Dunántúli Napló, 1972. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-20 / 196. szám

Útközben Giap tábornok könyvét tanulmányozta Az autópályán a cascadeur sincs otthon... Találkozás Jane Fondával Seremetyevo II. modern, kör­alakú üvegcsarnokában vártuk o hanoi járatot, s azt hittem, a szemem káprázik. A gépek­hez vezető üvegajtónál egy uta­zótáskán ismerős arcú fiatal nő ült. Épp az előtte való héten láttam egy magazinban egy kü­lönleges beállítással készült fo­tót Jane Fondáról: álla előre- ugrott, hosszú, látszatra csap­zott haja befedte a nyakát. Ö lenne? Csakhogy ilyen vé­letlenek ritkán fordulnak elő. Ráadásul egyéb furcsaságok is zavartak: a fiatal nő farmerban volt, de mellette két mankó állt nekitámasztva a csomagjainak, s az egyik lábán jókora járó­gipszet viselt. Ilyen lábbal utaz­na valaki a világ másik felére, ráadásul, ahol háború is van? Egy fiatal, de már őszülő hajú férfival beszélgettek - franciául. A repülőgépen már semmi kétség nem férhetett hozzá, hogy Jane Fondával utazunk. Először a mankókkal volt baj. A szép és fiatal stewardess hal­lani sem akart róla, hogy az ülés közelében ott legyenek a mankók — még valami bajt okoznak, ha makrancoskodni kezd az egyébként biztonságos IL-18-as. Aztán a begipszelt láb elhe­lyezése okozott gondot. Végül is Jane a szemközti padkára he­lyezte el fájó lábát, s így zö- työgtette végig a több mint tíz­ezer kilométeres úton. Az út­megszakítások alatt, míg feltöl­tő tték az üzemanyagtartályokat, s nekünk pedig a tranzitváró­teremben ételt-italt szolgáltak fel, Jane sohasem szállt ki a gépből. Túlságosan nehéz lett volna minden alkalommal le- és felbicegnie a gép lépcsőjén. Az úton egy franciára fordított könyvet tanulmányozott' — Giap tábornoknak: a VDK honvédéi- mi miniszterének könyvét a né­pi háborúról. Hanoiban a kellemes meg­lepetések folytatódtak. Ugyan­abban a szállodában, a Thong Nhat-ban kaptunk szállást, s ha nem éppen az országot jártuk, az egymás melletti asztalnál szoktunk étkezni. Mint kiderült, a francia férfi operatőr — s ő készítette azt a filmet Jane Fon­óéról, amelyet időközben a vi­lág srámos országában bemu­tattak a színésznő vietnami út­járól. Jane Fonda nem kímélte ma­gát: éppúgy elment a gátbom­bázások színhelyére vagy az ál­landóan tgmadott Nam Dinh- be, akárcsak a harcedzett, hosszabb ideje kint tartózkodó külföldi tudósítók. Eközben nem­egyszer bombatámadásokat is át kellett élnie. Honfitársai elől kellett bujkálnia. Akárcsak a szálloda mély óvóhelyén, ahol éjszakai riadók idején összefu­tottunk, A szálloda alkalmazot­tai közül többen kisgyerekeikkel együtt jöttek le. Addigra Jane is „vietnamizálódott”: bő, sö- tétszínü nadrágot viselt, akár­csak a vietnami lányok és asz- szonyok, s kívül hordott, yilágos blúzt. Jane átvette az asszo­nyoktól a gyereküket, a térdén hintáztatta őket és énekelt. Leg­többször egy nálunk is ismert amerikai szabadságharcos dalt. Egyáltalán nem lehet azt mon­dani, hogy megnyugtató volt a kép - inkább különleges: fent az amerikai bombázók süvölté- se hallatszott, időnként a bom­bázás roboja, a légvédelmi ágyúk ugató hangja, s itt pedig egy világsztár énekei. Itt mond­ta az egyik asszonynak, hogy neki is ötéves gyereke van. Ha feitűnt a szállodában, a külföldiek között az volt a nagy kérdés: vajon mennyi az őszin­te politikai segíteniaka-ás és mennyi a „publicity” ebben a kockázatos útban. Az nyilván­való volt, hogy az idei Oscar- díjas színésznő más, kevésbé kockázatos módot is találhatna a népszerűsége emelésére. Jane Fonda inkább az amerikai sztárkultuszt használta fel, hogy a sokat szenvedett vietnami népről igazabb képet adhasson az amerikai közvéleménynek. A sztárra eleve többen figyelnek — ezt jól tudta. Tehát a saját Háromezer forint két hét alatt Incselkedés a halállal Kék köpenyes fiatalember, kezében szivaccsal, szarvasbőr­rel, A kocsik szélvédőit mossa a benzinkútnál. Ki a zsebébe, kj a kezébe csúsztatja a pénzt. Nem ér rá „nyilatkozni", tisztí­tás nélkül nem lehet elengedni egy kocsit sem, az is három­négy forint. — Jól van, beszélgethetünk, de a nevemet nem mondom meg. — Mennyi a fizetése? — Két hétre kapok 350 fo­rintot. — Ez nem valami sok. — Ja, és ehhez jön a borra­való. Napi 200—250 forint. Fölnéz, számolni kezd, — Összejön a háromezer a két hét alatt. — Miért csak két hét? — Ennyit engednek. Más is akar jönni. — És milyen a munka? — Ki lehet bírni. Nyolc órát kell itt lenni, de akinek több pénz kell, maradhat tovább is. — Mit szoktak adni az ab- ■ lakn-o'-'‘sérl? Mégis, mennyit illik? A borravaló üdülőcentrum Velencén Egyszer, egy vacsora közbeni beszélgetés során derült ki, hogy számára a politizálás — létkérdés. Egy korábbi nyilat­kozata szerint a - szégyenteljes vietnami háború okozta botzol- makról szinte véletlenül., értesült. Akkor még boldog családanya­ként, Roger Vádim feleségeként Párizsban élt, s a rádióban hal­lott egy olyan hírt Vietnamról, amelv arra indította, jobban meg kell ismerni ezt az orszá­got. Ott, a Thong Nhat-ban va­csora közben azt mondta: ma­napság az amerikai nő számá­ra egyetlen út lehetséges, a családanya szerepe, aki jól főz, s otthon marad a gyerekkel. Ö ebből is ki akart törni, egy tel­jesebb élet felé, amikor politi­kai cselekvésre vállalkozott. Hanoiból való elutazása előtt sajtótájékoztatón találkozott az újságírókkal. Itt mondotta: „Úgy gondolom, a tragédia nem a vietnami népé, amely vissza fogja nyerni a szabadságát és függetlenségét, sokkal inkább az amerikai népé, mert sok, na­gyon sok idő kell, hogy lemossa azokat a bűnöket, amelyeket Nixon az ő nevében elkövetett.” Marafkó László Épül a Velencei-tó ifjúsági üdülő- és kiránduló központja. E nagy jelentőségű akcióról beszélgettünk Nádor Györggyel, az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács titkárával. — Az ünnepélyes első kapa­vágáskor, július 8-án az egybe­gyűltek korrózióálló edényben az alapkőbe betonoztak két fontos okmányt: az üdülőtelep terveit, valamint a 2025/1971. korm. számú határozatot, amely az ifjúsági turizmus fejleszté­sére adott utasítást. A párt if­júságról szóló határozatát ta­valy a kormány is napirendjére tűzte. Ezt követően olyan intéz­kedéseket hozott, amelyek kü­lön gondoskodnak az... ifjúsági turizmus fejlesztéséről. A kor­mányhatározat leszögezte, ke­resni kell a lehetőséget a meg­lévő adottságok jobb kihaszná­lására, ugyanakkor új bázisokat is építeni kell. Az ifjúsági tu­rizmus intézményhálózata fej­lesztésének első állomásaként a kormány úgy döntött, hogy már a negyedik ötéves terv idején létre kell hozni egy ifjúsági és üdülőközpontot. Az illetékes szervek választása a Velencei­tavi térségre esett. A VIB (Ve­lencei-tavi Intéző Bizottság) té­rítésmentesen felajánlott egy huszonkét hektáros ősparkot, amely ideális táborhelyül kínál­kozik. Amikor a hely kiválasztása megtörtént, az OIOT felkérésére a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet KISZ-es