Dunántúli Napló, 1972. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-10 / 214. szám

Ha felvijjog a sziréna... T űzoltók Regó! Antal főtörzsőrmester 1968. február 13-án Gyódon egy istállótűz alkalmával életét vesztette. A hírt kö­zölték a lapok, a gyászszertartáson ez­rek vettek részt. A parancsnokság cí­mére együttérző táviratok érkeztek, többen pénzt küldtek, egy pesti költő verset írt a hős tűzoltó emlékére - a nagyközönség és a tűzoltók kapcsola­tára mégsem ez a jellemző. A tűzoltó szürke kis pont az életünkben. Szá­mukra mindennapos létforma a ve­szély, az emberek azonban az év 365 napjából legfeljebb, ha egyszer gon­dolnak erre. o Nappal egy perc alatt el kell indul­niuk a kocsiknak, ha megszólal a ri­asztócsengő - éjszaka másfél perc a megengedett felkészülési idő. Az or­szág minden városában’, s szinte min­den járási székhelyen örökös készen­létben állnak az ügyeletes rajok. Ha külön-külön vesszük szemügyre, kik is ezek az emberek, többnyire nem talá­lunk bennük semmi különöset, így együtt azonban a modern élet egyik legszimpatikusabb és legtiszteletre­méltóbb testületét alkotják, hisz szá­mukra a munkaidő kezdete egyúttal azt is jelenti: történjen bármi is. ők nem mondhatják azt: nem, sőt azt sem: ne most... Amikor elbúcsúzik a váltás, s huszonnégy órára összezár az élet egy tucatnyi férfit a laktanya készenléti szektorában, tulajdonkép­pen a legtitokzatosabb és legfeleme- lőbb emberi átváltozások tanúi va­gyunk. Az a kis szürke ember, akit észre sem veszünk c buszon, az a kis csontcsillagos valaki, akinek nem egy­szer súlyos anyagi gondjai vannak, hu­szonnégy órán át mindenre elszánt férfi lesz: nem gép, de nem is szuve­rén egyén; egy nagy, s minden körül­mények között erőt adó szervezet tag­ja, mely jelenével, múltjával, parancs­szavaival, eszközeivel és hagyományai­val elemi erővel hat az érintettekre. Itt nincs helye kételkedésnek, nincs helye egyénieskedésnek, s nincs helye félelemnek se. Ha megszólal a csen­gő, s be kell ugrani a riadó-aknába, tulajdonképpen a legnagyobb terhet hagyja maga mögött az, aki ezt te­szi: az egyéni meggondolásokat. Ber­reg a csengő, dohognak a motorok, s az őrség tagjai közül senki sem tud­hatja, mit hoz a következő néhány óra vagy perc. Riadó és riadó között nincs különbség. A nagy tűz a kis tüzből lesz, a hagy veszély hordozója a kis veszély. Kinyílnak a vasajtók, felvijjog a sziréna, s az utcán egy percre meg­áll az élet © 1970-ben 2,6 millió, 1971-ben pedig 6,3 millió forintot tett ki a tűz-okozía kár Baranyában. 1970-ben 274 tűzeset volt - tavaly 377. Volt nap, amikor ötször vonult ki a pécsi őrség. 1970- ben négyen meghaltak, tizenöten meg­sebesültek a tűzesetek alkalmával. Ta­valy egy halott volt — de lehetett vol­na sokkal több is, mert 24 ember szenvedett súlyos égési sérüléseket. A kárstatisztika grafikonjo nyílegye­nesen fut felfelé - a korszerűbb tech­nika, a jobb élet egyúttal azt is jelen­ti ugyanis, hogy nagyobb értékek vé­delméről kell gondoskodni. A legna­gyobb érték persze az élet. És a le- geslegnagyobb: a gyermekek élete. Tíz óv alatt tizenöt gyermeket ölt meg a tűz, s nagyon-nagyon sokat veszé­lyeztetett. A tűzoltóság persze nemcsak eloltja a tüzet, elemzi is azok okait, s ha le­het felfedi a felelősöket. Mi akozta a legtöbb tragédiát? Nézzük a tavalyi kimutatást! A gyermekjáték 46, a sugárzó hő 36, a dohányzás 75, a szabadban való tüzelés 37, nyílt láng tilos helyen való használata 25, elektromos hiba 33, mozdonyszikra 20 tüzet okozott. Van «illámokozta tűz, vannak a techniká­val összefüggő, alig-alig .megelőzhető tüzek, vannak tragikus véletlenek, de a legtöbb bajt mégis az embed gon­datlanság, hanyagság okozza. 0 Ki lehet és kiből lesz tűzoltó? Kezdjük talán az ősökkel! A hazai tűzoltóság valamivel több mint száz­éves története egyértelműen bizonyít­ja, hogy a nincstelenek, a szegény fa­lusi mesteremberek, illetve a társadal­mi ranglétra alsó fokain megkaoasz- kodni vágyó szakma nélküli városi kis­emberek soraiból táplálkozott szinte mindig is ez a testület. Létbiztonságot, emberi rangot - s valamiféle társa­dalmit is — adott az egyenruha Az ezek utáni vágy persze sosem volt elég ahhoz, hogy valaki tűzoltó le­gyen: elszántságra, erőre, önmegtar­tóztatásra is szükség volt. És a maiak? Kik voltak, miért jöttek a testületbe? Pfeiffer Márton őrnaggyal beszél­getek, ő a Baranya megyei parancs­nokság kiképzési vezetője, s mint ilyen az újoncok legjobb ismerője. De mi­előtt a maiakról esne szó, néhány per­cet időzzünk nála is el, mert Pfeiffer őrnagy élete helyet követel magának ebben a cikkben. Pályafutása, sikerei és gondjai egy egész nemzedék sike­reivel, gondjaival azonosak. A felsza­badulást kővetően, a 40-es évek vé­gén, az ötvenes évek elején mtinkás- és parasztfiatalok tízezrei öltöttek egyenruhát. Kiből honvédtiszt lett, ki­ből rendőr, kiből tűzoltó. Amikor be­vonultak, ki tudta - s ki kérdezte! -, hogy kit hová küldenek? Az öröm: hogy észrevették őket, a meghatott­ság: hogy számítanak rájuk, s az el­határozás: hogy bármi áron helytál- lunk, mellékessé tették a részleteket. Pfeiffer Márton tűzoltó lett. Végigjár­ta valamennyi rendfokozatot, vala­mennyi beosztást, százak nőttek a ke­ze alatt emberré, parancsnokká - s bár fizetése sosem volt több egy jó munkás fizetésénél, most mégis azt mondja: szép életem volt. No, de nézzük a fiatalokat!- Kezdjük talán a hivatalos köve­telményekkel. Minimum általános is­kolai'végzettség, maximum 35 év. Ka­tonaviselt fiatalokat várunk, s persze makk-egészségeseket. A minimális ma­gasság 165 centiméter, de ezzel nem sok baj van: egyre magasabbak a fiatalok ...- A próbaidő hat hónap. Ezt köve­tően elméleti és gyakorlati vizsgát tesznek a jelöltek. Á gyakorlati vizsga azt jelenti természetesen, hogy meg­ijedni nem szabad... Beszéljünk tehát a bátorságról!- A bátorság alapkövetelmény, de a bátorság szakmai hozzáértés nélkül szinte semmit sem ér. Nincs két egy­forma tűz, éppen ezért rendkívül ala­pos elméleti képzést kell kapnia min­den tűzoltónak. A legalapvetőbb is­mereteket, tennivalókat reflex-szintre kell emelnünk. De még ez sem elég. Úszni kell tudni, érteni kell az első­segélynyújtáshoz, a műszaki mentés­hez, a villamossághoz, tudni kell bán­ni a hegesztőbererdezéssei, bizonyos építőipari ismereteket is el kell sajátí­tani, de még ez sem elég. Kezelni kell nehéz gépeket, darukat, fúró- és vá­góberendezéseket, Egyszóval: akkor sem alszunk, ha nincs tűz. A szolgá­lat 24 órás, s ebből mindennap négy óra tantermi foglalkozás .,, o- ön hány éve tűzoltó?- 1969-ben szereltem fel.- És a pénz?- Most, hogy rendezték, 2450 fo­rint ... Molnár Attila szakaszvezető a szi­getvári parancsnokság állományából a legfiatalabb tűzoltónemzedék egyik képviselője. Huszonöt éves. Karcsú, gyors mozgású, fantasztikus reflexek­kel. Tagja annak a megyei rajnak, mely néhány héttel ezelőtt részt vett és győzött az állami tűzoltók ország­részi gyorsasági és ügyességi verse­nyén. Érdemes sorravenni a feladato­kat. A pálya hossza 100 méter volt. A rajtnál állt egy rnotorfecskendő, ezt kellett a rajtjel után üzembehelyezni, sugárcsövekkel felszerelni. A támadó­oldali és szívóoldali szerelés egyidő- ben folyt: a százméteres pályán töm­lőkkel, elosztókkal kellett végigrohan­ni. A feladat azonban ezzel még nem ért véget. A pálya végén egy céltábla állt, ennek 50 milliméteres átmérőjű nyílásán át kellett lőni a sugárcsővel... Elmondani is hosszú, nem hogy végig­csinálni. A baranyai csapat mindezt 45,8 másodperc alatt hajtotta végre, szenzációs összhangban és fantaszti­kus iramot diktálva. Tavaly hazánkban tartották a szocialista országok állami tűzoltóinak nemzetközi versenyét, ott a magyar nemzeti válogatott 48,2 má­sodperccel győzött.. . Molnár Attila se hőstípus, nem is atléta-termet. A kérdésre: kaptak-e valamit a győzelemért, tulajdonképpen nem is tudja, mit válaszoljon, hisz kap­tak is, nem is. Amit anyagiakban kap­tak, vagy kapnak, arról beszélni se érdemes, de azt mégse mondhatjuk, hogy nem érte meg. — Az az igazság, hogy mindenki másképp néz ránk, mindenki másképp szól — s ez nekem mindennél többet ér.- Előléptetés?- Még kell egy kis idő, hogy őr­mester legyek.- ön szerint mikor lesz főtörzsőr­mester? — Az éppen húsz év. — És akkor a fizetés? — Háromezer, vagy talán egy kicsi­vel több is ... e Eredményes tűzoltás = kitűnően képzett mentő raj + megfelelő tech­nika. A technikai fegyvertár a hírköz­ponttal kezdődik. A Megyei Parancs­nokság Rákóczi úti épületében nem­régiben avatták az új központot, mely a város 50 legfontosabb létesítményé­vel van közvetlen összeköttetésben. Itt elég megnyomni egy gombot. A közismert 05 négy vonalon jelentkezik- tehát gyakorlatilag sohasem fog­lalt. De ez még csak Pécs. A megyé­ben állomásozó tűzoltócsapatokat közvetlen vonal köti össze, a menet­ben lévő mentőrajokat: URH-rádió. A hírközpont az idegközpont. Tételezzük fel, hogy éjszaka van. Megszólal a telefon; valahol tűz van. Az ügyeletes tiszt jegyez, de közben jegyez a vo­nalra kapcsolt magnetofon is ... A jegyzeteléshez persze elég az egyik kéz, a másik megnyomja a riasztó­gombot, a háló-, kultúr- és étkező- helyiségek villanykapcsolóját. Az au­* tók felé rohanó emberek előtt bekap­csolnak az összes fényforrások, s már nyílik is a szerállás utcai vaskapuja... Mi legtöbbször a piros vízszállítókat — fecskendőket — látjuk, de a nap minden percében indulásra kész a haboltó, a generátorkocsi, a darus­kocsi, a tömlőskocsi, a 30 méteres ma­gasságig hatoló létráskocsi, a külön­leges műszaki mentőkocsi — mely a hegesztéstől az áramfejlesztésen ót a betontörésig szinte minden műszaki munkára alkalmas —, s a 3200 méter tömlőt szállító tömlőskocsi is. És ez még csak Pécs volt! Mohá­cson, Szigetváron, Komlón hasonlóan korszerű és nagyteljesítményű eszkö­zök állnak bevetésre készen, de a kép még így sem teljes, hisz a megye tűzvédelmi erejét nem lehet csak az állami tűzoltóság erejével, illetve ki­zárólag a baranyai erőkkel mérni. Ba­ranyában több mint 300 önkéntes tűzoltó egység működik, az üzemek­ben pedig 80 létesítményi egység. Az állami tűzoltóság gépjármű fecsken­dői mellett mintegy 30 gépjárműve van már az önkéntes testületeknek Is, s a motoros fecskendők száma több száz. De a tűzvédelmi szervezet nem elszigetelt megyék szerint. A megyei parancsnokságok riasztási tervében o szomszédos megyék egységei is sze­repelnek, így nagyon sokszor vonul­nak Baranya területén a dombóvári, a bajai, a szekszárdi, a kaposvári tűz­oltók. Az éter hullámai közt - melyek a mi számunkra kizárólag híreket, szó­rakoztató műsorokat hoznak —, na­ponta többször is ott vannak a tűz­oltó parancsnokságok rádióinak se­gélykérő üzenetei, vagy parancsai, mert bármilyen teljes is a nyugalom és béke, valahol mindig történik va­lami, s ez egyúttal mindig azt is je­lenti, hogy valakiknek mindig félre kell tenniük a saját gondjaikat. G Mentőtűzrendészet, hatósági mun­ka, megelőző munka. A tűzoltóság *e- vékenységi köre ezzel azonban még nem teljes. A tűzoltók feladata a mű­szaki mentés is, sőt tulajdonképpen minden olyan tevékenység, mely ve­szélyhelyzetet hivatott elhárítani. Példák. Csőtörés a Sallai utcában: a szi­vattyúk öt órán ót megszakítás nélkül dolgoztak. Másnap ismét, harmadnap újra. Egy lökő mondja: ha önök nin­csenek, nekünk végűnk, más ugyanis felénk se nézett... Doktor Sándor utca: Gázvezeték­törés — a lakókat ki kell lakoltatni. A robbanás bármelyik pillanatban reá­lis lehetőség. Az utca lezárva, az épü­letek üresek, a tűzoltók azonban nem hagyhatják el a színteret. Kulich Gyula utca. A második eme­leti ablak-párkányon egy 16 éves fiú lóg... Vókány: felborult egy traktor, két holttest a gép alatt. 6-os út, Kó- vágószöllős: egy Fiat 500-as szörnyű balesete: a kis autó roncsai négy em­ber holttestét ölelik. Megyei Kórház: robbanásveszély a kazánházban, Ba­samalom út: törött lábú ló az árok­ban — s a sornak tulajdonképpen so­ha sincs vége, hisz szinte minden nap hoz valami újat. Szól a csengő. Rohanás, hare a másodpercekért. Hányadik eset is ez? Az ezredik, a tízezredik? Nem számít­hat. Ég valami, vagy csak elesett egy néni? Ne kérdezd, tűzoltó vagy, most csak egyre gondolhatsz: valahol na­gyon várnak... o Molnár szakaszvezető 360 órát szol­gál havonta, s pontosan ennyit szol­gál minden beosztott tűzoltó. Hét plusz egy fő alkotja az ügyeletes rajt, melyben mindenkinek megvon a sa­játos feladata. Éveken át ugyanazok az emberek szolgálnak együtt. Van. aki ügyesebb, van, aki bátrabb, van, aki tapasztaltabb, van, aki óvatosabb. Ezek a tulajdonságok mind nélkülöz­hetetlenek ebben a munkában. A csend itt az őrszobón egészen más, mint mondjuk egy parkban. Itt vala­minek előjátéka, s nem az eredménye. Az élet persze itt se más: takarítás, anyagkarbantartás, étkezés, rövidke szundikálások - megoldott derékszíj­jal. És persze viccek, tréfák, jókedvű nevetések. A kérdés — vonzó lehet-e ez a pólyo a mai fiatalok számára? - tulajdonképpen nagyon felesleges. A romantika, a kalandok utáni vágy, az egyenruha varázsa a fiatalok egy jelentős rétege számára örök, s örök a többet akarás kényszere is. Molnár Attila jó példa. Segédmunkás volt, s most hivatása van. Békés Sándor pnfffflW 7 Bárdosi Németh János: Fehér pille Nem is olyan régen, születésé­nek 70. évfordulója alkalmából írta Bárdosi Németh Jánosról Csorba Győző, hogy ő „a költői költő". Új kötete, a Fehér pille a Magvető Kiadó gondozásában je­lent meg. A fehér pille a gyer­meki babona szerint a halált hozó pillangó. A kötet szivárványszínű versein valóban időnként árnyék vonul át, a költő többször is döb­benten áll meg a „pusztaság élőt*". Ebben az élethelyzetben kap mé­lyebb értelmet a gyermekkor tá­jainak, emlékeinek megtartó ereje, amely egyébként sohasem hiány­zott Bárdosi Németh János köl­tészetéből. Nála tehát nem arról van szó, hogy általában az érett öregkor meditációiba gazdagab­ban beleáramlik az emlékezés, „az elsüllyedt gyermekkori táj", hanem a költészetben mindig is jelen­lévő többidejűség, a jelenbe min­dig belederengő múlt, amely egy­ben a paraszti örökség, a hűség vállalása is volt, ebben a kötet­ben új szerepben, új árnyalatok­kal telítődve tűnik fel. A betakarító ősz igényével már az 1966-os válogatott kötetben, a Vacsoracsillagban is találkozhat­tunk. Am az új kötet az öregkor élményeit tragikus hangokkal gaz­dagítja. „Ne hagyjatok magamra a sötétség viperái előtt" — kér­leli az ifjúságot. De a tragikus hangok feloldódnak az egészében egészségesen életvágyó, az életet a legkisebb rezdülésében is befogad­ni kész kedély megnyilatkozásaiban. Bár arról ír a költő, hogy „egyre fogy a dal", a tiszta emberség, az elvégzett munka hitele és becsülete s nem a patikamérlegen kimért op­timizmus adja a versek biztonsá­gát, nyugalmát, bölcs derűjét. Ahogyon azt a klasszikus egy­szerűségű Mindig énekelnek c. versében írja: Eltakarítják a vihar roncsait, emlékedet is elfelejtik, más lesz a táj abrosza és hiányoddal a világ. De azért zúg a fa, cseng a szökőkút vize, eltaposhatatlan a szerelem, s mindig énekelnek a madarak, A kötet második, Örökség című ciklusában több, nem az utóbbi években, hanem régebben írt vers is helyet kapott. Itt erősödik fel a már említett tematika, a történel­mi örökség, a paraszti sors meg­szólaltatása. A kortársak és barátok, írók és festők emlékének szentelt versek­ben az egyedüllét mellett a közős ügy folytatásának hite is helyet kap, s ez emeli ezeket a verse­ket az emlékezés megrendülésétől a cselekvő ember biztonságáig. A kötet utolsó, Embertől emberig című ciklusa foglalja magába a legnagyobb igényű verseket. A költő a humanista eszmék híveként szólal meg, legerőteljesebben azok. ban, ahol az apró villanásokban is nagy emberi dolgokat képes meg­látni, belelátni. (A kézfogás, Éj­féli műszak.) A költőt méltató tanulmányok általában a hagyományok folyta­tását, a kötött formák kedvelését szokták emlegetni és dicsérni. Igaz, korábban is írt Bárdosi Németh János szabadverset, mégis ki kell emelni ebből a könyvéből néhány ritka szépségű szabadver­sét, amelyek sallangtalan formá­jukkal, rímtelen egyszerűségükkel ragadnak meg, A lüktetésük gyak­ran rímigényt támaszt, de éppen a rímek hiánya kelt különleges ha­tást, Ez a kiszámíthatatlanság és lüktetés simul tökéletesen ahhoz a letisztult bölcsességhez, ami át­süt a sorokon. Ide tartozik a már említett, Mindig énekelnek című vers, de az Anyaszerelem és a Gyümölcs, gabona, dal c. ver­sek is. A kötet versei nemegyszer a végső kérdésekkel mérkőznek, de egy egész élet derűje és mértéke ragyogja be őket. Igazi lírai arany­kor a költőé, amelynek darabjai ^ minket ,is élni segítenek, taníta­nak. Marafkó László A A k

Next

/
Thumbnails
Contents