Dunántúli Napló, 1972. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-06 / 184. szám
DUNÁNTÚLI N APIÖ 1972. augusztus 6. Ismerkedünk ä szovjet fiatalok életével Belonyenko Valentyina Koskócsák István Szendzsikov Andisz Á tábor ötödik napján (Tudósítónktól) A szolnoki Tiszaliget mélyén árnyas fák alatt sorakoznak a modern pavilonok, a táborozok szálláshelyei. Hetvenöt szovjet és ugyanannyi magyar lakója van a Szolnokon rendezett szovjet—magyar barátsági tábornak. Szovjetunió különböző tájairól és hazánk valamennyi megyéjéből jöttek a résztvevők. Orosz és magyar szavak röpködnek a levegőben, nevetés és „Vaszilij, gyere segíts, mert nem tudom neki megmagyarázni”. A tábor ötödik napján már összemelegedtek a lakók. Feloldódott, könnyed a hangulat. Barátság kovácsolódott a fiatalok között. Akik hétfőn még kíváncsian, érdeklődőén fürkészték egymást, ma már ismerik a másikban az érdekes, értékes embert. Ilyen pedig nem egy van a táborban. Belonyenko Valentyina, a Szovjetunió Legfelső Tanácsá- ,nak küldötte. Fiatal, csinos nő. ^™iSiííisp0rtolt alakján divatos tarka b' • Wúz, világos szoknya. Nehe- “ ’ zen tudom elhinni, hogy a muiikáshétköznapokon overált visel. — Nők a traktoron, nálunk még szokatlan látvány, mi ezt inkább férfi munkának tartjuk. — Nekem természetes — mondja mosolyogva, szemmel láthatóan nem érti csodálkozásom. — Ott ahol dolgozom, rajtam kívül még öt nő ül traktoron. Számomra mindennapi, hogy ve. zetek, gyerekkorom óta szeretem a gépeket. Szerényen beszél. Huszonhatéves, kétgyermekes családanya, jelenleg agrártudományi egyetemre jár, levelező tagozatra. — Ha végzek, leszállók a traktorról, de ha úgy adódik, bármikor vállalom újra. Beszélgetésünket az ebédre hívó csengő szakítja félbe. Az ebédlőből sertéspörkölt illata árad. — Kicsit szokatlan a magyar íz, de nagyon finom — mondják, hogy nem udvariasságból, azt bizonyítják az üresen maradt tányérok. Néhány magyar fiú áll fel a szomszéd a'ztaltól. Ismerős arcot ; fedezek fel közöttük. Szénfekete haj, nagy beszédes szemek ... Megvan. Csak nem mondasz itt is ver- j set — állítom meg a kérdéssel. Nem jön zavarba. — De igen, ma este lesz a [ tábori ,,Ki mit tud”. Koskócsák Istvánt, a ,,Kj mit tud’’ szegedi elődöntőjén láttuk utoljára, most a tábor lakója a Felső Tiszavidéki Vízügyi Igazga. tóság képviseletében, — Élményt, sok-sok élményt jelent a tábor. Az, hogy a szovjetekkel együtt vagyunk, már nyújt valami érdekesen újat. Baráti kapcsolatok alakulnak ki, ismerkedünk a szovjet fiatalok életével. Szakmailaq sokat várok a következő programtól, Tisza II. vízlépcsőt fogjuk megnézni. Eddig csak az újságokból tudok róla. A társalgóig kísérem, A sarokban már sakk-csaták folynak, beatzenét harsog a rádió. — Mi tetszik a legjobban nálunk? — kérdezem egy jellegzetes arcú, litván fiatalembertől. összehajtja a Pravdát. — Az ifjúság sokoldalú érdeklődése. Élénk aktivitása és természetesen a magyar lányok. Széleset nevet. — Ha megkérdeznék, hogy hol vannak a legszebb lányok, gondolkodás nélkül felelném, Magyarországon. Csak sokat dohányoznak. Ezt mondj a Szendzsikov Andisz gépészmérnök. Az elmúlt évben csőrendszerek gyártásának automatizálásáért megkapta a Komszomol Lenin-díját. Még négy nap és bezárja kapuit a tábor. Nem túlzás már most kimondani: elérte célját. Egy hét alatt megteltek a jegyzetfüzetek, cirill és latinbetűkkel, a fejekben elraktározódtak az ismeretek, hasznos útmutatásul majd az otthoni munkához. Katona László Az indulás nehézségei a pécsi fe!ü! áró építésénél A szoros kooperáció, a kölcsönös fe’elcssé^crzet kiküszöbölheti az akada.yokat- Valamikor tavasszal arról volt szó, hogy ilyenkot mar megy ' a , tartógerendák gyártása. Mennyit késtek eddia? — Jó egy hónapot. És m-.g mindig nekünk ketyeg az ó'a.- Mikor tudnak indulni? Mikor lesz a próbatörés? — Szeptember közepén második felében . . .? — A válaszokat Lenti József, a H;dépitő Vállalat pécsi építésvezetője fogalmazta meg. S épper akkor, amikor a vállalat műszaki vezetőinek jelenlétében a cserkúti Mezőgazdasáqi Géoiav.íó Vállalat által gyártott sablonok műszaki átvétele folyt. A monstrumok szemre kitűnőek, csaknem kifooástalanok. Az aprólékos vizsgálatok mást mutatnak. Mit is? Nem egészen egyenesek. A belőlük kikerülő gerendák egymás mellé helyezve nem lennének olyanok, mint a hajdani inka kőfalak, ahol eav kés pengéje sem fér a kötőanyag nélküli kövek közé. De itt nem is a szépséaről van szó. Az l-profilú gerendáknak illesz- kedniök kell — ez olyan előírás, amit be kell tartani. Ezért most el kell kezdeni a 30 méteres sablonok egyengetésének idegőrlőén hosszadalmas munkáját. Világos, hogy a próbatörésre szánt első gerenda szeptember közepe előtt nem hagyhatja el c padot. De ha csak ez lenne az egyetlen akadály! A Hídépítő Vállalat tulajdonképpen dolgozhatna már a Rózsa Ferenc utcában a támfalakon, az első pillérek alapozásán, — ha a majdani felüljáró helyén nem lenne még forgalom. Annakidején hírt adtunk róla, hogy július tM-én végleg lezáiják a forgalom elől a Rózsa Ferenc utcát De közbejött az árvíz, sok emberi a védekezéshez kellett irányítani. Az egyhetes csúszás objektív akadály volt. Csakhogy mór a harmadik hét is elteli. A Rózsa Ferenc utca lezáró sónak következő terminusa július 31-e volt. Ez másért hiúsult meg. Az ok egy bosszantó kicsiség. Másnak nem lehet mon- aani, mint bosszantónak. Amikor a lezárás „utolsó simításait" akarták megejteni, akkor jött a vétó a hatóság részéről: nem lehet, mert a Légszeszgyár utcai sorompónál nincs gyalogos átjáró. A vétó teljesen érthető. A Légszeszgyár utca forgalma a következő években hihetetlenül megnövekszik, a járda nélküli úton I pedig senki sem garaniá'hat- ja a gyalogosok testi épségét A bosszantó csupán az, hogy ennek éppen most kellett ki- I derülnie, holott évek óta szó j van már arról, hogy a fclül- j járóépítés ideje alatt a város | észak—déli irányú forgalmának jelentős része a Légszeszgyár utcán ár bonyo'ódik. Miért nem leheteti a vasúti gyalogos átjáróról korábban intézkedni? A MÁV most kesz'li a labirint-korlát terveit, a hónap közepére pedig remélhetőleg a korlát állni fog. A il. kerületi tanácshivatal pedig a Légszeszgyár utca nyugati oldalán salakos járdát készít. Még egy akadály. Augusztus 20-ra kellett volna elkészülnie a Bolgár Néphadsereg útján a Pécsi víz feletti híd bővítésének. Ez sem lesz meg. Miért? A Pécsi Vízmű még nem váltotta ki azt a nyomó- vezetéket, ami miatt a hídépítők nem tudnak továbblépni. Hát csak ennyi! Induláskor éppen elég. Ezek a frissen felmerült problémák egy dologra felhívják minden közreműködő figyelmét: egészen szoros kooperációra van szükség, külön- j ben hasonló akadályok más- I kor, 'későbbi — esetleg nagyon kritikus — időpontban is felmerülhetnek. H. I A Los Pachungos együttes Pécsett latin-Ameríka népzenéje f/ Én kérem szabályosan közlekedtem és mégis... Mit mondanak a vétlenek? // Az elmúlt félévben megyénkben 506 sérüléses, illetve sérülés nélküli közúti baleset történt. Ez a szám kisebb, mint az 1971 első félévi - mégis számos feladat vár megoldásra a közlekedés biztonságának további javítása érdekében. A balesetek többsége ugyanis a közlekedési szabályok megszegéséből adódott. Ezt bizonyítják a különböző vizsgálatok, szakértői megállapítások, tanúk vallomásai is. Mit mondanak azok, akik szabályosan közlekedtek, betartották a KRESZ-t és mégis szenvedő alanyai voltak a közúti baleseteknek? „NEKEM VOLT ELSŐBBSÉGEM , ÉS MÉGIS ..." — Motorkerékpárral jöttem Pécs felé — mondja V. Ernő. — Amikor a Tolbuhin úti kereszteződéshez értem láttam, hogy egy személygépkocsi áll az út- I test közepén és irányjelez balra, a Tolbuhin útra akar kanyarodni. Nekem volt elsőbbségem, nyugodtan haladtam tehát tovább, annál is inkább, mert amikor a személygépkocsit megpillantottam, az állt. Már csak 10 méterre voltam Kapo!i-em!éS<kiá’fítás Bafatonleüén Tegnap a balatonlellei művelődési házban megnyílt az id. Kapoli Antal, Kossuth-díjas faragóművész, a népművészet mestere emlékére megrendezett népművészeti kiállítás A pásztorművészetre, a /lépi díszítőművészetnek erre a sajátos ágára Herman Ottó hívta fel a figyelmet még a múit század vénén. Most lassan tizedik éve már, hogy a Népi Iparművészeti Tanács, o Somogy menyei Ta'ács V. B., valamint a Ház:,nari és- Néoi Ipái művészeti Szövetkezetek Országos Szövetsége kétévenként — id. I Kapoli Antal emlékére — országos faragópályázatot hirdet meg. Ennek az anyagából nyílt meg a leltei kiállítás, amelyen !' 70 kiállító mintegy 350 alkotását — szarukürtöket, dísz-dobo- j zokat és különböző szebbnél szebb fafaragású dísztárgyakat j — mutatják be. A nagydíjat, vagyis a Kapoli- díjat ifj. Nagy István balaton- főkajári faragóművésznek ítél - I ték oda az idei évben. A leilei kiállítás augusztus j végéig tekinthető meg a község középpontjában látható műem- | lék-kastélyban. tőle, amikor az autó elindult és balra kanyarodott. Erősen fékeztem, de hiába, összeütköztünk. Mindezt a Pécsi ll-es számú klinikán mondta el, ahova a karambol után beszállították. Vétlen volt, szabályosan haladt és mégis a kórházba vitt útja . . . A történethez csak annyit: a karambol színhelye az a bizonyos bukkanó, ahol már nem egy baleset történt. Az a gép- járművezető, aki Pécs felől a Tolbuhin útra akar kanyarodni, úgyszólván már csak az utolsó pillanatban veszi észre a Pécs felé haladó gépjárművet. Ebben a kereszteződésben éppen ezért kell a legnagyobb óvatossággal behajtani, megadni az elsőbbséget az egyenes irányban haladó gépjárműnek. „A GYALOGOS ITTAS VOLT..." Az első félévi statisztika arról is számot ad, hogy az utóbbi időben mind több baleset történik a gyalogos hibájából. — A 6-os főközlekedési útvonalon haladtam a pellérdi útelágazás irányában személy- gépkocsival — mondja V. Attila.- Már ott voltam az útelágazásnál, amikor egy férfi lelépett az úttestre és át akart menni a túloldalra. A férfi már féktávolságon belül volt, megállni nem tudtam . .. Mint kiderült, a gyalogos ittas volt; Én kérem szabályosan közlekedtem és mégis karambol történt, bár nem az én hibámból. Gépjárművezetőkkel beszélgetve elmondják: valóban, az utóbbi időben mintha figyelmetlenebbek lennének a gyalogosok. Nem a kijelölt gyalogátkelőhelyeken mennek át — körültekintés nélkül lépnek le az úttestre, átfutnak az úttesten. Kérik a gyalogjárókat: nézzenek alaposan körül, mielőtt az úttestre lépnek, segítsék ezzel is a biztonságos közlekedést. „A GYALOGÁTKELŐHELYEN ÜTÖTTE EL AZ AUTÓ..." Van kérésük a gyalogjáróknak is: a kijelölt átkelőhelyen adják meg nekik az elsőbbséget. — A Szigeti út és a Tüzér utca kereszteződésénél a kijelölt gyalogátkelőhelyen mentem át — mondja V. Henrikné. — Egy Wartburg meg is állt, vezetője intett, hogy mehetek. Közvetlen mögöttem egy kisfiú jött.. . Már láttam, hogy egy Trabant közeledik, de nekem még sikerült átjutnom, a Trabant viszont elütötte a kisfiút. .. Elemi hibát vétett a Trabant vezetője. Ha látja, hogy a kijelölt gyalogátkelőhely előtt áll egy autó, mert gyalogosok mennek át, kötelessége neki is megállni és biztosítani a „zebrán” haladók elsőbbségét. A kisfiú is szabályosan ment át és mégis . .. „OTT A TÁBLA ÉS MÉGIS BELÉMHAJT . ..“ Pécsett a Mártírok útja és a Megyeri út kereszteződésénél is súlyos baleset történt. — Személygépkocsival haladtam Pécsett a Mártírok útján — mondja H. József. — Láttam, hogy egy Skoda jön a Megyeri út felől a kereszteződésbe, de nyugodtan vezettem, nekem van elsőbbségem, a Skodának ott a Stop tábla. Aztán egy pillanat az egész és már csattantunk is . . . Nem adta meg az elsőbbséget, nem állt meg! Teljesen vétlen vagyok - szerencséd nem sérültem meg. A Skoda vezetője viszont súlyos sérülést szenvedett. Sok-sok első félévi karambol a bizonyíték arra, hogy sajnos azok is balesetet szenvedhetnek, akik a legkörültekintőbben közlekednek, a KRESZ szabályoknak megfelelően. Mindenki számára örvendetes lenne, ha, a második félév közúti baleseti statisztikája tovább javulna, biztonságosabbá válna a közlekedés. Ehhez semmi más nem szükséges, mint a szabályok betartása gépjárművezetőnek, gyalogosnak egyaránt, (Garay) A pódium-műfaj leghálásgbb anyagából, a népzene és nép- költészet virágaiból kötött csokrot a harmadik Tettyei esték közönségének pénteken a budapesti Los Pachungos együttes. Ezúttal nem egyéb körülmények, valóban a zimankós időjárás kényszerítette zárt nézőtérre a hallgatóságot. Az élmény intenzitása, magas hőfoka azonban feledtette azt is, milyen nagyszerű lett volna mindez a tettyei romok szabadtéri környezetében. A vendégszereplő együttes — egy kivételével — fiatal magyar előadóművészek közössége, amit becsületesen meg is mondtak búcsúzóul. A név is ezt takarja: Los Pachungos — paraguai, magyarokkal. Vezetőjük lose Arzamendia — paraguai félvér indián származású — tíz éve él Magyarországon. Énekes,, zeneszerző és gitárművész, a Zeneművészeti Főiskolán tanít a spanyol gitár tanszakon hangszeres metodikát és szolfézst. Nagyszerű muzsikus, akinek néhány év alatt hazája és Latin-Amerika zenei folklórját, annak ezernyi színét, árnyalatát, szinte a megtévesztő teljességig sikerült átadnia az együttes igen tehetséges, kitűnő zenei érzékű tagjainak. Műsoruk részben eredeti folklór és népköltészet, más részben feldolgozások és a mai latin-amerikai líra ötvözete. Lényegét illetően — Domokos Imre összeállításában, ismeretadó igénynyel — keresztmetszetet nyújt Latin-Amerika népzenéjéből, így kaptunk ízelítőt első részében a legősibb indián folklór sajátos, pentaton építkezésű dalaiból, furulya és dobok kíséretében. A latin-amerikai nép- j zene másik nagy stílusterülete „mexikói blokk”-jukban jelentkezett. Vagyis, amikor a spanyol hódítók népzenei hatása találkozott az őslakók népzenéjével, újabb jellegzetes, gitárral kísért, háromszólamú és refrénnel visszatérő népdalforma alakult ki, Ez már nálunk sem ismeretlen, sok elemét a műzene és a tánczene is átvette. Egyszerű és melegszínű harmóniák, melódiagazdagság és a dallamvégek jellegzetes, meg- csukló regiszterváltásai jellemzik ezt a gitárral, dobbal kísért muzsikát. Szeretném kiemelni: elbűvölő stílusismerettel, ragyogó muzikalitással és nagyon szép, kulturált énekléssel tolmácsolta ezeket a dalokat az együttes mindhárom énekese: Jósé Arzamendia, Fejér Zsuzsa és Haraszti István (alias Esteban Parris) — eredeti nyelven, spanyolul. A harmadik összetevő, az afroid vagy „afro-cubano" népzene külön blokkot kapott. Ez ugyancsak jellegzetes karakterű: erőteljes mulatt hatást hordoz. Mint ismert, a spanyol hódítók Dél-Amerika északi és keleti részén végezték a legnagyobb népirtást. Az emberhiányt afrikai néger rabszolgákkal pótolták. Az ő jellegzetes néger-spanyol ötvözetű, tüzes rumba, conga stb. ritmusú népzenéjük az, amely ma is napokon át karneváli dalokra, táncokra ihleti Rió százezreit. Itt, ebben a stílusban hallottuk Arzamendia megkapó tiltakozó dalát, ahogy ők nevezik „can- zoniera protesta" számát Szabadságot Angela Davis nek! címmel. Ebben a részben az énekes-gitárosok mellett Delli István kitűnő játékában gyönyörködhettünk, aki nemcsak műfordítóként, hanem a tumba- és conga-dobok művészeként is bemutatkozott. Befejezésül a három stílusból keletkezett népszerű, örökzöld latin-amerikai slágerösszeállítás hangzott el, a műsor egészéhez méltó színvonalon, átütő sikerrel. Az indián és latin-amerikai népköltészet és műköltészet alkotásai (Octavio Paz, Nicolas Guillen, Pablo Neruda és Cézár Vallejo verseit) Győry Franciska tolmácsolta. (w. e.) Ötjegyű kapcsolási számok Komlón. Megjelent az új baranyai telefonkönyv Az új pécsi telefonközpont átadásával, a távhívás bevezetésével egyidejűleg más hívószámok lépnek érvénybe. A változásokat rögzíti az új baranyai telefonkönyv, amely a napokban jelent meg és augusztus 9-től kapható a postahivatalokban. A pécsi előfizetők adatain kívül tartalmazza a telefonkönyv a komlói telefonok — július 30- tól érvényes — új, ötjegyű kapcsolási számait is. Közli a kiadvány a Szászvár, Kárász, Magyarszék, Liget és Magyaregreqy környéki előfizetők új számait is, amelyeket azonban csak az év végén vezetnek be. A telefonkönyvben utalás található arra, hogy a Hird és' Vasas posták előfizetői a pécsiek között keresendők. Az utalás jelenleg még nem aktuális, mert az említett helyek postai Pécshez csatolására csak 1972 végén kerül sor. 1