fiatal­jai, zömében társadalmi mun­kában vállalták a tervek elké­szítését. — Kik épitik a tábort? — Az ősparkban építőtábort rendezünk be, maguk a fiata­lok látnak saját üdülőtelepük kialakításához. Mór e nyár fo­lyamán négyszer kéthetes tur­nusban folyik a munka. Az idén ötszáz fiatal dolgozik itt, élői készítik a leendő épületek he­lyét és szabályozzák az itt fo­lyó Bágyon-patakot. A tervek szerint 1976-ban készül el tel­jesen az üdülőközpont, de a munkálatokat úgy ütemeztük, hogy szakaszosan adhassuk ót a nyaralóknak és víkendezők- nek a létesítményeket. — Milyen lesz ez az üdülő, és kik vehetik majd igénybe? — Legnagyobb létesítmény a négyezer fős ifjúsági '•'rand lesz trambulinokkal, csúszdákkal, ko­sárlabda-, röplabda- és tenisz­pályákkal, csónakkikötőkkel. Ezer fiatalnak biztosítunk szállást faházakban, sátrakban, és he­lyet biztosítunk a parkban a magukkal hozott Sátrak felállí­tására is. így egyszerre ötezer személyt láthat vendégül a tá­bor. Épül a kulturális centrum és szórakoztató kombinát is. A tábor vendégei kéthetes turnu­• sokban azok lesznek, akik ma­guk is részt vettek az építke­zésben. De minden fiatal jelent­kezhet üdülésre, víkendezésre. — Vállalatok, intézmények, is­kolák saját erejükből is épít­hetnek fiataljaiknak megfelelő típustervek szerint faházakat, bungalow-kat. A telket nem kell megvásárolniok, sőt ételt és szolgáltatásokat is biztosí­tunk. A velencei nagy építkezésen kívül a Nógrád megyei Salgó- bányón is hozzákezdtek ifjúsági üdülőbázis építéséhez. Ezekhez az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács anyagiakkal is hozzájárul. Esztergomi László Pályázat — Az átlag három forint. De volt, aki tízest is adott. — Mire kell a pénz? — Még nem tudom, veszek valami „cuccot" magamnak. Ruhát, meg ilyesmit. — Melyik iskolába jár? — A Széchenyibe. Most me­gyek másodikba. — Mi a véleménye a borra­valóról? — Miért? Adjam talán vis^- sza? ■k Shell-kút, másik fiatalember. — Honnan? Ja, az újságtól? Jó, de magnóra nem beszélek és a nevemet sem mondom meg. — Miért? — Csak. Nem kell minden­kinek tudni. — Melyik iskolába jár? — Most érettségiztem. — Hogyan tovább? — Lehet, hogy ipari tanuló­nak megyek. — Miért jött ide dolgozni? — Mert itt pénzt lehet ke­resni. Nem is keveset. — Mennyit? — Sajnos, nem annyit, mint tavaly. Most csak négy órát en­gednek dolgozni és csak két hétig. — A fizetés? — Négyforintos órabér. Na, meg a borravaló 100—200 fo­rint. — Négy óra alatt? — Igen, a két hét alatt ösz- szejön a két és fél ezer. Én kü­lönben is kizárólag a pénzért jöttem. — Mindenki ad? — Aki nem, azt megjegyzem magamnak és legközelebb nem mosom le. — Mire kell a pénz? — Kutyát akarok venni. Ma megyek érte. Szép kutya lehet. Pánics György Jane Fonda zuhogó esőben riportot készít Hanoi egyik szétbombázott lakótelepén „Gilles Legris francia társu­latának egyedülálló produkciói nem rögtönzések, nem adott helyzetek pillanatnyi véletlen megoldásai, hanem hosszantar­tó, gondos munkával - a szó szoros értelmében — halálpon- tosan kigyakorolt tudatos mu­tatványok. Valódi, hivatásos profi munka. Ismerik a veszélyt, számolnak vele. Fejlesztik ref­lexeiket, technikai tudásukat, lélekjelenlétüket, mert tudjak: ebben a szakmában nincs blöff. .." ’Az idézet Albert Andrieux. a nemrég Komlón szerepelt au*ó- rodeó társulat menedzserének szavai. * A száguldás: korunk élvezeti szere. Még alig száradt meg a népszerűségét állította egy ne­mes ügy szolgálatába! s nem a közfigyelmet keltő világpolitikai ügyet használta fel saját reklá­mozására. Épül az ifjúsági BARÁTOK \ Jlí ••i“--riíwLr f«s-t..... ..........i>r t t Legutóbbi számunkban pályázatot hirdettünk — téma meg­határozása nélkül — fotókra. A sok és szép képek közül Hoiváih Dezső, Pécs, III. kér., Körösi Cs. S. u. 1c fotóját találtuk a leg­jobbnak, amelyet most közlünk. Könyvjutalmat nyertek: Szabó Jenő, Harkány, Táncsics u. 17, Monori Dénes, Harkány, Táncsics u. 17. A könyveket címükre elküldtük. Hol és hogyan töltöttem a nyarat? Kérjük pályázóinkat, hogy 50—60 gépelt sorban írják meg nyári élményeiket és sím»“»'—-'* 11-ig küldjék meg írásaikat a Dunántúli Napló belpolitiiiat rov1/ címére. A legjobb írást közöljük és könyvjutalmakat osztunk k tinta a frissen kiállított jogosít­ványon, már valahol a határ­ban, egy fa tövében szomorkod- hatunk a soknap-forintjával összerakott gépkocsi romjai fe­lett. S jó annak, aki ilyenkor képes a szomorkodásra, s nem egy kórházi műtőasztalon küz­denek az életéért . .. Gilles Legris nem véletlenül kerüli az újságírókat: a kérdést előbb-utóbb felteszik. Miért csi­nálja? Az „imádom ezt a fe­szültséget" válasz, az cutó-ro- deósok begyakorolt válasza. Hogy menyire igaz, senki sem tudná megmondani...- Mióta cascadeur?- Húsz éve.- Ml kell hozzá?- Jó reflex és sok autó. Egy kocsi egy hónapig él nálunk.- Az igazi otthonuk?- A film. Ahol a főszereplők helyett mi zuhanunk a szaka­dékba, bukfencezünk a lejtőn, ugrunk ki égő autóból. A Fan- tomas sorozathoz mi ötünket hívtak meg. De természetesen dolgozunk nagy autógyáraknak. Kipróbáljuk, hogy mit bír ki egy új konstrukció.- A Jeladót?- összeütközés, falnak me­nés, felfordulás, kigyulladás . ..- Volt-e már olyan üzlet, ami nem Ízlett?- Sok. De nem azért, mert nem tudtuk volna megcsinálni! Ami nem érdekest az másnak se kell ...- Család?- A feleség a fakanálnál. Két fiam, a fiatalabb velem dol­gozik, az idősebb egy másik cascadeur-csoportban.- Mióta vezetnek?- Amióta eléri a lábuk o gázpedált.- Életmód?- Turné, pihenés, film, pihe­nés. Az olimpia szellemében. Szeszt nem iszom. EGY POHÁR ANNYIT JELENT, HOGY A KO­CSI EGY MÉTERREL NAGYOBB ÚR, MINT ÉN. EZT A LUXUST NEM LEHET MEGENGEDNI. AKKOR JOBB, HA KÉSBE DŐ­LÖK ...- Ad-e kikapcsolódást az autópálya?- Egyáltalán. Sokan azt hi­szik, hogy mi urak vagyunk a forgalomban. Ott senki sem úr, semmi sem tőle függ. Attól, aki szemben jön, attól, aki előz, at­tól, aki kifut a mellékútról ...- Volt-e már válságos pilla­nata?- Sok. Nyomait a testemen őrzöm. Főleg az égés a legkc— gyetlenebb.- Hol és hogyan tanulják a számokat?- Saját edzőpályán, s az életből lessük el. Bár tréfásan hangzik, de az önök országút­jain is lehet tippet szerezni. Például az autó-szlalom eseté­ben . ..- A kocsik . .?- Eddig a Peguot tetszett...- Más.,?- A Zsigulit is próbáltuk. So­kat kibír. Talán jövőre már azo­kon jövünk. ’ * t A bemutatót sokan látták, a két kerékre álló autókat, az üt­közést előző megtorpanásokat. Néha a közönség felszisszent — a robogó kocsi hajszállal állt meg a cél előtt — másko- vas­tapssal jutalmazta az autóve­zetés virtuózainak nyaktörő mu­tatványait. S amikor befejező­dött a bemutató a tűzfalon velő átrohanással, s a kocsi elé kö­tözött, benzinnel leöntött lán­goló Legris-t pokrócokkal elol­tották, megjegyezte valaki:- Ez semmi ... Ha kiülök a mecseki szerpentinre, fél óra alatt többet látok ... I Kozma Ferenc 4 I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents