Dunántúli Napló, 1972. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-06 / 184. szám
Agatha Christie: A filckalap A zt mondják, a fürdőhelyek a vklág legunalmasabb pontjai — kezdte elbeszélését Miss Marple. - Nekem azonban más a véleményem. Amikor például Keston Spa-bo érkeztem, első pillanatban feltámadt bennem a gyanú, hogy a termetes, joviális modorú Mr. Sanders el akarja tenni láb alól a feleségét. Ez a gyanúm csak megerősödött egyik délután, amikor együtt utaztam velük az emeletes trolibuszon. Tömött volt a kocsi, mindhárman kénytelenek voltunk a felső emeleten elhelyezkedni. Azután, leszálláshoz készülődve, Mr. Sanders egyszer csak megtántorodott, vállával nekidőlt a feleségének, aki fejjel lefelé zuhant le a lépcsőkön. Még szerencse, hogy a kalauz elég erős ember volt és elkapta. Az egész dolog balesetnek tűnt, de én tudom, hogy Mr. Sanders a kereskedelmi flottánál dolgozott és ha valaki nem veszíti el oz egyensúlyát egy hánykolódó hajón, ez a trolibuszon sem tántorodik meg olyan könnyen ... Holt biztos voltam a dolgomban, mégsem tehettem semmit. Mrs. Sonders, egyébként Gladys volt a keresztneve, szívesen mesélt magukról. Elmondta, hogy nemrég kötöttek házasságot és pillanatnyilag az ó kis életjáradékából élnek. A tőkéhez nem nyúlhatnak hozzá, ezt valamely bölcs örökhagyó így rendelte, de ő végrendelkezhet róla. Ezzel a jogával élt is, és házasságkötésükkor férjével kölcsönösen egymás javára végrendelkeztek. Szegény kis hiszékeny asszony, úgy szerettem volna figyelmeztetni, hogy mi készül ellene, de célozgatásokkal kellett beérnem. Megígértettem vele, hogy nem megy ki a szobájuk erkélyére. Hogy miért ne menjen? Azt mondtam, baljós ólmot láttam róla. Ez használt. A babona néha minden egyébnél nagyobb hatást tesz. Azt hiszem, a férfi sejtette, hogy én belelátok a gondolataiba. Ezért nem is húzta sokáig az időt, cselekedett. Aznap délután valami furcsa, nyomasztó hangulat telepedett mindnyájunkra. Először is ott volt George, a portás. Már évek óta dolgozott a fürdő-szállóban, mindenki jól ismerte. Hörghurutot és tüdőgyulladást kapott, s a negyedik napon meghalt. Szomorú dolog, csapós volt ez mindnyájunk számára. S méghozzá épp karácsony előtt négy nappal! Azután az egyik szobalány, egy aranyos kis teremtés megfertőzte valamivel az ujját, és huszonnégy óra leforgása alatt ő is elhunyt. .. A szalonban üldögéltem Miss Trol- lope-pal meg az öreg Mrs. Carpenter- rel, s az utóbbi épp ezekről a dolgokról beszélt, amúgy csámcsogva, ismerik az effélét.- Jegyezzék meg a szavaimat: et még nem az utolsói Ahol kettő van, ott jön a harmadik isi Amint ezt kiejtette a száján, s közben csattogott a kötőtűivel, Mr. Sanders tűnt fel az ajtónyilásban. Nem vette észre, hogy figyelem, s az arca mindent elárult. Bizonyos vagyok benne, hogy Mrs. Carpenter szavai ültették el az agyában az ötletet. Odajött hozzánk és a maga szokott joviális módján megkérdezte.