Dunántúli Napló, 1972. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-30 / 178. szám
Mire jó a madárfütty? Hat karon 4500 hallgató Vfftárry és Nagyharsány között manapság már nehéz úgy elmenni, hogy fel ne tűnjék a telep. A siklósi szobrász szim- pozion alkotótábora. A szabadtéri szobormúzeum ... Aki évről évre felkeresi a telepet, annak tűnik fel igazán, mennyire „szabadtéri múzeum” már ez a hely. A régi kőbánya hatalmas félkörében korábban úgy kuksoltak csak a szobrok, mint elhullajtott kődarabkák. Most néhány karakteres, erős szobor meghatározza a képet. Fent a „megfaragott" kőfal: Bocz Gyula szobrai. Középen egy kavicsokból emelt szobor, rajta égkék szín-füzér. Óriási, heverő kőtojás. Kő-madár, kő-figura, kő-csoport. A bánya lerobbantott, szakadékos falán vidám színfoltok, Dombay Győző festményei. Fent a Gyimóthy-villában az ízléses, nyersfa-vázú heverők és régi komódok, almáriumok mellett szabadon maradt sok-sok helyen plakátok, csiszolt kövek, kávéspoharak, bozót-csokrok a vázákban. Ez idén helyben főznek, Gizi néni főz, a tótfalusi asszony. E pillanatban hét emberre, köztük egy olasz, egy iengyel, sőt egy japán. Kitaga- *w), a japán fiú jóétvággyal eszi a magyar ételeket. Az olasz fiú maga is szeret főzni, természetesen olasz módra. A szabadtéri tárlat egyik megkapóan szép részeléte Szobrászok a kőbányában A villa mellett a faragószínben kovácsműhely, köszörű, állványok. Orosz János, a telep régi lakója éppen vésőket köszörül. A szúnyogok nyugodtan körüldöngik a szikrázó fényt, leszállnak egy karra vagy lábra, és csípnek!... fr :.r •: • .• ««et:#-.-» •: ben mindnyájan dolgoznak saját külön munkájukon is. Bocz Gyula például a monumentális spirálon, amely a kőfalba faragott szobrok mellett, óriásként uralja a telep egyik sarkát. Ez az a hely egyébként, ahonnan legmesszebbre látni, az ember lába alatt szelíden és rendezetten terül el a táj, táA szabadtéri kiállítás egyik legszebb darabiának Ígérkezik Bocz Gyula többtonnás köspirálja Orosz lános tavaly a bánya meredek falának állt neki, hogy magas állványok tetején domborművet faragjon a kőbe. A munka egyelőre félbeszakadt. — A sok esőzés miatt megindult a felső földréteg, veszélyessé vált ott a munka. Majd talán letermelik, s folytathatom. — Addig? — Egy saját szobrot készítek és egy közöset Bocz Gyulával, 8encsik Istvánnal és a lengyel Wladislaw Tonkiewiczcel. Szürke beremendi kőből faragja ki mindenki a maga formáját, majd egymásra emeljük a négy darabot. Nagy, tízméteres vagy még annál is nagyobb szobor lesz, arra szolgál majd, hogy fölkeltse a figyelmet, kiemelje a bánya jellegét... * A „színpróba" gyanánt égszínkékkel díszített szobor és a hatalmas kő-tojás alkotója, Bencsik István így folytatja ezt a témát: — Kicsit kísérlet is lesz ez a közös szobor. Ismert dolog a művészet egyre erősebb kollektív vonása, vagyis az, hogy a művészet mindjobban társadalmi tevékenység. Ezt szeretnénk „kipróbálni” mi is, amikor nagyon kevés egyeztetés utón, mindössze egy egyszerű szisztéma megbeszélésével megkíséreljük szinkronba hozni az elképzeléseinket. Ügy mondják, a közös szobor, amely nagyobb lesz az eddigi összes szobornál, még az idén elkészül. Őszig, a tábor zárásáig. Annak ellenére, hogy közvolban a beremendi cementmű füstölgő épülettömbjével. A vaskos kő-fonadék —, amelyen még van munka bőven — különleges és egyedülálló plasztika l^sz. A kollegák szerint is. A szobrásztelep egyik érdekes vendége Székely Péter Francia- országból. 1946 óta él Párizsban, részt vett a külföldön élő magyar művészek munkáiból rendezett reprezentatív budapesti kiállításon, majd geológus ismerősének tanácsára megnézte közelebbről is a rózsabányai márványt. Mivel meghívást is kapott Baranyából, lejött és dolgozni kezdett egy szobron. Ez tavaly nyáron volt. Az idén visszajött, de most nem egyedül — Kitagawával, aki a tanítványa Párizsban. Mindketten fehér overallban, fehérre „lisztezett”, márványporos arccal dolgoznak c sivító csiszolókorongokkal. Székely Péter „nagyol", a japán fiú mestere szobrán a finom csiszolást végzi. A szobor egy rózsaszín félgömbből, egy vörösmárvány negyedgömbből és egy zöld márvány nyolcadgömbből áll össze, címe: Kibontakozás. — Dt tonna kő — mondja Székely Péter — és egy méter negyven az átmérője. Tavaly itt kezdtem, majd Franciaországban fejeztem be egy ugyanilyen kisebb szobrot, ugyanezekből az anyagokból. Augusztus 18-án a. Műcsarnokban megnyíló kiállí fásomon azt a szobrot is bemutatom. Franciaországban gránitból és betonból dolgozik legtöbbet. Szereti a monumentális alkotásokat. 1968-ban Mexikóba, az olimpiai Nemzetközi Barátság Útjára egy 12 méteres betonszobrot készített. Egyébként az ún. szobrász-építészet művelője. — Mi vonzotta és vonzza ide, Villányba? — Talán elsősorban a csodálatos kövek . . . Meg a táj. Meg az emberek. A fiatal magyar kollegákkal való kapcsolat, ami engem máris nagymértékben gazdagított. Régen élek Párizsban, közben ugyan voltam Magyarországon, de csak Pesten. Vonzott az is, hogy a vidékkel, a néppel valamilyen kapcsolatba kerüljek. Ezért jó itt . . . Időközben meg-megjelenik néhány ember, szinte elvesznek a nagy kőtömbök, nagy méretek között. Egy-egy maszek vagy vállalati kocsi is fölmerészkedik a rossz kövesúton. Lent a betonúton ugyancsak meg-megáll egy-egy kocsi vagy busz. Állandó a jövés-menés. Bencsik Istvánnal beszélünk éppen, amikor újabb tömeget dob ki egy turistabusz. Vajon honnan ismerik ennyien a telepet? — Nem mondhatnám, hogy ismerik — mondja Bencsik, aki nagyon sokat van itt, és sokat, szorgalmasan szeret dolgozni. Kissé savanyú arccal nézi, ahogy a magas fűben még mindig bukkannak elő a bámész turisták. — A legenyhébb változat, hogy azt hiszik: kőfaragók vagyunk, s valamelyik vállalat fizet bennünket. De volt már, hogy azt hitték, rabok vagyunk. Különben miért kopácsolnánk itt az 50 fokos hőségben, megfőve, agyonégve... Szempillantás alatt körülvesznek az érdeklődők. —> Mi lesz ez? — kérdi egy asszony, a kő-tojásra bökve. — Ez? — a szobrász is a kőtojásra bámul, szerencsétlenül. Egy sóhaj után kinyögi: — Ez egy szobor. — De mi lesz belőle? — érdeklődik a nő. — Csak nem marad így? — De így marad , . . valahogy . . . Többen nézik a fekvő tojást Pedig szép. domborulatait valaki az imént jólesően végig is simogatta. — Magukat fizetik? — érdeklődik tétován egy férfi. — Nem? Hát hobbiból? Szabadságon vannak? Ahá! Szóval hobbiból. Valami művészfélék? Most már felszabadultabb a hangulat megtörtént az ismerkedés. A szobrász is derűsebben szemlélődik. (Persze, dolgozni nem tud, a csiszolókorong áll.) — Tessék mondani, mire jó, hogy valaki egy ilyen tojást csinál? — kérdi egy kisfiú. — Mire jó a madárfütty? — fele! a szobrász, — Az tetszik az embernek ,,, — Ma látod. Ez is tetszhet valakinek, ha kész lesz ... — mondja reménykedve g művész. Bencsik István S így folyik tovább a szabadtéri, ingyenes művészeti óra . . . A Pápáról, Győrből, Kazincbarcikáról érkezett turisták programjába akkor valaki beiktatta ezt a kis kirándulást. Tudni azonban nem tudták, hová mennek tulajdonképpen. Prospektust nem kaptak, az nincs. Felirat, magyarázat a bányában nincs. Talán valóban jogos a művészek nehéz sóhaja: valami eligazító mégiscsak kellene már. Mert aki szívesen beszél, örömmel fogadja azt a naponta többszőr-tíz errejárót, tájékozatlan érdeklődőt, az se szívesen felel olyan kérdésekre, hogy „melyik vállalat fizeti magukat”. . . Jobb lenne rögtön a madárfüttynél kezdeni — nem igaz? h. Orvosképzés Lvovban A többéves hagyománynak megfelelően idén is a Lvovi Orvostudományi Főiskola hallga- tinak 21 fős csoportja tölti nyári gyakorlatát a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. A hallgatókat elkísérte P. G. Padarozsnij professzor, a főiskola tanulmányi rektor-helyettese, J. N. Pa- naszjuk docens és A. N. Danyi- lenko tanársegéd, o medikus csoport vezetője. A küldöttség vezetői fogadták munkatársunkat és tájékoztatót adtak a főiskola munkájáról. — Egyetemeink közötti többéves kapcsolat indokolttá teszi, hogy egymást jobban megismerjük. Milyen az önök főiskolájának szervezeti fel- épitése. — A Lvovi Orvostudományi Főiskola a Szovjetunió egyik legrégibb orvostudományi felső- oktatási intézménye: több mint hetvenöt éve alapították. 1939- ig. a Lvovi Tudományegyetem orvostudományi fakultásaként működött. 1939 után önálló tanintézetté vált. Jelenleg a Lvovi Orvostudományi Főiskolán hat kar található: általános orvosi, gyermekgyógyászati, fogorvosi, egészségügyi-betegápoló, gyógyszerész és orvostovábbképző kar. A karokon 4500 egyetemi hallgató végzi tanulmányait. A főiskolán sikerült minden feltételt megteremteni a tanulmányok zavartalan folytatásához és korszerű tudományos kutatómunkához. A rektor M. V. Danyilenko professzor, a tudomány érdemes művelője és a rektorátus vezetésével az elmúlt ötéves tervben sokat tett a Lvovi Orvostudományi Főiskola anyagitechnikai bázisának kiszélesítése érdekében. — Mint tapasztalhatták, nálunk az orvostudományi egyetemre többszörös a túljelentkezés. Milyen a felvételi rendszer önöknél? — Évente több mint 800 hallgatót veszünk fel. Az Egészség- ügyi Minisztérium által megállapított felvételi terv a főiskola felvételi szabályainak megfelelően valósul meg. Minden középfokú végzettséggel rendelkező személynek joga van felvételi vizsgát tennie. A felvételt megelőző egész év folyamán a rektorátus és a társadalmi szervezetek különböző intézkedéseket tesznek a pálya- választás előtt álló fiatalok orientálására. Jól szolgálják ezt a célt a rádió és a televízió pályaválasztási műsorai, a rektorátus és a tanári kar képviselőinek a mezőgazdasági körzetekben és az ipari vállalatoknál tett rendszeres látogatásai. A felvételi bizottság tagjai: a rektor, rektorhelyettesek, tanárok, valamint a társadalmi szervezetek képviselői. Felvételi vizsgák fizikából, kémiából, biológiából' és nyelvből folynak. Azoknak, akik a középiskolát kitűnő eredménnyel végezték, csak egy vizsgát kell tenniük. Beszélgetés Székely Péterrel, háttérben o japán tanítvány (Fotó Erb lános) Ha a felvételi vizsgaeredmé- nyék azonosak, a főiskolára bejutók eldöntésénél előnyben részesülnek a kitűnő tanulók és azok, akik a termelőmunkában már egy-két évet eltöltöttek. — Mennyi a tanulmányi idő a lvovi főiskolán? — Nálunk is csak nappali oktatás folyik. Az általános orvosi fakultásokon hat év a tanulmányi idő, a fogorvosi és gyógyszerész karon öt év. Az általános orvosi és gyermekgyógyászati kar elvégzése után egyéves gyakorlati idő következik, ez alatt a végzős hallgatók szakorvosi képesítést szereznek (belgyógyász, sebész, szülész-nőgyógyász, gyermek- gyógyász). A hallgatók képzése során igen nagy jelentősége van a gyakorlati készség fejlesztésének. Ezért az elmélet mellett a gyakorlati oktatásra nagy gondot fordítunk. — A statisztika szerint a magyar orvosok között egyre több a nő. Önöknél milyen a fiúk és a lányok aránya? — Néhány fakultáson no- gyobb a fiújelentkezők szórna. Ezek az általános orvosi, fogorvosi és az egészségügyi-betegápoló kar. A gyermekgyógyászati és a gyógyszerész karon viszont több a lány. — Hogyan történik a végzettek elhelyezése? — A végzős hallgatók munkába bocsátása az utolsó félév kezdetén történik az Állami Bizottság határozata szerint. A bizottság döntésénél tanulmányozza az egyes területek egészségügyi szerveinek szakember- igényét, figyelembe veszi a végzős hallgató kívánságát, családi körülményeit és egyéb tényezőket. A főiskola elvégzése után a hallgatók orvosi címet kapnak, leteszik az esküt, és mun- kába állnak az állami bizottság irányításának megfelelően. — Tudományos kutatás is a főiskola feladata ... — Igen, a főiskola hatvanöt tanszékén több, mint ötszáz fős tantestület dolgozik. Hetvenötén a doktori cím birtokosai és körülbelül háromszázötvéfi'e'n a tudomány kandidátusai. A tudományos-oktató káderek képzése alapjában véve az as- pirantúrán és a doktori disszertáción keresztül történik. Ezenkívül a professzorok és docensek vezetésével végzik tudományos munkáikat más gyógyintézetek orvosai is. A disszertációs munka témájának kiválasztása a téma aktualitásának és a tanszék tudományos irányának figyelembevételével történik. Alapos megvitatás után a főiskola Tudományos Tanácsa hagyja jóvá a disszertáció témáját. A disszertáció készítése során az aspiráns kandidátusi vizsgákat tesz dialektikus és történelmi materializmusból, egy idegen nyelvből és végzett munkája profiljának megfelelő tudományágból. A doktori és kandidátusi disz- szertációkat Lvovi Orvostudományi Főiskola Tudományos Tanácsának ülésein védik meg. — A pécsi egyetemen milyen benyomásokat szereztek? — A rövid idejű pécsi tartózkodás alatt a Lvovi Orvostudományi Főiskola tanárai és diákjai megismerkedhettek sok nevezetességgel, a magyar nép kultúrtörténeti emlékeivel. Nagyszerű alkalom nyílt arra, hoqy megismerjük a tanulmányi- módszertani és nevelőmunka szervezését és felépítését a pécsi egyetem több tanszékén és intézetében. Találkozóinkon Boros Béla professzor rektorral, az egyetem más vezetőivel és professzoraival hasznos véleménycserét folytattunk a tanmenetet és a tudományos kutatásokat érintő egy sor kérdésről. Megragadott bennünket a tanmenet jó megszervezése és az egyetem munkatársai áltól folytatott mélyreható tudományos kísérletek. És véaül a legfontosabb, amit önöknél megláttunk: nagyszerű ez a nép, dolgos, jószándékú és barátsággal von hozzánk. 5 Nagy István — Rapai Agne*
