Dunántúli Napló, 1972. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-20 / 196. szám
A szovjet kereskedelmi flotta fejlődése Politikai harcba indul Perónf a 77 éves tábornok Interjú o tengerészeti miniszterhelyettessel Az APN tudósítójának kérdéseire Anatolij Kolesznyicsenko, tengerészeti miniszterhelyettes az alábbiakban válaszolt.- Milyen eredményeket ért el a szovjet kereskedelmi llotta az előző öléves terv időszakában? • — Kereskedelmi tengerészetünk öt év alatt 730 millió tonna árut. 167 millió utast szállított. A flotta állománya ebben az időszakban ötszáz új hajóval gyarapodott.- Jelenleg a szovjet kereskedelmi flottában 1500 hosszújáratú, összesen 12,2 millió regisztertonnás, teherhajó található. Nyolcvan százalékuk tiz évnél fiatalabb. Ennek megfelelően felszerelésük korszerű, berendezéseik biztonságosak, tendkívül gyorsak. Tíz évvel ezelőtt 40 százalékuk volt gőzhajtású, ma már viszont csak 5 százalékuk. Gyorsan fejlődnek a szovjet kikötők is. Ebben az évben a ki- és berakodás 85 százalékát gépek végezték.- A kilencedik ötéves terv időszakában a tengeri órulor- galmat, 1,4-szeresére kell növelni. Megvan ennek a reális alapja?- A szovjet népgazdaság fejlesztésének tervéből kiindulva állapítottuk meg ezt a számot. Az ipari termelés öt év alatt 42-46 százalékkal növekszik. Az áruk nagy részét - különösen Távol-Keleten és az északi, vizeken - partmenti Hajózásban szállítják. Ugyanis ezekén a területeken nagyaránvú ipari fejlődés várható. Az áruforgalom növekedésének másik jelentős részét a nemzetközi forgalom emelkedése jelenti, A terv szerint a szovjet külkereskedelmi forgalom öt év olatt 33—35 százalékkal növekszik.- Az áruforgalom növekedése tehát újabb hajók üzem- beállítását igényli. Mi a tervük ezen a téren?- A legnagyobb figyelmet a nagyméretű konténerekben való áruszállítás fejlesztésére fordítjuk. Hamarosan sok 40, 200, 300 és 720 fontos konténereket szállító. gyorsjáratú hajóval rendelkezünk majd. Több — a partok mentén és a folyók torkolatában közlekedő — sekélyvízi szállítóhajóval fogunk rendelkezni. Épülnek részünkre 60 ezer tonna vízkiszorítású, ömlesztett árut szállító teher- és különböző nagyságú tartályhajók. Szovjet hajógyárakban 150 ezer regisztertonnás tankhajók is épülnek.- A személyszállítás bővítésére újtípusú hajókat szerzünk be. Üj szárnyas- és más partmenti hajózásra alkalmas hajókat kapunk. A hajók több mint fele szovjet hajógyárukban épül. A többi Bulgáriában, Magyarországon, NDK-ban, Lengyelországban. Romániában, Jugoszláviában, Finnországban és más országokban. — A növekvő flottának megfelelően felszerelt kikötőkre van szüksége. Mit kívánnak lenni a kikötők áteresztő képességének növelése érdekében?- Lenir.grádban és Nahod- kán különleges konténer-kikötők épülnek. Vlagyivosztokban, Vaninóban és Rényiben teljesen gépesített fűrészáru-kikötők munkálatait fejezzük be. A balti-, távolkeleti- és feketetengeri kikötőket maximálison gépesítjük. Zsdanovban szén, Odesszában nyerscukor rakodására speciális kikötőket létesítünk, amelyek idén már üzembe lépnek. A számítások kimutatták, hogy a kikötők komplex gépesítése ömlesztett áruk tekintetében 3—4, konténeres szállításnál több mint 10-szeresére növeli az áteresztőképességet. Távol-Keleten, Nahodka közelében új, mély- vizű kikötőt építünk, ahol az összes munkát gépek fogják elvégezni. Hasonlóképpen nagy kikötő épül a Fekete-tengeren is. A városi genllam árnyékában A »flag különböző várost gerillacsoportjai a jelek szerint kapcsolatot létesítenek egymással, de nem mindegyik mondható sikeresnek. A nyugati társadalmak az utóbbi években kétségtelenül kezdték tisztábban látni saját sebezhető pontjoikat a fegyveres szélsőségesek meglehetősen kis csoportjaival szemben. Az is tény, hogy ezeknek a csoportoknak tevékenysége egyre kevésbé veszi figyelembe az országhatárokat. A lyddai repülőtéren május 30-án lezajlott vérengzés jól szimbolizálja ezt az új típusú kozmopolitizmust. Ezt a véres akciót a palesztinai szervezetek megbízásából japán fanatikusok hajtották végre. Egyre kevesebb olyan csoport lesz, amely hazájában szérzi fegyvereit, kiképzését és onnét is irányítják. A városi gerillaszervezetek nemzetközi láncot alkotnak, és olyan távoleső gerillacsoportok építenek ki kapcsolatot, mint a török Népi Felszabadítás! Hadsereg az uruguayi tupamarókkal. Nem mondhatnánk, hogy a városi gerillamozgalmaknak — jó évük lett volna. Még a televízió vagy a sajtó nyilvánosságát foglalkoztató csoportoknak sem. Azok a csoportok, amelyek 20 hónappal ezelőtt általános riadalmat és zűrzavart okozva Quebec-ben elraboltak egy brit tisztviselőt es meggyilkoltak egy tartományi minisztert, most saját kedvenc ideológusaiktól kapták az utasítást, hogy figyelmüket inkább szenteljék a politikának. A tupa- marók, akik tavaly már készen álltak arra, hogy Uruguayban fegyveres felkelést robbantsanak ki, ma zsákutcába kerültek. A német hatóságok — noha két évig tartott — mégis leleplezték o Baader— Meinhof csoport vezetőit és lecsaptak rájuk. Súlyos és döntő csapást jelentett o csoport tényleges alapítójának, Ulrike Meinhofnak június 16-i letartóztatása. Ezt megelőzően már lefogták a csoport más tagjait, köztük Andreas Baadert is. Nem rendelkeztek népi támogatással, sőt — úgy tűnt — a végén még vezetőik sem találtak olyan szimpatizánsokat, akik hajlandók lettek volna menedéket adni nekik, Ulrike Meinhofot egy olyan lakásban fogták el, amelybe előzőleg betört, míg a bérlök távol voltak. Uruguayban és Latin-Ameri- ka néhány más részében a városi gerilláknak sikerült mélyebbre ereszteniük gyökereiket a társadalomba. Az uruguayi hatóságok több mint 600 állítólagos gerillát tartanak fogva és o közelmúltban felfedeztek egy ún. „népi börtönt”, ahol a tupamarók két túszt tartottak fogva. Egyikük egy volt föld- művelődésügyi miniszter, o másik a volt elnök, Pacheco köze li barátja. A tupamarók több mint egy éve fogva tartották őket. Könnyű elképzelni, milyen mértékben ábrándult ki a társadalom az uruguayi biztonsági szervekből, amikor kiderült, hogy milyen könnyű jelentős személyiségeket elrabolni és Montevideo külvárosában ilyen hosszú időn át fogva tartani. Félretéve Uruguay szociális és gazdasági problémáit, más okai is vannak annak; hogy a rendőrség tehetetlennek bizonyult a tupamarókkal szemben és végül is a hadseregnek kellett ál vennie a dolgot. Ha egy pillantást vetünk a letartóztatott gyanúsítottak jegyzékére, lát- hatiulc néhány befolyásos család tagjainak nevét is. Szerepelnek köztük ismert sebészek, ügyvédek, építészek, sőt a legfelsőbb Bíróság egyik tagjának fivére is. A tupamarók nem csak a középosztály elidegene dett gyermekei sorából toboroznak. Híveik segítségével be szivárogtak o közigazgatásba, a rendőrség soraiba, a hatása gok pedig elvesztették az előnyt, amit a meglepetésszerű leleplezés jelenthetne Az Economist cikke nyomán Willy Brandt kancellárnak a Wiesbaden! bűnügyi rendé'ségen bemutattak o Baader—Meinhof terrorista csoport lef oglalt bűnjeleit A 5 A R N A PI te, hogy a tömegek emigrációban élő bálványának áldásával - és a perónista proletariátus szavazataival — lesz alkotmányos elnök. E cél kedvéért lemondott arról, hogy az inflációt hagyományos módon, a bérek befagyasztásával küzd- je le: független, peróni értelemben „imperialistaellenes” külpolitikát folytatott, visszaadta Perónnak felesége évek óta elrejtett holttestét, és még arról is intézkedett, hogy az argentin bíróságok felmentsék oz öreg tábornokot valamennyi ellene folyamatban lévő vád alól. Perón azonban csak részben ment bele a játékba: szavatolta a szakszervezetek bizonyos korrekt magatartását, bírálattal illette a baloldali-pe- ránista gerillákat, egyébként azonban megmaradt a katonai junta éles elutasítása mellett. Az alternatíva Perón számára: ha — mint ezt híveivel állandóan elhitette — valóban az elnökségre törekszik, akkor augusztus 25-ig Buenos Airesba. kell érkeznie és meg is érkezik, mint ezt közölték Madridban. Legjobb lehetőség számára valószínűleg oz, hogy megegyezésre jut Lanusse tábornokkal. Buenos Aires új politikai csaták színhelye fesz. — A határozat egyetlen argentinnak szólt Amióta Argentínában kikapcsolták o parlamentet és a hivatásos politikusokat (ennek immár hat éve), a legfontosabb hivatalos események a tábornokok ünnepi lakomái, ahol száraz ételeket (elsősorban marhahúst és kolbászt) tálalnak fel, az emelkedett hangulatról pedig a tartalmas men- dozai vörösbor gondoskodik. A 23 milliós argentin nép hozzászokott ohhoz, hogy figyeljen az efféle katonai lak- mározásokra: a „bajtársi ebédeken” elhangzott pohárköszöntóknek és szónoklatoknak gyakran nagyobb hírértékűk van, mint a Cosa Rodas kor- mónypalotában kiadott hivatalos közleményeknek. A legutóbbi ebédre, amellyel 800 tiszt az argentin függetlenségi napot ünnepelte, az egész nemzet felfigyelt: Lanusse tábornokot, a junta vezérét jelentették be szónoknak, és azt várták ettől a becsvágyó tiszttől, aki senkinek sem enged bepillantást kártyáiba, hogy végre kijátssza az igazi adut. Viszont szintén augusztus 25- ig — és ez Lanusse beszédének másik legfontosabb pontja — „minden külföldön élő argentin, aki valamilyen hivatalra akar pályázni, köteles hazáiéba visszatérni." Ez a határozat gyakorlatilag csupán egyetlen argentinnak szól: Juan Domingo Perónnak. Lanusse azonban jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy megkönnyíthesse o Perónnal való megegyezést: antiperonis- ta fegyvertársainak megnyugtatására ugyanis megvonta a peronista szakszervezetek működési engedélyét és bankszámláikat zárolta: ilyen körülmények között nehéz lesz a párbeszéd Perón és Lanusse között. Augusztus 25-ig elváMk majd, helytálló-e Perón megállapítása: „Lanusse tábornok egészen jó taktikus, én azonban stratéga vagyok." (A Süddeutsche Zeitung cikk* nyomán.) Lanusse eredetileg azt remélPacsirták hangja vízcsövekből Hivatalának első évében Lanusse csak egyetlen kötelező egyértelmű ígéretet tett, amelybe az ország politikai erői egytől egyig belekapaszkodtok: 1973. március 25-én ,,korlátozás nélküli szabad választásokat" rendez. Ennek eléréséhez természetesen „nagy nemzeti egyetértés" szükséges, a politikai csoportok (elsősorban a perónisták) és a haderő közti megértés: közös játékszabályokat Ételi elfogadni. Ezekre a játékszabályokra, amelyeket csak a katonák diktálhatnak, várnak az argentinok már 14 hónapja. Ezen a bajtársi ebéden Lanusse tényleg lényeass közlest tett, legközelebbi kártyáját az asztalra tette. Fay bűvös dátumot közölt: 1972. augusztus 25- ét. Addig minden argentinnak, aki ielenlea állami h'vatalt tóit be és a jövő évi március 25 -i választásokon jelöltetni kívánja mánál, le kell mondania álla sáról. Augusztus ?5-ig tehát elválik, vajon Lanusse hisz-e még becsvágyának teljesíthetőségében. Ebben az esetben ugyanis ál kell adnia az elnöki hivatalt egyik juntabeli kollegáiénak (valószínűleg Cqrlos Rey dandártábornoknak, a légierő parancsnokának), sőt talán még a hadsereg — saját hatalmi bázisa — fóparancsnoki tisztéről is le kell köszönnie, hogy az ezután következő hét hónapot ar ra hasznába, hogy egy meg nem létező pártkoalíció jelölt jeként választási harcot folytasson. hasonlítanak a madarak csicsergéséhez. nem múlik el egy nap, hogy a köréje sereqtett rigók lelkes füttykoncertbe ne kezdenének. A látogatók ped'g saját maguk is részt vehetnek a hangösszelonódások végtelen sorából álló „koncert" megszólaltatásában: a vizsugarak ereiének megváltoztatásával tetszés szerint megmásíthatják a hangok játékát. r (A DAD jelentéséből.) ÖSSZEÁLLÍTOTTA: KASZON JÓZSEF A szférák zenéje és a oo- csirták csattogása csa'ogaba az éneklő madarakat, a pihe- nési és felüdülést kereső járókelőket az esseni Gruga paik- ban létesített tó partjához. Virágvázákhoz hasonló plexiüvegcsövekben emelkedik és süllyed itt a viz. orgonasipokon keresztül préseli át a levegőt és így melodikus hangokat hoz létre A három csőrendszert három medencére osztották f el. Az egyes csőrendszerek mecha nizmusát a különböző erősségű vizsugarak hozzák működésbe. Mivel ezáltal sok esetben olyan hangsiinezetek állnak elő. amelyek megtévesztésig
