal. Évenként 400 kalapácsot, fűrészkereteket, körzőket, biztonsági ajtózárakat, üstházakat, vasajtókat készítenek, melyeket a TITÁN Vasnagykereskedelmi Vállalatnál értékesítenek. Az idei oktatási évben 896 ezer forint bevételre számítanak, az elmúlt esztendőben a „kisüzemnek” 670 ezer forint volt a terve — 733 ezer a teljesített termelési érték. Az eszterga műhelyben valamennyi gép mellett munkaruhás, svájcisapkás, bakancsos gyerekek szorgoskodnak. Néhányon a tábláról műszaki rajzot másolnak. Görcsösen szorongatják a ceruzát, majd kiszakad f) papír. A tolómérővel finomabl/aa bánnak, persze az állapítja meg először: sikerült-e a munkadarab. Nem hagy nyugodni a gondolat: a vasas szülők miért nem ösztönzik gyerekeiket arra, hogy a „szakmában" tanuljanak mesterséget. Kétségtelen, hogy minden szülő többet akar gyerekéből, mint amire ő vitte. Ez a folyamat, ha lassan is, de érvényesül. Kár lenne, ha a cigány- gyerekek, segédmunkások, nao- számosok gyerekei nem léphetnének egyet, éppen az oktatás sorompói miatt. Bencze Laci az általános iskolában elég gyenge tanuló volt, az viszont kétségtelen, hogy elsőre olyan kalapácsot készített, melyet öreg szakik is elismernének sajátjuknak ... Lombosi Jenő telek megváltoztatásával is orra kell törekedni, hogy lehetőleg eredeti szakmájukban dolgozhassanak, ha érre nincs mód, úgy átképzéssel, betanítással kell megfelelő munka- feltételeket biztosítani számux- ra. A betanítás, átképzés idejére — őz eredeti rendelkezések szerint legföljebb egy évig keresetkiegészítést keli adni a csökkent munkaképességűeknek. A munkaügyi minisztérijm felmérte a rendelkezések végrehajtásának menetét, s megállapította, hogy a csökkent munkaképességű dolgozók foglalkoztatásának nincsenek különösebb akadályai. A számukra alkalmas munkahely több, mint ahányon ott dolgoznak. A töb mint 100 ezer csökkent munkaképességűt arra alkalmas munkahelyen foglalkoztatják. Megélhetésükről tehát gondoskodnak, ez azonban a tapasztalatok szerint nem mindig jelent tényleges rehabilitációt. A vállalatok ugyanis gyakran rosszul értelmezett szociális meggondolásokból helyezik könnyebb munkahelyre a csökkent munkaképességűeket, olyan esetekben is, amikor átképzéssel vagy megfelelő szervezéssel igényesebb munkára is alkalmassá tehetnék dolgozóikat. Jobban kell tehát építeni az emberek egyéni képességeire. Jelentős és Igen eredményes kezdeményezés volt viszont, hogy a segélyezésre szánt, de fel nem használt összegekből - központi alapokból — mintegy 100 millió forintot utaltak át a tanácsoknak a csökkent munkaképességűek foglalkoztatását szolgáló kiadósokra, beruházásokra. Ezt az összeget a tanácsok és a vállalatok 20 millió forinttal saját erőforrásból kiegészítették, és ily módon 9000 ember foglalkoztatósát oldották meg. Csütörtöki ülésén a kormány ezeknek a segélyeknek az ösz- szegét emelte. 1973. január 1- től 100 forinttal emelkedik az átmeneti segély alsó határa. Ezt a segélyt azok a csökkent munkaképességűek kapják, akik tíz évi munkaviszony után abbahagyták a munkát, de a nyugdíjazáshoz szükséges életkort még nem érték el. Az 55, illetve 60 éves kor eléréséig leendő nyugdíjuk 75 százalékát kapják átmeneti segélyként, ennek alsó határa eddig 500 forint volt, ami január 1-től 600 forintra emelkedik. A rendszeres szociális járadékban azok a csökkent munkaképességűek részesülnek, akik a nyugdíjazás feltételeivel egyáltalán nem rendelkeznek, vagyis tízéves munkaviszonyuk sincs és dolgozni már nem tudnak. Ök szociális helyzetüktől függően havonta eddig 300—500 forintot kaptak, januán 1-től differenciálás nélkül havi 600 forint lesz a szociális járadékuk. A minisztertanács azt is kimondta, hogy a vállalatok felügyeleti szerveinek a jövőben gyakrabban és érdemben kell foglalkozniuk a vállalatok rehabilitációs tevékenységével. Kettőszáznegyvennyolc elsőéves esztergályos és géplakatos tanuló kezdte az idén a szakma' alapfogalmait elsajátítani a Szalai András utcai műhelyben. Huszonkét esztendeje 75 gyerek vette birtokába az új tanműhelyt. Egész kis szakmunkás hadsereg készítette itt el az első kalapácsot — közülük néhányon mérnökök, többen technikusok lettek. Kovács Zoltán művezető némi büszkeséggel meséli ezt, hogy aztán anA reszelés a lakatosmunka alapja ... Ezt ki kell bírni. k é
