Dunántúli Napló, 1972. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-17 / 220. szám

1972. szeptember 17. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 3 Az élet Baranyát igazolta Mozaiklap- és betonáruüzem épül Mohácson A utolsó akadály is elhárult, a Baranya megyei Tanács ke­zességet vállalt a mohácsi mo­zaiklap és vegyes betonáru üzem építéséhez szükséges 42.7 milliós hitelkérelemhez, sőt 4.2 millió forint támogatást is adott, a 48.6 millió forintos állami tá­mogatás már korábban is ren­delkezésre állt, így az építkezés 1973 első negyedévében meg­indulhat. Hazánk mozaiklapból beho­zatalra szorul, a gyártó kapa­citás növelése alapvető érde­künk. A Baranya megyei Építő- anyagipari Vállalat megpályáz­ta az állami támogatást, a mo­hácsi telep bővítésével a Duna és a pesti műút közötti iparvá­gánnyal rendelkező területen kívánják az új üzemet felépí­teni. A tervek szerint a korszerű üzemcsarnokokban, az olasz Longinotti cég prés- és csiszoló gépeit helyezik üzembe, melyek a jelenlegi ismeretek szerint teljesítményben és a legyártott termékek minőségében is a leg­kiválóbbat produkáló berende­zések. A gépek beszerzéséhez szükséges 180 ezer dollárt a Nemzeti Bank biztosítja. Az új üzemben a termelés 1974. július 1-én indul meg — évi 300 ezer négyzetméter mo­zaiklap gyártása lesz a feladat. A beruházás második üteme fél esztendővel később rajtol: évi 17 ezer köbméter vegyes beton­árut termelnek, a mindenkori piaci igények kielégítésére. Az üzem harmadik profilja a ma­gánépítők számára jelent bizo­nyára nagy segítséget: 13 ezer köbméter transzportbetont és habarcsot állítanak majd elő az üzem keverőtelepén, A mintegy 200 főt foglalkoz­tató új üzem évi 62 millió fo­rint termelési értéket termel majd. Rajt^ 1975-ben. A júliusi kormányhatározat megteremtette a jövedelmező szarvasmarhatartás előfeltételeit Arcok — közelről A szarvasmarhatelepek építé­sére nyújtott 70 százalékos ál­lami támogatás meghirdetése­kor Baranya mezőgazdasági nagyüzemei 35 szakosított telep építésébe fogtak összesen 13 600 korszerű férőhellyel. Ez az or­szágban épülő telepek egyötö­de. Az élet Baranyát igazolta. Ez év július 30-án megszü­letett az a kormányhatározat, amely végre helyére tette az ágazati jövedelmezőséget és várhatóan országosan meg fog­ja állítani az állomány csök­kenését. Megyénkben a határozatot megelőzően is nőtt a szarvas- marhaállomány. Ez kifejezetten a nagyüzemeknek köszönhető, hisz a háztáji állomány csök­kenése Baranyában is olyan realitás, amivel számolni kell. Tavaly még 33 340 szarvasmarha volt az egyéb szektorokban, ami alatt főként a háztájit kell ér­teni, ez év március 31-én már csak 32 378. Ezt a három szá­zalékos csökkenést azonban a tsz-ek négy százalékos és az ál­lami gazdaságok egy százalé­kos állományfejlesztése ellen­súlyozta, sőt a mérleg nyelvét egy százalékos pluszba billen­tette. A háztájiban további csökkenés A háztájiban 3—5 százalékos állománycsökkenéssel a jövő­ben is számolni kell. A jelen­legi állomány szintentartását a nagyüzemeknek kell biztosíta­niuk. Ez a tsz-ektől évi 3—4 százalékos, az állami gazdasá­goktól egy százalékos létszám- fejlesztést kíván. Kérdés, mi erre a reális le­hetőség? 1980-ig újabb 15 ezer férőhely. A nagyüzemi férő­hely, mint alapvető feltétel biz­tatóan alakul. A 35 szakosított tehenészeti telep átadásával, aminek végső határideje 1973. I. féléve — 13 600 korszerű te­hénférőhely lép be a termelés­be. Van ezenkívül mintegy 14— 15 000 olyan nagyüzemi férő­hely, amit 1960-as évek elején, közepén építettek. A létszám szintentartása ér­dekében Baranya nagyüzemei­nek 34 600 férőhelyet kell biz­tosítón iok. Ebből 13 600 kor­szerű. A közeljövőben nem lesz e téren döntő változás, hisz a termelőszövetkeztek 1973-tól 1975-ig már szinte teljesen le­kötötték fejlesztési alapjukat, s ha marad is pénzük, azt a gépe­sítésre fordítják. Új, korszerű szarvasmarhatelepek építése 1975 és 1980 között várható, hisz a kormány 1025-ös számú, a szarvasmarhatenyésztés fej­lesztését célzó határozata kife­jezetten arra ösztönzi a nagy­üzemeket, hogy további befek­tetéseket eszközölienek az ága­zatba. A következő ötéves terv­ben reáilsan mintegy 15 ezer korszerű tehénférőhely létreho­zása várható Baranyában. A fennmaradó 6000 férőhelyet pe- dia — annál is inkább, mivel a határozat e címen is biztosítja az 50 százalékos állami támo­gatás* — folyamatosan kor- sz^-űsí'hetik. A kormányhatározat gyors kalkulációra készteti az üzeme­ket: mennyi pluszt hoz üzemi szinten, tisztán az egyéb el­vonások egyenlegében? Jól jártak a szarvasmarhatartók Ezt a kalkulációt az Állat- tenyésztési Felügyelőség köz- gazdasági csoportja az egész megyére vonatkoztatva készí­tette el. Számítási alapul az 1971. évi tényszámokat vették, amikoris 1 032 118 hektoliter te­jet és 188 155 mázsa hízómar­hát értékesítettek a megyében. A tejár 1.30 fillérrel történő emelése önmagában 134 millió forint többletbevételt jelent, ezen belül 78 millió plusz ár­bevételt a termelőszövetkeze­tekben. A hízómarha végtermék árváltozása — a kilónkénti 5.70 forintos termelői ór növekedés — 107 millió forint bevétel több­letet biztosít, a tsz-ek pluszbe­vétele 65 millió forint A nagyüzemben a tehénlét­szám növeléséért járó összeget a korábbi 5000 forintról 20 000 forintra emelték. 1972. március 31-én a termelőszövetkezetek­ben 15 661 tehén volt, ez év végére a reális számítások sze­rint 17 ezres létszám várható. Ez a növekedés a közös gaz­daságokban 20 milliós, megyei szinten pedig több mint 24 mil­liós többletbevételt eredményez­het Figyelembe kell venni emellett azt a 13 milliós több­letet is, amit a háztáji tehén­tartók élveznek az 1500 forintos tehenenként! állami támoga­tással. Az árintézkedések és egyéb kedvezmények összesen mint­egy 279 milliós plusz bevételt hoznak az ágazatnak. Ebben még nincs benne a tenyészál­latok felemelt védőárából szár­mazó előny. Csak az összeha­sonlítás kedvéért említjük meg, hogy a tenyészüszők értékesítési átlagára eddig 25—26 ezer Ft körül mozgott. Most a II. osz­tályú tenyészüsző védőára is magasabb ennél. Az I. osztályú tenyészüsző védőára 30 ezer fo­rint, az elit üsző ára 32 ezer forint lett és a nem tenyész, tehát kommersz üszők védőárai is elérik a 21—23 ezer forintot attól függően, hogy B vagy A minőségről van szó. Az áremelkedések ellenére Az ágazat jövedelmezősége tehát megnőtt még akkor is, ha figyelembe vesszük az ellesi I kedvezmény — megyei szinten | 9 millió forintos — visszaesését, valamint az egyes tenyésztési szolgáltatások árainak emelését. A törzskönyvi ellenőrzési és az ezzel kapcsolatos szolgáltatá­sok díját az eddigi 60 forintról 180 forintra emelték, a mester­séges termékenyítésért, amely eddig teljesen díjtalan volt, a jövőben meghatározott összeget kell majd fizetni. E két tétel a nagyüzemekben tehenenként és évente durván 1000 forinttal növeli meg a kiadásokat, ami a termelőszövetkezetben megyei szinten évi 16 millió többletki­adást, az összes szektorokban együttvéve pedig 27 millió fo­rintot jelent. Mindezt bőven fedezi az ága­zati többletbevétel, sőt ezen­kívül egy sor új terhet is köny- nyen elvisel, főként azokban az üzemekben, amelyek jelentős szarvasmarhaállománnyal ren­delkeznek. A tápárak egyidejű emelése mintegy 38—40 millió forinttal érinti a megye mező- gazdaságát, ezen belül azonban d sertés- és baromfitáp árnöve­kedése a jelentős. A megyei szinten mintegy 9 millióval több földadót kell fi­zetni a közös gazdaságokban. Ez a tétel viszonylag nem nagy, hisz a 10 aranykoronás határ megszabása azt jelenti, hogy 66 baranyai termelőszövetkezetet egyáltalán nem érint az új föld­adóemelés. Az 1971. évi 52 mil­lió forint jövedelemadó 27 szá­zalékos emelése a temelőszö- vetkezetekben plusz 14 millió többletet A hatmillióval megnövekedett SZTK befizetést és a gépek, pótalkatrészek árának változá­sából származó 4.6 millió fo­rintos többletkiadást, valamint az építőanyagok árából és egyéb okokból származó beru­házási költségtúllépéseket is beleszámítva durván a 279 mil­liós ágazati többletbevétel és a mintegy 170—180 milliós több­letkiadás egyenlegéből 100 mil­lió forint tiszta bevételtöbblete lesz Baranya mezőgazdaságá­nak. Nagyobb állomány — nagyobb haszon Ezek természetesen hozzáve­tőleges számok s ezeken belül is üzemenként differenciálódik az összeg. Annyi bizonyos, hogy az elvonások csaknem egyfor­mán érintik a tsz-eket, míg a többletbevételek kizárólag a szarvasmarhatartó gazdaságok­ban csapódnak le, s minél je­lentősebb az ágazat, annál na­gyobb mértékben. Mogorva ember. Még eszten­dőkkel régebben alakult ki bennem ez az érzés Mátrai Ár­páddal kapcsolatban. Balaton- füredről jöttünk haza gépkocsi­val egy zord, őszi éjszakán — Pécsig mindössze csak ennyit beszélgettünk: a szél nyomja a kocsit. Egy másik alkalommal a bányát jártuk együtt naphosz- szat: egyetlen munkahelyen sem hallottam tőle többet né­hány rövid mondatnál. Most órák óta megszakítás nélkül beszélgetünk. Sőt, kény­telen vagyok csak a szemébe nézni, másfelé ugyanis lehetet­len. A szürkeségbe vesző Jakab- hegy látványa csábít, de nát neveletlenség az ablakon kinéz­ni. A szobában pedig képtelen­ség máshová nézni, mint a mű­szaki igazgatóhelyettesre. Kes­keny lécekkel borított fal veszi körül, a vonalak árnyhatása percek alatt felborzolja az em­ber idegeit, úgy tűnik, mintha szemeimet függőlegesen felsze­Rónaszéki Ferencné A veszettség általában tavasszal és ősszel jelentkezik Dühöngő tehenek Hírűi adták a lapok, hogy a Dunántúlon veszett rókák és macskák jelentek meg. A Baro- nya megyei Állategészségügyi Ál­lomás adatai szerint veszett ál­latok Európában mindenütt e!5- fordulnak. Himesházán a békésen legelő szarvasmarhákat Jugoszlá­viából kóborolt kutyák támadták meg. Az állatok rövidesen dühón- geni kezdtek, le kellett lőni őket. Tolna megyében autóbusz-váróte­rembe rohant be egy veszett ró­ka. Pillanatok alatt négy embert megmart. Vác és Mezőkövesd környékén fél hónap alatt nyolc jelzés érkezett vadmacska, vagy kóbor macska támadásról. Hogy a veszettség terjedését megelőzzék, a vadásztársaságo­kat ellátták megfelelő mennyisé­gű ködgyertyával és mérgező anyagokkal a rókák irtásához. Á kutyák oltása kötelező. A macs­kák jóval nagyobb számban van­nak, ezért fertőzési lehetőségük veszélyesebb is. A beteg macs­kák a szokásosnál is hízelgőbbek, barátságosabbak, a fertőzést könnyebben viszik át az embe­rekre, általában a gyerekekre. A veszettség általában a tava­szi és őszi napokban jelentkezik a párzás idején. A Megyei Állat­egészségügyi Állomás vezetőjének tájékoztatása szerint óvakodni kell olyan állatoktól, amelyek a szokásosnál barátságosabbak. Ta­lálkoztak már olyan rókával, amelyik a csibeólban időzött együtt a csibékkel. Az Állategészségügyi Állomás kérése, hogy minden gyanús ese­tet jelentsenek a községi tanács­nál, vagy a helyi állatorvosnál. A macskák oltásával kapcsolat­ban nem jelent meg kötelező rendelet, de a várható veszély is­meretében beoltásuk javasolható. Mátrai főmérnök letelnék. A főmérnök oázis eb­ben az op-art őrületben. — Szándékos? ... — Nem. Szabadságon voltam, amikor a falat csinálták. — Ha a beosztást emberekie szabják, akkor én önt inkább a főmérnöki, mint a műszaki igaz­gatóhelyettesi címmel tudom azonosítani. — Közelebb is áll hozzám. — S a mogorvaság .. .? — Nehezen barátkozom. Túl sokat vándoroltam ahhoz, hogy a jó ismeretségen kívül, baráti kapcsolataim is kialakuljanak. Különben is: korán nősültem, hamar megvolt a három gye­rek, a család a baráti kört is pótolta. — Csalódások? — Nem voltak. Én mindig iól átgondoltam, hogy mire számít­hatok, többet nem vártam, így l aztán nem kellett csalódnom. (A pontos tervezés, számítás, előrelátás lenne a titka, hogy az embert ne érje csalódás?) Az embereknek mindig a sze­mébe mondom, ha valami nem tetszik, bár ez hálátlan feladat, de tiszta munka. Lehet, hogy ezért sokan gorombának tarta­nak ... Lehet. De azt senki sem von­ja kétségbe, hogy Mátrai Ár­pád, a Mecseki Ércbányászati Vállalat műszaki igazgatóhe­lyettese inkább szakmai tudá­sáról, irányítókészségéről ismert. A bányásznapon a Munkaér­demrend aranyfokozatával tün­tették ki — éppen tizenhat esz­tendővel korábban kapott utol­jára kormánykitüntetést, ha a szolgálati évek után járó elis­meréseket nem számítjuk. — Ezek inkább egy állapotot rögzítenek, mintsem elismerést. Jövőre ötven esztendős leszek, nem éppen nagy boldogság, ha oklevelekkel is tanúsítják az idő múlását. Az pedig vészes gyorsaság­gal, véletleneket és törvénysze­rűségeket egyaránt hordozva rohan. Mátrai Árpád például az érettségi után — negyvenegyben — azt a tanácsot kapta: most kell letölteni az egyéves önkén­tes időt, később nem lesz rá gond. Ésszerű tanács volt, sze­rencsére a fiatalember mégsem fogadta meg. Előfordulhatott volna, hogy a háborút, s a ha­difogságot letöltve soha nem jut egyetemre. A bánya, a műszaki ismere­tek, s a családi hagyományok csábították a bányamérnöki egyetemre, főiskolára, ahogy akkor a soproni intézményt hív­ták. A háború előtt divat volt — egy kicsit kötelező is — az ősöket kimutatni. A Mátrai csa­lád a dédszülőkig bányász volt. Az apa Dorogon bányamester — abban az időben évtizedekig a bányamester volt az egyetlen változatlan pont a bányák irá­nyító rendszerében. Mátrai Ár­pád a gimnáziumot az eszter­gomi bencéseknél végezte, a nyári szünetekben azonban a bányában dolgozott, csakúgy, mint az egyetemi évek alatt. Mátrai Árpád 1946 május el­sején jelentkezett első „felnőtt­kori" munkahelyén, Várpalotán. Sör és virsli jegyet még nem Ka­pott, de azt megmondták, hogy a mérnökségen kap beosztást. Tatabányára három esztendővel később került, az egyik üzem vezetője, s felelős műszaki irá­nyítójaként állandóan 110 szá­zalék körül teljesítették a terve­ket — akkor az volt a nézet: ha jó az üzem, a vezető feltétlenül nagyobb feladatokra is képes. (Talán így is igaz.) Az egyik délelőtt kapott egy telefonérte­sítést, hogy délután utazzék Komlóra és vegye át új munka­körét, és még az este folyamán hívja fel a miniszterhelyettest, hogy az utasításokat sikerült-# teljesítenie. Egy bőrönddel in­dult útnak — feleséget és há­rom gyereket hagyott Tatabá­nyán. Kossuth-bánya, Béta-bá­nya voltak a következő állomá­sok. Bétán érte 1956 októbeie, amikor a szállítógépészeket, szivattyúkezelőket nap, mint nap személyesen kellett összeszed­nie, a bányához kísérni, meg­várni őket a munkaidő végezté­vel, s hazavinni. Mégis szép emlékek maradtak, nem kellett gyökereiből kiforgatnia a vilá­got, új bánya, új szellem, friss erők biztosították a sikert. Ez­után a komlói trösztben volt különböző vezető beosztások­ban, majd 1963-ban került az uránhoz. Első feladata, a most felavatott IV-es bányaüzem ku­tatási és beruházási terveit ki­munkálni a vállalat műszaki kollektívájával. (Ezért kapta most a Munkaérdemrendet.) A szoba világos, barokk stíl­bútorral van berendezve, az egyik falon fekete tábla, alatta kréták és törlőrongy. A tábla két oldalán kékhuzatú fotelok. Van időm szemlélődni, valami­ért kihívták a „főmérnököt". Szeretném ha gyorsan vissza­jönne, a falak nyugtalanítanak. — Elnézést. Úgy fáj a buta­ság, mint a jó hallású ember­nek a hamis hang. Az lenne o legjobb, ha mindenkinek a só­ját butasága fájna . .. Várom, hogy megtudjam az indulatkitörés okát, okozóját, másutt, mások szinte kivétel nél­kül kiadják a kollégát, munka­társat. A főmérnök azonban már hallgat, esteledik, hamar be kell látnom, hogy sokkal töb­bet már nem remélhetek, mint egy „balatonfüredi beszélge­tést". Azért próbálkozom: — Döntéseiben befolyásolják mások véleményei? — Természetesen. Amikor az uránhoz kerültem, hiába volt ti­zenhat éves bányászgyakorla­tom, itt a geofizika, geológia, a feldolgozás teljesen új volt. Rengeteget kellett tanulnom a könyvekből és az emberektől. Ma már könnyebb, de még ak­kor is meghallgatom az embe­reket, ha teljesen kialakult vé­leményem van. Megtudom, hogy elképzeléseimnek melyek a gyenge pontjai, támadható oldalai. S vagy sikerül megvé­denem, vagy fel kell adnom ... Kénytelen vagyok észrevenni, hogy beszélgetésünk véget ért. A jegyzetfüzetemben még látok néhány címszavat: városatya (tagja a Városi Tanács végre­hajtó bizottságának), tudomá­nyos munka, sport — arról azon­ban már korábban lemondtam, hogy a vázlatnál többet meg­rajzoljak Mátrai Árpád portré­jából. Kitárulkozóbb embernél is lehetetlen. Lombos! Jenő Százmillió <&• lóriul plusz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents