Dunántúli Napló, 1972. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-17 / 220. szám
Oktatási reform az Orvostudományi Egyetemen Két államvizsga öt helyett Félévenként nyolc hét a betegágy mellett A most kezdődő új oktatási évvel a Pécsi Orvostudományi Egyetemen hároméves reform- időszak kezdődik. Ennek során átalakítják, korszerűbbé, gyakorlatibbá teszik az orvosképzést. Az oktatási reform céljáról, lényegéről kérdeztük meg dr. Szabó Dezső professzort, a PÓTE oktatási rektorhelyéttesét. nek bevezetése viszont az oktatási szervezeti egységek olyan kooperációját teszi szükségessé, meiy példa nélküli az egyetemi oktatásban. Ez a tananyag integrálása, ezt szeretnénk a továbbiakban megvalósítani. Az oktatás gyakorlatibbá tétele azt jelenti, hogy hallgatóink az egyetemi évek alatt az eddiginél lényegesebben több időt töltenek laboratóriumban, szemináriumokon és kórházi, klinikai gyakorlaton, ismerkednek a gyakorlati gyógyítással. Két új tárgy Integráció — Mi indokolta a relorm bevezetését? — Az utóbbi években az egesz világon kísérletezés folyik az oktatási rendszerek korszerűbbé, hatékonyabbá tétele érdekében. Magyarországon is hasonló a helyzet. Már a X. pártkongresz- szuson határozat született a magyar oktatásügy felülvizsgálatáról. Ennek alapján az Egészség- ügyi Minisztérium kiadta az új tantervi irányelveket a magyar orvostudományi egyetemek számára. Ez azt jelenti; hogy az irányelvek adta keretek között o négy orvosi egyetemen az intézmények vezetői dolgozzák ki a saját oktatási reformjukat. A mi egyetemünkön most elindított reform e nagy átalakításnak első része, helyesebben: bevezetése. — Milyen változásokat hoz az új oktatási rendszer az orvosképzésben? — Az új forma lényege: a tananyag integrációja és gyakorlatibbá tétele. Az eddigi oktatási rendben minden intézet maga dolgozta ki tananyagát. Ez gyakran azzal járt, hogy a hallgatók a különböző tanszékek előadásain sokszor jelentős időeltéréssel hallhatták csak az ozonos témájú, egymással lényegileg összefüggő onyagokat. így •nem volt egységes képük a leadott anyag szerkezetéről, ösz- szefüggéseiről. Az új oktatási formában ez a különállóság megszűnik: olyan tematikai csoportosításban oktatunk ezután, amely azt eredményezi, hogy az azonos témákat egyazon időben oktatják az egyes tanszékek, illetve tanulja a hallgatóság. En— Hol jelenti az integráció a legnagyobb változásokat? — A II. évfolyamon és a klinikai évek során, tehát a negyedik egyetemi évtől kezdődően. A klinikumok eddigi mozaikszerű sége helyett a reform teljes megvalósítása esetén a hallgatók két nagy tárgycsoporttal foglalkoznak majd a klinikai időszakban: ezek a klinikai orvostan és a társadalom-egészségtan. E két új tárgy magában foglalja az eddigi tankönyvek anyagát, és egységesebb képet nyújt a tudnivalókról. — Mit tesznek annak érdekében, hogy gyakorlatibbá váljon az orvosképzés? — Régi panasz jelenlegi oktatásunkkal szemben, hogy még a klinikai tárgyak oktatásában is túlteng a teoretikum, és a hallgatók kevéssé ismerik meg egyetemi tanulmányaik alatt hivatásuk gyakorlati részét. A reform segítségével ezen úgy kívánunk segíteni, hogy a hat év alatt a teljes képzésre fordítandó hatezernyolcszáz órának hatvan százalékát gyakorlati oktatás céljára fordítjuk. Ez azt jelenti, hogy a nyári kórházi gyakorlat mellett a felsőbb évfolyamok diáksága félévenként nyolc- nyolc héten át az egyetemi klinikákon és a megyei kórházakban ismerkedik a gyógyító munka alapvető gyakorlati teendőivel. A nagyobb megyei kórházakkal szerződést kötöttünk hallgatóink gyakorlati képzésének segítésére. Megváltozik a VI. év jelenlegi, ón. szigorló évi formája és funkdiája is. A hatodik oktatási év szintén két féléves időszakra oszlik majd és egy gyakorlati időszak után a tanév végén az egyetemi tanulmányokat az eddigi öt államvizsga helyett kettő zárja. Az államvizsgákat 3 éven át ellenőrző vizsgálatok előzik meg —, hogy a leendő orvosok valóban kellően felkészülve álljanak az államvizsgo- bizottság elé. Három ev alatt — Hány évet igényel a re form teljes megvalósítása? — Idén az első és a harmadik évfolyam már az új tanterv szerint tanul, jövőre kiterjesztjük a reformot a másod- és negyedévesekre is, a harmadik évben — a reform befejezéseként — pedig a két felső évfolyam hallgatói is az új rend szerint sajátítják el az orvosi ismereteket. Természetesen új oktatási módszerünk helyes^-tet a tapasztalatok döntik c' Riechel Éva Trischler Ferenc rajza Zenélő udvarok Egyszer ugyan hírt adtunk már a Zenélő Udvarok sorozat utolsó hangversenyéről és arról, hogy a sorozatból egy koncert elmaradt. Ezt pótolta vasárnap a Városi Tanács Művelődési Osztály és a Filharmónia által rendezett hétfő esti hangverseny, így most tényleg a sorozat befejezéséről beszélhetünk. És ez á befejezés színvonalában méltó volt a város zenekultúrájához, látogatottságában a hagyományokhoz. A sorozatot első ízben rendezte meg a Városi Tanács. Részben a nyári koncerthiány pótlásául, részben a hangversenye- zésre alkalmasnak gondolt szabadtéri helyszínek koncertéletünkbe való bevonására. A Bar- bakón várkert iaen alkalmasnak tűnt fúvószenekari koncertek Havasi István Tettyei házak Illyés Gyula: Testvérek Pillanatkép próba közben: Dózsa Györgyre lesből hálót vetnek. (Fülöp Mihály, Holl István, Győry Emil.) Próba közben Kérdőjelek veszik körül Illyés Gyula új darabját, a Testvéreket Pesti újságírók jörvnek, riport kellene a próbákról, jegyeznek, aztán töprengenek és elmennek, mint akik nem lettek okosabbak. A két Dózsa: Holl István és Győry Emil néha némán, merengve ül a színészklub- bam és a színház beszél a darabról. Mór most a próbák közben. Beszéltek persze korábban is, sokféle irodalmi előzetesek jelentek meg a darabról több lapban. De ez a mostani beszédtéma nemcsak a nagy írónak kijáró tisztelet, nemcsak az ebből fakadó nagy várakozás. Most az írott művön túl az önálló színművészet birkózik a feladattal. Ilyenkor riportot írni persze szentségtörés. Félkész műről színeket, hangulatokat hozni, — már ott van az olvasók félrevezetésének lehetőségénél. Mert hiába kész az író, a színház még most küszködik a szülési fájdalmakkal, most alakul az a varázslat, kép, mozgás, fény — ami az írott alkotást a színház magasságába emeli. Liritzky Gizella rendező-asszisztens már a tavasszal régi magyar ruhákról szóló illusztrált könyveket bújt az egyetemi könyvtárban, Győry Emil szinte a szövegkönyvvel a kezében töltötte a nyarat. De a bemutatóig még két hét van hátra és rendezés közben ez nagy idő lehet, új színeket, ízeket hozhat az előadásba. Most csak egy pillanatkép: Kint a színház bejáratánál a próbatáblán ennyi áll: délelőtt 10 óra -J nagypróbaterem. Testvérek. Második felvonás első kép: Lovon. Aztán tíz óra után néhány perccel odabent felhangzik a jelenet aláfestése, monoton, kitartó lódobogás magnetofonról. S Dózsa György — Holl István — meg Dózsa Gergely — Győry Emil beszélget. Alig van gesztusuk, ráadásul a monoton lódobogás — mégis ereje van a szövegnek. A két színész hangja feszül, Nógrádi Róbert, a darab rendezője most mór alig szakítja félbe őket, születik az új Dózsa-drá- ma. A szünetben a két Dózsa alakítója mélyet szippant a cigarettából és beszél a Testvérekről. Holl Pista már túl van a májusi feszültségen. Azt mondja: — Ez óriási feladat. A legelején annyira megijedtem tőle, hogy amikor Illyés Gyula felolvasta o darabot, nem tudtam szóhoz jutni. Elsősorban azért, mert úgy tudtuk, hogy ez egy történelmi Dózsa-diáma, hiszen a fél évezredes jubileumra is készült Annyira összenőtt Bessenyei Ferenc nevével, aki Illyés első Dózsa-drámájában a nagy parasztvezért alakította, hogy szörnyű, nyomasztó gondolat volt számomra Bessenyei utóm, vele együtt alakítani ugyanazt a figurát. Aztán újra elolvastuk a darabot, boncolgattuk, és kiderült, hogy ez az új, ez a második nem erről szól, hanem két testvérről, aki nemcsak a két Dózsa lehetne, hanem más testvérekről is szólhatna, általában a testvériségről. — Vagyis megnyugodott? — Nem. Mert akkor meg nyilvánvalóvá vált, hogy az, ahogy Illyés a darabot megírta, felveti egy új színészi játékstílus igényét. Elsősorban a nyelvezetével. Illyés annyira tudja a régi szép magyar nyelvet, hogy úgy éreztem, újból meg kell tanulnom magyarul. Ez a nyelvezet teljesen szokatlan a mostanában játszott sok modern darab között, amelyekben esetleg két szóval kifejezzük magunkat. De ez, annak ellenére, hogy próza, olyan szép mintha vers volna. Költő írta és költői. Éppen ezért nehéz, hiszen a költőiségnek is meg keil maradnia, ugyanakkor mégiscsak próza. Ez követeli az újfajta játékstílust. — De hát mi az? — Nagyon nehéz megfogalmazni. Azt hiszem, nem is tu dom. Nagyon sokat próbáikor tunk vele, hogy hogyan is csináljuk. De art hiszem, sikerült megtalálni ezt a kifejezésmódot Hogy mi ez? — Hát talán nem a hagyományos játékstílus, de nem is valami kiagyalt modern, hanem valahol a kettő között van. Győry Emil, akinek közismerten nagyon szép az orgánuma, láthatóan, illetve hallhatóan a hangjával igyekszik megoldani feladatát. Fáradt. — Miért nem ment el szabadságra? — Az egész nyaramat felhasználtam erre a darabra. Egyszerűen nem mentem el nyaralni, mert tudtam, hogy akkor nem tanultam volna. Talán ezért is vagyok most fáradt. A Testvérekben a fősúly a szövegen van és én ilyen szöveget még sosem mondtam. Nem úgy értem, hogy ilyen hosszút, hanem úgy', hogy ilyen mélyet, súlyosat. A Testvé- rek-ben két színésznek, a két Dózsa alakítójának a vállán nyugszik az egész mű. És Illyés alkotása a szövegével él, a többi színészi eszközt majdnem teljesen leveti magáról, legkevesebb a gesztus, legkevesebb minden külső megjelenítés, egyszerűen a szöveg él, s azon belül a gondolatok. A cél: élővé tenni ezeket a gondolatokat. De hát most még a darab közepén vagyunk. Megszólal a színházban mindenütt jelenlévő mikrofon: — A szünet letelt! A próbát folytatjuk I A két Dózsa elgondolkozva indul o terem közepére, új életet teremteni. Legszebben, legiga- zabban Albert Camus fogalmazta meg ezeket a perceket, amikor azt vallotta, hogy a színész küzd legeredményesebben a halál ellen, mert sok élete van, ahány alakítása, annyi élete. Hiába nehéz percek csak boldog percek. rnegisFöldessy Den** rendezésére, látogatottságuk Is ezt bizonyítja. A Reneszánsz Kőtár akusztikailag nem megfelelő. Igen hangulatos környezet, csak a hang vész el benne. A Hotel Tourist udvara azonban minden igényt kielégít. Patinás, zárt udvar, igen jó akusztikával. A jövő évben e tapasztalat alapján kellene a hangversenyeket szervezni. A látogatottságot tekintve mi, a közönség adósok maradtunk a rendezőknek. Sokkal nagyobb megbecsülést érdemelt volna az igényesen összeállított program. Az igényes, de túl óvatosan összeállított program: A Tourist-udvar négy hangversenye egyikén egy finn kórus, kettőn neves budapesti szólisták és csak egyen játszottak helyi előadóművészek. Ez az óvatosság feleslegesnek bizonyult. Az utolsó hangversenyt, melyet Barth István és a Sopianae Kamarazenekar adott, több ember hallgatta meg, mint az előző kettőt, a budapesti művészekét. Egészséges lokálpatriotizmus tanúi lehettünk, mely a közönség részéről spontán nyilvánult meg, de a rendezők részéről a jövőben tudatosabbnak kellene hogy legyen. Van Pécsnek olyan potenciája és koncertlátogató bázisa, hogy még a nyári holtszezonra is jól koncentrált szervezéssel, az ideihez hasonló hangversenysorozatot lehessen rendezni. A hétfő esti hangverseny szólistája Barth István Liszt-díjas fuvolaművész produkciója a különben végig szép, egyenletes színvonalú koncertből is kiemelkedett. Vivaldi egyik fuvolaversenyét Az éj (La Nőtte) címűt játszotta. Ritkán hallható szép hangon fuvolázott. Hangszerének teljes hangterjedelmében egyformán otthonosan mozog. Igényli és meg is valósítja a fuvolán való teljes jártasságot, és a zenei megoldáshoz is erről az oldalról jut el. Vivaldinak ez a fuvolaversenye nem tipikusan virtuóz, szólista-erényeket-csil- logtató mű, ezért nem is túl hálás előadói feladat. Előadásában mégis igazi fuvolaversenynek lehettünk hallgatói. Improvi- zatív-szuggesztív előadása áthidalta a lassú-gyors ’tételek között tartott, a megszokottnál hosszabb, szünetet is. Ráadásként Albinoni Ac/ag/ójában élvezhettük előadását. A Sopianae Kamarazenekar produkciója együttműködésük jogosultságát, zenei igényességük erejét bizonyította. S ha a kritikus most néhány megjegyzést tesz, azért teszi, mert a jövőben még koncentráltabb, egységesebb munkával látja biztosítottnak a hétfő esti koncertet is felülmúló szép produkciók megszületését. Az egység, amely dinamikában, vonókezelésben és a művek megformálásában megnyilvánult, az egyes tételek elindításában is realizálódjon. Szükségtelen, hogy a szólóhegedű előbb indítsa a tételt. A karmester nélküli kamaraegyüttesek játékában az egyéni felelősség, hangszertudás és ügyelem fokozottabban érvényesül, mint nagy zenekarok esetében, viszont fokozottabban térül is meg: szuggesztív előadásuknak ez egyik fő eredője. Dicséretesen szép vonóshangzásra törekedtek és igényük ott is érezhető volt, ahol a művek adta lehetőségtől lelkesen, de kissé túlfűtve játszottak. Corelli-Ge- miniani La Folia Concertója és az. előadott Vivaldi Concerto grosso elhihető erővel szólalt meg, a szólisták jól oldották meg feladatukat. Szünet után Mozart D-dúr Divertimento ját virtuóz gyorsasággal, világos megformálásban, kellően mértéktartó vidámsággal játszották. Az est legérettebb produkciója a befejező mű Britten Simple Symphoni című műve volt. Az együttes ezzel bizonyított legtöbbet. A miniatúra- alapossággal kidolgozott, készség szintjére emelt, a mű lényegét megmutató előadás fölényét a nagyvonalakban, pla- kátszerűen rajzolt előadásmóddal szemben. Kircsí László k
