Dunántúli Napló, 1972. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-20 / 196. szám
A színházi Tanulni jöttek a külföldiek évad műsorterve A Pécsi Nemzeti Színház 1972 73. évi műsortervében 6 prózai, 2 opera, 2 balett, 2 operett, egy modern musical és 2 gyermekszínházi bemutatót tervezlek. Az operatársulat Beethoven Fidelio, valamint - egy műsorban - Moscagni Parasztbecsület és Ravel Pásztorára című operáit mutatja be az új évadban. A korábban bemutatott operák közül műsoron tartják a Varázsfuvolát, a Bohéméletet és a Trubadúrt is. A balettegyüttes programja: 5travinszkij 7avaszünnep, Pro- kofjev Odüsszeusz a szirének között című balettje és Bartók Zene húros és ütőhangszerekre és cselesztára című alkotására készült balett egy műsorban. Második bemutatójuk: Ránki — Tóth Egyszer volt... című dzsessz-balettje. A hat prózai bemutató között Illyés Gyula Testvérek című új Dózsa drámájának ősbemutatójával az évforduló jegyében történelmünk nagy vezéralakjának emléke előtt tiszteleg a Pécsi Nemzeti Színház. O'Neill Marco Polo milliói című drámája a kapitalista társadalom egyik alapproblémáját veti fel. Főhőse, a híres világutazó-kereskedő, aki miközben milliókat gyűjt, elveszti összes szellemiremberi értékét. Dvoreckij, szovjet drámaíró A kívülálló ember című színművében rendkívül időszerű kérdéssel foglalkozik: a gazdaság- irányítási rendszer régi és új módszereinek konfliktusát veti fel benne. Weöres Sándor Kétfejű fenevad című történelmi komédiája a török hódoltság idején játszódik; Pécs török uralom alól való felszabadításáról szól egy regényes szerelmi történet keretében. A prózai bemutatók között szerepel még Mihura Három cilinder című vígjátéka és Hernádi Gyula Anlikrisztus című új műve Is, amely ezúttal is filozófiai dráma. Főhőse távoli bolygóról egy magasabb rendű civilizációból érkezik a Földre, egv primitív körülmények között élő törzs lakóterületére. E két kultúrának az összeütközése ké pezi Hernádi új darabjának magvát. Az új évadban bemutatásra kerülő zenés darabok: Jacobi Sybill és Lehár Víg özvegy című nagyoperettje, továbbá egy modem musical. A Gyermekszínház két bemutatója: Charpentier A múló idő nyomában című darabja és Kormos István-Gulyás György Markait kalandjai. A magyar széphistóriák nevezetes hősének Salamon királlyal megesett kalandjait népmesék, népi játékok, dalok füzére fogja egységbe Kormos István és Gulyás György zenés daraüjában. Erdélyi Jószef; Kenyér és vers Ha jé a kenyér, annak is jő, ki nem látott bűzaszemet, pipacsot és búzavirágot, de fogyasztani jót szeret, jó tésztából, amit mindegy hegy ember vagy acélkar dagaszt, gyékény, szalmakosárba mint rég, vagy kenyértepsibe szakaszt, csak jó legyen. Olyan a vers is: szép, jó, igaz, avagy nem az, - bárminek jó, kenyérnek nem jó, Ragasza magzik bár a gaz,,. Szederkény ünnepel A malom fölött ott volt a zsilip-féle, az duzzasztotta a Ka- rasicát. Jó lehetett ott fürödni, pancsolt is a klotgatyások serege, persze csak a fele, a másik fele meg futott... Mindig azok szaladtak, akik kevesebben voltak. Hol a nyomjaiak, hol a szederkényiek. Már ősz fejek bólogatnak itt a pince húsé védelmében — arról van szó éppen, hogy 470 en járnak el az iparba, de azért azok is vesznek egy kis földet, lám, a Muth Ferenc is vett egy pár ölet, meg a Scheik Ede — vagyunk itt vegyesen. Jó a pincehideg bor, dicsérjük is kórusban, idegenek, aztán egy rövid mondat: hát igen, itt Szederkényben jó a „juhfarok”. Nyom- ján egy kicsit ress ... Es már megy is a vita. Nálatok meg kút van minden pincében ... A hajdani klotnadrágos suttyók hadakozó serege. Már nincs zsilipféle, a malom se jár, pedig alig száz éve őrölt négy is. A pinceszerről meg már nem fut senki. Nevetünk. * Az első bejegyzés a polgári anyakönyvbe 1895, november 12- én: Horváth Márk monyoródi földmíves feleségül vette Marczi Erzsit — Monyoródról. Kevés bátor ember akadt, aki más falubeli lányt vett el. Akkor nagyon tiszteletben tartották a határokat. Monyoródon sokacok éltek, Máriakéménden, Olaszban magyarok és svábok. Szederkény és Nyomja is sváb— magyar falu volt. Nem vegyültek. És most? — A fiatalok már nem törődnek ezzel — mondja Votava Adám, a tanácstitkár. — Nézze meg az anyakönyvet. Telepes, sokác, sváb, idevalósi, idegen ma már nem számit. Nősülnek, férjhezmennek. — és megtelepednek a fiatalok a faluban? — Hogyne. Ha el is mennek, előbb-utóbb hazajönnek. Itt van például a Hóchemann Jóska, Szajkra nősült, most itthon építkezik az új telepen. De ide telepednek mások is, környékbeliek. — Érdemes? — Nézze, másképp nem jönnének. Jó a közlekedés, egyformán közel van Pécs, Mohács ... Nagy kultúrházunk van, vendéglő, járda. Szép a falu, hiába. Szép a hely, szívesen élnek itt az emberek. * Szép a hely. Igaz. A dombok szelíden veszik ölre a falut. Szőlőhegyek övezik, ahol jóízű bor terem. Az idevalósiak úgy hívják: juhfarok. Bőtermő, nagyfürtök, egy holdról 80—100 hektó is kikerül. Savanykás asztali bor, meg lehet inni belőle két litert is, nem lesz különösebb baj — másnap... Az osztrák borkereskedők annak idején sokat jártak ide érte. Szerették. A bort most is eladják a szederkényiek. Tavaly a háztájiból 1400 hektó bort adtak le. Azért minden pincében marad még 5—6 hektó. És akkor jöhet a kártyaparti vagy a koma. Felkutyagolnak o pincesorba: ott fehérlenek a présházak messzire vakító homlokzatai és a hóhérból mindig előkerül a „jobbik”, amiből néhány pohár megindítja az emlékezést, megrázzo a nótafát, vagy csöndes merengésre, a szemközti dombok mögé haló narancsszínű Nap bámulására csábít Szép a falu. Ez is igaz. Most, valóban szép. Élősövény fut a járda mellett, a házak takarosak. Az udvarok rendezettek. Persze valamikor nehéz dolga volt a tanácsiaknak. Az őslakók azt mondták: minek pofozzuk ki a házat, úgyis elveszik ... A telepesek, akik az Alföldről, Felvidékről jöttek azt mondták: minek, hiszen úgysem maradunk itt sokáig ... Aztán maradtak a telepesek is, a szelek is másképp fújtak — a falu megszépült. * * Oszvald bácsi 62 éves, valamikor elüldözték a faluból, aztán — már nem fiatalon — elölről kezdte az életet Legalábbis ó így mondta. — Fuchs-bácsi vagyok — mutatkozik be. ötvenkettőtől tulajdonképpen eljár a faluból dolgozni. Esztendeig néni is itt lakott, később kapott csereingatlant, most ott laknak, Fuchs bácsi. Sokat mesélt, apró, ráncosszemű, kedves öregember. Bányásznak se vették fel, olyan papírt kapott annak idején itten. Pedig ö szállította a postát, amikor a front még Nagyharsányban volt... Adott is az orosz parancsnok papírt... Soha sem vétett ő senkinek. Mégis elüldözték, ma sem érti miért. És volt ereje élőiről kezdeni. Csak neki? — össze kellett fognunk — magyarázta —, hogy eljussunk idáig. Szép ház, istállójában két tehén, egy bika, egy üsző, az ólakban tíz hízó ... És a búcsúi ebéd maradéka a roskadásig rakott, hosszú asztalok. Pirosra sült húsok, borok, sör, vastagon kent torták . .. Még mindig Pécsett dolgozik. * Szederkény. Falu, 1800 lakóval. Múltjáról Ravasz János mesélt sok-sok oldalon abban a könyvben, amit soha nem nyugvó patriótaként írt a faluról. Jelenéről mesél az a 110 házhely, amelyeket az új telepen alakítottak ki, s ahol már tavaly óta 26-an kezdték meg az építkezést. De ez csak akkor mond sokat, ha kiderül: 1965-ig tulajdonképpen új ház a felszabadulás óta nem is nagyon épült Szederkényben. Jövője pedig igazán szép. Vonzáskörzete nagy. Alsófokú központ lesz — sokezer lakóval, s körülötte úgy halnak meg majd a faluk, mint ahogy meghalt Nyomja és Hi- dor, amit már csak a régi anya könyvekben lehet olvasni. De ez szép halál lesz. És nem is halál. Emlékük megmarad, ők ma guk pedig tovább élnek itt a dombok övezte anyaölben. Kampis Péter Kodály-szeminárium Kecskeméten Másodízben rendezték meg Kecskeméten a nemzetközi Ko- dály-szemináriumot. Eltérőén a legtöbb nyári, zenével összekötött együttléttől, itt a zene nem a kikapcsolódást, nem a kellemes együttlét ürügyét szolgáltatta, hanem olyan komoly képzési-továbbképzési alkalom volt, amelyet külföldön már számos helyen a minősítésnél !s figyelembe vesznek. Négy hét alatt, a rendkívül koncentrált program eredményeként, igen sokat tanultak a résztvevők. Alapos betekintést nyertek nem csupán az ének-zene oktatás magyarországi módszereibe, de a kodályi életmű mélyebb rétegeibe is, emellett vonzó benyomást kaptak általában a magyar kulturális életről, természetesen elsősorban a hangverseny-életről, azon belül is kiemelten a magyar kóruskultúráról. Százharminc jelentkező vehetett részt hallgatóként a szeminárium munkájában. A legtöbben, ötvenhármán, az Egyesült Államokból jöttek, de igen népes volt o japán küldöttség is: huszonnyolc fő. Voltak még Ausztriából, Belgiumból, Csehszlovákiából, Angliából, a Szovjetunióból, Romániából, Svájcból, Svédországból, Norvégiából, Kanadából. Magyarok harmincon. Nem volt olcsó a szeminárium: 590—450, illetve 360 dollárt fizettek a külföldiek, az elszállásolástól függően. A Művelődésügyi Minisztérium ösztöndíjakkal segítette elő, hogy a baráti országokból .minél több érdeklődő eljöhessen. A munka jórészt nyelvi csoportokban folyt: a magyar mellett három angol nyelvű, egy német és egy japán csoport működött, ez utóbbi természetesen tolmácsolással. Ez a megosztás feleslegessé tette a sok időt rabló fordítgatást - bár akik egyik „hivatalos" nyelven sem értettek, külön, állandó tolmácsot kaptak —, a tananyagot is a résztvevők speciális érdeklődése szerint lehetett összeállítani. A munka alapja, minden csoportban, a hallgatók hallásának fejlesztése volt, ezt szolgálta a naponkénti két szolfézsóra. A magyar csoport ezenkívül két foglalkozás-sorozatban vett részt: Kardos Pál a tiszta intonálás fizikai alapjairól, pszichológiai következtetéseiről és mindezek gyakorlati felhasználásáról tartott előadássorozatot, az én feladatom pedig a zeneiskolai munka bemutatása volt. Nagy örömömre szolgált, hogy az általános iskolákban tanító kollégák milyen boldog rácso- dálkozással találkoztak a számukra meglehetősen ismeretlen reform-szolfézstankönyvek zenei és pedagógiai felépítésével. Nemcsak a hallgatók, de o tanár-kollégák számára is felettébb hasznos és élvezetes volt Lendvay Ernő előadássorozata Kodály zenei stílusáról, annak összetevőiről és gyökereiről. Az előadások középpontjában a Psalmus Hungaricus részletes elemzése állt. Míg a különböző elemzések és módszertani bemutatók, megbeszélések csoportonként folytak, mindenki részére nagy élményt nyújtottak a közös énekkari foglalkozások. Az első két héten Andor Ilon tanított meg Kodály és Bartó egyneműkaraiból csaknem hús gyönyörű kórusművet, a .zem nárium második felében Vásár helyi Zoltán vezetésével ismer kedtek meg a hallgatók számo ( vegyeskari Kodály-remekműve Csaknem minden estére ju ’ tott egy-egy hangverseny, ele adás vagy kerekasztal-beszél , getés. Két kamarazenei est mel lett az énekkari hangversenye két szeretném kiemelni. Még női kar (Andor Ilona kórusa, győri leánykar Szabó Miklós ve zetésével, o Szilágyi Erzsébe kamarakórus Katanics Máriává ' és Kardos Pál szegedi főiskola énekkara) különböző módokon de egy rendkívül magas ének I kari kultúráról tett bizonyságot És' minden fiatalok énekeltek a Kodály-system neveltjei, csak úgy mint az egyetlen vegyeskar koncerten, amelyet a kitűnőé közül is ki kell emelni. Az Ifjú Zenebarátok központi kórusa Ugrin Gábor vezetésével, olyan { színvonalon énekelt, muzsikált amire ritkán adódik példa. D.« ‘ kedves színfoltot jelentett a Gyermekkórus-tábor meglátogatása is. ahol a dunaújváros néptáncosok mellett a szeged és kecskeméti zenei általánosok énekeltek. (Mindenki sajnálta hogy a komlói gyermekkar nem tudta elfogadni a későn érke- . zett meghívást.) Vikár László a Finnugor népek zenéjéről, Kardos Pál a tiszta éneklés titkairól, Erdei Péter a Kodály-módszer amerikai alkalmazásáról tartott előadást. A japánok is beszámoltak eddigi eredményeikről, megható volt meghallgatni egy japán énekkar kitűnő előadásában, japán nyelven, a Mátrai képeket. Szőnyi Erzsébet és Kokas Klára csoportonként beszélgetett a hallgatókkal, az őket leginkább izgató kérdésekről. Nemcsak szépek, de tanulságosak is voltak a bemutatott módszertani és néprajzi kisfilmek. Külön öröm volt megnézni az Állami Bábszínház Háry János előadását. A vitafórumok közül azt a kerekasztal-beszélgetést emelném ki, amelynek címe „A zene a nevelés egészében” volt. A felkért hozzászólók között volt pszichológus, szociológus, művészettörténész, matematikus, rajztanár, fiziológus — mind egyetértettek a zene kiemelt szerepében és lehetőségében a teljes ember, a humánus ember nevelése terén. A II. Kodály-szeminárium min- . dennél jobban pizonyította, hogy a fenti célok eléréséért sokat és eredményesen dolgozunk. Nemcsak tanulni jöttek a külföldiek, de zenetanítósunk struktúráját és annak szellemét • is szeretnénk otthon megvalósítani. A magyarok a szakmai to- . vábblépés mellett megbizonyosodhattak arról, hogy amit és ahogy dolgozunk, az alapjában véve igen jó, de — mégis — lankadatlanul kell képeznünk magunkat és küzdenünk a körül- ■ mények és a lehetőségek to- vább-javításáért, hogy valóban megfelelhessünk a hazai és a külföldi várakozásoknak. 1 ' Szesztay Zso! f k 1 lm (vasárnapi Imeu.eki.et 0 A Pécsi Nemzeti Színház új tagja MARSEK GABI Régi igazság a színészi pályán: a főiskola nem minden. Éppen az a megnyugtató, ha egy fiatal művész, friss diplomával a kezében — elégedetlen. Marsek Gabi ehhez a típushoz tartozik: elégedetlen, nyugtalan, kutató. A főiskolán Adám Ottó osztályába járt, aki szinte minden vizsgája alkalmával ezt mondta neki: „Jól van Gabi, de vigyázz, mert elégsz!” Állandó stresszben él, egyénisége folytonosan vibrál. Először az Eljő a jeges című darabban figyeltek fel rá, amikor Béres Ilona szerepébe ugrott be. Most azt mondja erre, jellemző nyugtalansággal, elégedetlenséggel i — Kis szerep volt, nem érdekes. Tudja, mi az én sierep- álmom? — A Nő. így, nagy rr-el, minden tajtája, típusa, ami csak létezik a nőnek. Beszéd közben gesztikulál, egy összefoglaló kört íi le. ez zel is kifejezve a teljességre való törekvését. — Találkozott már olyan színpadi alakkal, amelyben össze foglalva sok női tulajdonság van? — Szerintem Sarkadi Imre Gyáva című darabjának női főhőse ilyen. Szinte a női típusok alapja. Rengeteg színe van — Ki a kedvenc magyai színésznője? — Ruttkai Éva. — És a külföldiek közül? — Hát... nehéz kérdés, mert őket csak filmen látjuk, és a film az más fajta művészet, ott a kamera, a rendező játszik, s egy két filmből nem lehet megállapítani, hogy ki a jó színész. — A férfiszínészek. — A külföldiekkel ugyanaz a helyzet, nem ismerhetem őket, a magyarok közül Latinovits Zoltán. A nyáron Shakespeare-t olvasott. Helyesebben újraolvasta, Azt mondja: —- Annyira akarom tudni Shakespeare-t, hogy egyszer igazi Shakespeare-színész lehessek. Mert az akarok lenni. — S most jön megint a nyugtalanság, a fiatalos elégedetlenség: =— Amit nálunk vele művelnek, az kevés, az nekem nem elég. Játszott a Rosita leányasz- szonyban, Lorca: Vidám kísé.r- tetében . . . igaz is, Lorcát any nyira megszerette, hogy a kedvéért — a francia mellett —- elkezdett spanyolul tanulni. Napi három-négy órát is foglalkozik néha e két nyelvvel. — A spanyolt a Lorca versek hangulatától szerettem meg, fél éve sincs, spanyol nyelven hallgatott versektől. És van már egy kedves emléke Pécsről: — Eljöttem ide és gyalogoltam egy kis utcán felfelé a hegyre, volt ott egy kovácsműhely. Bementem és megnéztem a fujtatóját. Földessy Dénes i i
