Dunántúli Napló, 1972. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-13 / 190. szám

Korábban art tartották, hogy Szibériában az első ember húsz­ezer évvel ezelőtt telepedett le. Régészeti expedíciónk azonban az Altaj-hegyvidéken- olyan ősi munkaeszközöket tárt fel, ame­lyeket százötven-kétszázezer év­vel ezelőtt használtak az itt élő emberek. Képtár a sziklákon Nemcsak régi települések maradványaira bukkantunk, ha­nem megismerkedtünk az első szibériai építészek, szobrászok és festők alkotásaival is. Az Angara-folyó sziklákkal szegé­lyezett partjain csodálatos kép­tárra bukkantunk. A sziklába vésett rajzok négy kilométeren át követik egymást. Valameny- nyi megdöbbentő realizmussal beszél az ősi múltról. A Távol-Kelet őslakóinak is volt ilyen szabadtéri „Louvre"- ja, vagy Ermitózsa. Habarovszk közelében bukkantunk rá. A sziklákon ábrázolt maszkok, ál­arcok nagyon hasonlítanak azokra a sziklarajzokra, amelye­ket a déli tenger.ek szigetein, Vietnamban és Ausztráliában találtak az archeológusok. Kik voltak a Távol-Kelet első lakói? A történészek és a ré­gészek vitája még nem ért vé­get. Egyes kutatók a tungur tör­zsekben' az orokokban, ulcsok- ban,. nanajokban, negidálokban látják Szibéria őslakóit. Nem­rég sikerült hitelt érdemlő mó­don meghatározni szülőföldjü­ket - a Bajkál-vidéket. A régé­szek tunguz-települések marad­ványaira bukkantok, munkaesz­közöket és az ősi művészek al­kotásait tárták fel. Am jóval azelőtt, hogy a tun- guz törzsek Ázsia északi részén Méhkas az erkélyen A Nyevszkij Proszpekten, Le­ningrad főútvonalán és más for­galmas utcáin a házak erkélyén miniatűr méhészetek jelentek meg. Hogy a méhek otthonosan érezzék magukat a városban, a helybeli biológusok különleges kantárakat szerkesztettek szá­mukra, A kaptórak nagysága a könyv- és a bőrönd-méret között változik. Az amatőr városi mé­hészek példájára már a város- környéki szakgazdaságok is el­helyezték kaptáraikat a lenin- grádi parkokban. Egy-egy hárs- taparkban elhelyezett kaptárból hetenként átlag 16 kilogramm mézet nyernek. SÁRN API|íW*T| f L t E K L E T fOJLOl Amiről a kőpengék beszélnek ELMONDTA ALEKSZEJ OKLADNYIKOV AKADÉMIKUS. A SZOVJET TUDOMÁNYOS AKADÉMIA SZIBÉRIAI TAGOZATA TÖRTÉNELMI, FILOZÓFIAI ÉS FILOLÓGIAI INTÉZETÉNEK IGAZGATÓJA m'egielentek, ennek o tágas tér­ségnek a nyivhek voltak a tény­leges gazdái. Ezt a nézetet a XIX. század első felében Leo­pold Srenk orosz akadémikus hangoztatta., A tudósok felfigyel­tek arra, hogy a nyivhek nyel­ve teljesen eiüt Ázsia többi né­peinek nyelvétől. Ugyanakkor a régészeti leletek bizonyítják, hogy a nyivhek kultúráló a Tá­vol-Kelet nagy területein terjedt el, mindenekelőtt az Amur déli vidékén és a Szahalin szigeten. Nyolcezer éves „arzenál” Szahalin északi részén fek­szik Nogliki A nyivh település közelében,, az Imcsin-folyó mel­lett a Juzsno-Szahalinszk-Ktáj- múzeum expedíciója az elmúlt évben valóságos fegyvertárt ta­lált: kőből pattintott pengéket, késeket, fa- és csontmarkolatú tőröket, kopjákat. A „föld alatti fegyverraktárban" teljesen ár­talmatlan tárgyakat is leltek: a legkülönbözőbb formájú kapa­rószerszámokat, művészi kivite­lezésű vésőszerszómokat és kész tárgyakat. Ezek a leletek a ko­rai neolit jellegzetes tárgyai, koruk valószínűleg 6-8 ezer év. A késformájú lemezek, pen­gék nagyon hasonlítanak a ten­germelléken és az Amur déli folyása mentén feltárt leletek­re. Ez azt jelenti, hogy Szaha­lin őslakói szoros kapcsolatban álltak a kontinenssel, sőt való­színűleg Jakutfölddel és Csukot- kával is. Mindenesetre ma mór nem kétséges, hogy kulturális kapcsolatokat létesítettek egy­mással. sziget őslakóinak hite szerint az elhunytaknak a tulvilági élethez „vérre” van szükségük, ezért a halottakat ásványi festékkel, ok­kerrel hintették tele. Pontosan ilyen temetési szer­tartás dívott a Bajkál-vidék első lakóinál is. Irkutszk közelében, a Kitoj folyó paitjain a szovjet archeológusok neolit-kori síro­kat találtak, s az ősi időkben élt emberek csontvázán ugyan­ilyen fesléknyomokat fedeztek fel. Mind a Kitoj folyó, mind pe- dia a Kuril-szigetek kőkorszak- beli sírjaiban találtak művészi módon megmunkált kőpengé­ket, kaparószerszámokat. Az expedíció által összegyűj­tött anyagok lehetővé teszik, hogy a Kuril-szigetek őslakói történelmének következő szaka­szát is megismerjük. A feltárt településeken számos nyoma maradt az úgynevezett vadász­kultúrának. Uj formájú edénye­ket ástak ki: domború oldallal, pontosan formált nyakkal. Az edények falát agyagból formált pálcikák, kis dudorok, fityegők díszítik. A Kuril-szigetek lakói abban az időben már ismerték a fémet. A vasat azonban nyil­vánvalóan az Amur alsó folyá­sának vidékéről hozták be. „Találkozz a Nappal!” így búcsúztatták annak idején a felfedező úttá induló bátoi kozák utazókat. Háromszáz év­vel ezelőtt ezek a pionírok ju­tottak e! elősző' a Kuril-szige- tekre és találkoztak a szakállas ajnókkal Régtől fogva, senkinek alá nem vetett függetlenséaben éltek a szigeten. A ku'atók több. sége úgy véli, hogy az őskor­ban a „bozontos szigetlakok", az ajnók birtokában volt Hok- kaido-sziget is, valamint a Honshu-sziget nagy része a Biwa-tóiq és a Japán-beltenge­rig. Erről tanúskodnak az ősi annalesek. Bennünket, archeológusokat azonban sokkal jobban izgat egy másik kérdés: megtalálni a kapcsolatot a Kuril-szigetek sok­ezer évvel ezelőtt élt őslakói és azok között, akikkel az orosz utazók a XVII. században itt ta­lálkoztak. Ugyanarról a népről van szó? Vagy o szakállas aj­nók, amikor a szigetekre jöttek, kiűzték az őslakókat? Minden­esetre hosszú, és érdekes ese­ményekkel zsúfolt a Kuril-szige- teket benépesítő népek törté­nete. A Szahalin- és a Kur|l-szige- teken talált leletek ébresztették fel bennem a vágyat, hogy az első orosz felfedezők nyomában végigjárjam a Csendes-óceán egész „gyöngynyakékét", Nem kételkedem abban, hogy egy ilyen expedíció számos bonyo­lult etnogenetikai problémára derítene fényt. A Kuril-szigetek őslakói Fiatal régészek egy csoportjá­val, amelyet aspiránsunk, a Juzsno-Szahalinszki Tanárképző Főiskola tanára, Valerij Gobul- jov vezetett, a Kuril-szigeteken jártam. A szigetek egyikén az ősi települések egész sorát ta­nulmányozhattuk. Fiatal kollégáimat nagy sze­rencse érte: épségben megma­radt jellegzetes formájú agyag- edények — keskeny talpazatú magas vázák kerültek elő a föld alól, Az edények oldalát sajá­tos „zsineg-díszítések" borítot­ták. Ezek a vázák éles kontrasz­tot alkotnak a durva kőszer­számokkal. Golubjov expedíciójának elő­ször sikerült a Kuril-szigeteken négy neolit-kori sírt feltárnia. A Varsó a legkorszerűbb városépítési tervek szerint fejlődik. Az új városközpont lakóépületei Csőnak csendélet az opatijai kikötőben Meleg tavak a hó birodalmában A Tien-San északi ágának térképére hat, eddig ismeretlen tó képe került fel a közelmúlt­ban. A tavakat kazah tudósok fedezték fel kétezer méter fö­lötti magasságban, nehezen megközelíthető vidéken. Megle­petést okozott a víz kémiai ösz- szetétele, mert kiderült, hogy rendkívül nagy mennyiségben tartalmaz oldott sókat (235 grammot literenként!). A víz hő­mérséklete meghaladja a <0 fok Celsiust, habár köröskörül örök hó uralkodik. A Kazah Szovjet Szocialista Köztársaság Tudományos Aka­démiájának expedíciója megál­lapította, hogy Tien-San-i meleg tavak a földkéreg egy hatalmas tektonikus repedése mentén helyezkednek el. Lehetséges, hogy a repedésből feltörő víz szállítja a tónak a Föld belse­jének melegét. Más vélemények szerint a viszonylag magas hő­mérséklet a Nap hatásának kö­vetkeztében jött létre: a víz sa­játos kémiai összetétele követ­keztében a tavak valósággoi akkumulálják a napenergiát. Az „Arktika” nevű úszó gyáróriás A Kamcsatkai Avacsinszk ki­kötőben nemrég vetett horgonyt az „Arktika" nevű úszó halfel­dolgozó bázis. A hajó hossza — 164 méter, és több mint 19 ezer tonna víz- kiszorítású. Az úszó gyáróriást a legmodernebb berendezések­kel, gépekkel, műszerekkel lát­ták el, amelyek lehetővé teszik a nehéz időjárási viszonyok kö­zött is a halászatot ezen a I»­rületen. A hajót Lengyelországban, a gdanski hajógyárban építették. Ez a negyedik ilyen halfeldolgo­zó bázis, amely a kamcsatkai halászok számára készült. A Rajna már Schaffhausennél hatalmas sziklaszirtek közt ör­vénylik, majd másfélszáz méter szélességben két nagyobb és öt kisebb ágra szakad, s messze- hangzó dübörgéssel zuhan mint­egy 21 méter mélységbe. Igaz. hogy Európának sok, magasból lezúduló vízesése van, de töme­gét tekintve a rajnai vízesés a leghatalmasabb. Vízbő hóna­pokban másodpercenként 1000 köbméter víz zuhan az alsó me­derkatlanba, A 6000 éves víz­esés panorámája a XVI. szá­zadbeli Laufen vár parkjából élvezhető legjobban, ahol nagy­szerű kilátás nyílik a zuhatagra. A rajnai vízesés a svájciak és a külföldiek kedvenc kiránduló helye. Nagyszerű csónakkikötő­je van, ahonnan a motorosok egészen a zuhatag alá hatol­nak, hogy a turisták gyönyör­ködhessenek a vízesés szépsé­gében. 8,5 kilométeres közúti alagút Szovjet- Örményországban nyolc és fél kilométeres alagút építése kezdődött el. Az alagút a Tezs- hegy alatt halad át és biztosít­ja majd a legrövidebb gépjár­mű-összeköttetést a kaukázusi köztársaság két legnagyobb gazdasági körzete között. . A hegyes-völgyes örményor: • 'g vasúti hálózata nem jelen­Tős, annál fontosabbak a m3- utak. A Tezs-hegyen átvezető jelenlegi út azonban veszélyes, télen pedig négy hónapon át nem is járható. Ha az alagút elkészül, a kocsik percek alatt átjuthatnak majd a hegy túl­oldalára. Az örmény építőket a moszk­vai Metró építői segítik munká­jukban. Anya és gyermeke a vízparton k. I é Úszó halgyár Árajnai vízesés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents