Dunántúli Napló, 1972. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-21 / 223. szám

19T7. szeptember 21.

DUNÁNTÚLI NAPLÓ

Országos közoktatáspolitikai aktíva a Parlamentben

(Folytatás az 1. oldalról)

elsősorban a kedvezőtlenebb helyzetben levő gyermekeket sújtja, akiknek képességei nem rosszabbak, esetleg jobbak társaiknál, de a szülői házban kevesebb művelődési anyagot ismerhetnek meg.

— Vita folyik az iskolában nyújtandó egységes műveltség és differenciálás problémáiról. Van olyan nézet, amely szerint az alapozó, általános iskolában nyújtandó egységes műveltség nem tűri a differenciálást. Mi úgy véljük, hogy bizonyos standard ismeretkörökön túl —, amelyek alapot szolgáltatnak a szakismeretek, vagy az egyes tudományágak irányában — tekintettel kell lenni az egyéni hajlamok, képességek kibontakozására is. A szocialista forradalom megnyitotta az utat a teljes, a sokoldalúan fejlett ember nevelése felé. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a műveltség minden területén mindenkinek ugyanazt kell tudnia. Ahogy Makarenko írja: „Korunkhoz méltó szervezési feladat csak olyan módszer megalkotása lehet, amely egyfelől általános és egységes, másfelől minden egyénnek megadja a lehetőséget, hogy kifejlessze képességeit, megőrizze egyéniségét, s hajlamainak megfelelően előre haladjon.” Nem egyoldalú műveltséget okarunk adni, csupán arról van szó, hogy a mindenki számára kötelező alapismereteken túl, a jelenleginél nagyobb szerepet kapjon az egyéni hajlam és képesség.

Az előadó a továbbiakban beszélt az osztályozás kérdéséről, majd az iskolai kísérletekről szólva megjegyezte:

— A tartalmi fejlesztés nem nélkülözheti a koncepció kialakítása után a kipróbálást, majd bevezetésük feltételeinek gondos megtervezését. Nagyon fontos ezért, hogy rövidesen kialakuljon a kísérleti iskolák hálózata és ösztönzést kapjanak a kísérletezésre, az új módszerek kutatására más iskolák pedagógusai is.

A Központi Bizottság Atkára részletesen foglalkozott a megyei tanácsok és a helyi művelődési apparátusok feladataival, majd a pedagógusokról szólva \ hangoztatta:

— Központi Bizottságunk határozatának megvalósításához nélkülözhetetlen a pedagógusok egyetértése, tudatos tevékenysége. Minden okunk megvon rá, hogy bízzunk óbban: a nevelők megértik céljainkat és munkájukat, hivatásukat azok elérésének szolgálatába állítják, fejlesztik tudásukat, felkészültségüket, s a jó ügy érdekében nem sajnálják erejüket, idejüket sem.

— A reálisan megfogalma- srott követelmények teljesítésének hogyanjában a pedagógusok kapjanak nagyobb lehetőséget. A követelményeket egyértelműen kell megfogalmazni és azok teljesítését kell — természetesen a gyermekközösség helyzetének ismeretében — a pedagógus munkája értékelésének meghatározójává tenni.

— A pedagógiai-oktatási módszerek nagyobb szabadságának alapvető feltétele a jól képzett pedagógus. E téren is van tennivaló. Jelzések érkeztek, hogy a pedagóguspályán — helyenként — kommerciális szempontok kezdenek érvényesülni a pályázatok elbírálásánál, új pe- ! dagógusok alkalmazásánál. Min- j dent meg kell tennünk annak ; érdekében, hogy a pályázatok i elbírálásánál objektív értékek és érdekek érvényesüljenek.

A referátum nagy teret szentelt az iskolák belső életének, a tantestületi demokratizmusnak: I

— Biztosítani kell, hogy a pe- > dagógusok beleszólhassanak az | iskola egészét érintő kérdésekbe. Demokratizmusra csak az a pedagógus képes nevelni, aki maga is gyakorolja ezt. Nevelésünk nem lehet eredményes olyan oktatási intézményben, ahol maguk a pedagógusok sem élhetnek demokratikus jogokkal, ahol nem érzik, hogy közük van mindahhoz, ami az iskolában történik.

— Az igazgatónak természetesen politikai elkötelezettségben, világnézeti meggyőződésben, szakmai tudásban, vezető- készségben, emberségben beosztottjai előtt kell járnia. Ezt kell segítenie az iskolai demokratizmusnak is.

— Abból kellene kiindulni, hogy az embereket nem lehet és nem szabad kiskorúnak minősíteni. Nem véletlen, hogy éppen azokban az iskolákban hagy sok kívánnivalót maga mögött a tanár-diák viszony, ahol a pedagógusok és a tantestületek vezetői között sem mondható kedvezőnek a kapcsolat. Nyíltnak kell lennie az iskolavezetésnek. Az iskola egészét érintő döntéseknek a tantestület nyilvánossága előtt kell megszület- niök.

Aczél György részletesen beszélt a határozat végrehajtásának az iskolákban megvalósítandó időszerű feladatairól. Kiemelte a túlterhelés csökkentésének követelményét, a bukásokkal összefüggő problémákat, majd így folytatta:

— Ha a gyerekekben felébresztjük az érdeklődést a tudás iránt, akkor életük végéig érdeklődő emberek lesznek, olyanok, akik fogékonyak az új iránt Akkor képesek lesznek arra, hogy a nehezebb tananyagot is megtanulják. Aki pedig az iskolában megszokja a tanulást, a munkát, dolgos ember lesz felnőtt korában is. S ez az egyik legfontosabb cél: a munkaszeretetre való nevelés. Az, hogy a tanuló már az iskolában megérezze a becsületesen elvégzett munka szépségét, jó ízét, megértse azt hogy az élet legnagyobb örömét, az értelmes élet legfőbb biztosítékát csak a jól elvégzett munka adhatja meg.

— Azt is el kell érnünk, hogy a nehezebb vagy az igen nagy erőfeszítést igénylő munka elől se futamodjanak meg a tanulók. Hozzá kell edzeni ifjúságunkat az erőpróbákhoz. Az ifjúság vállalja is a nagy erőfeszítéseket igénylő feladatokat, ha azt tapasztalja, hogy munkájának értelme van. Ha valaki például meg tudja értetni a gyerekkel, hogy a matematika nem egyszerűen csak egyike a tantárgyaknak, hanem olyan ismeretek hordozója, amellyel meg lehet tanulni logikusan gondolkodni, akkor a gyerekek az ilyen pedagógus vezetésével megszeretik és meg is értik a számok tudományát

— De ugyanakkor nem szabad túlzásba vinni, abszolutizálni az érdeklődésfelkeltés helyes elvét sem. Nyilvánvaló ugyanis, hogy mint az életben mindenütt sok „nemszeretem munkát” kell elvégezni az iskolában is. Éppen ezért kötelesllku Pál:

ségteljesítésre, fegyelmezettségre, dolgozni-tudásra kell nevelni tanítványainkat.

— Az ifjúságnak az ismeretekkel együtt azt is meg kell tanulnia, hogy munkájával nemcsak a saját, de a társadalom érdekeit is szolgálja. Ugyanakkor arra is nevelni kell, hogy a társadalom fejlődésével járó újabb és újabb jelenségek ne érjék a fiatalokat váratlanul.

Az iskolai nevelés feladatait vázolva, Aczél György megjegyezte:

— Felelősséggel élő, kötelességtudó, közösségi embereket akarunk nevelni. Ilyeneket nevelni azonban csak közösségben lehet, olyan közösségben, amelynek legfőbb szervezője maga a pedagógus. A közösségi nevelés legkitűnőbb terepe pedig az ifjúsági szervezet.

Beszéde befejező részében a Központi Bizottság titkára a pártszervek és szervezetek feladataira tért ki. Mint mondta, a pártszervezeteknek mindenekelőtt az a feladatuk, hogy segítsék a határozat megismertetését, megértetését, politikai munkával szerezzék meg a párton kívüli pedagógusok egyetértését.

— A kommunisták legyenek kezdeményezők azoknak a feladatoknak a kiválasztásában, amelyekhez az iskolában már most hozzá lehet kezdeni. Ne alakulhasson ki olyan sorrend, hogy első a felettes szerzek lépése, intézkedése, s azt követik az iskoláké, s olyan értékrend sem, amelyben értékesebb a távlati teendők kimunkálása, mint a mai feladatok ellátása.

— A pártszervezetek, az iskolai feladatoknál elmondottakon túl, gondoljanak az oktató-nevelőmunka színvonala emelésének olyan feladataira is, mint a pályaválasztás gondos előkészítése, a tanulói önkormányzat, a kötelességek és jogok értelmezésének továbbfejlesztése; a pedagógusoknak az önállóbb munkára való felkészítése stb.

— Pártszervezeteink legyenek ösztönzői a pedagógusok szer-' vezett továbbképzésének és önképzésének, egyben bírálói az időt rabló, sok haszonnal nem járó, évek óta ugyanazt verkliző formális megoldásoknak — mondotta többek között, s kérte, hogy az oktatás magasabb színvonalra emelését célzó feladatok megoldásában a kommunisták és pártonkívüliek, a párt- és állami szervek, a pedagógus-társadalom cselekvőén működjön közre.

A középfokú oktatási intézmények a tanácsok hatáskörébe kerülnek

A művelődésügyi miniszter rámutatott, hogy a Központi Bizottság ülését követő nyári tanítási szünet után elérkezett az ideje a határozat megismertetésének, a jó végrehajtáshoz szükséges egységes értelmezés kialakításának, a feladatok területi és iskolai kibontásának. Megjegyezte, hogy általában a Művelődésügyi Minisztériummal operatívabban és rugalmasabban kell végeznie munkáját. Ezután így folytatta:

— A középfokú oktatási intézmények a párthatározat értelmében a területi tanácsok hatáskörébe kerülnek. Lázár György elvtárssal egyetértünk abban, hogy tanácsi irányításuk feladata egy" helyre összpontosuljon, a lényegesen megerősítendő művelődésügyi osztályok kezébe kerüljön. Minden esetleges félreértés elkerülésére hozzáteszem: az általános felügyeletet a művelődésügyi osztály részének tartjuk, amely utasítási jogkörrel felruházva látja el feladatait; a szakfelügyeletet pedig úgy fogjuk fel, mint amely a művelődésügyi osztály operatív irányítása alatt működve tanácsadással, információk közvetítésével segíti a tartalmi feladatok színvonalas megoldását

A területi felügyelet mellett természetesen megvannak a minisztérium felügyeleti, ellenőrzési feladatai, s ezeket a jövőben — részben a tanácsi felügyelet munkájára támaszkodva - hatékonyabban kell nekünk is ellátni. Kérem a megyéket — eddigi közreműködésüket foly- j tatva — továbbra is vegyenek részt a felügyeleti szabályzat j végső kidolgozásában. Ugyan- [ csak kidolgozzuk az érvényben J levő jogszabályok — törvény- erejű rendeletek, kormányrendeletek — módosítására vonatkozó javaslatainkat.

— A Központi Bizottság határozata különös súlyt helyez az általános iskolák fejlesztésére és a közöttük lévő színvonalbeli különbségek csökkentésére. Ennek tesz eleqet a kormány azzal, hogy 1973, I. félévében napirendre tűzi az alsófokú oktatás fejlesztését. Előterjesztésünkben ki kell térnünk az óvodai ellátottság szintjének emelésére, az általános iskolai szak- rendszerű oktatás kiterjesztésére, az intézmények közti különbségek csökkentésére, az iskolák felszerelésének kiegészítésére, a körzeti iskolai és diákotthoni hálózatnak a célcsoportos beruházási elv alkalmazásával történő fejlesztésére, továbbá a gyermekvédelmi és a gyógypedagógiai intézmények fejlesztésére.

— Ugyancsak a jövő évben szabályozni kívánja a kormány a pedagógusok képzési és továbbképzési rendszerét. Az általános iskolai nevelőképzés továbbfejlesztésének terve elkészült. A párthatározat alapján javasoljuk, hogy a tanítóképző intézetek válianak a tanárképző főiskolák kihelyezett karaivá, az óvónőképző intézetek pedig a területileg illetékes tanárképző főiskola intézeteként működjenek.

— Még ebben az évben javaslatot kell beterjesztenünk a kormányhoz a pedagógiai tudományos kutatások és kísérletek tárgyában. Itt is jól oda kell figyelnünk a Központi Bizottság bírálatára; véget kell vetnünk a bizonytalan, határozatlan célú és határidejű kutatásoknak, ioqaikba kell iktatnunk a kísérleteket.

— További és később sorra- kerülő kormány-előterjesztéseinkben a pedagógusok élet- és munkakörülményeinek javításával, a munka melletti iskolai rendszerű továbbtanulással, az iskolahálózat fejlesztési tervével foglalkozunk.

A Művelődésüqyi Misztérium saját hatáskörében kiadandó intézkedésekre áttérve, llku Pál a tananyagcsökkentés és az osztályzás témakörébe tartozó kérdésekkel foglalkozott. A túlterhelés csökkentésével kapcsolatban hangsúlyozta:

— Ismerjük a tantervi tervezés nehézségeit; emlékszünk a legutóbbi tantervi vitákból a szakmai körök erőszakos igényeire és a mi gyengeségünkre; tudjuk, a maximalizmus világjelenség, nem valami magyar. Sajátosság - mégis, mindezek ellenére most az a kötelességünk, hogy gyorsan és határozottan cselekedjünk.

A tananyagcsökkentés egyik célja, hogy időt és energiát szabadítsunk fel a világnézeti, erkölcsi nevelés szempontjából is fontos anyagrészek alapos megtanítására. A tantárgyi koncentráció javításával, az átfedések megszüntetésével, integrált ismeretkörök kialakításával ugyancsak jobban kiemeljük az összefüggéseket

— A tananyag dolgában most egy év alatt „csak” erre vállalkozunk. Az olyan témákban pedig, mint az integrált ismeretek (vagy komplex tantárgyak) tanítása, a fakultatív tantárgyi rendszer, kerettantervek, továbbá a matematika, az anyanyelv tanításának korszerűsítése, állampolgári, jogi, gazdasági ismeretek tanítása stb. Megindítjuk a munkálatokat, s velük párhuzamosan a kísérleteket.

— Bejelenthetem, hogy e tanév végén megyénként mintegy 10—15 — a művelődésügyi osztályokkal egyetértésben kijelölt

— általános iskola első osztályában próbaképpen teljes egészében megszüntetjük az évismétlést, s az 1973—74. tanévtől kezdve általánossá tesszük ezt a gyakorlatot Ugyancsak még ebben a tanévben mind az általános, mind a közéoískolában eltöröljük az átlaqosztályzatot Az általános iskolában újonnan induló tantárgyakban, továbbá az ötödik osztály minden tantárgyában félévkor a tanulók nem kapnak a jövőben osztályzatot.

A feladatok közül említette a miniszter a tantestületi demokratizmus fejlesztését, a pedagógusok megterhelésének növelését A pedagógusokkal szembeni követelményekről szólva kiemelte: kérjük új törekvéseink iránti megértésüket, segítségüket, de meg kell követelünk tőlük a határozatok alkotó és öntevékeny, végrehajtását, a kezdeményezést az oktató-nevelő munka eredményességének fokozásában.

A továbbiakban rámutatott:

— nagyon össze kell fognunk a területi tanácsokkal a falusi általános iskolai, továbbá a területi középiskolai kollégiumok építése, célcsoportos beruházásként kezelése érdekében.

Kedves Elvtársak! A Központi Bizottság határozatának végrehajtása több éven át tartó folyamatos munkát igényel. Maga posztján mindenkinek a maximumot kell nyújtania. A KB-határozat elégséges és világos perspektívát ad rövid, közép- és hosszú távra egyaránt. A magyar oktatásügy történetében először fordul elő, hogy 15 évre szóló egységes párt- és állami programunk van a köznevelés fejlesztésére. Ez önmagában óriási segítséget jelent munkánk társadalmi megbecsülésében és előbbre vitelében. Körültekintő végrehajtása céltudatos, ütemes munkát igényel mindnyájunktól.

Lázár György:

Jobban össze kell hangolni a munkát

A munkaügy! miniszter egyebek között aláhúzta, hogy az ipari és mezőgazdasági szakközépiskolákban az új képzési célnak megfelelő tantervi változtatásokkal, a szakma gyakorlati követelményeinek elsajátításához szükséges oktatási idő biztosításával lehetővé kell tenni, hogy mindenekelőtt az elmélet-igényes szakmákban szakmunkásokat képezzenek. Ezért össze kell hangolni a szakmunkásképző intézetekben és a szakközépiskolákban folyó képzés tartalmát és a létszámokat. Abból kell kiindulni, hogy a jövőben mindkét iskolatípus szakmunkásképzési célt szolgál azzal, hogy a szakközépiskolák egyben a felsőfokú szakirányú továbbtanulásra Is felkészítenek. Mindkét képzési cél azonos értékrendű, egyik nem előzi meg a másikat

— A szakközépiskolák e kettős célt végső soron akkor tudják jól megvalósítani, ha az iskolatípuson belül a szükségletnek megfelelően kialakított há. lózatban minden egyes isko- ának kialakul a tiszta profilja;

— elkerüljük, hogy a két iskolatípusban azonos szakmákban párhuzamos képzés foly- lyék;

— elkészülnek az új tananyagok;

— megteremtődnek a képzés kívánatos személyi és tárgyi feltételei.

— Azt a feladatot is magunk elé tűztük, hogy azok számára, akik a jelenlegi szakközépiskolákban végeztek vagy végeznek a közeljövőben, lehetővé tegyük a teljes értékű szakmunkásbizonyítvány megszerzését. Ennek célszerű módját természetesen még ki kell alakítani.

Az egységes szakmai képzés megvalósításában jelentős előrelépést jelent majd a szakmunkásképzésben az úgynevezett hagyományos és emeltszintű tagozat egységesítése. Sor kerül az általános iskola és a szakmunkásképző iskola közis- j méreti tananyagának egységes alapokon, egymásra építve történő megtervezésére. A Művelődésügyi, illetve a Munkaügyi Minisztérium között egyetértés van abban, hogy ez reális és minden szakmunkástanuló számára kötelező tananyag legyen.

— Az állami oktatási rendszer felülvizsgálata során szerzett tapasztalatokból megállapítható, hogy az emeltszintű szakmunkásképzésre épülő kétéves — a dolgozók szakközépiskoláiban való — továbbtanulás csak jogilag tekinthető megoldottnak. A szakmunkásképző és szakközépiskola eltérő képzési célja miatt a két iskolatípus főbb tartalmi összehangolása nem volt kielégítően megoldható. Problémát jelentett az is, hogy a „B”-tagozatú emeltszintű szakmák mindegyikének nincs is szakközépiskolai meg felelője.

— A határozatban szereplő hároméves esti—levelező tagozat kiépítése a fiatal szakmunkások számára lehetőséget biztosít az érettségi megszerzésére. Az az elképzelésünk, Hogy ezen idő alatt a fiatal szakmunkások csak közismereti tananyagot fognak tanulni, annyit, amennyivel a szakmunkáskéző iskola és a szakközépiskola tananyaga különbözik majd egymástól. Maga a kurzus egyébként bármelyik középfokú intézményben megszervezhető, ahol annak feltételei meglesznek.

A felnőttkorú munkások képzésének nagy jelentőségéről beszélt a továbbiakban Lázár György. Ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy az iskolarendszerű (esti tagozatú) és a tanfolyami képzés mellett fejleszteni kell a szakmai gyakorlatra éoülő egyé. ni felkészülés lehetőségeit. Tanfolyamok útján kívánják megoldani azoknak a középiskolát végzett fiataloknak a szakmunkássá képzését, akik nem tanulnak tovább felső fokon. Arra teremtenek lehetőséget, hogy bármelyik szakmát megtanulhassák.

Részletesen szólt arról, milyen feladatokat kell megoldaniok a vállalatoknak a felnőtt szakmunkás-képzéssel összefüggésben. A továbbképzésről való gondoskodás a vállalat feladata. Saját szükségleteit, és lehetőségeit mérlegelve kell eldöntenie azt is, hogy a továbbképzést milyen formában és mértékben ösztönzi. Ugyanakkor aláhúzta azt is, hooy a szakmunkásképzés területén — a tartalmi korszerűsítéssel párhuzamosan — hatékonyabbá kell tenni minden szinten az irányítást, növelni kell szervezettségét és csökkenteni a bürokratizmust

— Még igen sok munka, s tisztázni való áll előttünk. Meggyőződésem azonban, hogy együttes erőfeszítéssel és jó együtműködéssel újabb léoést teszünk előre a szakmunkás- képzés fejlesztésének útján — hangoztatta,

Pirisi Jánosné baranyai oeriagógns felszólalása

A szünet utáni vitában többek között felszólalt Pirisi Jánosné, Allami-dijas, Baranya megyei alsó tagozatos vezető szak- felügyelő beszédében hangsúlyozta: a Központi Bizottság határozatát követően most és a továbbiakban a minél jobb végrehajtás módozatait kell keresnie a közoktatás valamennyi területén dolgozó pedagógusnak, vezetőnek.

Az alsótagozati szakemberek már az 1961-es iskolareform nyomón következetesen végrehajtották a tanyanyag-csökken- tést, úgy tűnik azonban, hogy ez a következetesség, az iskola- fokozatokban fölfelé haladva nem érvényesül maradéktalanul. Sokan egyoldalúan beszélnek az iskolai terhelésről. A gyermek az iskolában jól érezheti magát — jegyezte meg —, ha terhelése nem egyoldalú és nem kizárólagosan szellemi jellegű. Meg kell teremteni a minél sokoldalúbb iskolai tevékenységi formák egészséges rendszerét.

Az országos közoktatáspotttf- kai aktíva Aczél György zárszavával ért véget