- Bemegyek Keston-ba, elintézhetek valami kisebb-nagyobb bevásárlást a kedves hölgyeknek? - Mivel egyikünknek sem volt számára megbízatása, még ott maradt egy-két percig, tréfásan elcsevegett velünk, majd kiment a szálloda ajtaján. Én pedig — mint már említettem - eléggé nyugtalan voltam, s meg is kérdeztem: — Hol van Mrs. Sanders? Nem tudják véletlenül? Mrs. Trollop azt felelte, hogy oj asszony elment Mortimerékhez, a barátaikhoz bridzsezni. Ettől kissé megkönnyebbültem. Fél órával később felmentem a szobámba, s a lépcsőn találkoztam Dr. Coles-szal. Miután amúgy is tanácsot akartam kérni tőle a reumám ügyében, beinvitóltam o szobámba, s 6 sok más egyéb között megemlítette, hogy Mr. Sanders épp most kérte meg, vizsgálja meg a feleségét, akinek súlyos emésztési zavarai vannak. Ha csak a legkisebb kétségem lett volna saját gyanúm jogossága felől, most az is eloszlik, mert Gladys Sanders épp aznap mondta nekem, hogy hál' istennek pompás az emésztése, a fürdőkúra nagyon jót tett neki. P él hat volt a szálloda halijának " öreg falióráján, amikor Sanders elbúcsúzott tőlünk, öregasszonyoktól azzal, hogy bemegy a városba, és mi háromnegyed hétkor még mindig ott ücsörögtünk, amikor ő visszajött. Két férfi volt vele, s mindhármukon látszott, hogy ihattak egy-két pohárral. Mr. Sanders magára hagyta két barátját, s egyenesen odajött hozzám azzal, hogy kikérje tanácsunkat a feleségének vásárolt karácsonyi ajándék felől. Szép kis estélyi táskákat vett, illetve a kereskedő elküldött neki hármat, hogy abból válasszon. De hát ő csak egy egyszerű matróz, nem ért az ilyesmihez. Feljönnénk-e vele a szobába, hogy még gyorsan, a felesége hazaérkezése előtt kiválasszuk a legmegfelelőbbet? Sosem fogom elfelejteni, ami azután történt. Felmentünk Mr. Sanders- szel, ő felgyújtotta a villanyt, s a padlón ott feküdt Mrs. Sanders, arccal a föld felé, holtan. Elsőnek én léptem oda hozzá. Letérdeltem, megfogtam a kezét, a pulzusát keresnem, de hasztalanul, már az egész karja hideg volt. Mellette egy homokkal telitöltőtt harisnya — a fegyver, amellyel leütötték. Sanders sikoltva rohant oda, de én nem engedtem, hogy megérintse. Biztos voltam abban, hogy ő a tettes, s könnyen lehet, hogy épp akkor akart valamit magához venni, vagy elrejteni. — Semmihez sem szabad nyúlni — szóltam -, szedje össze magát Mr. Sanders. Miss Trollope, ön pedig legyen szíves menjen le az igazgatóért. Az igazgató pillanatok alatt ott termett, és telefonálni akart a rendőrségnek. Csak akart, mert hamarosan kiderült, hogy a vonalat elvágták. Ezért küldöncöt kellett meneszteni az őrszobóra, s így beletelt kis időbe, míg a rendőrök megérkeztek. Ezt az időt persze mi a szoba előtt a folyosón töltöttük, mert az igazgató bezárta az ajtót A rendórfelügyelő hámor rájött, hogy Mrs. Carpenter és Miss Trollope beszámolójától nem lesz okosabb, ezért azután hozzám fordult. Elsősorban azt kérdezte, hogy a holttest most, amikor vele együtt másodszor léptem be a szobába, pontosan olyan helyzetben feküdt-e a földön, mint amikor . rátaláltunk.- Pontosan úgy - feleltem, - kivéve a kalapot. Első alkalommal a kalap rajta volt szegény Gladys fején, most pedig ott hevert mellette. Azt hittem, önök vették le róla. A rendőrfelügyelő határozottan cáfolta ezt, majd azt kérdezte, hogy az áldozat általában viselt-e fülbevalót? Azzal válaszoltam, hogy igen, emlékszem, hogy egy gyöngy, még a tragikus pillanatban is megvillant a kalapja karimája alatt.