Dunántúli Napló, 1972. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-10 / 214. szám

ÜNNEPI ALKALOM Bemutatjuk új laptársunkat Egy országos kiállítás akkor mondható jónak, ha keresztmet­szetét tüdjo adni az élő művé­szetnek és el is tudja hitetni a kiállítás látogatóival, hogy ez a mai magyar kerámia. Az már a rendező feladata, hogy az ága­zaton belüli törekvéseket kellő jártassággal kitapintsa és meg­közelítő biztonsággal elkülönít­se egymástól — helyet adva tradícióknak és új törekvések­nek egyaránt. A rendezők egyre biztosabb kézzel állítják össze a bienná- lékon bemutatásra kerülő anya­got. A módszeres tervezés, át­gondolt szelektálással párosul. A rendezők erénye az is, hogy nem kötött programmal, vagy kiemelt feladattal akarták a ki­állítás egységét biztosítani, ha­nem a használhatóság — mint egyetlen értelmes és létező kri­térium — volt mérce. Ám még­se ringassuk magunkat illúziók­ba I A kiállítás ünnepi alkalom — nem a valóságos élet forgataga. El kell gondolkodnunk azon, hogy miért csak a rendező jó­voltából láthatunk már évek óta falburkolatot a kiállító termek­ben? Lehet-e tiszta szívvel örül­ni a törekvések kiállításokon való szereplésének? És a szűk kiállító helyiséget is joggal fe­szíti szét egyik-másik térplasz­tika természetes környezetet kö­vetelve magának ... Ne hagy­juk magunkat becsapni! Az első megelégedett, szemet gyönyör­ködtető pillanatok után szembe kell nézni a tényekkel. A kerá­mia ősidők óta funkcionál. Al­kalmazása igen sokrétű volt, ohogy a katalógus előszó is érinti. A görög amphorát táro­lásra használták, nem kiállítás­ra szánták. És az Istár-kapu sem Berlinben készült, kíváncsi turistáknak. Fürtös György: Oroszlán A III. országos kerámia biennálé latú tárgyakra a monumentális élmények mellett. A faburkolat ugyanolyan fontos számunkra mint a jó edény, s egy jó tér­plasztika miért ne tűrné az amúgyis zárt teret igénylő ente­riőr kerámiát. A térplasztikák körében Páz- mándy Antal és Janákij Viktor munkái a legerőteljesebbek. Érezni rajtuk napjaink szobrá­szainak hatását. Ugyanez jel­lemzi Garányi József kiállított munkáit is. Felület-palástjaival negatív tereket fog közre. A Kovács Margit: Horgászó arkangyal A kerámia felhasználhatósága nem elegendő, hacsak kiállítá­son érvényesül, igazi, élő alkal­masságot — a rendező minden szándéka ellenére — és a kiál­lítás nem bizonyíthatja. Felhívja azonban a figyelmet valamire. A jó alkotások kényszerítő erő­vel igényli valóságos, értelmes helyük megteremtését. És a ki­állítás azt is bizonyítja, hogy a kerámia használati és díszítő funkciója elválaszthatatlan.'Min- dig szükségük lesz intim kapcso­konstrukció mintha Inkább kí­vülről indulna. Schrammer Imre kerámiái a megtett útról tanús­kodnak. Egyszerűbbek és tisz­tábbak lettek. A Variáció spirál témára az onyag nyersességét és szépségét egyszerre mutatja. Ortutay Tamás Spirálja kevés­nek tűnik a korábbi munkáihoz viszonyítva. Csekovszkij Árpád Kocsija archaikus erővel dübö­rög. Kemény techtonikus építés­sel, súlyos plasztikai formáival ősi és játékos egyszerre. Minden kezdet nehérkes . . . Laborcz Mó­nika Plasztikájához hasonlókkal már többször találkozhattunk. Eöry Miklós munkáiban csak halvány visszfényként dereng a csigaház lágysága és a szerke­zete. Merevek maradnak annak ellenére, hogy alkotójuk nagy gonddal ügyel a kontúrvonalak tetszetősségére. Fürtös György derűs életszemlélettel új ötle­teit valósította meg. Járgánya egy kamasz férfiember humorá­ról győz meg bennünket. Az anyag