Dunántúli Napló, 1972. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-17 / 193. szám
?9T2. augusztus 17. DUNANTOLI NAPLÓ Törvény és erkölcs Nem mindent szabad, amit lehet, legalábbis a becsületes embernek nem. Az elmúlt időszak jónéhány olyan példát, történetet produkált, amelynek szereplői pénzszerzési vágyuknak, hcrócsolási ösztönüknek engedve elmentek a törvényesség legszélső határáig, magát a törvényt azonban szinte sohasem sértették meg, s lám a közvélemény mégis egyemberként mondott felettük ítéletet. Idegen tőlünk A kispolgári önzés, a túlzott anyagiasság, az egyéni és a csoportérdekek elsődlegessé tétele meglehetősen gyakori jelenség, s miután ezzel összefüggésben a vizsgálatok, fegyelmi ügyek száma is nőtt, a közvélemény egy részében olyan vélemény alakult ki, hogy a vezetők többségét megszédítették az új gazdasági mechanizmusból fakadó nagyobb önállóság adta lehetőségek. A vezetők felelősségéről, jogairól, jogaik határairól beszélni és ítéletet mondani azok felett, akik ezeket a határokat szem elöl tévesztik, tehát mindenekelőtt maguknak a vezetőknek az érdeke. Az igazságtalan általánosítást a leghatározottabban el kell utasítanunk, ugyanakkor azonban a 'ehető legegyértelműbben meg <ell fogalmaznunk mindazt, amit sünnek tartunk, amit elítélünk, amiről azt mondjuk: ez idegen ölünk. A Népi Ellenőrzési Bizottság zizsgólatai, a Bevételi Igazgatóság revíziói, a különböző felügyeleti szervek ellenőrzései számos komoly visszaélésre, vezetői eltévelyedésre vetettek fényt az elmúlt időszakban. Tudunk igazgatóról, aki kinevezése után — egyik legelső intézkedéseként — átfestette hivatali gépkocsiját a neki tetsző színre, tudunk vállalatvezetőről, aki szolgálati lakásában a csempékkel tette ugyanezt, fény derült nagyösszegű és nagyon-nagyon furcsa hitelügyletekre, tudunk olyan vezetőről, akinek általános iskolás kisgyermekéért hosszú időn át mindennap kocsi ment az iskola elé, s ismerünk — sajnos, nem is egy — olyan tsz- vezetőt, aki a közösre építve valóságos nagyüzemmé fejlesztette háztáji gazdaságát. Százezer forintos tsz-elnöki reprezentáció, éjjel-nappali kocsihasználat, nagytételű terményeladási ügyletek — ezek sajnos mind megtörtént dolgok. Nincs kontroll A kisebb-nagyobb vezetői visszaélések az élet minden területén fellelhetők, újabban azonban a mezőgazdasági üzemek, a szövetkezeti gazdaságok, AFÉSZ-ek okozzák ebben a vonatkozásban a legtöbb gondot. Hogy miért? Vannak objektív okok, mint például az a tény, hogy éppen ezen a területen a legkialakulatlanabb a belső ellenőrzés, s egyáltalán az ellenőrzés rendszere, s lehetnek szubjektív okok is persze, mint például az a tény, hogy éppen a termelőszövetkezeti vezetők hozták a legnagyobb anyagi áldozatot a szocialista nagyüzemi gazdálkodós kialakulásáért. Nem volt ritkaság a havi 800—1000 forintos jövedelem, s ugyanakkor fehér holló számba ment az olyan munkanap, mely délután ötkor véget ért. Ez is igaz, ezt is látni kell tehát, amikor véleményt mondunk egy jelenségről, túlhangsúlyozni persze mindent nem szabad, mert végül is mindenki meghozta a maga áldozatát azért az életért, azokért a lehetőségekért, melyek napjainkat jellemzik — csak legfeljebb jóval korábban. tapasztalatlan ezen a területen, s ugyanakkor éppen ebben a környezetben a legerősebbek a kispolgári érzés és gondolkodásmód hadállásai. Nincs szó felmentési szándékról. Ha egy kommunista vezető megszegi a kommunista erkölcs normáit, akkor mi elítéljük, s tettéért felelnie kell, de az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy sokszor éppen azok örültek kisebb-nagyobb túlkapásainak, akik aztán a leghangosabban bírálták. Ahol a vezető többet enged meg magának, mint amennyit szabad, ott ezt a beosztottak is megtehetik. Tehetséges emberek Mindez természetesen csak a háttér, mely így vagy úgy befolyásolja egy-egy ember, egy- egy vezető portréját. A hangsúly az egyéni jellemvonásokon, az egyéni helytálláson van, s ha valaki túllépi saját hatáskörét, ha valaki többet enged meg magának, mint amennyit megengedhet, annak felelnie kell. Az elmúlt hónapokban néhány igen tekintélyes termelőszövetkezeti vezető ellen folytatott le fegyelmi eljárást a Megyei Párt- bizottság, s ezek az eljárások egyértelművé tették mindenki számára, hogy a mi erkölcsi normáink általánosságban érvényesek, mindenki számára kötelezőek, s kivételt még azokkal szemben sem tehetünk, akik egyébként kimagasló érdemekkel rendelkeznek. Tehetséges emberekről van szó többnyire, olyan emberekről, akiknek százak köszönhetik a jólétet, hisz egy-egy termelőszövetkezeti vezető tehetsége, ötletessége, szorgalma és szaktudása meghatározó módon befolyásolja a gazdálkodós egész menetét. A mi embereinkről van szó az esetek túlnyomó többségében, olyan emberekről, akik a mi világunkért harcolva, azzal együtt erősödve nőttek naggyá, ezért is fontos egyértelműen leszögezni: ami rossz bennük azt elítéljük, de ami jó, azt vállaljuk, s arra büszkék vagyunk. A magyar falu sohasem volt még ennyire gazdag, a magyar paraszt még sohasem élt így, a magyar föld még sohasem adott ennyit, s hogy ez így van, abban tisztes részük van azoknak a termelőszövetkezeti vezetőknek, akik a kezdeti időszak ezernyi buktatóján túljutva megtanulták a nagyüzemi gazdálkodás művészetét. Nem arról van szó tehát, hogy egy-egy botlásért, egy-egy emberi eltévelyedésért, évek, évtizedek eredményeit, egész életműveket vetünk el, de mint ahogy ez helytelen és méltánytalan lenne, igazságtalanság volna az is, ha mindezekre való tekintettel most szemet hunynánk egyes emberek súlyos hibái felett. Nincs és nem is lehet helye az elnézésnek már csak azért sem, mert a visszaélések, a túlkapások gazdasági vezetőink csak egv elenyésző kisebbségét jellemzik, a túlnyomó többséq szerényen és makulátlanul él, a kevesek tetteinek néven nevezése és elítélése, tehát az ő védelmükben is történik. Visszaélnek a bizalommal A nekem mindent szabad szemlélet kialakulását a környezet is naqyban segítheti. Ahol olyan emberek veszik körül a vezetőt, akik eltűrik o szeszélyeskedést, a túlkapásokat, azok ckarva-akoratlanul maguk is hozzásegítenek ahhoz, hogy ezek az alopjábanvéve nem végzetesen rossz jellemvonások felerősödjenek, s a szeszélves- kedés basáskodóssá növekedjék. Ahol a vezető nem érzi a kontroll jelenlétét, ott szinte sodródik a legkönnyebb, de ugyanakkor legveszélyesebb megoldások felé. Sajnos ez is. elsősorban c. szövetkezetekre, AFÉSZ-okra jellemző. A pártszervezetek egy Jelentős része még gyenge, vagy I Vezetőnek lenni nehéz. Nehéz, mert rendkívül összetett munkáról van szó, nehéz mert maga a kor is nehéz, amelyben élünk, hisz a régi és új eszmék, a régi és új értékítéletek még itt élnek velünk, mint ahogy már jelen vannak a holnapi igények is, mégis azt kell mondanunk: a vezetőkkel szembeni igényességünkből egy morzsányit sem 'engedhetünk. Megtörténhet, hogy egy-eqy cselekmény nem sérti az állami törvényeket, de sérti a párt törvényeit, s az általános erkölcsi törvényeket, s nekünk ekkor is cselekednünk kell. Aki bűncselekményt követ el, az állami törvényekkel kerül összeütközésbe, arról most ne essék szó, annak az ügye viszonylag egyszerű. Nagy körültekintést és ezzel együtt különös szigort azok ügye követel, akik így, vagy úgy a bizolammal élnek vissza, akik anyagias, önző megnyilvánulásaikkal a kommunista vezetők hitelét, tekintélyét veszélyeztetik. Hogy milyen kedvezőtlen körülmények összejátszása szükséges ahhoz, hogy egy-egy vezető félreléphessen. erre néhány szóval már utaltunk, most csupán a kommunisták, a helyi pártszervezet és pártvezetőség felelősségét szeretnénk kihangsúlyozni. Ahol egy vezető beosztású kommunistát hatalmába keríthet a kispolgári élet- szemlélet, ahol mód nyílik a jogtalan jövedelemszerzésre, ahol előtérbe kerülhetnek az ügyeskedő^, ott tűrhetetlenül lazáknak kell lenniük a közösségi kötelékeknek, ott baj van a kommunisták egymás iránti felelősségével. Az anyagi javak megszerzésének új, eddiginél kedvezőbb lehetőségei sokakban feltámasztották a gyors, s könnyű gyarapodás vágyát, egyszóval: bizonyos területeken erősödőben vannak a kispolgári tendenciák. Éppen ezért: nem elég csak az egyes vezetők felszínre került túlkapásairól beszélni. Egy meglehetősen széleskörű és nagy tömegeket érintő jelenségről van szó, melynek a vezetői visz- szaélések csak a legbeszédesebb megnyilvánulásai. Békés Sándor Iparunk termékei külföldi kiállításokon A Hungexpo a következő hónapokban egész sor külföldi kiállításra viszi el a magyar ipar termékeit. Az őszi kiállítási program az augusztus 20-án nyíló Izmiri Nemzetközi Vásárral kezdődik. Hazánk árubemutatója rangos helyet foglal el az egy hónapig tartó általános jellegű kiállításon, amelyen 11 külkereskedelmi vállalatunk sorakoztatja fel exporttermékeit. Az augusztus 25—szeptember 30 között megrendezésre kerülő hagyományos Damaszkuszi Vásárra is gazdag, változatos anyagot küldtek a magyar külkereskedelmi vállalatok. Az idén 37. alkalommal rendezik meg — szeptember 3—24 között a Szaloniki Nemzetközi Vásárt, amelyen hosszabb szünet után ismét hivatalos jelleggel vesznek részt és elsősorban gép- és műszerkínálatukat mutatják be a magyar külkereskedelmi vállalatok, Tért hódít a Cabernet, az Oportó és a Kékfrankof Az új technika új tajtákat követel Interjú dr. Diófási Lajossal, a vörös bort adó szőlőfajták nagyüzemi termesztésének problémáir Ez évben minden valószínűség szerint kormányszinten foglalkoznak majd a magyar szőlőtermesztés gondjaival, s a döntések várhatóan egyes borvidékeken a szőlőterületek teljes, vagy részleges rekonstrukcióját is jelenthetik. A Baranya, Fejér, Somogy és Tolna megyék mezőgazdaságát bemutató szekszárdi kiállításon dr. Diófási Lajos kandidátus, az Országos Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet pécsi telepének igazgatója a „Vörösbort adó szőlőfajták termesztési értéke a nagyüzemben" című előadása éppen a rekonstrukcióval kapcsolatban tartalmaz értékes, megszívlelendő javaslatokat. Mérleg, többféle serpenyővél A külkereskedelmi miniszter közelmúltban adott tájékoztatása szerint idén, az első félévben jobb a külkereskedelmi mérleg — 3,8 milliárd devizaforinttal —, mint volt tavaly, az esztendő első felében. A jó hírnek csak örülhetünk, ürmöt az vegyít bele, hogy a javulás jórészt adminisztratív intézkedések következménye, s nem a termelés szerkezetének korszerűsödéséből fakadó változás. Holott hosszú távon csakis ez biztosíthatja a kedvező külkereskedelmi egyensúlyt. Amihez ugyancsak elengedhetetlen jónéhány, korábban is meglévő, ma is föllelhető kedvezőtlen folyamat megállítása, fokozatos felszámolása. Ilyen például az ipari export és import közötti eltérés. A szakemberek által negatív szaldóként említett tény arra figyelmeztet, hogy az ipar nem teremti elő a szükségleteit szolgáló behozatalt fedező árualapot a kivitel számára. Ami önmagában még nem lenne baj. Nálunk fejlettebb kis országokban is előfordul ez. A gondot az okozza, hogy másutt csökken a rés szélessége, nálunk meg növekszik. Átírt lista Míg a fölszabadulás előtt a nemzeti jövedelem 48 százalékát a mezőgazdaság, a 26 százalékát az ipar termelte meg, addiq a hatvanas évek végére majd fordított lett az arány: az ipar 42—43, a mezőgazdaság 21—22 százalékot állított elő. A fejlődést tükröző átírt lista az ipar elsőbbségét bizonyítja. Ezt azonban egyéb területeken is bizonyítania kell. Ami nem könnyű, de elkerülhetetlen. Az ipar néhány területén a teljes termelés jelentős része exportra jut. lay például a híradás és vákuumtechnikai iparban 46, a műszeriparban 43, a közlekedési eszközök gyártásában 40 százalék. Ugyanakkor a gépek és '•épi berendezések gyártásában csak 22, a vegyiparban 21, a textiliparban 20, a villamosipari gépek és készülékek gyártásában 16 százalék az exportra kerülő termékek aránya. Persze, aligha követelhető meg mechanikusan valamennyi eszményi arány. A baj gyökere inkább ott van, hogy a termék- szerkezet avult, kevés a valóban korszerű, bármelyik piacon kelendő áru. Az ipar összes végső kibocsátásában 20,4 százalék volt az export 1970-ben. Átlagnak nem rossz, összetétele, értékesítési iránya, gazdaságossága, import-igényessége azonban már nem ad okot elégedettségre. Növekvő követelmények Még kevésbé, ha hozzátesz- . szűk: egyre kisebb a jelentő- j sége annak, hogy a szocialista j vagy nem szocialista országban kerül értékesítésre a termék. A [ műszaki korszerűségi követelmények mindenütt növekednek, j Lényeges haladást tehát csak I az hozhat, ha az árualapon belül erőteljesen bővül az ún. konvertálható — belföldön s bármilyen külföldi piacon eladható — cikkek aránya. Az ipar csakis így fedezheti gyorsan emelkedő behozatalát. Azaz gazdaságosan gyártott, korszerű termékekkel. 1961—1965 között 21,5 milliárd devizaforintért exportált hazánk gépeket, szállítóeszközöket, más beruházási javakat. 1966—1970 között 28,5 milliár- dért. Élelmiszeripari anyagokat, élőállatokat, élelmiszereket viszont 16,2, illetve 25,1 milliárdért. Azaz mindkét területen szembetűnő a növekedés, de annak mértéke erősen eltérő. A nem szocialista országokból származó behozatal 13 százaléka volt — az 1966—1970 közötti évek átlagában — gép, szállítóeszköz, más beruházási termék. A kivitelnél ugyanakkor az ilyen áruk részesedése csak hat százalékot tett ki. Kevesebbet, mint az 1961—1965-ös időszakban . .. Fedezetlen igények Tavaly a külkereskedelmi vállalatok összesen 267 millió forintot adtak exportfejlesztésre különböző termelőüzemeknek. Egy példa arra, hogy itt többről van szó, mint cégek közötti kapcsolatokról: népgazdasági érdekekről. Ezek igazán akkor érvényesülhetnek, ha csökkennek az ipar fedezetlen — más területek termékeinek exportjával kiegyenlített — behozatali igényei. Mert tény — csók egy dolgot említve —, hogy a dollár elszámolású export egyhar- madánál kedvezőtlen az átváltási arány, azaz a dollárkitermelési mutató. (Az már a szabályozók ellenmondásossága, hogy nem azoknak a vállalatoknak a jövedelmezősége a jó, ahol a dollárkitermelési mutató kedvező, s ez aligha ösztönöz export-növelésre.) Ugyanakkor a vállalatok beruházási, fejlesztési terveiknél fokozottan támaszkodnak a dollárral fizetendő behozatalra. Az év első felében például a nem rubel elszámolású országokból 11 százalékkal több gépipari terméket importáltunk, mint a múlt esztendő hasonló időszakában. A kivitel viszont ebből a termékcsoportból 19 százalékkal kevesebb volt. .. Ami nem magyarázható csupán a konjunktúra lanyhulásával. Közrejátszik benne c kínálat szegényessége, a szállítható gépipari termékek korszerűtlensége is. Am hosszabb távon nem tartható fenn e fordított folyamat! Egyes esetekből szabályt Kivitelünk összetétele — mind rövidebb, mind hosszabb távon — ugyancsak jelzi a teendőket. Igaz a hozzánk hasonlítható fejlett országokban is viszonylag nagy a mezőgazdasági termékek exportja, ám a mienknél jóval kisebb az anyagoké. Hazánk vegyipara a kivitel hét százalékát adja, az említett államokban ez az arány húsz százalék felett van. Gépiparunk az export 31,5 százalékát állítja elő, de ennek csekély hányada jut el tőkés országok piacaira, a szocialista országokban viszont alkatrész utánpótlási nehézkességünk okoz minduntalan konfliktust a vevőkkel, örvendetes, hogy az év első felében 11 százalékkal 'növekedett a dollár elszámolású kivitel, ám ezen belül elsősorban a mező- gazdasági termékek — 34 százalék — és a fogyasztási cikkek — 20 százalék — exportja bővült. Ma még nem állítható teljes bizonyossággal, hogy ezt a belső ellátás nem sínyli meg. Évek óta tartósan emeli külföldi értékesítéseinek összegét a gyógyszeripar, Irak tízmillió dollárért vásárolt autóbuszokat, India négymillió dollárért lámpagyárat . . . Vannak jó példák, biztató jelek; a folyamat kezdeteként elfogadhatók. A folytatástól függ, hogy az egyes esetekből szabály lesz-e, azaz mikor kerül egyensúlyba a sok serpenyőjű mérleg. Mészáros Ottó TERÜLETI VALLALAT PÉCSI ÜZEMEGYSÉGÉHEZ adminisztrációs vezetőt keres KOZGAZDASAGI EGYETEMI, VAGY SZÁMVITELI FŐISKOLAI VÉGZETTSÉGGEL ÉS LEGALÁBB 5 ÉVES GYAKORLATTAL RENDELKEZŐK PÁLYÁZHATNÁK. Pályázatokat fizetési igénnyel „Szolgáltatás” jeligére, a Sallai utcai hirdetőbe kérjük.- Mielőtt a kérdésekre vál szólnék — mondotta a konc dátus beszélgetésünk kezdeti - el kell mondanom, hogy i előadás témáját a Villány Siklósi Állami Gazdaság és Szekszárdi Állami Gazdasc néhány szakemberével közösi dolgoztuk ki.- Ha két mondattal kellet összefoglalni a több kötetn irodalmat, s amint látom töl tucat illusztráló grafikont fo talmazó előadást, mit emeli ki, mint legfontosabbat? — Elsősorban azt, hogy i új szőlőművelési technikához fajták is kellenek. Az 1x1 m teres terület helyett az új m velési módban 3x1 méteres t nyészterület jut egy tőkére. Mi kell keresnünk azokat a fajt kát, melyek a legmegfelelőbb! reagálnak az új környezeti Régen csupán 0,5—1 kg szól most pedig 3—6 kg terem e< tőkén. Képes-e a nagyobb h zam mellett megfelelő minős get adni egy-egy fajta. A m< sik fontos dolog, hogy üzer szervezési szempontból is a le megfelelőbb fajtákat termes szűk: a kisüzemben ha rothqi ni kezdett a szőlő, nekiállt család és leszüretelt. A 300 hr das gazdaságokban ezt nr képtelenség megtenni. — Megfelelő szűretelő-gép két mikorra várhatunk?- Kettő — kísérletképpen még ebben az évben hazán ban is munkába áll, de azt f szem, ebben az évtizedbe megoldódik ez a kérdés is, akkor a rothadás már nem le a szőlőtermesztés olyan suli meghatározója, mint most. — A villányi-siklósi és a sze szárdi borvidéken melyik tajti termesztése a legelőnyösebb:- Kutatásaink kezdetén V kérdésre kellett válaszolni: villányi borvidéken 90—95 sze zalékban Oportót, Szekszái környékén ugyanilyen mérté ben Kadarkát termesztettek kisgazdaságokban. Lehet-e nagygazdaságban is jó terme és jó minőséget elérni ezekk a fajtákkal? — vetődik fel kérdés. A válasz a kísérlete után eldőlt: nem. A kadarle nem érik meg a nagyobb te nyészterületen magas művel« mellett — s csak így lehet nag üzemben szőlőt termelni ga daságosan —, könnyen rothai a szüretelés sok gondot oko Ezért ezt a fajtát mindkét bo vidéken csökkenteni kell. A mc gyár ember számára ez biz< nyos érzelmi problémát oko hiszen még a nótában is kedve nekünk a kadarka, dehát érze mi alapon nem lehet szőlőt mi vélni. — A Cabernet kiválóan alk más mennyiségi és minős szempontok szerint is mind borvidéken a termesztésre. A Kékfrankos — eddig csa harmadrendű szerepet játszó — most sztárrá lépett, elő Vi lányban és Szekszárdon is, nei rothad, fagyálló és kitűnő m nőségű. Az Oportó ugyancsa megállja a helyét a nagyüzea termelésben is.- A kutatások szerint, b most kellene telepíteni mindké borvidéket, miből, mekkora te rületet javasolna ön? — Villányban: az Oportó é Cabernet 30—30 százalék, i Kékfrankos 20, a Kadarka e Medoc Noir 5—5 százalék. Szék szárdon: a Kékfrankos és t Cabernet 30-30, a Kadarka, i Pinot Noir és az Oportó 10— 10 százalék szőlőterületet fed ne be.- A vörösbor iránt nő az ér deklődés, s a kereslet, a vil lányi és szekszárdi borvidék oi szágosan fontos szerepet ját szik a vörös bort adó szőlőfaj ták termesztésében. Nem mind egy tehát a jövőben, milyer mértékben termesztjük a nagy üzemi gazdálkodásban legjob ban megélő fajtákat. L J.