- Akkor ez megmagyarázza a dolgot - közölte a rendőrfelügyelő. - A hölgy ékszeres dobozát feltörték, s az eltelt időközben a tolvaj úgy látszik visszajött az egyetlen ittfelejteti ékszerért, a fülbevalóért. Ez már a gyilkosság felfedezése után történt Hidegvérű pasas! Az is lehet, hogy végig itt rejtőzködött valamelyik faliszekrényben. Megmondtam a felügyelőnek, hogy ez képtelenség, mert én az igozgptó- val együtt megnéztem a faliszekrényeket, benyílókat, bepillantottunk az ágy alá is, és ott sem rejtőzködött senki. A felügyelő szerint akkor csak az a feltevés maradt hátra, hogy a gyilkos a tűzlépcsőn osont vissza. Ezek a lények pedig teljesen ellentmondanak az én fixa ideámnak. Bármennyire tudtam is, hogy Sanders a szíve mélyén gyilkos, az nem volt valószínű, hogy a tűzlépcsőn beosonva lopja el a felesége ékszereit. Különben is: Sanderst magunk láttuk bemenni a városba, ahonnan barátokkal együtt tért haza, így hát fél hattól hétig, a legkritikusabb időszakra, támadhatatlan alibije volt. Sonders talán végleg megúszta volna, ha nekem hosszas töprengés utón nem támad újabb gondolatom. Megkértem a rendőrfelügyelőt, hogy próbálja fel a szegény asszony fejére a kalapját De nem ment rá. Ugyanis nem az ő kalapja volt- De hiszen első alkalommal rajta volt a fején? — vágott közbe valaki, aki hallgatta Miss Marple-nek a Sanders házaspárról szóló elbeszélését.- De nem az ő fején ... Mi biztosra vettük, hogy a szegény Gladys holtteste hever ott, nem is néztük meg az arcát. Említettem, hogy arccal a földnek feküdt ott s a kalap elrejtett mindent- Es Gladys nem Is halt meg? — kérdezte ismét valaki a hallgatóságból.- De igen, később. Abban e pillanatban, amikor mi értesítettük a rendőrséget, Gladys Sanders még ép és egészséges volt- Valaki hullának tetette magát? De hiszen ön megérintette, s hideg volt... - faggatták ismét Miss Marp- le-t- Holttest volt oz valóban, semmi kétség.- Dehát az ördög vigye, holttesteket nem lehet csak úgy leakasztani a szögről I És aztán, a második gyilkosság után mit csináltak oz első hullával?- Sanders visszavitte oda, ahonnan hozta. Tudja, a szegény Mary volt az, a szobalány. Sandersék ugyanis a legfelső emeleten laktak, a cselédszállás mellett. A férfi tudta, hogy a temetkezési vállalkozó úgysem jön sötétedés előtt. Ezért öt óra felé átcipelte az erkélyen a szobalány hulláját az ő szobájukba, és ráadta a felesége egyik ruháját, meg a kabátját. Aztán amikor a kalaposrekeszt zárva találta, (szegény asszonyka karácsonyra meglepetésképpen papucsot hímzett a férjének, s azt ott, o kalaposszekrényben rejtegette) kénytelenség- ből húzott egyet a szobalány kalapjai közül. A homokzsákot még elhelyezte a test mellett, aztán kiment, hogy megszervezze az alibijét. Telefonált Mortimerékhez a feleségének, természetesen más néven. Azok később tanúsították is, hogy bridzs- parti közben egy bizonyos Mr. Little- worth kereste Mrs. Sonderst, s az beszéd közben elpirult és nagyon izgatott lett. Pontosan nem tudhatjuk, hogy Sanders, az ál-Littleworth mit mondhatott neki, de bizonyára valami kellemes meglepetést ígért, s rávette, hogy hét órakor találkozzon vele a szálloda hátsó bejáratánál. U áromnegyed hétkor Sanders s 1 barátaival együtt beérkezik a hallba, s úgy rendezi, hogy Miss Trollope, Mrs. Carpenter meg én jelen legyünk, amikor ó felfedezi a holttestet. Még oda is rohan, hogy hanyatt fordítsa, s ebben éppen én akadályozom meg. Azután lezárják a szobát, a telefon elvágva, elküldenek a rendőrökért, s ő kitámolyog a szálloda kertjébe. A bűntény utón már senki sem követel tőle a Mbit. Látszólag véletlenül összeakad a hátsó bejáratnál a feleségével, aki az ál-Littleworthra várakozik. A tűzlépcsőn felviszi az asszonyt a szobájukba, talán még el is mondja neki, hogy ott egy hullát taléltak. Az asszony fölé hajol, ó pedig felkapja a homokzsákot, és lesújt. Aztán gyorsan levetkőzteti a feleségét, és azt a ruhát adja rá, amelyet a hulla viselt a felfedezés pillanatában. Am a kalap nem megy fel. Mary- nak, a szobalánynak kicsiny koponyája volt, s fiús frizurát viselt, Gladys Sanders pedig hatalmas, lazán fésült kontyot Sanders kénytelen otthagyni a kalapot a hulla mellett, s abban reménykedni, hogy senki sem veszi észre. A telefonvonalak elvágásával biztosított magának egy kis időt, még gyorsan visszacipeli a szerencsétlen Mary testét a cselédszállásra, s a túz- lépcsón lemegy a szállodakertbe. Fantasztikus terv volt és fantasztikus kockázatokat vállalt közben. Ha a rendőrség valamivel előbb érkezik... vagy ha valaki az első alkalommal észreveszi, hogy az a hulla nem öt-tíz perce, hanem több órája halott, hiszen jéghideg . .. Ezeket a buktatókat mind kikerülte, s aztán végül egy olcsó filckalapon múlt, hogy felakasztották. Néha azért jól jön, hogy mi, öregasszonyok sem veszítjük el érdeklődésünket a kalapok és más efféle bohóságok iránt. Fordította: Zilahi Judh BARDOS! NÉMETH JÁNOS: Virágok sárga holdja — Tüskés Tiboréknak — Itt áll az asztalomon, egy hete ragyog, virít, virágok sárga holdja, emlék egy kedves kertből, szivünkre hull a fénye, ködök meleg párája, varázs a Balatonról, segítsetek az őszben sírni és mosolyogni — KISS DÉNES: Hetedhét’ látomás Kék kék ekekék kasza vasá villan kék szilánkot vet at ég régi álmaimban kék a tócsa kék a béka kék szárnyú szél iilaa Aranydombon aranymáglyák gabonakeresztek kaszakőkék búzavirág mécslángja is reszket aranyember bronz a bóra kaszasújtás ütemére lelkek füstölögnek Kék kék kaszakék szem csikorog hús elég aranytűzvész a vidék süt a föld süt az ég süti a test kenyerét a tarló parazsán az ember tövig ég Az anyám az apám szobrok a domb oldalán aranybúza aranyrozs halálosra aranyoz A sejtekbe mélyre ás kaszakék villanás hetedhét látomás Jön a gép megy a gép aranytűiben gázol fenn az ég kaszakék mi lett oz anyámból otthon ül szeme kék csöndessége menedék visszanéz messzenéz hetedhét nyarából. LOVÁSZ FAL: Paradicsom Tudod mi a legjobb? dolgozni édes nyugalommal dolgozni fütyörésző kedvvel dolgozni boldogvégű tervvel dolgozni Igv iut az ember újra vissza a Paradicsomba Varga Csaba: Homokágy A kert hátsó részében, a ribizlibok- rok mögött veteményes rejtőzött. Anyám paprikát és paradicsomot nevelt az ágyásokban. Gyakran bízta rám a locsolásukat. Apám a hosszú ágyások végéhez öt talicska homokot hordott. Még a tavaly nyáron. Itt raktuk össze a bontásból vett téglákat is. Ezek mögött bújtam el, a homokkupac lett a birodalmam. Nyáron éppen odasütött a nap. A fejem alá nagyobb halmot kapartam össze, majd elnyúltam az átforrósodott homokágyon. A cingár lábam már elérte az ágyások nedves végét. Heteken át hevertem itt. Apám általában éjszakás műszakot vállalt, hogy minél többet keressen. Egy újabb szobával szerettük volna megtoldani a házunkat. Anyám két műVASÄRNAPI MEllEKlET szakban dolgozott, o közeli lenfonóban. Amikor délelőttösnek osztották be, senki nem ügyelt rám otthon. Ezek voltak a legcsodálatosabb napok. Ilyenkor korán keltem, pedig nagyon szerettem aludni. Vékony lábaimra gyorsan felhúztam a halásznadrágot. Ugyanis lány létem ellenére mindig fiúsán öltözködtem. Anyám a konyhában hagyta az elkészített reggelit. Világos tejeskóvét, vajas és mézes kenyeret. Hamar bevágtam, közben bekukkantottam a kisszobába, ahol apám szuszogott. Mire én kilenc óra felé felkeltem, ő már régen aludt, csak dél körül riadt fel. Szabad voltam. A konyhában ócska, faragott lábú sezlon állt. Alatta jókora bőrönd feküdt. A barna bőröndöt kihúztam, majd felnyitottam. Apám- két esztergályos szakkönyve mellett sárga fedelű, kis méretű könyvek sorakoztak benne. Ez volt a könyvtárunk. Anyám két évvel ezelőtt szokott rá a könyvvásárlásra, pedig ő ritkán olvasott, do amikor felvette o fizetését, hazafelé mindig bement a könyvesboltba és találomra kiválasztott egy hóromforin- tos, olcsó könyvet Két tenyerem majdnem befedte a könyvek borítóját A sárga címlapon embléma hirdette, hogy Olcsó Könyvtár. A bőröndből egyszerre két könyvet vettem ki, konyha az egyiket megunom, a másik kéznél legyen. A regények cselekményét, szereplőit gyorsan elfelejtettem, csak az olvasás hangulata élt bennem tovább. Hevertem a téglahegy mögött a homokban, a hátam égette a nap, én pedig kitartóan olvastam ... A hatodik osztály befejezése után, egy meleg júniusban olvastam a legtöbbet. Reggeltől estig feküdtem a homokban. A világ kincséért sem bújtam elő rejtekhelyemről. Gyorsan feketére sültem és anyám varrta bugyim kifakult. Akkor mór a jonatán almafák is megerősödtek, de a lombjaik árnyéka még nem ért el hozzám. Ha meguntam az olvasást, hanyatt feküdtem és felbámultam az égboltra. Nyugalmat és biztonságot éreztem. Sokszor a szemem is becsuktam és továbbálmodtam a könyvek történetét. Csodálatos kalandokat találtam ki. Erdész lettem, erdőket irtottam, beteg állatokat ápoltam. Királynő voltam, akinek a hős háborúban meghalt a férje és így ő irányítja az országot. Egyszer elképzeltem, hogy lovon ülök, prérin vágtatok, az ellenséget űzöm. Akkor mondtam anyámnak, hogy vegyen nekem nadrágot, mert én fiú akarok lenni. Aki lovagol. Apámmal viszont nemegyszer igazi háborúba keveredtem. Nem nézte jószemmel, hogy ilyen sokat olvasok és emiatt anyámnak keveset segítek. Apám délben különben is morcosán, éhesen ébredt fel. Anyám pedig csak két óra után ért haza, de az előző este főzött ebédet másodpercek alatt meg- melegitette. A másfélszobás házunk udvarán, a szabad ég alatt ebédeltünk. Anyám mindig kék térítőt tett a tányérok alá. S kerek, fehér tálban hozta a gőzölgő levest. Én még olvastam. v Apóm elkiáltotta magát. — Kész az ebéd! Csak néhány pillanattal később válaszoltam. — Még biztosan forró a leves .., S hevertem tovább. Apám nemsokára újra üzent a téglahegyen túlról. Mór ingerülten, parancsolva. — Gyere móri Anyám kérlelve hozzátette: — Kislányom ... Nem mozdultam. Mindaddig, amíg nem hallottam, hogy apám kirúgja maga alól a széket és értem indul. Erre felpattantam és eléje léptem a téglarakás mögül. Hogy haragját lecsillapítsam, elsőként szólítottam meg. — Pont olyan emberekről olvasok, mint te ... Erre elmosolyodott. Egyszer aztán váratlanul rácsapott a fenekemre. Feljajdultam. Fájt az ütés. — Hányszor akarsz még becsapni) — kiáltotta nekem. Hangosan sírtam. Már azért is, hogy ezzel bizonyítsam, nem akartam becsapni. De már nem hitte el. Szótlanul ette a levest. Befejeztem a bőgést, de még mindig nem nézett rám ... A második fogás alatt sem. Aztán ebéd után megsértődve szaladtam a téglák mögé. A homokágyra vetettem magam. Keservesen felsírtam. Boldogságom szertefoszlott. — Én nem ilyen emberekről olvastam ... — szipogtam. Apám ekkor sem jött oda hozzám. Napokon át kerültük egymás tekintetét. Ez mindennél jobban fájt.