lehetőségeit kihasználva játékos kedvvel építi fordulatos kompozícióit. Gádor István mes­termunkáit körülölelik a tanít­ványoké. Ö az alap; a megbíz­ható és alkalmazható tradíció követője. Tiszta alapformái tar­tózkodó konzervatizmussal fi­gyelik a növendékek elrugasz­kodásait. Nem meggyőzőek Brand Ágos­ton és Sz. Horváth Éva térrácsai. Nem hinnénk, hogy csupán az ízelítő mérete zavarná a láto­gatót. A porcelán simulékony hatása nem választja el kellő határozottsággal a teret. Sere­gély Márta virág térplasztikája egy kedves szökőkút lehetőségét hordozza magában. A falburkolatok az alapformák Hangsúlyozásával a gyári ipar lehetőségeivel kérkednek. Mi- nya Mária, Szemlér Magda, Tor­ma Istvánná, Szávoszt Katalin, Majoros Hedvig munkáit igazi falfelületeken szeretnénk felfe­dezni. Németh János falképei az érett, kiforrott művész jegyeit viselik magukon. ízes népiessé­gét a formák tenyeres-talpas torzításával mégcsak fokozza. Gazdag kompozíciós készség jellemzi, egyik munkája sem fá­radtabb, erőtlenebb a másik­nál. Figurális marad minden egyéb törekvése között és meg­győző erővel mindent el tud hi­tetni. Majoros János falikép plasz­tikái mindent tudnak, amit az anyag megtűr. Merevség és pu­haság, negatív és pozitív for­mák, szigor és játékosság egy­szerre érvényesül. itt. Horváth László és Probstner János étkészlete méltán arat si­kert A puritán célszerűség ér­vényesül bennük a szép forma és praktikum az étkezés körül­ményét, folyamát is megváltoz­tatni szeretné. Az enteriőr kerámiák közül Balczó Edit díszedényei, Gálo- csy Edit tálai hívják fel maguk­ra a figyelmet. Saját hagyomá­nyát követi Gorka Lívia és Bőd Éva vázáinál. Kovács Margit tartózkodó bája kicsit fáradt­nak tűnik, Kumpost Éva kedves figurái a tálak belsejébe kény­szerültek. Vértesi Nándor Népi zenekarát lehet szeretni, vagy nem szeretni, de következetesen egyéni ő is. Thuri Levente kom­pozíciói narratív jellegűek. Az apró részletek túlságosan apli- kációnak hatnak. * Úgy érezzük, hogy a most megrendezett III. országos ke­rámia biennálé az eddigiek kö­zül a legsikerültebb. De ennek a kiállításnak leginkább akkor lehet sikere, ha a kiállított ke­rámia egyszer igazán helyére kerül. B. Pilaszanovich Irén Majoros János Kompozlclá elmfl mázas kerámia alkotása Egyetemisták és főiskolások lapja Interjú Marafkó László felelős szerkesztővel Szeptember 21 -töl új lap indul Pécsett: az egyetemisták és fő­iskolások újsága, az UNIVER­SITAS. Városunk felsőoktatási intézményeinek: a Pécsi Orvos- tudományi Egyetem: a Tudo­mányegyetem Jog- és Államtu­dományi Kara; a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Kihelyezett Tagozata; a Tanár­képző Főiskola, a Pollack Mi­hály Műszaki Főiskola és a Ze­neművészeti Főiskola Kihelyezett Tagozata — életéről, időszerű tanulmányi, szervezeti kérdései­ről, az intézmények tudományos munkásságáról tájékoztatja majd olvasóit, elsősorban az egyetemistákat, főiskolásokat és oktatóikat. A napilap formátumú, hat ol­dalon, kéthetente megjelenő új­ság anyagi bázisát az Egész­ségügyi Minisztérium és a Mű­velődésügyi Minisztérium bizto­sítja. Két főhivatású újságíró dolgozik a lapszámok szerkesz­tésén, összeállításán: a lap fe­lelős szerkesztője: Marafkó László és munkatársa, Horváth Tamás. A lap felelős szerkesztőjét ar­ra kértük, mutassa be olvasóink­nak is a rövidesen megjelenő egyetemi újságot. — Egyetemi városaink közül talán Pécs az egyetlen, amelyik mindeddig nem rendelkezett egyetemi újsággal. Milyen igé­nyek hatására születik meg a lap; miért nem korábban, miért most? — Több, mint hatezer nappali és levelező hallgató tanul Pé­csett. Az egyetemi újság igénye korábban is fölmerült már, de akkor különböző okok miatt nem valósulhatott meg. Két évvel ezelőtt két újabb felsőoktatási intézménnyel gyarapodott ez a város. A három egyetem és há­rom főiskola, továbbá hallga­tóinak tekintélyes száma előkelő helyet biztosít Pécsnek az egye­temi városok között. Voltakép­pen ez az alapvető igény hívta életre a lapot, a megyei és a városi párt-vb határozata alap­ján. — Milyen elvi koncepció ha­tározza meg az új egyetemi lap. arculatát? — Az UNIVERSITAS ifjúsági, politikai lap. Nagy gonddal sze­retnénk ügyelni arra, hogy meg­őrizzük fiatalos, oldottabb jelle­gét. A lap célja az intézetek hallgatóinak és oktatóinak tá­jékoztatása közös, egymást köl­csönösen érdeklő ügyeikről, va­lamint a kommunista szakem­berképzés hatékonyságának nö­velése. Szeretnénk elérni, hogy ez a lap az intézeti demokrácia fóruma, a hallgatók és oktatók véleményének megszólaltatója legyen. Figyelemmel kísérjük az ifjúságpolitikai határozat meg­valósulását, elemezni és segíte­ni szeretnénk a KlSZ-szerveze­A Pécsi Nemzeti Színház új tagja: Takács Gyula Tele van sztorival. Már a debütációja egy röpke színes történet: — Magyarországon, magyar színpadon angol szóval mutat­koztam be. A Madách Szín­házban Tabi László: Waterlooi csata című darabjában pincér voltam, akinek az egész da­rabban csak egyetlen szót kel­lett egyetlen alkalommal el­mondania: „Yes". A pályát a pesti KPVDSZ stúdió tehetségkutató verse­nyén kezdte, majd énektanár­nőhöz járt, ott meghallgatta őt a televízió egyik munkatár­sa, próbaéneklésre vitte, meg­felelt, s egy szervező rögtön le is csapott rá s szerződést kötött vele egy jugoszláv— olasz körútra. Mindez 1966- ban történt. Majd a Fővárosi Operettszínház Vámos László vezette stúdiójában tanult há­rom és fél éven át. — Kemény három és fél év volt — mondja. — De Vámos László mellett megérte. Erre a stúdióra tudomásom szerint azért volt szükség, mert a fő­iskola a háború óta kifejezet­ten operettszínészt nem igen adott. Közben persze statisz­táltam, például a Madách Színházban, olyan jelentékte­len szerepeket, mint a negy­ven katona közül a harminc- kilencedik. Aztán a Kegyenc- ben kaptam egy kis epizód- szerepet is. Aztán a stúdió a Fővárosi Operettszínházhoz kö­tött, s ott a West side story- ban kaptam először szerepet, Tonyt, ezen kívül a Knock out, o Négyen pizsamában, a Pom­padour című darabokban sze­repeltem, de munkát kaptam a Bartók Gyermekszínpadon is, a Két koldusdiákban. Az igazi sztorik csak ezután következtek. Turistaként kiment külföldre, és egy átlumpolt éj­szakán, a yelencei lidón egy bárban arra kérte a zongoris­tát, hadd énekeljen ö is vala­mit — Elkezdtem énekelni az O sole mió-t, meghallotta egy impresszárió és egy éves szer­ződést Íratott alá velem. Be­jártam Olaszországot, Angliát, Franciaországot, a Német Szö­vetségi Köztársaságot, végül Belgiumban kötöttem ki. A mi Fővárosi Operettszínházunk ot­tani megfelelőjében próba­éneklés után szerződést kap­tam. Két hőnapig próbáltuk az első darabot, a gázsit addig fel sem vettük, futotta még az európai körút korábbi hono­ráriumaiból, kezünket dörzsöl­ve vártuk a mintegy nyolcvan- ezer forintnyi gázsit, no majd felvesszük, egyszerre. Aztán a premier napján beütött a vil­lámcsapás ... szóval porrá égett a színház. Tele volt a szenzációval a világsajtó, de ez minket vajmi kevésbé vi­gasztalt. Üjabb belga szerző­dés, az ottani kamaravarieté­vel, újabb egy hónapi munka, aztán az impresszárió bejelen­tette, hogy tönkrement. Hát ez volt a második leégésünk. így visszajöttünk Pestre, 1971 áp­rilis elsején. Utána kaposvá- rott játszottam, táncoskomikus­ként, majd átjöttem Pécsre. Itt most — Fényes Márta keze alatt — a Sybillben Poire-t, az impresszáriót játszom, akinek semmi sem sikerül. Nem lesz nehéz megoldanom. tek munkáját. Szerepet kívánunk vállalni a politikai tudatosság kialakításában, az oktató-neve­lőmunka legjobb módszereinek elterjesztésében, de figyelmünk kiterjed majd a felsőoktatási in­tézmények életének valamennyi területére. Bírálunk, ha úgy lát­juk bírálni kell, de nem akarunk elszakadni a realitástól. — A két főhivatású újságíró mellett milyen szerephez jutnak a felsőoktatási intézmények kül­ső munkatársai a szerkesztés­ben, az egyes lapszámok meg­írásában, összeállításában? — Állandó munkatársai mel­lett egy 15 tagú társadalmi szer­kesztő bizottság működik. Ebben az intézmények képviselete nagyságuk, jelentőségük szerint oszlik meg. Az orvosok, a tanár­képzősök és a műszaki főisko­lások 3—3, a jogászok és a közgazdászok 2—2, a zenemű­vészeti főiskolások egy fővel vesznek részt a közös munká­ban. Ezenkívül egy személy kép­viseli a városi KÍSZ-bizottságot is. A társadalmi szerkesztő bi­zottság feladata az intézmények és a szerkesztés közötti kapcso­lat tartása: témákat hozni, prob­lémákat felvetni és szorgalmaz­ni a cikkírást. Bárkinek az írá­sát szívesen fogadjuk, hiszen enélkül nem tudnánk friss és valóban a fiatalok igényeit tük­röző lapot csinálni. — Archaikus, kicsit ünnepé­lyes csengésű a lap címe. Miért ez és mit kíván jelezni vele? — A Városi KISZ Bizottság pályázatot írt ki a lap címére, A befutott javaslatok és a pá­lyázaton kívüli javaslatok köre végül is néhány címre szűkült. Közülük ezt találtuk a legjobb­nak. Igaz, idegen csengésű, de éppen ezzel utal a város pati­nás egyetemi múltjára, s egy­ben a mához kötni törekszik a múltat, a tradíciókat. — A lap szerkesztésére vo­natkozó elképzelések? — Az első két oldalon az egyetemi életről adunk tájékoz­tatót: információkkal, esemény­tudósításokkal. Egy önálló oldal az egyetemi közélet fóruma. Itt az ifjúság és az oktatás kérdé­seit érintő legfontosabb témák­ról olvashatunk: egy oldalon a tudományos és az oktató mun­ka témáit tartjuk napirenden. Ugyancsak egy-egy oldal jut at egyetemi kulturális életnek és a sportnak. Ez utóbbi tarka ol­dalnak ígérkezik. Megtalálható benne az egyetemi sportesemé­nyektől a humoreszkig sok min­den. — Tudna-e már valamit mon­dani az első szám tartalmábólt — ízelítőül: foglalkozunk ben­ne az ősszel induló orvosképzés! reform-tantervvel; egy sorozat a pécsi felsőoktatás múltját mu­tatja be napjainkig. Riport ké­szül Ata Kandóval, a külföldön élő magyar származású fotómű­vésszel, aki a dél-amerikai in­diánok kiirtása ellen szervezett akciót; szó esik az idei felvételi vizsgák tapasztalatairól, az idei tanév újdonságairól és sok egyébről is. — Hogyan terjesztik? — Társadalmi úton. Számí­tunk ebben az egyetemi ifjúság és a KISZ-szervezetek támoga­tására. A'lap egyes példányait 1 forintért lehet kapni majd a KISZ-helyiségekben, az intézmé­nyek és a kollégiumok portáján. Az első szóm szeptember 21-én jelenik meg. Ezt követően min­den második csütörtökön vár­ható az újabb szám. Szerkesz­tőségünk a Pollack Mihály Mű­szaki Főiskola földszintjén talált otthonra. W.l. All'll vasár n api C^LaJMEUtKtlT Baum •> 1 k

Next

/
Thumbnails
Contents