Dunántúli Napló, 1972. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-17 / 220. szám

A Pécsi Balett Tunéziában Művészi értékű képet adtak hazánk baleltkultúrájáró! Az írótól az olvasóig A Pécsi Balett külföldi vendégjáté­kai egy idő óta már — úgy gondolom — nem hatnak az igazi újdonság ere­jével, leszámítva egy-egy olyan turnét, amely a világjáró együttes eddigi kö­zel harminc vendégszereplése között is érdekes és figyelemre méltó helyet foglal el. Ilyen volt a közelmúltban a Pécsi Balett tunéziai vendégszereplé­se, amely a magyar-tunéziai kulturá­lis csereegyezmény idei munkatervé­nek megfelelően jött létre. Egy ilyen út pontos mérlegét meg­vonni az együttes vezetőinek, a szak­embereknek a szoros hatáskörébe tar­tozik, annyit azonban a szemtanú kró­nikás is megállapíthatott, hogy az együttes vendégszereplése jó szolgá­latot tett hazánk kulturális jóhírének. Ez a jó szolgálat több elemből állt össze.' Szerencsés műsor Szerencsés volt először is az együt­tes műsorának összeállítása. A Cou­perin: Etűdök, Kodály: Nyári este, Bach-Rácz: Francia szvit és Rossini: Nyitány műsorösszeállítás (valamennyi Eck Imre koreográfiája) alkalmas volt, hogy a tunéziai közönségnek képet adjon a Pécsi Balett sajátosan mo­dern munkájáról, amely egy jellegze­tesen mai gondolatrendszert tükröz, jól igazolta, hogy az együttes modern­sége lényegében a klasszikus balett technikájára épül (ami a francia ne­veltetés tunéziai hatását illetően a né­zőtéren egyáltalán nem volt közöm­bös) s végül - ami a mi számunkra nem volt közömbös - a műsor egy ré­sze jelzésrendszerben képet adhatott a magyar folklórról is. A Pécsi Balett tunéziai programja eredetileg négy fellépést foglalt ma­gában. A négy előadás közül előzete­sen is messze kiemelkedett a karthá- gói fesztivál. A fesztiválokról — film, színház, tánc — általános elképzelésünk van, misze­rint több vagy kevesebb művészeti csoport, együttes egy színpadon, egy­másután versenyszerűen eljátszó a műsorát, és a zsűri dönt a sorrend­ben, végül pedig kiosztják a díjakat. Vannak azonban más jellegű feszti­válok is. Az együttesek között itt nem állapítanak meg sorrendet, nem ad­nak ki díjakat, az együttesek tulaj­donképpen nem is találkoznak egy­mással. Tunéziában ezen a nyáron is több ilyen fesztivált rendeztek - pél­dául Karthágón kívül Hammametben, Monastirban, Kerkenno szigetén — amelyek alapvetően idegenforgalmi célokat szolgálnak. Ez szorosan össze- füqg a nemzetközi turizmus fejlődésé­vel: a nyaraló külföldi vendégek szá­mára a tengerpart, a luxushotelek és az arabnegyedek egzotikus zsibongá- sa mellé nemzetközi színvonalú kul­turális programot is biztosítsanak. Az ilyen idegenforgalmi fesztiválok több hétig tartanak, és keretében nemzetközi hírnévvel rendelkező együt­tesek és szólisták lépnek fel. Az idei, ezúttal kilencedik alkalommal lende- zett kartháaói nemzetközi fesztivál jú­lius elején kezdődött, augusztus köze­péig tartott, és a szabadtéri színpa­don többek között az amerikai Murray Louis baletteqyüttese, a kölni balett, o nemzetközileg jól ismert Raducanu- Caciuleanu román táncospár, a lyoni színház társulata Marcel Maréchal rendezésében, a moszkvai Sztanyisz- lavszkij Balettegvüttes, Gilbert Bé- caud Amalia Rodrigeuz, Manuéla Vargas iéőett fel, Ella Fitzgerald ven­dégszereplését a betegsége akadá­lyozta meg. A felsorolás azt hiszem, önmagáért beszél. Tapsvihar Karfhágóban A Pécsi Balett tunéziai , vendéqsze- rep'ése során kétségkívül a karthógói fesztivál színpadán aratta a legfor- eóbb sikerét. Az amfiteátrum nézőte­rén — amelynek minden köve, mint a színpad oszlopfői és falrészei törté­nelmi idők tanúi — több mint három­ezer néző várta az előadás kezdetét, közöttük a tunéziai főváros kulturális életének képviselői, sok külföldi, kö­zöttük számos itt nyaraló neves sze­mélyiség, a tuniszi diplomáciai testü­let több vezetője is ... A Pécsi Balett karthógói fellépése társadalmi ese­mény volt. Az előadást gyakran sza­kította félbe a háromezer főnyi közön­ség tapsvihara, és a megérdemelt si­kert igazolták az előadás utáni őszin­te és lelkes gratulációk. A karthógói előadást megelőzően lépett fel az együttes Bizertóban, amely mint Afrika legészakibb pontja, és mint egykori francia katonai tá­maszpont vált nevezetessé a világ köz­véleménye előtt. A kongresszusi palo­tában rendezett előadáson a Pécsi Balett az előbb említett műsorával ha­sonlóan szép sikert aratott. Jó kezde­tekkel indult a tunéziai vendégszerep­lés. A magyar együttes a karthógói és a bizertai előadáson érett, stabilizáló­dott művészi kollektíva benyomását keltette. Bretus Mária, Handel Edit, Stimácz Gabriella, Paronai Magdolna, a tunéziai turnén az együttesnél „ven­dégeskedő" Árva Eszter, Hetényi Já­nos, Herda János, Gallovits Attila, Ko- ronczay László, Körmendy László és a többiek valamennyien tudásuk legja­vát nyújtva nem csupán sikert arattak, hanem érdekes, művészi értékű képet adtak a bizertai és a karthógói-tuni- szi közönségnek hazánk balettkultúrá- járól, és ezzel - úgy gondolom — a Tunéziától elég távol eső Pécs városá­ról is. Csak sajnálható, hogy az együttes további két előadása elmaradt. A sousse-i fellépés nem szerepelt a tu­néziai kulturális szervek végleges programjában, a kerkennai idegen- forgalmi fesztiválon pedig a technikai okok tették lehetetlenné a fellépést. A technikai ok: egy tengerparti szál­loda lakószoba nagyságú, kövezett te­rasza, ahol két táncos mozgásához nem volt elég hely, nemhogy egy har­minctagú együttes számára, amelynek minden műsorszáma köztudottan tér­igényes. A két előadás elmaradását valóban csak őszintén sajnálni lehet. Sousse az ország egyik legnagyobb és leg­jelentősebb városa a tengerparton, Kerkenna szigete pedig fejlődő ide­genforgalmi bázis, ahol a Szirén Fesz­tivál keretében többszáz külföldi, fő­ként nyugatnémet turista ismerkedhe­tett volna meg az együttes művészeté­vel. Nem a Pécsi Baletton múlt, amely a szokatlan klíma és az egésznapos, kényelmesnek egy cseppet se mond­ható autóbuszozás és hajózás után — természetesen reális színpad lehető­sége mellett - boldogan lépett volna fel, hiszen azért utazott Kerkenna szi­getére. A két előadás elmaradása azért is sajnálható, mert a Pécsi Ba­lett útját Tunéziában jó várakozás és figyelem kísérte. Ez lemérhető volt például a Tuniszban rendezett sajtó- fogadáson is, ahol az újságírók kér­dései nem rekedtek meg a szokványos udvariasság határán, hanem sokat és élénken érdeklődtek a Pécsi Balett története és művészi műhelymunkája mellett hazánk kulturális, művészi éle­te felől is. Másrészt a számunkra a küldetés szempontjából az együttes minden fellépése fontos lett volna. A kulturális küldetésről még vala­mit, de nem utolsó sorban. A külföldi vendégszereplés legfontosabb mozza­nata az, hogy egy magyar együttes bepillantást nyújt egy másik ország nézőközönségének hazánk kultúrájá­ba, művészetébe. Vagyis: hazánk kul­turális követe. Másfelől felbecsülhe­tetlen az önművelés, a tapasztalat- szerzés szempontjából, hiszen már ön­magában az is felbecsülhetetlen, hogy egy olyan ország, mint Tunézia, ér­dekes embereivel, szokásaival, rop­pant gazdag, bámulatos kultúrtörté­neti emlékeivel, külön-külön az együt­tes minden tagjának alighanem nagy élményt és tanulmányt jelentett. Dó szolgálat A magam részéről első alkalommal kísértem el a Pécsi Balettot külföldi vendégszereplésére. Ügy gondolom, éppen e lap hasábjain lehetek egy kissé szubjektív is. A színpadról ko­rábban is jól ismertem oz együttest, hiszen egy városban „éltünk és dol­goztunk”. Most színpadon kívül, egy olyan turnén ismerhettem meg őket, amelyből nem hiányzott a szokatlan klíma okozta megpróbáltatás, nem hiányoztak egy ilyen távoli út felsorol­ni is komplikált különböző bonyodal­mai. A Pécsi Balett tagjai mindezzel együtt az előadásokon nyújtott művé­szi teljesítményükkel, fegyelmezett ma­gatartásukkal, szerénységükkel nagyon jó szolgálatot tettek Tunéziában a ma­gyar kultúrának. Thiery Árpád Foto: Gergely András A magyarországi könyvkiadás csúcs­szerve a Művelődésügyi Minisztérium keretén belül működő Kiadói Főigaz­gatóság. A főigazgatóság fogja össze mindazon szerveket, amelyeknek a magyar könyvkiadásban szerep jut: a kiadó vállalatokat és a könyvteriesztés szerveit. KIADÓK A könyvkiadás hazánkban szakma, erre hivatott kiadó vállalatok feladata. A kiadóvállalatok általában szakosít­va vannak: pl a Magvető a Magyar írószövetség kiadója és elsődleges fel­adata a fiatal élő maqyar irodalom napvilágra segítése. Az Európa az élő és holt külföldi irodalmat közvetíti, míg a Szépirodalmi az élő és holt ma­gyar irodalom gondozója. Sok az ún. szakkiadó, melyek már elnevezésük­ben hordják fő feladatukat, mint dI. Akadémia, Közqazdasági és Jogi, Me­zőgazdasági, Medicina stb. Sommá­san leszögezhetjük, hogy hazánkban a megielenő könyvek túlnyomó rész­ben a kiadókon keresztül látnak nap­világot Hogy-hogy? hót másképp is jelen­het meg könyv? Nos igen, létezik más lehetőség is, — nem is kis számban. Ugyanis egyes különleges esetekben magánszemély is lehet műve kiadóia, de ilyenkor is a KF. rendszerint felkéri a tárgy szerint illetékes kiadót, hogy seqitsen a technikai lebonyolításban, főleg a könyv minél színvonalasabb kivitelezése érdekében. Azután egyes intézmények is kaonak lehetőséget a náluk folyó tudományos, vagy kulturá­lis munka publikálására, íqy pl. kuta­tóintézetek, múzeumok stb. Ezek előrebocsátása utón lássuk, miképp indul útjára a kézirat. A kiadóvállalatok szerzőiket általá­ban felkérik művük megírására, de előfordulj hogy maga a szerző jelent­kezik és ajánlja fel művét. Mindkét esetben - elfogadás esetén - szer­ződést kötnek a szerzővel műve kiadá­sára. Ez a szerződés tartalmazza azo­kat a kereteket, amelyek kettőiük kap­csolatát a továbbiakban meghatároz­zák. A szerződésben többek között rögzítik a kézirat terjedelmét, a kéz­irat leadásának időoontiót és a vég­zett munkáért jóró -díjazást. SZERZŐI IV A terjedelmet és a díjazást ízerzői ívben jelölik meg. Egy szerzői ív 40 000 betű, versnél 500 vers-sor, képeknél 3000 cm2. Kikötik azt is, hogy a „kéz­irat" (amelyet napjainkban már csak gépelve fogadnak el) a kéziratszab- ványnak megfeleljen. A kéziratszab­vány előírja, hogy a szabványos A/4 alakú (21x29 cm) papírlapnak csak az egyik oldalára szabad írni, kettős^ sortávolsággal, balról 2 cm, jobbról legalább 1 cm margóval, oldalanként 28-30 sorral. Az így írt kéziratból kb. 20 lapon van 40 000 betű. Ezt úgy szá­mítják ki, hogy megszámolják az egy oldalon lévő sorok számát, majd egy sorban az összes betűket, a szóközö­ket is egy betűnek számítva. E két szám szorzata adja az egy oldalon lé­vő betűmennyiséget. E számot a kéz­irat lapszámával szorozva kapjuk meo a kézirat összes betűmennyiségét. Ét ha e számot osztjuk 40 000-rel, akkor megtudjuk, hogy hány szerzői ív e kézirat terjedelme. A kiadóvállalatok általában töbfc osztállyal működnek. Ilyenek az irtv dőlni osztály, a lektorátus, a grafika osztály, valamint a műszaki osztály. Az irodalmi osztály készíti a tortáim' kiadási tervet. Igen kiterjedt és gor\ dós kutatást végez olyan iránybaq hogy egyrészt mi a szakterület hazcy olvasási igénye, másfelől pedig kik eqy-egy témának legkiválóbb művelői akik valamely kiadvány megírásár? vállalkoznak. Éles szemmel figyelik ? külföldi irodalmat is és felderítik f hozzá legalkalmasabb fordítót. A be érkezett kéziratokat a lektorátus bí rália felül, méghozzá több szempont ból. A lektor feladata, hogy a kézire* elolvasása nyomán véleményt adjon annak kiadhatóságáról. Általából* minden kéziratról két lektortól kérnek bírálatot, véleményeltérés esetén mé? egy harmadiktól is. A lektori vélemé­nyeket a szerzővel közük és felhívják - ha szükséqes -, hogy igazítsa á* kéziratát a bírálatnak meafelelően. A kézirat az irodalmi isztálytól tr műszaki osztályra kerü' \ műszaki osztály feladata, hogy a 'éziratbó' könwet tervezzen és meg, ‘árorze azokat az elemeket, amelyeke majd valamely nyomda valósít meg. MŰSZAKI SZERKESZTÉS A műszaki osztályon dolgoznak a műszaki szerkesztők, akik kiváló ti­pográfusok és a könyvelőállítás, vala­mint a nyomtatási eljárások minden részletével tisztában vannak. Az irodalmi osztály csak néhány jel­lemző elképzelést ad meg a kiadvány­nyal kapcsolatban, hogy pl. kötött le­gyen-e vagy fűzött, díszesebb, vagy olcsóbb kivitelű tömegkiadás. Fzek a jellemzők már segítik a műszaki szer­kesztőt abban, hogy a könyvet mikép­pen tervezze meg. A könyv tervezési munkája az anyag betűmennyiségének felmérésével kez­dődik, ennek ismeretében határozzák meg a betűfokozatot, amely kihathat a terjedelemre, már pediq ezt különö­sen nagyobb példányszám esetén aJ maqas papírköltség miatt gondoson kell mérlegelni. A következő lépés megismerkedés a kézirat szerkezetével és ennek nyomón lehet kialakítani a fő-, al- és egyéb címek fokozatát, a fejezetkezdő olda-, lakat, az esetleges ábrák, jegyzetek, irodalom stb. elhelyezési, méretezési és szedési módozatait, összefoglalóan ekkor kerül meghatározásra a könyv alakja és szedéstükre, az ősi tipográ­fiai szabályok betartásával. E szabá­lyok betartása rendkívül fontos eleme a könyv esztétikai kialakításának. A jól megválasztott szedéstükör, illetve a könyv margóviszonyai jelentősen be­folyásolják hogy az elkészült könyv valóban ízléses leqyen és igényt tart­hasson a szép könyv megjelölésre. A könyv külsejének megtervezését rendszerint qrafikus művészre bízzák, aki a meqbízás alapján több tervet is készít (kötéstervet és burkoló tervet), amelyekből zsűrizéssel választják ki a legmegfelelőbbet. A műszaki szerkesztő - vaqy amely kiadónál van: a képszerkesztő — fel­adata — különösen szakkönyveknél — a képeredetik (fényképek, rajzok) mi­nőségének felülvizsgálata, a képek méretezése és a kivitelezés, kliséké­szíttetés módjának meghatárgzása. MEGRENDELŐ Az összes technikai elem kidolgozá­sa után kerül sor a megrendelés meg­írására ti nyomda felé. A megrende­lésnek tartalmaznia kell a példány­számot, a kivitel módját, a hozzá szűk. séqes anyagok (papír, melléklet, vá­szon stb.) pontos meghatározását, úgyszintén részletesen a szedés, nyo­mós és kötés technológiai előírását. Az így elkészített megrendelés kísére­tében küldi el a kiadó a kéziratot a nyomdának, amely azt gondosan fe­lülvizsgálja és a megrendelés vételét szállítási határidő közlésével együtt visszaigazolja. Ezzel a momentummal a kézirat most már valóban elindult azon az úton, hogy könyv legyen belőle, - ar­ról hogy ez miképpen történik, leg­közelebb számolunk be. Borsy Károly Világ világa, virágnak virága... Most ötven éve, 1922-ben a ma­gyar irodalomtörténet és nyelvé­szet szempontjából felmérhetetlen értékű kincs bukkant föl az idők mélyéből: egy középkori, latinnyel­vű kódex 134 b. lapjának két ha­sábján két német egyetemi tanár. Leidinger György és Babinger Fe­renc akadt rá a legrégibb magyar versre, az Ómagyar Mária-siralom- ra. Értesítésükre Jakubovich Emil, a Nemzeti Múzeum akkori főkönyv­tárosa és Gragger Róbert iroda­lomtörténész tanulmányozták a Halotti beszéd utáni második leg­régibb szövegemlékünket. Jakubo­vich és Gragger megállapította a vers korát és kiadta hiteles szö­vegét. A „siralom" költő-műfordítója valamely észak-olaszországi egye­temi városban tanuló magyar szer­zetes lehetett: A 37 soros vers egy középítőd latinnyelvű himnusznak latinossá­gától eléggé mentes, művészi át- költése. Az 1280-1310 közötti idők­ből származó versből, amely 132 magyar szó órpádkori írásmódját őrizte meg, kiemelkednek költői szépségükkel ezek a gyönyörű, al- líteráló sorok: „Világ világa, Virágnak virága! Keserűen kinzatol, Vas szögekkel veretöl.“ A Mária-siralmat tartalmazó kó­dex 1910-ben bukkant föl Toscaná­ban, ahol egy Jacques Rosenthal nevű müncheni antikvárius vásá­rolta meg. Rosenthal az első világ­háború után a kódexet — benne a 600 éve lappangó magyar nyelvű himnusszal — eladta annak a né­met jóvátételi bizottságnak, amely­nek többek köztaz is a kötelezettsé­ge volt, hogy a német csapatok által elpusztított leuveni egyetemi könyvtárat kárpótolja a belgiumi hadjárat idején tönkrement, föl­égetett kódex- és kézirat anyagá­ért. Érdekes: a második világhábo­rúban is teljesen leégett a leuveni könyvtár, szerencsére az Ómagyor Mária-siralom egy folyosószerű benyílóban, páncélszekrényben rej­tőzve sértetlenül túlélte a tűzvészt. Huszonöt évvel felfedeztetése utón, 1947-ben alkalom nyílt volna a leuveni-kódexnek csere útján magyar gyűjtemény részére való megszerzésére, a tárgyalások azon­ban - sajnos - nem vezettek ered­ményre. A Pécsi Balett tagjai Karthágóban a Hotel Amikor előtti „plage”-on

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents