Dunántúli Napló, 1972. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-03 / 208. szám
DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1972. szeptember ó. A Készülnek tervek Két élelmiszeripari vállalat szervezési elképzelései Most már szervezni kell! — visszhangzik tavaly óta az országban, s a figyelem a gyárkapun belülre fordult. Megkezdődött a „munka a munkáért". A vállalatvezetők fejében gondolatok motoszkálnak, hogyan is lehetne megkurtitani a termék kanyargós útjait a gyárkapun belül. Készülnek a szervezés-fejlesztési tervek, s itt-ott már kezdenek testet is ölteni az elképzelések. Például az élelmiszeriparban. A minisztérium már korábban megvizsgálta, mely vállalatoknál bontakozhat ki még az idén a szervezői munka. Az ország 14 mezőgazdasági és élelmiszeripari vállalatára esett a választás. Köztük van a Pécsi Dohánygyár és a Baranya megyei Gabonafelvásárló és -feldolgozó Vállalat. Kettőjük elképzeléseit körvonalazzuk most. Dr. Szekér Gyula felavatta a petőci bányaüzemet A Munkaérdemrend aranytokozatát veszi át Szekér Gyula minisztertől Honti Lajos vájár A Pécsi Dohánygyárban a szervezés fontosságát a negyedik ötéves terv feladatai adják, öt év alatt meg kell duplázni o termelést. Ehhez azonban nem állnak rendelkezésre megfelelő fejlesztési alapok. Ami pénz van. abból gépeket vásárolnak. Nos. a szervezési elképzelések már az új gépek beállításánál is érvényesülnek. Az olcsóbb megoldás mellett döntöttek, a választás az NDK gépeire esett. Ezek nem tartalmaznak pótolhatatlan alkatrészeket, mint a nyugati gépek, jobb tehát az alkatrészellátás, olcsóbb az üzemeltetés. Mint említettük, a Pécsi Dohánygyár meg akarja duplázni termelését. A szervezés célja tehát az, hogy a meglévő gépek tényleges teljesítménye jobban megközelítse a gépek eszmei teljesítményét. A mostani 50—60 százalékos kihasználtságot 70—80 százalékra kívánják növelni. A szervezés lényegét a munkahelyi szervezésben látják. A középpontban az ember, a gép és az alapanyag kapcsolata áll. Ezen belül minden az állásidők körül forog. A termelés akkor növekedhet, ha a gépek folyamatosan üzemelnek, kevés az állásidő. A leállás különböző okokra vezethető vissza. Még az év elején oknyomozó felmérésbe kezdtek, hányszor és milyen okból állnak le a gépek. Aztán félretették a stoppert, mert rájöttek, egyenként mérve lehetetlen feltárni a jellemző hibaforrásokat. A gépeket együtt kell vizsgálni. A következő évek programja tehát: a folyamatmegszakító hibák széleskörű felmérése és rendszerezése. Ennek érdekében műszerhálózatot építenek ki, s így egyszerre valamennyi gébnél figyelemmel kísérik a leállásokat. Az adathalmazt aztán számítógépre viszik, s ekkor kiderül, mennyi az a hiba, amit a kezelés, mennyi az, amit a szerviz hiánya okoz, s hogy milyen intézkedéseket kell tenni a hibák megelőzésére. A kezelési hiányosságok kiküszöbölését több oldalról is célba vették. Nagy hangsúlyt kapott az oktatás: az új belépők gyors kiképzése és a meglévők továbbképzése, képességeik, fejlesztése. Az oktatási rendszerhez hozzákapcsolták a bérpolitikát. Csak az kaphat bérfejlesztést, aki részt vesz a vállalati oktatásokon, és bizonyítja az ott szerzett tudást. A nőket — ők vannak többségben — szakmunkástanfolyamra küldik. A magasabb szakmai kvalifikáltság mellett a dolgozók maguk is elháríthatnak sok hibát. Tény az, a folyamatmegszakító hibák 80—85 százaléka műszeres vizsgálat nélkül is elhárítható. Azt szeretnék elérni, hogy a dolgozók felelős gazdái legyenek gépüknek. Ehhez azonban érdekeltség kell. Nos, új normarendszert vezettek be és a későbbiekben bevezetik a gépenkénti önelszámolási rendszert. A szakmai színvonal szoros összefüggésben van a munkásvándorlással. A vándorlás viszont főképp a három műszakkal kapcsolatos. A nőket, érthetően, nem vonzza az éjjeli műszak. Hiába lenne tehát minden igyekezet a szakmai színvonal emelésére, ha mindig új és új belépőkkel kellene foglalkozni. A Dohánygyárban most azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy megszüntetik az éjjeli termelő műszakot. Ebben a műszakban a szervizt végeznék. Mindezt körültekintően szervezik meg, hiszen a termelés a két műszak mellett nem csökkenhet. A Dohánygyárban o gépek javítási igénye jelentős. Általános vélemény, a jelenlegi tmk- rendszer elavult, mert az statisztikai átlagok alapján jött létre. Új szervizrendszer kell. A következő években szervizhálózatot hoznak létre. Az éjszakai műszakban javítanak, napközben pedig hibaelhárító csoportok működnének. Ugyanakkora műszerezettség emelésével fokozni kívánják a szerviz hatékonyságát. A műszerek elterjesztésével a gépek beállítása egyre kevésbé függ a beállítok képességétől, egyéni begyakorlottságuktól. A Dohánygyárban szervezési csoportot hoznak létre. A csoport úgy dolgozik, hogy a szervezés-fejlesztési tervben szereplő téma kidolgozásába mindig a témát legjobban ismerő szakembereket vonja be. Elképzeléseik a fentiekkel természetesen nem merültek ki. A szervezők felülvizsgálják majd a vállalati működési szabályzatot, a személyi működési köröket, az ügyviteli és a technológiai utasítási rendszert. Az optimális költséggazdálkodáshoz a számítógépet hívják segítségül. Felhasználják a szociológia és a munkalélektan eredményeit, okn écsett és Baranyában elsó* ként érdemelték ki Gadó- ék a szocialista brigádmozgalom legmagasabb kitüntetését. I Az újságíró számára úgy tűnik, bányásznapra hálásabb feladat nem juthat, mint róluk írni. Látszólag mi sem könnyebb: felmászni néhány létrafokot a fejtésbe, ahol még érezni a robbanóanyag kesernyés füstjét, a gőzölgő kőre, a sziklát tartó biztosító elemekre, a szkréperre leülepedett lisztfinom por még mozdulatlan fátyolként borítja a munkahelyet, s feljegyezni hogyan küszködnek az érccel, kővel ezek a kemény férfiak. A szkréper vijjogó zajában, mely szinte bezáródik ide, ebbe a húszméternyi barlangba, csak jegyezni kell a bányászok na- cionáléját: Cadó István tizenegyszeres Kiváló dolgozó, a Bányászat kiváló dolgozója, a Tízéves szolgálati-, a Munkaérdemrend bronz és ezüst fokozatának tulajdonosa, oz új tecnika «élenjárója kitüntetés birtokosa, aztán Czeglédi István hétszeres, Tóth Imre kétszeres, Jelenik László ötszörös Kiváló dolgozó . . ., a többiek is a Mecseki Ércbányászati Vállalat régi, kipróbált munkásai. Még az ő nevüket is feljegyzem: Vő, gyr Sándor, Belső Tibor, Kovács Imre, Jelenik János, Varsányi Imre, s az újonc, Lakosa István. Már korábbon leírtam (nem tudom jól elolvasni az ös'ze- sározott jegyzetfüzetet, igen) „FIABRIGÁD", felírtam, amikor Lábán János üzemvezetővel beszélgettem. A bakonyai üzem állandó munkáshiánnyal küzd már több esztendeje. Két éve is pontosan ilyenkor, hűségjutalomkor, jártam ott, az üzemvezető panaszkodott, hogy a kevés ember miatt nagyon nehezen képesek a terveket teljesíteni, s az üzem munkásainak a hiányzók helyett is kell dolgozni. Még szó esett arról, hogy a várostól a bakonyai üzem van a legtávolabb, s hogy az aknától Bakonyán kell a legtöbbet gyalogolniuk a bányászoknak, amíg a munkahelyre érnek. A bányajárás után a felolvasóban megnéztem a kifüggesztett hűségjutalom listát: tató filmek segítségével a célszerű mozgásokat alakítják ki a munkahelyeken, sőt, még a funkcionális zene bevezetésére is gondoltak. * A Gabonafelvásárló és -feldolgozó Vállalatnál az idei szervezés-fejlesztési terv a „beruházás nélkül — azonnali eredmények” gondolat jegyében készült. Mindenekelőtt a malom, a keverő és a szárító kapacitások növelését tűzték ki célul. Ezt műszaki intézkedésekkel kívánják elérni. Az anyag- mozgató gépek jobb kihasználására újra felosztották a gépeket. Sásdon és Vajszlón megszüntették a vagonok kézi kirakását. Szervezési témaként kezelték a raktározás megoldását is. A feladat az volt: meg kell találni a szükségtárolás megoldási módját és a szükségtárolók legkedvezőbb elhelyezését, amelynél a legkisebb a költségkihatás. Előirányozták az ügyvitel gépesítését, közte a takarmánykeverők számlázásainak gépre vitelét. Ezzel 15 főt takarítanak meg. A szervezés- fejlesztési tervben szerepel még a szociális helyzet javítása, a baleseti helyzet felmérése és új munkavédelmi szabályzat készítése. A vállalatnál még ebben a hónapban létrehozzák a szervezési csoportot, amely három főből áll. Egy-egy téma kidolgozásához, hasonlóan a Dohánygyárhoz, itt is a vállalat legjobb szakembereit kérik fel, hogy működjenek közre. A szervezésben elért eredményeket premizálják. Év végén kiértékelik a tapasztalatokat, s ezután határozzák meg a következő években teendő szervezési intézkedéseket. Az idei szervezési munka eredményeként több mint félmillió forintos megtakarításra számítanak. Miklósvári Zoltán volt ott szép számmal tízezres, akadt magasabb is, és természetesen négy-ötezres is sok volt. A riportban megírtam az üzem nehézségeit is, de sokkal többet az eredményekről, s nem tagadom: inkább a magas hűségjutalmakról emlékeztem meg, mint az alacsonyabbakról. Az üzem amúgyis munkaerőgondokkal küzdött, ha a problémáit dramatizáltam volna a bakonyai bányászokon nem segítek, csak elriasztom azokat is, akik esetleg szívesen mentek volna az üzembe dolgozni, s akik segítségével végül is kilábalhattak nehéz helyzetükből. Nos, néhány elkeseredett bányász levelét azóta is őrzöm, bár senki sem köpött le, mint azt megígérték. Hát ez jutott eszembe, miközben az üzemvezető beszólt j a mostani keresetekről. Átlag- i ban a 4500 forint, de most is akadnak azért nagyobb keresetek is, a hűségjutalmak kö(Folytatás az 1. oldalról) — Elismeréssel kell visszatekinteni azokra a munkasikerekre, amelyeket szovjet barátaink közvetlen segítségével a vállalat kollektívája elért. A jó munka eredményeképpen aránylag rövid időn belül valósult meg a hazai uránércbányászat és a bonyolult ércfeldolgozó technológiára épült uránérc-dúsítás. Új technikával rendelkező bányaüzemek jöttek létre. Korszerű dúsító üzem épült, felépült egy gyönyörű, új városrész, amelyre nemcsak a pécsiek, de az egész ország is jogosan büszke lehet. A petőci bányaüzem építőinek munkáját méltatva dr. Szekér Gyula nehézipari miniszter egyebek mellett kijelentette: — A szállítóakna 1146 méter mélységű, az ország eddigi legmélyebb aknája. Ebben az aknában jutott első ízben hazánkban a földkéreg ilyen mélyen fekvő pontjára az ember... A XXII. magyar bányásznap és a petőci beruházás sikeres befejezése alkalmából dr. Szekér Gyula ünnepi beszéde befejezése után magas kitüntetéseket adott át a legkiválóbb | vezetőknek és dolgozóknak. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a magyar uránbányászat fejlesztéséhez nyújtott hatékony, értékes segítsége elismeréseképpen a Munkaérdemrend aranyfokozatával tüntette ki Csesznokov Nyikolaj Ivano- vicsot, Tkacsenko Alexandr Gri- gorjevicset, Honti Lajos vájárt, szocialista brigádvezetőt, Horváth István vájárt, az Aknamélyítő Vállalat dolgozóját és Mátrai Árpádot, a Mecseki Ércbányászati Vállalat műszaki igazgatóhelyettesét. A Munkaérdemrend ezüst fokozatát kapta Adrián Dezső csapatvezető vájár, Béres György aknamélyítő vájár, Till József petőci főmérnök és Vankó Richard, a BANYATERV osztály- - vezetője. A Munkaérdemrend bronz fokozatával tüntették ki zött még több tízezrest találok, mint 1970-ben. Igaz a várostól harmincnál több kanyart tesz az autóbusz, míg ideér, s télen sokszor két órát csak az utazás vesz el a bányászok idejéből, de a bányában rövidesen elkészül a közel egy kilométer hosz- szúságú lavonka, mely a hatodik szinttől a tizenhatodikig megkíméli majd a bányászokat a gyaloglástól, s megrövidül a föld alatt eltöltött idő. Az üzem háromszor elnyerte a Szocialista munka üzeme, s egyszer az Élűzem címet is, amióta itt jártam. Ma már nincs akkora munkaerőhiány, s ebben Gadóéknak, a Ságvári Endre brigádnak is óriási része van. Ugyanis hiába jöttek új emberek, azokkal még a feladatokat nem lehetett vc'na megoldani — meg kellett tanítani őket a bányászkodásra. Gadó- ék minden esztendőben átadták legjobb embereiket más csapaCservenka István lakatost, Kővári Antal csoportvezetőt és Tancsa József csapatvezető vájárt. A petőci bányaüzem építésében szerzett kimagasló érdemeikért a nehézipari miniszter számos dolgozót Kiváló bányász, a Bányászat kiváló dolgozója, illetve a Nehézipar kiváló dolgozója címmel tüntetett ki. A Nehézipar kiváló dolgozója címet kapta többek között Nemeskéri László, a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója, Rikker Mihály, a vállalat műszaki igazgatóhelyettese, valamint Fenyvesi György és Korbéty Győző főépítésvezető. A bányásznap és a petőci bányaüzem avatása alkalmából rendezett nagygyűlésen részt- vett szakértők nevében Csesznokov Nyikolaj Ivanovics montoknak. Kovács Imre az ötös-, Kamócsai Hugó az ötvenötös, Kovács Gyula a tizenhetes, aztán a Rab Jancsi a harmincötös csapatból csinált olyan brigádokat, melyek százaléka bizony már magasabb, mint az apa-brigád eredménye. Csaknem elfelejtettem: a vájárok magukkal vitték a legjobb segédvájárokat és csilléseket is. — Mennyit vesztettél te, s a brigád régi tagjai ezen? Ügy látszik Gadó már jóné- hányszor átgondolta ezt, s talán erre a kérdésre is többször válaszolt, mert azonnal rávágja: — Tízezreket. Ezért o gyors válaszért nehéz róluk írni, s korántsem any- nyira hálás feladat, mint ahogy először gondoltam. Gadóék „profi” riportalanyok. Talán már tucatszor is szerepeltek országos lapokban, rádióban, s a Dunántúli Naplóban is. Annyi alkalom volt a népszerűsítésre a „fia-brigádokon" kívül is: Gadóék újítottak: új típusú töltőgaratot, irányváltót, törpe Iámat szerkesztettek, új módszert dolgoztak ki az anyagtárolásra, o fémtámok feladására. Az új technológiák bevezetését is mindiq ők próbálták először ki: többlépcsős pásztaf ejtés, főte- szegecselés, távirányítású szkré- perezés, a nagylétszámú fejtések munkaszervezése volt az utóbbi években többek között, melyet náluk alkalmaztak először. Aztán a limitgazdálkodással is ők kísérleteztek: nyolc esztendő alatt 651 ezer forintos megtakarítást értek el. Háromezer-három-, zámegyvenhat óra társadalmi munkaórát dolgoztak, aztán öregeket s úttörőket patronálnak, könyvtárba, színházba járnak, együtt tartják az esküvőket, névadókat. Az asz- szonyok együtt mennek férjeik után, ha sok náluk a pénz, s asz^a'nkon sok a sör, s az asr- szonyo': ne-d'—'k a másik gyerekét, ha m--bat---.zik az édesanya. Legutóbb Belső Ti- borné volt a Kovács gyerekek pótmamája. ! dott köszönetét a magas kitüntetésekért, s az elvtársi elismerésért, kijelentve: a magyar é* szovjet bányászok hosszú ideje dolgoznak együtt, sok sikert értek el az évek folyamán, s sok hasznos tapasztalatot szereztek. Petőcről szólva a szovjet szakember elragadtatásának adott hangot, az általa ismert legszebb, s mindenben korszerű üzemnek nevezve a IV-es bányaüzemet. A Petőcön rendezett ünnepség záróaktusaként dr. Szeker Gyula „A Szakma Kiváló Brigádja" címmel tüntette ki Gadó István szocialista brigádját, mely a Mecseki Ércbányák ll-es üzemében dolgozik. A mecseki bányász-brigádok közül Gadó István Ságvári Endre nevét viselő fejtési csapata kapta meg elsőként ezt a magas kitüntetést. Békés Sándor Látom már: azért valahogy kikerekedik ez a riport, már csak az kellene, hogy ők valljanak magukról: miért teszik? Mi a vágyuk? Mi lesz velük, ha kezükből kiesik a szerszám, a náluk nevelkedett fiatalok pedig más csapatokon kamatoztatják erejüket, tapasztalataikat? A válaszok készek, az elmúlt héten járt náluk a Magyar Nemzet munkatársa, hiába a sokéves ismeretségünk: most csak az újság számára beszélnek. Lakosa Istvánnal próbálkozom : — Hallott a csapatról, mielőtt ide kérte magát? Az újonc korábban István- aknán dolgozott, csak az uránbányászaiban számít új embernek. — Nem. Semmit. Ők kértek engem. — Mennyi volt a kereset az elmúlt hónapban? — Az enyém 4400. Nem, nem dolgoztattak meg különösebben, aprólékosan megmutatnak mindent, inkább azért szólnak, ha balesetnek teszem ki magam. Hát ha valami gyengén kereső csapatra kerülök majd később, az biztos nem fog tetszeni. A többi újonc is ilyen volt, most az üzem hat-nyolc kiváló brigádjában dolgoznak a „ga- dófiak”, s talán többet keresnek, mint ha régi brigádjukban maradnak. S még egy: felszabadultak, tudatában vannak fontosságuknak, mint ahogy Gadóék is. Miért teszik? - kérdeztem tőlük, talán most az egyszer elnézik, ha nem azokat a válaszokat írom le, melyeket tőlük koptam, hanem azt én próbálom megfogalmazni: az ember számára talán a legnagyobb hajtóerő (a pénznél sokkal nagyobb), ha tudatában van fontosságának, s ezt mások is tudomásul veszik. Nem lehet mindenki vezető, nem szeremet mindenki dicsőséget a sportpályákon. Éppen ez a szocialista brigádmozgalom legnagyobb értéke (szerintem), hogy óriási tömegek számára biztosíts az érzést: én is fontos varr"'1'. S ho-"' ez a munkában, az "mbersé-l'cn. m” 'en óriási erőket szabadít fel, azt Gadóék példája is ékesen bizonyítja. Lombosi Jenő A szakma kiváló brigádja: Munkában, emberségben A brigád tagjai sorra veszik át kitüntetésüket
