Dunántúli Napló, 1972. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-17 / 220. szám

Ti A terror ós áldozatai A müncheni tragédia ráirá­nyította a figyelmet azokra a szélsőséges mozgalmakra, ame­lyek az egyéni terror segítsé­gével vélik elérni politikai cél­jaikat. Bármi legyen is azon­ban a szándék, bármilyen ne­mes ügy zászlaja alatt tevé­kenykedjenek a tömegmozgal­maktól elszakadt terrorristák, tíz erkölcsi és politikai kár, amelyet az elvakult akciók okoznak, rendkívül súlyosan érinti — éppen azt a célt, amelynek nevében fellépnek. Hogy milyen tragikus végletek­hez vezethet a tömegmozgalom­tól elszakadt csoportosulás, és milyen emberi elfajulásba tor­kollhat, arra a japán Cuneo Móri és Hiroko Nagata csoport esete a szomorú példa. Cueno Móri és Hiroko Naga­ta nevű, jómódú polgári csa­ládból származó fiatalok a baloldali diákmozgalmakból ki­szakad elemekből frakciót hoz­tak létre. A hegyekbe megbújt fiatalok azonban sorozatos „tisztogató" akciókat folytattak saját soraik között. A 29 főből álló csoport miközben a ke­mény japán télben az egyik he­gyi búvóhelyről a másikra mene­kült, válogatott kegyetlenség­gel megölt tizenhét csoportta­got. Egy lányt kivégeztek, mert fülbevalót hordott, és ezzel el­árulta kispolgári gondolkozá­sát, egy fiút meg egy lányt, mert viszonyuk volt egymással. Akik a vezetőkkel nem értettek egyet, -azt kikergették a hóba, vagy tőrrel végeztek vele. A diákok 1971. decemberben vo­nultak a hegyek közé. Hozzá­juk csatlakozott az a csoport is, amely 1971-ben Koreába té­rített egy japán repülőgépet. Azóta a csoport több tagját Az elnyomás, a terror szülöany- ja. Izraeli megszállók kétségbe­ejtő helyzetbe döntötték a Pa­lesztináink százezreit. tartóztatták le fegyveres me­rényletért. vagy rablásért, ame­lyet azért követtek el, hogy a mozgalomnak anyagi alapot te­remtsenek. Amikor a rendőrség elől me­nekülve eljutottak Karuizawa hegyi üdülőhelyre, ott egy vil­lában elbarikádozva magukat, napokig ellenálltak az ezer­főnyi rendőrcsapatnak. Mind­erről a televízió helyszíni köz­vetítést adott és a reakciós saj­tó az egész ügyet a baloldal elleni támadásra használta fel. Sokan azonban úgy véleked­tek, hogy az eset inkább a ja­pán feudális-militarista szelle­mi hagyományokkal tart szelle­mi rokonságot, semmint az iga­zi baloldali eszmékkel. Kozo Okamoto o merénylet után A „kamikaze” szellemet így nevezték a második világhábo­rú „élő torpedóit", akik önként vállaltak halálos küldetést (né­hány arab frakció is megpró­bálta átplántálni soraiba). 1972. május 30-án Tel-Aviv lo- di repülőterére egy Air France géppel három fiatal japán ér­kezett az utasok között. A váró­teremben gépipsztolyt rántottak és az utasok közül huszonha­tot megöltek, hetvenkét sze­mélyt megsebesítettek. Az áldo­zatok közül sok Puerto Rico-i volt, akik zarándokutat tettek a szentföldre. Kozo Okamoto, a csoport egyetlen életben ma­radt tagja később azt vallotta, hogy ők a Cueno Móri frakció­hoz tartoztak és a Feddayin ki- képzőtáboróban vettek részt egy kurzuson Libanonban. A nyuga­ti sajtó nehezen ellenőrizhető hírei szerint a libanoni komman­dóval kapcsolatban állt a nyu­gatnémet ún. Baader-csoport, amelynek vezetőit Hamburgban nemrégen tűzharcban lelőtték, illetve. elfogták. Baader Meg­előzőleg egyik ilyen komman­dócsoportnál járt. A Palesztinái Felszabadítás! Front — miközben egy kétség­beejtő helyzetbe taszított nép nevében fellép — mivel nem egységes, rengeteg provokáció­nak van kitéve, s nem ritka, hogy különféle csoportok ne­vével visszaélve működnek. Az arab reakció, Husszein és más feudálisok gyakran ösztönzik a belharcot a Feddayin keretein belül is. Titokzatos körülmények között gyilkolták még például a kiváló költő és regényíró Ghassane Kanafit, a Paleszti­nái Felszabadítási Front egyik teoretikusát. Dinamitot helyez­tek el gépkocsijának motorjába és kipufogócsövébe, amely in­dításkor nyomban felrobbant. Sokan ezt azzal magyarázzák, hogy a merénylet válasz volt a Fekete Szeptember nevű szer­vezet akciójára Waszfi Teli jor- dániai miniszterelnök ellen, akit Kairóban akkor öltek meg, mikor elhagyta a szállodáját. Akárhogy is legyen: a mün­chenihez, a lodihoz hasonló merényletek és a japán szélső­ségesek akciói nagyon súlyos károkat okoznak mind a palesz­tinok igazságos ügyének, mind a baloldali és haladó mozgal­maknak. Az egyéni terror soha nem tudta helyettesíteni a tö­megek forradalmi szervezését és mozgalmait. A „charter”, a turistagép Pá­rizsból indul és Mexikóban ér földet. Innen kamionnal utaz­nak Estancia Creel-ba, az észa­ki hegyek közé, aztán egy kis­gépre ülnek, amely elviszi őket Los Mochisba. Itt pedig bérel­nek néhány öszvért és gyalog mennek tovább. (Az öszvérek csak a csomagokat viszik.) A kényelmetlenség, a szúnyogok és a mérges tarantelldpókok garantálva. Végül pedig tizen két kilométer gyaloglás éjsza­ka egy szakadékban, hogy el­érjenek céljukhoz Ameyaltepec öevű indián falucskához. ..Velük lógunk élni, ágyaik­ban alszunk, esszük a tortilía- jukat (mexikói kukoricakása) és megkíséreljük megérteni őket — magyarázza Nelly Bonma'tin kisasszony a Saint Quen isko a Hatol tanára. Miért? „Mert át­szelni Mexikót egy légkondicio­nált autóbuszban, gyorsan le­fényképezni az acapulcói nap­lementét és a maya piramiso­kat - számomra nem érdekes. Mindent meg akarok ismerni Mexikóban. A piramisokat és az embereket is." ÖSSZEÁLLÍTOTTA: RÓZSA LÁSZLÓ VASÁRNAP MELLÉKLET Jtazás hátizsákkal Bonmartin kisasszony az új- tipusú fiatal utazó, amelyből egyre több van. Ezek valóban meg akarják ismerni a mexikói indiánokat, India végtelen nyo­mornegyedeit, a chilei szociaiiz- must, kipróbálni a nomád af­gánok vendégszeretetét. Európa elveszett gyermekei ők, akiket kétségbeesett szülők várnak ott­hon: vajon nem vesztek-e el Katmandu országútjain, nem vágták-e el a torkukat Anatólai vad fennsíkjain. S ami legkü­lönösebb, e fiatal utazók sze­retnek szembe utazni a történe­lemmel, nem szívelik az olyan utazásokat, mint a Neckermann, vagy Turopa irodák szerveznek hárommillió német számára. Annak örülnek, ha a terület kí­vül' esik a nagy idegenforgal­mi zónákon, ahol nemzetközi hotelhálózatok és uniformizált programok várnák őket. I A turisták eme csoportjá a egyre inkább felfigyelnek a pro­fitjukra féltékeny utazási társa­ságok. A Pan American repü lőcég nemrégen egy plakátot nyomtatott a következő szöveg­gel: c t „Fiatal idealista! A Paname- rican önnek a legutolsó kapi­talista luxust nyújtja. Előbb pró­bálja ki, aztán kritizálhatja I" Leginkább azonban abban re­ménykedik, hogy „fiatal idealis­ták" családot alapítanak és 30 éves koron túl visszatérnek a polgári kényelemhez. Egyelőre még nem igazolódott ez a szá­mítás. Ezen a nyáron csupán Franciaországban nyolcvanezer fiatal vette a hátizsákját és vá­gott neki az országútnak. Francia diákok mexikói „ponehó"-ba öltözve ízlelgetik a pásztoréiefet Áhoí a buldózer járr ott meghal az indián „Minden megtörténhet, ha a brazil kormány folytatja a nagy­kiterjedésű területek kiárusítá­sát hatalmas gyarmati társasa­goknak, anélkül, hogy tudná, , mi történik azokban a körzetek­ben." Mario Da Costa anlio- pológus jelentette ezt ki, mi­után hírül kapta, mi megy vég­be az indiánokkal ott, ahol oz útépítések megkezdődtek. Az Amazonason túli terüle­teken 1964-ben kezdődött a vi­lág legnagyobb autóúthálóza­tának kiépítése. Brazília észak­keleti partvidékétől a perui ha­tárig ötezer kilométer a távol­ság. Ebből háromezer kilomé­ter áthatolhatatlan őserdő. A „zöld poklon" keresztül veze­tő átjáró azonban az expanzió és a halál útjává változott. Off. ahol ma a buldózerek /árnak, kipusztulnak az indiánok. 1964- ben még kétszázezren voltak, ma nem haladja meg létszámuk a százezret! Tragikus, reménytelen sorsuk nem különbözik attól, ami min­dig is volt. A portugál gyarma­tosítás első napjaitól kezdve hárommillió indiánt tizedeltek meg a kizsákmányolás és a be­tegségek. Most pedig nemcsak lelövik őket, hanem napalmmal pusztítják és méreggel irtják a törzseket. skarlát, alkoholizmus - a Xingu indiánjai közel vannak a tel­jes kipusztuláshoz. Mindenki tudja, hogy a brazil Indiánve- delmi Szolgálat cinkos szerepet tölt be az indiánok megtizede­lésében. Egy hivatalos kormány- vizsgálat is feltárta, hogy a szolgálat „elvakult gyilkosságok és korrupció eszközévé vált". A szolgálat 65 millió dollár ér. tékű javai onnan származnak, hogy az indiánokat megrabol­ják és legyilkolják. A Cintas Largas indiánjait például repü­lőgépekről leszórt dinamittal támadták meg. Egy másik tör­zset pedig élelmiszerbe kevert arzénnel öltek meg. Annak el­lenére azonban, hogy a szol­gálat ötvennyolc tisztviselő,ét vádolták meg gyilkosságokkal, egyikük se került bíróság été. A kormány megígérte ugyan a szolgálat feloszlatását és he­lyette nemzeti indián alapít­vány létrehozását, s azt is, hogy garantálják biztonságu­kat, a föld és a természeti for­rások elidegeníthetetlen birtok­lását, de az effajta ígéretek Brazíliában nem köteleznek sen­kit, A brazil kormány álláspont­ját jól megvilágítja O. Ban- deiró de Meló álláspontja, aki a jelenlegi nemzeti indiánata­Az őserdő utolsó gyermekei A Xingu Nemzeti Parkban például - miután az út érin­tette ezt a területet is —, két­ezer indiánnak, tizennégy kü­lönböző törzsnek tiltották meg a közlekedést. Jelenleg teljesen védtelenül a civilizációs beteg­ségektől — a tuberkulózis, pítvány igazgatója. „Nem lenn• helyes eltűrni az indiánok szem­beszegülését a nemzeti haladás­sal..." Egy másik hivatalos személyiség kijelentette. „Ez a mi Hold-expedíciónk és szüksé­günk van az útra, bármibe ke­rüljön is." Nagyobb biztonság — magasabb autóárak 3—5-ős biztonsági próbája A Közös Piac országainak brüsszeli szállításügyi bizottsá­ga 1970-ben hagyta jóvá a gépkocsigyártás új biztonsági és egészségvédelmi normáit. Ezek szerint 50 százalékkal kell csökkenteni a távozó égéster­mékek mennyiségét és a hát­só ülésekre is fel kell szerel­ni a biztonsági öv rögzítőken­gyeleket. A mostani normák egyelőre még nem éreztetik a hatásu­kat a gépkocsipiacon, mert a tervezőkét nem állítják külön­leges feladatok elé. A franciák például — először gépkocsigyár­tásuk történetében 1972-ben meghaladták az egymilliós ter­melési számot. A Volkswagen- nél azonban már nem ilyen egyértelműen jó a helyzet. 1972. első három hónapjában 10 százalékkal csökkent az el­adás. A vállalat új elnöke Ru­dolf Leiding bejelentette, hogy az év végéig' hatezerrel csök­kenti alkalmazottainak létszá­mát. Olaszországban Giovanni Agnelli a Fiat . elnöke nyugta lanító számokat ismertetett. A. sztrájkok következtében 170 ezer gépkocsi termelése kiesett, A munkaköltségek pedig 50 százalékkal emelkedtek. A közelmúltban azonban az autókonstruktőrök berlini érte­kezletén a tervezők riadót fúj­tak. Herbert Heitland profesz- szór a Volkswagen cégtől ki­jelentette, hogy amennyiben az amerikai biztonsági és egész­ségvédelmi szabványokra térné­nek át, úgy 1975-től kezdve a költségek gépkocsinként ezer márkával emelkednének. M. Henry Ford, az amerikai autó­gyár elnöke javasolta, hogy te­gyék általánossá a svéd Volvo cég normáit, mert ellenkező esetben a kongresszus és a környezetvédelmi bizottság le­állítja a gyártást. E normák be­vezetése ezer dollárral drágí­taná meg az autóárakat. A Vol­vo igazgatója Göteborgban bemutatta az új biztonsági ko­csit, amely egy tankhoz hason­lított. Máshol is csinálnak biz­tonsági autót, de a kutatások hatalmas pénzeket felemészte­nek, s ezért az autóárak emel­kedését jósolják. A

Next

/
Thumbnails
Contents