Dunántúli Napló, 1972. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-06 / 184. szám
,Ki tudnánk alakítani olyan kollektívát" Új utakra lépni Nem csoda, hogy olyan eset, mint Gáli Olivéré az érdeklődés fókuszába tereli a szervátültetés kérdését, - nemcsak a szakmai érdeklődés, hanem a közvélemény fókuszába is. A fiatal kesztyűgyári munkást Svédországban operálták meg. édesanyjától kapott veséje jól működik. Három évvel ezelőtt — 1969. július 26-án jelent meg lapunkban a veseátültetéssel kapcsolatos pécsi törekvésekről interjú dr. Balogh Ferenc egyetemi tanárral, a POTE Urológiai Klinikájának igazgatójával, aki külföldi útjáról hazatérve kedvezően nyilatkozott. Érdemes felidézni az utolsó mondatok egyikét: „Pécsett ma már olyan kollektíva áll készen a vesetranszplantációra, amely véleményem szerint feltétlenül alkalmas arra. hogy ezt a sokoldalú problémát megoldja”. Választ kértünk Balogh professzortól arra a kérdésre, hogy három esztendő elteltével hol tartanak ezek a törekvések? Négy vaskos kötet az asztalon — a professzor tudományos munkássága. Egy-egy munkája a krónikus veseelégtelenség gyógyítása történetének fontos hazai állomása. Közlemény 1954-ből: Művese alkalmazása emberen. Akkor ez még nagy szó volt nálunk, külföldön pedig abban az időben kezdték a veseátültetést Hazánkban néhány éve került az érdeklődés előterébe a krónikus dialízis és a transzplantáció kérdése, ösztöndíjasok utaztak külföldre az ország különböző intézményeiből — a tanulmányutak eredményeként megalakultak azok a művese-állomások, ahol krónikus urémiásokat kezelhetnek, és - elvi szinten - tovább folytak azok a kutatások, amelyek a hazai veseátültetés lehetőségeit célozták.- Ez az orvosi beavatkozás nem egyszerű sebészeti probléma - mondotta a professzor. - A műtéti technikát kidolgozták, dr. Török Béla egyetemi tanár, a POTE Sebészeti Műtéttani Intézet igazgatójának közreműködésével elsajátítottuk. Az átültetés sikerének egy másik feltétele a nephrologus-belgyógyászokkal való jó kapcsolat. Ennek is megfelelünk Dr. Há- mory Artur egyetemi tanár nephrológussal naponkénti kaps csolatunk kitűnő, s ez a vese- transzplantációhoz sok segítséget nyújthat A nagyobbik kérdés az, hogy fogadja-e a szervezet a beültetett idegen vesét De legalább olyan fontos, hogy a műtét után megközelítően steril kórteremben helyezzük eí a beteget- Az, hogy a beteg szervezete hogyan fogadja az idegen fehérjékből álló új szervet immunbiológiai probléma. Le tudják-e küzdeni a szervezet védekezését?- Meg lehet és meg Is tudnánk határozni a szövetek ösz- szeférhetőségét Ez a vizsgálat szerintem szükséges, prognosztikai jelentősége van. Ki tudnánk alakítani olyan kollektívát Pécsett, amely alkalmas lenne a vesetranszplantáció immun- biológiai problémáinak megoldására is.- Milyen utókezelésre van szükség veseátültetés után? — Ha a donor halott volt, az új vese közel két hétig nem működik. Ennek az az oka, hogy bizonyos mértékű kéregelhalás következik be, amely a keringés helyreálltával regenerálódik. A kiválasztás ezután indul csak meg. Ez idő alatt a beteg vérét a felszaporodó salakanyagoktól a művese szabadítja meg. Fennmarad még az o gond; hátha mégsem tűri a szervezet a beoperált vesét és kiveti magából, vagy csak megkísérli kivetni? Úgynevezett im- munszupresszív anyagokkal, hormonokkal, antibiotikumokkal, terápiás röntgenbesugárzással igyekszünk ezt az immunreakciót kivédeni, de ezzel a szervezet ellenállóképességét szinte a nullára csökkentjük. Ezért volna szükség nagyon gondos sterilitásra az ilyen beteg környezetében, hiszen semmiféle fertőzésnek sem képes ellenállni és minden szövődmény végzetessé válhat- Professzor úr orvoskollektí- vát említett Kikből áll ez a kollektíva ? — Belgyógyász, pathológus, Hnmunbiológus, laboratóriumi és sebész szakemberek a tagjai. Hazánkban évente 3—400 ember betegszik meg veseelégtelenségben. A gyógyítás menetrendje: művesekezelés, majd a megfelelő donor kiválasztása után veseátültetés. Ennek programját kidolgozták lelkes emberek, technikailag az ország különböző helyein — Pécsett is — felkészültek, az immunbiológiai problémák megoldásán rendkfvül erőteljesen fáradoznak Budapesten, Debrecenben és Szegedén. De a szövetvizsgálatokhoz műszereket kellene beszerezni, szeparált kórtermeket kellene biztosítani, ahol a sterilitás követelményeinek minden megfelelhet, a szakembereket nemcsak tudományosan, hanem gyakorlatilag is fel kellene készíteni, magyarul: egy komplett gárdát — orvosi és középkáder gárdát — kellene olyan helyen kiképezni, ahol o veseátültetés már rutinműtét... Pécsett az amúgy is zsúfolt Urológiai Klinikán csak belső átépítéssel oldhatnák meg az új helyiségek kialakítását, arra építőkapacitást kellene szerezni, a jelenleg ötágyas művese- óllomóst tízágyasra kellene fej- lesztenu és o tisztaság fokozására, fenntartására — horriblle dictul- elegendő takarítónő kellene, ugyanis jelenleg is kilenc státuszon csak őt takarítónő dolgozik. Sikeres veseátültetés ott lesz az országban először, ahol elsőként oldják meg az utóbb említett gondokat, elsőkéit oiz- tosítják e sokoldalú és bonyolult orvosi beavatkozás személyi és dologi feltételeit. Háború ez, a javából, az a-vos szakadatlan háborúja a betegségekkel. Ide nem érvényes a régi aforizma, amely szerint a háborúhoz mindössze csak három dolog kell ... Negyedik az a lelkesedés, amely nélkül új utakra lépni soha nem lehetett. A pillanatnyi csatavesztések itt sem mindig a „hadvezéreken” múlnak. Gáli Olivér meggyógyult. Csodaszép, társadalmi, emberi összefogás, állami segítség juttatta el a gyógyuláshoz. Az ő példája kell, hogy kimozdítsa egy kicsit holtpontjáról — nem a pécsi, a magyar veseátültetés ügyét. Kampis Péter Gyulai nyár, 1972 Város — a lombsátor alatt Gyula mindenkit magával ragad, ez a város mindenkinek nyújt valami szépet. A várfürdő modern környezetét, centrumában a középkori várral vagy az új arculatú lakónegyedek közt elfutó öreg utcácskák műemlékházait A pázsitos virág- mezőket a karcsú, elegánsan ívelő betonsugárút mentén, ahol a sétány-szegélyek fölött buja lombkoronák ölelkeznek. Egyik oldalon vastag, húsos levelű „bakaszivar" fák, a másikon gesztenyék sorakoznak sűrűn és hosszan elkísérve a keskeny allét Végül a Körös-parton szomorúfűzek bókolnak az agyagsárga víznek, felettük hidak és hidacskdk. Az emberek jobbára sortban, fürdőruhára dobott köpenyben járnak-kelnek csakúgy, mint bármelyik mondén fürdőhelyen. Itt az újvonalú modern buszállomáson szinte öt-tízpercenként jönnek-mennek a járatok. Csiz- más-kalapos öreg román ünneplő-sötétben, fejkendős nénikével jön a vérfürdőből. Ele- kiek. A bácsi ismerősökre lel, magyarul köszön, majd anyanyelvére váltja a szót. A húszévesforma kalauz románul szidja ezt a kerge-birka időjárást; a két öreg „noaptye buna”-val, szépcombú tizenéves unokalányuk „csók’lom''-mal búcsúzik a kétegyházi komaasszonytól... Nyár és program A város évek óta Jubilál. Jelesen 1968-tól: akkor volt tízéves a vórfürdőépítés első szakasza s ezzel a jelentős — évente közel százezres — idegenforgalmú város föllendülése. Azután is meg-megemlékeztek a gyulaiak: a tíz év előtti nagy társadalmi megmozdulásokról, a fürdőépítésről, a vízprogram, a gázprogram kezdetéről. Irke! szőlőhöz» Az idén a „Gyulai nyár” rendezvénysorozat jubilál: tíz esztendős. Ennek keretében tizedik , alkalommal rendezték meg a gyulai Eszperantó nyári egyetemet Európa 15 országából jönnek az új és visszatérő esz- perantisták százai erre az egyhetes művészeti és tudományos előadássorozatra, meg a gazdag kiegészítő program eseményeire. Mit találhat itt nyaranta a látogató? Napközben — a mintegy 60 kát. holdnyi ősparkban — a várfürdő' fogadja magába a vendégek ezreit. A statisztikák szerint csak minden ötödik für- dőző gyulai. A zárt, hatalmas ultramodern gyógyfürdő-épületkomplexum közelében — ahogyan most egy éve külön is bemutattuk — védett ősfák alatt a vérfürdő. Egybefüggő pázsittal, sétányokkal, ikresített gyermek- és gyógymedencékkel, egy fedett és két szabadtéri sportmedencével. Vasárnaponként mintegy tíz-tizenkétezer látogató keresi fel, mégis úgy tűnik, csak- itt-ott lézengenek néhányon. Kerthelyiségében, presz- szójában büféiben, éttermeiben estefelé is kapható meleg étel, friss lángos vagy amit óhajt a kedves vendég... Aki ráunt a fürdésre, azt a művelődési intézmények, múzeumok, kiállítások vagy a csodaszép sétahelyek várják. Nézem az idei programot: zenés hanglemezestek, hangversenyek, kertmozik, Erkel szülőháza, könnyűzenei estek a szabadtérin — és természetesen a várszínház, júliusban, csaknem egy hónapig. Színház a várban A várszínház jövőre bíz esztendős. Saját arculata szerint, nyolc-nyolc előadásban egy történelmi drámát és egy, a világirodalom kevésbé ismert vígjátékát mutatja be nyaranta. Az idén Áprily Lajos A bíboros című történelmi játékát és Racine Pereskedők című vígjátékát tűzték műsorra. Előbbinek irodalmi verete, kimunkált nívós előadása, utóbbinak — a kritikák egybehangzó véleménye szerint is — szerény színpadi értékei maradhattak meg a nézőben. Racine vígjátéka ugyanis finoman szólva nem a legsikerültebb alkotás. Illyés Gyula fordítása és a rendezői „tiszteletlenség” sokat emelt rajta, ám egészen sem ez, sem a várbeli miliő nem segíthetett Mindez persze a várjátékok vonzáskörét aligha csökkenti. A nézőtér estéről estére már a második ágyúlövéskor megtelik. A pénztár előtt sokan reménykednek még: hátha sikerül be- jutniok. Ez egy kicsit szerencse dolga is. A nézőtér nagyobb részét ugyanis még tavasszal megveszi az IBUSZ. így sokan — színházszeretők — falon kívül rekednek, míg az ő csoportjai százával bejutnak. Nemegyszer olyanok is, tömegével, akik a Piros bugyellárist vagy a , Csicsónét szívesebben látnák, mint Áprily Bíborosát és nemtetszésüknek hangot is adnak az egésznapi fürdőzéssel társított koccintgatás után. De hát, ami jár, ugye azt meg kell adni a kulturális alapnak is... Fokozottabb érdeklődés a jövő nyáron irányul majd a gyulai várjátékok felé. A városi tanács — a játékok tízéves jubileumára — történelmi témájú meghívásos drámapályázatot hirdetett meg. Eddig Darvas József, Keresztury Dezső, Száraz György és Görgey Gábor neve fémjelzi a várszínház 1973. évi ígéretes programját Városszépítés Tíz-tizenkét éve indult meg a város intenzív fejlődése. Azóta Gyula egyre kevésbé az a szunyókáló alföldi kisváros, amelyik valaha, megyeszékhely korában volt. Egy évtized gyorsmérlege: 140 km vezetékkel teljes a víz- művesítés. Folyik a csatornázás, felépült az Európa-hírű gyógyfürdő-együttes: a IV. ötéves tervben 1400 új lakást terveztek és a korábbi „foghíj-beépí- tések” is nagyszerűen emelik Gyula városképi hangulatát Fejlődő ipara egyre több kvalifikált munkaerőt igényel: a telefongyár, a teljesen automatizált tejporgyár, a bútoripar, a harisnyagyár, s a húsprogram keretében folyamatban levő 500 milliós rekonstrukció — ott, ahol a híres gyulai készül —, hogy csak a legfontosabbakat említsük. A közművesítés miatt sokhelyütt olyan a kép, mint nálunk a Hunyadi utcában. A mielőbbi helyreállítás jegyében indult meg a városszépítés társadalmi akcióia, most néhány hete. Lényege: „szocialista brigádok a városért” jelszóval, a Hazafias Népfront szervezésében Gyula mintegy 300 szocialista brigádja — a lakosság szélesebb köreivel együtt — aktív szerepet vállalt a feltúrt utcák rendezésében, a parkosításban, a város szépítésében. Az anyagot a város adja, a munkát a' lakosság és o brigádok. A gyulai „RuswurirT Kiállításai, műemlékei közül kettőt különösképp nehéz elkerülni. Az egyik a „német-gyulai” templom mögötti hosszú földszintes ház. Erkel Ferenc, a magyar opera megteremtőjének szülőháza, mely két esztendeje már emlékmúzeum. Kisebb és nagyobb helyiségét körüljárva feltárul nagy zeneköltőnk teljes életműve: tárgyi dokumentumok, emlékek, megsárgult levelek, kottalapok, plakátok és a megannyi ötvösművészeti alkotás — jubileumi ajándékok — fényében. Köztük a legértékesebb csak ritkán jut szem elé, a különleges zárrendszerű plexiüveg tartóba. Különös szépségű aranykoszorú ez, tölgyfalevelek koszorúja; 5,2 kg, benne a 14 karátos színarany súlya és középütt, a koszorú két ágát 50 bril- liáns fogja össze . . . Karnagyi- zeneszerzői munkásságának fél évszázados jubileumán kapta Erkel ,,A magyar nemzet ajándéka'’ felirattal. Erkel aranykoszorúje A másik „elkerülhetetlen" műemlék a gyulai „Százéves”.» Ódon épület, műemlékcukrász, da a Jókai utca sarkán. Legalább kétszáz éves maga az épület és a korai biedermeier berendezés. Egyidős a budai Ruswurmmal. Ez valamivel nagyobb és értékét mennyezeti freskója — olasz remekmű — is gyarapítja. A hosszú pult előtt márványasztalok. Falain öreg bim-bam óra, metszett tükrök, múltszázadi oklevelek. Vitrinjében „jegeskávés” poharak, tálak, meisseni csészék. Jenei Imre mester — ő az ötödik tulajdonos — készségesen elkalauzol a fonott garnitú- rás különszobába. Onnan a műhelybe, ahol — korabeli receptek szerint — lattal és fonttal mérik ma Is a „linzer torta”, a „resztéit stóngli" és az indiáner nyersanyagát. A sarokban jó 300 éves kézimalom őrli ma is a cukrot. Szerteszéjjel vörös meg sárgaréz üstök, habverők, darálók. A raktárhelyiség valóságos ipartörténeti múzeum: korabeli fagylaltcsináló „gép”, mozsarak, parféformák, cukor- ka-daraboló berendezés, meg egy hatalmas öntöttvas-forma valami. Ahogyan megtudom: kakaóbab „perkelő üst” . . . Valaha a cukrász maga készítette a csokoládét is, erre használták. De mindezek közt talán a legkedvesebb hangulatú emlék- tárgy az a pult mögötti falipolcrendszer, amelyen jókora talpas üvegkelyhek sorokazrtak — ma már csak üresen, magukban. Egykor bonbonok, cukorkák tartói voltak. Csak az egyikben maradt meg két árva szentjánoskenyér, ki tudja, mióta . . . A „gyulai Ruswurm” a „Százéves cukrászda” egy kis darabka a város hajdani 18. századvégi önmagából. Ódon különlegesség, a fejlődő modern város szívében, ahová szívesen betér az idegen —? kávéja mellé egy kis csöndre, nyugalomra Wollinqer End1»
